sütőben sült chilis bab

a szalonnasütés féltve őrzött mellékterméke volt a botra húzott és megfüstölt jalapeno paprika. a friss zöld paprikák órákon keresztül állták a füstöt, meg sem hallották az ehhez kapcsolódó viccelődést. először fényesek és sötétzöldek volt, a vendégek ekkor gurították le az első kupica pálinkát, épp a tűzrakás után. óvatosan bántak velük, csak a tűz szélére ültették őket. sorba, egymás mellé, egy, két, három nyárs, beledöfték őket a földbe, rajtuk pedig szépen csücsültek a paprikák. hegyeserős társuk a tányérról irigykedett, máskor ő a főszereplő, most minden figyelmet a jalapeno-k kaptak.

később már kissé megfonnyadtak – persze folyamatos forgatást igényeltek -, de volt olyan is, aki ideje korán megfeketedett, felhólyagzott. amikor már előkerültek a vastagra vágott, ropogós héjú fehérkenyerek, a rózsaszín sonkák és a pirosan vigyorgó retkek a kakastaréj-szalonnák mellé, a jalapenok már szépen barnultak. szürkészöldek, majd szürkés-zöldes-barnásak lettek (egyesek azt mondták, ilyen szín nincs is), összefonnyadtak, de végül is egyre áthatóbb füstszaguk lett.

aztán a parázs kialudt, a vendégek hazamentek, a nap lenyugodott, majd újra felkelt. a jalapenokat vászonzacskóba dugták, a vászonzacskót pedig a kamrába akasztották. teltek a napok, teltek a hetek, s a paprikák türelmesen várták sorsukat. aztán ősz végén, egy igen borús és szeles novemberi délután újra vendégek érkeztek a dombon álló házba. a felállított asztalokat frissítők és sör-, borkorcsolyák sereglették el, de a fő attrakció a több órán át sütőben sülő chilis bab volt.

a recept a paprikákkal együtt érkezett, mexikói mádrétól, akik aztán igazán tudják a remek chili titkát. a füstölt jalapeno-k illatát azonnal lehetett érezni az ételen, úgyhogy az asztalt villámgyorsan körbeülte a társaság. szó nélkül evett mindenki. ment hozzá a friss kenyér, a tejföl, az apróra vágott lilahagyma, a guacamole és a sör, meg a pálinka és megtartós recept lett belőle.

hiperszuperchilisbab

a következő étel eredetije már a múlt századból származik, egy újságkivágásból (a kilencvenes évek vége körül). a jalapeno-k olyan korban érkeztek, amikor itthon még azt sem tudták, mi fán teremnek. hát még a füstölt változatuk, a chipotle. bár ma is nehéz füstölt chilipaprikát szerezni, füstölt pirospaprikát kevésbé. nálam ez utóbbival és többféle chili felhasználásával készül az étel, de nem túl csípősre, hogy a gyengébbek is bírják. a tejföl mellett csíkokra vágott cheddar, újhagyma és esetenként avokádó dukál, de a rácsepegtetett lime-levet is elbírja.

1 kg marhahús: lábszár, rostélyos, ilyesmi

250 g feketebab (ennek hiányában száraz vörösbab)

*2 csapott ek kukoricadara

*1 ek szárított oregano (szurokfű)

*1 ek római kömény

*1 púpozott ek kakaó (cukrozatlan persze)

*1 púpozott tk barbecue fűszer (sómentes, elhagyható)

*1-2 habanero paprika

*3-4 jalapeno paprika

*1 csapott ek füstölt pirospaprika

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 érett paradicsom (ha nincs, helyette püré)

1 kis üveg sör (330 ml, coronita vagy búzasör, ahogy tetszik)

2 ek étkezési keményítő (ez komoly)

200 ml húsleves

1 ek cukorszirup (ikeában lehet kapni, szimpla melasz is jó vagy méz)

napraforgóolaj

só

a babot éjszakára beáztatjuk. másnap leöntjük róla a vizet, átöblítjük és feltesszük főni. a húst apróra vágjuk, de le is lehet darálni. a chilipaprikákat kimagozzuk, kierezzük, összevágjuk (gumikesztyűben). összekeverjük a csillaggal megjelölt hozzávalókat és késes darálóban aprítjuk. hozzákeverjük a húslevest is.

a sütőt 150 fokra előmelegítjük. a húst olajon megpirítjuk, egyszerre csak keveset, több adagban. a megpirított adagokat félretesszük. a vöröshagymát apróra vágjuk és megdinszteljük, majd az apróra vágott fokhagymát is hozzáadjuk. egy tűzálló tálba tesszük a húst, a hagymát, az összepancsolt fűszeres keveréket, majd sózzuk, felöntjük a sör felével és beledobjuk az apróra kockázott paradicsomot is. az edényt lefedjük és a sütőbe tesszük. másfél-két óráig pároljuk.

ha a bab már majdnem megpuhult, leszűrjük és később a majdnem kész húshoz keverjük. a keményítőt kikeverjük a sör másik felével, hozzáöntjük a cukorszirupot is, majd a húsos babhoz keverjük. további egy órán keresztül készre pároljuk.

tejföllel, friss kenyérrel, lime-szeletekkel, lilahagymával vagy újhagymával, cheddar sajttal, guacamoléval tálaljuk, lehet variálni is, de azért sör legyen mellé. meg pálinka. a füstölt paprika elhagyható, ha van füstölt paprikánk, de szerintem nem érdemes.

chilis narancsos oldalas

körülbelül két éve készülök erre a receptre. azóta, hogy az egyik jamie oliver dvd-n láttam. kivételes módon most nem a halogatás volt a probléma, mint már oly sokszor, hanem az alapanyag beszerezhetetlensége. az ételhez ugyanis igazán húsos oldalas kell, ami valljuk be, itthon elég nehezen kapható. pécsen legalábbis egyáltalán nem, a fővárosiak talán előnyben vannak.

az itthoni disznók most vagy nem akarnak vastag izomréteget növeszteni a bordáik mentén, vagy a galád hentesek fejtik le, nem tudom. mindenesetre a csak bordaközi izmokból álló oldalas az alábbi recepthez nem túl ideális, mondom, a vastag húsra és a hálisten emellé társuló vastag zsírrétegre építkezünk.

chilis-narancsos oldalas

1500 g húsos oldalas
4-5 szárított chilipaprika
4 narancs
3 ek méz
2 zöldcitrom
3-4 friss chilipaprika
6-7 gerezd fokhagyma
1 ek édesnemes paprika
2-3 tk füstölt spanyol fűszerpaprika (culinarisban pl kapható)
frissen őrölt feketebors
olívaolaj
só

a szárított chilit magostul felaprózzuk, a sóval és a borssal mozsárban összetörjük. a narancsok és a lime-ok héját lereszeljük (a fehér részét nem!), a kétféle paprikával, a friss chilivel és a zúzott fokhagymával együtt a mozsárban lévőkhöz adjuk, majd olívaolajjal péppé zúzzuk. a narancs-és limehéjat hozzákeverjük, a húst alaposan bedörzsöljük vele. alufóliával lefedve 1 órát szobahőn pácoljuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a húst meglocsoljuk még plussz olajjal, majd alufólia nélkül 1 óra 40 percig sütjük, persze ez a hús vastagságától is függ. közben 20-30 percenként meglocsoljuk a szaftjával. hústűvel ellenőrizzük, megsült-e (ha mélyen belebökünk, a kihúzás után kiszivárgó lé tiszta legyen, ne véres). a narancsok és zöldcitromok levét kifacsarjuk, a mézzel összekeverjük, majd a húsra csorgatjuk (nekem 2 narancs leve bőven elég volt, ha nem túl lédús, facsarjuk ki az összeset), majd 10 percenként meglocsolva fél órát sütjük.

köretként a legjobb hozzá a friss fehérkenyér, én salátát is készítettem hozzá: uborkát, pritaminpaprikát, lilahagymát és koktélparadicsomot, fokhagymát apróra vágtam, megöntöztem citromlével, olívaolajjal, megszórtam sóval és borssal. sűrű török joghurttal és barnított vajjal tálaltam.

jamie oliver receptje nyomán

jalapeno poppers

tulajdonképpen a csípős paprika szeretete és rendszeres fogyasztása egy bizonyos függőséget okoz. még akkor is, ha néha bizony a szemed annyira megtelik könnyel, hogy azt sem látod, a tejfölért nyúlsz vagy a sörért. (ez utóbbiban minél több buborék van, annál jobban érzed, hogy mennyire csíp az a paprika, jee.)

a receptet igazából több helyről olvastam össze, az egyiket a dining guide oldalán találtam, meg malackaraj anna is sütött nemrég csípőspaprikát (amúgy szeressük bizony a csípős paprikás bejegyzéseket), úgyhogy volt mit összevetni. igaz, autentikusan tomatilloból és jalapenoból készítenek mellé mártogatóst, de én beértem a tejföllel.

friss jalapenot a tescoban lőttem (!), és már nem ez volt az első alkalom, hogy láttam. nem olcsó, 3 darab van a dobozban 400 forintért. apró chili és habanero chili is kapható a jalapenok mellett, úgy látszik, fejlődünk.

sajttal töltött, bundázott jalapeno paprika

2 személyes adag

9 friss jalapeno paprika
2 szelet kemény érlelt sajt, nálam manchego (pecorino is jó)
napraforgóolaj
2 tojás
só
liszt, zsemlemorzsa
napraforgóolaj a sütéshez

a jalapenokat jól megmossuk, egy papírral kibélelt sütőlemezen 250 fokon, grillfokozaton párszor megforgatva hólyagosra sütjük. utána a héj nagy részét még melegen lehúzzuk. a paprikát hosszában megvágjuk, a csumáját és a magokat nagyjából eltávolítjuk. én nem törekedtem tökéletességre. a tojást kettéválasztjuk, a fehérjét kevés sóval kemény habbá verjük, majd a sárgájával összekeverjük. a sajtból hosszúkás darabokat vágunk, megtöltjük a paprikákat, kicsit összenyomkodjuk, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, a panírt kicsit ráerősítjük a kezünkkel (szintén megnyomkodjuk. bő, forró olajban szép barnára sütjük és melegen, tejfölbe mártogatva (nem kötelező) és sörrel öblögetve (kötelező) hamar elfogyasztjuk.

nem ér cseszegetni a fotóval, sötétedés után, lámpafénynél készült

joghurtos-fokhagymás zöldbab

... egy kis hússal. tegnap csak sárgahüvelyű zöldbabot kaptam a vásárcsarnokban, viszont a kedvenc zöldségesemnél volt zsenge, zöldhüvelyű is. a sárgából leves lett, a zöldből pedig, a fokhagymás-joghurtos zöldbab, mautner zsófi szakácskönyvéből. a könyvben szereplő recept spenótot használ, de mint zsófi írja, jól működik egyéb zöldségekkel is, például céklával, cukkinivel és zöldbabbal is. pécs egyetlen keleti élelmiszereket árusító boltjában kaptam hozzá török joghurtot is: egy kilós kiszerelés 700 forintba kerül. ez a fajta joghurt sokkal sűrűbb (mintha tejföl lenne) és intenzívebb ízű, mint a nálunk egyébként kapható joghurtfélék. ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor a sima natúr joghurtot is le lehet csepegtetni.

fokhagymás-joghurtos zöldbab sült csirkével

(a zöldbab főételként 2 személyre, köretként 4 személyre elég. itt a hús miatt köretként szerepel)

4 egész csirkecomb
500 g zsenge zöldhüvelyű bab
300-400 g török joghurt
4 gerezd fokhagyma
frissen tört fehérbors
frissen őrölt feketebors
só
kacsazsír
jó minőségű olívaolaj
pár kupica pálinka vagy whiskey
1 csípős piros paprika vagy chili
1-2 ek fenyőmag
csipet fleur de sel

a csirkecombokat megmossuk, az esetleges tollmaradványoktól megtisztítjuk, papírral megtöröljük. bedörzsöljük sóval és feketeborssal, meglocsoljuk olívaolajjal és egy jénaiba pakoljuk őket. mehet rá bőven kacsazsír és a pár korty alkohol is. jó meleg sütőben, többször megforgatva és locsolgatva szép pirosra sütjük. a többi előkészületet ráérünk akkor elvégezni, ha a húst már csak pirítani kell.

a zöldbabot megmossuk és megtisztítjuk. lobogó sós vízben 3-4-5 perc alatt roppanósra főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük és félretesszük. a joghurtot összekeverjük jókora adag fehérborssal és sóval, majd belereszeljük a fokhagymát. a paprikát/chilit apróra vágjuk. a fenyőmagot szárazon aranyszínűre pirítjuk. a zöldbabot összekeverjük a joghurttal, megszórjuk a paprikával és a fenyőmaggal, majd jól megöntözzük olívaolajjal, mert nagyon jót tesz neki. a húsra még egy kis plussz nagyszemű só, vagy fleur de sel is jár.

a chili és vanília szakácskönyvből, egy-két apró változtatással

spanyol fokhagymaleves

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

sörös chilis bab

már több, mint egy éve készülök, hogy megfőzzem ezt az ételt, de még egyszer sem álltam neki. eddig. tegnap reggel lövésem sem volt, hogy mi legyen ebédre/vacsorára, aztán beugrott a chilis bab, utána meg ez a sörös verzió. úgyhogy, starfi ment barnasörért (a guinness-t kicsit sokalltam érte mondjuk) és marhahúsért, aztán hamar össze is dobta az ennivalót. egyébként, már nagyon rég volt chilis étel a blogon, hát itt volt az ideje. ez amolyan igazi férfikaja, tehát igazi chilipaprika nélkül szerintem nem sokat ér. elég szép adagot sikerült főznöm belőle, de minél tovább áll, annál jobb ízek kerekednek ki belőle. a sör különösen finom lesz benne, ő a minden benne! igazi egytálétel, így a hűvös őszi napokra.

barnasörös chilis marha

600 g darált marhahús (lapocka)
500 g piros kaliforniai paprika
1 doboz vörösbabkonzerv*
1 doboz hámozottparadicsom konzerv
1 kis üveg (0,33 l) erős barnasör (én leffe-t vettem hozzá)
2 nagy fej vöröshagyma
2-4 chilipaprika (én serrano-t használtam)
2-2 ek. olívaolaj
fél teáskanál fehérbors
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál fekete kömény
1 ek paprika
só
tálaláshoz: tejföl, sajt, újhagyma

a darált húst 2 ek. olívaolajon addig sütjük (egy szép nagy edényben), míg egyenletesen színét nem veszti. a köményeket és a fehérborsot mozsárban összetörjük (külön-külön), majd a köményeket enyhén megpirítjuk egy száraz serpenyőben. a hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a kaliforniai paprikát kimagozzuk, kockára vágjuk, a chilipaprikákat karikára vágjuk. a másik 2 evőkanál olajon közepes lángon sütni kezdjük a zöldségeket (először pár másodpercig a chilit, utána mehet bele a hagyma meg a paprika). addig pároljuk, amíg a hagyma kicsit üveges nem lesz. utána a húshoz öntjük a hagymás-paprikás cuccot, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, a sört, a fűszereket is rászórjuk, felforraljuk, majd lejjebb csavarjuk a lángot és 25-30 percig lassan főzzük. a babot jól leszűrjük, átmossuk, majd beletesszük az edénybe, átkeverjük, átforrósítjuk és már ehető is.

tálaláskor megfejeljük tejföllel, reszelt sajttal (ementáli, cheddar, stb.) és karikára vágott újhagymával. vagy újhagyma helyett lilahagymával. azért mondjuk egy jóféle házi kenyér/bagett is jólesik mellé, csak úgy tunkolási célzattal.

*ha van időnk, és előbb eszünkbe jut az étel, mint aznap reggel, akkor azért illik szárazbabból készíteni, és előző este beáztatni a babot. én időhiány miatt használtam konzervet, de nem is lett rossz.

az egyik tv paprika magazin nyomán

a szőlős sztori, második rész

hogy folytassam a szőlős ételek sorát, ebben a bejegyzésben bemutatom, mit is főztem. az előző poszt a sütésről szólt, ez a főzött ételről, és lesz még egy, a desszert. azt hiszem, nem is lenne starfi-s a dolog, ha nem főznék már valamilyen ázsiai ihletésűt, mondhatnám ez a kihívás a kihívásban. nem állítom, hogy ezentúl mindig lesz egy ázsiai része a vkf-eimnek, de azért megpróbálom, hátha összejön.

szőlős sültkacsa-curry

4 kacsacomb
só, frissen őrölt feketebors
kevés olívaolaj (vagy, földimogyoróolaj)
szárított chili, durvára törve
kevés száraz fehérbor
2-2 nagy marék csemegeszőlő, fehér és kék vegyesen
1 marék koktélparadicsom (körteparadicsom)
1 konzerv kókusztej
jókora adag friss gyömbér
2 ek vörös curry paszta
1-2 vörös chilipaprika (én habanero-t használtam)
2 ek halszósz
1 ek lereszelt pálmacukor
1 csokor bazsalikom (ha van, thai bazsalikom)

a kacsacombokat bedörzsöljük kevés olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, szárított chilivel, kicsit állni hagyjuk, majd száraz serpenyőben nagy lángon megpirítjuk mindkét oldalát. tűzálló sütőtálban olívaolajjal megcsepegtetjük, leöntjük pár korty fehérborral, és 180 fokon kb 1 órát sütjük, a végén érdemes megpirítani a bőrét egy kis grillezés során. közben néha megfordítjuk, a végén pedig hústűvel ellenőrizzük, hogy átsült-e (szúrás után, ha véres lé jön ki a combból, még nem jó). a szaftból kivesszük, alufóliával befedjük, hogy meleg maradjon.

a gyömbért meghámozzuk, kevés olajon megfuttatjuk, hozzákeverjük a curry pasztát, pár percig sütjük. a húsokat kicsontozzuk, falatokra vágjuk, és a serpenyőbe dobáljuk őket. amint összekeveredtek a curry pasztás kutyulékkal, hozzáöntjük a kókusztejet, takaréklángon összeforraljuk a pálmacukorral, a halszósszal, az apróra vágott chilivel. hozzáadjuk a leszemezett szőlőt, a paradicsomot, kicsit átforraljuk és belekeverjük a bazsalikomot. a mifelénk használatos bazsalikom is jó volt hozzá, de a thai bazsalikom jó lenne azért, a kellemes ánizsos zamata miatt.

valamilyen főtt rizzsel a legjobb, legyen az basmati vagy jázminrizs.

paradicsompaprika és sajtok

tegnap elég meleg volt a lakásban, hogy valami főzés nélkülit készítsek. útban hazafelé anyuval bementünk a vásárcsarnokba, anyu jól bevásárolt őszibarackból, fügét azonban már nem kaptam (késő volt már, alig voltak). nagyon szép paradicsompaprikákat kaptunk, úgyhogy már csak valami sajtos kence kellett hozzá, úgyis nagyon rá vagyunk állva a sajtokra mostanság. a márványsajt valamiért adta magát, hozzá a dió kitűnően passzol, és mivel anyu meg én is odavagyunk a csípősért, nem nehéz kitalálni, hogy a fentebb említett hozzávalókból mi készült és hogyan. ha mégsem, lásd lejjebb. (bár azért az őszibarackot inkább kihagytuk belőle.)

chilis-diós márványsajtkrém paradicsompaprikában

4 darabhoz

4 szép paradicsompaprika
100 g márványsajt
100 g philadelphia sajtkrém
2 ek tejföl
50 g dió
friss chilipaprika (én halapeno-t használtam)
frissen őrölt feketebors

a megmosott, megszárított paprikák tetejét szépen levágjuk, kimagozzuk, kierezzük.

a sajtokat villával összetörjük, a tejföllel elkeverjük. a diót felaprítjuk, a kierezett, apróra vágott chilipaprikát szintén (én csak fél halapeno-t raktam hozzá, mert ez valami kifejezetten erős példány volt). hozzáadjuk a sajtos cucchoz, jól megborsozzuk, majd egy kiskanállal a paprikákba töltjük. mehet vissza rá a teteje.

lilahagymával, rozskenyérrel, csípős kolbásszal isteni, de érett sonkával is jó lehet.

grillen, 2

a grillezés számomra alap nyáron, főleg, ha a balatonon vagyunk. akkor aztán minden grillezve készül, meg bográcsban. ha gyorsan akarok valamit sütni, csirkehússal dolgozom, viszont általában szépen előre kigondolom, hogy mi legyen másnap, vagy harmadnap és akkor pácolok. a tarját szeretem a legjobban, mert a zsírosabb részei frankó puhán és omlósan tartják a nem zsírosabb részeket. mondjuk ezt a pác is elősegíti, de biztos, ami biztos. legutóbb így készült, isteni lett. a tarjában nem csalódik az ember.

gyömbéres-chilis-konyakos tarja

4 személyre

8 szelet csontos tarja
100 g friss gyömbér, lereszelve
egy-két löttyintésnyi jó minőségű konyak (v mondjuk whiskey)
2-3 friss chili (én habanero-t használtam)
3-4 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
kevés frissen facsart citromlé
só

előző nap a tarjákról eltávítjuk az esetleges csontszilánkokat. a húst szeletenként bedörzsöljük az apróra vágott chilivel, lereszelt gyömbérrel, majd megspricceljük a citromlével. hozzáöntjük a konyakot és az olajat, és jól megmártogatjuk a páclében, letakarjuk és hűtőben másnapig érleljük. sütés előtt jól bedörzsöljük még sóval is, majd forró parázson nem túl közel a hőforráshoz szép pirosra sütjük.

és ez volt hozzá a köret:

grillezett kaliforniai paprikasaláta
4-5 piros kaliforniai paprika
balzsamecet
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a paprikákat alaposan megmossuk, megszárítjuk. parázs felett minden oldalukat feketére sütjük, ez eltart 30-40 percig (közvetlen lángon, pl gázlángon gyorsabban megy). a paprikákat gyorsan letakarva egy tálba tesszük, 5-10 percig hagyjuk a héját a saját gőzében puhulni. utána lehúzzuk az elszenesedett héjat, a paprikák húsát csíkokra vágjuk, rálocsolunk olívaolajat, balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk és jól összekeverjük.

cukkini, tésztával

végre már valóban itt vannak a friss zöldségek. a piacok pultjai zöldbabtól, cukkinitől, újhagymáktól roskadoznak, otthon, a kertben pedig még javában aratható a spenót, a főzőhagyma hatalmasra nőtt, a patisszonok és a csíkos cukkini pedig gombamód megnőttek az elmúlt napokban az esőtől. az istálló ablakában kovászosuborka érlelődik, a bodzaszörpös üvegek fele már a kamrában, fele viszont azt várja, hogy a bele töltendő bozdás nedű összeérjen a karamellizált cukorral és a citromfűvel.

a meggy még érik (nálunk főképp cigánymeggy), tehát belőle is isteni szörp készül, a sárgabarack kezd rózsásodni, a fehér faeper maradékából (amit már nem győztünk megenni) pedig gyümölcsbor, vagy pálinka készül majd. a zöldfűszerek, az pedig a nyár egy külön fejezete. a nagyranőtt bazsalikom, a virágzó kapor, az üde menta, az aromás citromfű, a hamvas zsálya a kert egy-egy szegletében bódító illatokat árasztanak magukból.

ezért szeretem ezt az időszakot. más kérdés, hogy mindjárt vége a vizsgáknak, és akkor aztán hivatalosan itt a nyár. ez a recept természetesen nyári ihletésű, friss zöldeket és zöldségeket használtam hozzá.

tagliatelle cukkinivel, kaporral, bazsalikommal és citrommal

kb 700 g cukkini
1 nagy főzőhagyma
4-5 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 ek halszósz (opcionális)
1 citrom reszelt héja és valamennyi kifacsart leve
egy marék bazsalikom és görög bazsalikom
egy marék kapor
egy-két vörös chili, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só
6-8 guriga tagliatelle
parmezánforgácsok

a cukkinit meghámozzuk (nem muszáj), négybe vágjuk, szivacsos-magvas közepét egy kanállal kikaparjuk, és lereszeljük (a legnagyobb lyukon). a hagymát apróra vágjuk és a vaj-olívaolaj keveréken üvegesre pároljuk. hozzáadjuk a lereszelt cukkinit, közepes lángon párolni kezdjük. hozzádobjuk az apróra vágott chilipaprikát (előtte azért kimagozzuk), a halszószt (klassz ízt ad a tésztaszósznak), a lereszelt citromhéjat, borsozzuk, esetleg kicsit sózzuk.

kicsit savanykásra beállítjuk a citrom levével, majd a vágott kaprot is belekeverjük. ha puhára párolódott, beleszórjuk a bazsalikomokat is, átkeverjük, még egyszer ellenőrizzük az ízeit és lefedve félretesszük. evés előtt a tagiatellét sós vízben, kevés olívaolajjal al dentére főzzük, majd tálaláskor a tésztát belekeverjük a sugóba, a tányéron tekerünk rá kevés feketeborsot és megszórjuk a parmezánnal. amikorra a tészta megfő, a mártása már legyen kész.

nagyon gyorsan elkészül, nagyon lágy ízei vannak, a citrom jót tesz a cukkininek, meg persze friss zöldfűszerek is.

gombacurry

nah, nemsokára vége a vizsgaidőszaknak (igen, tudom, hogy unalmas már megint erről olvasni, de ígérem, amint vége, nem esik róla több szó), már csak 2-3 vizsga van hátra. az egyik a növényélettan szigorlat, az még szép lesz... ma is volt egy vizsgám, amire úgy két-három órát tanultam (mínusz egy óra alvás), de azért meglett. legközelebb a szigorlat, jövő hét végén, addig offline leszek, hazautazom. szóval igazoltan leszek távol, mármint ami a blogolást illeti. addig próbáljátok ki ezt a receptet.

gombacurry

500 g csiperkegomba
200 ml paradicsompüré
olívaolaj
3-4 mogyoróhagyma (vagy 1-2 közepes vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1-2 vörös chilipaprika, ízlés szerint
1-1 tk római kömény és kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kurkuma
1 tk currypor
1 csapott ek garam masala
2-3 kardamom
ujjnyi friss gyömbér
egy marék zöldfűszer (koriander vagy petrezselyem)
só

a gombát megtisztítjuk, negyedekre vágjuk. az olajat felhevítjük, beletesszük az apróra vágott mogyoróhagymát, a meghámozott és apróra vágott gyömbért és a zúzott fokhagymát, és kis lángon megfuttatjuk. rászórjuk az egészborsot, a kimagozott, kierezett, apróra vágott chilipaprikát. közben mozsárban összetörjük a kardamomot, a római köményt és a köménymagot, majd a garam masalával együtt ezt is a hagymához tesszük, jól elkeverjük. megszórjuk a curryvel és a kurkumával, ismét jól elkeverjük.

hozzáadjuk a paradicsompürét, sózzuk, kis lángon 5-10 perc alatt összeforraljuk a fűszeres hagymával. ezután hozzáadjuk a gombát, megint 5-10 percig főzzük, majd belekeverjük a petrezselymet vagy a korianderleveleket. friss kenyérrel, vagy veri autentik módon chapatival tálaljuk.

egy angol nyelvű indiai-brit szakácskönyvből.

egyéb curryk a tejbegrízen:

sütőtök-lencse curry
sertés-patisszon curry
spárga-marha curry
gyors csirkecurry

földimogyorószósz

már elég rég ki szerettem volna próbálni ezt a receptet, az egyik umami könyvben találtam. nagyon finom volt, szezámos sült tofut, marinált paprikát és pirított tésztát kínáltam hozzá, de tavaszi tekerccsel is klassz lehet.

földimogyorószósz

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
1 chili, kimagozva, finomra vágva
20 g földimogyoróvaj
30 ml friss tej
2-3 ek barbecue vagy chiliszósz
2 ek földimogyoróolaj
1 tk nátrium-glutamát (opcionális)
kevés víz
kevés só
50 g durvára vágott földimogyoró

egy száraz serpenyőben megpirítjuk a földimogyorót.

az olajat felforrósítjuk, a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk benne. hozzáadjuk a barbecue szószt, a földimogyoróvajat, a nátrium-glutamátot és a sót. hozzáöntjük a tejet és esetleg kevés vizet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. a szószt egy kisebb tálba öntjük és megszórjuk a pirított földimogyoróval.

lencsesaláta

még ősszel láttam egy gasztronómiai műsort, melynek a lényege az volt, hogy több szakács egy adott hozzávalóval főzött. ez akkor a lencse volt, és bár arra nem emlékszem, hogy miket főztek, de lencsét körülbelül azóta szeretnék enni. nohát ezen a héten vettem is lencsét, és újszerű módon salátát készítettem belőle (és nem főzeléket, vagy levest). a főtt lencsét egy vinaigrette-öntettel nyakonzúdítottam, belekevertem friss chilipaprikát, kakukkfüvet és medvehagymát, majd megfejeltem sült bacon-nel és párolt karfiollal. a medvehagyma egyébként egy plussz öröm az ételben: hét elején, amikor is kitalátam ezt a salátát, még nem tudtam, hogy kezd nőni a medvehagyma. úgyhogy muszáj volt valahogy belecsempészni. csempészés híján fokhagyma ízesítette volna a lencsét.

a bűvös szakácson pont nemrég jelent meg lencsés bejegyzés, érdemes elolvasni.

forró lencsesaláta karfiollal és szalonnával

250 g jó minőségű lencse
1 fej karfiol, fejekre szedve
személyenként 2-4 szelet bacon
2 babérlevél
só
1-2 vörös chilipaprika, kimagozva, kierezve, apróra vágva
20 friss medvehagymalevél (vagy ízlés szerint), leforrázva
1 kis marék friss kakukkfű, apróra vágva
1 ek balzsamecet
fél ek dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
4-5 ek olívaolaj

lényeges, hogy minden hozzávalót előkészítsünk, hogy minél hamarabb az asztalon legyen a fogás, mert melegen a legjobb.

a lencsét egy edénybe rakjuk, felöntjük vízzel, beletesszük a két babérlevelet, felforraljuk, majd kábé 25 percig főzzük. a karfiolt kevés vízben sóval puhára, de nem szétfőttre pároljuk. ha kész a lencse, leszűrjük, a babérlevelet kivesszük belőle. közben elkészítjük a salátaöntetet: a balzsamecetet elkeverjük a sóval, a borssal és a mustárral. hozzáöntjük az olívaolajat, majd habverővel sűrű emulzióvá keverjük. ezt még a forró lencsére öntjük, jól átkeverjük, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott medvehagymát, a kakukkfüvet, a chilipaprikát, esetleg még sózzuk kicsit. a bacon-öket pirosra sütjük. a lencsét tányérokra tesszük, rápakolunk pár fej karfiolt és pár szalonnát.

lazac, egyszerűen

végre fel tudom ezt a kaját is rakni a blogra, meg a sablonon is befejeztem a szerkesztgetéseket, most, hogy vége a vizsgaidőszaknak:) jó pár éve annak, hogy anyuci meg öcskös kinn éltek svédországban. valahogy ugyanígy január végén-február elején jártam kinn nálunk, s akkor írtam le a következő receptet, egy svéd újságból. elsőre kicsit túl soknak tűnhet a fetasajt (mármint a lazachoz), de igazából klassz "feltét" válik belőle, nem nyomja el a lazacízt. a paprika meg a chili meg igazán dob rajta. ez kábé a negyedik, vagy ötödik alkalom, hogy ezt készítettem azóta, mert ugye lazac nem mindig terem a hűtőben, de amikor terem, annál nagyobb az öröm.

chilis-fetasajtos lazac

2-4 személyre

2-4 leszálkázott, lebőrözött lazacfilé (egyenként kb 150-200 g)
100 g jó minőségű feta sajt
1 kis pohár tejföl
1 habanero chilipaprika
kevés őrölt pirospaprika
1-2 kápia paprika
só

a chilit értelenítjük, magtalanítjuk, majd nagyon apróra vágjuk (hogy aztán mindenhol csípjen.), a paprikát magháztalanítjuk és kis kockákra váguk, a fetát pedig nagyobb kockákra vágjuk (az élet egyszerű.). a lazacot megsózzuk, olívaolajjal megkent alufóliára pakoljuk. a kockára vágott dolgokat jól összekeverjük a tejföllel, megszórjuk kevés pirospaprikával és lazacszeletekre halmozzuk. 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. nekem a kencefice kicsit megbarnult, de a hal fincs szaftos maradt. én főtt krumplival ettem.

leves hideg napokra

Mint ígértem, januárban jelentkezem, s lássatok csodát, sikerül betartanom az ígéretemet. Ez azért nem túl jellemző rám, igaz?:)

Két napja várok arra, hogy lehessen fotózni nappali fénynél, ugyanis tegnap és tegnapelőtt is olyan felhőtakaró jellemezte Pécs égboltját, hogy szinte éjszaka több fény jut be az ablakon. Ma végre kisütött a nap, úgyhogy Starf nekilendült (bár a képen ez annyira nem is látszik).

A napos idő ellenére nincs túl meleg, ilyenkor nekem nagyon jól bírnak esni a tartalmas, netán fűszeres levesek. Sokszor készítek levest, legtöbbször húslevest, mert azt nem lehet megunni. Kedd este főztem ezt a pikáns, de egyszerű levest. A legjobb benne, hogy nagyon hamar elkészül.

Gyömbéres-chilis sárgarépaleves

1000 ml zöldségalaplé (vagy víz)
500 g sárgarépa
1 nagy krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tk garam masala
jókora ujjnyi friss gyömbér
1 vörös chili
1 lime
frissen őrölt feketebors
3 ek olívaolaj

A zöldségalaplevet közepes lángon feltesszük főni, a répát, a krumplit, a vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, darabokra vágjuk, majd a leveshez adjuk. Ha felforr, takarékra állítjuk és 20-30 perc alatt puhára főzzük a zöldségeket. Közben a chilit kimagozzuk, majd kis darabokra vágjuk, a lime levét kifacsarjuk, a gyömbért meghámozzuk és felaprítjuk. Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beleszórjuk a gyömbért és a chilit, egy-két percig kevergetve pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a garam masalát és a lime levét. Pár percig kevergetjük, majd lehúzzuk a tűzről. Ha a zöldségek megfőttek, elzárjuk a leves alatt a lángot, és megvárjuk, míg kihűlnek, hacsak nem botmixerrel dolgozunk (tapasztalatból inkább tessék megvárni, a frissen főtt leves hőmérséklete nem tesz jót a bőrnek). Ezután a fűszeres olajos cuccal együtt turmixoljuk. Ha már homogén, visszaöntjük a lábosba, sózzuk, ha kell, borsozzuk, felforrósítjuk, de már nem főzzük. Frissen őrölt feketeborssal és lime vékonyan lehámozott héjával díszítjük, friss kenyérrel/bagettel/chapatival tálaljuk.

Főztem már korábban is sárgarépából krémlevest, ld. itt.

Valamelyik Reader's Digest könyvből írtam ki ezt a receptet pár éve.

beállok a sorba

Ezzel a recepttel már tavaly óta szemeztem, amióta megvettem Londonban a Szakácsok könyvét. Viszont milyen jól tettem, főleg hogy 6, azaz hat (!) fontért jutottam hozzá:) Most, hogy már mindenki elkészítette és már felesleges felraknom a blogra, lehet kapni jó érett paradicsomot, én is megcsinálom, mert nagyon tetszik. Főleg, amióta megbarátkoztam a halszósszal , semmi akadálya, hogy akármilyen receptbe löttyintsem bátran. A cím némi gondot okozott, ugyanis úgy fordították magyarra, hogy paradicsomos chililekvár. Namármost mindenki láthatja a mennyiségekből, hogy ez nem is chililekvár, hanem paradicsomlekvár, igaz? Az eredeti neve tomato chili jam egyébként. A recepten persze variáltam, mert a 300 gr cukrot túl soknak találtam, továbbá kevesebb chilit és kicsit több paradicsomot használtam.

Chilis paradicsomlekvár

kb 650 gr érett paradicsom
1 jókora darab (két hüvelykujjnyi) gyömbér, lereszelve
4 gerezd fokhagyma, fokhagymapréselve
2 ek halszósz
3 piros chilipaprika, vékonyra szelve, magostul
140 gr cukor

A paradicsom felét turmixoljuk a gyömbérrel és a halszósszal. Kis lángon feltesszük főni a paradicsom másik felével, amit apróra vágunk. Hozzáadjuk a fokhagymát, a chilit és a cukrot (és azt a 100 ml vörösborecetet, amit én persze kifelejtettem a receptből, de így is nagyon jó lett; az eredeti hozzávalók mennyiségét ld. a könyvben). Lassú tűzön kezdjük forralni, a képződő habot leszedjük a tetejéről. Időnként megkevergetjük, hogy ne ragadjon le, illetve hogy a leragadt lekvárt felkapargassuk:) Egy idő után elfővi a levét, sűrűsödik, fényesedik, és akkor lesz jó, amikor már elég sűrű. Ez nálam kb. egy órát vett igénybe. Nagyon finom lett, főleg a végén, mert a köztes kóstolgatás során vett minták nem voltak túl bizalomgerjesztők. Én pirított zsemlére kentem és megkoronáztam egy-egy tükörtojással (az ötletet a Szakácsok könyve adta ofkorz).

A Szakácsok könyvéből.

És Starfi most hazamegy a anyukájához és az öcsköséhez, mert utóbbinak születésnapja lesz.

bazsalikomos chiliolaj

Hat-nyolc vörös (piros, na) chilipaprikát szártalanítok, félbevágok, magtalanítok, eretlenítek; súlyuk legyen kábéra 15-20 gr. Utána 250 ml extra szűz olívaolajat összekeverek 50 ml napraforgóoolajjal. Így kapok ugye 300 ml-t, amiből 150-et és a chiliket közepes lángon felmelegítek. Szépen el kell majd kezdenie bugyogni, néha meg kell kevergetni.

Amikor már késznek találom (kicsit elveszti a színét, de még mielőtt elkezdene barnulni), az egész cuccot átöntöm egy fémtálba, hagyom kihűlni. És lefedem, kedves Starfokker, lefedem, mert különben beleszédelegnek a repülő rovarok.


Ha kihűlt, átöntöm egy kisebb befőttesüvegbe (az olajat meg a paprikákat, de az ízeltlábúakat kihalászom belőle), majd felöntöm a maradék olajjal. Még pár egész chilipaprikát teszek bele, és két-három friss bazsalikomágat. Jól lezárom, hűtőbe teszem. Mielőtt használom, pár napig állni hagyom.

Illik friss salátákhoz, rizottókhoz, grillezett halakhoz vagy sült húsokhoz. Paradicsomos salsába is keverhetjük, esetleg paradicsommártásba pizzához. Salátaöntetekhez is fogom használni, mondjuk Starfokker kedvenceihez, a vinaigrette-ekhez.

A Szakácsok könyvéből, honnan máshonnan:)