2008. március 31., hétfő

a kókusztej a barátom

Mert rendesen viselkedik az ételben. Nem erős ízű, de selymes, krémes, köze sincs a fullasztó kókuszreszelék-meg-az-agyoncukrozott-kókuszos-édességek ízhez. Úgyhogy bé van belőle spájzolva.

Gombaleves curryvel és kókusztejjel

1 nagy fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma (ízlés, szerint, ki mennyire szereti fokhagymásan)
2-3 cm gyömbér
fél lime héja és kifacsart leve
2 nagy ek. vörös curry-krém
8 ek. szezámolaj
850 ml húsleves
400 ml kókusztej
200 gr gomba (jobb híján csiperke)
csipetnyi cukor
vágott korianderlevél

Az olajat enyhén felforrósítom (vigyázni kell vele, könnyen megég és füstöl és úgy már kellemetlen ízű), beleteszem a curry-krémet, elkeverem és pár percig kevergetve pirítom. Ezután beledobom az apróra vágott vöröshagymát és fedő alatt, alacsony lángon, egy itatóspapírral lefedve üvegesre párolom (néha meg kell keverni). Amikor már majdnem üveges, utána küldöm a szétnyomott, de inkább apróra vágott fokhagymát, gyömbért és felöntöm a húslevessel. 15 percig közepes lángon főzöm. Hozzáöntöm a kókusztejet (szűrőn keresztül, hogy a sűrűbb darabok ne maradjanak egyben), beledobálom a felszeletelt gombát (tönköstül), megszórom a cukorral, beleszórom a lereszelt lime héját. Kicsit főzöm (pár perc, hogy a gomba ne legyen teljesen főtt), majd lime-lével és korianderlevéllel ízesítem. Nem túl nagy adag, olyan két fő részére.

Kollár István receptje, erőteljesen átvariálva. Ő tesz bele kaliforniai paprikát is, ázsiai citromfüvet (lemongrass, amit itt lehetetlen megkapni), kaffir lime levelet (szintén), galangát, nem használ szezámolajat és sokkal több hagymával készíti.

2008. március 28., péntek

medvehagyma én is

Csatlakoznék a medvehagymás őrülethez én is, ami a gasztroblogger-társadalomban folyik, körülbelül egy hónapja. Mindenféle finom receptet láttunk és próbálhattunk ki, ezért jól fel lett dobva a labda a későn érkezőknek (értsd: nekem). De a projekt jól sikerült, anyum és öcskös is falták az ételt. Hidegen is, melegen is.

A medvehagyma (Allium ursinum L.) üde gyertyán- és bükkelegyes erdők növénye, jóformán az egész Dunántúl nedvesebb erdeiben elterjedt (kivéve Budai-hg.). Az Alföldön szórványos, bükkfázisbeli maradványfaj. Negyven centiméternél általában nem nagyobb a faj, levele lándzsás, elliptikus, hegyes csúcsú, élénkzöld, virága fehér (pontosan maga a lepellevél). A hagyma nem gyűjthető, csak a levél.

Dörzsölésre, leszakításkor erős fokhagymaillatot áraszt, ezért emiatt elkülöníthető a mérgező gyöngyvirágtól (mely ugyancsak üde erdőkben él). Mi tanultunk még egy módot a megkülönböztetésre, de az elég bonyolult és csak kihajtó levelek esetében használható.

A hagymaillatot főként az allicin és további kéntartalmú származékok jelenléte miatt érezzük; a növény jelentős mennyiségű aszkorbinsavat (C-vitamint) ill. flavonidokat tartalmaz. A fogyasztása antibakteriális hatása miatt enterális fertőzések esetén ajánlott, de emésztési zavarok esetén, valamint érelmeszesedés ellen is kiváló.

Medvehagymás-kéksajtos gnocchi

a gnocchihoz:

750 gr lisztes burgonya (ha nem lisztes, akkor majd több liszt kell bele)
3 tojássárgája
100 gr liszt
150 gr reszelt parmezán, esetleg Grana Padano
szerecsendió


és még:

olívaolaj
75 gr kéksajt (pl. Roquefort, én Bleu d’ Auvergne-t használtam)
jó nagy csokor (vagy több) medvehagyma

A krumplit meghámozom, félbevágom, sós vízben puhára főzöm, majd gyorsan leszűröm és egy konyharuhára téve óvatosan megszárítom. Ezután áttöröm, gyorsan beledolgozom a tojások sárgáját. Hozzáadom előbb a lisztet, majd a reszelt sajtot, szerecsendiót, sót. Kis galuskákat formálok (én liszttezett kézzel, lisztezett tányéron, lisztezett tésztamasszával szoktam dolgozni, mert annyira ragad a tészta, sok lisztet meg nem szeretek beletenni). Forró sós vízben addig főzöm őket, amíg fel nem jönnek a víz színére, de ekkor még várok egy kicsit és utána szedem csak ki.

Ezután egy magasfalú serpenyőben olajat forrósítok, és beledobálom a gnocchi-kat. Aranysárgára sütöm egy-két oldalát, de vigyázok, ne égjen meg. Ezután belemorzsálom a sajtot, majd a durvára vágott vagy tépkedett medvehagymát. Kicsit összesütöm őket és már kész is. Hidegen is finom.

A gnocchi receptje a Sajtok könyvéből, a medvehagymás-kéksajtos koncepció valahonnét a netről, a medvehagymáról szóló infók A magyar edényes flóra határozójából és Szabó László Gy. Gyógynövényismereti tankönyvéből valók.

tarte Tatin

És közkívánatra itt is van. Mert már akkor híre ment, hogy mit sütöttem, amikor még ki sem hűlt. Az egyik kedvenc édességem mostanában, és igazán nem nehéz elkészíteni. Kicsit időigényes, már ami az almák hámozását, magháztalanítását és feszleletelését illeti. Mert én nem szeretem annyira az ilyen monoton melót, de megéri. komolyan mondom, megéri. Aki már elkészítette, az tudja jól.

A süteményt (tortát) a francia remekművek közt tartják számon, és én is. Jó, persze, nincs olyan múltja és hagyománya, mint a clafoutis-nak, a tapenade-nak, az aioli-nak, a nugátnak, a bouillabaisse-nek, csak hogy párat említsek, főként a provence-i konyhából.

A tarte Tatin egy véletlen szülötte. Egy franciaországi szállóban, melyet a Tatin nővérek vittek, 1889-ben készült először a desszert. Stéphanie túl sokat dolgozott egy nap, és mikor egy hagyományos almáspitét készített, túl sokáig hagyta az almát a cukor és a vaj keverékében (hála az égnek). Az menetrendszerűen kissé megégett, és hogy némileg helyrehozza a hibát, az almák tetejére tésztát tett és az egészet, úgy ahogy volt, megsütötte. Miután kifordította az edényből, jól nézett ki és a vendégek is örömmel fogadták (hála az égnek).

Egy másik verzió szerint az egyik Tatin nővér annyira szórakozott volt, hogy először a sütemény tetejére szánt tölteléket tette be a tortaformába, majd arra a tésztát. Akárhogyan is készült először, nagyon jól tette, hogy így készítette.

Tarte Tatin

a tésztához:

200 gr finomliszt
50 gr porcukor
100 gr vaj
1 tojássárgája
3-4 ek. víz

az almás töltelékhez:

1000 gr savanykás alma
100 gr vaj
200 gr krisztálycukor

A tésztához összekeverem a lisztet és a porcukrot, hozzáadom az olvasztott vajat, a tojássárgájával elkevert vizet és gyorsan összegyúrom, csak úgy tessék-lássék, nem kell minden egyes szemcsét homogenizálni és kidolgozni. Ezután fóliába csomagolom és a hűtőbe teszem. Egy óráig hűtjük, de szerintem egy éjszakára is benn maradhat.

Az almákat meghámozom, felnegyedelem, kimagházazom, felszeletelem 1-2 cm-es szeletekre. Aztán a 100 gr vajat megolvasztom egy olyan serpenyőben vagy edényben amit a sütőbe is be lehet tenni, megvárom, míg szépen buborékozik, majd belekeverem a cukrot. Alacsony (!) lángon megolvasztom a cukrot, ez eltart egy darabig. Ha magas lángon csináljuk, megég és keserű lesz. A karamellizálódás pedig abszolút váratlan pillanatban történik és elég gyorsan zajlik. Ha nem figyelünk, már késő lesz:)

Ezután az almákat beleteszem, kicsit összekavarom a sűrű karamellel és kis lángon, lefedve párolni kezdem. Majd amikor elég levet eresztett, le lehet venni a fedőt és néha meg-megkavarni. Én úgy szoktam, hogy itt már fokozom a lángot, és mellette állok, meg szimatolgatom meg kóstolgatom (na ezért szoktam 100-200 grammal több almát tenni bele). Mert így az igazi:) Elfőzöm az összes levét, miközben az alma szép aranysárgára karamellizálódik. Ne maradjon rajta lé, az almás massza álljon szépen össze. Leveszem a tűzről és megvárom, míg kihűl.

Ha ez megvan, akkor a tésztát kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint annak az edénynek az átmérője, amiben sülni fog a süti. A tésztát az almára borítom, a széleit pedig betuszkolom a karamelles alma alá. Villával megszurkálom a tetejét (ami ugye az alja lesz). 180 fokon kábé 25 percig sütöm. Az eredeti recept 200 fokot ír, én kevesebbel szoktam. Így is frankón lehet látni, amikor szépen megsül a tészta. Ezután óvatosan kiügyeskedem a formából; én pont ez a rész miatt szoktam kapcsos tortaformában sütni, mert az oldalait eltávolítva könnyebben lehet szórakozni vele. Ha az aljára ragad valamennyi alma, le kell szépen kapargatni és a tortára simítani.

Vaníliaszósszal (hidegen vagy melegen), vaníliafagylalttal, tejszínhabbal isteni. Másnap még jobb, én reggelire szoktam:)

Az eredeti recept Stahl Judit Végre otthon! című könyvéből származik. A mese meg a wikipediáról.

2008. március 27., csütörtök

tavaszi tekercsek

Nem jön a tavasz. De legalábbis gyengélkedik. Múlt szombaton fél óráig tartózkodtam a szabadban, hát elég volt ahhoz, hogy átfagyjak, lehűljek, jegesedjek, átázzak, havasodjak, szél által megfújassak.

Aztán most itt lesz ez a recept: utánanéztem, miért tavaszi a tekercs. Mert tekercs, az megvan. De szerintem nem tavaszi (már ami a káposztát és a sárgarépát illeti), de ha így hívják, akkor így hívják és kész.

Kínában a tavaszi termést új év körül szüretelik (Gergely-naptár szerint általában január végétől február közepéig eshet ez az időpont), és itt a magyarázat az általam téli zöldségeknek tituált sárgarépa és káposzta tavasziasságára. Mert ekkor szedik le. A tavaszi tekercset az új évi mulatságokban (más néven tavaszi fesztivál) előszeretettel fogyasztják.

Önmagában, melegen és hidegen is megállja a helyét, de egy szószba mártogatva is tökéletes. Én chili szószokat (édes és csípős), szójaszószt és kókuszos curry-szószt tálaltam hozzájuk (is, meg a márványos tojáshoz, meg a húsfalatokhoz).

Tavaszi tekercs


a tésztához:

100 gr magas sikértartalmú finomliszt
1 felvert tojás
kevés hideg víz

a töltelékhez:

200 gr darált sertéshús
100 gr megtisztított garnélarák
4 szál finomra vágott újhagyma
2 kk. finomra vágott gyömbér
100 gr csíkokra vágott káposzta
75 gr babcsíra
1-2 ek. szójaszósz
só (ha szükséges)

Az átszitált liszthez hozzákeverjem a felvert tojás és a hideg víz elegyét. Puha, de tömör tésztává dolgozom össze: sokáig gyúrom, amíg rugalmas nem lesz. Lefedve (vagy becsomagolva) legalább 4 órára, de inkább egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Utána szobahőmérsékleten hagyom felengedni, majd lisztezett felületen kb. 5 mm vastagságúra nyújtom (eléggé vékonyra) és 12 egyenlő, 15x15 cm-es négyzetre vágom.

A tölteléket wokban legegyszerűbb elkészíteni. A húst, a rákot és az újhagymát olajban 2-3 percig, kevergetve sütöm. Hozzáadom a káposztát, a babcsírát, a gyömbért, a sárgarépát és rázogatva ugyancsak 2-3 percig sütöm. Ráöntöm a szójaszószt, esetleg sózom, összekeverem. Hagyom kihűlni.

A tészta-négyzeteket felhasználásig (ha előbb kinyújtottam), letakarom, hogy ne száradjon ki. A lapokat úgy terítem ki, hogy az egyik sarka felém nézzen. A széleit bekenem langyos vízzel. A töltelékből egy kis adagot a lap felénk néző sarkára halmozok. Kissé feltekerem (szorosan), majd a szemben lévő, még szabad két-két sarkot egymásra hajtom, hogy kissé átfedjék egymást. Ezután a felém néző, már félig-meddig tekercsre emlékeztető tésztával beborított töltelékdarabot szorosan feltekerem. A többi lapnál is ugyanígy járok el. Közepes lángon, de forró olajban 1-2 percig világosbarnára sütöm, majd hagyjuk, hogy lecsöpögjön. Forrón, vagy hidegen is lehet tálalni.

És tavaszi tekercsek még:

Törökparadicsom vegetáriánus tavaszi tekercse
Tavaszi tekercs kajanekem oldaláról (az oldal közepe felé)
Chili & Vanília kimerítő írása ugyancsak a tavaszi tekercsről (is), Vietnamból

Hogy miért tavaszi a tekercs, többek között a wikipediáról szedtem. Itt meg egy videó, ami megmutatja, hogy hogyan is készítsük az ételt. Mondjuk vegás változat, meg kaliforniai paprikát is tesz bele (ízlések és pofonok), de hogy hogyan kell hajtogatni a tekercseket (tekercselni, na), arra teljesen jó. Én persze csak utólag találtam meg a videót.

2008. március 26., szerda

zöldségeskedés

Múltkor maradt gombám, vettem hát hozzá spenótot. És ez lett belőle, kínaiasan.

Spenótos gomba

250 gr kisméretű csiperke
nagy csomag spenót (kb 400 gr.)
1-2 ek. sötét szójaszósz
1 ek. sherry
1 ek cukor
frissen őrölt feketebors
2 ek. szezámolaj
2 cm friss gyömbér

A csiperkét negyedekbe vágom, majd ráöntöm a sherryt, megszórom cukorral és rálocsolom a szezámolajat is. Jól összekeverem (de azért a gomba ne törjön má’ össze), lefedem és 1-2 órára a hűtőbe teszem. Ha lejárt a pácolódás, a spenótot alaposan megmosom, letépkedem a levélnyeleket. Kis szezámolajat forrósítok és beleöntöm a gombát, a páclevével együtt. Ráöntöm a szójaszószt is, jól összerázom. Magas lángon kicsit megpirítom, majd hozzáadom a spenótleveleket, a lereszelt/apróra vágott gyömbért is és lefedem. Mérsékelt lángon éppen csak addig párolom, amíg a levelek össze nem esnek. Ha kész, megszórom feketeborssal is. Lehet variálni, pl. különféle fűszerekkel (chilipor, vagy fehérbors, fekete helyett), esetleg fokhagymával, friss chilivel; vagy éppen fele-fele arányban medvehagymával. Legközelebb variálom.

porcelántojás? nem, márvány

Mindig is érdekesnek találtam a márványos tojásokat, de valahogy sosem készítettem el. Pedig nagyon egyszerű elkészíteni; (majdnem) keményre főzni a tojásokat, aztán megtörögetni, aztán bele a szójaszószos-feketeteás lobogó vízbe és csendesen magára hagyni. Aztán kiemelni a vízből és lehéjazni. Ízre nem is vártam bármiféle különbséget a „rendes” főtt tojáshoz képest, és csak egy kicsit lett más íze (köszönhetően a fűszereknek). Így inkább esztétikailag dobta fel a vacsorát.

Márványos tojás

személyenként 1-2 tojás
két-három evőkanál feketetea-levél (vagy három filter feketetea)
4 ek. sötét szójaszósz
egy rúd fahéj
2-3 csillagánizs (vagy kicsit több ánizs)

A tojásokat hideg vízben teszem fel főni, így a fokozatosan való felmelegedéstől nem fog (idő előtt) megrepedezni és a fehérje kifolyni. Ha felforr, egy percig még forralom, majd lehúzom a tűzről. Ezután 13-15 percig még állni hagyom a forró vízben, majd kiveszem onnét. Kicsit megrepesztem a héját itt-ott (vagy teljesen eltávolítom, és akkor full-sötét tojásokat kapok). Annyi vizet, amennyi a tojásokat ellepi, felteszek forrni. Beleteszem a tealeveleket (filtereket), majd a szójaszószt és a fűszereket. A tojásokat óvatosan belecsúsztatom, majd kis lángon 40-50 percig főzzük. Ekkor már ne forrjon a víz! Ha kész, hideg víz alatt eltávolítom a héját. Ha kihűlt, szószba mártogatva előételként, vagy dim sum részeként fogyaszthatjuk.

2008. március 17., hétfő

vacsi, ázsiai módra

Egyik nap (vagyis pénteken) többnyire ázsiai ételeket ettünk, mindenki nagy örömére (ez most lehet, hogy gúnyosan hangzott, pedig tényleg örültünk neki, mer szeresssük a keleti kajákat).

A menü:


Tavaszi tekercs

Márványos tojás

Nyársra szúrt húsfalatok

Spenótos gomba



És mivel most nagyon fáj a hasam, ezért ennyit a "ma-minden-elmaradt-posztot-felrakok" filozófiáról. Majd ha visszajövök otthonról, fel is rakom szépen.

paradicsomos tétta

Kissé elmaradtam mostanában a megfőzött/megsütött ételek posztolásával, úgyhogy most megpróbálok párat feltenni, talán mindet. Nem köntörfalaznék, vágjunk bele:

Paradicsomos-gombás-szalonnás spagetti


100 g császárszalonna
250 g gomba (pl. csiperke)
250 g paradicsom
olívaolaj
spagettitészta
frissen őrölt bors
friss bazsalikom


A kockákra vágott szalonnát közepes lángon megpirítom. Ezalatt elegendő zsiradékot is enged. Beleteszem az apróra vágott paradicsomot, levével együtt. Bő tíz percig párolom, majd hozzáadom a négy felé vágott gombát, összeforgatom. Lefedve pár percig párolom, majd ízesítem. Hozzáadom a friss bazsalikomot is, keverek rajta még egyet és leveszem a tűzről. Sós vízben kifőzöm a spagettit (de a közepén kicsit nyers marad), és hozzákeverem a szószhoz, majd tálaláskor meglocsolom egy kis olívaolajjal.


A szószhoz elvileg terveztem rakni egy kis paradicsom pürét is (tekintettel a március elején kapható vízízű paradicsomokra), de meglepően ízletes és érett egyedeket kaptam az egyik Plus áruházban. Így erre nem volt szükség:) Az étel egyébként nyáron az igazi. Friss, nyári nap érlelte paradicsommal és intenzív illatú, hatalmas és sötétzöld levelű bazsalikommal, hát már várom a nyarat.

2008. március 9., vasárnap

burgonya, paprika és padlizsán

Méghozzá, egymásba töltve. De nemám mindenki-összevissza-egymásba, hanem a burgonya és a padlizsán a paprikába. Nagy, piros kaliforniai paprikába. Piacon (vagyis vásárcsarnokban, hogy pontos legyek) vett, nem-idény jellegű, vöröslő, édes kaliforniai paprikába, melynek felvágásakor illatozott a magháza, és hűvös, de finom levet eresztett az erezete.

Önmagában is kellemes vega-vacsora, de én hússal ettem, köretként (csirkehúst megforgattam borsos lisztben és aranyszínűre sütöttem). Barna rizzsel és lencsével is kellemes, valamint salátával. Indiai kenyerekkel is (naan és csapati) jó lehet, hozzá uborkás és mentás raitával.

Burgonyával és padlizsánnal töltött kaliforniai paprika


2 nagy, piros kaliforniai paprika (szerintem zölddel is jópofa lesz az étel)
200 gr kifliburgonya
1 kis vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2 cm friss gyömbér
1-2 friss, zöld chilipaprika
kb. 5 ek. víz
napraforgóolaj
1 közepes padlizsán
római kömény
őrölt koriander
csipetnyi chili
1 ek. citromlé
frissen őrölt feketebors


A paprikákat szárát a környező hússal levágom, majd megeszem. Az ereket kivágom. Enyhén sós vízben felrakom főni, úgy, hogy a víz teljesen ellepje. 6 percig főzöm, majd fejjel lefelé lecsöpögtetem belőle a vizet. A burgonyát kis kockára vágom és sós vízben megfőzöm. Az apróra vágott hagymát, gyömbért, chilipaprikát olajon megfuttatom., majd beleteszem a felkockázott padlizsánt is, míg kissé megbarnul. Ezután hozzáteszem a szétnyomott fokhagymát, a citromlevet, a köményt, a koriandert, a chiliport, a borsot; sózom, majd a vizet is hozzákeverem. Magas lángon addig kevergetem, míg a folyadék el nem párolog belőle. A sütőt 190 fokra előmelegítem. A paprikákat megtöltöm a fűszeres padlizsános-burgonyás keverékkel, meglocsolom kis olajjal és 30-40 percig sütöm őket. Ha kész, hagyom kicsit hűlni, majd még csepegtetek rá kis citromlevet.

Értelemszerűen ebből két adag lesz, azaz a recept két személyre szól. Vagy egy személy részére, pölö ebédre és vacsorára. Vagy három személyre, ahol valaki nem szereti ezt, vagy csak nem kér, stb, ezt lehetne így egy darabig folytatni:)))

A Farmer's Market-ből.

2008. március 8., szombat

pesto mindörökké

A pestót ugye senkinek nem kell bemutatni, de aki még esetleg nem találkozott volna vele, hát lássuk. A pesto vitathatatlanul olasz konyha egyik legnagyszerűbb találmánya. Ízorgia a javából: illatos bazsalikom, csípős fokhagyma, baromijóóó fenyőmag, valamilyen kemény sajt (rendszerint Parmiggiano Reggiano, vagy Grana Padano, vagy Pecorino) és selymes, extra szűz olívaolaj. Jelentése szerint valami töréshez van köze, nyilván a mozsárban való elkészítésre utal. Származásilag észak-olasz eredetű, főleg Genovából és környékéről (pesto alla genovese), de ismerünk déli olasz területekről valót is (pesto alla siciliana), amelyet paradicsommal készítenek.

Én személy szerint imádom a pestót. Mindenhez. Kolbászhoz, tojáshoz. Kenyérre. Sajthoz, chiliszósszal. Pirítóshoz. Sonkához. Aztán ma Jamie egyik könyvében találtam még, mikhez lehetne még felhasználni (illetve ő mihez használja még). Paradicsomsalátával. Rozmaringos sült csirkével. Mozzarellával (én hozzátenném, friss kecskesajttal). Faszénen sült zöldségekkel (főleg a padlizsán piszkálta fel a fantáziámat). Bruschettához. Fokhagymás-tejszínes feketekagylóval. Én meg szerényen tésztával ettem, meg zöldborsóval, meg sült zellerrel. Gyors és finom vacsorám volt.

Zöldborsós-pestós tészta sült zellerrel


két marék farfalle
két ek. pesto
100-150 ml tejszín, vagy esetleg tej
1 kis fej vöröshagyma
frissen őrölt bors
olívaolaj
napraforgóolaj

egy-két marék zöldborsó
fél, nagy zellergumó

A recept kábé két emberre szól, de lehet, hogy kevesebbre (nekem elég volt két étkezésre), de tessék kísérletezni. A tésztát sós vízben felrakom főni (inkább kicsit keményebb maradjon a közepe -al dente -, mintsem túl puha legyen), majd félúton beledobom a zöldborsót is. Ha kész, leszűröm és félreteszem. Az apróra vágott hagymát a napraforgóolajon üvegesre párolom, majd beleteszem a pestót. Kicsit felforrósítom, majd felöntöm a tejszínnel és elkeverem. Borssal ízesítem. Ebbe kavarom bele a zöldborsót meg a tésztát, majd meglocsolom olívaolajjal. Ekkor már nem melegítem. A zellert vékony szeletekre vágom, majd napraforgóolajon először félig puhára párolom. Ezután a lángot erősebbre állítom, és aranybarnára sütöm. Kész is, én megszórtam frissen reszelt Grana Padanóval.

Legközelebb tuti több pestót teszek bele.:)

A pestóról szóló bevezetés többek közt a wikipediáról, a Jamie Oliver által ajánlott fogások pedig a Jamie vacsorái című könyvből valók.

2008. március 5., szerda

tavasz

A kördést Cookingstartól kaptam: számomra mit jelent a gasztronómiai tavasz? Először talán a normális tavaszról ejtenék pár szót, amelyet már mindannyian hónapok óta várunk (én legalábbis biztosan). Én nagggyon híve vagyok ennek a február-végén-is-pulcsiban-szaladgálunk fílingnek, mert már lehet, mert ilyenkor már süt a nap; olyannyira, hogy a múlt hét hétfőjén egy kedves barátnőmmel a székesegyház tövében fagylaltot nyaltunk (fanyar, zöldes lime és mélysárga, fekete pöttyös és édes vanília), és kifejezetten melegünk volt. A sötétkék farmerom magába szívta az összes napfényt, amit kapott, a fotonok pedig hőenergiává alakultak a combomon, de még hogy.


Aztán a virágok. Végre nyílnak, végre rügyeznek. Végre ébredezik a természet, újra, színesen és illatosan. A Mecseken már javában nyílik a hunyor, a gyümölcsfák édeskés illatát lassan a városban is érezni, az ibolyák is lilulnak a panelházak közti füves-bozótos területeken. A belvárosban elvirágzott már a krókusz, most törpe tulipánok és törpe nárciszok virítanak. A lakásban pedig jácint, nárcisz és krókusz: ilyenkor muszáj pár cserepes-hagymás növényt beszerezni, hogy biztassuk magunkat: most már itt a tavasz és sehova sem megy (csak néha szabadságot vesz ki, na).


Aztán a tavaszi kaják, úgy értem, a gasztronómiai tavasz. Az első, apró szilva méretű, pirosan vigyorgó hónapos retek: ropogós és friss, lédús és csípős. Az első, sötétzöld galambbegysaláta, amely magától nőtt a kerti tó körül, és hozta magával a testvéreit is. Az első földieper, amely éretten piroslik a levelei közt. És reggeli turmixba ugráló, sok-sok földieper. És még, eper, mentás bóléban. Az első tavaszi rántott csirke, paprikás-petrezselymes újburgonyával, friss ízekkel. Az első borsóleves, zsenge cukorborsóból, apró, ízes sárgarépával, aromás petrezselyemmel és puha, hatalmas nokedlivel, úgy, ahogy anyu szokta. Az első sóskaleves, buggyantott tojással, amelyet mindig a szabadban kell elfogyasztani, a szőlőlugas, vagy a lilaakácos alatt.


Ez kell nekünk: tiszta napsütés, kutya csaholása, hószínű bárányfelhők, langyos szellő, méhek zümmögése, öcskös kacaja az aranyvesszőcserje mögül, kibújó sziklevelek, azúrkék ég, nárciszok és gyöngyvesszők, égő venyige csípős illata, hajnali fülemüle éneke, akácillat, bodzaszörp, medvehagymával telenőtt erdő.

Kedves Mademoiselle és Fakanál, Nektek mit jelent a gasztronómiai tavasz?