2008. március 5., szerda

tavasz

A kördést Cookingstartól kaptam: számomra mit jelent a gasztronómiai tavasz? Először talán a normális tavaszról ejtenék pár szót, amelyet már mindannyian hónapok óta várunk (én legalábbis biztosan). Én nagggyon híve vagyok ennek a február-végén-is-pulcsiban-szaladgálunk fílingnek, mert már lehet, mert ilyenkor már süt a nap; olyannyira, hogy a múlt hét hétfőjén egy kedves barátnőmmel a székesegyház tövében fagylaltot nyaltunk (fanyar, zöldes lime és mélysárga, fekete pöttyös és édes vanília), és kifejezetten melegünk volt. A sötétkék farmerom magába szívta az összes napfényt, amit kapott, a fotonok pedig hőenergiává alakultak a combomon, de még hogy.


Aztán a virágok. Végre nyílnak, végre rügyeznek. Végre ébredezik a természet, újra, színesen és illatosan. A Mecseken már javában nyílik a hunyor, a gyümölcsfák édeskés illatát lassan a városban is érezni, az ibolyák is lilulnak a panelházak közti füves-bozótos területeken. A belvárosban elvirágzott már a krókusz, most törpe tulipánok és törpe nárciszok virítanak. A lakásban pedig jácint, nárcisz és krókusz: ilyenkor muszáj pár cserepes-hagymás növényt beszerezni, hogy biztassuk magunkat: most már itt a tavasz és sehova sem megy (csak néha szabadságot vesz ki, na).


Aztán a tavaszi kaják, úgy értem, a gasztronómiai tavasz. Az első, apró szilva méretű, pirosan vigyorgó hónapos retek: ropogós és friss, lédús és csípős. Az első, sötétzöld galambbegysaláta, amely magától nőtt a kerti tó körül, és hozta magával a testvéreit is. Az első földieper, amely éretten piroslik a levelei közt. És reggeli turmixba ugráló, sok-sok földieper. És még, eper, mentás bóléban. Az első tavaszi rántott csirke, paprikás-petrezselymes újburgonyával, friss ízekkel. Az első borsóleves, zsenge cukorborsóból, apró, ízes sárgarépával, aromás petrezselyemmel és puha, hatalmas nokedlivel, úgy, ahogy anyu szokta. Az első sóskaleves, buggyantott tojással, amelyet mindig a szabadban kell elfogyasztani, a szőlőlugas, vagy a lilaakácos alatt.


Ez kell nekünk: tiszta napsütés, kutya csaholása, hószínű bárányfelhők, langyos szellő, méhek zümmögése, öcskös kacaja az aranyvesszőcserje mögül, kibújó sziklevelek, azúrkék ég, nárciszok és gyöngyvesszők, égő venyige csípős illata, hajnali fülemüle éneke, akácillat, bodzaszörp, medvehagymával telenőtt erdő.

Kedves Mademoiselle és Fakanál, Nektek mit jelent a gasztronómiai tavasz?

7 megjegyzés:

Enikő írta...

Imádom a tavaszt, a napsütést, a virágba boruló fákat, sétálni a Mecseken, és persze fagyit nyalni a Székesegyház oldalán :) Szintén bármikor duplázhatunk :)

starfokker írta...

csak nem ebben a szeles szar időben. majd ha visszajött a szabadságról a tavasz.

starfokker írta...

na, de ha jövő héten megjavul a idő, akkor hétfőn banzáj megint, ok?

Enikő írta...

rendben, benne vagyok, úgyis rászoktattál, hogy lógjak az előadásaimról :)

starfokker írta...

áááá, de tudtam, hogy akkor adod meg a kegyelemdöfést, amikor majd jól nem figyelek oda!:D

Enikő írta...

mégis, mire számítottál? ismerhetsz már... :)

Enikő írta...

Jelentem, visszatért a Tavasz (gyorsan lekopogtam), szóval? Mit is csinálunk hétfőn? :))