2010. október 16., szombat

rakott padlizsán mozzarellával és parmezánnal

a padlizsán egyik legjobb formája (a másik a paprikás padlizsánkrém). nagy mennyiségű és többféle sajttal készül, a fokhagyma és a leheletnyi paradicsomszósz igen ízletessé varázsolja. ideális húsmentes napokra is, mert egyáltalán nem kíván az ember hozzá húst, ellenben kevés friss kenyér jól szívja a szaftját. ha jól értesültem, az eredeti verzió hosszában szeleteli a padlizsánokat, innen az elnevezés: a parmigiana nem is a parmezánra és nem is párma régióra utal, hanem a zsalu szóra, hiszen a rétegelt padlizsánszeletek kis eltolással, egymást fedve fekszenek a tűzálló tepsiben. az én verzióm kerekre szelt padlizsánnal készült, és kevés paradicsomszósszal, hogy jobban erősítse a padlizsánízt. melegen és szobahőn is isteni. a recept 4 személyre elég, de csak mint egy többfogásos menü részeként. két személynek kényelmesebb, mert marad még egy étkezésre.


melanzane alla parmigiana

1200 g padlizsán
olívaolaj
300 g mozzarella (3 golyó)
100 g parmezán (vagy grana padano)
3-4 ek paradicsomszósz vagy sűrített paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só

a padlizsánt felszeleteljük, majd olívaolajon több részletben magas hőfokon aranyszínűre sütjük. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a mozzarellát vékonyra szeleteljük, a parmezánt lereszeljük, a fokhagymát apróra vágjuk és kevés olívaolajon pár percig megfuttatjuk. egy tűzálló tálba vagy jénaiba öntjük a fokhagymás olajat, szétkenjük. lerakunk egy sor padlizsánt, erre kevés paradicsomszósz jön, erre egy gombócnyi mozzarella, parmezán, kevés bors és csipet só. erre újra padlizsán, paradicsomszósz, mozzarella, parmezán, bors, só. addig folytatjuk, amíg az összes padlizsánt fel nem használjuk. a végén a maradék sajtot is rászórjuk. 30 perc alatt szépen megsül, a végén grillfokozaton rápiríthatunk.

2010. október 6., szerda

karamelles-almás cheesecake

a jelenlegi kedvenc tortám. sokáig a tarte tatin (fordított almatorta) vezetett, aztán a tarte au citron (szakácsok könyvés citromtorta) volt a sztár. de most azt kell mondjam, új csillag született ez a torta a nyerő. vegyük csak végig a rétegeket: fahéjas-sós kekszmorzsa. karamellszósz. pirított dió. párolt fahéjas alma. vaníliás philadelphia-cheesecake. tejszínhab, megfejelve kevés dióval és karamellszósszal. öcsi is ezt a tortát kapta születésnapi tortának, csak arra még ráadásként tüzijáték is járt. egyébként ideális őszi sütemény, hiszen az almának szezonja van, a karamell meg jól passzol hozzá.

karamelles-almás cheesecake

az alaphoz:
250 g (1 csomag) hobbit keksz
55 g olvasztott vaj
3 ek cukor
1 tk fahéj
fél tk fleur de sel (vagy sima só)

a karamellszószhoz:
300 g kristálycukor
75 g vaj
200 ml tejszín
100 g dió

az almás réteghez:
50 g vaj
kicsit több, mint 1 kg alma (5-6 db)
125 g cukor
csipet só
1 tk fahéj

cheescake:
375 g (3 doboz) philadelphia sajtkrém
1 nagy tojás
fél citrom leve
75 g cukor
1 ek vaníliakivonat

tetejére:
200 ml tejszín
a karamellszószból kevés, díszítéshez
pár szem dió a díszítéshez

a kekszmorzsa, a karamell és a pirított dió, az alma alatt.

a sütőt 190 fokra előmelegítjük. egy sodrófával a kekszet adagonként egy zacskóban összetörjük. összekeverjük a cukorral, fahéjjal, sóval, majd a vajat is hozzáöntjük és jól kikeverjük. egy tortaformába tesszük a morzsát, majd egy kis peremet is gyártunk neki. 15 percig sütjük, majd a félig nyitott sütőben hagyjuk.

a karamellszószhoz a cukrot felolvasztjuk, amikor már jó karamelles, lehúzzuk a tűzről. hozzákeverjük a vajat (sisteregni fog) és a tejszínt is (bugyogni és gőzölni fog), jól elkeverjük, kis lángon kb 5 percig főzzük, közben gyakran kevergetjük. a diót szárazon egy serpenyőben gyakori rázogatás mellett megpörköljük, a héját kifújjuk a serpenyőből.

az almás réteg

az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony szeletekre vágjuk. érdemes kemény, savanyú fajtát venni, hogy kellemes kontrasztja legyen a karamellnek. én granny smith fajtát választottam, ez azért is jó, mert nem főtt szét, csak egy két szeletnyi tört össze. a vajat megolvasztjuk, beletesszük a cukrot, enyhén karamellizáljuk és az almaszeleteket is beletesszük. lefedve addig főzzük, amíg a karamell feloldódott benne és sok levet ereszt, ekkor beletesszük a fahéjat, óvatosan átkeverjük, majd elfőzzük a levét (továbbra is kis lángon).

a philadelphia sajtkrémet a tojással, a citromlével, a cukorral és a vaníliával egy magas falú edényben elektromos habverővel 2-3 perc alatt simára keverjük.

a cheesecake-réteg, sütés előtt

a sütőt 170 fokra előmelegítjük, közben rétegezzük a tortát, így: a már kihűlt kekszmorzsára karamellszósz jön (3-4 evőkanálnyit félreteszünk a díszítéshez), majd a pirított dió (szintén félrerakunk a díszítéshez), aztán az alma, a cheescake (legegyszerűbb vizes fémspatulával elsimítani). ezután a tortát 30-40 percig „sütjük”, de tulajdonképpen már csak dermesztjük. akkor jó a cheescake-réteg, ha a kés tisztán jön ki belőle. nem ér csalni az idővel úgy, hogy magasabbra tekerjük a sütőt, mert akkor a hő megpirítja a felszínét.

a kihűlt tortát 4 órán át hűtjük hűtőben, majd tálalás előtt a keményre vert tejszínhabot rákenjük, rácsurgatjuk a megmelegített karamellszószt, kicsit összekeverjük és megszórjuk dióval.

have fun! :)

2010. október 4., hétfő

a blogkóstoló és a sült cékla

azt hiszem, nem sokan vagyunk, akik a szeptemberben megrendezett blogkóstolón minden fogásból ettek. na én vagyok az egyik. igaz, néha csak egy-egy kanállal-villával, de akkor is, egyetlen ételt sem hagytam ki. azt azért hozzá kell tennem, hogy a következő étkezésem másnap este 6-kor történt meg, hát istenem, a gyomorban/bendőben/egyéb tárhelyeken volt még némi tápanyag.

lila füge pisztáciás sütije remek volt a fügével és az enyhén rózsavizes konyakos mártással, fűszeres eszter szíriai sóletje maga volt a tökéletesség, horasztól és lorientől a húsos fogások (borjúszív wokban zöldségekkel ill. marhapofa paradicsomos raguval, ó istenem) 10/10, a hústalan fogások (enyhén csípős rókagombás dim sum és rozmaringos-szilvás-mascarponés krém) szintén. malackaraj anna pisztáciás sertéspástétoma nálam nagy sikert aratott, de nem volt rossz a saját töltésű kolbász sem. limarától pedig egy szép adag olívás és aszalt paradicsomos baguette-t kaptam, hát volt mit ennem másnap, egyszerűen csak vajjal, mennyei volt. egyébként nemcsak, hogy az ételek fantasztikusak voltak, nagyszerű volt megismerni ennyi bloggert/bloggerinát, mind a résztvevők, mind az élvezkedők közt!

az én személyes kedvencem chili és vanília sült céklája volt, hát ezt próbáltam reprodukálni egyik este. újra sikere lett. kicsit erősítettem az eredeti fűszerezésen. a halloumi és a burrata nehezen beszerezhetősége miatt én mozzarellát választottam mellé.

chili és vanília féle csípős-édes-savanykás sült cékla

4 nagy cékla (600-700 g)
4 salottahagyma
4 ek balzsamecet
4 ek mazsola
3-4 ek kapribogyó
2-3 ek sötét barnacukor
1-2 chilipaprika
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
személyenként egy golyónyi mozzarella (itt tehát 4)
fleur de sel a mozzarellára
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat megmossuk, a vizet leitatjuk róluk, némi olívaolaj és só kíséretében egyenként alufóliába csomagoljuk, majd 1-1,5 órán át sütjük. akkor jó, ha egy kés könnyen bele-és kicsúszik. ha már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk.

olívaolajat forrósítunk, az apróra vágott salottát üvegesre pároljuk benne. hozzáadjuk a kimagozott és kierezett chilipaprikát, a mazsolát, egy-két percig sütjük. mehet bele a cékla, a balzsamecet, a cukor, jól elkavarjuk, borsozzuk-sózzuk, majd pár perc átforrósodás után a leöblített kapribogyót is hozzáadjuk.

a mozzarellát szeletekre vágjuk, tálaláskor megöntözzük olívaolajjal, megborsozzuk és megszórjuk kevés fleur de sel-lel.

chili és vanília receptje.

egyéb sültcéklázás a tejbegrízen: almás-zelleres sült céklasaláta

2010. szeptember 24., péntek

jalapeno poppers

tulajdonképpen a csípős paprika szeretete és rendszeres fogyasztása egy bizonyos függőséget okoz. még akkor is, ha néha bizony a szemed annyira megtelik könnyel, hogy azt sem látod, a tejfölért nyúlsz vagy a sörért. (ez utóbbiban minél több buborék van, annál jobban érzed, hogy mennyire csíp az a paprika, jee.)

a receptet igazából több helyről olvastam össze, az egyiket a dining guide oldalán találtam, meg malackaraj anna is sütött nemrég csípőspaprikát (amúgy szeressük bizony a csípős paprikás bejegyzéseket), úgyhogy volt mit összevetni. igaz, autentikusan tomatilloból és jalapenoból készítenek mellé mártogatóst, de én beértem a tejföllel.

friss jalapenot a tescoban lőttem (!), és már nem ez volt az első alkalom, hogy láttam. nem olcsó, 3 darab van a dobozban 400 forintért. apró chili és habanero chili is kapható a jalapenok mellett, úgy látszik, fejlődünk.

sajttal töltött, bundázott jalapeno paprika

2 személyes adag

9 friss jalapeno paprika
2 szelet kemény érlelt sajt, nálam manchego (pecorino is jó)
napraforgóolaj
2 tojás
só
liszt, zsemlemorzsa
napraforgóolaj a sütéshez

a jalapenokat jól megmossuk, egy papírral kibélelt sütőlemezen 250 fokon, grillfokozaton párszor megforgatva hólyagosra sütjük. utána a héj nagy részét még melegen lehúzzuk. a paprikát hosszában megvágjuk, a csumáját és a magokat nagyjából eltávolítjuk. én nem törekedtem tökéletességre. a tojást kettéválasztjuk, a fehérjét kevés sóval kemény habbá verjük, majd a sárgájával összekeverjük. a sajtból hosszúkás darabokat vágunk, megtöltjük a paprikákat, kicsit összenyomkodjuk, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, a panírt kicsit ráerősítjük a kezünkkel (szintén megnyomkodjuk. bő, forró olajban szép barnára sütjük és melegen, tejfölbe mártogatva (nem kötelező) és sörrel öblögetve (kötelező) hamar elfogyasztjuk.


nem ér cseszegetni a fotóval, sötétedés után, lámpafénynél készült

2010. szeptember 23., csütörtök

fűszeres, almás ketchup

na srácok, most kicsit úgy érzem magam, mintha húsvétkor tennék fel karácsonyi recepteket. de mivel talán annyira nem vagyok elcsúszva, csak kicsit érzem így magam, hangsúlyozom. még augusztus végén, amikor igen jó áron volt az idei szabadföldi paradicsom, akkor főztem belőle ketchupot. igaz, hogy megfelelően nagyobb edény híján több órán át főtt, de nagyon finom lett, megérte. a fűszerektől kicsit pikánsabb, az alma inkább a zselésítő jelleget erősíti, a végén nem érezni az almás ízt. remélem, még lesz, aki ihletet kap, hátha érik még paradicsom valakinél. egyébként főzés közben és ízesítés előtt (só + bors + cukor + ecet) nem ér kóstolgatni, mert akkor még almás lecsó íze van. brr.

fűszeres-almás ketchup

kb 3-3,5 literhez

3000 g paradicsom
1000 g zöldpaprika (akár csípős, bogyiszlói, kápia vegyesen)
kb 1000 g vöröshagyma
kb 1000 g alma (kevésbé savas, mondjuk valamilyen rétesalma vagy nyári alma)
25 szem feketebors
20 szem szegfűszeg
20 szem szegfűbors
2 darab fahéjrúd, kb öt centisek
3 evőkanál pirospaprika
3 teáskanál só
körülbelül 100 ml 10%-os ételecet, ízlés szerint lehet több is
körülbelül 300 g cukor
a kész ketchupok tetejére nátrium-benzoát

a zöldségeket megtisztítjuk: a paradicsomok szárát kivágjuk, a paprikákat leszárazzuk (a magházat belefőzzük a ketchup-ba), a hagymát lehéjazzuk. az almákat negyedekbe vágjuk, a magházakat eltávolítjuk.

a zöldségeket és az almát egy nagy lábosba tesszük, megsózzuk, hogy hamar levet engedjen, így biztosan nem ég le. beleszórjuk a fűszereket is. kis lángon kezdjük főzni, majd amikor már jó sok leve van, kicsit fokozzuk a tüzet alatta és gyakran kevergetjük. hozzáadjuk a pirospaprikát is. addig főzzük, amíg minden hozzávaló annyira puha lesz, hogy fakanállal szét lehessen zúzni (gondolok itt a hagymára és az almára főleg). ezután kis adagokban leturmixoljuk (én botmixert használtam), majd szitán alaposan áttörjük úgy, hogy a szitában csak száraz zöldségmaradványok maradjanak. érdemes kisebb adagokban csinálni.

a leturmixolt-áttört ketchupot visszatöltjük a tisztára mosott edénybe, felforraljuk. hozzáadjuk a cukrot és az ecetet, esetleg még kevés sót, majd még legalább 10-15 percig főzzük, hogy sűrűsödjön kicsit (az alma pektintartalma úgyis segít ebben). én bő fél óráig főztem, mert sűrűbb ketchupot akartam. ezután még forrón üvegekbe töltjük, a tetejére mindegyik adag kapott egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd szorosan lezárjuk és száraz dunsztban (egy lavórt kibélelünk törölközőkkel és közéjük állítjuk az üvegeket) hagyjuk kihűlni.

én csak a tetejére tettem tartósítószert, az eredeti recept bele is főzne egy kicsit. aki hosszútávon tervez vagy esetleg sokkal több mennyiséggel dolgozik, annak érdemes valami szuper tartósító technikát kitalálnia.

az eredeti recept a magyar konyha 1996/4 számában található

2010. szeptember 21., kedd

fogas fehérboros-kapros-tejszínes mártásban

az egyik kedvenc halételem. gyorsan elkészíthető és nem nehéz. nagyon szereti a sok-sok hagymával, vajban párolt zöldborsót, de azért a főtt krumpli is jó hozzá. persze csak egy könnyed, lehűtött fehérbor mellett. egyébként a különlegessége, hogy a mártáshoz fel kell verni a tejszínt, így egy nagyon könnyed textúrájú mártásos étel a végeredmény. másféle fehér húsú halból, például pisztrángból is biztosan jó.

fogas fehérboros-kapros-tejszínes mártásban

75 g vaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 csapott ek liszt
800 g-nyi szeletekre vágott fogas (a derekából a legtutibb, a többiből meg lehet leves vagy alaplé)
1:3 arányban száraz fehérbor és húsleves, esetleg kevés víz
a maradék száraz fehérbor főzés közbeni kortyolgatáshoz
frissen őrölt feketebors, só
2 csokor kapor
fél narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
200 ml tejszín

a vajat megolvasztjuk, az apróra vágott hagymát alacsony lángon megpároljuk. rászórjuk a lisztet, elkeverjük, kicsit megpirítjuk, majd apránként felöntjük a borral (én most somlói juhfarkkal főztem) és a húslevessel. ha sűrűbb mártást szeretnénk, kevesebb folyadékot használjunk, ha több és hígabb mártást, akkor több folyadékot, vagy adjunk a húsleveshez még egy kis vizet is. húsleves helyett halalaplét is használhatunk.

a szeletekre vágott fogast (vagy ha kisebb, süllőt) a mártásba tesszük, lefedve kb 12-14 percig főzzük, kis lángon, hogy a mártás le ne kapjon. utána a halszeleteket óvatosan egy tányérra szedjük, az apróra vágott kaprot, a citrom-és a narancshéjat a citromlével együtt a mártásba keverjük, sózzuk, borsozzuk, majd beleforgatjuk és jól elkeverjük a keményre vert tejszínt is. a halszeleteket visszacsúsztatjuk a szószba, majd melegen tálaljuk. általában vajon puhára párolt zöldborsó-gyöngyhagyma kombó és főtt burgonya készül hozzá.

kecsketej

srácok! tud valaki valamit arról, hogy a frissen fejt kecsketej forralás során miért csapódik ki? így nem tudunk belőle inni, csak túróként/sajtként enni. kérlek segítsetek, ha tudtok.

2010. szeptember 15., szerda

joghurtos-fokhagymás zöldbab

... egy kis hússal. tegnap csak sárgahüvelyű zöldbabot kaptam a vásárcsarnokban, viszont a kedvenc zöldségesemnél volt zsenge, zöldhüvelyű is. a sárgából leves lett, a zöldből pedig, a fokhagymás-joghurtos zöldbab, mautner zsófi szakácskönyvéből. a könyvben szereplő recept spenótot használ, de mint zsófi írja, jól működik egyéb zöldségekkel is, például céklával, cukkinivel és zöldbabbal is. pécs egyetlen keleti élelmiszereket árusító boltjában kaptam hozzá török joghurtot is: egy kilós kiszerelés 700 forintba kerül. ez a fajta joghurt sokkal sűrűbb (mintha tejföl lenne) és intenzívebb ízű, mint a nálunk egyébként kapható joghurtfélék. ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor a sima natúr joghurtot is le lehet csepegtetni.

fokhagymás-joghurtos zöldbab sült csirkével

(a zöldbab főételként 2 személyre, köretként 4 személyre elég. itt a hús miatt köretként szerepel)

4 egész csirkecomb
500 g zsenge zöldhüvelyű bab
300-400 g török joghurt
4 gerezd fokhagyma
frissen tört fehérbors
frissen őrölt feketebors
só
kacsazsír
jó minőségű olívaolaj
pár kupica pálinka vagy whiskey
1 csípős piros paprika vagy chili
1-2 ek fenyőmag
csipet fleur de sel

a csirkecombokat megmossuk, az esetleges tollmaradványoktól megtisztítjuk, papírral megtöröljük. bedörzsöljük sóval és feketeborssal, meglocsoljuk olívaolajjal és egy jénaiba pakoljuk őket. mehet rá bőven kacsazsír és a pár korty alkohol is. jó meleg sütőben, többször megforgatva és locsolgatva szép pirosra sütjük. a többi előkészületet ráérünk akkor elvégezni, ha a húst már csak pirítani kell.

a zöldbabot megmossuk és megtisztítjuk. lobogó sós vízben 3-4-5 perc alatt roppanósra főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük és félretesszük. a joghurtot összekeverjük jókora adag fehérborssal és sóval, majd belereszeljük a fokhagymát. a paprikát/chilit apróra vágjuk. a fenyőmagot szárazon aranyszínűre pirítjuk. a zöldbabot összekeverjük a joghurttal, megszórjuk a paprikával és a fenyőmaggal, majd jól megöntözzük olívaolajjal, mert nagyon jót tesz neki. a húsra még egy kis plussz nagyszemű só, vagy fleur de sel is jár.

a chili és vanília szakácskönyvből, egy-két apró változtatással

2010. augusztus 19., csütörtök

fügés-kolbászos-paradicsomos tészta

még télen ettem budapesten, a vapiano-ban egy ígéretes tésztaételt. a paradicsomos tésztában kolbász volt, rengeteg bazsalikom, fokhagyma és füge. igen, füge. szenzációs volt, gondoltam is, hogy muszáj lesz reprodukálni. aztán el-elfelejtettem, de most, hogy már lehet kapni friss fügét, megint előbotorkált a gondolat. pont jókor jött a chorizo kolbász a lidliben, mert spanyol napok voltak (tudom, a vapiano olasz kolbászt használt), és természetesen érett paradicsomot vettem hozzá a piacon, valamint tésztát is gyúrtam hozzá. a nyár végében egyébként pont a füge és az érett paradicsom a legjobb szerintem.

paradicsomos tészta chorizoval és fügével

1 adag friss házi tészta (4 személyre elég, kb 250-300 g száraz tésztának felel meg)
8-10 szem közepes paradicsom
2 marék érett, de keményebb húsú füge
1 tk spanyol füstölt paprika
100 g szeletelt chorizo kolbász
2-3 gerezd fokhagyma
sok bazsalikomlevél
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
csipet cukor
2 csepp balzsamecet
só

a paradicsomot apróra vágjuk és kevés olívaolajban kis lángon, lassan megfőzzük. közben ízesítjük nagyon apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, csipet cukorral, majd a végén bazsalikommal és belekeverjük a füstölt paprikát is (remek szabadtüzes íze lesz tőle).

a tésztát feltesszük főni, bő sós vízben. a chorizo mindkét oldalát zsiradék nélkül, egy serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd félretesszük. a fügéket alaposan megmossuk, szárát levágjuk, négybe vágjuk, majd a kolbász zsírján magas lángon kicsit megsütjük. ezt is félrerakjuk, a kolbászt feldaraboljuk.

ha kész a tészta, rálocsolunk kevés olívaolajat, összekeverjük a paradicsomos szósszal, majd tálaláskor rádobjuk a fügét és a kolbászt. egy jó adag feketeborsot még lazán elbír. meg még bazsalikomot.

éljen a fügeszezon!

2010. augusztus 8., vasárnap

lecsós csirke, kapros-túrós tésztával

a lecsóhoz fel kell nőni. gyerekkorában senki sem szereti, legalábbis a mi családunkban ez így volt (és van: öcsi szintén nem rajong érte). tele van összefonnyadt paprikával, hosszú és hegyes paradicsomhéj-darabokkal, hát fúj. aztán amikor már az ember majdnem 25, akkor elegendő két hét külföldön, és igen, állandóan azt akar enni.

tegye fel, aki még nem evett az idén lecsót. igen, én nem jelentkeztem (tudom, mindenki más igen). most, hogy már olcsó a paprika (én 150/kg áron vettem), nagyobb adagra is készen állok, ám a mai napon csak lecsós csirkét főztem. gyúrtam mellé tésztát is, úgyhogy kapros-túrós tésztával ettük. tésztát gyúrni idén tavasszal tanultam meg anyukámtól, már egész jól megy, szép vékony lesz, a rétegek vágáskor nem ragadnak össze. augusztus végén megyek újra a szülői házba, remélem, kapok lecsót. tojásosat, amit hidegen is lehet enni reggelire.

lecsós csirke kapros-túrós tésztával

a lecsós csirkéhez:

4 felső-és alsócomb
10 húsos paprika
4-5 paradicsom
1 nagy vöröshagyma
1 ek pirospaprika
frissen őrölt feketebors
2 ek zsír
só

a túrós tésztához:

300 g liszt
4 tojás
1 ek só
250 g túró
kevés tejföl
egy csokor kapor
kis zsiradék (olívaolaj is lehet)

a tésztához valókat (liszt, tojás és só) összekeverjük, jó alaposan átgyúrjuk (először kemény lesz, majd egyre rugalmasabb) és kb 10 percig dagasztjuk. folpackba csomagoljuk, majd kb fél órát szobahőn pihentetjük (vagy ehelyett 250 g kész tésztát használunk, mondjuk szélesmetéltet vagy csuszát).

közben a húsokat megmossuk, lebőrözzük. a hagymát apróra vágjuk, majd a zsírban megpároljuk. hozzáadjuk a húsokat, fehéredésig sütjük őket. az edényt lehúzzuk a gázról, a húsra ráhintjük a pirospaprikát, kicsit elkeverjük, sózzuk és borsozzuk, hozzáöntünk kevés vizet, majd fedő alatt, alacsony lángon majdnem puhára pároljuk. a paprikát és a paradicsomot megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, karikára, a paradicsomokat kis darabokra vágjuk és hozzáadjuk a csirkecombokhoz, majd fedő alatt tovább főzzük.

a tésztát lisztezett munkafelületen folyamatos lisztezés mellett vékonyra nyújtjuk, majd szélesmetéltre vágjuk: a tésztát a nyújtófára feltekerjük, hosszában kettévágjuk, így a tészta lehajlik a nyújtófáról. ezután a keletkezett hosszú hasábból kb ujjnyi széles csíkokat vágunk. a tésztát egy konyharuhán kicsit megszárítjuk, majd forrásban lévő sós vízben puhára főzzük (pár perc, érdemes útközben kóstolgatni), majd leszűrjük. a zsiradékot felforrósítjuk, rádobjuk a tésztát, belekeverjük az előzőleg összekevert túró-tejföl-finomra vágott kapor keveréket.

magyar konyha 1997/6, kicsit átdolgozva

2010. augusztus 3., kedd

töltött paprika

két hét nyaralás elég ahhoz, hogy az ember nagyon keresse utána a hazai ízeket. lecsó, petrezselymes zöldbabfőzelék, kefires süti friss gyümölccsel, lecsós csirke túrós csuszával, töltött paprika. mostanában ezekre vagyok rákattanva, azért az itthoni konyha mégis az itthoni konyha. ma elég meleg van, fülledt is, persze, csináljunk paradicsommártást friss, érett paradicsomból, hozzá a töltött paprika meg a maradék húsból a fasírt sütése már smafu. egyébként egyik kedvenc nyári ételem a töltött paprika, édes paradicsommártással, főleg azért, mert nemcsak nyáron készíthető.

töltött paprika

600 g darált sertéscomb
5-6 tölteni való paprika
5-6 ek. főtt rizs (2 evőkanálnyi szárazból lesz ennyi bőven)
frissen őrölt feketebors
1 tojás
esetleg kevés őrölt pirospaprika
só
1300 g érett paradicsom
1 kis darabka friss gyömbér, meghámozva
1 ág zellerzöld
1 kisebb pucolt vöröshagyma
4-5 szem feketebors
2 ek. liszt

a paradicsomot jól megmossuk, kis darabokra vágjuk és ujjnyi vízzel feltesszük főni. beletesszük a gyömbért, a hagymát,a zellerzöldet, a borsot, megsózzuk és a cukrot is hozzáadjuk. lassan addig főzzük, amíg a paradicsom puhára fő. ezután a gyömbért, a zellert, a hagymát kivesszük belőle, botmixerrel óvatosan pürésítjük, majd szitán átszűrhetjük (én ezt általában kihagyom).

a húst összedolgozzuk a tojással, sóval, frissen őrölt borssal, főtt rizzsel. a paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, az ereit kivágjuk, néhány helyen hústűvel megszurkáljuk. megtöltjük őket a húsos keverékkel, majd a paradicsommártásba tesszük. ha marad még hús, gombócokat formálunk. úgy a jó, ha a paradicsommártás ellepi a paprikákat. gyorsan felforraljuk, majd lefedve kis lángon kb 45 percig főzzük.

ha kész, a paprikákat és a gombócokat egy tányérra szedjük, a paradicsommártást pedig besűrítjük egy kis vízzel simára kevert liszttel, forralunk rajta egyet és a visszarakjuk a belevalókat.

általában főtt krumpli készül mellé, ma friss kenyérrel ettem.

magyar konyha 1995/4

2010. július 7., szerda

starfi on holiday

vagyis legalábbis szombattól. röpke 9-10-11 órás repülőút, vár kína! :D nem hiszem, hogy fogok netelni kintről, meg lehet, hogy nem is működik kinn a blogspot (facebook elvileg blokkolva van), szóval addig is jók legyetek, böngésszetek az archívumból! 25-én jövök vissza, remélem sok-sok gasztroélménnyel (is), beszámolók, fotók, receptek várhatóak!

2010. június 26., szombat

zöldborsós-majonézes újkrumplisaláta

ezt a salátát még akkor készítettem, amikor még egyrészt jó idő volt, másrészt huszonöt deka pucolt borsót 400 forintért vettem egy nénitől (valamikor május közepén). a fotót megcsináltam, sőt, a fotosoppos utómunkákat is elkészítettem, de a recept feledésbe merült. a fotót tegnap megtaláltam, úgyhogy megosztom veletek, mert szerintem nagyon finom. a lényege a kisméretű krumpli, a zsenge zöldborsó és a frissen készült, házi majonéz.

újkrumplisaláta házi majonézzel és zöldborsóval

600 g újkrumpli, féltojásnyi méretűek
250 g zsenge zöldborsó (pucolt súly)
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt feketebors
só
a majonézhez két tojás sárgája, kb 350-400 ml napraforgóolaj, só, bors, kevés mustár és kevés citromlé

a krumplit jó sós vízben megsikáljuk. ez a legnehezebb és legidegölőbb része az egésznek, érdemes többen nekállni, főleg, ha a kis méretű krumplit kedveljük, mint én. utána feltesszük kevés sós vízben, és próbáljuk nem szétfőzni (a kés hegye azért könnyen kijöjjön belőle). a borsót is felrakjuk főni, de nem sózzuk. a majonézhez a tojássárgáját elkeverjük, először cseppenként, majd vékony sugárban adagoljuk hozzá az olajat. ha felvette a fentebb írt olaj mennyiségét, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a kevés citromlevet (utóbbiak savassága ne domináljon). a krumplit és a borsót leszűrjük, a majonézt hozzákeverjük a finomra vágott petrezselyemmel együtt.

sült húsokhoz, grillezett tarjához, nyúlhoz remek köret, de én magában is szeretem.

2010. június 25., péntek

spanyol fokhagymaleves

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

2010. május 14., péntek

grillezett spárga zöldfűszeres tojásmártással

még télen kinéztem egy spárgás receptet az egyik könyvemből, és alig vártam, hogy szezonban kipróbálhassam. a recept főtt spárgát ír, de azóta annyira megtetszett flatcatnél a grillezett spárga, hogy nekem is muszáj volt kipróbálnom. és megérte! a sütés nemcsak intenzívebbé teszi a zöldség saját ízét, hanem még egyfajta füstösséget is ad neki. a tojás remek kiegészítője a spárgának, nemcsak azért, mert én imádom, hanem tényleg, és a recept írta ezt, értem?

grillezett spárga bazsalikomos-petrezselymes tojásmártással

2 személyre

500 g zöld spárga
3-4 tojás
1 ek dijoni mustár
frissen facsart citromlé
frissen őrölt feketebors
5-6 szép levél bazsalikom
pár ágacska petrezselyem
olívaolaj
só

a tojást keményre főzzük, megpucoljuk, majd villával összetörjük. hozzáadjuk a mustárt, a citromlevet, az aprított fűszernövényeket. kevés turbolya is mehet a bazsalikom helyére és szerintem friss tárkonnyal is jól működik. pár löttyintésnyi olívaolajat is hozzáadunk, borsozzuk-sózzuk, jól elkeverjük.

a spárgák alsó részeit letördeljük, a sípokat jól megmossuk. a spárgát grillserpenyőben magas hőfokon 6-7 perc alatt, néha megforgatva, zsiradék hozzáadása nélkül, kicsit megsózva megsütjük. úgy jó, ha néhol kicsit megfeketedik. a spárgát egy tányérra szedjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, a tojásos keverékkel és némi rozskenyérrel tálaljuk.

a teljes értékű reformkonyha című könyv alapján, némileg átdolgozva.
flatcat, köszönöm az inspirációt:)