2011. február 26., szombat

édes-savanyú sertésnyelv

belsőséges típus vagyok. nem kapok frászt a májtól, a vesétől, de a velőtől és a nyelvtől sem. már nem először főztem nyelvet, pedig nagyon sokáig nem ettem. oké, disznósajtban biztosan, de főve, valamiféle mártással csak tavaly készítetten először. először chili és vanília útmutatásai alapján ravigote-mártás készült hozzá. a ravigote-mártás vinaigrette-alapú, kapribogyó és zöldfűszerek mellett keménytojás is van benne. most kétféle mártást főztem, az egyik egy julia child-féle édes-savanyú szósz (recept lentebb), és mivel sertésnyelvről van szó, a másik egy hagymamártás (sauce soubise). ez utóbbi besamel-alapú, sok-sok vöröshagymával és kevés tejszínnel dúsított isteni finom, édeskés mártás (mindenféle disznóhússal is jó). mindkettővel remek volt a nyelv.

főtt sertésnyelv édes-savanyú mártással, gyöngyhagymával és mazsolával

1000 g sertésnyelv
*2 közepes vöröshagyma
*2 közepes sárgarépa
*fél kis zeller
*kis csokor petrezselyem
*3-4 ágacska kakukkfű
*2 babérlevél
*4 szegfűbors
*2 gerezd hámozatlan fokhagyma
*a főzővízbe literenként egy evőkanál só
1 közepes répa
1 közepes vöröshagyma
a zeller másik fele
1 babérlevél
75 g bacon
50 g vaj
180 g gyöngyhagyma (ha savanyúságból készítjük, akkor egy kis üvegnyi)
két marék apró mazsola
200 ml száraz fehérbor
200 ml a nyelv főzővizéből
200 ml marhahúsleves
2-3 ek dijoni mustár
2-3 ek méz
frissen őrölt feketebors
kevés vaj

a nyelvet megmossuk, egy órára hideg vízbe áztatjuk. utána feltesszük főni, a főzővízbe literenként egy evőkanál sót teszünk bele. erős tűzön felforraljuk, a habját leszedjük. utána beletesszük a csillaggal jelölt hozzávalókat (a hagymát, a zellert és a répát darabokra vágjuk) és a nyelvet lassú tűzön másfél-két óra alatt puhára főzzük. akkor van kész, ha egy kést könnyedén bele tudunk szúrni a nyelvbe. utána a mosogatóba hideg vizet engedünk, a nyelveket beletesszük. a főzővizet megtartjuk. ha a nyelv már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, egy késsel lefejtjük róla a bőrét (nem mindenhol takarja), levágjuk a zsíros/kötőszövetes-nem odaillő részeket. utána a fogyasztásra kész nyelvet visszatesszük a főzőlébe.

a mártáshoz a répát, a hagymát és a zellert apró kockára vágjuk (ez a mirepoix) a baconnel együtt és a vajon lassan megpároljuk (kb 10-12 perc), időnként megkavarjuk. ha friss gyöngyhagymát használunk, akkor forró vízbe dobjuk és egy percig főzzük, hogy a héja meglazuljon; leszűrjük, a héját lehúzzuk, a két végét levágjuk, a gyökeres felébe éles késsel x-et rajzolunk (a savanyúságos gyöngyhagyma esetére lejjebb, dőlt betű után térek ki).

a bort a mirepoix-bacon keverékhez öntjük és erős tűzön főzzük, hogy kb. a harmadára beforralódjon. utána hozzáadjuk a 200-200 ml nyelv-főzővizet és marhahúslevest (mivel a nyelv főzővize sós, illetve, ha a marhahúsleves is sós, ezután már biztosan nem lesz szükség sózásra). beletesszük a babérlevelet és a friss gyöngyhagymát. kb 30-40 perc alatt a hagymákat megfőzzük. eközben ne kevergessük, mert szétesnek, inkább csak rázzuk az edényt. lehet, hogy kell még rá folyadék.

ezután jön a legjobb rész: a hagymákat kiszedjük a léből (ez eltart egy darabig, he he), félretesszük. beletesszük a mustárt és a mézet, botmixerrel pürésítjük. ezután szitán átnyomjuk. a mártást visszatesszük az edénybe a hagymákkal együtt, hozzáadjuk a mazsolát, felmelegítjük, borsozzuk, majd kevés vajjal fényezzük.

savanyúságos gyöngyhagymával így készítjük: a boros-babérleveles-főtt zöldségekhez kevesebb húslevest és főzőlevet öntünk, kicsit elforraljuk és ezután pürésítjük. a mustár és a méz így is mehet hozzá. az ecetes gyöngyhagymát leöblítjük, a szitán átnyomott szószhoz adjuk a mazsolával együtt, pár perc alatt megforrósítjuk, végül kevés vajjal fényezzük. ez az egyszerűbb verzió. :)

a nyelvet éles késsel vékonyan felszeleteljük, meglocsoljuk a szósszal. kenyérrel tálaljuk, esetleg salátával.


julia child: mastering the art of french cooking, erősen átdolgozva

2011. február 25., péntek

fehérboros feketekagyló

több éve még utáltam a kagylót. meg úgy általában a tengeri herkentyűket. aztán egy dél-olasz nyaralás alkalmával olyanokat zabáltunk ettünk kagylóból, garnélából, hogy azóta is emlékszem, milyen finom volt. ott szerettem meg a herkentyűket. manapság, hogy már itthon is hozzáférhető a friss, élő feketekagyló, nem nehéz egy könnyed vacsorát ebből összedobni. nem nagy vasziszdasz, pár hozzávaló és kész a finom és nyaralást idéző étel. valljuk be, ez azért ilyenkor, február végén azért tényleg tartja bennünk a lelket.

kagylót már egész évben kapni, de érdemes az „r-betűs” hónapokban enni. a kagylók pucolására jól oda kell figyelni. a héjukat folyóvízben alaposan le kell kefélni, a szakállukat levágni vagy kihúzni. a metro-ban élő kagylót lehet kapni, ma különösen szép, nagy darabokat kaptam. alapjáraton kinyílhatnak kicsit (1-2 mm), de ha nagyobb ütésre nem húzódnak össze, akkor azokat ki kell dobni, mert nem élnek. főzés után meg azt, amik zárva maradnak, nem olyan nehéz ez. többször érdemes őket átöblíteni, hogy mentesek legyenek mindenféle homokszemcsétől, julia child pedig még egy-két órás áztatást is ajánl, hogy a homok kimosódjon a belsejükből.

egy kiló kagyló két ember számára egy étkezésre elegendő, én friss kenyeret és egy egyszerű zöldsalátát is készítettem hozzá. a recept pedig egyszerű: a fehérbort hagymával és zöldfűszerekkel ízesítjük, vajjal dúsítjuk és ebben főzzük meg a kagylókat. a friss és főtt kagyló kissé tengerillatú, a húsa az egyik héjára tapad és kicsit összehúzódik.

moules à la marinière

1000 g élő feketekagyló
300 ml száraz fehérbor
2 salottahagyma
1 nagy póréhagyma (opcionális)
kis csokor petrezselyem
1 babérlevél
frissen őrölt feketebors
75 g vaj

a kagylót megtisztítjuk: folyóvízben jól lesikáljuk őket, szakállukat letépjük vagy levágjuk, vizet engedünk rájuk és többször átmossuk. egy-két óráig áztathatjuk is őket a mosogatóban, hogy az esetleges homokot kiszűrjék a belsejükből.

a bort felforraljuk, 2-3 percig lassú tűzön forraljuk. a hagymát apróra, a pórét vékony karikára vágjuk, a petrezselyem szárával, a babérlevéllel, borssal együtt a kissé beforralódott borhoz adjuk, pár percig főzzük. hozzáadjuk a vajat is.

a kagylót beledobjuk a fazékba, azonnal lefedjük és erősebbre állítjuk a lángot. kb 4-5 percig főzzük/gőzöljük, közben párszor megrázzuk az edényt úgy, hogy a hüvelykujjunkkal a fedőt az edényre szorítjuk. így az alsó kagylók felülre, a felső kagylók alulra kerülnek.

a petrezselymet apróra vágjuk. a kagylókat legkönnyebb leveses tányérban tálalni. egyszerre ne sokat tálaljunk ki, nehogy kihűljön, majd merjünk rájuk egy ujjnyi levet is és szórjuk meg petrezselyemmel. friss kenyérrel, a főzéshez használt fehérborral tálaljuk. nálam még saláta készült hozzá galambbegysalátából és rukolából, kevés sóval, borssal, olívaolajjal és balzsamecettel. a kagylókat simán kézzel a legtutibb enni, a kenyérrel a szaftot tunkolni pedig egyszerűen mesés.