lecsós csirke, kapros-túrós tésztával

a lecsóhoz fel kell nőni. gyerekkorában senki sem szereti, legalábbis a mi családunkban ez így volt (és van: öcsi szintén nem rajong érte). tele van összefonnyadt paprikával, hosszú és hegyes paradicsomhéj-darabokkal, hát fúj. aztán amikor már az ember majdnem 25, akkor elegendő két hét külföldön, és igen, állandóan azt akar enni.

tegye fel, aki még nem evett az idén lecsót. igen, én nem jelentkeztem (tudom, mindenki más igen). most, hogy már olcsó a paprika (én 150/kg áron vettem), nagyobb adagra is készen állok, ám a mai napon csak lecsós csirkét főztem. gyúrtam mellé tésztát is, úgyhogy kapros-túrós tésztával ettük. tésztát gyúrni idén tavasszal tanultam meg anyukámtól, már egész jól megy, szép vékony lesz, a rétegek vágáskor nem ragadnak össze. augusztus végén megyek újra a szülői házba, remélem, kapok lecsót. tojásosat, amit hidegen is lehet enni reggelire.

lecsós csirke kapros-túrós tésztával

a lecsós csirkéhez:

4 felső-és alsócomb
10 húsos paprika
4-5 paradicsom
1 nagy vöröshagyma
1 ek pirospaprika
frissen őrölt feketebors
2 ek zsír
só

a túrós tésztához:

300 g liszt
4 tojás
1 ek só
250 g túró
kevés tejföl
egy csokor kapor
kis zsiradék (olívaolaj is lehet)

a tésztához valókat (liszt, tojás és só) összekeverjük, jó alaposan átgyúrjuk (először kemény lesz, majd egyre rugalmasabb) és kb 10 percig dagasztjuk. folpackba csomagoljuk, majd kb fél órát szobahőn pihentetjük (vagy ehelyett 250 g kész tésztát használunk, mondjuk szélesmetéltet vagy csuszát).

közben a húsokat megmossuk, lebőrözzük. a hagymát apróra vágjuk, majd a zsírban megpároljuk. hozzáadjuk a húsokat, fehéredésig sütjük őket. az edényt lehúzzuk a gázról, a húsra ráhintjük a pirospaprikát, kicsit elkeverjük, sózzuk és borsozzuk, hozzáöntünk kevés vizet, majd fedő alatt, alacsony lángon majdnem puhára pároljuk. a paprikát és a paradicsomot megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, karikára, a paradicsomokat kis darabokra vágjuk és hozzáadjuk a csirkecombokhoz, majd fedő alatt tovább főzzük.

a tésztát lisztezett munkafelületen folyamatos lisztezés mellett vékonyra nyújtjuk, majd szélesmetéltre vágjuk: a tésztát a nyújtófára feltekerjük, hosszában kettévágjuk, így a tészta lehajlik a nyújtófáról. ezután a keletkezett hosszú hasábból kb ujjnyi széles csíkokat vágunk. a tésztát egy konyharuhán kicsit megszárítjuk, majd forrásban lévő sós vízben puhára főzzük (pár perc, érdemes útközben kóstolgatni), majd leszűrjük. a zsiradékot felforrósítjuk, rádobjuk a tésztát, belekeverjük az előzőleg összekevert túró-tejföl-finomra vágott kapor keveréket.

magyar konyha 1997/6, kicsit átdolgozva

töltött paprika

két hét nyaralás elég ahhoz, hogy az ember nagyon keresse utána a hazai ízeket. lecsó, petrezselymes zöldbabfőzelék, kefires süti friss gyümölccsel, lecsós csirke túrós csuszával, töltött paprika. mostanában ezekre vagyok rákattanva, azért az itthoni konyha mégis az itthoni konyha. ma elég meleg van, fülledt is, persze, csináljunk paradicsommártást friss, érett paradicsomból, hozzá a töltött paprika meg a maradék húsból a fasírt sütése már smafu. egyébként egyik kedvenc nyári ételem a töltött paprika, édes paradicsommártással, főleg azért, mert nemcsak nyáron készíthető.

töltött paprika

600 g darált sertéscomb
5-6 tölteni való paprika
5-6 ek. főtt rizs (2 evőkanálnyi szárazból lesz ennyi bőven)
frissen őrölt feketebors
1 tojás
esetleg kevés őrölt pirospaprika
só
1300 g érett paradicsom
1 kis darabka friss gyömbér, meghámozva
1 ág zellerzöld
1 kisebb pucolt vöröshagyma
4-5 szem feketebors
2 ek. liszt

a paradicsomot jól megmossuk, kis darabokra vágjuk és ujjnyi vízzel feltesszük főni. beletesszük a gyömbért, a hagymát,a zellerzöldet, a borsot, megsózzuk és a cukrot is hozzáadjuk. lassan addig főzzük, amíg a paradicsom puhára fő. ezután a gyömbért, a zellert, a hagymát kivesszük belőle, botmixerrel óvatosan pürésítjük, majd szitán átszűrhetjük (én ezt általában kihagyom).

a húst összedolgozzuk a tojással, sóval, frissen őrölt borssal, főtt rizzsel. a paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, az ereit kivágjuk, néhány helyen hústűvel megszurkáljuk. megtöltjük őket a húsos keverékkel, majd a paradicsommártásba tesszük. ha marad még hús, gombócokat formálunk. úgy a jó, ha a paradicsommártás ellepi a paprikákat. gyorsan felforraljuk, majd lefedve kis lángon kb 45 percig főzzük.

ha kész, a paprikákat és a gombócokat egy tányérra szedjük, a paradicsommártást pedig besűrítjük egy kis vízzel simára kevert liszttel, forralunk rajta egyet és a visszarakjuk a belevalókat.

általában főtt krumpli készül mellé, ma friss kenyérrel ettem.

magyar konyha 1995/4

starfi on holiday

vagyis legalábbis szombattól. röpke 9-10-11 órás repülőút, vár kína! :D nem hiszem, hogy fogok netelni kintről, meg lehet, hogy nem is működik kinn a blogspot (facebook elvileg blokkolva van), szóval addig is jók legyetek, böngésszetek az archívumból! 25-én jövök vissza, remélem sok-sok gasztroélménnyel (is), beszámolók, fotók, receptek várhatóak!

zöldborsós-majonézes újkrumplisaláta

ezt a salátát még akkor készítettem, amikor még egyrészt jó idő volt, másrészt huszonöt deka pucolt borsót 400 forintért vettem egy nénitől (valamikor május közepén). a fotót megcsináltam, sőt, a fotosoppos utómunkákat is elkészítettem, de a recept feledésbe merült. a fotót tegnap megtaláltam, úgyhogy megosztom veletek, mert szerintem nagyon finom. a lényege a kisméretű krumpli, a zsenge zöldborsó és a frissen készült, házi majonéz.

újkrumplisaláta házi majonézzel és zöldborsóval

600 g újkrumpli, féltojásnyi méretűek
250 g zsenge zöldborsó (pucolt súly)
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt feketebors
só
a majonézhez két tojás sárgája, kb 350-400 ml napraforgóolaj, só, bors, kevés mustár és kevés citromlé

a krumplit jó sós vízben megsikáljuk. ez a legnehezebb és legidegölőbb része az egésznek, érdemes többen nekállni, főleg, ha a kis méretű krumplit kedveljük, mint én. utána feltesszük kevés sós vízben, és próbáljuk nem szétfőzni (a kés hegye azért könnyen kijöjjön belőle). a borsót is felrakjuk főni, de nem sózzuk. a majonézhez a tojássárgáját elkeverjük, először cseppenként, majd vékony sugárban adagoljuk hozzá az olajat. ha felvette a fentebb írt olaj mennyiségét, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a kevés citromlevet (utóbbiak savassága ne domináljon). a krumplit és a borsót leszűrjük, a majonézt hozzákeverjük a finomra vágott petrezselyemmel együtt.

sült húsokhoz, grillezett tarjához, nyúlhoz remek köret, de én magában is szeretem.

spanyol fokhagymaleves

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

grillezett spárga zöldfűszeres tojásmártással

még télen kinéztem egy spárgás receptet az egyik könyvemből, és alig vártam, hogy szezonban kipróbálhassam. a recept főtt spárgát ír, de azóta annyira megtetszett flatcatnél a grillezett spárga, hogy nekem is muszáj volt kipróbálnom. és megérte! a sütés nemcsak intenzívebbé teszi a zöldség saját ízét, hanem még egyfajta füstösséget is ad neki. a tojás remek kiegészítője a spárgának, nemcsak azért, mert én imádom, hanem tényleg, és a recept írta ezt, értem?

grillezett spárga bazsalikomos-petrezselymes tojásmártással

2 személyre

500 g zöld spárga
3-4 tojás
1 ek dijoni mustár
frissen facsart citromlé
frissen őrölt feketebors
5-6 szép levél bazsalikom
pár ágacska petrezselyem
olívaolaj
só

a tojást keményre főzzük, megpucoljuk, majd villával összetörjük. hozzáadjuk a mustárt, a citromlevet, az aprított fűszernövényeket. kevés turbolya is mehet a bazsalikom helyére és szerintem friss tárkonnyal is jól működik. pár löttyintésnyi olívaolajat is hozzáadunk, borsozzuk-sózzuk, jól elkeverjük.

a spárgák alsó részeit letördeljük, a sípokat jól megmossuk. a spárgát grillserpenyőben magas hőfokon 6-7 perc alatt, néha megforgatva, zsiradék hozzáadása nélkül, kicsit megsózva megsütjük. úgy jó, ha néhol kicsit megfeketedik. a spárgát egy tányérra szedjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, a tojásos keverékkel és némi rozskenyérrel tálaljuk.

a teljes értékű reformkonyha című könyv alapján, némileg átdolgozva.
flatcat, köszönöm az inspirációt:)

kuglóf

nem kicsit izgultam, megsütöttem életem első kuglófját. a formát hétvégén vettem az ecserin, muszáj volt kipróbálni. az izgulás tárgya pedig az volt, hogy a tésztát szépen elkezdtem bekeverni és kicsit gyanús volt a rengeteg tojás és rengeteg olvasztott vaj, és az ehhez képest nagyon csekély lisztmennyiség. nem baj, kevertem én, beugrott a szakácsok könyvében lévő kuglóf receptje, miszerint baromira ragad és érdemes géppel keverni. keveri a halál géppel, van nekünk kezünk, maximum a fakanál jöhet szóba. viszont sem a szakácsok könyve, sem az a recept, amit anyu lediktált, nem szólt, hogy bizony ez egy sűrű nokedlitészta lesz. anyu meg azt mondta, sodorjak a tésztából rudat, a két végét meg ragasszam össze és úgy rakjam a formába. ez a kuglóf halmazállapotából ítélve abszolút halott ötlet volt, úgyhogy én a formába öntöttem-kanalaztam. aztán szépen magára hagytam másfél órára, hadd keljen. mikor letelt az idő, látom, hogy a konyharuha szépen fel van púposodva. a tészta köszönte szépen, rendesen megkelt, konkrétan a kuglófforma pereméig ért. gondoltam, szuper lesz, ha sütés közben mégjobban feljön és lesz egy emeletes kuglófom – úristen, hogy fog az kinézni a fotókon... hát így néz ki, ahogy alul láthatjátok. tökéletes lett, mindennemű izgalom és kétely hiábavaló volt.

kuglóf

(egy 23 centis kuglófformához pont jó a recept)

300 g finomliszt
200 g rétesliszt
40 g élesztő
125 g cukor
375 g vaj (nem elírás)
125 ml langyos tej
5 tojás
1 citrom reszelt héja
50 g mazsola (legközelebb több megy bele)
50 g mandula
csipet só
zsemlemorzsa

az élesztőt a tej felével és egy teáskanál cukorral felfuttatjuk. kevés liszt mehet a tetejére, miután összekevertük az élesztőt a cukorral és a tejjel. kis lábosban felolvasztjuk a vajat, hozzáöntjük a tejet.

a liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tojásokat, a reszelt citrom héját. ha a tej-vaj keverék kézmelegre hűlt, a felfutott élesztővel együtt hozzáöntjük a lisztes keverékhez. egy fakanállal jól kidolgozzuk. elég hamar összeáll, homogén lesz, de azért 5 percig keverni kell (én showder klubot néztem közben). utána belekeverjük a forró vízzel jól leöblített mazsolát és a mandulát is.

a kuglófformát jól kivajazzuk (én gyakorlatilag 40 deka vajat vettem, és alig maradt belőle. a 25 grammnyi darabkát - amennyi hiányzik a 400 grammhoz, mivel 375 grammot használunk – szinte teljesen elhasználtam a vajazáshoz. nekem zománcozott a kuglófformám, nem teflonos-tapadásmentes és biztosra akartam menni. a formába zsemlemorzsát szórunk, egyenletesen eloszlatjuk benne. a tésztát belekanalazzuk (vagy öntjük, ahogy tetszik) a formába, elegyengetjük óvatosan, és konyharuha alatt másfél órát kelni hagyjuk.

a sütőt 175 fokra előmelegítjük, a rácsot az alsó részre toljuk. a szépen megkelt és feljött kuglófot 45-50 percig sütjük, tűpróbáig. a teteje (ami később az alja lesz) szépen megpirosodik addigra. a formából pár perc pihentetés után óvatosan kiborítjuk egy rácsra, konyharuhával beborítjuk és úgy hagyjuk kihűlni. nem ér forrón befalni.

ezek után, kérdezem én, miért nem sütöttem eddig kuglófot?

nova szakácskönyvek: édességek

ropogtatnivaló kávéhoz

szeretek a kávé mellé majszolni valamit, legyen hosszúkávé, vagy erős fekete (bár ez utóbbit nem sűrűn iszom). svédországban délután is szokás kávézni, kábé olyan szokás ez, mint az angol ötórai tea. mivel már kinn is megszoktam, én a nap különböző pontjaiban bármikor kapható vagyok kávézásra és tejeskávézásra, főleg, ha van mellé valamiféle desszert. a kedvencem a kókuszkocka (ami az ausztrál lamington megfelelője, talán ők nem mézes tésztából készítik), és mostmár, a cantuccini. ez utóbbit azért jó pár adagban kellett tesztelni, hogy megtaláljam a nekem legjobb verziót. készítettem már mandulával, kesudióval, de a kedvencem a mogyorós. alapreceptként ízbolygóét használom, de mivel elég kicsi mennyiséget ad, alapból duplán szokott készülni. a citrommennyiséget is növeltem benne, szerintem a friss, üde citromhéj remek zamatot kölcsönöz.

mogyorós cantuccini


240 g liszt
200 g mogyoró
140 g cukor
fél teáskanál sütőpor
40 g olvasztott vaj
2 tojás
2-3 citrom héja, reszelve
kevés fahéj

a mogyorót durvára vágjuk. a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, cukor, fahéj) összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és az olvasztott vajat és belereszeljük a citromhéjat. a sütőt előmelegítjük 180 fokra. papírral bélelt lemezre a masszából két hosszú rudat formázunk, a tetejét kicsit ellapogatjuk. 30-35 percig sütjük, de mindenképp addig, míg kívül szép színt nem kap. ekkor ugyanis már elég száraz ahhoz, hogy szeleteléskor ne essen darabokra. amikor szépen megsült már, kivesszük a sütőből és a rudat ujjnyi vastag szeletkékre daraboljuk, és elfektetjük őket. utána a sütőlemezt kábé 10 percre visszatoljuk a sütőbe, hogy egyenletes színt kapjanak. a sütőlemezen nyugodtan hagyjatjuk kihűlni. tejeskávéba tunkolni a legjobb (kakaóba kevésbé).

ízbolygó alapreceptje nyomán.

spárgakrémleves

azt hiszem, enyhe tojásfüggőségem van. hetente körülbelül 4-5-6-szor eszem tojást, és ez még az átlagos kategória. a szülői házba kábé úgy havonta-másfélhavonta jutok le, és nem bírok annyi tojást elhozni, ami ne fogyna el a következő vizitig. (meg ugye, a tyúkok sem bírnák ezt annyira.) a nagy hiperek meg főleg az ilyen vásárlókra számítanak, mint én. vannak ezek a bio-tanyasi-alternatívtartású-omega3zsírsavas-extrasárga-extraméretes tojások - persze aranyáron a tuskó gazdaságos tojáshoz képest -, én ezeket mind fel szoktam vásárolni. drága mulatság ez a tojásfüggőség. nem teljesen olyan a fíling, mint az otthoni, kukoricán és gizgazokon nevelkedett tyúkok tojásaival, de azért nem rossz. egy szó mint száz, a következő leveskét nemcsak azért ettük buggyantott tojással (ez a kedvencem amúgy, meg az omlettek), mert ugye a tojásfüggőség ezt diktálta, hanem a jamie természetesen szakácskönyv szerint is ezzel kell enni. nekem nem is kellett több, máris igencsak szimpatikus lett a recept. remélem nektek is.

spárgakrémleves buggyantott tojással (és egyéb zöldségekkel)

az adagokat benéztem, ez 8 személyre szól, nem négyre, most 1 hétig ezt esszük

1 kg friss zöld spárga
2 póréhagyma
1 nagy fej lilahagyma
4-5 zellerszár
1 jókora löket olívaolaj
2 liter húsleves
frissen őrölt feketebors (sok!)
só
tojások, baguette vagy kenyér
kevés olívaolaj, turbolya (opcionális)

a spárgákat megmossuk alaposan, fás végeit levágjuk, a fejeket szintén lemetsszük, de utóbbiakait félretesszük. a spárgaszárakat feldaraboljuk. a pórét karikára, a lilahagymát apróra vágjuk a zellerszárral együtt. jó nagy edényben (itt lett gyanús a recept, hogy nem 4 személyre szól) az olívaolajat felforrósítjuk, ráküldjük a felaprított zöldségeket a spárga kivételével. alacsony lángon 10 percig pároljuk, néha-néha átkeverjük. utána mehet hozzá a spárga, a húsleves. felforraljuk, 20 percig fedő alatt főzzük. beletekerjük a szép adag borsot, sózzuk, ha kell. óvatosan pürésítjük a levest, én botmixert használok. utána visszatesszük a tűzre, mehetnek bele az egészben hagyott spárgafejek. pár percig főzzük, és kész is. közben érdemes vizet forralni, amiben szokásos módon buggyantott tojást főzünk. pirított kenyérszeletekkel, a középen még folyós tojással, kevés olívaolajjal megspriccelve és esetleg összevágott turbolyával tálaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

tavasz, quiche

már korábban írtam a medvehagymához fűződő viszonyomról. akik lemaradtak: szeretem én, nyersen akármibe. minden mennyiségben szendvicsekbe és salátába, de főzve-sütve nem a kedvenc. kivéve, ha quiche-be sütöm (ez egy újabb releváció volt). az egyik megjegyzésben kaptam medvehagyma-spenót-ricotta-quiche ötletet, én kicsit variáltam. nekem a ricotta kicsit olyan, mintha folyami homokkal kevertük volna a tisztességes házi túrót, úgyhogy ezt inkább kihagytam. pontosabban, helyettesítettem juhtúróval. úgyhogy, kedves megjegyzést tevők (egyszerűbb lett volna olvasókat írnom, mindegy), köszönöm az ötleteket. aki magára ismer a medvehagymás-spenótos quiche ötletelőjeként, veregesse meg szépen a saját vállát.

medvehagymás-spenótos-juhtúrós quiche

a tésztához (28 centis lepényformához):

250 g finomliszt
125 g hideg, felkockázott vaj
1 tojás
só
1-2 ek víz, ha nem akar összeállni

a töltelékhez:

3 tojás
200 ml tejszín
250 g spenót
60 g medvehagyma (kisebb csokor)
pár ágacska kakukkfű
100 g ementáli
100 g juhtúró
kevés olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk. ha nem akar egyben maradni, egy-két evőkanál vizet is hozzágyúrunk, mindezt minél gyorsabban. folpackba csomagolva fél-1 órát, vagy akár egy éjszakát is hagyjuk a hűtőben pihenni.

a spenótot leszárazzuk, alaposan megmossuk és kevés olívaolajon megfuttatjuk. ha kihűlt, a vizet kinyomkodjuk belőle és darabokra vágjuk. a medvehagymát szintén csíkokra kell felvágni (előzetes dinsztelés szerintem nem szükséges).

a tojásokat összekeverjük a tejszínnel, reszelt ementálival, juhtúróval, borsozzuk, sózzuk, beleforgatjuk a zöldeket.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tésztát kinyújtjuk, és egy kivajazott lepényformába tesszük úgy, hogy fala is legyen. a tölteléket beleöntjük, eloszlatjuk szépen, egyenletesen. kakukkfűvel bőségesen megszórjuk. kb háromnegyed óráig sütjük, az elején alufóliával érdemes letakarni.

melegen, de nem forrón tálaljuk. notórius húsevőknek 200 g bacon-t javasolok még hozzá. a medvehagymásságot pedig a spenót/medvehagyma arányával lehet változtatni.

egyszer már készítettem quiche-t: itt egy cukkinis-szalonnás verzió.

facebook

ugye láttátok már ott oldalt, jobbra, hogy a facebook-on is lehet követni a tejbegrízt (mármint a blogot, igen.)? csak keressétek a "tejbegríz - a blog" oldalt.

kucsmagombás-turbolyás pirítós

most már erősen lehet érzékelni a tavasz közeledtét (még ha ebben a pillanatban szakad is az eső). az előhírnök valóban a medvehagyma, de engem jobban izgatnak a tavaszi kucsmagombák, a spárga és most már a turbolya is. meg majd később az eper (van már pár ötletem eperre, de milyen ötletek!). de térjünk vissza a turbolyához. tegnap kóstoltam először, nekem rögtön ízlett. annak ellenére, hogy az illata nem nagyon fogott meg, ugyanis kifejezetten negróillatú a dörzsölt turbolyalevél. nem baj, az ánizsillat még senkinek nem ártott meg, így került a kucsmagomba mellé, a kucsmagomba pedig a pirítósra, egy kis tojással megfejelve. és jól tettem, hogy a kezdeti ódzkodás ellenére mégiscsak ettem turbolyát is. egyébként fel a kezekkel, rajtam kívül kinek nincsen csömöre a tojásból így húsvét után? nem is értem, pedig az ünnepek alatt is 20-30 keménytojás simán elfogyott...

kucsmagombás-fokhagymás pirítós turbolyával és buggyantott tojással

2 személyre

500 g kucsmagomba*
50 g vaj
75 ml száraz fehérbor
1 kupica konyak vagy whiskey
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor petrezselyem
1 kisebb csokor zsenge turbolya**
frissen őrölt feketebors
só
személyenként 1-2 szelet baguette
személyenként 1-2 tojás
2 ek ecet
5-6 szem egész feketebors
4-5 babérlevél

egy kis edénybe vizet rakunk fel főni a két ek ecettel, az egészborssal és a babérlevelekkel együtt. a vajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beledobjuk a jó alaposan átöblített és lecsöpögtetett kucsmagombafejeket (a szárakból érdemes krémlevest főzni például pár másféle gomba társaságában). nagy tűzön pirítjuk addig, amíg az összes leve el nem fő. hozzáöntjük a fehérbort és a whiskey-t (kicsit most meg lehet dönteni a serpenyőt, hogy az alkoholgőzök meggyulladjanak, de nem fontos). ha elfő, borsozzuk-sózzuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a turbolyát, átkavarjuk, lezárjuk és fedő alatt melegen tartjuk.

a víz alatt mérsékeljük a lángot, hogy ne buborékozzon. a tojásokat egyenként egy csészébe ütjük és óvatosan a forró vízbe csúsztatjuk. ha kicsit szétfolyt a fehérje, egy kanállal segítünk neki visszatalálni. egy tojásnak kb 3-4 perc kell ahhoz, hogy a fehérje megfőjön, de a sárgája még folyós maradjon (ez a buggyantott tojás lelke). ha kész, a tojásokat óvatosan egy hideg vízzel teli tálba tesszük, hogy a főzés abbamaradjon. amíg főnek a tojások, megpirítjuk a kenyérszeleteket.

a kenyeret jól bedörzsöljük fokhagymával, ráhalmozzuk a gombákat és a tetejére tesszük a tojást. kis plussz turbolya jót tesz neki.

* én most cseh kucsmagombát használtam, ennyi mennyiség éppenhogy elég két személyre, ha csak a "kalapokat" használjuk.

** a turbolya árnyas, nyirkos erdők alján megtalálható, ánizsos-édesköményes illatú. ne keverjük össze semmiféle más szabadon növő ernyősvirágzatúval (azok általában vagy szagtalanok, vagy kifejezetten büdösek.

kettő legyet egy csapásra...

...már ami a receptet illeti, lásd később.

igazából nagy volt nekem a bánatom. a magyar gasztroszférában a március és az április többnyire a medvehagymáról szól. én két éven át próbálgattam így-úgy, de valamiért nem nyerte el teljesen a tetszésem. és akkor rájöttem, hogy miért! sütve, de még inkább főzve van egy kicsit érdekes, édeskés-torokmarós utóíze, ami nekem nagyon idegen. lehet, csak én érzem, vagy mást nem zavar. mondjuk még kaptam egy tippet levesre, talán megpróbálkozom vele. egyelőre azonban marad a nyers felhasználás, úgy mindig ízlett. úgyhogy most megvilágosodtam. most, hogy otthonról betankoltam jó házi tojással, muszáj volt egy tojássalátát készíteni, aztán meg a házi majonéz adta magát hozzá.

húsvét után ez ilyen „kellemest a hasznossal” recept. ott a rengeteg főtt tojás, muszáj valahogy hasznosítani. meg ugye, a medvehagyma. tessék menni, szedni, tojás megfőz, majonéz villámsebességgel bekever, összekutyul, fűszerez, megesz. negyed óra, és kellemes reggeliben van részünk. azért egy jóféle házi kenyér vagy baguette erősen kívánkozik hozzá. előtte akár egy pálesz is lecsúszhat.

medvehagymás tojássaláta házi majonézzel

1 személyes adag

három tojás (két főtt tojás, ha az ünnepi maradékból dolgozunk plussz egy nyers a majonéznek)
kb 200 ml majonéz
napraforgóolaj
pár csepp frissen facsart citromlé
1 tk dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
1 ek leöblített kapribogyó
1 kis csokor petrezselyem
1 csokor medvehagyma
só

ha nem főtt tojást használunk, hideg vízben feltesszük a tojásokat főni. ha felforr, két percig főzzük, majd lekapcsoljuk alatta a gázt, lefedjük és 12-15 percig fedő alatt, a forró vízben tartjuk.

majonézt így készítünk: a majonézhez elkeverjük a tojássárgáját, majd cseppenként hozzáadjuk az olajat, megint keverjük, megint adagolunk, megint keverünk. amikor már elég kemény a massza, mehet hozzá vékony sugárban az olaj. célszerű három kézzel rendelkezni: egyik az olajat sugarítja, a másik keveri, a harmadik pedig fogja a tálat, mert különben jól elcsúszkál. kb 150-200 ml napraforgóolajat simán felvesz a tojás, ekkor jöhet bele a mustár, a citromlé, a bors és a só. a citromlétől annak rendje és módja szerint szépen kifehéredik.

a tojásokat hideg vízben lehűtjük, megpucoljuk, felszeleteljük, majd 90 fokkal elforgatjuk és megint szeletelünk rajta egyet. hozzákeverjük a majonézhez, ha kell, utánaízesítjük: sózzuk, borsozzuk. a medvehagymát csíkokra, a petrezselymet apróra vágjuk és a kapribogyóval együtt a salátához keverjük. frissen a legjobb.

süssünk tejbegrízzel!

valamennyire stílszerű tejbegrízes recepttel jönni a tejbegríz nevű blogon, ugye? az a furcsa, hogy nem mindig vagyok pedig nagy rajongója az édességeknek, húsos és zöldséges ételek sokkal többet szerepelnek a blogon. de néha kísértésbe esek és muszáj valami édeset enni. ilyenkor szoktak csokis-gyömbéres sütik, almatorták és citromtorták születni: akkor aztán nem aprózom el. (az abszolút kedvenc akkor is a tarte au lemon, isteni és kész. az egyik legjobb desszert ever)

nem is értem magam sem, amikor elkap az édességláz, egy cukrászdát is fel tudnék falni. főleg mostanában. és ha fanatikusnak nem is, de valamennyire elkötelezettnek bizony lennie kell az embernek a közel-keleti/török édességekhez, ugyanis ezek általában eléggé édesek, tömények, mondhatni baromi fullasztóak. ilyen a következő desszert is: vajas rétestészta közt sűrű, vaníliás tejbegríz, fűszeres cukorsziruppal meglocsolva. a recept chili és vanília könyvéből való, illetve, itt a bejegyzés is, amit a blogra írt róla. persze ez már egy átszerkesztett verzió, törökországban se nem rétestésztával, se nem sűrűre főzött tejbegrízből készítik, de attól még jó. én is csiholtam kicsit rajta, egyrészt a saját ízlésemre faragtam, másrészt megosztanék azért egy-két tapasztalatot.

vaníliás-tejbegrízes künefe

300 g rétestészta
225 g vaj + egy kicsi a tortaforma kivajazásához
200 g cukor
8 ek púpozott búzadara
800 ml tej
200 ml víz
egy citrom kifacsart leve
fél rúd fahéj
3 tk vanília esszencia
4-5 kardamom
csipet só

a rétestésztát feltekercseljük jó szorosra és vékony, cérnametélt vastagságúra vágjuk. ha több tekercs teszi ki a 30 dekát, érdemes egymásba tekerni, vagy egymás tetejére tenni és egyszerre vágni, mert ez bizony eltart egy darabig. egy 24 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk (az alját és az oldalát is!). a sok-sok vékonyra vágott tészta felét beletesszük a formába. 200 g vajat felolvasztunk (a fennmaradó 25 g kell majd a tejbegrízbe), és a felét a tésztára öntjük, hogy mindenhol érje őket.

a sütőt előmelegítjük 190 fokra. a tejet felforraljuk, a búzadarát beleszórjuk, majd folytonos keverés mellett 50 g cukrot (fennmaradó 150 g a cukorszirupba kell) és a csipet sót is. amikor már elég jó sűrű, hozzáadjuk a hideg, megmaradt vajat, majd levéve a tűzről belekeverjük a vaníliaesszenciát is. a tejbegrízt ráöntjük a vajas rétestésztára, majd rászórjuk a tészta másik felét, illetve ráöntjük az olvasztott vaj másik felét. kb 45-50 percig sütjük (a teteje legyen szép piros).

közben felforraljuk a vizet a 15 deka megmaradt cukorral, a fűszerekkel, pár percig főzzük, a végén azért a citromot is belefacsarjuk. ha kész a süti, még melegen, anélkül, hogy a formából kiszednénk, ráöntjük. mindet. majd beszívja, nem fog tocsogni, ígérem. csak akkor applikáljuk ki a formából, ha már eléggé kihűlt és megdermedt a tejbegríz. magában is jó, de egy kis tejszínhab és egy kis megpörkölt, összevágott pisztácia csak dob az ízélményen.

chili és vanília remek könyvéből.

tejbegríztelen

nem megy mostanában a blogolás. nem is tudom miért, nincs ihletem, hogy új dolgokat próbáljak ki. régi, bevált dolgokat főzök, ha egyáltalán főzök. mert azt sem sűrűn. nem tudom, hogy átmeneti-e ez a dolog. a hideg és a sötét is valószínűleg rátesz erre egy lapáttal.

azt hiszem, másnak is vannak olyan korszakai, amikor nem annyira érzik otthon magukat a konyhában. én szeretném hinni, hogy igen. ha elmúlik, úgyis jelentkezem. addig elnézéseteket kérem, hogy hanyagolom a blogot, hogy hanyagollak titeket, hogy tejbegríztelen az evősblogok csapata.

azért kaptam egy levelet pár napja, ez volt benne:

Kedves fiatal Szakács!
Véletlen leltem rá a blogodra, fél éjszaka olvasgattam.
Köszönöm!

én köszönöm. az ilyen levelek nagyon sokat jelentenek nekem.