sült céklából, reggelire

tegnap jól elszámítottam magam a salátakészítésnél, ugyanis a kelleténél jóval több céklát sütöttem meg. alufóliában, hámozatlanul azonban elálldogálnak a hűtőben, akár egy vinaigrette-es salátaként is elképzelhető. ma reggel ezt készítettem belőle. az eredeti ötlet szerint kéksajttal egészítettem volna ki, de nem kaptam a kisboltban, máshová pedig nem volt kedvem menni. úgyhogy maradt a brie sajt, bár nem kevertem bele, a tetején is remek lett.

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

2 szép sült cékla
1 doboz philadelphia krémsajt
1 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
opcionális: zsázsacsíra, brie vagy camambert sajt, kaviár, újhagyma, stb.

a céklát megsütjük az itt leírtak szerint. ha kihűlt, meghámozzuk, majd a reszelő kisebbik lyukán lereszeljük. sózzuk, borsozzuk (véleményem szerint mindkettőt szereti a cékla, nem is kicsit). hozzákeverjük a philadelphiát és az olívaolajat.

vajas rozskenyéren a legjobb, aztán lehet rá tenni valamilyen fehérpenészes sajtot, kevés zsázsát (vagy sokat; csak jönne már a tavasz), esetleg pár pötty kaviárt. én pár újhagymát is elmajszoltam hozzá.

a sült cékla dicséretére

én komolyan nem gondoltam volna, hogy sütés hatására a céklának ennyire koncentráltabb, édesebb, teljesebb íze lesz. én mondom, totál más, mint főzve (főzve biztosan a főzőlébe távozik az aromák jókora része). úgyhogy most a sült cékla a nagy szerelem. mondjuk még nincs sok ötletem, mibe lehetne tenni, de majdcsak kigondolok valamit. most egy hagyományos céklasaláta készült belőle, nem túl hagyományos ízesítéssel, úgy látszik, van egy kis gyömbéraddikcióm mostanság. próbáltatok már sült zöldségeket, sült céklát? mit csináltok belőle?

saláta sült céklából, almával, zellerrel

4 ökölnyi cékla
2 alma
6-7 savanyú uborka
1 közepes zeller
2-3 ek kapribogyó
1 kis tejföl
löttyintésnyi tejszín
1 teáskanál zöldbors
kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj
friss gyömbér
frissen őrölt bors
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat jól megmossuk, majd papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet. egyenként alufóliába csomaguljuk, de mielőtt lezárnánk őket, megspricceljük olívaolajjal és megszórjuk sóval. egy tepsire rakjuk őket és 45-60 perc alatt puhára sütjük. a zellert is megmossuk és fedő alatt sós vízben puhára főzzük (kb háromnegyed óra ennek a főzési ideje), majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. a céklákhoz nekem a 45 perc kevés volt (szakácsok könyve javasolta így), ezért visszatettem még negyed órára. mikor kész lett, újra beleszúrtam a villát, a céklák szép könnyedén csúsztak le róla. mindegyik csomagot kibontjuk és hagyjuk addig hűlni, hogy hozzájuk lehessen nyúlni.

amikor a céklák és a zeller kihűltek, meghámozzuk őket (legegyszerűbb lekapargatni róluk a héjat). az almával együtt mindkét zöldséget felkockázzuk. az uborkát felkarikázzuk, hozzászórjuk. a tejfölt elkeverjük a tejszínnel, az apróra vágott petrezselyemmel, a felaprózott zöldborssal és a kaprival, majd hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk. végül a cékla-alma-zellerkockákra öntjük és jól elkeverjük. amikor kapok kaprot, feltétlen rakok ebbe a salátába.

eddig főtt céklával készítettem. rozskenyérrel, heringgel, friss baguette-el remek. igazi jó kis téli étel.

kiwikompót, fűszerekkel

norvégiában leírtam pár receptet, a csokoládéterápiáson kívül is. többek között egy befőtt-receptet különlegessége, hogy kiwiből készül, illetve, hogy borókát és firss gyömbért használ az ízesítéshez. tud valaki egyébként receptet kiwire? nem nagyon szokásunk kiwivel sütni és főzni, igaz? én még egy turmixreceptet, illetve egy salátaszerű köretet írtam le (csirkehúshoz), majd idővel talán azokat is elkészítem. de tényleg kíváncsi lennék, ti mit csináltok kiwiből? dzsemet, vagy sorbetet? netán csak nyersen eszitek, vagy nem is szeretitek?

gyömbéres-borókabogyós kiwikompót

600 g nem érett kiwi
250 g cukor
300 ml víz
4-5 szelet friss gyömbér
10-12 borókabogyó
1 citrom leve és héja

a cukrot vízben feloldjuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott gyömbért, a borókabogyókat és a citrom héját (késsel a legegyszerűbb, körben lehámozni), majd felfőzzük és lassú tűzön 5-10 percig rotyogtatjuk, hogy a fűszerek aromája átjárja a szirupot. közben a kemény húsú kiwit meghámozzuk, szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a sziruphoz és pár percig pároljuk (ha túl sokáig tesszük ezt, elveszíti a színét). a kiwiszeleteket sterilizált befőttesüvegbe áttesszük, majd felöntjük a fűszeres lével. jól lezárjuk, ha kihűlt, hűtőben tartjuk. nekem egy kisebb befőttesüveg lett tele, ahogy a fotón látható.

csokoládéterápia kis csavarral

van nekem egy sütispapírom (azaz, egy csomagolás. mintha a ropiszacskót raknánk el a könyvek közé.) másfél éve vettem a sütiket, sütispapírostul, mikor oslo-ból jöttem haza. jó szolgálatot tettek a repülőúton, annyira finomak és csokisak voltak. mellesleg kellett is az endorfin a repülőn, frankó kis turbulenciát kaptunk aznap. a sütit találó módon csokoládéterápiának (sjokolade-terapi) keresztelték. a csomagolásán pedig volt egy recept, csokissüti-recept, emiatt tettem félre, hogy majd egyszer megcsinálom.

a héten pedig teljesen véletlenül találtam meg az igencsak meggyűrődött papírt, rendet raktam a szakácskönyvekben lévő papírok, receptesfecnik közt. pár napja ugyanis érlelődik bennem egy késztetés, hogy cookie-t kéne sütni, amit szerintem inkább keksznek lenne jobb fordítani. jó, nem olyan, mint a sablé viennois, de inkább keksz, mint süti. úgyhogy gyorsan lefordítottam a receptet (mintha svédül olvasnék egyébként) és valamennyire követtem is, de tettem bele kandírozott gyömbért és reszelt narancshéjat, meg úgy általában kicsit át lett dolgozva. egész finom lett, bár a szárazsága miatt megkíván egy bögre tejet hozzá. a gyömbér meg a narancs istenkirályság a csokoládéval!

csokoládés keksz kandírozott gyömbérrel és narancshéjjal

kb 30 darabhoz

300 g búzaliszt
50 g finomra őrölt zabpehely
100 g vaj
140 g cukor
2 teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
egy nagyobb tábla étcsokoládé (kb 100 g)
egy kisebb tábla tejcsokoládé (kb 50-60 g)
40 g méz
1 tojás
1/2 dl tej
2 narancs reszelt héja
75 g kandírozott gyömbér, nagyon apróra vágva
a mártogatáshoz: legalább 200 g étcsokoládé

összekeverjük a száraz dolgokat (liszt, zabpehely, cukor, sütőpor, só), aztán hozzáadjuk az apró kockákra vágott csokoládékat, a narancshéjat, a kandírozott gyömbért meg a tojást, az olvasztott vajat, a mézet és a tejet. jól összekeverjük, klassz kis ragacsos masszát kapunk. ezután egy rúddá formázzuk (kb 4-5 cm legyen az átmérője) és folpackba csomagoljuk, és kapunk egy hosszú hurkát (a végein lévő folpackot pedig szorosan megcsavarjuk, mintha szaloncukrospapír lenne). hogy szép kerek átmérőjű legyen, most könnyebb formázni is. a hurka mehet is a hűtőbe pár órára, én egy éjszakán át hűtöttem.

másnap előmelegítjük a sütőt 200 fokra. a hurkát kicsomagoljuk, és 1 cm vastag szeleteket rakosgatunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. én még utólag kerekítettem és lapítottam is a tésztakorongokon. megnőnek elég szépen, úgyhogy nem ér túl közel rakni őket egymáshoz. 10-15 perc alatt szépen megsütjük, és egy rácsra pakoljuk őket, hogy kihűljenek. ezután vízgőz felett felolvasztjuk a csokoládét, szép lassan (ha nagy lángon olvasztunk, csak jól becsomósodik). a kihűlt sütiket én félig a csokoládéba mártottam, kicsit lecsöpögtettem és újra rácsra tettem, aztán megszórtam még őket narancshéjjal és nagyon apróra vágott kandírozott gyömbérrel. ha kihűl, szépen megkeményedik, keksz-szerű lesz. ha ezt el szeretnénk kerülni, meg kell enni őket, míg melegek!

jelentés az elveszett bloggerről

élek ám.

csak mostanában kimaradt a blogolás, de ezt úgy is észrevettétek. vége lett a vizsgaidőszaknak is (nem mintha túlzásba vittem volna a tanulást). otthon is voltam, nagyszerű havas táj fogadott a dombok között. öcskössel megjárattuk a szánkót is (én mondom, azért a bukkanókkal vigyázni kell, különben maradandó érzés marad az ember ülepében), voltak nagy evések, főzések is. csak a szokásos klasszikusok, gyümölcsszósz főtt hússal és pirított darával, tökfőzelék fasírttal, na meg kocsonya is, aranygaluska, fejtettbableves, ilyenek.

ami pedig a főzést/sütést illeti, megtanultam omlettet készíteni. több videót és könyvet is megnéztem (többek között julia child és a szakácsok könyve tanított). azt hittem, az omlett az nem egy nagy vasziszdasz, mármint úgy ízre... és de, de az. hát valami remek, én mondom. várom a spárgaszezont, hogy zöldspárga legyen a tölteléke. a tavaszt is várom. bár úgy gondolom, ennél szebb telünk rég volt, ennyi havat rég kaptunk, és azért a tél erről szól. de már elég volt. nemrég ünnepeltem a születésnapom is, remek tatár beefsteak-et ettünk, a maradék bélszínből pedig omlós sztroganoff bélszín lett, uborkával, tejszínnel, petrezselyemmel. már értem, miért ebből a húsféléből kell készíteni. ettünk nyúlpaprikást is, a maradék húsból burrito készült jó sok lilahagymával, babbal és zöldfűszeres-zöldborsos-chilis tejföllel locsolgattuk.

ja, kaptam egy olyan díjat is, hogy kreatív blogger díj, köszönöm szépen á la carte kisasszonynak, kedves tőle. a díj már egyszer járt nálam, úgyhogy csak belinkelem a bejeyzést: akit érdekel, meg lehet nézni itt. kaptam edótól egy olyan körkérdést is, hogy mi rejtőzik a táskámban, ezen jót nevettem azért:) meglepő módon nincs retikülöm, csak egy converse-es táskám, amiben suliba és dolgozni járok. így kupi sincs benne, "nemnőitáskaezbazz", de nagyon holmik sincsenek benne. ha dolgozni megyek, akkor ebédet és melósruhát dobálok bele, ha suliba, akkor köpenyt, füzetet, számológépet, tollat. mással nem szolgálhatok... most már hamarosan jelentkezem, de tényleg. sok-sok húst fogunk enni, meg téli zöldséges ételeket, jó?

hagymás baguette

az első adagot körülbelül 7-8 éve készítette anyu ebből a baguette-ből. azóta sem csináltunk, de állandóan készültünk rá, körülbelül kéthavonta megállapítva, hogy milyen finom is volt a hagymás baguette. idén pedig már kétszer sütöttem ilyet, egyrészt mert nagyon hamar elfogyott az első adag, másrészt, mert nagy sikere is volt. a titka a friss élesztő használata és a hosszú kelesztési idő. minél több időt hagyjuk kelni, annál szebb lesz.

hagymás baguette

5 darab, kb 30 centis kenyérhez

1000 g liszt
600 ml tej
50 g olvasztott vaj
1 ek méz
50 g friss élesztő
1 ek só
500 g vöröshagyma
3-4 ek olívaolaj
1 tojás
szezámmag a díszítéshez
só

az élesztőt kevés cukorral és kevés tejjel megfuttatjuk. a sót az átszitált liszhez dolgozzuk. az olvasztott vajat és a mézet elkeverjük a tejjel és a liszt-só keverékhez adjuk. a tésztát jól kidolgozzuk, és meleg helyen, letakarva kelni hagyjuk. utána átdagasztjuk és újra kelni hagyjuk. a kelés körülbelül kétszer 1 órát vesz igénybe. közben a hagymát finomra vágjuk és olívaolajon megfuttatjuk, sózzuk és kihűtjük. a tésztába beledolgozzuk a hagymát, itt még szükség lesz liszt hozzáadására. a tésztát 5 részre osztjuk (mérleggel a legegyszerűbb), majd baguette alakúra formázzuk (én a szakácsok könyve alapján dolgoztam). a kész kenyereket sütőpapírra helyezzük (egy sütőlemezre én hármat tettem egyszerre), tetejüket bevagdossuk, megkenjük a felvert tojással és meghintjük szezámmaggal. a sütőt 230 fokra előmelegítjük. amíg a sütő bemelegszik, addig a baguette-ek szépen megkelnek kicsit. kábé 25 percig sütjük őket, vagy amíg aranybarnák nem lesznek. akkor vannak készen, ha a kenyereket alulról megkopogtatjuk és kongó hangot ad. rácson hagyjuk kihűlni, majd papírba és konyharuhába csavarjuk őket.

az eredeti recept 150 g hagymát írt, de véleményem szerint ettől a mennyiségtől sem lesz túl hagymás (én még többet elbírnék benne).

a natúrkonyhából

lazacpástétom

valamikor tavaly vagy tavalyelőtt nyáron ment a spektrumon a „two fat ladies” sorozat, melyben két angol néni főzött jobbnál jobb ételeket. az is lehet, hogy télen volt, mert emlékszem, minden részét láttam és ez ugye csak a vizsgaidőszakban kivitelezhető. régen eretnekségnek tartottam, ha lazachúst valamilyen módon ledaráltak, összetörtek. az amolyan szent étel ellen való vétségnek tűnt, és minden formában tiltakoztam a lazachabok/lazackrémek ellen. a két hölgy azonban olyat főzött az egyik részben, hogy azonnal feljegyeztem a hozzávalókat. aztán persze rendre elkevertem a papírt, de a fő alkotórészekre emlékeztem, most saccperkábé lőttem be az adagokat, lehet, hogy nem is így készült. de így is nagyon finom lett. karácsony másnapján firss baguette-re kentük.

lazacpástétom

500 g lazacfilé
1 doboz philadelphia krémsajt
100 g kéksajt
1 kisebb fej vöröshagyma
1 pohár piros tejföl
kb 10-12 apró savanyú uborka
1 csokor kapor
frissen őrölt feketebors
só

a lazacot bőrével lefelé fordítva kevés sós vízben, fedő alatt lassan megpároljuk. a tejfölt a krémsajttal és a kéksajttal összekeverjük. a hagymát apróra, az uborkát vékony karikára vágjuk, a kaprot finomra metéljük. a lazachúst kisebb darabokra szedjük, majd a krémsajtos-tejfölös cuccba keverjük, a hagymával, a kaporral és az uborkával együtt. sózzuk, borsozzuk, majd jól összedolgozzuk. felhasználásig fóliával befedjük és hűtőben tároljuk. friss kenyérre kenve remek vacsora.

gesztenyekrémleves

nem, nem a 43257. édes gesztenyeleves-variáció lesz ez, tubusos tejszínhabbal (mert utálom az édes gesztenyekrémleveseket, pláne, ha gesztenyepüréből készítik)... :/ ez egy sós változat, sok-sok póréhagymával, bármiféle tejszín nélkül. karácsony másnapján ezzel a levessel készültem a családtagoknak. nagyon finom volt, azért egyszer egy különleges alkalomra nagyon is bejött. viszont, határozottan jobb, mint édesen, ez tuti! összességében egy jó kis téli leveske.

póréhagymás gesztenyekrémleves pirított szalonnával

1000 g friss gesztenye
2 póréhagyma
20 g vaj
2 ek. olívaolaj
sok-sok friss kakukkfű
2000 ml húsleves
frissen őrölt feketebors
személyenként 2-3 szelet bacon
só

a gesztenyéket X alakban bevagdossuk, majd fél kilót jó meleg vízben fél órára beáztatunk. a sütőt 200 fokra előmelegítjük, majd fél kiló bevágott-beáztatott gesztenyét megsütünk benne (amíg szép színt nem kap a gesztenye, illetve amíg a héja ki nem nyílik a bevágás körül). közben beáztatjuk a másik felét, majd amíg a második adag sül, meg lehet pucolni az elsőt, és majd a másodikat is. azért érdemes két részletben sütni, mert mire az egy kilót megpucolnánk, addigra az utolsó jó pár gesztenyéről kínszenvedés lenne lekapni a héját.

a póréhagymát vékony karikára vágjuk, aztán a vaj-olaj kombót felforrósítjuk egy nagy lábosban és szép lassan megdinszteljük rajta a pórét (kb. 10 perc). hozzádobjuk a megpucolt és durvára vágott gesztenyét, pár percig együtt pároljuk őket. hozzáöntjük a levest (lehet zöldségalaplé is), rakunk bele kakukkfüvet és borsot rendesen, sózzuk. kábé fél óra alatt puhára fő a gesztenye, közben a leves habját leszedjük. utána botmixerrel pürésítjük, vagy megvárjuk, míg kihűl és akkor rendes mixerrel is lehet. tálalás előtt újraforrósítjuk, a szalonnát kockára vágjuk és szép pirosra sütjük. mindenkinek jár 2-3 szeletnyi bacon, egy szórásnyi friss kakukkfű és egy tekerésnyi frissen őrölt bors.

valahonnan a netről jött az ihlet.

buék 2010

minden bloggertársnak, olvasónak sikerekben és örömökben gazdag, boldog új évet kívánok!:)

boldog karácsonyt!

békés, boldog karácsonyt kívánok minden bloggertársamnak, olvasónak. legyen szép az ünnepetek!

tiramisu, naspolya, kakaó, whiskey, jamie

az egyik legutoljára érő gyümölcsünk a naspolya. kicsit elfeledett és mellőzött növényről van szó, pedig igénytelen növény, és elég bőtermő. én nagyon szeretem, számomra "gyerekkoríze" van, mert a nagyszüleim tanyájában is volt naspolya. sokan nem ismerik, sokan idegenkednek tőle, pedig alapjáraton jó íze van, kicsit az almához tudnám hasonlítani, főleg, mikor még kevésbé érett. utána, meg mint egy részeges alma:)igazából csak az első fagyok után kezd megpuhulni és válik édessé, azaz mikor megcsípi a dér. otthon több kiló termett a kis fán, most hoztam belőle egy keveset.

és hogy hogy jön ez a tiramisuhoz? kaptam egyszer egy jamie oliver-dvd-t, és jamie isteni csokoládés piskótával készített tiramisut csinál benne. és mivel wiselady elültette bennem az ötletet, hogy milyen klassz a csokoládé a naspolyával, gondoltam, miért ne tehetnék a tiramisuba azt is? és... isteni finom lett. nagyon jó a naspolyaíz a kakaós piskótához és nagyon szépen lazítja ezt az ízt a mascarpone-krém, amibe most bolondításképpen whiskey-t kevertem. megtartós, erősen megtartós. akinek van naspolyája, ajánlom, próbálja ki.

kakaós-naspolyás-whiskey-s tiramisu

110 g kristálycukor
4 tojás
85 g liszt
30 g cukrozatlan kakaópor
50 g vaj
500 g mascarpone
75 g kristálycukor
1 tojássárgája
600 g naspolya
3-4 ek kristálycukor
2 citromkarika
1-2 csillagánizs
50-100 ml whiskey
100 ml erős feketekávé
a díszítéshez magas kakaótartalmú csokoládé és kakaópor

a cukrot géppel jó habosra kikeverjük a tojással, kábé 2-3 perc alatt. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. belecsurgatjuk a nem forró, de megolvasztott vajat, beleszitáljuk a lisztet és a kakaóport, majd hablapáttal szépen összeforgatjuk. ezután egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre öntjük a masszát, spatulával kicsit elegyengetjük, hogy ne legyen túl vastag. 10-12 percig sütjük.

a naspolyát közben annyi vízzel tesszük fel főni (egészben, mindenestül), hogy éppen ellepje. beletesszük a citromot, a csillagánizst, majd addig gyöngyöztetjük kis lángon, amíg mindegyiknek a héja felreped. ezután szitán átpasszírozzuk. ha nagyon tömör lenne a gyümölcshús, és nem akarna átmenni a szitán, kevés főzőlével lazítsuk. ezután hozzákeverünk 3-4 ek. cukrot.

a mascarponét kb fél dl whiskey-vel, 1 tojássárgájával és 75 g cukorral kikeverjük.

egy tálba (vagy kelyhekbe, amibe a tiramisut majd tálaljuk) beletördeljük a kissé kihűlt piskótát, meglocsoljuk a kávéval és a whiskey-vel, rásimítjuk a naspolyakrémet, majd a mascarponét. ha azonnal tálaljuk, akkor megszórjuk kakaóporral és csokoládéforgácsokkal. ha nem, akkor csak így mehet be a hűtőbe.

hogyan fotózom

pont pár napja gondolkodtam egy bejegyzésen, amiben a fotózási technikáimat fejteném ki, mikor is wiselady megírta a sajátját. hasznos tudnivalókat írt, íme az egyes és a kettes rész. én nem használok white box technikát (sem white bath technikát, ahogy szamóca említette:D ), pedig be kellene ruháznom egy fotólámpára, mert a vásárolt plussz vaku annyira nem váltotta be az ígéreteket. és sötétedés után, így ősz-tél tájékán bizony nehéz megfelelő fény hiányában jó fotót csinálni. és ilyenkor a fotosopp sem segít.

de ne haladjunk annyira előre. nekem egy canon eos 300d tükörreflexes gépem van (ld a fotón), aminek annyi meg annyi beállítása van, hogy csak na. régebben a program (P), vagy automata üzemmódban fotóztam, sötétben a beépített vakuval. most már általában természetes fénynél készítem a fotókat, mert a természetes fénynek nincs párja. mivel az őszi/téli időjárás nem bővelkedik a napsütéses időszakokban (vagy csak akkor, amikor nem szeretnék fotózni), ezért a fotók állvány nélkül, rövid expozíciós időnél sötétek, szürkék, kontraszttalanok lennének.

manapság már mindig állványról fotózok (úgy értem, ételt). az automata és a program (P) beállításokat sem használom már, csak a manuális beállítást (M), ahol az ember maga állítja be az expozíciós időt is és az apertúra értékét is (azaz, hogy mekkora legyen a blende nyílása). többnyire máskor is csak az M beállításokat használom, de ha lusta vagyok, vagy sok-sok képet csinálok egyszerre, akkor megelégszem a könnyebb verziókkal.

az objektívem egy sigma modell (fotó), 18-200-as tartománnyal. meg vagyok vele elégedve, mert elég jól tudok zoomolni vele (hiszen ez már majdnem teleobjektív :D ), de azért a 18-as értékben a látószöge is elég jó. pont ekkora a gyári objektívnek a kezdőmérete is. azt egyébként már nem használom (18-50 volt).

általában az erkélyen szoktam fotózni, vagy egy széken, vagy a földön. ha napsütéses idő van, és a témát közvetlenül érné a nap, el szoktam árnyékolni. ez egy konyharuhával/törölközővel simán elérhető. állványos fotózásnál maximum kicsit hosszabb lesz az expozíció (azaz, amíg a fotó készül, tehát amikor nyitva van a blende).

egyszerre több fotót is szoktam készíteni, van, hogy 30 is sikerül. ennyi képpel eljátszadozom egy darabig, mert kioldóval készítem, hogy ne mozduljon be a gép. azután szépen letöltöm a pc-re, a jól sikerült(ek)et kiválasztom, és egy is kis utómunkával (photoshop) rásegítek a kép minőségére. mindenekelőtt lekicsinyítem (így a blogon egyik fotóm sem haladja meg a 800 pixelt), fényerőt és kontrasztot javítok, meg odabiggyesztem a 'starfokker' feliratot. ennyi elég szokott lenni. de ha még nem vagyok elégedett a képpel ezek után sem, akkor jön a színek javítása, retusálás, stb. ezeket is szeretem csinálni, de azért egyszerűbb, amikor kevés dologgal kell foglalkozni.

talán ti is észrevettétek a javulást a korábbi képeimhez képest. azért voltak régebben nagyon durván alulexponált/színtelen/beállítástalan fotóim, de igyekszem minél többet kihozni a kis canon-ból:)

sörös chilis bab

már több, mint egy éve készülök, hogy megfőzzem ezt az ételt, de még egyszer sem álltam neki. eddig. tegnap reggel lövésem sem volt, hogy mi legyen ebédre/vacsorára, aztán beugrott a chilis bab, utána meg ez a sörös verzió. úgyhogy, starfi ment barnasörért (a guinness-t kicsit sokalltam érte mondjuk) és marhahúsért, aztán hamar össze is dobta az ennivalót. egyébként, már nagyon rég volt chilis étel a blogon, hát itt volt az ideje. ez amolyan igazi férfikaja, tehát igazi chilipaprika nélkül szerintem nem sokat ér. elég szép adagot sikerült főznöm belőle, de minél tovább áll, annál jobb ízek kerekednek ki belőle. a sör különösen finom lesz benne, ő a minden benne! igazi egytálétel, így a hűvös őszi napokra.

barnasörös chilis marha

600 g darált marhahús (lapocka)
500 g piros kaliforniai paprika
1 doboz vörösbabkonzerv*
1 doboz hámozottparadicsom konzerv
1 kis üveg (0,33 l) erős barnasör (én leffe-t vettem hozzá)
2 nagy fej vöröshagyma
2-4 chilipaprika (én serrano-t használtam)
2-2 ek. olívaolaj
fél teáskanál fehérbors
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál fekete kömény
1 ek paprika
só
tálaláshoz: tejföl, sajt, újhagyma

a darált húst 2 ek. olívaolajon addig sütjük (egy szép nagy edényben), míg egyenletesen színét nem veszti. a köményeket és a fehérborsot mozsárban összetörjük (külön-külön), majd a köményeket enyhén megpirítjuk egy száraz serpenyőben. a hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a kaliforniai paprikát kimagozzuk, kockára vágjuk, a chilipaprikákat karikára vágjuk. a másik 2 evőkanál olajon közepes lángon sütni kezdjük a zöldségeket (először pár másodpercig a chilit, utána mehet bele a hagyma meg a paprika). addig pároljuk, amíg a hagyma kicsit üveges nem lesz. utána a húshoz öntjük a hagymás-paprikás cuccot, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, a sört, a fűszereket is rászórjuk, felforraljuk, majd lejjebb csavarjuk a lángot és 25-30 percig lassan főzzük. a babot jól leszűrjük, átmossuk, majd beletesszük az edénybe, átkeverjük, átforrósítjuk és már ehető is.

tálaláskor megfejeljük tejföllel, reszelt sajttal (ementáli, cheddar, stb.) és karikára vágott újhagymával. vagy újhagyma helyett lilahagymával. azért mondjuk egy jóféle házi kenyér/bagett is jólesik mellé, csak úgy tunkolási célzattal.

*ha van időnk, és előbb eszünkbe jut az étel, mint aznap reggel, akkor azért illik szárazbabból készíteni, és előző este beáztatni a babot. én időhiány miatt használtam konzervet, de nem is lett rossz.

az egyik tv paprika magazin nyomán

két év...

tegnap nézegettem, vajon mikor lesz itt az ideje és egy kicsit meg is lepődtem, hogy máris.

ugyanis ma két éves a tejbegríz! köszönöm mindenkinek, aki ide jár, ihletet kap, hozzászól, vagy csak egyszerűen olvasgat, vagy a képeket nézegeti:)

birskompót, másképp

majdnem két hónapja voltunk sétálni a halastó körül. anyu emlékezett, hogy fiatalabb korában volt egy birsalmafa az egyik dombon, félúton a dombtető felé. nagy nehezen megtaláltuk; már nem birsalmafa volt, hanem inkább több birs-cserje. nem hatalmas birskörték voltak ezek, inkább apróbb birsalmák, kerekek, szinte éretlenek és kemények. szedtünk pár kiló gyümölcsöt, pár szemet el is hoztam magammal pécsre. az elszívó tetején pihentek ezidáig, érlelődtek, szinte napi szinten vettem tőlük illatmintát, hogy vajon megértek-e már. ennyi kellett nekik, megértek, az illatukat már a konyhába befordulva is érezni lehetett.

anno egyszer olvastam valahol, valamelyik külhoni blogon talán, de lehet, hogy csak egy hozzászólásban, hogyan is lehet rózsaszín birsalmakompótot készíteni. pár hete javasoltam beatbullnak is a módszert, kipróbálta, készült is egy baromijó desszert. most rajtam volt a sor, ha már valakinek bevált, miért ne sikerülne nekem is. halkan jegyzem meg, hogy először kételkedtem a módszerrel kapcsolatban, ami ugye annyi, hogy lassan és sokáig kell főzni a birsalmát. és lám, tényleg rózsaszín lesz.

lassan főtt birsalmakompót sáfránnyal és vaníliával

8-10 kisebb birsalma
80-100 g cukor, vagy ízlés szerint
egy vaníliarúd
1 csillagánizs
4-5 szegfűszeg
1 citrom
1 csipet sáfrány
víz

a birsalmákat megmossuk, ledörzsöljük róla a szöszmöszöket. egy kisebb tál vizet (amiben el tud majd merülni az összes birsalma) odakészítünk, és egy fél citrom levét belenyomjuk. a birset gerezdekre vágjuk és kimagházazzuk és minden egyes sikeres magtalanítás után a citromos vízbe tesszük őket. ha kész vagyunk, a citromos vizet átöntjük egy lábosba, a birsalmákkal együtt.

kis lángon felforraljuk, hozzáadunk még egy negyed citromot, a szegfűszegeket, a cukrot, a kettéhasított vaníliarudat, a sáfrányt és a csillagánizst. kis lángon, lefedve pár órán keresztül főzzük, az elpárolgott folyadékot pótoljuk, és az ízesítést is érdemes többször ellenőrizni. a csillagánizst én az első 25-30 perc után kiszedtem, hogy ne legyen túl erőteljes az íze. a sáfrányt tulajdonképpen csak a színe miatt terveztem bele, de nagyon jó íze is lett tőle, nem a megszokott birskompót lett az eredmény.

én körülbelül négy órán át főztem, a legkisebb gázrózsán, takarékon.