2008. május 22., csütörtök

marhacurry

Na ahogy feltölti a posztot a blogger, már alszom is:))) Úgyhogy megint gyors leszek. Már a múltkor fennakadt a szemem egy kókusztejes curry-s recepten, most végre volt lehetőségem elkészíteni.

Marha-curry fehér spárgával

500 gr marhahús, falatnyi kockákra vágva
1000 gr spárga, meghámozva, darabokra vágva
3 nagy ek. red curry paste
1 ek. földimogyoróolaj
1 doboz kókusztej (400 ml)
1 szál ázsiai citromfű (lemongrass), apróra vágva
2-3 szál újhagyma vagy csemegehagyma
fél marék bazsalikomlevél
kevés tejszín
esetleg só

A húskockákhoz hozzákeverem a red curry paste-t, majd lefedve jó pár órán keresztül pácolom. Én több mint 6 órát hagytam neki. Ezután kevés olajat forrósítok, majd ráteszem a húst, nagy lángon 3-4 percig kevergetve megpirítom. Hozzáöntöm a kókusztejet, majd mérséklem a lángot. Beleteszem a citromfüvet. A hús puhulásáig főzöm (lefedve!), majd beleteszem a spárgát is. Ha már félpuha a spárga (pár perc), hozzáadom a hagymát is. Ezután magas hőfokon, sűrűn kevergetve beforralom a mártást. Ha kell, utánasózom, tejszínnel dúsítom. Belekeverem az apróra vágott bazsalikomleveleket, összekeverem, lefedem, hagyom pár percig pihenni.

Előző currym, csirkével: itt

Az eredeti recept (kisebb módosításokkal persze:)) az epicurious-ról.

hűtőposzt

Ma végre jut egy kis időm a posztolásra. Két legyet ütök egy csapásra, mert főzök is (ld. későbbi poszt), és én is felveszem a Gourmandula által foodbloggerek közé gurított lasztit. De aztán bele is vágok, mert egyrészt ki sem látszom a jegyzőkönyvírásból, másrészt főznöm is kell még ma. Tehát lássuk.

Felső polc: tojás, paradicsom, kedvenc sósvajunk (ami mellesleg korántsem olyan ízű, mint Svédországban), egy füstölt kecskesajt-korong, egy nemfüstölt-zöldfűszeres kecskesajt-korong és BENG! egy konzervnyi „pizzás” melegszenyókrém. Izé, mögötte pedig egy zacsekban és szalvétában aszalódó banán (meg ne kérdezzétek, hogy miért van ezekbe bebugyolálva).

Felülről a második polc: joghurt, virsli, párizsi, ketchup (nyilván a virslihez), házisonka, tecsós (jóvanna, óccsó és nem is olyan rossz) tejszín, tej, mögötte pedig egy befőttesüvegben libazsír és egy érett mangó.

Alulról a második polc: alufóliában szintén házisonka (2. nem megkérdezendő kérdés: miért két helyen, két különféle módon kell tárolni a sonkát?), vaj összegyűrt csomagolásban, magyaros vajkrém a szenyós napokra, fél uborka, szeletelt szalámi, fehér paprika, mindenféle milka csokik (amik megolvadtak a tűző napon), meggydzsem, fajita szósz, curry paste (ebből lesz ma a vacsi).

Alsó polc: rosszul skálázott műanyag mérőedényben mentás földieperbólé (a recept will be coming soon), mögötte torma és jalapeno paprika (lidliben múltkor mexikói napok voltak:-D), csemegeuborka, kis fejes káposzta hátul, két csomag fehér spárga (itt csaltam, mert ezeket ma vettem a mai vacsihoz), alatta a pácolódó husi a fémtálban.

Zöldséges rekeszek: aszalódó kiwi (hálisten a karfiol kitakarja), karfiol, csemegehagyma, retek, sárgarépa. És amint látszik (a bal oldali rekeszben), wizzair-es papírkával védem a zöldségeimet a hűtő közvetlen érintésétől :), igen, igen, a repülőről hoztam (csórtam) (valaki kilopta a jobb oldali rekeszből!)

Ajtó, felső polc: szemcseppek, leveskockák (hús-és zöldség), habfixáló, egy darab gyömbér.

Ajtó, középső polc: erős pista (BENG!), bolti pesto (majd csinálok normálisat is, ha lesz baromisok bazsalikomom, és majd mozsárral dörzsölgetem, hogy very autentikus legyen), magos dijoni mustár (a készlet erősen feltöltésre szorul, már csak szinte az üvegéért tartom), magtalan dijoni mustár (kedvenc vinaigrette-mártásaim alapja), bóti-cukros-műmustár (BENG), piros arany (szenyós korszak, ne kelljen már mindig elmondani, na), szárított élesztő, fekete kaviár.

Ajtó, alsó polc: a legcikibb elem a tecsós fehér víz, de müzlihez meg kávéba ez is jó - úgyis vedelem mostanában a tejet, de nem veszek ezért drágábbat -, curry-s ketchup, gyümölcslé, curry szósz és egy üveg bontott Nyakas Budai Irsai Olivér, 2007-es.

Hát ennyi:) Megyek főzni.

2008. május 1., csütörtök

medvehagyma, még mindig 3

Saláta vadfűszerekből, gyömbér-fogasír vinaigrette-mártással

Legyen ez a medvehagymás ügyködéseim záróreceptje. Ezt a salátát szinte csak szabadban szedett növényekből állítottam össze, s cél volt az, hogy a medvehagyma ízét jól kiegészítsék. Egy erdei ösvény mellett fiatal, apró medvehagymalevelekre találtam rá, maximum 4-5 cm hosszúak voltak, nagyon zsengék, friss fokhagymaízűek.

Ezen kívül az egyik növény, amit használtam, a hagymaszagú kányazsombor névre hallgat (Alliaria petiolata), a keresztesvirágúak családjába tartozik, s mivel nomen est omen, ezért megdörzsölve kellemesen fokhagyma illatú. A növény most virít, fehér virágú, szárlevelei háromszög alakúak. Üde erdőkben, gyomtársulásokban gyakori. A másik növény a hagymás fogasír (Cardamine bulbifera, korábban Dentaria b.), melynek levélhónaljaiban éretten lilás-zöldes sarjgumócskák érnek, amelyek könnyen lepattannak onnét. Ezek a sarjgumócskák enyhén káposztatorzsa ízűek, és tök poén őket kajába keverni:)

Pár medvehagymalevelet körben elrendeztem, majd kányazsombor levelekkel enyhén befedtem. Erre újra medvehagymalevelek jöttek, majd pár bazsalikomlevéllel és metélőhagymával megfejeltem a salátát.

A hozzá való vinaigrette-mártáshoz egy teáskanálnyi magos mustárt elkeverek egy-két ek. borecettel, sózom, borsozom (csak bátran). Ezután hozzáöntök 120 ml napraforgóolaj és olívaolaj fele arányú keverékét, miközben folyamatosan és gyorsan keverem (mondjuk habverővel). Ezután hozzáadom a két-három ek., apróra vágott fogasír gumócskát, pár cm friss, lereszelt gyömbért és egy-két teáskanálnyi mézet. Elkeverem, és a salátára öntöm. A gyömbéres ízvilág remekül kiegészítette az előző receptből a citromborsos csirkét.

A képen a „recés” levél a kányazsomboré, a feketés-lilás bogyószerű valamik pedig a fogasír gumócskái. Jelentem, egyik növény sem mérgező. Vagyis még élek:)

(És most hazautazom kicsit, mert már ezer éve nem voltam otthon. Úgyhogy mostanában nem leszek.)