10 étel, amit a halálom előtt nem hagynék ki

szepyke kért fel rá, hogy válaszoljak az éppen dívó körkérdésre: mi lenne az a 10 étel, amit még ennék önnön elhalálozásom előtt? mint vestánál is, nálam is fontos a helyszín, amely talán többet is ér, mint az adott étel. vagyis nem, hanem együtt érnek többet, mindkettő ad a másiknak valamit. lássuk:

1. egy olasz tengerparti kisvárosban frissen fogott halakat, kagylókat, rákokat.

2. nobu mester miso-ban érlelt fekete tőkehalját, előételként pedig sashimi-és sushiválogatást.

3. egy degusztációs menüt az enoteca corso-ban, pécsett.

4. egy thaiföldi halászfaluban csípős helyi specialitásokat, osztrigát, halakat, rákokat. curry-sen, kókusztejjel, rengeteg zöldfűszerrel.

5. anyuval kaviárt és vodkát szentpéterváron, a fehér éjszakák fényében.

6. végigenném párizs jobb bisztróinak citromtortáit (tarte au citron), befejezésképpen pedig maga pierre hermé tálalná fel nekem az ő verzióját.

7. autentikus mexikói ételeket, mexikóban: chilit, kukoricát, babot, avokádót, sokféleképp, nagy mennyiségben.

8. angliában igazi angolosra sült steak-et, angol mustárral, angolos zöldkörettel, yorkshire puddinggal.

9. mangót és fügét, kifulladásig.

10. anyu egy vasárnapi ebédjét.

ha ezeket egytől egyig végigenném, nem lenne okom a panaszkodásra, és legalább teli hassal készülhetnék 'hat lábbal a föld alá' :-))) (vagy a krematóriumba). szepyke, köszönöm a lehetőséget!:-)