virtuális ölelés

még a vizsgaidőszak javában folyt, amikor megajándékoztak virtuális öleléssel, barátságszalaggal.

ők:

kedves gren, tenksz neked!:)

trinity, köszönöm neked is!

duende, neked is nagyon köszönöm!

kedves mindhármótoktól, hogy gondoltatok rám. köszönöm. az én öleltem pedig enikő lenne, fogadd szeretettel:) majd megölellek nemcsak virtuálisan is, jó?:D


és valakitől kaptam azt hiszem egy függőségeim-körkérdést, de az istenért sem találom a kommentet:-S még azért keresem kicsit. ha esetleg olvassa az, akitől kaptam, akkor ne habozzon megírni, hogy ő az:D

télies ragu

vettem majd' 200 grammnyi kurkumát. igaz, csak négyszáz forint volt, de akkor is. mit kezdjek húsz deka kurkumával? akinek van ötlete, szeretettel várom. most ezt készítettem, de ebbe is csak egy evőkanállal kellett a fűszerből, szóval maradt még kábé 19 deka:)

gesztenyés-gyökérzöldséges csirke

2 nagy csirkemell
500 g gesztenye (héjastul)
3 nagy sárgarépa
1 nagy petrezselyemgyökér (paszternák is jó lett volna még...)
nagy marék apró hagyma (gyöngyhagyma, azt hiszem)
kis pohár száraz fehérbor
250 ml húsleves
1 ek őrölt kurkuma
csipet szerecsendió
csipet fahéj
frissen őrölt feketebors
20 g vaj
só

minden gesztenyét kereszt alakban bevagdosunk, majd hideg vízbe tesszük és felforraljuk, pár percig előfőzzük. egy adagot kiszedünk, és mielőtt meghűlnének, megszabadítjuk őket a kemény és a belső héjuktól is.

közben a vajat felforrósítjuk, majd belerakjuk a falatokra vágott csirkehúst és nagy lángon minden oldalát kicsit megpirítjuk. ezután jönnek a nagyobb darabokra vágott zöldségek (sárgarépa, petrezselyemgyökér, esetleg paszternák, ha kaptunk. én persze nem kaptam) és a gesztenye, mérsékeljük a lángot és felöntjük a borral és a húslevessel, majd fűszerezzük a sóval, borssal, szerecsendióval, fahéjjal. fedjük le.

kicsit később hozzáadjuk a megtisztított, de egészben hagyott apró hagymákat is, rászórjuk a kurkumát az ételre, és mosmár hagyjuk a folyadékot párologni, kicsit sűrűsödni. melegítve is jó, akár önmagában, akár friss kenyérrel.

lazac, egyszerűen

végre fel tudom ezt a kaját is rakni a blogra, meg a sablonon is befejeztem a szerkesztgetéseket, most, hogy vége a vizsgaidőszaknak:) jó pár éve annak, hogy anyuci meg öcskös kinn éltek svédországban. valahogy ugyanígy január végén-február elején jártam kinn nálunk, s akkor írtam le a következő receptet, egy svéd újságból. elsőre kicsit túl soknak tűnhet a fetasajt (mármint a lazachoz), de igazából klassz "feltét" válik belőle, nem nyomja el a lazacízt. a paprika meg a chili meg igazán dob rajta. ez kábé a negyedik, vagy ötödik alkalom, hogy ezt készítettem azóta, mert ugye lazac nem mindig terem a hűtőben, de amikor terem, annál nagyobb az öröm.

chilis-fetasajtos lazac

2-4 személyre

2-4 leszálkázott, lebőrözött lazacfilé (egyenként kb 150-200 g)
100 g jó minőségű feta sajt
1 kis pohár tejföl
1 habanero chilipaprika
kevés őrölt pirospaprika
1-2 kápia paprika
só

a chilit értelenítjük, magtalanítjuk, majd nagyon apróra vágjuk (hogy aztán mindenhol csípjen.), a paprikát magháztalanítjuk és kis kockákra váguk, a fetát pedig nagyobb kockákra vágjuk (az élet egyszerű.). a lazacot megsózzuk, olívaolajjal megkent alufóliára pakoljuk. a kockára vágott dolgokat jól összekeverjük a tejföllel, megszórjuk kevés pirospaprikával és lazacszeletekre halmozzuk. 200 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. nekem a kencefice kicsit megbarnult, de a hal fincs szaftos maradt. én főtt krumplival ettem.

na ezt a szenyót nyúljad le, hapsikám...

...azaz valahogy így is lehetne reklámozni ezt a brilliáns ötletet:

"Elege van, hogy a szemé éhes munkatársai felzabálják Ön elől az otthon műgonddal elkészített betevő falatot?"

"Unod már, hogy az iskolatársaid nem hagynak semmit a tízóraidból?"

(Megjegyzem, az utóbbi eset személyes tapasztalaton is alapul...)

Megoldás:

Lopásellenes Szendvicses Zacskók:)))))


kép és forrás innen/itten

új design

Na egy kicsit változtattam a blog színein/logóján. Kicsit farsangos-retrós-naggggyonszínes lett, már ami a fejlécet illeti:) Lehet kommentelni ofkorz, kinek mi tetszik, kinek mi nem tetszik, csak bátran.

Valami viszont nem stimmel az árnyalatokkal a logó lilás-kékes színeiben, mintha maszatos lenne, vagy valamilyen műtermék lenne ott. Van valakinek ötlete, hogy ez miért van? Esetleg más kiterjesztéssel ez elkerülhető? Segítsetek kérlek:)

Aztán lehet, hogy ez a fullfekete háttér nem sokáig lesz, de most tetszik:)

UPDATE: Sikerült megoldani a fejléc-elmosódás-problémát!:D Gabka, köszönöm szépen, hogy írtál nekem ezügyben, végül a Te leveleden felbátorodva néztem utána pár dolognak:D

máj és citrom és fokhagyma, újra

Már egyszer készítettem májat fokhagymával és citrommal, most kicsit újragondoltam az ételt, és egyszerűsítettem rajta. Tésztát nem tálaltam hozzá, friss kenyérrel ettük.

Pozitív: Ugyanazok az ízek, talán frissebb aromák a nyers fokhagyma és a citromhéj/citromlé használata miatt. Sokkal gyorsabb és nem tökölős ez a verzió. A tészta nem is hiányzott, jobban lehet koncentrálni a májra.

Negatív: Azért annak a sült citromhéjnak a ropogós textúrája szépen kiegészítette a máj krémes lágyságát, de az ízében nem múlja felül a friss citromot.

Citromos-fokhagymás csirkemáj

600 g csirkemáj
1 fej fokhagyma
2 citrom (nem kezelt héjú)
2-3 púpozott ek. liszt
napraforgóolaj
só

A csirkemájakat az esetleges zsíroktól, hártyáktól (meg a lépektől) megtisztítjuk, majd lisztbe forgatjuk. A fokhagymákat gerezdjeire szedjük, megtisztítjuk, fokhagymanyomón áttörjük. A citrom héját lereszeljük, az egyiket felvágjuk és a levét az egyik feléből kifacsarjuk.

Annyi olajat öntünk a serpenyőbe, hogy a májakat majd elfedje. A napraforgóolajat felforrósítjuk, és a májakat 5-6 perc alatt megsütjük (én majdnem takaréklángon sütöttem, mert különben igencsak szépen durrog és fröcsög, tapasztalat). Az áttört fokhagymákat egy nagyobb jénaiba szórjuk, amiben majd az összes máj bőven elfér. A kisült májakat ebbe az edénybe tesszük, lefedjük. Ha kész az összes máj, rászórjuk a citromhéjat, sózzuk, meglocsoljuk pár teáskanál citromlével, lefedjük, és a tartalmát jól összerázzuk, ezáltal mindenhol jó fokhagymás és citromos lesz. Kész is van.

gyors poszt a vizsgaidőszak végefelé

Most csak egy gyors ázsiaira jelentkezem, pontosabban szólva kínaira. Kinéztem egy babcsírás receptet az egyik könyvben, konkrétan egy kacsás receptet. Nagyon megtetszett, mert ananászt és gyömbért használ, nagyon illatossá is téve így az ételt. A két kilónyi kacsával viszont nem akartam pepecselni (sütőben kellett volna sütni 2-3 órán át, miközben szójaszószos-reszelt gyömbéres cuccal kell locsolgatni félóránként). Úgyhogy egy gyors csirkés vacsora lett belőle, szerintem ehhez is elég jó lett az ananász meg a gyömbér. Mellesleg nagyon jó minőségű friss ananászt kaptam, egyszerre illatos, édes, savas volt, szóval hálisten nem kellett konzervet használni.

Gyömbéres-ananászos csirke mungóbabcsírával

2 nagy csirkemell, kockára vágva
szilva méretű friss gyömbérgyökér (lehet nagyobb is:))
2 ek. szójaszósz
kevés só
3 ek. napraforgóolaj
200 g mungóbabcsíra
2 vékonyabb szál sárgarépa
5-6 szál felaprított újhagyma
2 ek. barnacukor (ehelyett én pálmacukrot használtam)
1 ek. vörösborecet
250 g ananász
125 ml húsleves
1 mokkáskanálnyi nátrium-glutamát (opcionális)
1 púpozott ek. étkezési keményítő, 4 ek. vízben elkeverve

A gyömbér harmadát lereszeljük, a többi részét apróra vágjuk. A húsra rálocsoljuk a szójaszószt, 10 percig állni hagyjuk. Ezután kevés olajat felforrósítunk, a húst a szójaszósz nélkül nagy lángon megpirítjuk, majd ha nagyjából kész, ráöntjük a szójaszószt (amibe pácolódott a hús) és a lereszelt gyömbért is hozzáadjuk. 2-3 percig kevergetve sütjük, majd félretesszük, úgy, hogy a szójaszószos-olajos lötty lecsepegjen róla (mondjuk egy szűrőben).

Felforrósítjuk a 4 ek. olajat, rádobjuk az apróra vágott gyömbért, és gyakran kevergetve kicsit megpirítjuk, hogy lehessen érezni az illatát (nem kell neki sok), majd az újhagymát is beledobjuk, az edényt néha megrázogatjuk. A répát meghámozzuk, de egészben hagyjuk, majd két percig lobogó vízben előfőzzük. Az ananász két végét levágjuk, majd lehámozzuk. Szeletekre vágjuk, a középső részét kidobjuk, a körülötte lévő részét falatnyi darabokra vágjuk, ízlés szerinti mennyiséget félreteszünk (én majdnem az egészet beletettem, 250 g-t mértem kábé ki).

Az előfőzött répát karikára vágjuk, az ananásszal együtt a serpenyőbe dobjuk, majd a húst is utánaküldjük. Megszórjuk a barnacukorral és meglocsoljuk az ecettel, majd hozzáöntjük a húslevest és beletesszük a babcsírát is. Megkeverjük, esetleg a nátrium-glutamáttal ízesítjük, két-három percig alacsony hőfokon, lefedve főzzük.

Végül hozzáöntjük az étkezési keményítőt is, majd amikor a szósz eléggé besűrűsödött, kész is van. Arra kell egyébként figyelni, hogy az ananász és a babcsíra is kicsit ropogós maradjon, azaz ha nagyon érett az ananász, akkor érdemes később az ételbe tenni.

mit olvastam 2008-ban?

Vestától kaptam a kördést. Sekélyes Starf nem sok mindent olvasott a múlt évben, hát, ez van. Nem is bírtam összeszedni 5 dolgot, de mint mondják, a kevesebb több. Úgyhogy csak négy címet írok ide. Igazság szerint ebből a négyből is két könyv az, amit úgy olvastam, ahogy egy könyvet kell. A másik kettőből egyet úgy nagyjából, a másikat viszont nagyon többször. Mindjárt meglátjátok, hogy értem ezt.

1. Ken Follett: Az idők végezetéig

Történelmi regény, egy katedrális sorsa körül forog a cselekmény. Valójában A katedrális című könyv folytatása, az 1300-as évek derekán játszódik, 200 évvel az előző könyv után. Hiteles és korhű leírások, izgalmas történetek. Szeretem, az 1060 oldalával együtt. A szerző előző könyve is kábé 800 oldal, de ott alig vannak sorközök és a betűk is kábé nyolcas betűmérettel nyomattak. Legalább sokáig tart elolvasni.

2. Provence, gasztronómiai kalauz

Anyutól kaptam a kis könyvet, nugátkészítéstől a helyi zöldséges ételeken át, rengetegféle hal-és tengeriherkentyű ételéig egész Provence-t bejárja. Szép képek, klassz leírások. Na ez az a könyv, amit úgy nagyjából olvastam csak. Biztosan maradtak benne kihagyott részek, de van, amibe többször is belevetettem magam.

3. Thomas Wharton: Szalamandra

A kedvenc regényem evör. Valójában mese, meg utazóregény, meg történelmi regény. Hihetetlen fantáziával és képzelőerővel alkották a könyvet, a nyomtatás és a nyomda témakörének is szentelve. Najó, az igazság az, hogy már n+1-szer olvastam a könyvet, hálisten 2008-ban is, különben csak három cím szerepelne itt (tudom, tudom, szégyenletes).

És rátátátátáttádámm, 4. Általános mikrobiológia

Hátborzongató. A könyv, amit nemcsak hogy többször olvastam, de oda-vissza tudtam, kívülről ám! No comment.

Hát ennyi lenne az én listám:) Ha esetleg valakinek meglenne Thomas Whartontól a Jégmezők (Icefields), szívesen venném az infót, hogy hol, mennyiért vette.

Az öt négy ember pedig, akit belinkelnék, hogy ők is áruljanak már el magukról és az olvasási szokásaikról valamit:

1. Cserke
2. Tintaleves
3. Lorien
4. Grenadine

Hajrá!

kedvenc szakácskönyveim

Lentől kaptam még tavaly a szakácskönyves körkérdést, miszerint milyen könyvekből főzök, milyen szakácskönyveim vannak.

Nemcsak én kaptam szakácskönyvet kis koromban (azaz már ott el lettem rontva), de ugyanígy Len is. Ő Donald kacsásat, én Micimackósat. Volt benne 3-4 recept, amit megcsináltam (vagy anyu), de persze mindet szerettem, elképzeltem az ízüket, az illatukat, a serpenyőben sercegő Micimackó Sajtos Pirítósát, a Róbert Gida Kukoricás Levesének szájba bekanalazását, Bagoly Céklás Óra-Salátájának színét, melyben a cékladarabok annak rendje és módja szerint összepirosozták az alattuk fekvő keménytojás-szeleteket. Ma már talán kifinomultabb könyvekből főzök, talán több sikerrel is. Megjegyezném, Öcskös is szívesen forgatja most a Micimackós könyvet. Már előre látom, hogy milyen veszekedések lesznek 10 év múlva, mert nem tudjuk eldönteni, ki főzzön, mert majd mindenki akar.

Az abszolút kedvenc a Szakácsok könyve (The Cook’s Book). Alapos, mindent átfogó. Sokszor elég csak egy ötlet belőle, és jön az ihlet, máskor meg órákon át bújom. Le a kalappal a szerkesztő (asszem Jill Norman) előtt, klassz bandát állított össze. Pierre Hermé írt a cukrászatról, Ferran Adrià a habokról, Charlie Trotter a halakról és a zöldségekről, Greg Malouf a közel-keleti konyháról, csak hogy párat említsek. Tökéletes; szép képek, pontos leírások. Csak ne lenne ilyen nehéz egyensúlyozni a pár kilójával a konyhában, mártáskevergetés közben.

Egy új szerzemény a Japanese & Sushi című remek, mely a japán konyha alapjaiba kalauzol Bár még csak ízlelgetés alatt áll, de szeretem a stílusát. A japán konyha egyszerűségére épít. Csak egy-két cím: Zöldteában tálalt rizs lazaccal; Spenótlevelek földimogyorószósszal; Fésűkagylós-garnélás káposzta-palacsinta; Dashiban főtt újburgonya. Tuti befutó, sok nyálcsorgató sushi-recept is van benne.

Már többször is főztem az Essential Asian Cookbook-ból, és mindannyiszor klassz lett az eredmény. Az egész Távol-Keletet lefedi, egészen Indiától a Fülöp-Szigetekig. A könyv országok szerint mutatja be a rengeteg receptet, bár nincs mindegyikhez fotó. Talán pont amiatt, mert akkor sokkal nagyobb lenne. Szeretem benne, hogy van pár téma, aminek külön-külön fejezetet szentel, a régiókon kívül, ilyen például az italok, kenyerek, chutney-k, fűszerkeverékek. Nagyon szeretem a vietnami és a thai fejezeteit.

Egy régi (90-es évek eleje) örökség a Natúrkonyha című könyv, mely a naturális és egészséges táplálkozás alappilléreire is kitér, pontos biológiai folyamatokkal és információkkal. Nem ferdít, mint sok újabb kori könyv. Nagyon jó receptek vannak benne, évszakok szerinti felosztásban. Külön fejezet a kenyereknek és az italoknak, valamint az alaprecepteknek. Nincs benne túl sok fotó, de amennyi van, az tökéletesen elegendő. Abszolút kedvenc letisztult, egyszerű ízekkel, sok nyersétellel, kreatív főfogásokkal és fantasztikus, de emelett egyszerű desszertekkel.

Jamie Oliver Jamie vacsoráiról már írtam egyszer, lásd itt. Azóta több receptet is elkészítettem belőle, mind jó volt (kivéve egyet, a Maryland-i módra készült csirkemell, melyet banánnal és kukoricával kellett készíteni; nem is értem, néha miért vagyok kíváncsi ilyen receptekre). Szeretem az anyagát is, mert nem fényes papírra, hanem rendes papírra nyomtatták, ezért a képek sem verik vissza a fényt, és barátságosabb a kézbevétele is.

Az egyetlen magyar kedvenc Stahl Juci Végre Otthon könyve, mert jó vacsorareceptek vannak benne, az ünnepi menüsorokról nem is beszélve. A könyvei közül szerintem ebben a legszebbek a képek, úgy látszik, megtalálta a stílusát a fotós. Nagyon sok recepttel szemezek benne, csak egy kis akaraterő meg nekifutás hiányzik. Általában úgy szoktam főzni ebből, hogy kinyitom, kinézek egy receptet, aztán csinálok valami ázsiait, teljesen máshonnan:) De majdcsak lesz idő/kedv mindenre. Tervek persze mindig vannak.

Az utolsó adag könyv nem is egy, hanem egyenesen négy kis füzet, az Umami Books négy kötete. Ezekből tudtam meg, mi az umami, hogy készül a dashi és mi ezeknek a finom dolgoknak a története. Az első könyvecskében alapdolgok vannak, kelet összehasonlítása nyugattal a gasztronómia terén, nyugati kajákban lévő umami ízlelgetése. A másik három különböző régiókból mutatja be az umamiban gazdag ételeket, frankó receptekkel. A favorit a thai és a vietnami (itt is), eszméletlen jó ételek vannak ezekben a 40-50 oldalas apró könyvekben. A fotók persze gyönyörűek, pont olyanok, amik nagyon tetszenek. Másik pozitívum a könyvecskékkel kapcsolatban, hogy kis helyen is elférnek a konyhában, miközben mondjuk halszószt keverek páclébe, vagy wokban sütkérezek.

Most megyek, eszem valamit. Mivel gondolom már mindenkinél volt a kördés, ezért nem adom tovább senkinek, de ha valaki erős késztetést érez, hogy megossza velünk szakácskönyvolvasási hajlamait, hát ne habozzon:)

leves hideg napokra

Mint ígértem, januárban jelentkezem, s lássatok csodát, sikerül betartanom az ígéretemet. Ez azért nem túl jellemző rám, igaz?:)

Két napja várok arra, hogy lehessen fotózni nappali fénynél, ugyanis tegnap és tegnapelőtt is olyan felhőtakaró jellemezte Pécs égboltját, hogy szinte éjszaka több fény jut be az ablakon. Ma végre kisütött a nap, úgyhogy Starf nekilendült (bár a képen ez annyira nem is látszik).

A napos idő ellenére nincs túl meleg, ilyenkor nekem nagyon jól bírnak esni a tartalmas, netán fűszeres levesek. Sokszor készítek levest, legtöbbször húslevest, mert azt nem lehet megunni. Kedd este főztem ezt a pikáns, de egyszerű levest. A legjobb benne, hogy nagyon hamar elkészül.

Gyömbéres-chilis sárgarépaleves

1000 ml zöldségalaplé (vagy víz)
500 g sárgarépa
1 nagy krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tk garam masala
jókora ujjnyi friss gyömbér
1 vörös chili
1 lime
frissen őrölt feketebors
3 ek olívaolaj

A zöldségalaplevet közepes lángon feltesszük főni, a répát, a krumplit, a vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, darabokra vágjuk, majd a leveshez adjuk. Ha felforr, takarékra állítjuk és 20-30 perc alatt puhára főzzük a zöldségeket. Közben a chilit kimagozzuk, majd kis darabokra vágjuk, a lime levét kifacsarjuk, a gyömbért meghámozzuk és felaprítjuk. Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beleszórjuk a gyömbért és a chilit, egy-két percig kevergetve pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a garam masalát és a lime levét. Pár percig kevergetjük, majd lehúzzuk a tűzről. Ha a zöldségek megfőttek, elzárjuk a leves alatt a lángot, és megvárjuk, míg kihűlnek, hacsak nem botmixerrel dolgozunk (tapasztalatból inkább tessék megvárni, a frissen főtt leves hőmérséklete nem tesz jót a bőrnek). Ezután a fűszeres olajos cuccal együtt turmixoljuk. Ha már homogén, visszaöntjük a lábosba, sózzuk, ha kell, borsozzuk, felforrósítjuk, de már nem főzzük. Frissen őrölt feketeborssal és lime vékonyan lehámozott héjával díszítjük, friss kenyérrel/bagettel/chapatival tálaljuk.

Főztem már korábban is sárgarépából krémlevest, ld. itt.

Valamelyik Reader's Digest könyvből írtam ki ezt a receptet pár éve.

boldog karácsonyt!

Starf hazamegy az anyukájához/öcsköséhez, úgyhogy minden kedves olvasómnak most szeretnék békés, boldog karácsonyt, gasztroélményekben gazdag ünnepeket kívánni. Mindjárt itt a finish, főzésre/sütésre fel!:) Legközelebb januárban találkozunk.

karácsonyra, harmadik rész

Pár napja elég olcsón szarvashoz jutottam, úgyhogy jól is jött az előkarácsonyi ünnepekre:) Úgy gondoltam, valami édeskéssel egészítem ki a szarvas ízét, így az aszalt szilvára esett a választásom. Az aszalt szilva jól harmonizál a borókabogyóval is, amivel (többek közt) a szarvast pácoltam; a sima krumpli mellé pedig még egy kis csicsókát is vettem. Úgy okoskodtam, hogy a csicsóka földes-diós íze klasszul megy majd a vadhúshoz, sőt, eszembe jutott, hogy a gesztenye is jól menne a fentebb felsoroltakhoz. Ígyhát igazi karácsonyi főfogás született, amely akár Szenteste is megállná a helyét, halászlé helyett mondjuk - már ha addig maradna.
A receptet úgy négy személyre kalibráltam.

Aszalt szilvás szarvasragu csicsókával és gesztenyével

a páchoz: 12-14 szem borókabogyó
20 szem zöldbors
kakukkfű, borsikafű (csombor)
étolaj

500 g szarvascomb
2 ek étolaj
1 nagy fej finomra vágott vöröshagyma
1 ek pirospaprika
1 gerezd fokhagyma
250 ml száraz vörösbor
350 ml marhahús-alaplé
frissen őrölt feketebors
2 ek sűrített paradicsom (vagy helyette, 4-5 ek. eltett paradicsompüré)
600 g csicsóka
2 nagy szem burgonya
20-25 szem gesztenye
18-20 aszalt szilva
1 csokor petrezselyemzöld
só

A szarvast előzőleg jól megtisztítjuk, majd kockára vágjuk, egy jénaiba tesszük. A páchoz 8-10 borókabogyót és az összes zöldborsot mozsárban megtöröm, majd a szárított füvekkel együtt rászórom szarvasra, és az egész borókabogyókat is. Felöntöm kb. fél deci olajjal, jól átforgatom, majd lefedem és a hűtőbe teszem. Pár napig pácolom (2-4 nap), közben reggel-este átforgatom a húst.

Az étolajat felhevítem, a hagymát megdinsztelem rajta. Rádobom a húst is (a bogyókkal meg az olajjal együtt), majd nagy lángon folyamatosan kevergetem addig, amíg színt nem kap. Majd lehúzzuk a tűzről, rászórjuk a pirospaprikát is, jól elkeverjük. Ezután adjuk hozzá a sűrített paradicsomot, a bort, a húslevest, a zúzott fokhagymát, majd felforraljuk, és kis lángra állítjuk, lefedve két óráig főzzük. Én óránként ellenőriztem, közben kicsit utánasóztam-borsoztam.

Amíg főtt a hús, meghámozzuk a csicsókát és a burgonyát, majd nagyobb darabokra vágjuk, és felhasználásig hideg vízbe tesszük. A gesztenyét bevagdossuk, majd lobogó vízben pár percig előfőzzük, hogy könnyen le lehessen húzni a héját. Konyharuhára kiterítjük, és megpucoljuk. A húshoz, ha kevés szaftja van, adjunk hozzá kis vizet. Aztán beledobáljuk a csicsókát, a krumplit, a gesztenyét, átkeverjük, lefedve még kábé fél órát főzzük, az utolsó tíz percben pedig a szilvát is beleforgatjuk (egészben, vagy félbevágva). Tálaláskor meghintjük apróra vágott petrezselyemmel. Friss kenyeret adunk hozzá, nekem nagyon bejött mellé a rozskenyér.

karácsonyra, második rész

A trüffelimádat folytatódik, egy bejegyzés erejéig. Ez egy másik recept lesz, szerintem sokkal finomabb, mint az előző volt. Viszont volt vele egy kis gondom, méghozzá az eredeti recept szerint túl folyékony lett volna a massza, így szobahőn hamar felpuhult és szinte kitöltötte a rendelkezésre álló teret. Amúgy nem is értem, egy félfolyékony masszából hogyan tudtak a receptírók golyókat formálni, ennyit a "kipróbált" receptjeikről. Merthogy ebből nemhogy 34 golyót nem lehet formálni (pont ennyit kell a recept szerint ám), de még egyet sem.

Úgyhogy változtattam a recepten, nem is kicsit, én már az általam jobbra varázsolt pralinéreceptet közlöm. Ezen is lenne kis tupíroznivaló, ugyanis a massza még mindig elég viszkózus, de ha behempergetjük különböző magvak durvára vágott darabjaiba vagy kakaóporba, akkor kevésbé menekülős a desszert, vagy legalábbis nem ragad oda mindenhez. De ezen is lehet segíteni: ha kész, bemehet a hűtőbe, majd 30-40 perc elteltével segítünk nekik újraformálódni szép gömbbé. Utána pedig célszerű hűtőben tárolni és csak akkor felkínálni, ha el is fogy azonnal. (El fog.)

Mandulalikőrös házi praliné

160 g kristálycukor
80 ml víz
100 g hámozott mandula
100 g mogyoró
250 g jó minőségű étcsokoládé
60 g vaj
80 ml tejszín
2 tojássárgája
60 g nem cukrozott kakaópor
1-2 ek mandulalikőr (vagy esetleg mandulaaroma, de akkor annak megfelelő mennyiség)
vágott pisztácia (a hempergetéshez)
cukrozatlan kakaópor (a hempergetéshez)

A cukrot egy nagyobb edényben karamellizáljuk (kis lángon, szép lassan), majd ha szép aranyszínű, hozzáöntjük a vizet és a karamell oldódásáig keverjük. A meghámozott mandulát (ehhez legegyszerűbb a héjas mandulát leönteni forrásban lévő vízzel, majd 5-6 perc állás után leszűrni, konyharuhára kiteríteni és a mandulákat a héjukból egyenként kinyomni) és a mogyorót ledaráljuk, majd a forró karamelles szirupba keverjük. A csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk (kis lángon úgy, hogy a tál alja ne érjen bele a vízbe), majd ezt is hozzákeverjük a magos karamellhez. A vajat a tejszínnel, a két tojássárgájával és a likőrrel simára keverjük, hozzáadjuk a csokis-karamelles egyveleghez és alaposan kikeverjük. Éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap nedves kézzel gombócokat formálunk a masszából (ne sokáig olvasszuk a kezeink között), majd a pisztáciába vagy kakaóporba keverjük. A pisztáciát jó, ha megpörköljük előtte.

Egyébként már nincs belőle.

karácsonyra, első rész

Jön a karácsony. Bár az időjárás ezt még nem tudja, lévén november közepét játszik. Én is elkezdtem a karácsonyi receptek kipróbálását, nehogy a nagy nap nagy leégést is jelentsen. Jelentem, evvel a recepttel nem lehet befürödni:)

Rumos meggyel töltött csokoládégolyók

1 tojásfehérje
120 g jó minőségű étcsokoládé
100 g hámozott mandula
1 ek meggylikőr/Garrone Cherry
3 ek kristálycukor
1 tk vaníliaesszencia
rumos meggybefőtt
cukrozatlan kakaó a hempergetéshez

A tojásfehérjét kemény habbá verjük. A csokoládét lereszeljük, a mandulát ledaráljuk, majd összekeverjük a cukorral, likőrrel, a vaníliaesszenciával, és a fehérjét beleforgatjuk, jól összekeverjük. Alufóliával lefedjük, és fél óráig a hűtőben pihentetjük. Ezután újra átgyúrjuk, majd diónyi darabokat veszünk a masszából (vizes kézzel!), ellapítjuk a tenyerünkben és a közepükbe teszünk egy lecsepegtetett rumos meggyet, gömbbé formáljuk. Végül megforgatjuk kakaóporban.

Egy 2006-os Magyar Konyha nyomán.

n+1 zh közti időszak a konyhában

Tudom, egy ideje nem voltam itt. Nem is magyarázkodom, mert azt mindig lehetne, asszem eleget árul el a cím. És bár sokat főzök, új dolgokat nincs időm/energiám kipróbálni, úgyhogy maradnak az egyszerű-de-nagyszerű dolgok, mint a bolognai spagetti, csirkehúsleves, ilyesmi. Igazából a következő étel sem nagy ördöngősség, csak össze kell vágni a hozzávalókat és mehetnek is a serpenyőbe.

És kedves Len, nem felejtettem ám el a szakácskönyves kérdést, remélem még a héten tudok pötyögni valamit!

Úgyhogy tessék, egy kis ázsiai kaja Starfitól, mi más.

Gyömbéres csirke póréval és Júdásfül-gombával

500 gr csirkemell, kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma
30 gr (egy jó nagy hüvelykujjnyi) friss gyömbér
1 nagy póréhagyma
10 gr szárított Júdásfül-gomba
2 ek növényi olaj
1 ek halszósz
kevés só, a húshoz
1 tk pálmacukor (puha barnacukorral helyettesíthető)
fél piros kaliforniai paprika

A szárított gombát forró vízzel leöntjük és lefedjük. 20-30 percig állni hagyjuk. A kockára vágott húst enyhén besózzuk. Ezután az olajat egy nagy serpenyőben, vagy wokban felhevítjük, és beletesszük az apróra vágott gyömbért és fokhagymát. Mikor már jön az illata, hozzádobjuk a húst is, és kevergetve addig sütjük, amíg kis színt nem kap. Ezután hozzáadjuk a halszószt és a cukrot, elkeverjük. A gombát lecsöpögtetjük, kisebb darabokra vágjuk és a serpenyőbe dobjuk, elkeverve tovább sütjük, úgy 2-3 percig. Végül hozzáadjuk a karikákra vagy darabokra vágott pórét. Csak éppen átkeverjük, hogy ropogós maradjon, majd hozzáadjuk az apróra vágott kaliforniai paprikát is. Azonnal tálaljuk, önmagában, vagy párolt rizzsel. Fincs.

Az Essential Asian Cookbook-ból.

Nemsokára pár karácsonyi süti is jön, sztéj tyúnd:D