kuglóf

nem kicsit izgultam, megsütöttem életem első kuglófját. a formát hétvégén vettem az ecserin, muszáj volt kipróbálni. az izgulás tárgya pedig az volt, hogy a tésztát szépen elkezdtem bekeverni és kicsit gyanús volt a rengeteg tojás és rengeteg olvasztott vaj, és az ehhez képest nagyon csekély lisztmennyiség. nem baj, kevertem én, beugrott a szakácsok könyvében lévő kuglóf receptje, miszerint baromira ragad és érdemes géppel keverni. keveri a halál géppel, van nekünk kezünk, maximum a fakanál jöhet szóba. viszont sem a szakácsok könyve, sem az a recept, amit anyu lediktált, nem szólt, hogy bizony ez egy sűrű nokedlitészta lesz. anyu meg azt mondta, sodorjak a tésztából rudat, a két végét meg ragasszam össze és úgy rakjam a formába. ez a kuglóf halmazállapotából ítélve abszolút halott ötlet volt, úgyhogy én a formába öntöttem-kanalaztam. aztán szépen magára hagytam másfél órára, hadd keljen. mikor letelt az idő, látom, hogy a konyharuha szépen fel van púposodva. a tészta köszönte szépen, rendesen megkelt, konkrétan a kuglófforma pereméig ért. gondoltam, szuper lesz, ha sütés közben mégjobban feljön és lesz egy emeletes kuglófom – úristen, hogy fog az kinézni a fotókon... hát így néz ki, ahogy alul láthatjátok. tökéletes lett, mindennemű izgalom és kétely hiábavaló volt.

kuglóf

(egy 23 centis kuglófformához pont jó a recept)

300 g finomliszt
200 g rétesliszt
40 g élesztő
125 g cukor
375 g vaj (nem elírás)
125 ml langyos tej
5 tojás
1 citrom reszelt héja
50 g mazsola (legközelebb több megy bele)
50 g mandula
csipet só
zsemlemorzsa

az élesztőt a tej felével és egy teáskanál cukorral felfuttatjuk. kevés liszt mehet a tetejére, miután összekevertük az élesztőt a cukorral és a tejjel. kis lábosban felolvasztjuk a vajat, hozzáöntjük a tejet.

a liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tojásokat, a reszelt citrom héját. ha a tej-vaj keverék kézmelegre hűlt, a felfutott élesztővel együtt hozzáöntjük a lisztes keverékhez. egy fakanállal jól kidolgozzuk. elég hamar összeáll, homogén lesz, de azért 5 percig keverni kell (én showder klubot néztem közben). utána belekeverjük a forró vízzel jól leöblített mazsolát és a mandulát is.

a kuglófformát jól kivajazzuk (én gyakorlatilag 40 deka vajat vettem, és alig maradt belőle. a 25 grammnyi darabkát - amennyi hiányzik a 400 grammhoz, mivel 375 grammot használunk – szinte teljesen elhasználtam a vajazáshoz. nekem zománcozott a kuglófformám, nem teflonos-tapadásmentes és biztosra akartam menni. a formába zsemlemorzsát szórunk, egyenletesen eloszlatjuk benne. a tésztát belekanalazzuk (vagy öntjük, ahogy tetszik) a formába, elegyengetjük óvatosan, és konyharuha alatt másfél órát kelni hagyjuk.

a sütőt 175 fokra előmelegítjük, a rácsot az alsó részre toljuk. a szépen megkelt és feljött kuglófot 45-50 percig sütjük, tűpróbáig. a teteje (ami később az alja lesz) szépen megpirosodik addigra. a formából pár perc pihentetés után óvatosan kiborítjuk egy rácsra, konyharuhával beborítjuk és úgy hagyjuk kihűlni. nem ér forrón befalni.

ezek után, kérdezem én, miért nem sütöttem eddig kuglófot?

nova szakácskönyvek: édességek

ropogtatnivaló kávéhoz

szeretek a kávé mellé majszolni valamit, legyen hosszúkávé, vagy erős fekete (bár ez utóbbit nem sűrűn iszom). svédországban délután is szokás kávézni, kábé olyan szokás ez, mint az angol ötórai tea. mivel már kinn is megszoktam, én a nap különböző pontjaiban bármikor kapható vagyok kávézásra és tejeskávézásra, főleg, ha van mellé valamiféle desszert. a kedvencem a kókuszkocka (ami az ausztrál lamington megfelelője, talán ők nem mézes tésztából készítik), és mostmár, a cantuccini. ez utóbbit azért jó pár adagban kellett tesztelni, hogy megtaláljam a nekem legjobb verziót. készítettem már mandulával, kesudióval, de a kedvencem a mogyorós. alapreceptként ízbolygóét használom, de mivel elég kicsi mennyiséget ad, alapból duplán szokott készülni. a citrommennyiséget is növeltem benne, szerintem a friss, üde citromhéj remek zamatot kölcsönöz.

mogyorós cantuccini


240 g liszt
200 g mogyoró
140 g cukor
fél teáskanál sütőpor
40 g olvasztott vaj
2 tojás
2-3 citrom héja, reszelve
kevés fahéj

a mogyorót durvára vágjuk. a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, cukor, fahéj) összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és az olvasztott vajat és belereszeljük a citromhéjat. a sütőt előmelegítjük 180 fokra. papírral bélelt lemezre a masszából két hosszú rudat formázunk, a tetejét kicsit ellapogatjuk. 30-35 percig sütjük, de mindenképp addig, míg kívül szép színt nem kap. ekkor ugyanis már elég száraz ahhoz, hogy szeleteléskor ne essen darabokra. amikor szépen megsült már, kivesszük a sütőből és a rudat ujjnyi vastag szeletkékre daraboljuk, és elfektetjük őket. utána a sütőlemezt kábé 10 percre visszatoljuk a sütőbe, hogy egyenletes színt kapjanak. a sütőlemezen nyugodtan hagyjatjuk kihűlni. tejeskávéba tunkolni a legjobb (kakaóba kevésbé).

ízbolygó alapreceptje nyomán.

spárgakrémleves

azt hiszem, enyhe tojásfüggőségem van. hetente körülbelül 4-5-6-szor eszem tojást, és ez még az átlagos kategória. a szülői házba kábé úgy havonta-másfélhavonta jutok le, és nem bírok annyi tojást elhozni, ami ne fogyna el a következő vizitig. (meg ugye, a tyúkok sem bírnák ezt annyira.) a nagy hiperek meg főleg az ilyen vásárlókra számítanak, mint én. vannak ezek a bio-tanyasi-alternatívtartású-omega3zsírsavas-extrasárga-extraméretes tojások - persze aranyáron a tuskó gazdaságos tojáshoz képest -, én ezeket mind fel szoktam vásárolni. drága mulatság ez a tojásfüggőség. nem teljesen olyan a fíling, mint az otthoni, kukoricán és gizgazokon nevelkedett tyúkok tojásaival, de azért nem rossz. egy szó mint száz, a következő leveskét nemcsak azért ettük buggyantott tojással (ez a kedvencem amúgy, meg az omlettek), mert ugye a tojásfüggőség ezt diktálta, hanem a jamie természetesen szakácskönyv szerint is ezzel kell enni. nekem nem is kellett több, máris igencsak szimpatikus lett a recept. remélem nektek is.

spárgakrémleves buggyantott tojással (és egyéb zöldségekkel)

az adagokat benéztem, ez 8 személyre szól, nem négyre, most 1 hétig ezt esszük

1 kg friss zöld spárga
2 póréhagyma
1 nagy fej lilahagyma
4-5 zellerszár
1 jókora löket olívaolaj
2 liter húsleves
frissen őrölt feketebors (sok!)
só
tojások, baguette vagy kenyér
kevés olívaolaj, turbolya (opcionális)

a spárgákat megmossuk alaposan, fás végeit levágjuk, a fejeket szintén lemetsszük, de utóbbiakait félretesszük. a spárgaszárakat feldaraboljuk. a pórét karikára, a lilahagymát apróra vágjuk a zellerszárral együtt. jó nagy edényben (itt lett gyanús a recept, hogy nem 4 személyre szól) az olívaolajat felforrósítjuk, ráküldjük a felaprított zöldségeket a spárga kivételével. alacsony lángon 10 percig pároljuk, néha-néha átkeverjük. utána mehet hozzá a spárga, a húsleves. felforraljuk, 20 percig fedő alatt főzzük. beletekerjük a szép adag borsot, sózzuk, ha kell. óvatosan pürésítjük a levest, én botmixert használok. utána visszatesszük a tűzre, mehetnek bele az egészben hagyott spárgafejek. pár percig főzzük, és kész is. közben érdemes vizet forralni, amiben szokásos módon buggyantott tojást főzünk. pirított kenyérszeletekkel, a középen még folyós tojással, kevés olívaolajjal megspriccelve és esetleg összevágott turbolyával tálaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

tavasz, quiche

már korábban írtam a medvehagymához fűződő viszonyomról. akik lemaradtak: szeretem én, nyersen akármibe. minden mennyiségben szendvicsekbe és salátába, de főzve-sütve nem a kedvenc. kivéve, ha quiche-be sütöm (ez egy újabb releváció volt). az egyik megjegyzésben kaptam medvehagyma-spenót-ricotta-quiche ötletet, én kicsit variáltam. nekem a ricotta kicsit olyan, mintha folyami homokkal kevertük volna a tisztességes házi túrót, úgyhogy ezt inkább kihagytam. pontosabban, helyettesítettem juhtúróval. úgyhogy, kedves megjegyzést tevők (egyszerűbb lett volna olvasókat írnom, mindegy), köszönöm az ötleteket. aki magára ismer a medvehagymás-spenótos quiche ötletelőjeként, veregesse meg szépen a saját vállát.

medvehagymás-spenótos-juhtúrós quiche

a tésztához (28 centis lepényformához):

250 g finomliszt
125 g hideg, felkockázott vaj
1 tojás
só
1-2 ek víz, ha nem akar összeállni

a töltelékhez:

3 tojás
200 ml tejszín
250 g spenót
60 g medvehagyma (kisebb csokor)
pár ágacska kakukkfű
100 g ementáli
100 g juhtúró
kevés olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk. ha nem akar egyben maradni, egy-két evőkanál vizet is hozzágyúrunk, mindezt minél gyorsabban. folpackba csomagolva fél-1 órát, vagy akár egy éjszakát is hagyjuk a hűtőben pihenni.

a spenótot leszárazzuk, alaposan megmossuk és kevés olívaolajon megfuttatjuk. ha kihűlt, a vizet kinyomkodjuk belőle és darabokra vágjuk. a medvehagymát szintén csíkokra kell felvágni (előzetes dinsztelés szerintem nem szükséges).

a tojásokat összekeverjük a tejszínnel, reszelt ementálival, juhtúróval, borsozzuk, sózzuk, beleforgatjuk a zöldeket.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tésztát kinyújtjuk, és egy kivajazott lepényformába tesszük úgy, hogy fala is legyen. a tölteléket beleöntjük, eloszlatjuk szépen, egyenletesen. kakukkfűvel bőségesen megszórjuk. kb háromnegyed óráig sütjük, az elején alufóliával érdemes letakarni.

melegen, de nem forrón tálaljuk. notórius húsevőknek 200 g bacon-t javasolok még hozzá. a medvehagymásságot pedig a spenót/medvehagyma arányával lehet változtatni.

egyszer már készítettem quiche-t: itt egy cukkinis-szalonnás verzió.

facebook

ugye láttátok már ott oldalt, jobbra, hogy a facebook-on is lehet követni a tejbegrízt (mármint a blogot, igen.)? csak keressétek a "tejbegríz - a blog" oldalt.

kucsmagombás-turbolyás pirítós

most már erősen lehet érzékelni a tavasz közeledtét (még ha ebben a pillanatban szakad is az eső). az előhírnök valóban a medvehagyma, de engem jobban izgatnak a tavaszi kucsmagombák, a spárga és most már a turbolya is. meg majd később az eper (van már pár ötletem eperre, de milyen ötletek!). de térjünk vissza a turbolyához. tegnap kóstoltam először, nekem rögtön ízlett. annak ellenére, hogy az illata nem nagyon fogott meg, ugyanis kifejezetten negróillatú a dörzsölt turbolyalevél. nem baj, az ánizsillat még senkinek nem ártott meg, így került a kucsmagomba mellé, a kucsmagomba pedig a pirítósra, egy kis tojással megfejelve. és jól tettem, hogy a kezdeti ódzkodás ellenére mégiscsak ettem turbolyát is. egyébként fel a kezekkel, rajtam kívül kinek nincsen csömöre a tojásból így húsvét után? nem is értem, pedig az ünnepek alatt is 20-30 keménytojás simán elfogyott...

kucsmagombás-fokhagymás pirítós turbolyával és buggyantott tojással

2 személyre

500 g kucsmagomba*
50 g vaj
75 ml száraz fehérbor
1 kupica konyak vagy whiskey
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor petrezselyem
1 kisebb csokor zsenge turbolya**
frissen őrölt feketebors
só
személyenként 1-2 szelet baguette
személyenként 1-2 tojás
2 ek ecet
5-6 szem egész feketebors
4-5 babérlevél

egy kis edénybe vizet rakunk fel főni a két ek ecettel, az egészborssal és a babérlevelekkel együtt. a vajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beledobjuk a jó alaposan átöblített és lecsöpögtetett kucsmagombafejeket (a szárakból érdemes krémlevest főzni például pár másféle gomba társaságában). nagy tűzön pirítjuk addig, amíg az összes leve el nem fő. hozzáöntjük a fehérbort és a whiskey-t (kicsit most meg lehet dönteni a serpenyőt, hogy az alkoholgőzök meggyulladjanak, de nem fontos). ha elfő, borsozzuk-sózzuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a turbolyát, átkavarjuk, lezárjuk és fedő alatt melegen tartjuk.

a víz alatt mérsékeljük a lángot, hogy ne buborékozzon. a tojásokat egyenként egy csészébe ütjük és óvatosan a forró vízbe csúsztatjuk. ha kicsit szétfolyt a fehérje, egy kanállal segítünk neki visszatalálni. egy tojásnak kb 3-4 perc kell ahhoz, hogy a fehérje megfőjön, de a sárgája még folyós maradjon (ez a buggyantott tojás lelke). ha kész, a tojásokat óvatosan egy hideg vízzel teli tálba tesszük, hogy a főzés abbamaradjon. amíg főnek a tojások, megpirítjuk a kenyérszeleteket.

a kenyeret jól bedörzsöljük fokhagymával, ráhalmozzuk a gombákat és a tetejére tesszük a tojást. kis plussz turbolya jót tesz neki.

* én most cseh kucsmagombát használtam, ennyi mennyiség éppenhogy elég két személyre, ha csak a "kalapokat" használjuk.

** a turbolya árnyas, nyirkos erdők alján megtalálható, ánizsos-édesköményes illatú. ne keverjük össze semmiféle más szabadon növő ernyősvirágzatúval (azok általában vagy szagtalanok, vagy kifejezetten büdösek.

kettő legyet egy csapásra...

...már ami a receptet illeti, lásd később.

igazából nagy volt nekem a bánatom. a magyar gasztroszférában a március és az április többnyire a medvehagymáról szól. én két éven át próbálgattam így-úgy, de valamiért nem nyerte el teljesen a tetszésem. és akkor rájöttem, hogy miért! sütve, de még inkább főzve van egy kicsit érdekes, édeskés-torokmarós utóíze, ami nekem nagyon idegen. lehet, csak én érzem, vagy mást nem zavar. mondjuk még kaptam egy tippet levesre, talán megpróbálkozom vele. egyelőre azonban marad a nyers felhasználás, úgy mindig ízlett. úgyhogy most megvilágosodtam. most, hogy otthonról betankoltam jó házi tojással, muszáj volt egy tojássalátát készíteni, aztán meg a házi majonéz adta magát hozzá.

húsvét után ez ilyen „kellemest a hasznossal” recept. ott a rengeteg főtt tojás, muszáj valahogy hasznosítani. meg ugye, a medvehagyma. tessék menni, szedni, tojás megfőz, majonéz villámsebességgel bekever, összekutyul, fűszerez, megesz. negyed óra, és kellemes reggeliben van részünk. azért egy jóféle házi kenyér vagy baguette erősen kívánkozik hozzá. előtte akár egy pálesz is lecsúszhat.

medvehagymás tojássaláta házi majonézzel

1 személyes adag

három tojás (két főtt tojás, ha az ünnepi maradékból dolgozunk plussz egy nyers a majonéznek)
kb 200 ml majonéz
napraforgóolaj
pár csepp frissen facsart citromlé
1 tk dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
1 ek leöblített kapribogyó
1 kis csokor petrezselyem
1 csokor medvehagyma
só

ha nem főtt tojást használunk, hideg vízben feltesszük a tojásokat főni. ha felforr, két percig főzzük, majd lekapcsoljuk alatta a gázt, lefedjük és 12-15 percig fedő alatt, a forró vízben tartjuk.

majonézt így készítünk: a majonézhez elkeverjük a tojássárgáját, majd cseppenként hozzáadjuk az olajat, megint keverjük, megint adagolunk, megint keverünk. amikor már elég kemény a massza, mehet hozzá vékony sugárban az olaj. célszerű három kézzel rendelkezni: egyik az olajat sugarítja, a másik keveri, a harmadik pedig fogja a tálat, mert különben jól elcsúszkál. kb 150-200 ml napraforgóolajat simán felvesz a tojás, ekkor jöhet bele a mustár, a citromlé, a bors és a só. a citromlétől annak rendje és módja szerint szépen kifehéredik.

a tojásokat hideg vízben lehűtjük, megpucoljuk, felszeleteljük, majd 90 fokkal elforgatjuk és megint szeletelünk rajta egyet. hozzákeverjük a majonézhez, ha kell, utánaízesítjük: sózzuk, borsozzuk. a medvehagymát csíkokra, a petrezselymet apróra vágjuk és a kapribogyóval együtt a salátához keverjük. frissen a legjobb.

süssünk tejbegrízzel!

valamennyire stílszerű tejbegrízes recepttel jönni a tejbegríz nevű blogon, ugye? az a furcsa, hogy nem mindig vagyok pedig nagy rajongója az édességeknek, húsos és zöldséges ételek sokkal többet szerepelnek a blogon. de néha kísértésbe esek és muszáj valami édeset enni. ilyenkor szoktak csokis-gyömbéres sütik, almatorták és citromtorták születni: akkor aztán nem aprózom el. (az abszolút kedvenc akkor is a tarte au lemon, isteni és kész. az egyik legjobb desszert ever)

nem is értem magam sem, amikor elkap az édességláz, egy cukrászdát is fel tudnék falni. főleg mostanában. és ha fanatikusnak nem is, de valamennyire elkötelezettnek bizony lennie kell az embernek a közel-keleti/török édességekhez, ugyanis ezek általában eléggé édesek, tömények, mondhatni baromi fullasztóak. ilyen a következő desszert is: vajas rétestészta közt sűrű, vaníliás tejbegríz, fűszeres cukorsziruppal meglocsolva. a recept chili és vanília könyvéből való, illetve, itt a bejegyzés is, amit a blogra írt róla. persze ez már egy átszerkesztett verzió, törökországban se nem rétestésztával, se nem sűrűre főzött tejbegrízből készítik, de attól még jó. én is csiholtam kicsit rajta, egyrészt a saját ízlésemre faragtam, másrészt megosztanék azért egy-két tapasztalatot.

vaníliás-tejbegrízes künefe

300 g rétestészta
225 g vaj + egy kicsi a tortaforma kivajazásához
200 g cukor
8 ek púpozott búzadara
800 ml tej
200 ml víz
egy citrom kifacsart leve
fél rúd fahéj
3 tk vanília esszencia
4-5 kardamom
csipet só

a rétestésztát feltekercseljük jó szorosra és vékony, cérnametélt vastagságúra vágjuk. ha több tekercs teszi ki a 30 dekát, érdemes egymásba tekerni, vagy egymás tetejére tenni és egyszerre vágni, mert ez bizony eltart egy darabig. egy 24 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk (az alját és az oldalát is!). a sok-sok vékonyra vágott tészta felét beletesszük a formába. 200 g vajat felolvasztunk (a fennmaradó 25 g kell majd a tejbegrízbe), és a felét a tésztára öntjük, hogy mindenhol érje őket.

a sütőt előmelegítjük 190 fokra. a tejet felforraljuk, a búzadarát beleszórjuk, majd folytonos keverés mellett 50 g cukrot (fennmaradó 150 g a cukorszirupba kell) és a csipet sót is. amikor már elég jó sűrű, hozzáadjuk a hideg, megmaradt vajat, majd levéve a tűzről belekeverjük a vaníliaesszenciát is. a tejbegrízt ráöntjük a vajas rétestésztára, majd rászórjuk a tészta másik felét, illetve ráöntjük az olvasztott vaj másik felét. kb 45-50 percig sütjük (a teteje legyen szép piros).

közben felforraljuk a vizet a 15 deka megmaradt cukorral, a fűszerekkel, pár percig főzzük, a végén azért a citromot is belefacsarjuk. ha kész a süti, még melegen, anélkül, hogy a formából kiszednénk, ráöntjük. mindet. majd beszívja, nem fog tocsogni, ígérem. csak akkor applikáljuk ki a formából, ha már eléggé kihűlt és megdermedt a tejbegríz. magában is jó, de egy kis tejszínhab és egy kis megpörkölt, összevágott pisztácia csak dob az ízélményen.

chili és vanília remek könyvéből.

tejbegríztelen

nem megy mostanában a blogolás. nem is tudom miért, nincs ihletem, hogy új dolgokat próbáljak ki. régi, bevált dolgokat főzök, ha egyáltalán főzök. mert azt sem sűrűn. nem tudom, hogy átmeneti-e ez a dolog. a hideg és a sötét is valószínűleg rátesz erre egy lapáttal.

azt hiszem, másnak is vannak olyan korszakai, amikor nem annyira érzik otthon magukat a konyhában. én szeretném hinni, hogy igen. ha elmúlik, úgyis jelentkezem. addig elnézéseteket kérem, hogy hanyagolom a blogot, hogy hanyagollak titeket, hogy tejbegríztelen az evősblogok csapata.

azért kaptam egy levelet pár napja, ez volt benne:

Kedves fiatal Szakács!
Véletlen leltem rá a blogodra, fél éjszaka olvasgattam.
Köszönöm!

én köszönöm. az ilyen levelek nagyon sokat jelentenek nekem.

sült céklából, reggelire

tegnap jól elszámítottam magam a salátakészítésnél, ugyanis a kelleténél jóval több céklát sütöttem meg. alufóliában, hámozatlanul azonban elálldogálnak a hűtőben, akár egy vinaigrette-es salátaként is elképzelhető. ma reggel ezt készítettem belőle. az eredeti ötlet szerint kéksajttal egészítettem volna ki, de nem kaptam a kisboltban, máshová pedig nem volt kedvem menni. úgyhogy maradt a brie sajt, bár nem kevertem bele, a tetején is remek lett.

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

2 szép sült cékla
1 doboz philadelphia krémsajt
1 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
opcionális: zsázsacsíra, brie vagy camambert sajt, kaviár, újhagyma, stb.

a céklát megsütjük az itt leírtak szerint. ha kihűlt, meghámozzuk, majd a reszelő kisebbik lyukán lereszeljük. sózzuk, borsozzuk (véleményem szerint mindkettőt szereti a cékla, nem is kicsit). hozzákeverjük a philadelphiát és az olívaolajat.

vajas rozskenyéren a legjobb, aztán lehet rá tenni valamilyen fehérpenészes sajtot, kevés zsázsát (vagy sokat; csak jönne már a tavasz), esetleg pár pötty kaviárt. én pár újhagymát is elmajszoltam hozzá.

a sült cékla dicséretére

én komolyan nem gondoltam volna, hogy sütés hatására a céklának ennyire koncentráltabb, édesebb, teljesebb íze lesz. én mondom, totál más, mint főzve (főzve biztosan a főzőlébe távozik az aromák jókora része). úgyhogy most a sült cékla a nagy szerelem. mondjuk még nincs sok ötletem, mibe lehetne tenni, de majdcsak kigondolok valamit. most egy hagyományos céklasaláta készült belőle, nem túl hagyományos ízesítéssel, úgy látszik, van egy kis gyömbéraddikcióm mostanság. próbáltatok már sült zöldségeket, sült céklát? mit csináltok belőle?

saláta sült céklából, almával, zellerrel

4 ökölnyi cékla
2 alma
6-7 savanyú uborka
1 közepes zeller
2-3 ek kapribogyó
1 kis tejföl
löttyintésnyi tejszín
1 teáskanál zöldbors
kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj
friss gyömbér
frissen őrölt bors
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat jól megmossuk, majd papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet. egyenként alufóliába csomaguljuk, de mielőtt lezárnánk őket, megspricceljük olívaolajjal és megszórjuk sóval. egy tepsire rakjuk őket és 45-60 perc alatt puhára sütjük. a zellert is megmossuk és fedő alatt sós vízben puhára főzzük (kb háromnegyed óra ennek a főzési ideje), majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. a céklákhoz nekem a 45 perc kevés volt (szakácsok könyve javasolta így), ezért visszatettem még negyed órára. mikor kész lett, újra beleszúrtam a villát, a céklák szép könnyedén csúsztak le róla. mindegyik csomagot kibontjuk és hagyjuk addig hűlni, hogy hozzájuk lehessen nyúlni.

amikor a céklák és a zeller kihűltek, meghámozzuk őket (legegyszerűbb lekapargatni róluk a héjat). az almával együtt mindkét zöldséget felkockázzuk. az uborkát felkarikázzuk, hozzászórjuk. a tejfölt elkeverjük a tejszínnel, az apróra vágott petrezselyemmel, a felaprózott zöldborssal és a kaprival, majd hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk. végül a cékla-alma-zellerkockákra öntjük és jól elkeverjük. amikor kapok kaprot, feltétlen rakok ebbe a salátába.

eddig főtt céklával készítettem. rozskenyérrel, heringgel, friss baguette-el remek. igazi jó kis téli étel.

kiwikompót, fűszerekkel

norvégiában leírtam pár receptet, a csokoládéterápiáson kívül is. többek között egy befőtt-receptet különlegessége, hogy kiwiből készül, illetve, hogy borókát és firss gyömbért használ az ízesítéshez. tud valaki egyébként receptet kiwire? nem nagyon szokásunk kiwivel sütni és főzni, igaz? én még egy turmixreceptet, illetve egy salátaszerű köretet írtam le (csirkehúshoz), majd idővel talán azokat is elkészítem. de tényleg kíváncsi lennék, ti mit csináltok kiwiből? dzsemet, vagy sorbetet? netán csak nyersen eszitek, vagy nem is szeretitek?

gyömbéres-borókabogyós kiwikompót

600 g nem érett kiwi
250 g cukor
300 ml víz
4-5 szelet friss gyömbér
10-12 borókabogyó
1 citrom leve és héja

a cukrot vízben feloldjuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott gyömbért, a borókabogyókat és a citrom héját (késsel a legegyszerűbb, körben lehámozni), majd felfőzzük és lassú tűzön 5-10 percig rotyogtatjuk, hogy a fűszerek aromája átjárja a szirupot. közben a kemény húsú kiwit meghámozzuk, szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a sziruphoz és pár percig pároljuk (ha túl sokáig tesszük ezt, elveszíti a színét). a kiwiszeleteket sterilizált befőttesüvegbe áttesszük, majd felöntjük a fűszeres lével. jól lezárjuk, ha kihűlt, hűtőben tartjuk. nekem egy kisebb befőttesüveg lett tele, ahogy a fotón látható.

csokoládéterápia kis csavarral

van nekem egy sütispapírom (azaz, egy csomagolás. mintha a ropiszacskót raknánk el a könyvek közé.) másfél éve vettem a sütiket, sütispapírostul, mikor oslo-ból jöttem haza. jó szolgálatot tettek a repülőúton, annyira finomak és csokisak voltak. mellesleg kellett is az endorfin a repülőn, frankó kis turbulenciát kaptunk aznap. a sütit találó módon csokoládéterápiának (sjokolade-terapi) keresztelték. a csomagolásán pedig volt egy recept, csokissüti-recept, emiatt tettem félre, hogy majd egyszer megcsinálom.

a héten pedig teljesen véletlenül találtam meg az igencsak meggyűrődött papírt, rendet raktam a szakácskönyvekben lévő papírok, receptesfecnik közt. pár napja ugyanis érlelődik bennem egy késztetés, hogy cookie-t kéne sütni, amit szerintem inkább keksznek lenne jobb fordítani. jó, nem olyan, mint a sablé viennois, de inkább keksz, mint süti. úgyhogy gyorsan lefordítottam a receptet (mintha svédül olvasnék egyébként) és valamennyire követtem is, de tettem bele kandírozott gyömbért és reszelt narancshéjat, meg úgy általában kicsit át lett dolgozva. egész finom lett, bár a szárazsága miatt megkíván egy bögre tejet hozzá. a gyömbér meg a narancs istenkirályság a csokoládéval!

csokoládés keksz kandírozott gyömbérrel és narancshéjjal

kb 30 darabhoz

300 g búzaliszt
50 g finomra őrölt zabpehely
100 g vaj
140 g cukor
2 teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
egy nagyobb tábla étcsokoládé (kb 100 g)
egy kisebb tábla tejcsokoládé (kb 50-60 g)
40 g méz
1 tojás
1/2 dl tej
2 narancs reszelt héja
75 g kandírozott gyömbér, nagyon apróra vágva
a mártogatáshoz: legalább 200 g étcsokoládé

összekeverjük a száraz dolgokat (liszt, zabpehely, cukor, sütőpor, só), aztán hozzáadjuk az apró kockákra vágott csokoládékat, a narancshéjat, a kandírozott gyömbért meg a tojást, az olvasztott vajat, a mézet és a tejet. jól összekeverjük, klassz kis ragacsos masszát kapunk. ezután egy rúddá formázzuk (kb 4-5 cm legyen az átmérője) és folpackba csomagoljuk, és kapunk egy hosszú hurkát (a végein lévő folpackot pedig szorosan megcsavarjuk, mintha szaloncukrospapír lenne). hogy szép kerek átmérőjű legyen, most könnyebb formázni is. a hurka mehet is a hűtőbe pár órára, én egy éjszakán át hűtöttem.

másnap előmelegítjük a sütőt 200 fokra. a hurkát kicsomagoljuk, és 1 cm vastag szeleteket rakosgatunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. én még utólag kerekítettem és lapítottam is a tésztakorongokon. megnőnek elég szépen, úgyhogy nem ér túl közel rakni őket egymáshoz. 10-15 perc alatt szépen megsütjük, és egy rácsra pakoljuk őket, hogy kihűljenek. ezután vízgőz felett felolvasztjuk a csokoládét, szép lassan (ha nagy lángon olvasztunk, csak jól becsomósodik). a kihűlt sütiket én félig a csokoládéba mártottam, kicsit lecsöpögtettem és újra rácsra tettem, aztán megszórtam még őket narancshéjjal és nagyon apróra vágott kandírozott gyömbérrel. ha kihűl, szépen megkeményedik, keksz-szerű lesz. ha ezt el szeretnénk kerülni, meg kell enni őket, míg melegek!

jelentés az elveszett bloggerről

élek ám.

csak mostanában kimaradt a blogolás, de ezt úgy is észrevettétek. vége lett a vizsgaidőszaknak is (nem mintha túlzásba vittem volna a tanulást). otthon is voltam, nagyszerű havas táj fogadott a dombok között. öcskössel megjárattuk a szánkót is (én mondom, azért a bukkanókkal vigyázni kell, különben maradandó érzés marad az ember ülepében), voltak nagy evések, főzések is. csak a szokásos klasszikusok, gyümölcsszósz főtt hússal és pirított darával, tökfőzelék fasírttal, na meg kocsonya is, aranygaluska, fejtettbableves, ilyenek.

ami pedig a főzést/sütést illeti, megtanultam omlettet készíteni. több videót és könyvet is megnéztem (többek között julia child és a szakácsok könyve tanított). azt hittem, az omlett az nem egy nagy vasziszdasz, mármint úgy ízre... és de, de az. hát valami remek, én mondom. várom a spárgaszezont, hogy zöldspárga legyen a tölteléke. a tavaszt is várom. bár úgy gondolom, ennél szebb telünk rég volt, ennyi havat rég kaptunk, és azért a tél erről szól. de már elég volt. nemrég ünnepeltem a születésnapom is, remek tatár beefsteak-et ettünk, a maradék bélszínből pedig omlós sztroganoff bélszín lett, uborkával, tejszínnel, petrezselyemmel. már értem, miért ebből a húsféléből kell készíteni. ettünk nyúlpaprikást is, a maradék húsból burrito készült jó sok lilahagymával, babbal és zöldfűszeres-zöldborsos-chilis tejföllel locsolgattuk.

ja, kaptam egy olyan díjat is, hogy kreatív blogger díj, köszönöm szépen á la carte kisasszonynak, kedves tőle. a díj már egyszer járt nálam, úgyhogy csak belinkelem a bejeyzést: akit érdekel, meg lehet nézni itt. kaptam edótól egy olyan körkérdést is, hogy mi rejtőzik a táskámban, ezen jót nevettem azért:) meglepő módon nincs retikülöm, csak egy converse-es táskám, amiben suliba és dolgozni járok. így kupi sincs benne, "nemnőitáskaezbazz", de nagyon holmik sincsenek benne. ha dolgozni megyek, akkor ebédet és melósruhát dobálok bele, ha suliba, akkor köpenyt, füzetet, számológépet, tollat. mással nem szolgálhatok... most már hamarosan jelentkezem, de tényleg. sok-sok húst fogunk enni, meg téli zöldséges ételeket, jó?

hagymás baguette

az első adagot körülbelül 7-8 éve készítette anyu ebből a baguette-ből. azóta sem csináltunk, de állandóan készültünk rá, körülbelül kéthavonta megállapítva, hogy milyen finom is volt a hagymás baguette. idén pedig már kétszer sütöttem ilyet, egyrészt mert nagyon hamar elfogyott az első adag, másrészt, mert nagy sikere is volt. a titka a friss élesztő használata és a hosszú kelesztési idő. minél több időt hagyjuk kelni, annál szebb lesz.

hagymás baguette

5 darab, kb 30 centis kenyérhez

1000 g liszt
600 ml tej
50 g olvasztott vaj
1 ek méz
50 g friss élesztő
1 ek só
500 g vöröshagyma
3-4 ek olívaolaj
1 tojás
szezámmag a díszítéshez
só

az élesztőt kevés cukorral és kevés tejjel megfuttatjuk. a sót az átszitált liszhez dolgozzuk. az olvasztott vajat és a mézet elkeverjük a tejjel és a liszt-só keverékhez adjuk. a tésztát jól kidolgozzuk, és meleg helyen, letakarva kelni hagyjuk. utána átdagasztjuk és újra kelni hagyjuk. a kelés körülbelül kétszer 1 órát vesz igénybe. közben a hagymát finomra vágjuk és olívaolajon megfuttatjuk, sózzuk és kihűtjük. a tésztába beledolgozzuk a hagymát, itt még szükség lesz liszt hozzáadására. a tésztát 5 részre osztjuk (mérleggel a legegyszerűbb), majd baguette alakúra formázzuk (én a szakácsok könyve alapján dolgoztam). a kész kenyereket sütőpapírra helyezzük (egy sütőlemezre én hármat tettem egyszerre), tetejüket bevagdossuk, megkenjük a felvert tojással és meghintjük szezámmaggal. a sütőt 230 fokra előmelegítjük. amíg a sütő bemelegszik, addig a baguette-ek szépen megkelnek kicsit. kábé 25 percig sütjük őket, vagy amíg aranybarnák nem lesznek. akkor vannak készen, ha a kenyereket alulról megkopogtatjuk és kongó hangot ad. rácson hagyjuk kihűlni, majd papírba és konyharuhába csavarjuk őket.

az eredeti recept 150 g hagymát írt, de véleményem szerint ettől a mennyiségtől sem lesz túl hagymás (én még többet elbírnék benne).

a natúrkonyhából