2009. március 6., péntek

mai ebéd

a mai ebéd ötletét jamie oliver adta, a jamie vacsorái könyvből. ő pasta putana-nak nevezi a tésztaételét (ugye nem kell lefordítanom), lényegében egy paradicsomos-tonhalas tészta ez. hogy miért ezt a nevet kapta, ő sem tudja:) én elég gyakran készítek tonhalas-paradicsomos tésztát, ugyanis egyszerű, és finom is. azonban ma nem úgy főztem, mint szoktam. a tonhalat most mozsárban összetört fűszerek keverékébe pácoltam, ráadásul citrom is került a mártásba, ami nagggyon jót tesz neki. a friss kakukkfű csakis dobott rajta. nyáron friss paradicsomból lehet ám az igazi, de azért így sem rossz. jamie ugyan másmilyen fűszereket használ, de nekem valahogy most a zöldbors és a római kömény jött be.

fűszerekkel pácolt tonhalas-paradicsomos tészta

1 tk egész zöldbors és feketebors keveréke(vagy frissen őrölt)
fél tk római kömény
1 citrom reszelt héja
2 csipet só
3-4 ek olívaolaj
2 doboz jó minőségű tonhalkonzerv
2 ek olívaolaj
3 ajókafilé
2 gerezd fokhagyma
1 vörös chilipaprika (én scotch bonnet fajtát használtam)
1 üveg kapribogyó
1 doboz paradicsomkonzerv, a kockára vágott fajtából
löttyintésnyi száraz fehérbor
kevés só
500 g penne
5-6 ág friss kakukkfű

a borsokat a köménnyel és a sóval mozsárban eldörzsöljük. ezután hozzáadjuk a citromhéjat, hozzáöntjük a 3-4 ek olívaolajat és jól elkeverjük. a lecsöpögtetett konzervtonhalat áttesszük egy tálba, ráöntjük a fűszeres olajat, óvatosan átkeverjük, hogy a hal ne törjön szét, fóliával lefedjük és fél óráig pácoljuk.

ha lejárt a pácolás ideje, a 2 ek olívaolajat serpenyőben felforrósítjuk, és az ajókát a szétesésig kevergetjük. aztán hozzátesszük az apróra vágott chilipaprikát (én vörös scotch bonnet fajtát használtam most, ami azért jóval erősebb a nagyobb és hosszúkás fajtáknál) a szétzúzott fokhagymát, a lecsöpögtetett kapribogyót, pár percig közepes lángon kevergetjük. utána felöntjük a paradicsommal, és a borral meglocsoljuk, ha kell, sózzuk. kis lángon kicsit beforraljuk, néha megkeverjük, le ne ragadjon. utána hozzáadjuk a tonhalat, a páclével együtt, óvatosan elkeverjük; a kakukkfüvet apróra vágjuk, és a szószba keverjük. kábé 5 perc elég is neki, lehúzzuk a tűzről, lefedjük.

a tésztát sós vízben al dentére főzzük, utána szűrjük, hozzákeverjük a mártáshoz és forrón tálaljuk. én meghintettem plussz citromhéjjal.

10 megjegyzés:

Latsia írta...

Nagyon gusztaaaa!;O) és szerencse, hogy nem egy görög oldalra tetted fel, mert görögül a "putana" ugyancsak mást jelent:O)))

trinity írta...

Jól néz ki!!!
Miért is nem csodálkozom a citromon:))))
Egy kérdés: az évfolyamtársaid még nem akartak beiratkozni hozzád menzára?? Vagy inkább ne adjak ilyen jó ötleteket nekik:)))

duende írta...

Újabb kedvenc... A tonhal. Meg a tészta. Meg a paradicsomszósz. Isteni! :))

starfokker írta...

Latsia, köszi:) hát, olaszul is azt jelenti, amit görögül;)

trinity, a citrom volt a legváratlanabb és a legjobb dolog az ételben ofkorz:D viszont csak frissen volt citromos, melegítve már alig érződött.

duende, köszi:) friss tonhalból is lehet készíteni, én akkor tovább pácolnám, és a paradicsom előtt tenném bele, hogy kicsit megpiruljon.

Névtelen írta...

Szia!
Nagyon tetszik a recept, szeretném kipróbálni. Az ajókát nyersen használtad? A neten azt olvastam, hogy többnyire csak olajos dobozkában lehet kapni.. kezdő vagyok, bocsi
Beatrix

starfokker írta...

szia Beatrix! az ajókát én is "olajoshalként" használtam. nem hiszem, hogy lehet kapni egyébként nyersen, de nem is lenne érdemes, mert a kellemes sós íze miatt használják mártásokban, tésztaszószokban. azt hiszem a metróban vettem, de biztosan van máshol is. ha bármi kérdésed van, csak tessék;)

Latsia írta...

Esküdj:O)))) Akkor most hogy nevezzem, ha megcsinálom Cipruson? Mert elkészítem az tuti, de névváltoztatást kell eszközölnöm, különben kitagad a család:O))

starfokker írta...

ez már egy fogósabb kérdés:))) legyen mondjuk "citrommal pácolt tonhalas-paradicsomos tészta", csak éppen akkurátusan lefordítva görögre:) mit szólsz?

Latsia írta...

Tökéletes, köszönöm így lesz!;O)

Blass írta...

Erre van valami legenda, csak nem emlékszem rá pontosan, de az a lényeg, hogy a kupiban csináltak ilyet a lányoknak amikor nem tudtak piacra menni. Merthogy minden hozzávaló hosszan eláll a kamrában... :)