irány nyaralni (nemsokára)

ezennel ennek a vizsgaidőszaknak is vége. végre. most következik 4 nap meló (gyakorlatilag ma bemegyek a moziba, eladok sok-sok mozijegyet, és ki sem jövök vasárnap estig), hétfőn meg irány a képen látható hely:)

starfi megint igazoltan lesz távol, körülbelül két hétig. aztán ha minden jól sikerül, fotózgatok azért ételeket, főleg grillezős dolgokat. és ha visszajöttem, könyörtelenül megosztom veletek.

szép nyarat mindenkinek, aki mostanában tervezi a pihenést.

off: július 20-ig

gyors wok-os vacsi

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő
só

a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.

maradék cukkiniből

elmesélem, hogy szokott ez lenni.

a pár napos cukkini. már nem annyira zsenge, hogy valamilyen friss étel kerekedjen belőle, hanem kicsit megszikkadt. starfi általában a hatalmas cukkiniket kedveli, valószínűleg azért, mert van benne egy kis etióp vér, ugyanis rendszerint mindenből túl sokat főz, mindig túlvásárolja magát. naszóval hazaér, előkészül: a cukkinit meghámozza, majd utána jön rá, hogy ez lehet, hogy sok lesz egyszerre egy ételnek. úgyhogy csomagol folpakkba, betesz a hűtőbe. ott még "érik" pár napig, és akkor - mi legyen belőle? - jön a kérdés. legyen leves, hahá, méghozzá krémleves, mert azt csak felteszi az ember főni, mindegy, milyen állagú a levesbe készülő zöldség.

de most nem az lett belőle, ugyanis egyik nap lapozgattam a natúrkonyha című könyvet, és abban volt egy étel, igaz, az karalábéval készül. és akkor bevillant a cukkini. úgyhogy, tessék. közben kitaláltam, hogy egy cseppet átvariálom, ráadásként én bizom gyömbérrel fogom készíteni, a natúrkonyhás természetesen nem nagyon fűszerezi. és jól bevált a gyömbér.

gyömbéres cukkinipalacsinta metélőhagymás túróval

kb 500 g kimagozott cukkini
250 g túró
150 g búzadara
1 tojás
löttyintésnyi olívaolaj
jó sok friss gyömbér
frissen őrölt feketebors
só
1 kis pohár tejföl
1 csokor metélőhagyma
a sütéshez növényi olaj

a cukkinit lereszeljük, hozzáadjuk a búzadarát, a tojást és 100 g túrót. a maradék túró a körítéshez megy. ezután jól összekeverjük, és fél óráig letakarva állni hagyjuk. ezután ízesítjük sok-sok reszelt, friss gyömbérrel, sóval, borssal. utána olajat hevítünk, evőkanalanként adagoljuk a serpenyőbe, kicsit ellapítjuk a masszatömegeket, és mindkét oldalát közepes tűzön aranysárgára sütjük. vigyázat, hajlamos odakapni. miközben a zöldséges cuccot sütjük, a maradék túrót összekeverjük a tejföllel, az apróra vágott metélőhagymával, sózzuk, esetleg feketeborsozzuk, majd amikor készen vannak, várunk pár percet, mielőtt megennénk, mert a frissen sült zöldséges ételek igen forrók.

update: ha netalántán a túrós kence elfogyna, friss krémsajttal megkenve, és kapribogyóval megszórva is finom, kibróbáltam.

cukkini, tésztával

végre már valóban itt vannak a friss zöldségek. a piacok pultjai zöldbabtól, cukkinitől, újhagymáktól roskadoznak, otthon, a kertben pedig még javában aratható a spenót, a főzőhagyma hatalmasra nőtt, a patisszonok és a csíkos cukkini pedig gombamód megnőttek az elmúlt napokban az esőtől. az istálló ablakában kovászosuborka érlelődik, a bodzaszörpös üvegek fele már a kamrában, fele viszont azt várja, hogy a bele töltendő bozdás nedű összeérjen a karamellizált cukorral és a citromfűvel.

a meggy még érik (nálunk főképp cigánymeggy), tehát belőle is isteni szörp készül, a sárgabarack kezd rózsásodni, a fehér faeper maradékából (amit már nem győztünk megenni) pedig gyümölcsbor, vagy pálinka készül majd. a zöldfűszerek, az pedig a nyár egy külön fejezete. a nagyranőtt bazsalikom, a virágzó kapor, az üde menta, az aromás citromfű, a hamvas zsálya a kert egy-egy szegletében bódító illatokat árasztanak magukból.

ezért szeretem ezt az időszakot. más kérdés, hogy mindjárt vége a vizsgáknak, és akkor aztán hivatalosan itt a nyár. ez a recept természetesen nyári ihletésű, friss zöldeket és zöldségeket használtam hozzá.

tagliatelle cukkinivel, kaporral, bazsalikommal és citrommal

kb 700 g cukkini
1 nagy főzőhagyma
4-5 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 ek halszósz (opcionális)
1 citrom reszelt héja és valamennyi kifacsart leve
egy marék bazsalikom és görög bazsalikom
egy marék kapor
egy-két vörös chili, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só
6-8 guriga tagliatelle
parmezánforgácsok

a cukkinit meghámozzuk (nem muszáj), négybe vágjuk, szivacsos-magvas közepét egy kanállal kikaparjuk, és lereszeljük (a legnagyobb lyukon). a hagymát apróra vágjuk és a vaj-olívaolaj keveréken üvegesre pároljuk. hozzáadjuk a lereszelt cukkinit, közepes lángon párolni kezdjük. hozzádobjuk az apróra vágott chilipaprikát (előtte azért kimagozzuk), a halszószt (klassz ízt ad a tésztaszósznak), a lereszelt citromhéjat, borsozzuk, esetleg kicsit sózzuk.

kicsit savanykásra beállítjuk a citrom levével, majd a vágott kaprot is belekeverjük. ha puhára párolódott, beleszórjuk a bazsalikomokat is, átkeverjük, még egyszer ellenőrizzük az ízeit és lefedve félretesszük. evés előtt a tagiatellét sós vízben, kevés olívaolajjal al dentére főzzük, majd tálaláskor a tésztát belekeverjük a sugóba, a tányéron tekerünk rá kevés feketeborsot és megszórjuk a parmezánnal. amikorra a tészta megfő, a mártása már legyen kész.

nagyon gyorsan elkészül, nagyon lágy ízei vannak, a citrom jót tesz a cukkininek, meg persze friss zöldfűszerek is.

gombacurry

nah, nemsokára vége a vizsgaidőszaknak (igen, tudom, hogy unalmas már megint erről olvasni, de ígérem, amint vége, nem esik róla több szó), már csak 2-3 vizsga van hátra. az egyik a növényélettan szigorlat, az még szép lesz... ma is volt egy vizsgám, amire úgy két-három órát tanultam (mínusz egy óra alvás), de azért meglett. legközelebb a szigorlat, jövő hét végén, addig offline leszek, hazautazom. szóval igazoltan leszek távol, mármint ami a blogolást illeti. addig próbáljátok ki ezt a receptet.

gombacurry

500 g csiperkegomba
200 ml paradicsompüré
olívaolaj
3-4 mogyoróhagyma (vagy 1-2 közepes vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1-2 vörös chilipaprika, ízlés szerint
1-1 tk római kömény és kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kurkuma
1 tk currypor
1 csapott ek garam masala
2-3 kardamom
ujjnyi friss gyömbér
egy marék zöldfűszer (koriander vagy petrezselyem)
só

a gombát megtisztítjuk, negyedekre vágjuk. az olajat felhevítjük, beletesszük az apróra vágott mogyoróhagymát, a meghámozott és apróra vágott gyömbért és a zúzott fokhagymát, és kis lángon megfuttatjuk. rászórjuk az egészborsot, a kimagozott, kierezett, apróra vágott chilipaprikát. közben mozsárban összetörjük a kardamomot, a római köményt és a köménymagot, majd a garam masalával együtt ezt is a hagymához tesszük, jól elkeverjük. megszórjuk a curryvel és a kurkumával, ismét jól elkeverjük.

hozzáadjuk a paradicsompürét, sózzuk, kis lángon 5-10 perc alatt összeforraljuk a fűszeres hagymával. ezután hozzáadjuk a gombát, megint 5-10 percig főzzük, majd belekeverjük a petrezselymet vagy a korianderleveleket. friss kenyérrel, vagy veri autentik módon chapatival tálaljuk.

egy angol nyelvű indiai-brit szakácskönyvből.

egyéb curryk a tejbegrízen:

sütőtök-lencse curry
sertés-patisszon curry
spárga-marha curry
gyors csirkecurry

megint cseresznyés

nem mondom, hogy ez a süti a citromtorta alternatívája, mert egyáltalán nem az, még köszönőviszonyban sincsenek egymással. de ha arra gondolunk, az cseppet sem egy fogyókúrás süti (főleg, hogy én a torta felét simán elpusztítom egyszerre, mert olyan finom), ez sokkal inkább tekinthető egy egészségesebb desszert verziónak. egyrészt graham lisztből készül, másrészt a zabpehely szép rostadaggal szolgál. a friss gyümölcs kora nyáron meg alap. igazából soha nem szoktam figyelni, mennnyi kalóriát, meg cukrot, meg zsiradékot viszek be a szervezetembe, úgyhogy ezt a sütit nem is ezért készítettem, mert nagyon egészséges, hanem mert szeretem és gyorsan is elkészül. sima lisztből készítve egyébként kevésbé teljeskiőrlésízű, viszont a whiskey nagyon klassz aromát ad neki, csakúgy, mint a vaníliakivonat.

cseresznyés-kókuszos zabpehelylepény

250 g durvára darált zabpehely
200 g graham liszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
125 g cukor
4 tojás
1 ek vaníliakivonat
1 kupica whiskey
800 g cseresznye, kimagozva
2-3 ek zabpehely
1-2 ek szeletelt mandula
30 g cukor
30 g kókuszreszelék

a durvára darált zabpelyhet, a lisztet és a sütőport összekeverjük. a vajat habosra keverjük a cukorral, beleadagoljuk a tojásokat, a vaníliakivonatot és a whiskey-t. ezután összekeverjük a száraz dolgokat a tojásos keverékkel. a sütőt 200 fokra előmelegítjük. egy tepsit kivajazunk, beleöntjük a tésztát, egyenletes vastagságúra simítjuk, rápakoljuk a cseresznyét. a cukrot a kókusszal és a zabpehellyel összekeverjük, a süti tetejére szórjuk, sőt, meghintjük még szeletelt mandulával is. ezután a süti kábé 35 perc alatt el is készül. melegen vágjuk fel és konyharuhán vagy rácson letakarva hűtsük ki.

zöldborsó mánia 2

a zöldborsó addikció a végéhez ér, ezzel a recepttel. semmi csűrés, csavarás és variálás, úgy adom közre, ahogy ezt anyu évek óta készíti, és ahogy előtte a nagymamám készítette. a levesnek van valami sajátos emlékezés-illata, amikor eléri a forrpontot és gőzölögni kezd, mintha a gyermekkor gondok nélküli időszaka párologna belőle.

mert emlékek vannak, még ha foszlányokban is. a tűző napon limonádét iszom a nagymamáméknál, még nincs kész a kerítés, és amikor elfogy az ital (minden nap más színű szívószálat kaptam hozzá), bemegyek a szúnyoghálós ajtón, és ez a leves fődögél a tűzhelyen, mennyei illatokkal. talán még fejteni is segítettem néha, és nem volt kérdés, mi készül az édes zöldborsóból.

most, hogy otthonról kaptam nagyon nagyon sok zöldborsót, gondoltam szerencsét próbálok a recepttel. és a várakozásaim is felülmúlta az eredmény, úgyhogy fotóztam és felrakom, hátha másnak is ismerős, netán fontos nyári elem ez a leves. érdekelne, ki ismeri még így, ki készíti hasonlóan?

anyu és mama féle zöldborsóleves

400 g zsenge fejtett zöldborsó
2 nagy új sárgarépa
1-2 kisebb új petrezselyemgyökér
1-2 kisebb, érett paradicsom
kevés olívaolaj (eredetileg zsírral készült, de nincs itthon zsír)
1 ek őrölt pirospaprika
1 púpozott ek liszt
1 ek delikát (ennek hiányában húslevessel öntöttem fel a levest)
kb 750 ml víz
1 ek cukor
frissen őrölt feketebors
só
1 csokor petrezselyemzöld
liszt, víz, tojás és só a nokedlihez

a zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk (a borsót nem kell kisebbre:) ), kevés zsírban/olajon megfuttatjuk, majd megszórjuk a cukorral, majd ha a zöldségek kevés levet engedtek, az edényt lehúzzuk és a zöldségekre szórjuk a pirospaprikát, majd elkeverjük, hogy a színét jobban kiadja, és a lisztet is belekeverjük.

felengedjük vízzel (kábé 750 ml-vel, minimum, lehet többel is, de úgy jó, ha nem túl híg a leves), visszatesszük a tűzre, belevagdossuk a paradicsomot is. ha a zöldségek már majdnem puhák, sózzuk és borsozzuk és petrezselymezzük a levest (és ha kell, kevés cukor is mehet még bele), közben elkészítjük a nokedlit, majd beleszaggatjuk a levesbe, és ha a tészta puhára főtt, megpróbáljuk nem az egész edény levest belapátolni.

zöldborsó mánia 1

azt hiszem, a nyár első jele (vagy a kései tavaszé), ha friss zöldborsót lehet szemezgetni a kertben. még akkor is, ha 15 fokot mérnek a hőmérők. vasárnap, mint már említettem, otthon voltam és a kertben borsót szedtünk, aztán a teraszon borsót fejtettünk. kaptam kábé egy kiló zsenge zöldborsót, de sokat gondolkodtam rajta, mi is készüljön belőle. és akkor megláttam ezt.

hát ez a recept valami fantasztikus. egyszerű, letisztult. én persze kicsit átalakítottam, még több zöldet kívántam hozzá, így került bele petrezselyem, bazsalikom és spenót is. a sáfrány isteni zamatot nyújt benne (a színélményről nem is beszélve), de a gyömbért és a koriandert kihagytam.

egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon várom azt az időszakot, amikor majd egyszer (pár év múlva talán) piacon lehet kapni friss zöldfűszereket, csokrokba kötve, és nem kell 3-4bevásárlóközpontot végignyargalni egy cserép bazsalikomért.

finomfőzelék zöldfűszerekkel

300 g zsenge zöldborsó
1 közepes fej új karalábé
5-6 zsenge sárgarépa
kevés olívaolaj
500 ml csirkehúsleves
csipet sáfrány
só
200 ml tejszín
40 g hideg vaj
100 g zsenge spenót
egy csokor petrezselyem
egy csokor bazsalikom

az olívaolajon megfuttatjuk a megtisztított, felkockázott répát és karalábét. utána hozzáadjuk a zöldborsót, kicsit tovább kevergetjük, majd felöntjük a húslevessel, beletesszük a sáfrányt is. 10 perc múlva (vagy ha már elég puhák a zöldségek) sózzuk, hozzáadjuk a spenótleveleket is, 2-3 percig tovább főzzük. a zöldségeket leszűrjük, félretesszük. a főzőlébe hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott petrezselymet, majd ha felforrósodott, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a vajat. ezután visszaöntjük a zöldségeket a lébe, újra átmelegítjük az egészet és beleszórjuk a finomra vágott bazsalikomot is. azon nyomban tálaljuk, én tükörtojással ettem.

chili és vanília receptje alapján

földimogyorószósz

már elég rég ki szerettem volna próbálni ezt a receptet, az egyik umami könyvben találtam. nagyon finom volt, szezámos sült tofut, marinált paprikát és pirított tésztát kínáltam hozzá, de tavaszi tekerccsel is klassz lehet.

földimogyorószósz

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
1 chili, kimagozva, finomra vágva
20 g földimogyoróvaj
30 ml friss tej
2-3 ek barbecue vagy chiliszósz
2 ek földimogyoróolaj
1 tk nátrium-glutamát (opcionális)
kevés víz
kevés só
50 g durvára vágott földimogyoró

egy száraz serpenyőben megpirítjuk a földimogyorót.

az olajat felforrósítjuk, a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk benne. hozzáadjuk a barbecue szószt, a földimogyoróvajat, a nátrium-glutamátot és a sót. hozzáöntjük a tejet és esetleg kevés vizet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. a szószt egy kisebb tálba öntjük és megszórjuk a pirított földimogyoróval.

lakásfelújítás kipipálva

készen vagyunk. a fürdő szuperál, a nappalit-irodát összekötő hajópadló fantasztikus. a konyha újra üzemel, igaz, még a régi elemekkel (új konyhabútor fél-1 éven belül várható). ha meglesz, akkor írok majd egyszer egy bejegyzést a felújított lakásról, főleg a konyháról.

úgyhogy főzök újra, illetve, mint ebben az esetben, sütök is. vasárnap otthon voltam, anyu olyan ételeket készített, hogy már megint sikerült elámítania. a legjobban talán a hízott tyúkmáj sikerült (mintha foie gras lett volna!), amit olyanra készített, amilyennek lennie kellett. kívül megpirult, belül még rózsaszín, krémes maradt. mangalicazsírban sütötte ki, új fokhagymával, maréknyi metélőhagymával szórta meg, remek volt. egyszerűen remek.

a cseresznye is otthonról van, a fán szedtük, több mint 7 kilót szedtünk. azért nem mindet hoztam el:) szuper délután volt, borsót szedtünk és fejtettünk, öcsivel és les-zel papírsárkányt eregettünk (végre egyszer nem bosszankodtunk a szél miatt); sörösdobozokra lőttünk, és a frissen beszerzett kecskéket csodáltuk.

cseresznyés-faepres túrós lepény

a tésztához:

400 g búzaliszt
35 g friss élesztő
50 g vaj
50 g cukor
1 tojás
csipetnyi só
tej, amennyit a tészta felvesz

a tetejére:

kb 250 g fekete faeper
kb 600 g cseresznye*
3 tojássárgája
250 g túró
175 g tejföl (egy kis pohárnyi)
75 g cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
kevés szeletelt mandula

az élesztőt kevés tejben, kevés cukorral megfuttatjuk. a lisztet a cukorral és a sóval összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és a vajat, meg kevés tejet, és jól összegyúrjuk. a tejet mindig apránként adagoljuk, amennyit a tészta felvesz. utána letakarjuk, egy óráig pihentetjük-kelesztjük.

a cseresznyét megmossuk, kimagozzuk, a faepret megmossuk, papírtörlőn megszárítjuk.

sütés előtt

a megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és egy kivajazott sütőlemezre tesszük, olyanra, aminek van azért pereme is. a tojások sárgáját összekeverjük a túróval és a tejföllel, beleszórjuk a cukrot is, majd ízesítjük a vaníliakivonattal. a tojások fehérjét is felhasználhatjuk, úgy, hogy a keményre vert habot ebbe a kulimászba forgatjuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tetejére való tejfölös-túrós cuccot a tésztára kanalazzuk, egyenletesen szétterítjük. a cseresznyéket rápakoljuk, közéjük illesztjük a faepreket is és megszórjuk a szeletelt mandulával. ezután kábé 1 órán át sütjük. melegen is finom, de hidegen is:)

* a cseresznye nem azért fehéres-sárgás, mert éretlen, hanem mert ilyen fehér fajta, na.

még nem térek vissza...

...már ami a főzést illeti. jelentem már %@&!#%&/$#-ul unom a lakásfelújítást (tetszőleges szitokszó behelyettesítendő). meg ugye az a tény, hogy nincs konyha, azaz nincs hol főzni, az őrületbe kerget. három hétig nem is nézegettem gasztroblogokat, mondván, nem kísértem magam, így is már folyton-folyton-folyton főzhetnék. ma már majdnem vettem egyébként 2, azaz kettő szakácskönyvet, igen, ezek már krónikus tünetek, majdnem otthagytam 15000 forintot a boltban, de valahogy még is sikerült megemberelnem magam. esetleg, aki szeretné, hogy a vizsgák között főzzek rá, napi szinten, hát jelentkezzék, megyek:)

találtam pár közzé nem tett fotót a gépen, úgyhogy ha már máshogy nem megy, akkor legalább virtuálisan főzök kicsit. nézzétek el nekem, kérlek.

kukoricaleves csirkével

1 nagy csirkemell
2 tojásfehérje
só
800 ml csirkehúsleves
2 konzerv kukorica
esetleg kevés méz vagy cukor
1 ek étkezési keményítő
1-2 ek osztrigaszósz
finomra vágott petrezselyemlevél

a csirkehúst vékony csíkokra vágjuk és megsózzuk. a tojásfehérjét lágyan felheverjük, majd összekeverjük a hússal. a kukoricát leöblítjük, és mozsárban nagyjából áttörjük (vagy turmixgépben, de nem ér totál krémszerűre, szerintem). egy-két evőkanálnyit hagyjunk egészben, a díszítéshez.

a húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a kukoricapépet. ha újra felforrt, egy-két evőkanálnyi levesben elkeverjük a keményítőt és a leveshez adjuk, majd a húst is, fehérjéstül. folytonos keverés mellett megvárjuk, míg besűrűsödik. ekkor ízestítjük osztrigaszósszal, ha a kukorica nem elég édeskés, akkor kevés mézzel és beleszórjuk a petrezselymet is. egyet forralunk rajta, aztán mohón befaljuk.

és különben tessék elképzelni ezt a levest friss, csőről leszemezgetett kukoricával.

az essential asian cookbook-ból, kissé átdolgozva.

tudom, tudom...

..., hogy már megint nem vagyok itt egy ideje. kis türelmeteket kérem azonban, mert két hete lakásfelújítás zajlik nálunk, nincs konyha, nincs hol főzni. meg úgy egészében véve az egész lakás alig használható. szóval nem tűntem el, igaz, ha végzünk, vizsgaidőszak lesz, de azért akkor sokkal könnyebb főzni. mert az embernek CSAK tanulnia kellENE ugye:)))

télzáró étek

hónapok óta vágyom egy jó kis adag csicsókára. már rég letettem róla, meg különben is, jön a tavasz, nem eszünk téli kajákat, szóval persze, hogy belefutok a piacon, ez annyira jellemző starfira. aztán szintén a piacon (!) kaptam egy szép nagy darab édesburgonyát, valami sült zöldséges-szalonnás dologra vágytam, de amikor megláttam a boltban azt a szép füstösbarna csülköt, nem volt szívem otthagyni. szalonna balra el, és bejött a képbe a csülök, legalább már nemcsak lélekben készülök a húsvétra, meg különben is, most akkor őszig majd jól nem vágyom csicsókára és ezzel szeretném ezeket a borongós szeles esős ronda hónapokat melegebb éghajlatra küldeni.

csőben sült csicsóka és édesburgonya füstölt csülökkel, kakukkfűvel és parmezánnal

(ennél hosszabb cím nem is létezik)

kb 600 gr csicsóka
1 nagy édesburgonya
4 gerezd fokhagyma
1 nagy marék friss kakukkfű
300 ml tejszín
olívaolaj
150 gr parmezán
zsemlemorzsa
füstölt főtt csülök, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só

a csicsókát meghámozzuk, vízbe tesszük. az édesburgonyát meghámozzuk. mindkettő zöldséget darabokra vágjuk. a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a tejszínt összekeverjük a fokhagymapréselt fokhagymával, a parmezán felével, az apróra vágott kakukkfűvel, a sóval és a borssal. egy jénait (vagy egyéb tűzálló tálat) olívaolajjal meglocsolunk, belepakoljuk a zöldségeket, és a falatokra tépkedett/vágott húst, ráöntjük tejszínes kulimászt, alufóliával lefedjük és a sütőbe toljuk, kábé addig sütjük, amíg a zöldségel meg nem puhulnak és a tejszínes cucc nem buborékol. néha át kell fordítani a zöldségeket. ha kész, az alufóliát eltávolítjuk, a sütőt feltekerjük 250 fokra, és ha van, átkapcsolunk grill fokozatra. a maradék parmezánt összekeverjük 1-2 csésze zsemlemorzsával, és a zöldségekre szórjuk. 15-20 perc alatt pirosra sütjük a tetejét.

a következő 7 napban starf otthon lesz, a faluban. otthoni finomságok coming soon.

starfi esete a svéd kenyerekkel

svédországban többnyire édeskés ízűek a kenyerek. kivételt képeznek mondjuk a knäckebröd-ök, amelyek bár nem édesek, de ropognak: mint egy kenyérbelső nélküli, csupa-héj pékáru. az édes íz szeretete olyan mértékű, hogy nem is lehetett másféle (értsd: normális) kenyeret kapni arrafelé, ahol anyuék laktak. mivel a család (én és a kisöcsém) akkor még a magyaros, sós ízvilághoz volt szokva (legalábbis kenyér tekintetében), anyuci majdnem minden nap sütött rendes kenyeret, örök hála neki. ráadásul mindig másféle sült a sütőben: hol krumplis, hol rozsos, hol sima fehér, hol diós, egyik mennyeibb volt a másiknál. de egyik sem volt édeskés.

aztán itthon szépen visszaszoktunk a bolti fajtára, bár anyu azért havonta egyszer-kétszer mégiscsak süt házi kenyeret is. múltkor anyuval a svédországban leírkodott régi kenyeres recepteit nézegettük, és érdekes módon, egyik sem volt édeskés, úgyhogy ez valami újabb keletű dolog lehet (a receptes könyv a húszas-harmincas évekből származott). nyilván ennek van valamiféle társadalmi háttere, mint ahogy a magyar családoknak és a margarinnal való főzésnek. volt közöttük egy merőben más recept is, méghozzá egy édeskés jellegű. és azt választottuk.

tegnapelőtt újrasütöttem, és újra finom lett. most az ember vagy felnő ezekhez az édeskés kenyerekhez, vagy egy idő után mégiscsak vágyik rá.

mazsolás-rozmaringos rozsos zsemle

kábé 16 darabhoz

50 g friss élesztő
2 dl + még valamennyi langyos víz
3 csipet cukor
3/4 ek só
3/4 dl kenyérhez való szirup (brödsirap), helyettesítésére méz
50 g vaj
10-11 dl teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dl búzaliszt
1-2 dl mazsola
1 és 1/2 ek rozmaringlevél

az élesztőt és a cukrot a két deci vízben elkeverjük, meleg helyre tesszük. a sót összekeverjük a megolvasztott vajjal és a kenyérsziruppal (mézzel). a kétféle lisztet összekeverjük a mazsolával és a rozmaringlevelekkel (ha friss és egész, célszerű aprítani). ha megkelt az élesztő, a lisztekhez hozzáöntjük, kicsit elkeverjük, majd hozzáadjuk a vajas-mézes keveréket is és eldolgozzuk. a tészta még felvesz valamennyi vizet, lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de ne is essen szét morzsákra. ha a tészta sima és rugalmas, meleg helyen konyharuhával letakarva kábé egy órát kelesztjük.

sütés előtt

ha megkelt a tészta, lisztezett deszkán kicsit átdolgozzuk, majd felezzük. a feleket is megfelezzük, majd még egyszer és még egyszer, így 16 gombócot kapunk. ezeket kicsit megformázzuk, sütőpapírral bélelt lemezre fektetjük, és konyharuhával letakarva 30 percig pihentetjük. a sütőt 200 fokra (légkeveréssel 180 is elég) előmelegítjük, ha a kelesztés ideje lejárt, kábé 15 percig sütjük, vagy addig, amíg kicsit meg nem pirulnak.

legjobb hideg húsgolyókkal (köttbullar) enni, kevés dijoni mustárral, vagy vajjal és valamilyen erőteljesebb ízű sajttal, pl érett camambert-rel, érett ementálival.

medvehagymás tapenade

a pácolt tonhalas tésztához használt ajókából maradt még jó pár darab, hát gondoltam, lesz belőle tapenade. kellemes, könnyed ízű bogyó-paszta ez, mely kenyéren, grillezett csirkére halmozva vagy fehér húsú halhoz is megállja a helyét. salátákhoz is lehet keverni, kevés citrommal, vagy ecettel savanyítva, esetleg tésztamártásnak is klassz. aszalt paradicsommal is lehet gazdagítani. szerintem a legjobb valamiféle ropogós, friss baguette-en, csak úgy, önmagában.

a csavar persze kellett ám. a provance-i konyhában a tapenade eredetileg fokhagymával készül, én medvehagymával gazdagítottam, s finom lett! a kence kellemesen hagymásodott, de friss zöldesség is társult hozzá. kár, hogy már elfogyott.

medvehagyma tapenade

150 g fekete olajbogyó
2 ajókafilé
2 ek kapribogyó
jó nagy marék friss medvehagyma
80-100 ml olívaolaj

az ajókát és a kaprit mozsárban összetörjük, majd hozzátesszük a finomra vágott olajbogyót. még áttörjük kicsit, hogy kencés, de ne túl finom masszát kapjunk. hozzákeverjük a finomra vágott, előzőleg átmosott és leitatott medvehagymaleveleket. ráöntjük az olívaolajat, ízlés szerint. valamennyit felvesz a bogyós keverék, de azért nem kell plussz deciket hozzáadni.

a medvehagymát egyébként jobb, ha nem mozsárral aprítjuk, hanem csak simán apróra vágjuk. ez azért fontos, mert különben az illóanyagai valamiért elillannak, és olyan illatú-ízű lesz, mintha frissen nyírt füvet tettünk volna hozzá. ennek az oknak a kiderítését majd növényélettan gyakorlaton javasolom, persze csak a tudomány előbbrehaladásának érdekében:)

a tapenade lezárt üvegben, olívaolajjal felöntve akár egy hétig is eláll.