2009. július 30., csütörtök

10 étel, amit a halálom előtt nem hagynék ki

szepyke kért fel rá, hogy válaszoljak az éppen dívó körkérdésre: mi lenne az a 10 étel, amit még ennék önnön elhalálozásom előtt? mint vestánál is, nálam is fontos a helyszín, amely talán többet is ér, mint az adott étel. vagyis nem, hanem együtt érnek többet, mindkettő ad a másiknak valamit. lássuk:

1. egy olasz tengerparti kisvárosban frissen fogott halakat, kagylókat, rákokat.

2. nobu mester miso-ban érlelt fekete tőkehalját, előételként pedig sashimi-és sushiválogatást.

3. egy degusztációs menüt az enoteca corso-ban, pécsett.

4. egy thaiföldi halászfaluban csípős helyi specialitásokat, osztrigát, halakat, rákokat. curry-sen, kókusztejjel, rengeteg zöldfűszerrel.

5. anyuval kaviárt és vodkát szentpéterváron, a fehér éjszakák fényében.

6. végigenném párizs jobb bisztróinak citromtortáit (tarte au citron), befejezésképpen pedig maga pierre hermé tálalná fel nekem az ő verzióját.

7. autentikus mexikói ételeket, mexikóban: chilit, kukoricát, babot, avokádót, sokféleképp, nagy mennyiségben.

8. angliában igazi angolosra sült steak-et, angol mustárral, angolos zöldkörettel, yorkshire puddinggal.

9. mangót és fügét, kifulladásig.

10. anyu egy vasárnapi ebédjét.

ha ezeket egytől egyig végigenném, nem lenne okom a panaszkodásra, és legalább teli hassal készülhetnék 'hat lábbal a föld alá' :-))) (vagy a krematóriumba). szepyke, köszönöm a lehetőséget!:-)

2009. július 29., szerda

cukkinis quiche

amikor kiskölök voltam, anyu sokszor csinált pirogot (finnül pirakka). már nem emlékszem, milyen feltét járt hozzájuk, de igen sűrű vendég volt nálunk. és természetesen én nagyon nem szerettem, valamiért a vajas-omlós tészta íze miatt. és akkor utána majdnem 20 évig nem éreztem újra azt az ízt. csak amikor a múltkor készítettem quiche-t (ejtsd kís), és ugyanolyan ízei voltak! elöntöttek az emlékek, amik egy ízhez kötődtek, láttam anyut és magam a régi régi panellakásban, ahol a konyhában sztereó magnó szólt, piros sarokpad volt az étkezőasztalnál és a pirogok forrón gőzölögtek a tűzhely tetején, míg anyu le nem takarta konyharuhával. és persze hiába is tette elém, nem ettem belőle, nem szerettem. most mégis kedves emlék volt ez. régi, gyerekkori "worry-free" emlék. kérdem én, mit nem lehetett ezen szeretni? finom, omlós tészta, igaz, a töltelék tutira nem ilyen volt. szóval, mit mondhatnék még? süssetek pirogot, süssetek quiche-t!

cukkinis-baconos quiche

a tésztához (28 cm átmérőjű formához)

1 tojás
125 g vaj
250 g liszt

esetleg 1-2 ek víz

a töltelékhez

300 g vékony, zsenge cukkini
200 g bacon
1 nagy fej vöröshagyma
3 tojás
200 ml tejszín
200 g ementáli sajt
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk, és a vizet is hozzáadjuk, amennyiben nem akar összeállni a tészta. ezután folpack-ba csomagoljuk és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük.

a töltelékhez kevés olívaolajon megpirítjuk a kockára vágott szalonnát, majd félrerakjuk és a zsírjában megpároljuk a vékony karikákra vágott cukkinit, kis tűzön, néha megkevergetve, fedő alatt. a tejszínt egy tálba öntjük, sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a sajtot (elég a nagylyukún), beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és összekeverjük a cukkinivel és a szalonna felével is.

a tésztát kinyújtjuk és a formába igazítjuk. a sajtos-tejszínes-cukkinis cuccot a tésztára öntjük és megszórjuk a maradék baconnel. 180 fokon kb 40 percig sütjük, közben érdemes rátenni alufóliát, hogy ne piruljon meg túl hamar a teteje.

balzsamecetes-bazsalikomos paradicsomsalátával isteni. ideális nyáresti vacsora, hidegen pedig klassz reggeli.

inspiráció: tv paprika magazin, 2007 október

2009. július 28., kedd

szolgálati közlemény

ha valakinek pécsen vagy környékén nagy mennyiségű fügétől terhes a kertje, szívesen vennék belőle, mert starfi fügeimádata nem alszik ki, bármennyit is bekebekez belőle. hajrá!

2009. július 27., hétfő

grillen, 2

a grillezés számomra alap nyáron, főleg, ha a balatonon vagyunk. akkor aztán minden grillezve készül, meg bográcsban. ha gyorsan akarok valamit sütni, csirkehússal dolgozom, viszont általában szépen előre kigondolom, hogy mi legyen másnap, vagy harmadnap és akkor pácolok. a tarját szeretem a legjobban, mert a zsírosabb részei frankó puhán és omlósan tartják a nem zsírosabb részeket. mondjuk ezt a pác is elősegíti, de biztos, ami biztos. legutóbb így készült, isteni lett. a tarjában nem csalódik az ember.

gyömbéres-chilis-konyakos tarja

4 személyre

8 szelet csontos tarja
100 g friss gyömbér, lereszelve
egy-két löttyintésnyi jó minőségű konyak (v mondjuk whiskey)
2-3 friss chili (én habanero-t használtam)
3-4 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
kevés frissen facsart citromlé


előző nap a tarjákról eltávítjuk az esetleges csontszilánkokat. a húst szeletenként bedörzsöljük az apróra vágott chilivel, lereszelt gyömbérrel, majd megspricceljük a citromlével. hozzáöntjük a konyakot és az olajat, és jól megmártogatjuk a páclében, letakarjuk és hűtőben másnapig érleljük. sütés előtt jól bedörzsöljük még sóval is, majd forró parázson nem túl közel a hőforráshoz szép pirosra sütjük.

és ez volt hozzá a köret:

grillezett kaliforniai paprikasaláta
4-5 piros kaliforniai paprika
balzsamecet
olívaolaj
frissen őrölt feketebors


a paprikákat alaposan megmossuk, megszárítjuk. parázs felett minden oldalukat feketére sütjük, ez eltart 30-40 percig (közvetlen lángon, pl gázlángon gyorsabban megy). a paprikákat gyorsan letakarva egy tálba tesszük, 5-10 percig hagyjuk a héját a saját gőzében puhulni. utána lehúzzuk az elszenesedett héjat, a paprikák húsát csíkokra vágjuk, rálocsolunk olívaolajat, balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk és jól összekeverjük.

2009. július 21., kedd

grillen, 1

valamiért nem bírom elviselni a készen kapható hamburgereket, talán mert ízetlenek és hústalanok. ellenben, amit az ember saját maga készít (még ha sertésből is gyártjuk), az tele van ízzel, mert hús van benne. hát még, ha a húspogácsa grillen készül! a fűszerezés adja meg a zamatát, nem kell sajnálni belőle, aztán ne felejtsük el a jó minőségű faszenet ill. rőzsét sem, mert a füstölés fantasztikus illatot és ízt kölcsönöz neki (ugyebár ettől lesz más, mintha serpenyőben sülne). tapasztalatom szerint a legjobb pár dióágat a szén közé rejteni, esetleg kevés rozmaringágat, de azt már csak a sütés alatt. aztán amit készítettem, nem is nevezném hamburgernek, mert sertéshússal és tojással készült, de határozottan jobb, mint bármelyik akárhol kapható változat. lorien szentivánéji hamburgere is ki lesz legközelebb próbálva, mert eszméletlenül izgalmas, csak szerezzek darálót a nyaralóba. vagy grillet az erkélyre.

fűszeres húspogácsák paradicsomsalátával

10 nem túl nagy húspogácsához

500 g darált sertéshús (ha száraz, mondjuk comb, érdemes kevés zsiradékot hozzáadni, mondjuk úgy 50 grammnyit)
1 tojás
1 tk római kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kömény
1-2 tk só
1 nagy vöröshagyma
vaj
4-5 érett paradicsom
maréknyi friss bazsalikomlevél
1 tk dijoni mustár
1 ek fehérborecet
frissen őrölt feketebors, só
100-120 ml növényi olaj (napraforgó vagy akár repce)
1 szendvicshez 1 negyedbe vágott sajtos baguette

a feketeborsot mozsárban összetörjük, majd hozzáadjuk a római köményt és a köményt, majd azokat is összetörjük. kevés vajon üvegesre pároljuk a finomra vágott hagymát, hozzáadjuk a fűszereket, kicsit pirítjuk, majd levesszük a tűzről és kihűtjük. a darált húst összekeverjük a tojással, sóval, fűszeres hagymával és lapos húspogácsákat formázunk a masszából. amíg a tűz elkészül, kicsit félrerakjuk őket, letakarva, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

ha a faszén sütésre kész, a rácsra pakoljuk a fasírtokat és nem túl magasra helyezzük a parázstól. szép pirosra sütjük mindkét oldalukat, közben néha nem árt zsírral (vagy olajjal) ecsetelgetni. ha egyszerre nem fér rá a grillre az összes húspogácsa, akkor a már kisülteket jénaiban melegen tartjuk.

sütés közben

közben gyorsan elkészítjük a salátát. ehhez a paradicsomot cikkekre vágjuk. a mustárt elkeverjük a fehérborecettel, feketeborssal és folyamatos keverés közben hozzácsorgatjuk az olajat. ha a vinaigrette paradicsomsalátára készül, én nem szeretem sózni, mert a paradicsom túl sok levet bír ereszteni, ezért csak a tálaláskor sózom a salátát.

a paradicsomokra ráöntjük a mártást, majd megszórjuk a csíkokra vágott bazsalikommal. tálaláskor a megpirított baguettekre pakoltam 2-3 húspogácsát, majd ráhalmoztam a paraicsomsalátából egy kis adagot. nem kívánkozik ketchup meg majonéz után, az tuti.

2009. július 19., vasárnap

nyaralás után

megvolt a két hetes balatonos nyaralás, visszajöttem, sültbarnán, de úgy, hogy nem ismerek magamra. ilyen színem még soha nem volt. az első héten annyira nem volt jó idő, hogy strandoljunk, mondván 20 fok sem volt, és zuhogott az eső. ebből következik, hogy sem kirándulós, sem badacsony-megmászós-és-visszafele-valamelyik-pincénél-"megpihenős" idő sem volt, hát az élet már csak ilyen kegyetlen. de ellenben sokat bográcsoztunk, még a második heti kánikulában is (amikor ugye a barnaságot szereztem), minden nap grilleztünk valamit. úgyhogy lesznek ám receptek! az első egy "szimpla" nyúlpaprikás, amit valamiért fontosnak tartok, hogy megörökítsem itt. a nyúlhúst anyutól kaptam. nem adok meg pontos hozzávalókat, a főzés úgy érzésre ment, egy nyusziból készült, négy éhes szájra.

nyúlpaprikás

először is, elkészítjük a tüzet, már ha bográcsban készítjük az ételt. ha nem, az előző mondatot ne olvassátok el;) a zsírt megolvasztom a bográcsban, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolom benne, majd a tűzről lehúzom, belekeverem a pirospaprikát, kevés vizet hozzáadva a tűzre visszateszem a bográcsot, és kevergetve a zsírjára pirítom a hagymát. ezután mehet bele a részekre vágott nyúlhús (mellső láb, combok, gerinc darabokra vágva), és ha kicsit megpirult, felöntöm vízzel, később majd valami jó minőségű száraz fehérborral is lehet locsolgatni. megsózom, borsozom, és szép, lassú tűzön puhára főzöm a húst. a levét vissza kell forralni úgy, hogy egy kicsit sűrű legyen. a végén tejföllel lehet bolondítgatni, de már hallottam olyat (sőt, ettem is), ahol a nyúlpaprikás igazából pörköltet jelentett. mi kovászos uborkával és friss kenyérrel ettük.

mára csak ennyi tellett tőlem, sztéj tyúnd:)

2009. július 2., csütörtök

irány nyaralni (nemsokára)

ezennel ennek a vizsgaidőszaknak is vége. végre. most következik 4 nap meló (gyakorlatilag ma bemegyek a moziba, eladok sok-sok mozijegyet, és ki sem jövök vasárnap estig), hétfőn meg irány a képen látható hely:)

starfi megint igazoltan lesz távol, körülbelül két hétig. aztán ha minden jól sikerül, fotózgatok azért ételeket, főleg grillezős dolgokat. és ha visszajöttem, könyörtelenül megosztom veletek.

szép nyarat mindenkinek, aki mostanában tervezi a pihenést.

off: július 20-ig

2009. július 1., szerda

gyors wok-os vacsi

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő


a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.