télzáró étek

hónapok óta vágyom egy jó kis adag csicsókára. már rég letettem róla, meg különben is, jön a tavasz, nem eszünk téli kajákat, szóval persze, hogy belefutok a piacon, ez annyira jellemző starfira. aztán szintén a piacon (!) kaptam egy szép nagy darab édesburgonyát, valami sült zöldséges-szalonnás dologra vágytam, de amikor megláttam a boltban azt a szép füstösbarna csülköt, nem volt szívem otthagyni. szalonna balra el, és bejött a képbe a csülök, legalább már nemcsak lélekben készülök a húsvétra, meg különben is, most akkor őszig majd jól nem vágyom csicsókára és ezzel szeretném ezeket a borongós szeles esős ronda hónapokat melegebb éghajlatra küldeni.

csőben sült csicsóka és édesburgonya füstölt csülökkel, kakukkfűvel és parmezánnal

(ennél hosszabb cím nem is létezik)

kb 600 gr csicsóka
1 nagy édesburgonya
4 gerezd fokhagyma
1 nagy marék friss kakukkfű
300 ml tejszín
olívaolaj
150 gr parmezán
zsemlemorzsa
füstölt főtt csülök, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só

a csicsókát meghámozzuk, vízbe tesszük. az édesburgonyát meghámozzuk. mindkettő zöldséget darabokra vágjuk. a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a tejszínt összekeverjük a fokhagymapréselt fokhagymával, a parmezán felével, az apróra vágott kakukkfűvel, a sóval és a borssal. egy jénait (vagy egyéb tűzálló tálat) olívaolajjal meglocsolunk, belepakoljuk a zöldségeket, és a falatokra tépkedett/vágott húst, ráöntjük tejszínes kulimászt, alufóliával lefedjük és a sütőbe toljuk, kábé addig sütjük, amíg a zöldségel meg nem puhulnak és a tejszínes cucc nem buborékol. néha át kell fordítani a zöldségeket. ha kész, az alufóliát eltávolítjuk, a sütőt feltekerjük 250 fokra, és ha van, átkapcsolunk grill fokozatra. a maradék parmezánt összekeverjük 1-2 csésze zsemlemorzsával, és a zöldségekre szórjuk. 15-20 perc alatt pirosra sütjük a tetejét.

a következő 7 napban starf otthon lesz, a faluban. otthoni finomságok coming soon.

starfi esete a svéd kenyerekkel

svédországban többnyire édeskés ízűek a kenyerek. kivételt képeznek mondjuk a knäckebröd-ök, amelyek bár nem édesek, de ropognak: mint egy kenyérbelső nélküli, csupa-héj pékáru. az édes íz szeretete olyan mértékű, hogy nem is lehetett másféle (értsd: normális) kenyeret kapni arrafelé, ahol anyuék laktak. mivel a család (én és a kisöcsém) akkor még a magyaros, sós ízvilághoz volt szokva (legalábbis kenyér tekintetében), anyuci majdnem minden nap sütött rendes kenyeret, örök hála neki. ráadásul mindig másféle sült a sütőben: hol krumplis, hol rozsos, hol sima fehér, hol diós, egyik mennyeibb volt a másiknál. de egyik sem volt édeskés.

aztán itthon szépen visszaszoktunk a bolti fajtára, bár anyu azért havonta egyszer-kétszer mégiscsak süt házi kenyeret is. múltkor anyuval a svédországban leírkodott régi kenyeres recepteit nézegettük, és érdekes módon, egyik sem volt édeskés, úgyhogy ez valami újabb keletű dolog lehet (a receptes könyv a húszas-harmincas évekből származott). nyilván ennek van valamiféle társadalmi háttere, mint ahogy a magyar családoknak és a margarinnal való főzésnek. volt közöttük egy merőben más recept is, méghozzá egy édeskés jellegű. és azt választottuk.

tegnapelőtt újrasütöttem, és újra finom lett. most az ember vagy felnő ezekhez az édeskés kenyerekhez, vagy egy idő után mégiscsak vágyik rá.

mazsolás-rozmaringos rozsos zsemle

kábé 16 darabhoz

50 g friss élesztő
2 dl + még valamennyi langyos víz
3 csipet cukor
3/4 ek só
3/4 dl kenyérhez való szirup (brödsirap), helyettesítésére méz
50 g vaj
10-11 dl teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dl búzaliszt
1-2 dl mazsola
1 és 1/2 ek rozmaringlevél

az élesztőt és a cukrot a két deci vízben elkeverjük, meleg helyre tesszük. a sót összekeverjük a megolvasztott vajjal és a kenyérsziruppal (mézzel). a kétféle lisztet összekeverjük a mazsolával és a rozmaringlevelekkel (ha friss és egész, célszerű aprítani). ha megkelt az élesztő, a lisztekhez hozzáöntjük, kicsit elkeverjük, majd hozzáadjuk a vajas-mézes keveréket is és eldolgozzuk. a tészta még felvesz valamennyi vizet, lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de ne is essen szét morzsákra. ha a tészta sima és rugalmas, meleg helyen konyharuhával letakarva kábé egy órát kelesztjük.

sütés előtt

ha megkelt a tészta, lisztezett deszkán kicsit átdolgozzuk, majd felezzük. a feleket is megfelezzük, majd még egyszer és még egyszer, így 16 gombócot kapunk. ezeket kicsit megformázzuk, sütőpapírral bélelt lemezre fektetjük, és konyharuhával letakarva 30 percig pihentetjük. a sütőt 200 fokra (légkeveréssel 180 is elég) előmelegítjük, ha a kelesztés ideje lejárt, kábé 15 percig sütjük, vagy addig, amíg kicsit meg nem pirulnak.

legjobb hideg húsgolyókkal (köttbullar) enni, kevés dijoni mustárral, vagy vajjal és valamilyen erőteljesebb ízű sajttal, pl érett camambert-rel, érett ementálival.

medvehagymás tapenade

a pácolt tonhalas tésztához használt ajókából maradt még jó pár darab, hát gondoltam, lesz belőle tapenade. kellemes, könnyed ízű bogyó-paszta ez, mely kenyéren, grillezett csirkére halmozva vagy fehér húsú halhoz is megállja a helyét. salátákhoz is lehet keverni, kevés citrommal, vagy ecettel savanyítva, esetleg tésztamártásnak is klassz. aszalt paradicsommal is lehet gazdagítani. szerintem a legjobb valamiféle ropogós, friss baguette-en, csak úgy, önmagában.

a csavar persze kellett ám. a provance-i konyhában a tapenade eredetileg fokhagymával készül, én medvehagymával gazdagítottam, s finom lett! a kence kellemesen hagymásodott, de friss zöldesség is társult hozzá. kár, hogy már elfogyott.

medvehagyma tapenade

150 g fekete olajbogyó
2 ajókafilé
2 ek kapribogyó
jó nagy marék friss medvehagyma
80-100 ml olívaolaj

az ajókát és a kaprit mozsárban összetörjük, majd hozzátesszük a finomra vágott olajbogyót. még áttörjük kicsit, hogy kencés, de ne túl finom masszát kapjunk. hozzákeverjük a finomra vágott, előzőleg átmosott és leitatott medvehagymaleveleket. ráöntjük az olívaolajat, ízlés szerint. valamennyit felvesz a bogyós keverék, de azért nem kell plussz deciket hozzáadni.

a medvehagymát egyébként jobb, ha nem mozsárral aprítjuk, hanem csak simán apróra vágjuk. ez azért fontos, mert különben az illóanyagai valamiért elillannak, és olyan illatú-ízű lesz, mintha frissen nyírt füvet tettünk volna hozzá. ennek az oknak a kiderítését majd növényélettan gyakorlaton javasolom, persze csak a tudomány előbbrehaladásának érdekében:)

a tapenade lezárt üvegben, olívaolajjal felöntve akár egy hétig is eláll.

lencsesaláta

még ősszel láttam egy gasztronómiai műsort, melynek a lényege az volt, hogy több szakács egy adott hozzávalóval főzött. ez akkor a lencse volt, és bár arra nem emlékszem, hogy miket főztek, de lencsét körülbelül azóta szeretnék enni. nohát ezen a héten vettem is lencsét, és újszerű módon salátát készítettem belőle (és nem főzeléket, vagy levest). a főtt lencsét egy vinaigrette-öntettel nyakonzúdítottam, belekevertem friss chilipaprikát, kakukkfüvet és medvehagymát, majd megfejeltem sült bacon-nel és párolt karfiollal. a medvehagyma egyébként egy plussz öröm az ételben: hét elején, amikor is kitalátam ezt a salátát, még nem tudtam, hogy kezd nőni a medvehagyma. úgyhogy muszáj volt valahogy belecsempészni. csempészés híján fokhagyma ízesítette volna a lencsét.

a bűvös szakácson pont nemrég jelent meg lencsés bejegyzés, érdemes elolvasni.

forró lencsesaláta karfiollal és szalonnával

250 g jó minőségű lencse
1 fej karfiol, fejekre szedve
személyenként 2-4 szelet bacon
2 babérlevél
só
1-2 vörös chilipaprika, kimagozva, kierezve, apróra vágva
20 friss medvehagymalevél (vagy ízlés szerint), leforrázva
1 kis marék friss kakukkfű, apróra vágva
1 ek balzsamecet
fél ek dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
4-5 ek olívaolaj

lényeges, hogy minden hozzávalót előkészítsünk, hogy minél hamarabb az asztalon legyen a fogás, mert melegen a legjobb.

a lencsét egy edénybe rakjuk, felöntjük vízzel, beletesszük a két babérlevelet, felforraljuk, majd kábé 25 percig főzzük. a karfiolt kevés vízben sóval puhára, de nem szétfőttre pároljuk. ha kész a lencse, leszűrjük, a babérlevelet kivesszük belőle. közben elkészítjük a salátaöntetet: a balzsamecetet elkeverjük a sóval, a borssal és a mustárral. hozzáöntjük az olívaolajat, majd habverővel sűrű emulzióvá keverjük. ezt még a forró lencsére öntjük, jól átkeverjük, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott medvehagymát, a kakukkfüvet, a chilipaprikát, esetleg még sózzuk kicsit. a bacon-öket pirosra sütjük. a lencsét tányérokra tesszük, rápakolunk pár fej karfiolt és pár szalonnát.

indul a medvehagyma-szezon:)

ma délelőtt kirándultunk a mecsekben, jelentem, már lehet medvehagymát szedni! vadászatra fel!:D

mai ebéd

a mai ebéd ötletét jamie oliver adta, a jamie vacsorái könyvből. ő pasta putana-nak nevezi a tésztaételét (ugye nem kell lefordítanom), lényegében egy paradicsomos-tonhalas tészta ez. hogy miért ezt a nevet kapta, ő sem tudja:) én elég gyakran készítek tonhalas-paradicsomos tésztát, ugyanis egyszerű, és finom is. azonban ma nem úgy főztem, mint szoktam. a tonhalat most mozsárban összetört fűszerek keverékébe pácoltam, ráadásul citrom is került a mártásba, ami nagggyon jót tesz neki. a friss kakukkfű csakis dobott rajta. nyáron friss paradicsomból lehet ám az igazi, de azért így sem rossz. jamie ugyan másmilyen fűszereket használ, de nekem valahogy most a zöldbors és a római kömény jött be.

fűszerekkel pácolt tonhalas-paradicsomos tészta

1 tk egész zöldbors és feketebors keveréke(vagy frissen őrölt)
fél tk római kömény
1 citrom reszelt héja
2 csipet só
3-4 ek olívaolaj
2 doboz jó minőségű tonhalkonzerv
2 ek olívaolaj
3 ajókafilé
2 gerezd fokhagyma
1 vörös chilipaprika (én scotch bonnet fajtát használtam)
1 üveg kapribogyó
1 doboz paradicsomkonzerv, a kockára vágott fajtából
löttyintésnyi száraz fehérbor
kevés só
500 g penne
5-6 ág friss kakukkfű

a borsokat a köménnyel és a sóval mozsárban eldörzsöljük. ezután hozzáadjuk a citromhéjat, hozzáöntjük a 3-4 ek olívaolajat és jól elkeverjük. a lecsöpögtetett konzervtonhalat áttesszük egy tálba, ráöntjük a fűszeres olajat, óvatosan átkeverjük, hogy a hal ne törjön szét, fóliával lefedjük és fél óráig pácoljuk.

ha lejárt a pácolás ideje, a 2 ek olívaolajat serpenyőben felforrósítjuk, és az ajókát a szétesésig kevergetjük. aztán hozzátesszük az apróra vágott chilipaprikát (én vörös scotch bonnet fajtát használtam most, ami azért jóval erősebb a nagyobb és hosszúkás fajtáknál) a szétzúzott fokhagymát, a lecsöpögtetett kapribogyót, pár percig közepes lángon kevergetjük. utána felöntjük a paradicsommal, és a borral meglocsoljuk, ha kell, sózzuk. kis lángon kicsit beforraljuk, néha megkeverjük, le ne ragadjon. utána hozzáadjuk a tonhalat, a páclével együtt, óvatosan elkeverjük; a kakukkfüvet apróra vágjuk, és a szószba keverjük. kábé 5 perc elég is neki, lehúzzuk a tűzről, lefedjük.

a tésztát sós vízben al dentére főzzük, utána szűrjük, hozzákeverjük a mártáshoz és forrón tálaljuk. én meghintettem plussz citromhéjjal.

a pálmacukor

már korábban is szerettem volna írni erről a cukorféléről, de persze elmaradt. most lúdanyó múlt heti posztja sarkallt rá, hogy megtegyem. én még tavaly nyáron kaptam, azóta előszeretettel használom ázsiai ételekhez, főleg, ha a thai konyhából merítek.

nekem az a tapasztalatom, hogy elég könnyen megkeményedik (igen, mégjobban), ha nincs rendesen lezárva, amiben tároljuk. namármost, a megkeményedés előtt sem volt egyszerű törögetni/reszelgetni. eddig főleg reszeltem belőle, de az már nem megy. úgyhogy konyharuha közt, egy erősebb zacskóban klopfolóval szoktam összetörni kisebb darabokra, és ha kell, azután még mozsárban töröm a megfelelő szemcsenagyságig. ha csak 1-2 evőkanálnyit használok az ételbe, akkor minél kisebbre próbálom törni. talán így kisebb az esélye, hogy nem olvad szét, és ropogni fog a fogunk alatt (na nem úgy, mint mondjuk a kristálycukor, hanem úgy rendesen). máskülönben, ha szirupnak/karamellnek használom, akkor elegendő, ha csak borsó nagyságúra töröm össze, mert elég könnyen olvad.

a pálmacukrot több néven is ismerik, ahány nép, annyi neve van; ez is mutatja, mennyire elterjedt hozzávalóról van szó, már ami ázsiát illeti. thaiföldön nahm dtahn buk, indiában jaggery/jaggeree vagy gur, indonéziában gula merah, a fülöp-szigeteken panocha. a pálmacukrot egyébként többféle faj nedvéből nyerik. ilyenek a borpálma (borassus flabellifer) és a datolyapálma (phoenix dactilyfera, erről most nem esik szó). a nedv kinyeréséhez a borpálma éretlen, hím virágának levagdosott darabjait sajtolják, vagy a több éves fa törzsét megvágják. így a levéből többek között pálmabort (toddi) készítenek, vagy pálmacukorrá főzik. főzés során a felesleges víz eltávozik a szirupból. a szirupot a kókuszdió kemény csonthéjába vagy bambuszszárakba töltik és hagyják megszáradni.

a pálmacukornak kellemes, karamelles, diós aromája van, és kevésbé édes, mint a cukorrépából, vagy a cukornádból készült cukor. a színe a bézstől a sötétebb barnáig változhat. sós ételekhez és desszertekhez egyaránt használható, az előbbi esetben kellemesen ellensúlyozza a sós-fűszeres ízeket. curry-k, halételek és szószok ízesítésére is jó. délkelet-ázsiában szágópuding, thaiföldön zöldfűszeres garnélasaláta, cukornáddal főtt szardínia, szőlős kacsacurry készülhet vele, az utóbbi kettő valamikor úgyis lesz itt is:) most csak egy kis desszertre futotta.

szezámos sült banán kókusztejes pálmacukorszósszal

személyenként 1 banán
4-5 ek szezámmag
25 g vaj
150 g pálmacukor
150 ml tejszín
200 ml kókusztej
5 ek víz
1 tk vaníliakivonat

a pálmacukrot úgy borsó nagyságúra töröm, majd a vízzel és a vaníliakivonattal együtt felteszem a tűzre, közepes lángon. ha felforr, takarékra veszem. kevergetni nem kell, egy idő után úgyis felolvad a cukor. kicsit főzöm még, hogy klassz szirupszerű legyen, majd hozzáöntöm a tejszínt és a kókusztejet, és jól elkeverem.

a szezámmagot szárazon megpirítom. a banánokat meghámozom, hosszában és keresztben is félbevágom, majd vajon mindkét oldalukat pirosra sütöm, nem túl nagy lángon. tálaláskor a banánokat körbeöntöm a szósszal, majd megszórom a szezámmaggal. frissen, melegen a legjobb.

a szósz receptje a szakácsok könyvéből való.

az okosságokat a wikipediáról, és innen és innen szedtem össze.

receptek pálmacukorral az orient expressen

elmaradásaim

mivel jó pár kördéssel elmaradtam, igyekszem bepótolni őket. remélem azonban, senki nem gondolja, hogy tiszteletlenségből nem válaszolok; valahogy így jön ki, valószínűleg nem vagyok egy körkérdésées fajta. persze mindenkinek köszönöm, akik gondoltak rám!:)

még évezredekkel ezelőtt kaptam duendétől a függőségeim kördést.

az ételek közül az első számú az olívaolaj. mindenre csurgatok, legyen mozzarella, legyen sült paprika, vagy akármi más. aztán sorrend nélkül legyen a friss chilipaprika, a bazsalikom, a citrom (ez újabb keletű), és a garam masala. de akár írhatnám a szójaszószt, a halszószt, a lazacot, a kókusztejet, a nokedlit, a tésztákat, a csicsókát, a hagymát, minden faját-fajtáját.

az illatok közül kiemelném a bazsalikom és a citromhéj, valamint az igazi vanília illatát. de hogy ne csak gasztronómiai vonalon maradjunk, szeretem az eső illatát, a tavasz "végre-itt-vagy" illatát, és öcskös hajának az illatát:)

ha zenei függőséget kellene választani, akkor egyértelműen tori amos-ra szavazok. aki ismer, tudja jól, aki nem, tapasztalja, ugyanis legtöbbször tőle lehet hallgatni zenét ott jobbra:) de szeretem például a folk-zenét (főleg magyar és balkáni műfajokat), főleg a hangszerek miatt; ezért páldául szóba jöhet lovász irén, mert nagyon klassz zenét játszik. máskülönben maradnék az alternatívabb vonalon, hallgatok massive attack-ot, björköt, néha sarah mclachlan-t, esetleg dido-nak a régebbi lemezeit. no, ilyesmiket. hangszerek közül a kedvenc a zongora, gitár, hegedű, dobok.

az állatok közül az örök kedvenc a macsek, és már a kutyák is, annak ellenére, hogy már elszenvedtem kutyatámadást is. kedvenc fajtám talán a golden retriever/labrador alakkör, meg még a nagy mamlasz fajtákat is szeretem.

ha már egyszer biológuspalánta vagyok, szólnék még a növényekről is. nagyon szeretem az orchideákat, legyen vadon növő kosborféle, vagy tenyésztett hibrid. a medvehagyma is egy nagy kedvenc, ugyanis amikor virágzik, gyönyörű sötétzöld-hófehérbe borulnak a Mecsek erdői, és akkor már nagyon klasszakat lehet túrázni a tavaszi hegyekbe. a teljesség igénye nélkül még szeretem-növények: páfrányfenyő, nőszirom, krókusz, virágzó gyümölcsfák, hunyor.

baráti díjat is kaptam, Limarától, és trinity-től. és frissen csicseriborsótól is:) köszönöm Nektek, igyekszem rászolgálni a díjra. még akkor is, ha kicsit késve reagálok:) úgyhogy ez a kép Nektek szól:

a képet gógli kereste nekem, a "friends cat dog" parancsszóra.

végezetül kaptam egy mi lennék ha? kérdést is. ezekből néhol kivettem, mert nem tudtam volna rá mit írni, de remélem így is elég informatív lesz a bloggertársadalomnak:) mi lennék, ha...

...hónap lennék: május
...a hét napja lennék: szombat
...a nap egy időpontja lennék: hajnal
...bolygó lennék: neptunusz
...tengeri állat lennék: albatrosz
...folyadék lennék: források vize
...fa lennék: tölgy
...virág lennék: kosbor
...mesebeli lény lennék: sárkány
...hangszer lennék: zongora
...szárazföldi állat lennék: bengáli tigris
...szín lennék: kék
...zöldség lennék: cukkini
...hang lennék: harangszó
...elem lennék: víz
...dal lennék: tori amos - i can't see new york
...könyv lennék: ken follett - a katedrális; thomas wharton - szalamandra
...étel lennék: curry
...fűszer lennék: chili, garam masala
...hely lennék: trópusi sziget kék óceánban
...íz lennék: csípős
...illat lennék: frissen sült kenyér
...tanóra lennék: biológia :D
...rajzfilm lennék: Ratatouille
...szám lennék: 1
...rovar lennék: imádkozósáska
...gyümölcs lennék: őszibarack vagy mangó
...épület lennék: flatiron building, vagy akármilyen art deco remekmű new yorkban.

ennyi fért a mai mesélős posztba, még egyszer köszönöm a kördéseket Nektek.

sertéshús bormártásban

na, már megint eltűntem, már megint lemaradtam egy vkf!-ről. ami sajnos nem az első volt, szégyellem is magam, de persze vasárnap eszméltem rá, hogy bezony határidő van, de akkor még semmi nem volt kitaláva, magok sehol nem voltak, ráadásul hétvégére öcskös is nálam "vendégeskedett". nem ráncigálhattam el a városba, hogy mindenféle magvakat vásároljak, inkább kirándultunk, mert nagyon szép idő volt. egy szó mint száz, lemaradtam. meg persze jó pár körkérdéssel is adós vagyok, amiket holnap megpróbálok feltárni a nagyérdemű előtt. úgyhogy ez egy ilyen mentegetőzős poszt, de azért főztem is.

ázsiait. mint úgy általában. mert az legalább megy.

sertéshús bormártásban, bogyós rizzsel

*1 ek vörösborecet (vagy balzsamecet)
*1 tk sötét szójaszósz
*2 ek rizsbor (helyette whiskey-t használtam)
*50 ml száraz fehérbor
*jókora adag frissen őrölt feketebors
*1 ek víz
*kevés só
450 g sertéscomb, csíkokra vágva
jókora darab friss gyömbér, apróra vágva
1 fej vöröshagyma, apróra vágva
2-2 ek földimogyoróolaj
2 kicsumázott, darabokra vágott zöldpaprika
1 scotch bonnet chilipaprika fele, kierezve, kimagozva, apróra vágva
#1 púpozott ek. étkezési keményítő
#125 ml száraz fehérbor
#125 ml húsleves
#1 ek sötét szójaszósz
#1 ek kristálycukor
#két csipet nátrium-glutamát (elhagyható)

a rizshez:
hosszúszemű, vagy basmati rizs (én 250 grammot főztem meg)
fél tk. kurkuma
50 g mazsola
25 g borbolyabogyó
só

a *-gal jelölteket összekeverjük a páchoz. megforgatjuk a húsdarabokat benne, negyed óráig állni hagyjuk. ezután nagy serpenyőben/wokban olajat hevítünk (2 evőkanálnyit), a húst kb 5 perc alatt sűrűn rázogatva világosra sütjük. ezután félretesszük. ha levet enged, azt is félretesszük, jó lesz a mártáshoz.

a másik adag olajat felhevítjük, a paprikát és a chilit 1-2 perc alatt felforrósítjuk, majd utánaküldjük a hagymát és a gyömbért, még 1-2 percig dobálgatjuk. ezután hozzáadjuk a húst, lejjebb vesszük a lángot.

a mártáshoz összekeverjük a #-tel megjelölteket, majd a serpenyőbe öntjük, 6-8 percig kis lángon főzzük.

a rizshez vizet forralunk, sózzuk, majd beletesszük a rizst, egyszer megkeverjük, majd beleszórjuk a kurkumát. 10 percig lefedve főzzük, majd hozzádobjuk a bogyókat is, két perc múlva pedig leszűrjük.

az egyébként normális, hogy a kurkuma először narancssárgára, mondhatni téglavörösre festi a rizst?

délelőtti jamie

ma délelőtt persze elfelejtettem, hogy megy a spektrumon jamie oliver egyik műsora, hm-hm, asszem vidéki konyhájának hívják magyarul... az eredeti címe pedig jamie at home. le is maradtam volna róla, ha nem nyomom be a tévét, úgyhogy gyorsan fel is vettem a mai részeket. az egyik legszimpatikusabb az indiai sárgarépasalátája volt (már ami a mai részeket illeti), de egy cseppett átalakítottam, én párolt répát akartam enni. Ilyen lett:

forró sárgarépa fűszeres marhahússal

300 g darált marhahús
olívaolaj
3 nagy sárgarépa
1-2 fej lilahagyma
2 tk. egész római kömény (ne helyettesítsük, de elhagyható)
1 kisujjnyi friss gyömbér, lereszelve
1 chilipaprika
fél citrom leve
1-2 ek. garam masala
só
petrezselyem, szezámmag

a római köményt pár percig szárazon pirítjuk, majd mozsárban összetörjük. (külön érdemes a szezámmagot is megpirítani.)

a chilit kimagozzuk, kierezzük, apróra vágjuk, az olívaolajon pár percig forrósítjuk, majd hozzádobjuk a húst, sózzuk, rászórjuk a garam masalát, és aranybarnára sütjük (én kicsit tovább sütöttem a kelleténél, jellemző).

a lilahagymát félfőre vágjuk, a sárgarépát meghámozzuk, majd a hámozóval csíkokat vágunk le belőle. mivel nekem nagy répáim voltak, ezért még a csíkokat félbevágtam, hosszában, így esztétikusabb lett. olívaolajon megfuttatjuk a gyömbért, hozzádobjuk a répacsíkokat, megszórjuk az összetört római köménnyel, fedő alatt, néha átforgatva nem túl puhára pároljuk, amikor már majdnem kész van, a hagymát is hozzátesszük. a végén meglocsoljuk a citromlével, és még egyszer átkeverjük.

tálaláskor a húsra halmozzuk a forró sárgarépát, megszórjuk petrezselyemzölddel és szezámmaggal, majd amíg még meleg, gyorsan megesszük.

citromtorta

mostanában valahogy eléggé izgatnak a citrommal készülő dolgok, és azon töröm a fejemet, hogy a citromos májat is régen készítettem. vajon van olyan perverzió, hogy citromfétis?

egyébként már régóta szemezek a szakácsok könyvéből a következő recepttel. nem tűnt nehéznek egyébként a recept, csak figyelni kell a hőfokokra, már ami a krém főzését illeti. a tészta meggyúrása külön öröm volt, mert nem úgy tűnt, mint aki össze fog valaha is állni, a következő pillanatban pedig egy lágy, könnyen idomuló tésztagombóc lett belőle.

nagyon nagy sikert aratott, a citromkrém üde volt, nem is lehetett kiérezni, hogy 250 g vajjal készült, mondjuk ez azért nem egy pillekönnyű desszert, de egyáltalán nem is olyan fullasztó, mint például a vajas sütemények, amiket utálok (pl mindenféle piskótatekercs, vajas-csokis krémmel töltve. brrr.).

klassz recept, hamarosan lesz újra. pedig még csak most fogyott el.

tarte au citron

a tésztához (pâte sucrée, 5 adag, 24 cm-es sütőformához méretezve)

500 g finomliszt
4 csipet só
300 g szobahőmérsékletű vaj, kockára vágva
190 g porcukor
60 g őrölt mandula
2 tojás

a krémhez

5 citrom
230 g kristálycukor
4 tojás
160 ml frissen facsart citromlé
250 g szobahűmérsékletű vaj, kockára vágva

a tésztához a lisztet átszitáljuk. megszórjuk a sóval, hozzáadjuk a vajdarabokat. addig morzsoljuk, amíg a vaj teljesen bele nem dolgozódik a lisztbe. hozzáadjuk a porcukrot és az őrölt mandulát, egy mélyedést formálunk a keverék közepén, beleütjük a tojásokat és eldolgozzuk, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. pár percig kell gyúrni, nekem hirtelen állt össze, kicsit ragadós maradt, de semmi esetre se dolgozzuk ennél tovább. fóliába csomagoljuk, majd legalább 4 órára a hűtőbe tesszük. én egész éjszaka pihentettem.

UPDATE 1: elfelejtettem ideírni, hogy a tésztából 5 adag lesz(24 cm átmérőjű formához), a másik négy adagot nyugodtan le lehet fagyasztani. legegyszerűbb mérleggel 5 felé osztani a tésztaadagot. 28 cm-es formához 3 felé kell osztani a tésztát.

másnap (vagy 4 óra múlva) lisztezett deszkán, vagy márványlapon kör alakúra nyújtjuk (az egyik adag tésztát), a sodrófát is célszerű gyakran lisztezni, a kész kinyújtott tésztáról viszont egy ecsettel le kell sepregetni a felesleges lisztet. a tészta kb. 5 mm vastag legyen. egy tortaformát kivajazunk, és beleillesztjük a tésztát (rátekerjük a sodrófára, majd legöngyölítjük a forma felett), belenyomkodjuk a formába, beleteszünk egy sütőpapírt, és valamennyi szárazbabot töltünk bele, a vaksütéshez. 180 fokon kb. 20 percig sütjük, ezután a babot és a papírt eltávolítjuk, és a tésztát6-8 percre még visszatesszük a sütőbe.

a krémhez lereszeljük a citromok héját, egy nagy tálba, lehetőleg fém legyen. beletesszük a kristálycukrot is, majd addig dörzsölgetjük ezt a keveréket, amíg homokszerű nem lesz. hozzáadjuk a tojásokat, beleöntjük a citromlevet. a tálat egy forrásban lévő vízzel teli edényre tesszük, vízgőz felett folyamatosan keverjük. a tálnak nem szabad a vízbe érnie. addig keverjük, amíg 82-83 fokos nem lesz (nemcsak digitális hőmérővel, hanem analóg húshőmérővel is mérhető). ezután levesszük az edényről, és folyamatos keverés mellett 60 fokra visszahűtjük. ekkor elektromos habverővel kezdjük keverni, a vajkockákat egyenként hozzáadjuk. 10 percig magas fokozaton mixerezzük, amíg a krém lágy lesz, és a vaj teljesen feloldódik.

a krémet a kissé kihűlt tésztába töltjük, majd hidegre tesszük (nem ér rögtön megenni). én cukorszirupban főzött citromhéjjal díszítettem, a tetejét pedig citromlében feloldott zselatinnal (vékonyan) vontam be, hogy kicsit csillogjon.

a szakácsok könyvéből, a vajmennyiséget kicsit redukálva.

UPDATE NO 2: másodjára a citromtorta morzsás alappal készült. ehhez a kinyújtott tésztáját megsütöttem (így nem kell figyelni a szélekre, meg hogy minden egyenletes legyen a sütőformában), majd kihűlés után összetörtem. a tésztamorzsát 70-80 g olvasztott vajjal összekevertem, adtam hozzá két csipet sót. ezt beegyengettem a sütőformába, és 220 fokon kb. 12 percig szárítottam. amikor kihűlt, jött bele a citromos krém. a képen ez a fajta torta látható.

nagyonsajtos gnocchi

régi nagy kedvenc a gnocchi, amit egykoron parmezán sajttal, mostanában az előbbi híján "csak" grana padanoval készítek, így sajtos lesz. ha pedig még egy adag sajtot reszelek az elkészült tészta tetejére, még sajtosabb lesz. nahát így szeretjük a legjobban. volt, hogy készen vettem a gnocchi, de általában van kedvem és kézzel formázgatom. igazából csak akkor éri meg, ha tényleg van az embernek egy plusszórája, szeret játszogatni a gombócolással. ja és ha nem zavarja a ragadós tészta, mert ragadni, azt tud:)

Sajtos gnocchi paradicsomszószban, csirkehússal

a gnocchihoz:

750 g lisztes burgonya
3 tojássárgája
150-200 g liszt (a krumplitól függ a mennyiség)
160 g reszelt parmezán/grana padano
reszelt szerecsendió
só

a többihez:

egy nagy csirkemell
kevés liszt
50 g vaj
1 fej vöröshagyma
kevés olívaolaj
1 jó minőségű (darabolt) paradicsomkonzerv
100 ml száraz fehérbor
pár csepp balzsamecet
200 ml húsleves
kakukkfű, oregánó
2 csipet kristálycukor
só
plussz reszelt parmezán/grana padano ízlés szerint

a gnocchihoz a burgonyát megtisztítjuk, darabokra vágjuk és hideg, sós vízben feltesszük főni, majd lecsöpögtetjük, megszárítjuk. villával áttörjük, majd gyorsan beledolgozzuk a tojássárgákat. hozzáadjuk a lisztet, majd a parmezánt, sózzuk, szerecsendiózzuk. lisztes kézzel ovális gombócokat (vagy hogy is hívják ezeket) formálunk belőlük, forró sós vízben kb. 3 percig főzzük. amikor feljönnek szépen a víz tetejére (én ilyenkor még szoktam kicsit hagyni úszkálni),akkor egy tálba tesszük, lefedjük. általában kisebb adagokban szoktam főzni, aztán vajjal összeforgatom az elkészült adagokat.

a csirkét darabokra vágjuk, kevés lisztben megforgatjuk, vajon minden oldalát kicsit elősütjük, majd félretesszük. a finomra vágott hagymát az olíván üvegesre pároljuk, majd beleöntjük a paradicsomkonzervet, a húslevest, a bort, sózzuk, hozzáadjuk a cukrot és lefedve kis lángon 20-30 percig főzzük. időként megkeverjük. ha a paradicsom elég jól szétfőtt, levesszük a fedőt, beigazítjuk a mártás ízét, kakukkfüvezzük, oregánózzuk, hozzáadjuk a pár csepp balzsamecetet. ha megborul, jajj nekünk (egyszer jártam így, plussz kettő paradicsomkonzervet is hozzá kellett önteni a mártáshoz, hogy ne legyen ecetízű). beletesszük a húsfalatokat és közepes lángon még 10-15 percig főzzük, ezalatt be kell sűrűsödnie a mártásnak (elpárolog a folyadék nagy része, plussz a liszt is segít nekünk).

egy tűzálló tálat meglocsolunk olívaolajjal, beledobáljuk a gnocchikat, ráöntjük a paradicsomos-húsos szószt, majd jókora adag sajtot reszelünk rá, és 250 fokon rápirítjuk a parmezánt. frissen a legjobb.

a gnocchi receptje a sajtok könyvéből való.

csicsóka helyettesítésére kelbimbó

most aztán tényleg villámgyors leszek, mert rohanok melóba.

tegnapelőtt elmentem a vásárcsarnokba, csicsókát akartam venni. persze idióta starf arra nem gondolt, hogy hogy a fenébe tudnák az anyókák ugyan kiásni a fagyott földből ezeket a göcsörtös dolgokat, na mindegy, egy szó, mint száz, nem kaptam csicsókát. pedig még szerda is volt (gy.k., piacnap). azóta mondjuk minden bizonnyal már engedett kicsit a talaj, talán egyszer eszek mostanában csicsókát.

de kaptam helyette kelbimbót, és még idén (értsd: ebben a szezonban) nem is ettem, úgyhogy meg is volt a vacsora szerdára, az ebéd csütörtökre. frissen is, melegítve is jó volt (melegítve mondjuk az almák jobban megpuhultak). mondjuk ízre nem egészen azt nyújtotta, mint a csicsóka nyújtotta volna, de azért hálás voltam a fagyott talajnak.

kelbimbó almával, hagymával, kolbásszal és szalonnával

legalább 500 g kelbimbó
1-2 savanykás, keményebb alma
jó marék apró hagyma
fél pohár száraz fehérbor
2-3 pár vékony kolbász (én pusztai debrecenit vettem vagy mi)
100 gr füstölt, húsos szalonna vagy bacon
kevés olívaolaj
kis marék petrezselyemzöld
frissen őrölt feketebors
só

a szalonnát felkockázzuk, majd a forró olívaolajban ropogósra sütjük, félretesszük. a megpucolt, megmosott kelbimbót sós, forrásban lévő vízbe tesszük, 8 percig főzzük.

a hagymákat megpucoljuk, de egészben hagyjuk (starf mániája), és a szalonna zsírján nagy lángon 2-3 percig pirítjuk, majd hozzáöntjük a bort, és a nagy részét elpárologtatjuk, ebben finomak lesznek a hagymácskák. hozzáadjuk a kis falatokra vágott kolbászt, a lecsöpögtetett, félbevágott kelbimbókat, és nagy lángon sűrűn dobálva megpirítjuk, a végén pedig a hámozott, falatokra vágott almát is hozzáadjuk, ezzel együtt csak 1-2 percig pirítjuk, borsozzuk és megszórjuk az apróra vágott petrezselyemzölddel. kész is van.

az étel lényege, hogy se a kelbimbó, se az alma, se a hagymák ne főjenek túl puhára, neadjisten szét.

virtuális ölelés

még a vizsgaidőszak javában folyt, amikor megajándékoztak virtuális öleléssel, barátságszalaggal.

ők:

kedves gren, tenksz neked!:)

trinity, köszönöm neked is!

duende, neked is nagyon köszönöm!

kedves mindhármótoktól, hogy gondoltatok rám. köszönöm. az én öleltem pedig enikő lenne, fogadd szeretettel:) majd megölellek nemcsak virtuálisan is, jó?:D


és valakitől kaptam azt hiszem egy függőségeim-körkérdést, de az istenért sem találom a kommentet:-S még azért keresem kicsit. ha esetleg olvassa az, akitől kaptam, akkor ne habozzon megírni, hogy ő az:D

télies ragu

vettem majd' 200 grammnyi kurkumát. igaz, csak négyszáz forint volt, de akkor is. mit kezdjek húsz deka kurkumával? akinek van ötlete, szeretettel várom. most ezt készítettem, de ebbe is csak egy evőkanállal kellett a fűszerből, szóval maradt még kábé 19 deka:)

gesztenyés-gyökérzöldséges csirke

2 nagy csirkemell
500 g gesztenye (héjastul)
3 nagy sárgarépa
1 nagy petrezselyemgyökér (paszternák is jó lett volna még...)
nagy marék apró hagyma (gyöngyhagyma, azt hiszem)
kis pohár száraz fehérbor
250 ml húsleves
1 ek őrölt kurkuma
csipet szerecsendió
csipet fahéj
frissen őrölt feketebors
20 g vaj
só

minden gesztenyét kereszt alakban bevagdosunk, majd hideg vízbe tesszük és felforraljuk, pár percig előfőzzük. egy adagot kiszedünk, és mielőtt meghűlnének, megszabadítjuk őket a kemény és a belső héjuktól is.

közben a vajat felforrósítjuk, majd belerakjuk a falatokra vágott csirkehúst és nagy lángon minden oldalát kicsit megpirítjuk. ezután jönnek a nagyobb darabokra vágott zöldségek (sárgarépa, petrezselyemgyökér, esetleg paszternák, ha kaptunk. én persze nem kaptam) és a gesztenye, mérsékeljük a lángot és felöntjük a borral és a húslevessel, majd fűszerezzük a sóval, borssal, szerecsendióval, fahéjjal. fedjük le.

kicsit később hozzáadjuk a megtisztított, de egészben hagyott apró hagymákat is, rászórjuk a kurkumát az ételre, és mosmár hagyjuk a folyadékot párologni, kicsit sűrűsödni. melegítve is jó, akár önmagában, akár friss kenyérrel.