A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kína. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kína. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. július 1., szerda

gyors wok-os vacsi

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő


a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.

2009. május 25., hétfő

még nem térek vissza...

...már ami a főzést illeti. jelentem már %@&!#%&/$#-ul unom a lakásfelújítást (tetszőleges szitokszó behelyettesítendő). meg ugye az a tény, hogy nincs konyha, azaz nincs hol főzni, az őrületbe kerget. három hétig nem is nézegettem gasztroblogokat, mondván, nem kísértem magam, így is már folyton-folyton-folyton főzhetnék. ma már majdnem vettem egyébként 2, azaz kettő szakácskönyvet, igen, ezek már krónikus tünetek, majdnem otthagytam 15000 forintot a boltban, de valahogy még is sikerült megemberelnem magam. esetleg, aki szeretné, hogy a vizsgák között főzzek rá, napi szinten, hát jelentkezzék, megyek:)

találtam pár közzé nem tett fotót a gépen, úgyhogy ha már máshogy nem megy, akkor legalább virtuálisan főzök kicsit. nézzétek el nekem, kérlek.

kukoricaleves csirkével

1 nagy csirkemell
2 tojásfehérje

800 ml csirkehúsleves
2 konzerv kukorica
esetleg kevés méz vagy cukor
1 ek étkezési keményítő
1-2 ek osztrigaszósz
finomra vágott petrezselyemlevél

a csirkehúst vékony csíkokra vágjuk és megsózzuk. a tojásfehérjét lágyan felheverjük, majd összekeverjük a hússal. a kukoricát leöblítjük, és mozsárban nagyjából áttörjük (vagy turmixgépben, de nem ér totál krémszerűre, szerintem). egy-két evőkanálnyit hagyjunk egészben, a díszítéshez.

a húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a kukoricapépet. ha újra felforrt, egy-két evőkanálnyi levesben elkeverjük a keményítőt és a leveshez adjuk, majd a húst is, fehérjéstül. folytonos keverés mellett megvárjuk, míg besűrűsödik. ekkor ízestítjük osztrigaszósszal, ha a kukorica nem elég édeskés, akkor kevés mézzel és beleszórjuk a petrezselymet is. egyet forralunk rajta, aztán mohón befaljuk.

és különben tessék elképzelni ezt a levest friss, csőről leszemezgetett kukoricával.

az essential asian cookbook-ból, kissé átdolgozva.

2009. március 3., kedd

sertéshús bormártásban

na, már megint eltűntem, már megint lemaradtam egy vkf!-ről. ami sajnos nem az első volt, szégyellem is magam, de persze vasárnap eszméltem rá, hogy bezony határidő van, de akkor még semmi nem volt kitaláva, magok sehol nem voltak, ráadásul hétvégére öcskös is nálam "vendégeskedett". nem ráncigálhattam el a városba, hogy mindenféle magvakat vásároljak, inkább kirándultunk, mert nagyon szép idő volt. egy szó mint száz, lemaradtam. meg persze jó pár körkérdéssel is adós vagyok, amiket holnap megpróbálok feltárni a nagyérdemű előtt. úgyhogy ez egy ilyen mentegetőzős poszt, de azért főztem is.

ázsiait. mint úgy általában. mert az legalább megy.

sertéshús bormártásban, bogyós rizzsel

*1 ek vörösborecet (vagy balzsamecet)
*1 tk sötét szójaszósz
*2 ek rizsbor (helyette whiskey-t használtam)
*50 ml száraz fehérbor
*jókora adag frissen őrölt feketebors
*1 ek víz
*kevés só
450 g sertéscomb, csíkokra vágva
jókora darab friss gyömbér, apróra vágva
1 fej vöröshagyma, apróra vágva
2-2 ek földimogyoróolaj
2 kicsumázott, darabokra vágott zöldpaprika
1 scotch bonnet chilipaprika fele, kierezve, kimagozva, apróra vágva
#1 púpozott ek. étkezési keményítő
#125 ml száraz fehérbor
#125 ml húsleves
#1 ek sötét szójaszósz
#1 ek kristálycukor
#két csipet nátrium-glutamát (elhagyható)

a rizshez:
hosszúszemű, vagy basmati rizs (én 250 grammot főztem meg)
fél tk. kurkuma
50 g mazsola
25 g borbolyabogyó


a *-gal jelölteket összekeverjük a páchoz. megforgatjuk a húsdarabokat benne, negyed óráig állni hagyjuk. ezután nagy serpenyőben/wokban olajat hevítünk (2 evőkanálnyit), a húst kb 5 perc alatt sűrűn rázogatva világosra sütjük. ezután félretesszük. ha levet enged, azt is félretesszük, jó lesz a mártáshoz.

a másik adag olajat felhevítjük, a paprikát és a chilit 1-2 perc alatt felforrósítjuk, majd utánaküldjük a hagymát és a gyömbért, még 1-2 percig dobálgatjuk. ezután hozzáadjuk a húst, lejjebb vesszük a lángot.

a mártáshoz összekeverjük a #-tel megjelölteket, majd a serpenyőbe öntjük, 6-8 percig kis lángon főzzük.

a rizshez vizet forralunk, sózzuk, majd beletesszük a rizst, egyszer megkeverjük, majd beleszórjuk a kurkumát. 10 percig lefedve főzzük, majd hozzádobjuk a bogyókat is, két perc múlva pedig leszűrjük.

az egyébként normális, hogy a kurkuma először narancssárgára, mondhatni téglavörösre festi a rizst?

2009. január 20., kedd

gyors poszt a vizsgaidőszak végefelé

Most csak egy gyors ázsiaira jelentkezem, pontosabban szólva kínaira. Kinéztem egy babcsírás receptet az egyik könyvben, konkrétan egy kacsás receptet. Nagyon megtetszett, mert ananászt és gyömbért használ, nagyon illatossá is téve így az ételt. A két kilónyi kacsával viszont nem akartam pepecselni (sütőben kellett volna sütni 2-3 órán át, miközben szójaszószos-reszelt gyömbéres cuccal kell locsolgatni félóránként). Úgyhogy egy gyors csirkés vacsora lett belőle, szerintem ehhez is elég jó lett az ananász meg a gyömbér. Mellesleg nagyon jó minőségű friss ananászt kaptam, egyszerre illatos, édes, savas volt, szóval hálisten nem kellett konzervet használni.

Gyömbéres-ananászos csirke mungóbabcsírával

2 nagy csirkemell, kockára vágva
szilva méretű friss gyömbérgyökér (lehet nagyobb is:))
2 ek. szójaszósz
kevés só
3 ek. napraforgóolaj
200 g mungóbabcsíra
2 vékonyabb szál sárgarépa
5-6 szál felaprított újhagyma
2 ek. barnacukor (ehelyett én pálmacukrot használtam)
1 ek. vörösborecet
250 g ananász
125 ml húsleves
1 mokkáskanálnyi nátrium-glutamát (opcionális)
1 púpozott ek. étkezési keményítő, 4 ek. vízben elkeverve

A gyömbér harmadát lereszeljük, a többi részét apróra vágjuk. A húsra rálocsoljuk a szójaszószt, 10 percig állni hagyjuk. Ezután kevés olajat felforrósítunk, a húst a szójaszósz nélkül nagy lángon megpirítjuk, majd ha nagyjából kész, ráöntjük a szójaszószt (amibe pácolódott a hús) és a lereszelt gyömbért is hozzáadjuk. 2-3 percig kevergetve sütjük, majd félretesszük, úgy, hogy a szójaszószos-olajos lötty lecsepegjen róla (mondjuk egy szűrőben).

Felforrósítjuk a 4 ek. olajat, rádobjuk az apróra vágott gyömbért, és gyakran kevergetve kicsit megpirítjuk, hogy lehessen érezni az illatát (nem kell neki sok), majd az újhagymát is beledobjuk, az edényt néha megrázogatjuk. A répát meghámozzuk, de egészben hagyjuk, majd két percig lobogó vízben előfőzzük. Az ananász két végét levágjuk, majd lehámozzuk. Szeletekre vágjuk, a középső részét kidobjuk, a körülötte lévő részét falatnyi darabokra vágjuk, ízlés szerinti mennyiséget félreteszünk (én majdnem az egészet beletettem, 250 g-t mértem kábé ki).

Az előfőzött répát karikára vágjuk, az ananásszal együtt a serpenyőbe dobjuk, majd a húst is utánaküldjük. Megszórjuk a barnacukorral és meglocsoljuk az ecettel, majd hozzáöntjük a húslevest és beletesszük a babcsírát is. Megkeverjük, esetleg a nátrium-glutamáttal ízesítjük, két-három percig alacsony hőfokon, lefedve főzzük.

Végül hozzáöntjük az étkezési keményítőt is, majd amikor a szósz eléggé besűrűsödött, kész is van. Arra kell egyébként figyelni, hogy az ananász és a babcsíra is kicsit ropogós maradjon, azaz ha nagyon érett az ananász, akkor érdemes később az ételbe tenni.

2008. november 28., péntek

végre valami kínai

Már elég régóta vágytam valamilyen ázsiai étel után. Amióta meg olvastam a Tintalevesen a Dél-Kínai barangolásokat, méginkább összefutott számban a nyál (no nem a szárított pácolt denevérre:)) Főleg az ilyen szaftosabb ételeket szeretem, meg amik sűrűn szaftosak, meg amik sűrűek, ízesek és szaftosak:) Tegnap Taennel ugyan benyomtunk egy kis ázsiait (édes-csípős bundás-szezámmagos csirkét, de most nem saját készítésűt), de egyik szószos étel sem volt már túl bizalomgerjesztő este 6 felé (sima kínai büfében), úgyhogy mára semmi más nem maradt hátra, minthogy főzzek valamit. Valami kínait.

Kockára vágott sertéshús kukoricával

225 gr sertéscomb
*2 ek sötét szójaszósz
*fél tk kristálycukor
*1 kiskanál rizsbor (helyettesíthető vodkával)
*1 ek víz
napraforgóolaj a sütéshez
2 ujjnyi hámozott, apróra vágott friss gyömbér
1 nagy gerezd finomra vágott fokhagyma
250 ml húsleves
frissen őrölt feketebors ízlés szerint
néhány csepp szezámolaj
fél ek. kristálycukor
1 ek étkezési keményítő, 3 ek vízzel elkeverve
1 konzerv morzsolt kukorica (jó minőségű)
1 tojás, jól felverve
6 szál újhagyma, karikára vágva

A páchoz összekeverjük a *-gal jelölt hozzávalókat, majd belekeverjük az apró kockákra vágott sertéshúst és 20-25 percig állni hagyjuk (időnként át lehet keverni). Ezután a pácot kiöntjük, a húst forró, bőséges olajban, wokban világosbarnára sütjük. Az olajat kiöntjük, majd egy ek. olajat hevítünk, beledobáljuk a gyömbért, a fokhagymát és a húst, 3 percig dobva-rázva sütjük. Beleöntjük a húslevest és felforraljuk, majd hozzáadjuk a borsot, a cukrot, a szezámolajat, esetleg kevés sót, ha szükséges, majd újabb 3 percig sütjük. Hozzáöntjük a keményítő-víz keveréket, majd jól elkeverjük. A lecsöpögtetett kukoricát turmixoljuk (nem kell teljesen, maradjanak benne egész szemek), majd a wokba öntjük. Ráöntjük a felvert tojást is, 2-3 percig sütjük, néha megkeverjük, majd végül belekeverjük az újhagymát is. Párolt rizst vagy főtt rizstésztát adunk hozzá.

Kb. 4 kisebb adag lesz belőle.

A Tiger Books 1991-es Chinese Cooking könyvéből.

2008. október 6., hétfő

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

2008. június 18., szerda

szecsuáni csirke

És pámpárám ez az isteni húsétel, ódákat tudnék zengeni róla, olyan íze van. Szerintem névről sokan ismerik, aki eddig nem ismerte, az nagyon gyorsan készítse el. Bár kellett volna hozzá babpüré is, de az most pont nem volt itthon. És hoisin szósz is, ennek hiányában szójaszósz-fokhagyma-ecet keverékkel ízesítettem az ételt, és egy kis halszósz (max. 1 ek.) is került bele, mert (már) szeretem. (Azaz ettem, ízlett, klasszul belesimul az íze főzés során az ételbe.)

Szecsuáni csirke Kung Po szósszal



500 gr csirkemell, falatokra vágva
1 tojásfehérje
2 ek. étkezési keményítő
fél ek. só
1 ek. kristálycukor
1 ek. száraz sherry
1 ek. borecet
1 ek. halszósz (opcionális és nem kínai)
1 ek. szójaszósz
5 gerezd fokhagyma, összetörve
175 ml csirkehúsleves
2 ek. napraforgóolaj
2-3 szárított chili, darabokra vágva
fél bögre kesudió
vágott metélőhagyma, a díszítéshez

A tojásfehérjét felverem, majd belekeverem a keményítőt és a sót. A csirkehúsdarabokat jól megforgatom benne. Egy másik tálkában összekeverem a levest, a szójaszószt, a cukrot, a sherryt, az ecetet, a zúzott fokhagymát (és a halszószt), úgy, hogy az összes cukor feloldódjon.

A wokserpenyőt felforrósítom, majd beleöntöm az olajat, majd mikor már elkezd füstölögni, beleöntöm a keményítős-tojásfehérjés csirkedarabokat. Nagy lángon folyamatosan kevergetve pár percig sütöm. Ezután hozzáadom a chilipaprikát is, majd még egy-két percig, folyamatosan kevergetem. Ezután hozzáöntöm a leveses keveréket, felforralom, hozzáteszem a kesudiót is, majd megvárom, míg pár perc alatt jól besűrűsödik a szaft. Vágott metélőhagymával megszórom, főtt rizzsel tálalom. És az előző, édes-fokhagymás tojászöldséggel.

Inspiráció: Chinese Cookbook (szerk. Maggie Pannel és Jenni Fleetwood)

tojászöldség

Egyszerű, de szokatlan zöldséges recept. Persze ázsiai, pontosabban kínai. Ezt a fogást akár két nappal az elfogyasztás előtt el lehet készíteni (mármint a szakácskönyv így írja), és szobahőmérsékleten kell szervírozni. Arra kell figyelni az elkészítésnél, hogy ne puhuljon meg teljesen a padlizsán, mert akkor összeesik. Egyébként meg miért hívjuk tojásgyümölcsnek a padlizsánt, amikor is zöldség?

Édes-fokhagymás padlizsán

3 közepes padlizsán
7 ek. napraforgóolaj (semmiképp ne olívaolaj)
4-5 gerezd fokhagyma
6 tk. barnacukor
6 tk. szójaszósz
10 tk víz
2 tk. almaecet (vagy vörösborecet, én ezt használtam, mert nem szeretem annyira az almaecetet)
1 ek. alkohol (jó esetben száraz sherry, esetleg vodka, fehér rum)
újhagyma, a tálaláshoz

A padlizsánt megmosom, hosszában kb. 3 cm széles szeletekre vágom, majd a szeleteket 3 cm-es kockákra vágom. És milyen jó volt ezt az új bárddal csinálni!:)

A wokban három evőkanál olajat hevítek. Ha nagyon forró, beledobálom a padlizsánkockát felét, majd néha-néha megkevergetve körülbelül 5 percig sütöm. Ha kész, azaz mindegyik oldal elég barnás, de még belül kicsit nyers (legbelül) akkor egy tányérra teszem őket.

Újra három ek. olajat hevítek (az előző hármat teljesen felszívta az előző adag zölség), majd a másik adag padlizsánkockával ugyanúgy járok el, mint az előzővel. Ezt is kiborítom a tányérra.

A maradék egy evőkanál olajat felhevítem, beleteszem a tört fokhagymát, kicsit megsütöm (pár másodperc), közben folyamatosan kevergetem. Hozzáöntöm a vizet, az ecetet, az alkoholt, a szójaszószt, jól elkeverem, majd hozzáadom a cukrot is. Erre azért van így szükség, hogy a cukor semmiképp ne karamellizálódjon, mert nem lesz olyan kellemes ízű a szósz. Így csak szépen felolvad a folyadákban.

Ha felforrt rendesen és a cukor is feloldódott, akkor hozzádobjuk az elősütött padlizsánt, jól átkevergetve három percig főzzük, hogy jól magukba szívják a szószt. Főtt rizzsel, szeletekre vágott újhagymával megszórva tálaljuk, de mondjuk én a következő fogást körítettem vele (húst ofkorz).

Inspiráció: The Essential Asian Cookbook

2008. március 27., csütörtök

tavaszi tekercsek

Nem jön a tavasz. De legalábbis gyengélkedik. Múlt szombaton fél óráig tartózkodtam a szabadban, hát elég volt ahhoz, hogy átfagyjak, lehűljek, jegesedjek, átázzak, havasodjak, szél által megfújassak.

Aztán most itt lesz ez a recept: utánanéztem, miért tavaszi a tekercs. Mert tekercs, az megvan. De szerintem nem tavaszi (már ami a káposztát és a sárgarépát illeti), de ha így hívják, akkor így hívják és kész.

Kínában a tavaszi termést új év körül szüretelik (Gergely-naptár szerint általában január végétől február közepéig eshet ez az időpont), és itt a magyarázat az általam téli zöldségeknek tituált sárgarépa és káposzta tavasziasságára. Mert ekkor szedik le. A tavaszi tekercset az új évi mulatságokban (más néven tavaszi fesztivál) előszeretettel fogyasztják.

Önmagában, melegen és hidegen is megállja a helyét, de egy szószba mártogatva is tökéletes. Én chili szószokat (édes és csípős), szójaszószt és kókuszos curry-szószt tálaltam hozzájuk (is, meg a márványos tojáshoz, meg a húsfalatokhoz).

Tavaszi tekercs


a tésztához:

100 gr magas sikértartalmú finomliszt
1 felvert tojás
kevés hideg víz

a töltelékhez:

200 gr darált sertéshús
100 gr megtisztított garnélarák
4 szál finomra vágott újhagyma
2 kk. finomra vágott gyömbér
100 gr csíkokra vágott káposzta
75 gr babcsíra
1-2 ek. szójaszósz
só (ha szükséges)

Az átszitált liszthez hozzákeverjem a felvert tojás és a hideg víz elegyét. Puha, de tömör tésztává dolgozom össze: sokáig gyúrom, amíg rugalmas nem lesz. Lefedve (vagy becsomagolva) legalább 4 órára, de inkább egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Utána szobahőmérsékleten hagyom felengedni, majd lisztezett felületen kb. 5 mm vastagságúra nyújtom (eléggé vékonyra) és 12 egyenlő, 15x15 cm-es négyzetre vágom.

A tölteléket wokban legegyszerűbb elkészíteni. A húst, a rákot és az újhagymát olajban 2-3 percig, kevergetve sütöm. Hozzáadom a káposztát, a babcsírát, a gyömbért, a sárgarépát és rázogatva ugyancsak 2-3 percig sütöm. Ráöntöm a szójaszószt, esetleg sózom, összekeverem. Hagyom kihűlni.

A tészta-négyzeteket felhasználásig (ha előbb kinyújtottam), letakarom, hogy ne száradjon ki. A lapokat úgy terítem ki, hogy az egyik sarka felém nézzen. A széleit bekenem langyos vízzel. A töltelékből egy kis adagot a lap felénk néző sarkára halmozok. Kissé feltekerem (szorosan), majd a szemben lévő, még szabad két-két sarkot egymásra hajtom, hogy kissé átfedjék egymást. Ezután a felém néző, már félig-meddig tekercsre emlékeztető tésztával beborított töltelékdarabot szorosan feltekerem. A többi lapnál is ugyanígy járok el. Közepes lángon, de forró olajban 1-2 percig világosbarnára sütöm, majd hagyjuk, hogy lecsöpögjön. Forrón, vagy hidegen is lehet tálalni.

És tavaszi tekercsek még:

Törökparadicsom vegetáriánus tavaszi tekercse
Tavaszi tekercs kajanekem oldaláról (az oldal közepe felé)
Chili & Vanília kimerítő írása ugyancsak a tavaszi tekercsről (is), Vietnamból

Hogy miért tavaszi a tekercs, többek között a wikipediáról szedtem. Itt meg egy videó, ami megmutatja, hogy hogyan is készítsük az ételt. Mondjuk vegás változat, meg kaliforniai paprikát is tesz bele (ízlések és pofonok), de hogy hogyan kell hajtogatni a tekercseket (tekercselni, na), arra teljesen jó. Én persze csak utólag találtam meg a videót.

2008. március 26., szerda

zöldségeskedés

Múltkor maradt gombám, vettem hát hozzá spenótot. És ez lett belőle, kínaiasan.

Spenótos gomba

250 gr kisméretű csiperke
nagy csomag spenót (kb 400 gr.)
1-2 ek. sötét szójaszósz
1 ek. sherry
1 ek cukor
frissen őrölt feketebors
2 ek. szezámolaj
2 cm friss gyömbér

A csiperkét negyedekbe vágom, majd ráöntöm a sherryt, megszórom cukorral és rálocsolom a szezámolajat is. Jól összekeverem (de azért a gomba ne törjön má’ össze), lefedem és 1-2 órára a hűtőbe teszem. Ha lejárt a pácolódás, a spenótot alaposan megmosom, letépkedem a levélnyeleket. Kis szezámolajat forrósítok és beleöntöm a gombát, a páclevével együtt. Ráöntöm a szójaszószt is, jól összerázom. Magas lángon kicsit megpirítom, majd hozzáadom a spenótleveleket, a lereszelt/apróra vágott gyömbért is és lefedem. Mérsékelt lángon éppen csak addig párolom, amíg a levelek össze nem esnek. Ha kész, megszórom feketeborssal is. Lehet variálni, pl. különféle fűszerekkel (chilipor, vagy fehérbors, fekete helyett), esetleg fokhagymával, friss chilivel; vagy éppen fele-fele arányban medvehagymával. Legközelebb variálom.

porcelántojás? nem, márvány

Mindig is érdekesnek találtam a márványos tojásokat, de valahogy sosem készítettem el. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni; (majdnem) keményre főzni a tojásokat, aztán megtörögetni, aztán bele a szójaszószos-feketeteás lobogó vízbe és csendesen magára hagyni. Aztán kiemelni a vízből és lehéjazni. Ízre nem is vártam bármiféle különbséget a „rendes” főtt tojáshoz képest, és csak egy kicsit lett más íze (köszönhetően a fűszereknek). Így inkább esztétikailag dobta fel a vacsorát.

Márványos tojás

személyenként 1-2 tojás
két-három evőkanál feketetea-levél (vagy három filter feketetea)
4 ek. sötét szójaszósz
egy rúd fahéj
2-3 csillagánizs (vagy kicsit több ánizs)

A tojásokat hideg vízben teszem fel főni, így a fokozatosan való felmelegedéstől nem fog (idő előtt) megrepedezni és a fehérje kifolyni. Ha felforr, egy percig még forralom, majd lehúzom a tűzről. Ezután 13-15 percig még állni hagyom a forró vízben, majd kiveszem onnét. Kicsit megrepesztem a héját itt-ott (vagy teljesen eltávolítom, és akkor full-sötét tojásokat kapok). Annyi vizet, amennyi a tojásokat ellepi, felteszek forrni. Beleteszem a tealeveleket (filtereket), majd a szójaszószt és a fűszereket. A tojásokat óvatosan belecsúsztatom, majd kis lángon 40-50 percig főzzük. Ekkor már ne forrjon a víz! Ha kész, hideg víz alatt eltávolítom a héját. Ha kihűlt, szószba mártogatva előételként, vagy dim sum részeként fogyaszthatjuk.

2008. február 29., péntek

obsession

Az egyik kedvenc kínai éttermes (bisztrós, de inkább büfés; értsd: gyorskajáldás) fogásom a szezámos-mézes bundában sült csirke, meg a pirított tészta (ám utóbbit inkább az eská verzióban kedvelem). Először nem sokat tudtam megenni ebből az intenzív ízű, édes-sós, igencsak aromás ételből, nem is ízlett annyira. Aztán mindig úgy rá-rákívántam, míg ez a furcsa vonzalom átváltott imádattá, meg inkább függőséggé. Ha a városban járok és kajálunk valamit két elintéznivaló közt, mindig ezt választom a kínai büfé kínálatából. Pedig nem vagyok egy beszűkült gondolkodású gyerek, igyekszem mindig minden újat kipróbálni, de ebből valahogy nem akaródzik engednem. Meg ha már ennyi pénzt kiadok egy szimpla büfés kajáért, akkor legyen már olyan, amit biztos szeretek, igaz?

Az eredeti receptet, ami alapján elkészítettem, valami idióta konyhás-gasztrós magazinból vettem. Az újság nem sokat ér; fél évig vettem, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert össz-vissz ez az egy recept volt benne, amit valaha is megfőztem belőle. Jó, mondjuk, ezért már megérte, mert teljesen más volt, mint a büfés változat. Szaftos, ízletes, és hús is volt benne bőven. Aztán egyik munkatársam-barátnőm említette, hogy "fú, meg akarja csinálni". Hát, akkor csináljuk. A receptet KicsiVútól vettük, csak kicsit átalakítottuk; egészében véve összegyúrtuk az újságban lévőt és az általa közölt receptet. Az eredmény jó lett, felfaltuk, ami maradt, azt meg lefotóztuk. Enikő, köszönet az ötletért és a kóstolgatásért:)

Csirke szezámmagos, mézes bundában, pirított tésztával


400 gr csirkemell
szezámmag

a páchoz:

ötfűszerkeverék
teáskanálnyi só
csipet cukor
2 ek. szezámolaj
kis fehérbor

a bundához:

fél csésze liszt
fél csésze étkezési keményítő
1 tojás
2 ek. étolaj
fél csésze víz


az édes-erős mázhoz:

méz
cukor
ketchup
szójaszósz
kis fehérborecet

A húst csíkokra vágom, a páchoz valókat összekeverem és beleforgatom a húscsíkokat. Egy-két óráig pácolom őket a hűtőszekrénybe téve. Ezután összekeverem a bunda hozzávalóit. A víz mennyisége lehet több is, lényeg az, hogy állagra sűrű palacsintatészta-szerű masszát kapjunk. A csirkemellcsíkokat ebbe mártom, majd forró olajban kisütöm. Nekem az igecsak megsütős verzió vált be; ha halványra sütöttem a húsokat, akkor vizenyős volt és nyers-ízű, így visszadobáltam őket, hogy süljenek még. Ezután a máz hozzávalóit felolvasztom egy serpenyőben, összekeverem őket, kicsit forralok rajtuk, majd beleteszem a kisült, bundás húsokat. A serpenyőt addig rázogatom, amíg minden egyes húsfalatot befed a vöröses-barnás máz. Ezután rászórom a szárazon megpirított szezámmagot.

Én pirított tésztával tálaltam, amihez a sós vízben kifőtt, lecsöpögtetett spagettitésztát egy forró serpenyőbe dobtam és ráöntöttem 2-3 ek szójaszósz, kis ecet, 2 ek. cukor, 8 ek. víz és pár csepp chiliszósz keverékét. Ezt jól elforraltam, míg rá nem sült a tésztára. A tésztát lehet gazdagítani reszelt sárgarépával, újhagymával (KicsiVútól; én az utóbbit tettem), de zöldborsóval, vagy párolt kínai kellel is.