A medvehagyma (Allium ursinum L.) üde gyertyán- és bükkelegyes erdők növénye, jóformán az egész Dunántúl nedvesebb erdeiben elterjedt (kivéve Budai-hg.). Az Alföldön szórványos, bükkfázisbeli maradványfaj. Negyven centiméternél általában nem nagyobb a faj, levele lándzsás, elliptikus, hegyes csúcsú, élénkzöld, virága fehér (pontosan maga a lepellevél). A hagyma nem gyűjthető, csak a levél.

A hagymaillatot főként az allicin és további kéntartalmú származékok jelenléte miatt érezzük; a növény jelentős mennyiségű aszkorbinsavat (C-vitamint) ill. flavonidokat tartalmaz. A fogyasztása antibakteriális hatása miatt enterális fertőzések esetén ajánlott, de emésztési zavarok esetén, valamint érelmeszesedés ellen is kiváló.
Medvehagymás-kéksajtos gnocchi

750 gr lisztes burgonya (ha nem lisztes, akkor majd több liszt kell bele)
3 tojássárgája
100 gr liszt
150 gr reszelt parmezán, esetleg Grana Padano
szerecsendió
só
és még:
olívaolaj
75 gr kéksajt (pl. Roquefort, én Bleu d’ Auvergne-t használtam)
jó nagy csokor (vagy több) medvehagyma
A krumplit meghámozom, félbevágom, sós vízben puhára főzöm, majd gyorsan leszűröm és egy konyharuhára téve óvatosan megszárítom. Ezután áttöröm, gyorsan beledolgozom a tojások sárgáját. Hozzáadom előbb a lisztet, majd a reszelt sajtot, szerecsendiót, sót. Kis galuskákat formálok (én liszttezett kézzel, lisztezett tányéron, lisztezett tésztamasszával szoktam dolgozni, mert annyira ragad a tészta, sok lisztet meg nem szeretek beletenni). Forró sós vízben addig főzöm őket, amíg fel nem jönnek a víz színére, de ekkor még várok egy kicsit és utána szedem csak ki.
Ezután egy magasfalú serpenyőben olajat forrósítok, és beledobálom a gnocchi-kat. Aranysárgára sütöm egy-két oldalát, de vigyázok, ne égjen meg. Ezután belemorzsálom a sajtot, majd a durvára vágott vagy tépkedett medvehagymát. Kicsit összesütöm őket és már kész is. Hidegen is finom.
A gnocchi receptje a Sajtok könyvéből, a medvehagymás-kéksajtos koncepció valahonnét a netről, a medvehagymáról szóló infók A magyar edényes flóra határozójából és Szabó László Gy. Gyógynövényismereti tankönyvéből valók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése