2009. augusztus 18., kedd

újabb nyári tészta

nemsokára vége a nyárnak. én még el tudnék viselni két hónap meleget és napsütést és szabadságot, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. (bár nagyon sokan már a hidegebb hónapokra vágynak, nem is értem őket.) valamiért a hideg levesek (főleg a különféle gazpacho-k) idén kimaradtak, inkább csak más blogokon nézegettem a jobbnál jobb recepteket. helyette elég sok tésztát főztem, sok zöldséggel, zöldfűszerrel. ezek amolyan igazi nyári ételek, és mivel nem sokat kell velük szórakozni, ideálisak nagy melegben is. mindegyikük hús nélkül készült, valahogy ebben az időszakban én ritkábban kívánom meg a húst.

padlizsános-paprikás-mozzarellás szarvacska

1 nagyobb padlizsán
1-2 kápia paprika
2-3 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
1-2 érett paradicsom
1 ek balzsamecet
100 ml tejszín
szarvacska tészta (helyette penne v rigatoni)
1-2 golyónyi mozzarella (100 v 200 g)
fél csokor petrezselyem
1 csokor bazsalikom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors


úgy kezdjük az egész főzést, hogy minden zöldséget apróra vágunk (a padlizsánt először vékony szeletekre, majd csíkokra, végül kockákra). a bőséges olívaolajat megmelegítjük egy serpenyőben, beledobjuk a padlizsánkockákat és jól összekeverjük. úgyis felszívja az összes olajat. közepes lángon 8 percig sütjük, időnként megkeverjük. ezután hozzáadjuk a paprikát, a vöröshagymát, a paradicsomot, a fokhagymát és kb 10 percig alacsonyabb lángon, fedő alatt pároljuk. kevés levet is ereszt, meg az olajat is kiengedi magából a padlizsán. ha kell, kevés olajat mindig spriccelhetünk rá. meglocsoljuk balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntjük a tejszínt és tovább pároljuk, míg sűrű szósz nem lesz belőle. közben feltesszük a tésztát főzni, sós vízben, szarvacska esetében puhábbra főzzük, mint az al dente tésztákat. a szószhoz hozzáadjuk a petrezselymet is, lefedjük, a tüzet elzárjuk alatta. amikor a tészta kész és leszűrtük, hozzákeverjük a sugóhoz, beleaprítjuk a bazsalikomot is, esetleg utánaízesítjük. a mozzarellát apró darabokra tépkedjük, ez majd jól megolvad, amíg tálalunk. frissen a legjobb.

az eredeti verzió sokkal több paradicsomot, kevés tejszínt használ, és egyáltalán nem ír bele sem petrezselymet, sem paprikát.

eredeti recept: jamie vacsorái

2009. augusztus 16., vasárnap

wild gourmets a konyhámban

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors

olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets

2009. augusztus 11., kedd

nem-akarok-boltba-menni-ebéd

*srácok! bocs, de amikor átvariálok valamit a már közzétett posztban, valamiért a gasztro.blog.hu-n újra megjelenik, mint friss poszt. legközelebb már jobban figyelek erre, majd max nem variálok.:)*

vannak napok, amikor az embernek nincs kedve menni sehova. itt most nem a munkára gondolok, hanem az olyan tetszőleges tevékenységekre, mint például a bevásárlás. és mivel a többnapos hideg élelmet is megunja hamar az ember, a gyomor főtt ételért kiált. az ész és a gyomor egymásnak esik, menjünk, ne menjünk, de menjünk, mert éhesek maradunk.

ma úgy éreztem, a világért sem vagyok hajlandó kitenni a lábam a lakásból, úgyhogy kedves gyomor, abból dolgozunk, amink van. és milyen jó, hogy nem mentem sehova. másoknak is bátran ajánlom ezt az érzést, mert így lehet aztán kreatívkodni. a hűtőben fehér paprika, olajbogyó és ajóka lapult, az erkélyen meg görög bazsalikom, ebből lett jó kis ebéd.

penne fokhagymás-fűszeres sült paprikával

"mártás" a tésztához

2 fehér paprika (tv)
3-4 szardellafilé
frissen őrölt feketebors
egy marék olajbogyó (az enyém töltve volt)
fél tk garam masala
1 tk pirospaprika
jókora adag friss görög bazsalikom
4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 adag penne
esetleg só


az olívaolajat felmelegítjük és beletesszük a vékony csíkokra vágott paprikát. közepes hőfokon szépen megfuttatjuk, míg áttetsző nem kezd válni. ekkor hozzáadjuk a szardellát, a szétzúzott fokhagymát és az olajbogyókat, és kevergetjük 1-2 percig.

közben elkészítjük a tésztát, al dentére főzzük. ezután lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a garam masalával, a pirospaprikával és a görög bazsalikommal. kicsit átkeverjük, majd visszatéve a gázra átmelegítjük, de már nem engedjük pirulni a fűszeres paprikákat. tálaláskor megszórjuk feketeborssal és ha nem elég sós, sózzuk.

az édeskés mártást és az édeskés sültpaprikát jól ellensúlyozta az olajbogyó fanyar íze, a pirosaprika pedig szépen játszik a garam masalával.

2009. augusztus 4., kedd

paradicsompaprika és sajtok

tegnap elég meleg volt a lakásban, hogy valami főzés nélkülit készítsek. útban hazafelé anyuval bementünk a vásárcsarnokba, anyu jól bevásárolt őszibarackból, fügét azonban már nem kaptam (késő volt már, alig voltak). nagyon szép paradicsompaprikákat kaptunk, úgyhogy már csak valami sajtos kence kellett hozzá, úgyis nagyon rá vagyunk állva a sajtokra mostanság. a márványsajt valamiért adta magát, hozzá a dió kitűnően passzol, és mivel anyu meg én is odavagyunk a csípősért, nem nehéz kitalálni, hogy a fentebb említett hozzávalókból mi készült és hogyan. ha mégsem, lásd lejjebb. (bár azért az őszibarackot inkább kihagytuk belőle.)

chilis-diós márványsajtkrém paradicsompaprikában

4 darabhoz

4 szép paradicsompaprika
100 g márványsajt
100 g philadelphia sajtkrém
2 ek tejföl
50 g dió
friss chilipaprika (én halapeno-t használtam)
frissen őrölt feketebors

a megmosott, megszárított paprikák tetejét szépen levágjuk, kimagozzuk, kierezzük.

a sajtokat villával összetörjük, a tejföllel elkeverjük. a diót felaprítjuk, a kierezett, apróra vágott chilipaprikát szintén (én csak fél halapeno-t raktam hozzá, mert ez valami kifejezetten erős példány volt). hozzáadjuk a sajtos cucchoz, jól megborsozzuk, majd egy kiskanállal a paprikákba töltjük. mehet vissza rá a teteje.

lilahagymával, rozskenyérrel, csípős kolbásszal isteni, de érett sonkával is jó lehet.

2009. augusztus 3., hétfő

ital a forró napokra

meleg van. nagyon meleg. mert az rendben van, hogy a munkahelyen van légkondi. az rendben van, hogy itthon is van légkondi, de a szerencsétlen nem bír a nappali légterével sem. és az is rendben van, hogyha korábban végetér a műszak (mint tegnap 3-kor), akkor gyorsan megpattantunk harkányba és a medence szélén, jegeskávét szürcsölgetve eléggé elviselhető volt a hőség. az viszont nincs rendben, hogy ma itthon vagyok és nincs kedvem főzni, pedig bírom a kánikulát. azt hiszem a tűzhely bekapcsolása kicsit talán mégis sok lenne. ilyenkor részemről elég egy-két gyümölcs, mint kopaszbarack/dinnye. (mert füge ugye nincs.) viszont a jégbehűtött italok is jólesnek, mint a következő. a sárgabarack-kókusz párosítás nagyon jól működik, egy-két fűszer, mint az édeskés kardamom és a frissitő gyömbér pedig szépen hozzásimul az alapízek mellé.

kókusztejes sárgabarackturmix

400 g érett sárgabarack (valószínűleg őszivel is jó)
1 doboz kókusztej (kb 400 ml)
50 g friss gyömbér, meghámozva, lereszelve
4-5 kardamom, széttörve, mozsárban szétzúzva
3 ek méz

a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd jégre hűtjük. én kevés aszalt vörösáfonyát is tettem rá, de valamilyen kései bogyós gyümölcs (szeder vagy friss kékáfonya) is klassz hozzá. ha valakinek így túl sűrű, kevés tejet is hozzáadhatunk. nagyon hidegen tálaljuk, még aznap illik elfogyasztani.

egyéb italok nyárra:
chai punch
sárgadinnyeturmix
mentás földieperbólé (mondjuk ez már annyira nem aktuális)