spanyol fokhagymaleves

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

wild gourmets a konyhámban

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só
olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets