sült céklából, reggelire

tegnap jól elszámítottam magam a salátakészítésnél, ugyanis a kelleténél jóval több céklát sütöttem meg. alufóliában, hámozatlanul azonban elálldogálnak a hűtőben, akár egy vinaigrette-es salátaként is elképzelhető. ma reggel ezt készítettem belőle. az eredeti ötlet szerint kéksajttal egészítettem volna ki, de nem kaptam a kisboltban, máshová pedig nem volt kedvem menni. úgyhogy maradt a brie sajt, bár nem kevertem bele, a tetején is remek lett.

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

2 szép sült cékla
1 doboz philadelphia krémsajt
1 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
opcionális: zsázsacsíra, brie vagy camambert sajt, kaviár, újhagyma, stb.

a céklát megsütjük az itt leírtak szerint. ha kihűlt, meghámozzuk, majd a reszelő kisebbik lyukán lereszeljük. sózzuk, borsozzuk (véleményem szerint mindkettőt szereti a cékla, nem is kicsit). hozzákeverjük a philadelphiát és az olívaolajat.

vajas rozskenyéren a legjobb, aztán lehet rá tenni valamilyen fehérpenészes sajtot, kevés zsázsát (vagy sokat; csak jönne már a tavasz), esetleg pár pötty kaviárt. én pár újhagymát is elmajszoltam hozzá.

a sült cékla dicséretére

én komolyan nem gondoltam volna, hogy sütés hatására a céklának ennyire koncentráltabb, édesebb, teljesebb íze lesz. én mondom, totál más, mint főzve (főzve biztosan a főzőlébe távozik az aromák jókora része). úgyhogy most a sült cékla a nagy szerelem. mondjuk még nincs sok ötletem, mibe lehetne tenni, de majdcsak kigondolok valamit. most egy hagyományos céklasaláta készült belőle, nem túl hagyományos ízesítéssel, úgy látszik, van egy kis gyömbéraddikcióm mostanság. próbáltatok már sült zöldségeket, sült céklát? mit csináltok belőle?

saláta sült céklából, almával, zellerrel

4 ökölnyi cékla
2 alma
6-7 savanyú uborka
1 közepes zeller
2-3 ek kapribogyó
1 kis tejföl
löttyintésnyi tejszín
1 teáskanál zöldbors
kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj
friss gyömbér
frissen őrölt bors
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat jól megmossuk, majd papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet. egyenként alufóliába csomaguljuk, de mielőtt lezárnánk őket, megspricceljük olívaolajjal és megszórjuk sóval. egy tepsire rakjuk őket és 45-60 perc alatt puhára sütjük. a zellert is megmossuk és fedő alatt sós vízben puhára főzzük (kb háromnegyed óra ennek a főzési ideje), majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. a céklákhoz nekem a 45 perc kevés volt (szakácsok könyve javasolta így), ezért visszatettem még negyed órára. mikor kész lett, újra beleszúrtam a villát, a céklák szép könnyedén csúsztak le róla. mindegyik csomagot kibontjuk és hagyjuk addig hűlni, hogy hozzájuk lehessen nyúlni.

amikor a céklák és a zeller kihűltek, meghámozzuk őket (legegyszerűbb lekapargatni róluk a héjat). az almával együtt mindkét zöldséget felkockázzuk. az uborkát felkarikázzuk, hozzászórjuk. a tejfölt elkeverjük a tejszínnel, az apróra vágott petrezselyemmel, a felaprózott zöldborssal és a kaprival, majd hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk. végül a cékla-alma-zellerkockákra öntjük és jól elkeverjük. amikor kapok kaprot, feltétlen rakok ebbe a salátába.

eddig főtt céklával készítettem. rozskenyérrel, heringgel, friss baguette-el remek. igazi jó kis téli étel.

kiwikompót, fűszerekkel

norvégiában leírtam pár receptet, a csokoládéterápiáson kívül is. többek között egy befőtt-receptet különlegessége, hogy kiwiből készül, illetve, hogy borókát és firss gyömbért használ az ízesítéshez. tud valaki egyébként receptet kiwire? nem nagyon szokásunk kiwivel sütni és főzni, igaz? én még egy turmixreceptet, illetve egy salátaszerű köretet írtam le (csirkehúshoz), majd idővel talán azokat is elkészítem. de tényleg kíváncsi lennék, ti mit csináltok kiwiből? dzsemet, vagy sorbetet? netán csak nyersen eszitek, vagy nem is szeretitek?

gyömbéres-borókabogyós kiwikompót

600 g nem érett kiwi
250 g cukor
300 ml víz
4-5 szelet friss gyömbér
10-12 borókabogyó
1 citrom leve és héja

a cukrot vízben feloldjuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott gyömbért, a borókabogyókat és a citrom héját (késsel a legegyszerűbb, körben lehámozni), majd felfőzzük és lassú tűzön 5-10 percig rotyogtatjuk, hogy a fűszerek aromája átjárja a szirupot. közben a kemény húsú kiwit meghámozzuk, szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a sziruphoz és pár percig pároljuk (ha túl sokáig tesszük ezt, elveszíti a színét). a kiwiszeleteket sterilizált befőttesüvegbe áttesszük, majd felöntjük a fűszeres lével. jól lezárjuk, ha kihűlt, hűtőben tartjuk. nekem egy kisebb befőttesüveg lett tele, ahogy a fotón látható.

csokoládéterápia kis csavarral

van nekem egy sütispapírom (azaz, egy csomagolás. mintha a ropiszacskót raknánk el a könyvek közé.) másfél éve vettem a sütiket, sütispapírostul, mikor oslo-ból jöttem haza. jó szolgálatot tettek a repülőúton, annyira finomak és csokisak voltak. mellesleg kellett is az endorfin a repülőn, frankó kis turbulenciát kaptunk aznap. a sütit találó módon csokoládéterápiának (sjokolade-terapi) keresztelték. a csomagolásán pedig volt egy recept, csokissüti-recept, emiatt tettem félre, hogy majd egyszer megcsinálom.

a héten pedig teljesen véletlenül találtam meg az igencsak meggyűrődött papírt, rendet raktam a szakácskönyvekben lévő papírok, receptesfecnik közt. pár napja ugyanis érlelődik bennem egy késztetés, hogy cookie-t kéne sütni, amit szerintem inkább keksznek lenne jobb fordítani. jó, nem olyan, mint a sablé viennois, de inkább keksz, mint süti. úgyhogy gyorsan lefordítottam a receptet (mintha svédül olvasnék egyébként) és valamennyire követtem is, de tettem bele kandírozott gyömbért és reszelt narancshéjat, meg úgy általában kicsit át lett dolgozva. egész finom lett, bár a szárazsága miatt megkíván egy bögre tejet hozzá. a gyömbér meg a narancs istenkirályság a csokoládéval!

csokoládés keksz kandírozott gyömbérrel és narancshéjjal

kb 30 darabhoz

300 g búzaliszt
50 g finomra őrölt zabpehely
100 g vaj
140 g cukor
2 teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
egy nagyobb tábla étcsokoládé (kb 100 g)
egy kisebb tábla tejcsokoládé (kb 50-60 g)
40 g méz
1 tojás
1/2 dl tej
2 narancs reszelt héja
75 g kandírozott gyömbér, nagyon apróra vágva
a mártogatáshoz: legalább 200 g étcsokoládé

összekeverjük a száraz dolgokat (liszt, zabpehely, cukor, sütőpor, só), aztán hozzáadjuk az apró kockákra vágott csokoládékat, a narancshéjat, a kandírozott gyömbért meg a tojást, az olvasztott vajat, a mézet és a tejet. jól összekeverjük, klassz kis ragacsos masszát kapunk. ezután egy rúddá formázzuk (kb 4-5 cm legyen az átmérője) és folpackba csomagoljuk, és kapunk egy hosszú hurkát (a végein lévő folpackot pedig szorosan megcsavarjuk, mintha szaloncukrospapír lenne). hogy szép kerek átmérőjű legyen, most könnyebb formázni is. a hurka mehet is a hűtőbe pár órára, én egy éjszakán át hűtöttem.

másnap előmelegítjük a sütőt 200 fokra. a hurkát kicsomagoljuk, és 1 cm vastag szeleteket rakosgatunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. én még utólag kerekítettem és lapítottam is a tésztakorongokon. megnőnek elég szépen, úgyhogy nem ér túl közel rakni őket egymáshoz. 10-15 perc alatt szépen megsütjük, és egy rácsra pakoljuk őket, hogy kihűljenek. ezután vízgőz felett felolvasztjuk a csokoládét, szép lassan (ha nagy lángon olvasztunk, csak jól becsomósodik). a kihűlt sütiket én félig a csokoládéba mártottam, kicsit lecsöpögtettem és újra rácsra tettem, aztán megszórtam még őket narancshéjjal és nagyon apróra vágott kandírozott gyömbérrel. ha kihűl, szépen megkeményedik, keksz-szerű lesz. ha ezt el szeretnénk kerülni, meg kell enni őket, míg melegek!

jelentés az elveszett bloggerről

élek ám.

csak mostanában kimaradt a blogolás, de ezt úgy is észrevettétek. vége lett a vizsgaidőszaknak is (nem mintha túlzásba vittem volna a tanulást). otthon is voltam, nagyszerű havas táj fogadott a dombok között. öcskössel megjárattuk a szánkót is (én mondom, azért a bukkanókkal vigyázni kell, különben maradandó érzés marad az ember ülepében), voltak nagy evések, főzések is. csak a szokásos klasszikusok, gyümölcsszósz főtt hússal és pirított darával, tökfőzelék fasírttal, na meg kocsonya is, aranygaluska, fejtettbableves, ilyenek.

ami pedig a főzést/sütést illeti, megtanultam omlettet készíteni. több videót és könyvet is megnéztem (többek között julia child és a szakácsok könyve tanított). azt hittem, az omlett az nem egy nagy vasziszdasz, mármint úgy ízre... és de, de az. hát valami remek, én mondom. várom a spárgaszezont, hogy zöldspárga legyen a tölteléke. a tavaszt is várom. bár úgy gondolom, ennél szebb telünk rég volt, ennyi havat rég kaptunk, és azért a tél erről szól. de már elég volt. nemrég ünnepeltem a születésnapom is, remek tatár beefsteak-et ettünk, a maradék bélszínből pedig omlós sztroganoff bélszín lett, uborkával, tejszínnel, petrezselyemmel. már értem, miért ebből a húsféléből kell készíteni. ettünk nyúlpaprikást is, a maradék húsból burrito készült jó sok lilahagymával, babbal és zöldfűszeres-zöldborsos-chilis tejföllel locsolgattuk.

ja, kaptam egy olyan díjat is, hogy kreatív blogger díj, köszönöm szépen á la carte kisasszonynak, kedves tőle. a díj már egyszer járt nálam, úgyhogy csak belinkelem a bejeyzést: akit érdekel, meg lehet nézni itt. kaptam edótól egy olyan körkérdést is, hogy mi rejtőzik a táskámban, ezen jót nevettem azért:) meglepő módon nincs retikülöm, csak egy converse-es táskám, amiben suliba és dolgozni járok. így kupi sincs benne, "nemnőitáskaezbazz", de nagyon holmik sincsenek benne. ha dolgozni megyek, akkor ebédet és melósruhát dobálok bele, ha suliba, akkor köpenyt, füzetet, számológépet, tollat. mással nem szolgálhatok... most már hamarosan jelentkezem, de tényleg. sok-sok húst fogunk enni, meg téli zöldséges ételeket, jó?