2009. január 31., szombat

új design

Na egy kicsit változtattam a blog színein/logóján. Kicsit farsangos-retrós-naggggyonszínes lett, már ami a fejlécet illeti:) Lehet kommentelni ofkorz, kinek mi tetszik, kinek mi nem tetszik, csak bátran.

Valami viszont nem stimmel az árnyalatokkal a logó lilás-kékes színeiben, mintha maszatos lenne, vagy valamilyen műtermék lenne ott. Van valakinek ötlete, hogy ez miért van? Esetleg más kiterjesztéssel ez elkerülhető? Segítsetek kérlek:)

Aztán lehet, hogy ez a fullfekete háttér nem sokáig lesz, de most tetszik:)

UPDATE: Sikerült megoldani a fejléc-elmosódás-problémát!:D Gabka, köszönöm szépen, hogy írtál nekem ezügyben, végül a Te leveleden felbátorodva néztem utána pár dolognak:D

2009. január 24., szombat

máj és citrom és fokhagyma, újra

Már egyszer készítettem májat fokhagymával és citrommal, most kicsit újragondoltam az ételt, és egyszerűsítettem rajta. Tésztát nem tálaltam hozzá, friss kenyérrel ettük.

Pozitív: Ugyanazok az ízek, talán frissebb aromák a nyers fokhagyma és a citromhéj/citromlé használata miatt. Sokkal gyorsabb és nem tökölős ez a verzió. A tészta nem is hiányzott, jobban lehet koncentrálni a májra.

Negatív: Azért annak a sült citromhéjnak a ropogós textúrája szépen kiegészítette a máj krémes lágyságát, de az ízében nem múlja felül a friss citromot.

Citromos-fokhagymás csirkemáj

600 g csirkemáj
1 fej fokhagyma
2 citrom (nem kezelt héjú)
2-3 púpozott ek. liszt
napraforgóolaj


A csirkemájakat az esetleges zsíroktól, hártyáktól (meg a lépektől) megtisztítjuk, majd lisztbe forgatjuk. A fokhagymákat gerezdjeire szedjük, megtisztítjuk, fokhagymanyomón áttörjük. A citrom héját lereszeljük, az egyiket felvágjuk és a levét az egyik feléből kifacsarjuk.

Annyi olajat öntünk a serpenyőbe, hogy a májakat majd elfedje. A napraforgóolajat felforrósítjuk, és a májakat 5-6 perc alatt megsütjük (én majdnem takaréklángon sütöttem, mert különben igencsak szépen durrog és fröcsög, tapasztalat). Az áttört fokhagymákat egy nagyobb jénaiba szórjuk, amiben majd az összes máj bőven elfér. A kisült májakat ebbe az edénybe tesszük, lefedjük. Ha kész az összes máj, rászórjuk a citromhéjat, sózzuk, meglocsoljuk pár teáskanál citromlével, lefedjük, és a tartalmát jól összerázzuk, ezáltal mindenhol jó fokhagymás és citromos lesz. Kész is van.

2009. január 20., kedd

gyors poszt a vizsgaidőszak végefelé

Most csak egy gyors ázsiaira jelentkezem, pontosabban szólva kínaira. Kinéztem egy babcsírás receptet az egyik könyvben, konkrétan egy kacsás receptet. Nagyon megtetszett, mert ananászt és gyömbért használ, nagyon illatossá is téve így az ételt. A két kilónyi kacsával viszont nem akartam pepecselni (sütőben kellett volna sütni 2-3 órán át, miközben szójaszószos-reszelt gyömbéres cuccal kell locsolgatni félóránként). Úgyhogy egy gyors csirkés vacsora lett belőle, szerintem ehhez is elég jó lett az ananász meg a gyömbér. Mellesleg nagyon jó minőségű friss ananászt kaptam, egyszerre illatos, édes, savas volt, szóval hálisten nem kellett konzervet használni.

Gyömbéres-ananászos csirke mungóbabcsírával

2 nagy csirkemell, kockára vágva
szilva méretű friss gyömbérgyökér (lehet nagyobb is:))
2 ek. szójaszósz
kevés só
3 ek. napraforgóolaj
200 g mungóbabcsíra
2 vékonyabb szál sárgarépa
5-6 szál felaprított újhagyma
2 ek. barnacukor (ehelyett én pálmacukrot használtam)
1 ek. vörösborecet
250 g ananász
125 ml húsleves
1 mokkáskanálnyi nátrium-glutamát (opcionális)
1 púpozott ek. étkezési keményítő, 4 ek. vízben elkeverve

A gyömbér harmadát lereszeljük, a többi részét apróra vágjuk. A húsra rálocsoljuk a szójaszószt, 10 percig állni hagyjuk. Ezután kevés olajat felforrósítunk, a húst a szójaszósz nélkül nagy lángon megpirítjuk, majd ha nagyjából kész, ráöntjük a szójaszószt (amibe pácolódott a hús) és a lereszelt gyömbért is hozzáadjuk. 2-3 percig kevergetve sütjük, majd félretesszük, úgy, hogy a szójaszószos-olajos lötty lecsepegjen róla (mondjuk egy szűrőben).

Felforrósítjuk a 4 ek. olajat, rádobjuk az apróra vágott gyömbért, és gyakran kevergetve kicsit megpirítjuk, hogy lehessen érezni az illatát (nem kell neki sok), majd az újhagymát is beledobjuk, az edényt néha megrázogatjuk. A répát meghámozzuk, de egészben hagyjuk, majd két percig lobogó vízben előfőzzük. Az ananász két végét levágjuk, majd lehámozzuk. Szeletekre vágjuk, a középső részét kidobjuk, a körülötte lévő részét falatnyi darabokra vágjuk, ízlés szerinti mennyiséget félreteszünk (én majdnem az egészet beletettem, 250 g-t mértem kábé ki).

Az előfőzött répát karikára vágjuk, az ananásszal együtt a serpenyőbe dobjuk, majd a húst is utánaküldjük. Megszórjuk a barnacukorral és meglocsoljuk az ecettel, majd hozzáöntjük a húslevest és beletesszük a babcsírát is. Megkeverjük, esetleg a nátrium-glutamáttal ízesítjük, két-három percig alacsony hőfokon, lefedve főzzük.

Végül hozzáöntjük az étkezési keményítőt is, majd amikor a szósz eléggé besűrűsödött, kész is van. Arra kell egyébként figyelni, hogy az ananász és a babcsíra is kicsit ropogós maradjon, azaz ha nagyon érett az ananász, akkor érdemes később az ételbe tenni.

2009. január 13., kedd

mit olvastam 2008-ban?

Vestától kaptam a kördést. Sekélyes Starf nem sok mindent olvasott a múlt évben, hát, ez van. Nem is bírtam összeszedni 5 dolgot, de mint mondják, a kevesebb több. Úgyhogy csak négy címet írok ide. Igazság szerint ebből a négyből is két könyv az, amit úgy olvastam, ahogy egy könyvet kell. A másik kettőből egyet úgy nagyjából, a másikat viszont nagyon többször. Mindjárt meglátjátok, hogy értem ezt.

1. Ken Follett: Az idők végezetéig

Történelmi regény, egy katedrális sorsa körül forog a cselekmény. Valójában A katedrális című könyv folytatása, az 1300-as évek derekán játszódik, 200 évvel az előző könyv után. Hiteles és korhű leírások, izgalmas történetek. Szeretem, az 1060 oldalával együtt. A szerző előző könyve is kábé 800 oldal, de ott alig vannak sorközök és a betűk is kábé nyolcas betűmérettel nyomattak. Legalább sokáig tart elolvasni.

2. Provence, gasztronómiai kalauz

Anyutól kaptam a kis könyvet, nugátkészítéstől a helyi zöldséges ételeken át, rengetegféle hal-és tengeriherkentyű ételéig egész Provence-t bejárja. Szép képek, klassz leírások. Na ez az a könyv, amit úgy nagyjából olvastam csak. Biztosan maradtak benne kihagyott részek, de van, amibe többször is belevetettem magam.

3. Thomas Wharton: Szalamandra

A kedvenc regényem evör. Valójában mese, meg utazóregény, meg történelmi regény. Hihetetlen fantáziával és képzelőerővel alkották a könyvet, a nyomtatás és a nyomda témakörének is szentelve. Najó, az igazság az, hogy már n+1-szer olvastam a könyvet, hálisten 2008-ban is, különben csak három cím szerepelne itt (tudom, tudom, szégyenletes).

És rátátátátáttádámm, 4. Általános mikrobiológia

Hátborzongató. A könyv, amit nemcsak hogy többször olvastam, de oda-vissza tudtam, kívülről ám! No comment.

Hát ennyi lenne az én listám:) Ha esetleg valakinek meglenne Thomas Whartontól a Jégmezők (Icefields), szívesen venném az infót, hogy hol, mennyiért vette.

Az öt négy ember pedig, akit belinkelnék, hogy ők is áruljanak már el magukról és az olvasási szokásaikról valamit:

1. Cserke
2. Tintaleves
3. Lorien
4. Grenadine

Hajrá!

2009. január 8., csütörtök

kedvenc szakácskönyveim

Lentől kaptam még tavaly a szakácskönyves körkérdést, miszerint milyen könyvekből főzök, milyen szakácskönyveim vannak.

Nemcsak én kaptam szakácskönyvet kis koromban (azaz már ott el lettem rontva), de ugyanígy Len is. Ő Donald kacsásat, én Micimackósat. Volt benne 3-4 recept, amit megcsináltam (vagy anyu), de persze mindet szerettem, elképzeltem az ízüket, az illatukat, a serpenyőben sercegő Micimackó Sajtos Pirítósát, a Róbert Gida Kukoricás Levesének szájba bekanalazását, Bagoly Céklás Óra-Salátájának színét, melyben a cékladarabok annak rendje és módja szerint összepirosozták az alattuk fekvő keménytojás-szeleteket. Ma már talán kifinomultabb könyvekből főzök, talán több sikerrel is. Megjegyezném, Öcskös is szívesen forgatja most a Micimackós könyvet. Már előre látom, hogy milyen veszekedések lesznek 10 év múlva, mert nem tudjuk eldönteni, ki főzzön, mert majd mindenki akar.

Az abszolút kedvenc a Szakácsok könyve (The Cook’s Book). Alapos, mindent átfogó. Sokszor elég csak egy ötlet belőle, és jön az ihlet, máskor meg órákon át bújom. Le a kalappal a szerkesztő (asszem Jill Norman) előtt, klassz bandát állított össze. Pierre Hermé írt a cukrászatról, Ferran Adrià a habokról, Charlie Trotter a halakról és a zöldségekről, Greg Malouf a közel-keleti konyháról, csak hogy párat említsek. Tökéletes; szép képek, pontos leírások. Csak ne lenne ilyen nehéz egyensúlyozni a pár kilójával a konyhában, mártáskevergetés közben.

Egy új szerzemény a Japanese & Sushi című remek, mely a japán konyha alapjaiba kalauzol Bár még csak ízlelgetés alatt áll, de szeretem a stílusát. A japán konyha egyszerűségére épít. Csak egy-két cím: Zöldteában tálalt rizs lazaccal; Spenótlevelek földimogyorószósszal; Fésűkagylós-garnélás káposzta-palacsinta; Dashiban főtt újburgonya. Tuti befutó, sok nyálcsorgató sushi-recept is van benne.

Már többször is főztem az Essential Asian Cookbook-ból, és mindannyiszor klassz lett az eredmény. Az egész Távol-Keletet lefedi, egészen Indiától a Fülöp-Szigetekig. A könyv országok szerint mutatja be a rengeteg receptet, bár nincs mindegyikhez fotó. Talán pont amiatt, mert akkor sokkal nagyobb lenne. Szeretem benne, hogy van pár téma, aminek külön-külön fejezetet szentel, a régiókon kívül, ilyen például az italok, kenyerek, chutney-k, fűszerkeverékek. Nagyon szeretem a vietnami és a thai fejezeteit.

Egy régi (90-es évek eleje) örökség a Natúrkonyha című könyv, mely a naturális és egészséges táplálkozás alappilléreire is kitér, pontos biológiai folyamatokkal és információkkal. Nem ferdít, mint sok újabb kori könyv. Nagyon jó receptek vannak benne, évszakok szerinti felosztásban. Külön fejezet a kenyereknek és az italoknak, valamint az alaprecepteknek. Nincs benne túl sok fotó, de amennyi van, az tökéletesen elegendő. Abszolút kedvenc letisztult, egyszerű ízekkel, sok nyersétellel, kreatív főfogásokkal és fantasztikus, de emelett egyszerű desszertekkel.

Jamie Oliver Jamie vacsoráiról már írtam egyszer, lásd itt. Azóta több receptet is elkészítettem belőle, mind jó volt (kivéve egyet, a Maryland-i módra készült csirkemell, melyet banánnal és kukoricával kellett készíteni; nem is értem, néha miért vagyok kíváncsi ilyen receptekre). Szeretem az anyagát is, mert nem fényes papírra, hanem rendes papírra nyomtatták, ezért a képek sem verik vissza a fényt, és barátságosabb a kézbevétele is.

Az egyetlen magyar kedvenc Stahl Juci Végre Otthon könyve, mert jó vacsorareceptek vannak benne, az ünnepi menüsorokról nem is beszélve. A könyvei közül szerintem ebben a legszebbek a képek, úgy látszik, megtalálta a stílusát a fotós. Nagyon sok recepttel szemezek benne, csak egy kis akaraterő meg nekifutás hiányzik. Általában úgy szoktam főzni ebből, hogy kinyitom, kinézek egy receptet, aztán csinálok valami ázsiait, teljesen máshonnan:) De majdcsak lesz idő/kedv mindenre. Tervek persze mindig vannak.

Az utolsó adag könyv nem is egy, hanem egyenesen négy kis füzet, az Umami Books négy kötete. Ezekből tudtam meg, mi az umami, hogy készül a dashi és mi ezeknek a finom dolgoknak a története. Az első könyvecskében alapdolgok vannak, kelet összehasonlítása nyugattal a gasztronómia terén, nyugati kajákban lévő umami ízlelgetése. A másik három különböző régiókból mutatja be az umamiban gazdag ételeket, frankó receptekkel. A favorit a thai és a vietnami (itt is), eszméletlen jó ételek vannak ezekben a 40-50 oldalas apró könyvekben. A fotók persze gyönyörűek, pont olyanok, amik nagyon tetszenek. Másik pozitívum a könyvecskékkel kapcsolatban, hogy kis helyen is elférnek a konyhában, miközben mondjuk halszószt keverek páclébe, vagy wokban sütkérezek.

Most megyek, eszem valamit. Mivel gondolom már mindenkinél volt a kördés, ezért nem adom tovább senkinek, de ha valaki erős késztetést érez, hogy megossza velünk szakácskönyvolvasási hajlamait, hát ne habozzon:)

leves hideg napokra

Mint ígértem, januárban jelentkezem, s lássatok csodát, sikerül betartanom az ígéretemet. Ez azért nem túl jellemző rám, igaz?:)

Két napja várok arra, hogy lehessen fotózni nappali fénynél, ugyanis tegnap és tegnapelőtt is olyan felhőtakaró jellemezte Pécs égboltját, hogy szinte éjszaka több fény jut be az ablakon. Ma végre kisütött a nap, úgyhogy Starf nekilendült (bár a képen ez annyira nem is látszik).

A napos idő ellenére nincs túl meleg, ilyenkor nekem nagyon jól bírnak esni a tartalmas, netán fűszeres levesek. Sokszor készítek levest, legtöbbször húslevest, mert azt nem lehet megunni. Kedd este főztem ezt a pikáns, de egyszerű levest. A legjobb benne, hogy nagyon hamar elkészül.

Gyömbéres-chilis sárgarépaleves

1000 ml zöldségalaplé (vagy víz)
500 g sárgarépa
1 nagy krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
1 tk garam masala
jókora ujjnyi friss gyömbér
1 vörös chili
1 lime
frissen őrölt feketebors
3 ek olívaolaj

A zöldségalaplevet közepes lángon feltesszük főni, a répát, a krumplit, a vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, darabokra vágjuk, majd a leveshez adjuk. Ha felforr, takarékra állítjuk és 20-30 perc alatt puhára főzzük a zöldségeket. Közben a chilit kimagozzuk, majd kis darabokra vágjuk, a lime levét kifacsarjuk, a gyömbért meghámozzuk és felaprítjuk. Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beleszórjuk a gyömbért és a chilit, egy-két percig kevergetve pirítjuk. Ezután hozzáadjuk a garam masalát és a lime levét. Pár percig kevergetjük, majd lehúzzuk a tűzről. Ha a zöldségek megfőttek, elzárjuk a leves alatt a lángot, és megvárjuk, míg kihűlnek, hacsak nem botmixerrel dolgozunk (tapasztalatból inkább tessék megvárni, a frissen főtt leves hőmérséklete nem tesz jót a bőrnek). Ezután a fűszeres olajos cuccal együtt turmixoljuk. Ha már homogén, visszaöntjük a lábosba, sózzuk, ha kell, borsozzuk, felforrósítjuk, de már nem főzzük. Frissen őrölt feketeborssal és lime vékonyan lehámozott héjával díszítjük, friss kenyérrel/bagettel/chapatival tálaljuk.

Főztem már korábban is sárgarépából krémlevest, ld. itt.

Valamelyik Reader's Digest könyvből írtam ki ezt a receptet pár éve.