libamáj, libatepertő

a házilag kisütött tepertőnél és libamájnál nem is kell finomabb. ropogós héjú kenyérrel és nagy szemű sóval fenséges vacsora. a libamájjal eddig úgy voltam, hogy nemigen mertem nekiállni, mondván, ha nem sikerül, maximum a kutya megeszi; nem egy pár száz forintos alapanyagról van szó. tavaly készítettem először, karácsony egyik reggelére ettük. akkor a chili és vanília szakácskönyben található recept alapján készült. igazából nagyon jó lett, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy tovább süssem, mint ahogy a recept mondja. ez a verzió azonban sokkal egyszerűbb, kezdő libamájsütők is bátran nekiállhatnak: nem kell attól parázni, hogy átfordítás közben széttörik a máj vagy hogy nyers marad-e belül. én is bátrabb vagyok, csak bírja a pénztárcám is.

libatepertő és libamáj

800 g libaháj
100 ml víz
500 g hízott libamáj (vagy kacsamáj)
5 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
só
esetleg pirospaprika

a hájat az esetlegesen nem odaillő részektől megtisztítjuk, majd 3x3 centis darabokra vágjuk. egy edénybe tesszük, aláöntjük a vizet és kicsit magasabb lángra tesszük. ha felforrt, a háj már olvadni fog, ekkor takarékra állítjuk és lassan főzzük. ha elfőtte a vizet, sisteregni kezd, ekkor óvatosan kell keverni, mert fröcsöghet. érdemes egy nagy fedőt magunk elé tartani és úgy, lassan megkeverni. amikor már szép piros a tepertő, akkor van kész. vigyázni kell, mert könnyen megéghet és kesernyés íze lesz. a tepertőt egy itatóspapírral kibélelt tálkába szedjük.

közben a libamájat bedörzsöljük sóval és borssal és egy csatos befőttesüvegbe tesszük. a fedelét lezárjuk. a befőttesüveget egy nagy fazékba állítjuk és feleresztjük vízzel, hogy a tetejét ne érje a víz. felrakjuk a tűzre, forrástól számítva addig gőzöljük a májat, ahány dekás volt. ha lejárt az idő, a befőttesüveget kivesszük a vízből, kinyitjuk. ha már langyosra hűlt a tartalma, egy porcelánedénybe csúsztatjuk, a szaftját félretesszük. a zsírt újra felmelegítjük, ha időközben lehűlt volna. a fokhagymákat félig pirosra sütjük benne, a libamáj mellé dobjuk őket, a libamájat megszórjuk kevés pirospaprikával. rászűrjük a zsírt, ezáltal kissé megsül a felszíne, kérge keletkezik. hagyjuk kihűlni.

f. nagy angéla receptje, az ehavi magyar konyhából

sült kacsa narancsmártással

múlt héten ácciós volt a pecsenyekacsa a metro-ban, úgyhogy bevásároltam. úgysem sütöttem még egészben kacsát. egy két és fél kilós kis példány jött haza velem, mondjuk ebből le kellett vonni a belsejében eldugott nyakat, zúzát, szívet, májat. ez utóbbiak még a fagyasztóban várják a beteljesülést, mondjuk egy jövőbeli húslevesben. szóval, sült kacsa. gondolkodtam, hogyan is készítsem, elővettem a szakácsok könyvét, néztem kínai recepteket, aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy frankó julia child szakácskönyvem, telis-tele klasszikus receptekkel. van itt sült kacsa cseresznyével, sült kacsa barackkal, de mivel egyiknek sem most van igazána a szezonja, ezért választottam inkább a sült kacsa narancsmártással nevűt. hangzatos? igen. finom? az nem kifejezés. a narancsmártás valami olyan mennyei dologgá fő a végére, hogy nem lehet abbahagyni a tunkolást. esküszöm.

sült kacsa narancsmártással

1 egész kacsa, 2 kg körül
1 vöröshagyma
1 sárgarépa
1 szál rozmaring
bors
só

továbbá:

4 kemény narancs
3 ek kristálycukor
50 ml fehér borecet
2 ek sötét balzsamecet
400 ml erős húsleves (ne kockából!)
2 ek étkezési keményítő, csomómentesre keverve 3 ek vízzel
2 ek cointreau
100 ml portói
kevés hideg vaj

a kacsa belsejét bedörzsöljük sóval, borssal, a hasüregébe beletesszük a szeletelt vöröshagyma felét és a rozmaringot és a tepsibe fektetjük úgy, hogy a melle felfelé nézzen. a többi hagymát mellészórjuk a feldarabolt répával együtt. a comboknál, a mellénél, a püspökfalat körül megszurkáljuk. 220 fokon 20 percig sütjük, majd csökkentjük a hőfokot 180 fokra, a kacsát pedig megfordítjuk. ezután tovább sütjük, egy óra-egy óra húsz perc magasságáig. közben néha meglocsolhatjuk, a túl sok zsiradékot érdemes lekanalazni a tepsiből, a végefelé pedig besózzuk (ekkor már újra a melle nézzen felfelé). ha kész, a tepsiből kiszedjük (a zöldségeket is, egy külön tálkába) és egy tányérra tesszük, a félig nyitott sütőben hagyjuk.

közben a narancsok héját egy zöldséghámozóval lehántjuk. érdemes olyan hámozót választani, ami csak a narancssárga részt szedi le, tehát jó vékonyan. ezután a narancshéjat julienne-re vágjuk és kb 1 liter vízben negyed órát főzzük. utána papírtörlőre szedjük őket, hagyjuk lecsöpögni. a cukrot megkaramellizáljuk, hozzáöntjük az eceteket. pár perc alatt sűrű, mély színű szirup lesz belőle, hozzáöntjük a húslevest és egy percig főzzük. belekeverjük a narancshéjat és a keményítős-vizes keveréket is hozzáöntjük. 3-4 perc alatt szépen összesűrűsödik, majd félretesszük. a narancsokat egy kivételével meghámozzuk és kifilézzük, félrerakjuk.

amikor a kacsa már a félig nyitott sütőben pihen, a tepsiből lekanalazzuk a zsír nagy részét, hogy csak a szaft maradjon. a lesült részeket felkaparjuk, a szaftot egy edénybe öntjük.hozzáöntjük a portóit és a félretett narancs kifacsart levét és addig forraljuk, amíg 3-4 evőkanálnyi mennyiség marad csak belőle. utána hozzászűrjük a narancsos mártáshoz, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a cointreau-t (ha van) és hozzáadjuk a hideg vajat. elkeverjük.

a levágott combokat, a lefejtett bőrös kacsamellet a narancsokkal körülrakva, a szósszal lelocsolva tálaljuk. két személyre főtt burgonyával, esetleg párolt vöröskáposztával bőséges vacsora.

sült csirke és quinoa tabbouleh

quinoát még londonban ettem először, 2007-ben. unokanővérem főzte, de fogalmam sincs, milyen minőségben ettük. később vásároltam itthon (bioboltokban, müllerben lehet kapni), felkerült a spájz egyik polcára és ott is maradt. aztán egyik nap azon agyaltam, hogy milyen könnyed köretet lehetne sült csirkéhez tálalni és eszembe jutott a tabbouleh. kutattam is a kamrában bulgur után, nem lett meg. ezek szerint megették a molyok már rég megettük. helyette ott nyújtózkodott a quinoa, mondom, gyere csak. természetesen nem én találtam fel a spanyolviaszt, rengeteg quinoából készült tabbouleh recept lelhető fel az interneten. az első képen, ha nagyban nézitek (katt a képre), jobban lehet látni a quinoa alakját: kis kerék alakú magocskák, könnyen leváló fehér gyűrűvel.

a quinoa

a quinoa (chenopodium quinoa) egy dél-amerikai eredetű növény. rendszertanilag a libatopfélékhez tartozik (chenopodium sp.); a pseudocerealiákhoz sorolják (mint az amaránt és a hajdina), ami annyit tesz, hogy nem számít a gabonák közé (mivel nem a pázsitfűfélékhez tartozik), de keményítőtartalma alapján hasonlóképp fogyasztjuk, mint azokat.

az andok vidékén termesztették először, több ezer évvel ezelőtt. a növény igénytelen, jól tűri a magas tengerszint feletti légköri viszonyokat is, ezért válhatott az ottani népek egyik fő táplálékának. az andokban a növény levelét is fogyasztják, az inkák „minden magok anyjának” hívták, a termését szentnek tartották. a spanyolok hódítása után a növényt „indiánoknak való ételnek” nevezték és az ottlakók kénytelenek voltak gabonaféléket termeszteni. a magnak magas a fehérjetartalma (12-18%) és minden esszenciális aminosavat tartalmaz, ezért komplett fehérjeforrás. gluténmentes, így könnyű emészteni is.

elkészítésénél egy dologra kell figyelni. keserű mellékíze lesz, ha nem megfelelően öblítjük át; ezért többször mossuk át, a vizet többször cseréljük. ilyenkor az esetleges szennyeződéseket is el tudjuk távolítani (maghéj, száradt levéldarabok, homokdarabok). én körülbelül fél óráig áztatgattam, négyszer-ötször cseréltem rajta vizet, közben az ujjaimmal sűrűn átforgattam.

quinoa tabbouleh sült csirkével

1 csirke (kb másfél kilós)
50 g vaj
2 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors, só
200 g quinoa, só a főzővízbe
1 kígyóuborka
1-2 paradicsom
2-3 nagy (!) csokor petrezselyem
1 nagy gránátalma
1 ek apróra vágott menta (2-3 ágacskából)
6 ek olívaolaj
1 citrom leve

a sütőt 220 fokra előmelegítjük. a csirkéről az esetleges tollakat eltávolítjuk, vagy ha szükséges, leperzseljük. jól lemossuk, itatóspapírral leitatjuk. az olívaolajjal (2 ek) bedörzsöljük, majd a vajat is rákenjük. sózzuk, borsozzuk. egy tepsibe fektetjük úgy, hogy a melle alulra kerüljön. betesszük a sütőbe, negyed óra múlva 190 fokra mérsékeljük a hőt és további 25 percig sütjük. ezután kivesszük, a szaftjával meglocsoljuk, megfordítjuk. újabb 25 percig sütjük. utána megint megfordítjuk, hústűvel ellenőrizzük, kész van-e már. ha megbökjük és tiszta lé folyik ki belőle, akkor készen van, ha még véres, negyed óráig süssük. ha kicsit jobban meg szeretnénk pirítani a bőrét, akkor kicsit magasabb hőfokon 10-15 percet süssük, de előtte locsoljuk meg (én is így szoktam, 250 fokon 10 perc bőven elég, hogy megpiruljon).

közben elkészítjük a tabbouleh-t. a quinoát többszöri vízcserével átmossuk, kicsit áztathatjuk is. többszörös mennyiségű sós vízben 20-25 perc alatt megfőzzük. illata ekkor már enyhén diós lesz, leöblítjük, félretesszük. az uborkát és a paradicsomot felkockázzuk, a gránátalmából a magokat kiszedjük, a fehér részeket eltávolítjuk. a petrezselymet és a mentát megmossuk, leszárítjuk, apróra vágjuk. a zöldségeket, gránátalmát összekeverjük a már kissé kihűlt quinoával, meglocsoljuk az olívaolajjal (6 ek), a citromlével és hozzáeverjük a zöldfűszereket is. a salátát nem sózzuk, mert a zöldségek levet eresztenek. én kicsit sóztam is, de csak a már kiszedett, saját adagom.

sültcsirke recept: szakácsok könyve

normál tabbouleh nálam

quinoás receptek, magyarul és angolul:

sült paprikás, diós quinoa chili és vaníliánál
édesköményes-mazsolás quinoa saláta limaránál
zöldfűszeres kuszkusz-quinoa saláta (angol)
fetával és quinoával töltött paradicsom (angol)

joghurtos-fokhagymás zöldbab

... egy kis hússal. tegnap csak sárgahüvelyű zöldbabot kaptam a vásárcsarnokban, viszont a kedvenc zöldségesemnél volt zsenge, zöldhüvelyű is. a sárgából leves lett, a zöldből pedig, a fokhagymás-joghurtos zöldbab, mautner zsófi szakácskönyvéből. a könyvben szereplő recept spenótot használ, de mint zsófi írja, jól működik egyéb zöldségekkel is, például céklával, cukkinivel és zöldbabbal is. pécs egyetlen keleti élelmiszereket árusító boltjában kaptam hozzá török joghurtot is: egy kilós kiszerelés 700 forintba kerül. ez a fajta joghurt sokkal sűrűbb (mintha tejföl lenne) és intenzívebb ízű, mint a nálunk egyébként kapható joghurtfélék. ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor a sima natúr joghurtot is le lehet csepegtetni.

fokhagymás-joghurtos zöldbab sült csirkével

(a zöldbab főételként 2 személyre, köretként 4 személyre elég. itt a hús miatt köretként szerepel)

4 egész csirkecomb
500 g zsenge zöldhüvelyű bab
300-400 g török joghurt
4 gerezd fokhagyma
frissen tört fehérbors
frissen őrölt feketebors
só
kacsazsír
jó minőségű olívaolaj
pár kupica pálinka vagy whiskey
1 csípős piros paprika vagy chili
1-2 ek fenyőmag
csipet fleur de sel

a csirkecombokat megmossuk, az esetleges tollmaradványoktól megtisztítjuk, papírral megtöröljük. bedörzsöljük sóval és feketeborssal, meglocsoljuk olívaolajjal és egy jénaiba pakoljuk őket. mehet rá bőven kacsazsír és a pár korty alkohol is. jó meleg sütőben, többször megforgatva és locsolgatva szép pirosra sütjük. a többi előkészületet ráérünk akkor elvégezni, ha a húst már csak pirítani kell.

a zöldbabot megmossuk és megtisztítjuk. lobogó sós vízben 3-4-5 perc alatt roppanósra főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük és félretesszük. a joghurtot összekeverjük jókora adag fehérborssal és sóval, majd belereszeljük a fokhagymát. a paprikát/chilit apróra vágjuk. a fenyőmagot szárazon aranyszínűre pirítjuk. a zöldbabot összekeverjük a joghurttal, megszórjuk a paprikával és a fenyőmaggal, majd jól megöntözzük olívaolajjal, mert nagyon jót tesz neki. a húsra még egy kis plussz nagyszemű só, vagy fleur de sel is jár.

a chili és vanília szakácskönyvből, egy-két apró változtatással

lecsós csirke, kapros-túrós tésztával

a lecsóhoz fel kell nőni. gyerekkorában senki sem szereti, legalábbis a mi családunkban ez így volt (és van: öcsi szintén nem rajong érte). tele van összefonnyadt paprikával, hosszú és hegyes paradicsomhéj-darabokkal, hát fúj. aztán amikor már az ember majdnem 25, akkor elegendő két hét külföldön, és igen, állandóan azt akar enni.

tegye fel, aki még nem evett az idén lecsót. igen, én nem jelentkeztem (tudom, mindenki más igen). most, hogy már olcsó a paprika (én 150/kg áron vettem), nagyobb adagra is készen állok, ám a mai napon csak lecsós csirkét főztem. gyúrtam mellé tésztát is, úgyhogy kapros-túrós tésztával ettük. tésztát gyúrni idén tavasszal tanultam meg anyukámtól, már egész jól megy, szép vékony lesz, a rétegek vágáskor nem ragadnak össze. augusztus végén megyek újra a szülői házba, remélem, kapok lecsót. tojásosat, amit hidegen is lehet enni reggelire.

lecsós csirke kapros-túrós tésztával

a lecsós csirkéhez:

4 felső-és alsócomb
10 húsos paprika
4-5 paradicsom
1 nagy vöröshagyma
1 ek pirospaprika
frissen őrölt feketebors
2 ek zsír
só

a túrós tésztához:

300 g liszt
4 tojás
1 ek só
250 g túró
kevés tejföl
egy csokor kapor
kis zsiradék (olívaolaj is lehet)

a tésztához valókat (liszt, tojás és só) összekeverjük, jó alaposan átgyúrjuk (először kemény lesz, majd egyre rugalmasabb) és kb 10 percig dagasztjuk. folpackba csomagoljuk, majd kb fél órát szobahőn pihentetjük (vagy ehelyett 250 g kész tésztát használunk, mondjuk szélesmetéltet vagy csuszát).

közben a húsokat megmossuk, lebőrözzük. a hagymát apróra vágjuk, majd a zsírban megpároljuk. hozzáadjuk a húsokat, fehéredésig sütjük őket. az edényt lehúzzuk a gázról, a húsra ráhintjük a pirospaprikát, kicsit elkeverjük, sózzuk és borsozzuk, hozzáöntünk kevés vizet, majd fedő alatt, alacsony lángon majdnem puhára pároljuk. a paprikát és a paradicsomot megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, karikára, a paradicsomokat kis darabokra vágjuk és hozzáadjuk a csirkecombokhoz, majd fedő alatt tovább főzzük.

a tésztát lisztezett munkafelületen folyamatos lisztezés mellett vékonyra nyújtjuk, majd szélesmetéltre vágjuk: a tésztát a nyújtófára feltekerjük, hosszában kettévágjuk, így a tészta lehajlik a nyújtófáról. ezután a keletkezett hosszú hasábból kb ujjnyi széles csíkokat vágunk. a tésztát egy konyharuhán kicsit megszárítjuk, majd forrásban lévő sós vízben puhára főzzük (pár perc, érdemes útközben kóstolgatni), majd leszűrjük. a zsiradékot felforrósítjuk, rádobjuk a tésztát, belekeverjük az előzőleg összekevert túró-tejföl-finomra vágott kapor keveréket.

magyar konyha 1997/6, kicsit átdolgozva

a szőlős sztori, második rész

hogy folytassam a szőlős ételek sorát, ebben a bejegyzésben bemutatom, mit is főztem. az előző poszt a sütésről szólt, ez a főzött ételről, és lesz még egy, a desszert. azt hiszem, nem is lenne starfi-s a dolog, ha nem főznék már valamilyen ázsiai ihletésűt, mondhatnám ez a kihívás a kihívásban. nem állítom, hogy ezentúl mindig lesz egy ázsiai része a vkf-eimnek, de azért megpróbálom, hátha összejön.

szőlős sültkacsa-curry

4 kacsacomb
só, frissen őrölt feketebors
kevés olívaolaj (vagy, földimogyoróolaj)
szárított chili, durvára törve
kevés száraz fehérbor
2-2 nagy marék csemegeszőlő, fehér és kék vegyesen
1 marék koktélparadicsom (körteparadicsom)
1 konzerv kókusztej
jókora adag friss gyömbér
2 ek vörös curry paszta
1-2 vörös chilipaprika (én habanero-t használtam)
2 ek halszósz
1 ek lereszelt pálmacukor
1 csokor bazsalikom (ha van, thai bazsalikom)

a kacsacombokat bedörzsöljük kevés olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, szárított chilivel, kicsit állni hagyjuk, majd száraz serpenyőben nagy lángon megpirítjuk mindkét oldalát. tűzálló sütőtálban olívaolajjal megcsepegtetjük, leöntjük pár korty fehérborral, és 180 fokon kb 1 órát sütjük, a végén érdemes megpirítani a bőrét egy kis grillezés során. közben néha megfordítjuk, a végén pedig hústűvel ellenőrizzük, hogy átsült-e (szúrás után, ha véres lé jön ki a combból, még nem jó). a szaftból kivesszük, alufóliával befedjük, hogy meleg maradjon.

a gyömbért meghámozzuk, kevés olajon megfuttatjuk, hozzákeverjük a curry pasztát, pár percig sütjük. a húsokat kicsontozzuk, falatokra vágjuk, és a serpenyőbe dobáljuk őket. amint összekeveredtek a curry pasztás kutyulékkal, hozzáöntjük a kókusztejet, takaréklángon összeforraljuk a pálmacukorral, a halszósszal, az apróra vágott chilivel. hozzáadjuk a leszemezett szőlőt, a paradicsomot, kicsit átforraljuk és belekeverjük a bazsalikomot. a mifelénk használatos bazsalikom is jó volt hozzá, de a thai bazsalikom jó lenne azért, a kellemes ánizsos zamata miatt.

valamilyen főtt rizzsel a legjobb, legyen az basmati vagy jázminrizs.

kisherceg a konyhámban...

... no de csak virtuálisan. szóval egyik barátom nem is olyan régen thaiföldön (meg az arab emirátusokban és törökországban, de ez most nem fontos) járt, s sokáig kellett erősködnöm, míg megírta a thai konyháról szóló tapasztalatait, egy bejegyzés erejéig. az írást még egyszer köszönöm neki. az egyik recept nagyon megtetszett benne, csak be kellett szereznem az egyik alapvető hozzávalót, a whiskey-t. egyébként az ital füstös íze néha kiérződik a kész ételben (ez pozitív), ami nagyon umami-ízű, gazdag, szaftos, és nem is kell sokat szórakozni vele. megtartós recept lett belőle, bár kicsit átvariáltam.

osztrigaszószos-whiskeys csirkeszárnyak

500 g csirkeszárny
*1 tk őrölt fehérbors
*4 ek osztrigaszósz
*3 ek halszósz
*2 gerezd zúzott fokhagyma
*150 ml whiskey
3 ek földimogyoróolaj
2 gerezd zúzott fokhagyma
6-8 cm meghámozott, lereszelt friss gyömbér
kevés szójaszósz
fél liter víz
2 púpozott ek étkezési keményítő
kevés metélőhagyma, a díszítéshez

a csirkeszárnyakat előző este megtisztítjuk. a *-gal jelölteket összekeverjük, a csirkeszárnyakra öntjük, lefóliázzuk, majd éjszakán át hűtőben pácoljuk. másnap az olajat felhevítjük, beletesszük a másik adag fokhagymát és a gyömbért, kevergetve magasabb lángon sütjük 1-2 percig, majd hozzáadjuk a csirkét is, páclevestül. 8 percig magas lángon főzzük, közben gyakran kevergetjük. ezután felöntjük a vízzel, kevés szójaszószt csöpögtetünk bele, majd kis lángon 20 percig főzzük. ezután a keményítőt elkeverjük kevés vízzel és a szószhoz öntjük és már csak átkeverjük, hogy a mártás besűrűsödjön. a halszósz és az osztrigaszósz miatt só nem kell bele. valamilyen illatos rizzsel tálaljuk, én basmati-val ettem.

petitprince eredeti receptjét lásd itt.

gyors wok-os vacsi

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő
só

a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.

még nem térek vissza...

...már ami a főzést illeti. jelentem már %@&!#%&/$#-ul unom a lakásfelújítást (tetszőleges szitokszó behelyettesítendő). meg ugye az a tény, hogy nincs konyha, azaz nincs hol főzni, az őrületbe kerget. három hétig nem is nézegettem gasztroblogokat, mondván, nem kísértem magam, így is már folyton-folyton-folyton főzhetnék. ma már majdnem vettem egyébként 2, azaz kettő szakácskönyvet, igen, ezek már krónikus tünetek, majdnem otthagytam 15000 forintot a boltban, de valahogy még is sikerült megemberelnem magam. esetleg, aki szeretné, hogy a vizsgák között főzzek rá, napi szinten, hát jelentkezzék, megyek:)

találtam pár közzé nem tett fotót a gépen, úgyhogy ha már máshogy nem megy, akkor legalább virtuálisan főzök kicsit. nézzétek el nekem, kérlek.

kukoricaleves csirkével

1 nagy csirkemell
2 tojásfehérje
só
800 ml csirkehúsleves
2 konzerv kukorica
esetleg kevés méz vagy cukor
1 ek étkezési keményítő
1-2 ek osztrigaszósz
finomra vágott petrezselyemlevél

a csirkehúst vékony csíkokra vágjuk és megsózzuk. a tojásfehérjét lágyan felheverjük, majd összekeverjük a hússal. a kukoricát leöblítjük, és mozsárban nagyjából áttörjük (vagy turmixgépben, de nem ér totál krémszerűre, szerintem). egy-két evőkanálnyit hagyjunk egészben, a díszítéshez.

a húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a kukoricapépet. ha újra felforrt, egy-két evőkanálnyi levesben elkeverjük a keményítőt és a leveshez adjuk, majd a húst is, fehérjéstül. folytonos keverés mellett megvárjuk, míg besűrűsödik. ekkor ízestítjük osztrigaszósszal, ha a kukorica nem elég édeskés, akkor kevés mézzel és beleszórjuk a petrezselymet is. egyet forralunk rajta, aztán mohón befaljuk.

és különben tessék elképzelni ezt a levest friss, csőről leszemezgetett kukoricával.

az essential asian cookbook-ból, kissé átdolgozva.

nagyonsajtos gnocchi

régi nagy kedvenc a gnocchi, amit egykoron parmezán sajttal, mostanában az előbbi híján "csak" grana padanoval készítek, így sajtos lesz. ha pedig még egy adag sajtot reszelek az elkészült tészta tetejére, még sajtosabb lesz. nahát így szeretjük a legjobban. volt, hogy készen vettem a gnocchi, de általában van kedvem és kézzel formázgatom. igazából csak akkor éri meg, ha tényleg van az embernek egy plusszórája, szeret játszogatni a gombócolással. ja és ha nem zavarja a ragadós tészta, mert ragadni, azt tud:)

Sajtos gnocchi paradicsomszószban, csirkehússal

a gnocchihoz:

750 g lisztes burgonya
3 tojássárgája
150-200 g liszt (a krumplitól függ a mennyiség)
160 g reszelt parmezán/grana padano
reszelt szerecsendió
só

a többihez:

egy nagy csirkemell
kevés liszt
50 g vaj
1 fej vöröshagyma
kevés olívaolaj
1 jó minőségű (darabolt) paradicsomkonzerv
100 ml száraz fehérbor
pár csepp balzsamecet
200 ml húsleves
kakukkfű, oregánó
2 csipet kristálycukor
só
plussz reszelt parmezán/grana padano ízlés szerint

a gnocchihoz a burgonyát megtisztítjuk, darabokra vágjuk és hideg, sós vízben feltesszük főni, majd lecsöpögtetjük, megszárítjuk. villával áttörjük, majd gyorsan beledolgozzuk a tojássárgákat. hozzáadjuk a lisztet, majd a parmezánt, sózzuk, szerecsendiózzuk. lisztes kézzel ovális gombócokat (vagy hogy is hívják ezeket) formálunk belőlük, forró sós vízben kb. 3 percig főzzük. amikor feljönnek szépen a víz tetejére (én ilyenkor még szoktam kicsit hagyni úszkálni),akkor egy tálba tesszük, lefedjük. általában kisebb adagokban szoktam főzni, aztán vajjal összeforgatom az elkészült adagokat.

a csirkét darabokra vágjuk, kevés lisztben megforgatjuk, vajon minden oldalát kicsit elősütjük, majd félretesszük. a finomra vágott hagymát az olíván üvegesre pároljuk, majd beleöntjük a paradicsomkonzervet, a húslevest, a bort, sózzuk, hozzáadjuk a cukrot és lefedve kis lángon 20-30 percig főzzük. időként megkeverjük. ha a paradicsom elég jól szétfőtt, levesszük a fedőt, beigazítjuk a mártás ízét, kakukkfüvezzük, oregánózzuk, hozzáadjuk a pár csepp balzsamecetet. ha megborul, jajj nekünk (egyszer jártam így, plussz kettő paradicsomkonzervet is hozzá kellett önteni a mártáshoz, hogy ne legyen ecetízű). beletesszük a húsfalatokat és közepes lángon még 10-15 percig főzzük, ezalatt be kell sűrűsödnie a mártásnak (elpárolog a folyadék nagy része, plussz a liszt is segít nekünk).

egy tűzálló tálat meglocsolunk olívaolajjal, beledobáljuk a gnocchikat, ráöntjük a paradicsomos-húsos szószt, majd jókora adag sajtot reszelünk rá, és 250 fokon rápirítjuk a parmezánt. frissen a legjobb.

a gnocchi receptje a sajtok könyvéből való.

télies ragu

vettem majd' 200 grammnyi kurkumát. igaz, csak négyszáz forint volt, de akkor is. mit kezdjek húsz deka kurkumával? akinek van ötlete, szeretettel várom. most ezt készítettem, de ebbe is csak egy evőkanállal kellett a fűszerből, szóval maradt még kábé 19 deka:)

gesztenyés-gyökérzöldséges csirke

2 nagy csirkemell
500 g gesztenye (héjastul)
3 nagy sárgarépa
1 nagy petrezselyemgyökér (paszternák is jó lett volna még...)
nagy marék apró hagyma (gyöngyhagyma, azt hiszem)
kis pohár száraz fehérbor
250 ml húsleves
1 ek őrölt kurkuma
csipet szerecsendió
csipet fahéj
frissen őrölt feketebors
20 g vaj
só

minden gesztenyét kereszt alakban bevagdosunk, majd hideg vízbe tesszük és felforraljuk, pár percig előfőzzük. egy adagot kiszedünk, és mielőtt meghűlnének, megszabadítjuk őket a kemény és a belső héjuktól is.

közben a vajat felforrósítjuk, majd belerakjuk a falatokra vágott csirkehúst és nagy lángon minden oldalát kicsit megpirítjuk. ezután jönnek a nagyobb darabokra vágott zöldségek (sárgarépa, petrezselyemgyökér, esetleg paszternák, ha kaptunk. én persze nem kaptam) és a gesztenye, mérsékeljük a lángot és felöntjük a borral és a húslevessel, majd fűszerezzük a sóval, borssal, szerecsendióval, fahéjjal. fedjük le.

kicsit később hozzáadjuk a megtisztított, de egészben hagyott apró hagymákat is, rászórjuk a kurkumát az ételre, és mosmár hagyjuk a folyadékot párologni, kicsit sűrűsödni. melegítve is jó, akár önmagában, akár friss kenyérrel.

máj és citrom és fokhagyma, újra

Már egyszer készítettem májat fokhagymával és citrommal, most kicsit újragondoltam az ételt, és egyszerűsítettem rajta. Tésztát nem tálaltam hozzá, friss kenyérrel ettük.

Pozitív: Ugyanazok az ízek, talán frissebb aromák a nyers fokhagyma és a citromhéj/citromlé használata miatt. Sokkal gyorsabb és nem tökölős ez a verzió. A tészta nem is hiányzott, jobban lehet koncentrálni a májra.

Negatív: Azért annak a sült citromhéjnak a ropogós textúrája szépen kiegészítette a máj krémes lágyságát, de az ízében nem múlja felül a friss citromot.

Citromos-fokhagymás csirkemáj

600 g csirkemáj
1 fej fokhagyma
2 citrom (nem kezelt héjú)
2-3 púpozott ek. liszt
napraforgóolaj
só

A csirkemájakat az esetleges zsíroktól, hártyáktól (meg a lépektől) megtisztítjuk, majd lisztbe forgatjuk. A fokhagymákat gerezdjeire szedjük, megtisztítjuk, fokhagymanyomón áttörjük. A citrom héját lereszeljük, az egyiket felvágjuk és a levét az egyik feléből kifacsarjuk.

Annyi olajat öntünk a serpenyőbe, hogy a májakat majd elfedje. A napraforgóolajat felforrósítjuk, és a májakat 5-6 perc alatt megsütjük (én majdnem takaréklángon sütöttem, mert különben igencsak szépen durrog és fröcsög, tapasztalat). Az áttört fokhagymákat egy nagyobb jénaiba szórjuk, amiben majd az összes máj bőven elfér. A kisült májakat ebbe az edénybe tesszük, lefedjük. Ha kész az összes máj, rászórjuk a citromhéjat, sózzuk, meglocsoljuk pár teáskanál citromlével, lefedjük, és a tartalmát jól összerázzuk, ezáltal mindenhol jó fokhagymás és citromos lesz. Kész is van.

gyors poszt a vizsgaidőszak végefelé

Most csak egy gyors ázsiaira jelentkezem, pontosabban szólva kínaira. Kinéztem egy babcsírás receptet az egyik könyvben, konkrétan egy kacsás receptet. Nagyon megtetszett, mert ananászt és gyömbért használ, nagyon illatossá is téve így az ételt. A két kilónyi kacsával viszont nem akartam pepecselni (sütőben kellett volna sütni 2-3 órán át, miközben szójaszószos-reszelt gyömbéres cuccal kell locsolgatni félóránként). Úgyhogy egy gyors csirkés vacsora lett belőle, szerintem ehhez is elég jó lett az ananász meg a gyömbér. Mellesleg nagyon jó minőségű friss ananászt kaptam, egyszerre illatos, édes, savas volt, szóval hálisten nem kellett konzervet használni.

Gyömbéres-ananászos csirke mungóbabcsírával

2 nagy csirkemell, kockára vágva
szilva méretű friss gyömbérgyökér (lehet nagyobb is:))
2 ek. szójaszósz
kevés só
3 ek. napraforgóolaj
200 g mungóbabcsíra
2 vékonyabb szál sárgarépa
5-6 szál felaprított újhagyma
2 ek. barnacukor (ehelyett én pálmacukrot használtam)
1 ek. vörösborecet
250 g ananász
125 ml húsleves
1 mokkáskanálnyi nátrium-glutamát (opcionális)
1 púpozott ek. étkezési keményítő, 4 ek. vízben elkeverve

A gyömbér harmadát lereszeljük, a többi részét apróra vágjuk. A húsra rálocsoljuk a szójaszószt, 10 percig állni hagyjuk. Ezután kevés olajat felforrósítunk, a húst a szójaszósz nélkül nagy lángon megpirítjuk, majd ha nagyjából kész, ráöntjük a szójaszószt (amibe pácolódott a hús) és a lereszelt gyömbért is hozzáadjuk. 2-3 percig kevergetve sütjük, majd félretesszük, úgy, hogy a szójaszószos-olajos lötty lecsepegjen róla (mondjuk egy szűrőben).

Felforrósítjuk a 4 ek. olajat, rádobjuk az apróra vágott gyömbért, és gyakran kevergetve kicsit megpirítjuk, hogy lehessen érezni az illatát (nem kell neki sok), majd az újhagymát is beledobjuk, az edényt néha megrázogatjuk. A répát meghámozzuk, de egészben hagyjuk, majd két percig lobogó vízben előfőzzük. Az ananász két végét levágjuk, majd lehámozzuk. Szeletekre vágjuk, a középső részét kidobjuk, a körülötte lévő részét falatnyi darabokra vágjuk, ízlés szerinti mennyiséget félreteszünk (én majdnem az egészet beletettem, 250 g-t mértem kábé ki).

Az előfőzött répát karikára vágjuk, az ananásszal együtt a serpenyőbe dobjuk, majd a húst is utánaküldjük. Megszórjuk a barnacukorral és meglocsoljuk az ecettel, majd hozzáöntjük a húslevest és beletesszük a babcsírát is. Megkeverjük, esetleg a nátrium-glutamáttal ízesítjük, két-három percig alacsony hőfokon, lefedve főzzük.

Végül hozzáöntjük az étkezési keményítőt is, majd amikor a szósz eléggé besűrűsödött, kész is van. Arra kell egyébként figyelni, hogy az ananász és a babcsíra is kicsit ropogós maradjon, azaz ha nagyon érett az ananász, akkor érdemes később az ételbe tenni.

n+1 zh közti időszak a konyhában

Tudom, egy ideje nem voltam itt. Nem is magyarázkodom, mert azt mindig lehetne, asszem eleget árul el a cím. És bár sokat főzök, új dolgokat nincs időm/energiám kipróbálni, úgyhogy maradnak az egyszerű-de-nagyszerű dolgok, mint a bolognai spagetti, csirkehúsleves, ilyesmi. Igazából a következő étel sem nagy ördöngősség, csak össze kell vágni a hozzávalókat és mehetnek is a serpenyőbe.

És kedves Len, nem felejtettem ám el a szakácskönyves kérdést, remélem még a héten tudok pötyögni valamit!

Úgyhogy tessék, egy kis ázsiai kaja Starfitól, mi más.

Gyömbéres csirke póréval és Júdásfül-gombával

500 gr csirkemell, kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma
30 gr (egy jó nagy hüvelykujjnyi) friss gyömbér
1 nagy póréhagyma
10 gr szárított Júdásfül-gomba
2 ek növényi olaj
1 ek halszósz
kevés só, a húshoz
1 tk pálmacukor (puha barnacukorral helyettesíthető)
fél piros kaliforniai paprika

A szárított gombát forró vízzel leöntjük és lefedjük. 20-30 percig állni hagyjuk. A kockára vágott húst enyhén besózzuk. Ezután az olajat egy nagy serpenyőben, vagy wokban felhevítjük, és beletesszük az apróra vágott gyömbért és fokhagymát. Mikor már jön az illata, hozzádobjuk a húst is, és kevergetve addig sütjük, amíg kis színt nem kap. Ezután hozzáadjuk a halszószt és a cukrot, elkeverjük. A gombát lecsöpögtetjük, kisebb darabokra vágjuk és a serpenyőbe dobjuk, elkeverve tovább sütjük, úgy 2-3 percig. Végül hozzáadjuk a karikákra vagy darabokra vágott pórét. Csak éppen átkeverjük, hogy ropogós maradjon, majd hozzáadjuk az apróra vágott kaliforniai paprikát is. Azonnal tálaljuk, önmagában, vagy párolt rizzsel. Fincs.

Az Essential Asian Cookbook-ból.

Nemsokára pár karácsonyi süti is jön, sztéj tyúnd:D

perzsa fűszerekkel, először

Starfi majdnemelőször kicsit Közel-Keletesre vette a figurát, pedig a fűszerei már milyen régóta meg vannak neki. Na mindegy, szóval egyszercsak el kell kezdeni a perzsa világ gasztronómiáját ízlelgetni. És eddig, hát, tetszik! Úgyhogy folytatás következik, bár nem ígérem, hogy mostanában, mert ezek az ígéretek és betartásuk nehezen megy a gasztroblog-szférában. Mármint nekem.

Csirkecombok csicseriborsóval és borbolyával

50 gr vaj
6 csirkealsócomb
300 gr csicseriborsó (és kérlek Titeket, NE konzervet használjatok)
1 nagy marék szárított borbolyabogyó (zereshk)
400 ml húsleves
200 ml víz
150 ml száraz fehérbor
frissen őrölt feketebors
1 nagy vöröshagyma, apróra vágva
2-3 gerezd fokhagyma
szárított kakukkfű
2 ek. sumac
só

A combokat kicsit bedözsöljük sóval, kevés borssal. A vajon nagy lángon megpirítjuk a csirkecombokat, mindegyik oldalukat, majd beleszórjuk a vöröshagymát is a serpenyőbe. A lángon mérsékeljük, felöntjük a borral és a nagy részét lassan elforraljuk. Ezután beleöntjük a húslevest és a vizet, sózzuk, lefedve kábé 40-45 perc alatt néha megkeverve, a combokat néha megforgatva puhára főzzük.

Ezután borssal és kakukkfűvel és zúzott fokhagymával és 1 ek. sumac-kal fűszerezzük, majd kicsit nagyobb lángon visszaforraljuk a levét mártás sűrűségűre, közben pedig beletesszük az előkészített csicseriborsót (ha konzerv és nem kell sokáig főzni, de ez esetben nem olyan jó ízű, mint normális csicseriborsóval, a macska rúgja meg), és a borbolyabogyót. Pár perc alatt készre főzzük, megszórjuk 1 ek. sumac-kal.

Eredetileg talán a rizs illene hozzá legjobban, ám Starfinak mostanában nagyon derogál a rizs. Úgyhogy kenyérrel tunkoltuk, de így is megtartós recept lett.

Egyébként a borbolyabogyó kellemesen savanykás ízű, így egy kicsit fanyaros ízvilágot ad a csirkének, a mártásnak.

borban főtt kakas

Múlt héten beköszöntött a tél.

Persze a biológus bandát jóhogy múlt héten vitték terepgyakorlatra, amikor is zuhogott az eső, többek közt. Starf úgy kezdte, hogy reggel fél 8-ra átázott a vízálló (!) esőkabátja, aztán fokozatosan a többi réteg is. Külön öröm volt abban a mecseki, északi kitettségű, főleg gyertyános-tölgyesben, ahol egyébként a hőmérséklet alig haladta meg a hat fokot, szóval milyen klassz volt elázni, szétfagyni, vacogni, de azért teljesítjük a terepgyakot. És amikor már kezdtünk hozzászokni a vízhez, gondolván, rosszabb nem lehet; megjöttek a széllökések és a fák lombjain félúton megpihenő kövér esőcseppek az arcunkba vetették magukat. Igen mulatságos élmény, közben pedig szétázott papírra írjad az adatokat, stb., stb.

És nem fáztam meg, ez a csoda része. Jójó, volt egy kis orrfújás, meg torokkaparászás, de hála a forraltbornak, forrófürdőnek, mentateakúrának, hipphopp elmúlt. És akkor végre hazamentem. Úgyhogy Öcskös megkapta a születésnapi tortáját (csokis alappal, epres vaníliakrémmel és tejszínhabbal, pirított dióval a tetején), én pedig kaptam egy konyhakész fiatal kakast az udvarból, úgyhogy ez lett belőle, már ami a mellén kívüli testtájait illeti.

Coq au vin crouton-nal

A 22 gr vajat egy nagy fenekű lábosban felforrósítom, majd a kakas alsócombját, felsőcombját, szárnyát, nyakát és a hátát bedörzsölöm sóval, frissen tört borssal. Ezután a vajban addig forgatom, míg minden oldala szép barna nem lesz. Néha-néha nem árt felkapargatni a lesült pörköket. Ezután hozzáadok 2 fej vöröshagymát, 20 darab, megtisztított gombát, 100 gr csíkokra vágott szalonnát, és pár percig így kevergetem, óvatosan. Hozzádobok két gerezd fokhagymát is, ha úgy szeressük, akkor szétnyomva (ugye a másik lehetőség, hogy egészben hagyjuk).

Hozzáöntöm a 250 ml száraz vörösbort, az egy jókora evőkanál paradicsompürét, és az egy evőkanál kristálycukrot. Ha felforrt, hozzáöntöm az 500 ml húslevest is és a kakukkfűből, petrezselyemből és babérlevélből álló bouquet garni-t is. Nagyobb lángon felforralom, majd takarékra veszem a lángot (lehet kisebb rózsára is tenni). 50 percig lefedve főzöm, közben hozzádobálok két, hasábokra vágott sárgarépát is (attól függően, mennyire szeretnénk, hogy puha/félkemény legyen), majd ha másfél evőkanál liszttel kellően besűrítettem és kicsit még gyöngyöztettem, leellenőrzöm, hogy megpuhult-e a hús.

A húst egy tálalóba szedem a zöldségekkel együtt, a maradék szaftot pedig turmixgépben 22 gr vajjal homogenizálom. Megszórom apróra vágott petrezselyemmel, és aranysárgára pirított crouton-okkal tálalom.

A coq au vin-ről itt bűvösszakácsosan és itt angolul.

csütörtök esti szenyó

Tegnap este sült csirkét sütöttem Szakácsok könyve-módra, és mondanom sem kell, hogy a technika tökéletes, mint minden eddig kipróbált recept a könyvből. Majd legközelebb lesz erről is egy poszt, csak most túl éhesek voltunk a fotózáshoz/precíz szeleteléshez, úgyhogy csak egy gyors tepsis mártást kapott a madár meg egy kis pirított krumplit. Mára össz-vissz egy comb maradt, így abból készítettem szendvicset.

Csirkehúsos-sárgarépás szendvics tortillában

2 személyre

2 tortillalap
pár ek. guacamole-szósz
2 közepes sárgarépa megházmova, lereszelve
maréknyi szárított áfonya
2-2 szelet füstölt sajt (vagy füstöletlen)
1 csirkecomb (felső és alsó együtt)

A csirkecomb húsát falatnyi darabokra tépkedjük. A tortillalapokat kiterítjük (előtte meg is melegíthetjük, de akkor gyorsnak kell lenni, mert ha kihűl, törékeny lesz), és az egyik felüket megkenjük guacamole-mártással (vagy kis dijoni mustárral, majonézzel, vagy akármilyen szósszal). Rászórjuk a sárgarépát, a húsfalatokat, az áfonyát és a kisebb csíkokra vágott sajtot. A szélső végeket behajtjuk, szorosan feltekerjük, kicsit lenyomkodjuk. Középen kettévágva tálaljuk. Hozzá kínálhatunk chiliszószt, plussz guacamolét és tejfölt is.

A szeptemberi Tv Paprika Magazinból.

rókagomba reloaded

Hja, kérem, maradt még gombám. Meg volt itthon zsenge mange-tout, azaz cukorborsó, hüvelyestül (a mange-tout jelentése „edd meg az egészet”). Múltkor vettem ez utóbbit a tecsóban, lezárazva 290 HUF-ért. Először kételkedtem, ám még pár nappal később is zsenge és ropogós volt. Kerestem hozzá receptet, de nemigazán találtam olyat, ami tetszett volna. A cukorborsót mondjuk megtaláltam nemtomhány ázsiai receptben, de főképp garnélával párosították. Nekem meg csirkém volt, na.

Így ez a zöldség inspirálta a gombavásárlást, mondván csirkehússal és valamilyen erdei gombával összerakva, tejszínesen; rossz nem lehet. Csak éppen, ahogy az előző posztban írtam, kicsit túllőttem a célon, így egy rakat gombát hoztam haza. Először vargányára gondoltam, de mivel az tegnap elfogyott, rókagombával készítettem az ételt (meg egy kis szegfűgombával).

Tejszínes csirke rókagombával és cukorborsóval


1 nagy csirkemell
200 gr darabokra vágott rókagomba
250 gr mange-tout (hüvelyes cukorborsó)
30 gr vaj
2 ek. olívaolaj
2 ek. liszt
frissen őrölt feketebors
só
200 ml tejszín
50 gr szegfűgomba
1 csokor vágott petrezselyem

A csirkemellet kisebb kockákra vagdalom és összeforgatom a liszttel. A borsóhüvelyeket alaposan megmosom, majd szálkátlanítom. Ha kell, a fonnyadtabb részeket levágom, a sérülteket nem használom fel. A vajat és az olívaolajat felforrósítom. Beledobálom a húskockákat, megsózom. A húst addig sütöm, amíg minden oldala meg nem fehéredik. Ezután hozzáöntöm a tejszínt, borsozom. Lefedve pár percig főzöm, kis lángon. Ezután belekeverem a rókagombát és a borsóhüvelyeket a mártásba, lefedem. Három perc múlva hozzáadom a szegfűgombát, ízesítem még sóval, borssal, újra lefedem. Újabb három perc múlva leveszem a fedőt, nagyobb lángon kicsit beforralom a szószt, majd belekeverem a petrezselyemzöldjét. Önmagában, vagy tésztával tálalom. Két személyes kaja.

Mivel a szószos-tejszínes ételek fotózása nem egészen egyszerű (mondhatni, az eredmény ronda lesz), ezért én kivettem pár megfőtt borsóhüvelyt és pár rókagombanegyedet, szépen lemostam, majd úgy tálaltam, de csak a fotó kedvéért.

szecsuáni csirke

És pámpárám ez az isteni húsétel, ódákat tudnék zengeni róla, olyan íze van. Szerintem névről sokan ismerik, aki eddig nem ismerte, az nagyon gyorsan készítse el. Bár kellett volna hozzá babpüré is, de az most pont nem volt itthon. És hoisin szósz is, ennek hiányában szójaszósz-fokhagyma-ecet keverékkel ízesítettem az ételt, és egy kis halszósz (max. 1 ek.) is került bele, mert (már) szeretem. (Azaz ettem, ízlett, klasszul belesimul az íze főzés során az ételbe.)

Szecsuáni csirke Kung Po szósszal



500 gr csirkemell, falatokra vágva
1 tojásfehérje
2 ek. étkezési keményítő
fél ek. só
1 ek. kristálycukor
1 ek. száraz sherry
1 ek. borecet
1 ek. halszósz (opcionális és nem kínai)
1 ek. szójaszósz
5 gerezd fokhagyma, összetörve
175 ml csirkehúsleves
2 ek. napraforgóolaj
2-3 szárított chili, darabokra vágva
fél bögre kesudió
vágott metélőhagyma, a díszítéshez

A tojásfehérjét felverem, majd belekeverem a keményítőt és a sót. A csirkehúsdarabokat jól megforgatom benne. Egy másik tálkában összekeverem a levest, a szójaszószt, a cukrot, a sherryt, az ecetet, a zúzott fokhagymát (és a halszószt), úgy, hogy az összes cukor feloldódjon.

A wokserpenyőt felforrósítom, majd beleöntöm az olajat, majd mikor már elkezd füstölögni, beleöntöm a keményítős-tojásfehérjés csirkedarabokat. Nagy lángon folyamatosan kevergetve pár percig sütöm. Ezután hozzáadom a chilipaprikát is, majd még egy-két percig, folyamatosan kevergetem. Ezután hozzáöntöm a leveses keveréket, felforralom, hozzáteszem a kesudiót is, majd megvárom, míg pár perc alatt jól besűrűsödik a szaft. Vágott metélőhagymával megszórom, főtt rizzsel tálalom. És az előző, édes-fokhagymás tojászöldséggel.

Inspiráció: Chinese Cookbook (szerk. Maggie Pannel és Jenni Fleetwood)

teriyaki

Valamikor a múlt héten, vagy azelőtt főztem ezt, kis segítséggel. Hogy a családtagok ne unatkozzanak:) Igazából szeretem a kiskuktákat a konyhában, fel lehet vágatni velük a vöröshagymát, rombuszokra a kaliforniai paprikát, hámoztatni a répát és kapargattatni az újkrumplit. Így aztán egyáltalán nincs nehéz dolgom. De az én konyhámban én vagyok az úr, szóval azt meg nem szeretem, ha feleslegesen kavargatják, meg kóstolgatják állandóan a készülő ételeket. Na itt esély sem volt erre, mert mire fel lett vágva a paprika és a hagyma, addigra már ment is bele a hús mellé a wokba és pár perc múlva kész is lett.

Teriyaki csirke zöldségekkel

2 nagy csirkemell, kockákra vágva
3-4 ek. szójaszósz
egy ek. vodka (szaké vagy mirin hiányában)
kevés kristálycukor
1-2 zöld kaliforniai paprika, darabokra vágva
3-4 újhagyma, karikákra vágva
kevés só
olívaolaj

A szójaszószt összekeverem a cukorral, a vodkával, egy kevés sóval, amíg a cukor fel nem oldódik. Ezután beleforgatom a húst, lefedve pár órára a hűtőbe teszem.

Wokban kis olívaolajat hevítek (csak óvatosan), majd beleteszem a pácos húsdarabokat. Ha már megsültek, hozzádobálom a zöldségeket, magas tűzön kicsit megsütöm őket. Én szeretem úgy, ha nincsenek agyonpuhulva, de kinek hogy:)

A teriyakiról kicsit: lehet kapni külön teriyaki szószt is, ezesetben nem szükséges szójaszósszal csinálni az ételt, de mivel szerintem nincs nagy cukortartalma (a ’teri’ cukortól csillogót jelent), ezért bátran adjunk hozzá kicsit. A teriyaki-ról, mint főzési technikáról, pedig itt. Most nincs kedvem begépelgetni, de ha külön igény van rá, akkor meghajlok a nép akarata előtt:)