2010. október 16., szombat

rakott padlizsán mozzarellával és parmezánnal

a padlizsán egyik legjobb formája (a másik a paprikás padlizsánkrém). nagy mennyiségű és többféle sajttal készül, a fokhagyma és a leheletnyi paradicsomszósz igen ízletessé varázsolja. ideális húsmentes napokra is, mert egyáltalán nem kíván az ember hozzá húst, ellenben kevés friss kenyér jól szívja a szaftját. ha jól értesültem, az eredeti verzió hosszában szeleteli a padlizsánokat, innen az elnevezés: a parmigiana nem is a parmezánra és nem is párma régióra utal, hanem a zsalu szóra, hiszen a rétegelt padlizsánszeletek kis eltolással, egymást fedve fekszenek a tűzálló tepsiben. az én verzióm kerekre szelt padlizsánnal készült, és kevés paradicsomszósszal, hogy jobban erősítse a padlizsánízt. melegen és szobahőn is isteni. a recept 4 személyre elég, de csak mint egy többfogásos menü részeként. két személynek kényelmesebb, mert marad még egy étkezésre.


melanzane alla parmigiana

1200 g padlizsán
olívaolaj
300 g mozzarella (3 golyó)
100 g parmezán (vagy grana padano)
3-4 ek paradicsomszósz vagy sűrített paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors


a padlizsánt felszeleteljük, majd olívaolajon több részletben magas hőfokon aranyszínűre sütjük. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a mozzarellát vékonyra szeleteljük, a parmezánt lereszeljük, a fokhagymát apróra vágjuk és kevés olívaolajon pár percig megfuttatjuk. egy tűzálló tálba vagy jénaiba öntjük a fokhagymás olajat, szétkenjük. lerakunk egy sor padlizsánt, erre kevés paradicsomszósz jön, erre egy gombócnyi mozzarella, parmezán, kevés bors és csipet só. erre újra padlizsán, paradicsomszósz, mozzarella, parmezán, bors, só. addig folytatjuk, amíg az összes padlizsánt fel nem használjuk. a végén a maradék sajtot is rászórjuk. 30 perc alatt szépen megsül, a végén grillfokozaton rápiríthatunk.

2010. október 6., szerda

karamelles-almás cheesecake

a jelenlegi kedvenc tortám. sokáig a tarte tatin (fordított almatorta) vezetett, aztán a tarte au citron (szakácsok könyvés citromtorta) volt a sztár. de most azt kell mondjam, új csillag született ez a torta a nyerő. vegyük csak végig a rétegeket: fahéjas-sós kekszmorzsa. karamellszósz. pirított dió. párolt fahéjas alma. vaníliás philadelphia-cheesecake. tejszínhab, megfejelve kevés dióval és karamellszósszal. öcsi is ezt a tortát kapta születésnapi tortának, csak arra még ráadásként tüzijáték is járt. egyébként ideális őszi sütemény, hiszen az almának szezonja van, a karamell meg jól passzol hozzá.

karamelles-almás cheesecake

az alaphoz:
250 g (1 csomag) hobbit keksz
55 g olvasztott vaj
3 ek cukor
1 tk fahéj
fél tk fleur de sel (vagy sima só)

a karamellszószhoz:
300 g kristálycukor
75 g vaj
200 ml tejszín
100 g dió

az almás réteghez:
50 g vaj
kicsit több, mint 1 kg alma (5-6 db)
125 g cukor
csipet só
1 tk fahéj

cheescake:
375 g (3 doboz) philadelphia sajtkrém
1 nagy tojás
fél citrom leve
75 g cukor
1 ek vaníliakivonat

tetejére:
200 ml tejszín
a karamellszószból kevés, díszítéshez
pár szem dió a díszítéshez

a kekszmorzsa, a karamell és a pirított dió, az alma alatt.

a sütőt 190 fokra előmelegítjük. egy sodrófával a kekszet adagonként egy zacskóban összetörjük. összekeverjük a cukorral, fahéjjal, sóval, majd a vajat is hozzáöntjük és jól kikeverjük. egy tortaformába tesszük a morzsát, majd egy kis peremet is gyártunk neki. 15 percig sütjük, majd a félig nyitott sütőben hagyjuk.

a karamellszószhoz a cukrot felolvasztjuk, amikor már jó karamelles, lehúzzuk a tűzről. hozzákeverjük a vajat (sisteregni fog) és a tejszínt is (bugyogni és gőzölni fog), jól elkeverjük, kis lángon kb 5 percig főzzük, közben gyakran kevergetjük. a diót szárazon egy serpenyőben gyakori rázogatás mellett megpörköljük, a héját kifújjuk a serpenyőből.

az almás réteg

az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony szeletekre vágjuk. érdemes kemény, savanyú fajtát venni, hogy kellemes kontrasztja legyen a karamellnek. én granny smith fajtát választottam, ez azért is jó, mert nem főtt szét, csak egy két szeletnyi tört össze. a vajat megolvasztjuk, beletesszük a cukrot, enyhén karamellizáljuk és az almaszeleteket is beletesszük. lefedve addig főzzük, amíg a karamell feloldódott benne és sok levet ereszt, ekkor beletesszük a fahéjat, óvatosan átkeverjük, majd elfőzzük a levét (továbbra is kis lángon).

a philadelphia sajtkrémet a tojással, a citromlével, a cukorral és a vaníliával egy magas falú edényben elektromos habverővel 2-3 perc alatt simára keverjük.

a cheesecake-réteg, sütés előtt

a sütőt 170 fokra előmelegítjük, közben rétegezzük a tortát, így: a már kihűlt kekszmorzsára karamellszósz jön (3-4 evőkanálnyit félreteszünk a díszítéshez), majd a pirított dió (szintén félrerakunk a díszítéshez), aztán az alma, a cheescake (legegyszerűbb vizes fémspatulával elsimítani). ezután a tortát 30-40 percig „sütjük”, de tulajdonképpen már csak dermesztjük. akkor jó a cheescake-réteg, ha a kés tisztán jön ki belőle. nem ér csalni az idővel úgy, hogy magasabbra tekerjük a sütőt, mert akkor a hő megpirítja a felszínét.

a kihűlt tortát 4 órán át hűtjük hűtőben, majd tálalás előtt a keményre vert tejszínhabot rákenjük, rácsurgatjuk a megmelegített karamellszószt, kicsit összekeverjük és megszórjuk dióval.

have fun! :)

2010. október 4., hétfő

a blogkóstoló és a sült cékla

azt hiszem, nem sokan vagyunk, akik a szeptemberben megrendezett blogkóstolón minden fogásból ettek. na én vagyok az egyik. igaz, néha csak egy-egy kanállal-villával, de akkor is, egyetlen ételt sem hagytam ki. azt azért hozzá kell tennem, hogy a következő étkezésem másnap este 6-kor történt meg, hát istenem, a gyomorban/bendőben/egyéb tárhelyeken volt még némi tápanyag.

lila füge pisztáciás sütije remek volt a fügével és az enyhén rózsavizes konyakos mártással, fűszeres eszter szíriai sóletje maga volt a tökéletesség, horasztól és lorientől a húsos fogások (borjúszív wokban zöldségekkel ill. marhapofa paradicsomos raguval, ó istenem) 10/10, a hústalan fogások (enyhén csípős rókagombás dim sum és rozmaringos-szilvás-mascarponés krém) szintén. malackaraj anna pisztáciás sertéspástétoma nálam nagy sikert aratott, de nem volt rossz a saját töltésű kolbász sem. limarától pedig egy szép adag olívás és aszalt paradicsomos baguette-t kaptam, hát volt mit ennem másnap, egyszerűen csak vajjal, mennyei volt. egyébként nemcsak, hogy az ételek fantasztikusak voltak, nagyszerű volt megismerni ennyi bloggert/bloggerinát, mind a résztvevők, mind az élvezkedők közt!

az én személyes kedvencem chili és vanília sült céklája volt, hát ezt próbáltam reprodukálni egyik este. újra sikere lett. kicsit erősítettem az eredeti fűszerezésen. a halloumi és a burrata nehezen beszerezhetősége miatt én mozzarellát választottam mellé.

chili és vanília féle csípős-édes-savanykás sült cékla

4 nagy cékla (600-700 g)
4 salottahagyma
4 ek balzsamecet
4 ek mazsola
3-4 ek kapribogyó
2-3 ek sötét barnacukor
1-2 chilipaprika
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
személyenként egy golyónyi mozzarella (itt tehát 4)
fleur de sel a mozzarellára


a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat megmossuk, a vizet leitatjuk róluk, némi olívaolaj és só kíséretében egyenként alufóliába csomagoljuk, majd 1-1,5 órán át sütjük. akkor jó, ha egy kés könnyen bele-és kicsúszik. ha már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk.

olívaolajat forrósítunk, az apróra vágott salottát üvegesre pároljuk benne. hozzáadjuk a kimagozott és kierezett chilipaprikát, a mazsolát, egy-két percig sütjük. mehet bele a cékla, a balzsamecet, a cukor, jól elkavarjuk, borsozzuk-sózzuk, majd pár perc átforrósodás után a leöblített kapribogyót is hozzáadjuk.

a mozzarellát szeletekre vágjuk, tálaláskor megöntözzük olívaolajjal, megborsozzuk és megszórjuk kevés fleur de sel-lel.

chili és vanília receptje.

egyéb sültcéklázás a tejbegrízen: almás-zelleres sült céklasaláta