vásárfia ámerikából

Hát elég rossz időpontban jött ez a vizsgaidőszak (mondjuk ezt mostanában mindenre ráfogom), úgyhogy (ezért is) mostan kihagyta az ámerikai álmot. De tessék nem sajnálni, mert szép listával készültem, és többé-kevésbé meg is jött szépen az ajándékcsomag. Többnyire gasztrós cuccokat hozattam, mellé egy-két pólót, nadrágot, cipőt. De most inkább a kajákról-nyersanyagokról írnék, nem ám az American Eagle pólómról, csak gasztroblog ez.

Először is kaptam egy Vanilla Infusion Kit-et, amivel saját gyártású vaníliaesszenciám lesz. Szép, csatos üveg, benne három hosszú vaníliarúd csücsül, fel kell vágni, beleönteni valamilyen minőségi vodkát (én Finlandiát vettem), érlelni 4-6 hónapig és már kész is.


Aztán a földimogyoróvaj. Starfokker imádja a földimogyoróvajat, úgyhogy ez nem maradhatott ki. Finom, enyhén sós, krémes, mmm, a neve meg olyan mintha egy kisfiú kapta volna.


Mivel Starfokker bele van zsongva az ázsiai-japán-thai konyhába, sok ilyen eredetű alapanyagot biggyesztettem a listára. Például pálmacukor-tömbök, majd veri autentik lesz vele minden thai ételem.


Tészták, mint Udon (bocs Cookingstar, nem lesz átszámolgatás, mert van sok udontésztám:) ).


Tészták, mint Soba. Ez hajdinalisztből készül, különben majd mindenről fogok részletesen is írni, amikor készítek valamit. Nyáron hideg mártásos sobát fogok enni, már előre tudom.


Szárított Júdásfül-gomba, frankó lesz ropogtatni a kocsonyás gombácskákat a levesekben-wokosokban:) Egyébként otthon jó pár szőlőkarón is nő ilyen gomba, igazából nemtom, ilyet miért kellett kérni:D


Aztán, szárított wakame (tudom, hogy itthon is lehet kapni ezt is, meg egy csomó feljebb említett dolgot is, de nyilván kinn olcsóbb, hát miért ne hozatnék kintről). Ezeket előszeretettel fogyasztják pl. tengeri kütyükkel, vagy salátaként.


És a kedvencem (ebből egy rakattal kaptam, úgyhogy folyton dashi-t fogok zabálni), a kombu, szárított, lapokban kapható moszatféle. A japán dashi (alapleves) egyik összetevője.


A másik meg a bonito, ezek a vékony szalonnás chips-nek kinéző, valójában szárított halhús-pelyhek.


És a másik kedvenc, a matcha, azaz porított zöldtea, nagyon kellemes illata van, egyébként ez volt a legdrágább az összes közül (asszem majdnem 8 dollár volt), és csak negyven gramm. Bár itthon, ha egyáltalán lehet kapni, biztos drágább.


Van itt még továbbá beef jerky is (szárított marhahús, lehet rágcsálni ropi helyett), Chai Latte italpor (nyilván hasonlóból készülnek a Starbucks chai löttyei), aszalt, egész vörösáfonya (bazinagy zacsekban), mini marshmallow, BBQ halfűszerek (már előre füstös illatúak:) ), peanut buttercup cakes (mogyoróvajjal töltött csoki), japán levesporok (tök vicces, hogy neked kell kitalálnod, hogy hogyan készítsd el őket, mert csak krikszkrakszok vannak rajtuk).

És még a lényeg: ezentúl csak az alábbi bárddal fogok szeletelni. Bármit, csak ezzel.


És ezzel a kés-gyönyörűséggel, ha már ilyenem nem nagyon lesz mostanában (hacsak valaki meg nem szán).


Mindezek mellé még volt lóvém két szakácskönyvre, úgyhogy nagyon sokszor fogok ázsiai ételeket posztolni a közeljövőben. És amúgy lehet irigykedni itt is, mint Annánál:)

vkf! xvi

Ez most egy rendhagyó vkf! lesz számomra, ugyanis a vizsgaidőszak közepén folyton folyvást tengődve tanulva nem sok idő marad a főzésre. Ez olyan szenyós-pizzás-focacciás időszak, amikor is sokmindent nem főzök-sütök, inkább bevált recepteket (focacciák rulez); meg köszönhetően a sarki pékségnek és a közeli boltoknak, van mivel feltölteni a hűtőt néha-néha. A hazai kajákról nem is beszélve.


Így az még véletlenül sem jutott eszembe, hogy a szabadban alkossak, Általános mikrobiológia (Dialóg Campus kiadó) tankönyv-bújás helyett. Ötlet pedig lenne, pontosabban van (lásd többek között vegasztrománia itt és itt), és nemsokára vége ennek a vizsgaidőszaknak is és akkor szabadságon leszek két hónapig és az egyetem felé se nézek (najó, de; mert a labort se kéne hanyagolni, még a végén elfelejtem, hogyan kell kémcsőből lombikba oldatot átönteni).


Május végén egyébként kinn főztünk. Felcaplattunk a Mecsekbe, bográcsostul-állványostul-söröstül-nyersanyagostul, egy szombati, először hangos, aztán csendes délutánon (a családosok már felszívódtak addigra, komolyan, legalább negyven-ötven ember és embergyerek szaladgált a réten, mire odaértünk). Szóval nyugodtan lepakoltunk, söröztünk egyet, pihentünk a pokrócokon-fűben és addigra majdnem csak mi maradtunk. Fát gyűjtöttünk (a száraz bükk remek tüzelő), tüzet raktunk.

Otthon már előkészítettük a rablóhúst (gomba, újkrumpli, vereshagyma került a feldarabolt tarja mellé, amit kevés chilivel szórtunk meg, majd be lettek szépen tekerve baconszalonnába), így azt már csak egy kis félrekotort parázson meg kellett sütni; alufóliában körülbelül 40 perc alatt omlóssá sült a hús, édessé a hagyma.


A bográcsban pedig gulyás készült, bár nem lábszárból, ahogy kell, mert ebben a nyomorékkétezertízkulturálisfővárosban két napig rohangáltam marhalábszárért, hiába; az utolsó hentesnél már reflexből sertéscombot kértem, hagyományos gulyás ide-vagy oda, azér is finom leszel.


Ehhez megolvasztottam a szalonnát, plussz kevés zsír is került bele, beleszórtam a pirospaprikát, lehúztam a tűzről, kicsit elkevertem (vagy valaki a bandából), majd a felkockázott húst rádobáltam, fehéredésig pároltam. Felöntöttük teszkó válue ásványvízzel (nem a sokbubissal), majd belekerültek a zöldségek is (sárgarépa, petrezselyemgyökér), egész bors, só, babérlevél és nesze, főjjél. Később követte őket a krumpli, aztán meg még persze kellett ám utánaízesíteni (de hányszor), de frankó lett, másnap is azt ettünk (jó volt ám hazacipelni a bográcsban).


Gourmandula, köszi szépen ezt a fordulót, lesz miből csemegézni nyáron:)

Nademost Starfi húzzá vissza tanulni.

focaccia

Nem kell izgulni, nem azt a focacciát posztolom harmadjára is. Most pardicsom és burgonya nélkül készítettem, ellenben sok olívaolajjal, egy kevés rozmaringgal. A sok olajtól kellően ropogós lett a héja, de nem kemény, és nem száraz; a közepe pedig kellően omlós-foszlós, ahogy szerettem volna. Viszont legközelebb kicsit vékonyabbra nyújtom, mert a 25 cm-es formámban nem lett vékony (és lapos sütőlemezen fogom sütni, mert úgy nagyobbra tudom nyújtogatni). Meg ha vékonyabbra nyújtom, akkor hamarabb kész lesz és nem sül meg ennyire a rozmaring sem (mondjuk nem égett meg, bár a képen úgy tűnik).

Focaccia

400 gr finomliszt (vagy kenyérliszt)
1 tasak szárított élesztő (vagy 25 gr friss)
1 tk. cukor
2 tk. só
5 ek. olívaolaj
friss rozmaringlevelek

Az élesztőt és a cukrot 120 ml vízben jól elkeverem, majd megfuttatom. A lisztet egy tálba szitálom, beleöntöm az élesztős vizet, hozzáadom a sót és 2 evőkanál olívaolajat. Jól elkeverem, tésztát gyúrok belőle. Ha száraz lenne, kis meleg vizet adok még hozzá. Addig gyúrom a tésztát, amíg rugalmas nem lesz. Ezután megszórom kevés liszttel, letakarom, meleg helyen két, két és fél óráig kelesztem.

Ha a duplájára kelt, kicsit átgyúrom, úgy pár percen át. Egy kiolajozott kerek formába teszem (vagy sütőlemezre), a széleit jól kihúzkodom. Egy nedves ruhával letakarom, majd további 30 percig kelesztem. Ha lejárt az idő, az ujjaimal kis lukakat nyomok a tésztába, hogy veri autentik legyen. A sütőt 200 fokra előmelegítem.

A megmaradt olajat rálocsolom a tésztára. Megszórom kevés sóval (optimális esetben nagyszeművel), rádobálom a rozmaringleveleket. Körülbelül 20-25 percig sütöm (én 25 percig sütöttem, mivel vastag volt a tészta), majd, ha nem elég piros a felszíne, felcsavarom a hőfokot 250-re és pár perc alatt pirosra sütöm (de azért módjával). Egy fémrácson, konyharuhával letakarva hagyom kihűlni.

A Farmer's Market Cookbookból.

ajánlás

Nem szoktam ilyet tenni, de most kivételt teszek. Bár már Eszter egyszer ajánlotta Merci-t, és az Ő blogját, de egyszerűen nem tudok betelni vele, a képeivel, az írűsival, de főleg a képeivel nem. Egyszerűen csodálatosak, nincs rá megfelelő szó, annyira tetszik a színvilága, a hangulata, a minden. A fél karomat is odaadnám, ha ilyen ételfotókat tudnék készíteni. (A balt, persze, mert a jobbal kattingatok:D)

Nézzétek meg, nagyon-nagyon megéri! A cím prante.wordpress.com

bazsalikomos chiliolaj

Hat-nyolc vörös (piros, na) chilipaprikát szártalanítok, félbevágok, magtalanítok, eretlenítek; súlyuk legyen kábéra 15-20 gr. Utána 250 ml extra szűz olívaolajat összekeverek 50 ml napraforgóoolajjal. Így kapok ugye 300 ml-t, amiből 150-et és a chiliket közepes lángon felmelegítek. Szépen el kell majd kezdenie bugyogni, néha meg kell kevergetni.

Amikor már késznek találom (kicsit elveszti a színét, de még mielőtt elkezdene barnulni), az egész cuccot átöntöm egy fémtálba, hagyom kihűlni. És lefedem, kedves Starfokker, lefedem, mert különben beleszédelegnek a repülő rovarok.


Ha kihűlt, átöntöm egy kisebb befőttesüvegbe (az olajat meg a paprikákat, de az ízeltlábúakat kihalászom belőle), majd felöntöm a maradék olajjal. Még pár egész chilipaprikát teszek bele, és két-három friss bazsalikomágat. Jól lezárom, hűtőbe teszem. Mielőtt használom, pár napig állni hagyom.

Illik friss salátákhoz, rizottókhoz, grillezett halakhoz vagy sült húsokhoz. Paradicsomos salsába is keverhetjük, esetleg paradicsommártásba pizzához. Salátaöntetekhez is fogom használni, mondjuk Starfokker kedvenceihez, a vinaigrette-ekhez.

A Szakácsok könyvéből, honnan máshonnan:)

én is játszom

Szóval pay it forward, nálam is. A szabályok a következőek:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Én Minimálnától fogok ajándékot kapni:) Igazából tök poén az egész, remélem majd akkor kapok ajándékot, amikor már teljesen kiment a fejemből az egész (ez célzás, kedves Minimálna:D). Egyébként ami engem illet, én biztosan maradok a gasztrós vonalon, úgyhogy senki nem fog tőlem hímzett terítőt, kötött sálat, horgolt ruhácskát, gobelin-t, makramét, kis faházat, hegesztvényt, fűszerpolcot, puzzle-t, festményt, home-videót, nyakláncot, fülbevalót, stb. kapni. Bármennyire is szeretnétek, de nem:)

Úgyhogy hajrá, várom a jelentkezőket. Ha még maradt:)

kép: www.payitforward.org + fotosopp

design a gyümölcslének

Klasszak ezek a gyümölcs-zöldséglevek.

A Wild Bunch & Co. Szingapúrban, nem is olyan régen alapíttatott. Kiagyalóik organikus (ööö bio?) gyümölcsleveket gyártogattak, főként orvosi szempontból (meg különben biztos élvezeti szempontból is). Aztán összeálltak, és lettek ezek. Az italok maguk teljesen természetesek, mondom, ökológiai termesztésből származó növények leveiből készülnek.

Csomóféle ízű levet kínálnak, többek között alma-cékla-gyömbér-levet, vagy répa-citromfű-levet, vagy éppen spenót-zöldalma-gyömbér-levet. Ezek a gyömbéres-almásak nem lehetnek rosszak. A csomagolásnak pedig méltán üveget választottak, és még az öklünkbe is ergonomikusan becsúsznak:)

A löttyös honlap címe: http://www.wildbunchjuice.com

garnéla, update

Januárban volt egy garnélás receptem. Egy olyan fűszerkeverék kellett bele, ami már erősen fogyóban volt, úgyhogy nem volt mit tenni, pótolni kellett (már ehhez a fogáshoz). Megpróbáltam rekonstruálni annak az ízeit; pontosabban kipróbálni, hogy friss fűszerekkel és zöldségekkel milyen íze lesz. Az eredmény nagyon hasonló volt az akkori szószos garnélához, ám sokkal zöldségesebb, ízletesebb, „valódibb” lett.

Garnéla fűszeres-zöldséges szószban

400 gr garnéla, megtisztítva
100 gr vaj
250 ml világos sör
200 ml húsleves (vagy víz)
2 közepes vöröshagyma, apróra vágva
1 friss, piros chilipaprika, apróra vágva, kimagozva
2-3 fokhagyma, összetörve
2-3 ek. szójaszósz
1 kisebb zeller, a szárával együtt, kockákra vágva
kevés Worcestershire szósz
frissen őrölt feketebors
2 csapott tk. currypor
kevés chilipor (több, ha erősebbre szeretnénk)
kevés gyömbérpor
kevés citromhéj, lereszelve
só, ha szükséges

A vajon megpárolom a hagymát majd beledobom a felaprított zellergumót és zellerszárat is. Kicsit sütöm a zellert is. Ha a zeller félpuha, felöntöm a húslevessel, majd ízesítem szójaszósszal, Worcestershire szósszal, beleteszem az összetört fokhagymát is. Kicsit elkeverem, majd beleteszem a rákokat és a chilipaprikát. Ízesítem a fűszerekkel, a citromhéjjal és felöntöm a sörrel. 2-3 percig alacsony lángon párolom, majd ha ízre rendben van (nem érződik a sör), akkor nagy lángon beforralom a szószt. Legközelebb úgy fogom csinálni, hogy a sört és a levest egyszerre öntöm hozzá a hagymás-zelleres kutyulékhoz, így még hamarabb készen van, és nem kell sokáig főzni a rákokat. Viszont így meg az volt az előnye, hogy a rákok is jól átvették a szósz ízét, merthogy tovább főttek. Én grillezett paradicsomot és cukkinit, valamint friss kenyeret kínáltam hozzá.

nyárelőre

Anyuval 2003 nyarán készítettük először ezt az italt, Szent Iván-éjkor. Egy finn konyháról szóló könyvben találtuk a receptet (amit rendre át is variáltunk). Frissítő, üde, gyümölcsös a javából. Tessék kipróbálni, amíg még van földieper a piacon.

Mentás földieperbólé

500 gr földieper
1200 ml mentatea (én öt filterből főztem)
6 ek. cukor
frissen facsart citromlé
mentaágak, mentalevelek

A mentát leforrázom és lefedve hűlni hagyom. A földiepret megtisztítom, megmosom, felszeletelem, egy tálban lerétegezem a cukorral. Ezután lefedem és a hűtőben 1-2 óráig állni hagyom. Ezalatt levet ereszt, ami finom szirupszerű (nem felszürcsölni az egészet). Egy nagy tálban (kancsóban, stb.) összekeverem a kihűlt mentateát és az epres-eperleves cuccot, ízesítem kevés citromlével. Ha szükséges, még egy kevés cukrot teszek hozzá. Friss mentalevelekkel díszítem, jól behűtve tálalom.

Az eredeti recept nem cukrozza le a földiepret, és még egy liter ásványvizet is hozzáad (azaz szerintem teljesen íztelen lesz). Én szeretem, ha lehet érezni a menta ízét, a földieperről nem is beszélve. Meleg nyári délutánokon nagyon jól bír esni. (Meg esős délutánokon is, mint amilyen a mai.)

teriyaki

Valamikor a múlt héten, vagy azelőtt főztem ezt, kis segítséggel. Hogy a családtagok ne unatkozzanak:) Igazából szeretem a kiskuktákat a konyhában, fel lehet vágatni velük a vöröshagymát, rombuszokra a kaliforniai paprikát, hámoztatni a répát és kapargattatni az újkrumplit. Így aztán egyáltalán nincs nehéz dolgom. De az én konyhámban én vagyok az úr, szóval azt meg nem szeretem, ha feleslegesen kavargatják, meg kóstolgatják állandóan a készülő ételeket. Na itt esély sem volt erre, mert mire fel lett vágva a paprika és a hagyma, addigra már ment is bele a hús mellé a wokba és pár perc múlva kész is lett.

Teriyaki csirke zöldségekkel

2 nagy csirkemell, kockákra vágva
3-4 ek. szójaszósz
egy ek. vodka (szaké vagy mirin hiányában)
kevés kristálycukor
1-2 zöld kaliforniai paprika, darabokra vágva
3-4 újhagyma, karikákra vágva
kevés só
olívaolaj

A szójaszószt összekeverem a cukorral, a vodkával, egy kevés sóval, amíg a cukor fel nem oldódik. Ezután beleforgatom a húst, lefedve pár órára a hűtőbe teszem.

Wokban kis olívaolajat hevítek (csak óvatosan), majd beleteszem a pácos húsdarabokat. Ha már megsültek, hozzádobálom a zöldségeket, magas tűzön kicsit megsütöm őket. Én szeretem úgy, ha nincsenek agyonpuhulva, de kinek hogy:)

A teriyakiról kicsit: lehet kapni külön teriyaki szószt is, ezesetben nem szükséges szójaszósszal csinálni az ételt, de mivel szerintem nincs nagy cukortartalma (a ’teri’ cukortól csillogót jelent), ezért bátran adjunk hozzá kicsit. A teriyaki-ról, mint főzési technikáról, pedig itt. Most nincs kedvem begépelgetni, de ha külön igény van rá, akkor meghajlok a nép akarata előtt:)

rövid leszek...

Mert tanulok. Még múlt pénteken készítettem el a burgonyás-paradicsomos focacciát. Nagyon szeretem ezt a receptet, egyrészt megbízható, másrészt jó:) Már anyunak is csináltam, fel is lett falva az egész (Öcskös is besegített). Most először vettem direkt ehhez koktélparadicsomot, meg kicsivel több burgonyát tettem bele; ebből ugye rögtön következik, hogy több liszt is kellett, azaz hatalmas lett a kenyér. Így kicsivel tovább kellett sütnöm.

Cookingstar receptje itt.

Saját készítésem meg itt.

máj és fokhagyma és citrom

A májrajongásom pár éve töretlen; előtte annyira nem kedveltem. Azóta annál inkább, mindenféle formába: rántva, májpástétomként, sülten, levesben, stb. Amikor megláttam a következő receptet, tudtam, hogy ki kell próbálnom és biztosan sikert fog aratni. Nos, hát így is lett.

Hogy a máj és a fokhagyma kettősét nem lehet felülmúlni? De lehet. Méghozzá, egy kis citrommal, citromhéjjal. Együtt olyan ízkombinációt adnak, hogy csak eszi az ember és eszi, és eszi… A tészta mennyisége attól függ, hogy milyen minőségben szeretnénk a májat tálalni. Egy nagyobb menü részeként kevesebb tésztával számoljunk, de én önálló fogásként, több tésztát főztem hozzá.

Citromos-fokhagymás máj tagliatellével


500 gr csirke-, vagy pulykamáj (az eredeti recept kevesebb májat ír)
egy citrom leve és héja
olívaolaj
100 ml csirkehúsleves (vagy víz)
4-5 gerezd fokhagyma
35 gr reszelt parmezán / grana padano
50 ml tejszín
frissen őrölt feketebors
frissen reszelt szerecsendió
személyenként kb 200 gr tészta (tagliatelle, vagy valamiféle szélesebb metélt)
napraforgóolaj
apróra vágott bazsalikom (opcionális)

A citrom vékony csíkokban lehántott héját (csak a sárgát!) egy-két evőkanálnyi citromlébe (frissen facsart) belekeverem, legalább egy órát hagyom állni. A májakat a nem odaillő részektől megtisztítom, ha nagyok, kisebbre vágom őket. Bekenem őket az olívaolajjal, majd forró serpenyőben mindkét oldalukat két-két percig sütöm. Kívül legyen barna, belül pedig rózsaszínnek kell lennie (az első májam, hogy tényleg ilyen volt, de azért nem nyers). Én nagyon forrón sütöttem, kívül pörköt is kapott, ropogós lett (amit speciel én naggggyon szeretek). A kisült májakat egy papírtörlőre teszem és leitatom a felesleges olajat.

Ha az olaj nem égett túlságosan meg, akkor beleöntöm a serpenyőbe, az olaj meg a májpörkök mellé a csirkehúlevest (vagy a vizet), felforralom (ha megégett, kiöntöm és inkább vajat olvasztok és ahhoz adom). Hozzáadom az áttört fokhagymát, a sajt felét, a tejszínt, szerecsendiót, egy kis frissen őrölt feketeborsot, majd enyhén beforralom (az eredeti recept szerint itt pürésíteni kéne a szószt, hogy a fokhagyma darabok szuszpendálódjanak a szószban, azaz a szósz maga homogenizálódjon; én ezt nem tettem, szeretem a darabos fokhagymát a szószokban). A szószt leveszem a tűzről, egy kevés (vagy egy kicsit több, én ezt preferálom, de mindenki bízza az ízlésére) citromlével ízesítem.

A tésztát sós vízben megfőzöm, leszűröm. A citromhéjakat leszűröm, majd papírtörlővel leitatom a citomlét. Napraforgóolajat hevítek, és beledobálom a citromhéjakat. Egy előre odakészített fémtálkába fém-szűrőt teszek, hogy majd ebbe öntsem az olajat. Mikor már aranysárgára színeződtek a citromhéjak (ez pár másodperc, tessék vigyázni), gyorsan átöntöm az olajat a szűrőn keresztül a tálkába.

A májakat elkeverem a tésztával, ráöntök a szószból, rászórom a magmaradt sajtot, a megsült citromhéjat és megszórom csíkokra vágott bazsalikomlevelekkel.

A Szakácsok könyvéből.

marhacurry

Na ahogy feltölti a posztot a blogger, már alszom is:))) Úgyhogy megint gyors leszek. Már a múltkor fennakadt a szemem egy kókusztejes curry-s recepten, most végre volt lehetőségem elkészíteni.

Marha-curry fehér spárgával

500 gr marhahús, falatnyi kockákra vágva
1000 gr spárga, meghámozva, darabokra vágva
3 nagy ek. red curry paste
1 ek. földimogyoróolaj
1 doboz kókusztej (400 ml)
1 szál ázsiai citromfű (lemongrass), apróra vágva
2-3 szál újhagyma vagy csemegehagyma
fél marék bazsalikomlevél
kevés tejszín
esetleg só

A húskockákhoz hozzákeverem a red curry paste-t, majd lefedve jó pár órán keresztül pácolom. Én több mint 6 órát hagytam neki. Ezután kevés olajat forrósítok, majd ráteszem a húst, nagy lángon 3-4 percig kevergetve megpirítom. Hozzáöntöm a kókusztejet, majd mérséklem a lángot. Beleteszem a citromfüvet. A hús puhulásáig főzöm (lefedve!), majd beleteszem a spárgát is. Ha már félpuha a spárga (pár perc), hozzáadom a hagymát is. Ezután magas hőfokon, sűrűn kevergetve beforralom a mártást. Ha kell, utánasózom, tejszínnel dúsítom. Belekeverem az apróra vágott bazsalikomleveleket, összekeverem, lefedem, hagyom pár percig pihenni.

Előző currym, csirkével: itt

Az eredeti recept (kisebb módosításokkal persze:)) az epicurious-ról.

hűtőposzt

Ma végre jut egy kis időm a posztolásra. Két legyet ütök egy csapásra, mert főzök is (ld. későbbi poszt), és én is felveszem a Gourmandula által foodbloggerek közé gurított lasztit. De aztán bele is vágok, mert egyrészt ki sem látszom a jegyzőkönyvírásból, másrészt főznöm is kell még ma. Tehát lássuk.

Felső polc: tojás, paradicsom, kedvenc sósvajunk (ami mellesleg korántsem olyan ízű, mint Svédországban), egy füstölt kecskesajt-korong, egy nemfüstölt-zöldfűszeres kecskesajt-korong és BENG! egy konzervnyi „pizzás” melegszenyókrém. Izé, mögötte pedig egy zacsekban és szalvétában aszalódó banán (meg ne kérdezzétek, hogy miért van ezekbe bebugyolálva).

Felülről a második polc: joghurt, virsli, párizsi, ketchup (nyilván a virslihez), házisonka, tecsós (jóvanna, óccsó és nem is olyan rossz) tejszín, tej, mögötte pedig egy befőttesüvegben libazsír és egy érett mangó.

Alulról a második polc: alufóliában szintén házisonka (2. nem megkérdezendő kérdés: miért két helyen, két különféle módon kell tárolni a sonkát?), vaj összegyűrt csomagolásban, magyaros vajkrém a szenyós napokra, fél uborka, szeletelt szalámi, fehér paprika, mindenféle milka csokik (amik megolvadtak a tűző napon), meggydzsem, fajita szósz, curry paste (ebből lesz ma a vacsi).

Alsó polc: rosszul skálázott műanyag mérőedényben mentás földieperbólé (a recept will be coming soon), mögötte torma és jalapeno paprika (lidliben múltkor mexikói napok voltak:-D), csemegeuborka, kis fejes káposzta hátul, két csomag fehér spárga (itt csaltam, mert ezeket ma vettem a mai vacsihoz), alatta a pácolódó husi a fémtálban.

Zöldséges rekeszek: aszalódó kiwi (hálisten a karfiol kitakarja), karfiol, csemegehagyma, retek, sárgarépa. És amint látszik (a bal oldali rekeszben), wizzair-es papírkával védem a zöldségeimet a hűtő közvetlen érintésétől :), igen, igen, a repülőről hoztam (csórtam) (valaki kilopta a jobb oldali rekeszből!)

Ajtó, felső polc: szemcseppek, leveskockák (hús-és zöldség), habfixáló, egy darab gyömbér.

Ajtó, középső polc: erős pista (BENG!), bolti pesto (majd csinálok normálisat is, ha lesz baromisok bazsalikomom, és majd mozsárral dörzsölgetem, hogy very autentikus legyen), magos dijoni mustár (a készlet erősen feltöltésre szorul, már csak szinte az üvegéért tartom), magtalan dijoni mustár (kedvenc vinaigrette-mártásaim alapja), bóti-cukros-műmustár (BENG), piros arany (szenyós korszak, ne kelljen már mindig elmondani, na), szárított élesztő, fekete kaviár.

Ajtó, alsó polc: a legcikibb elem a tecsós fehér víz, de müzlihez meg kávéba ez is jó - úgyis vedelem mostanában a tejet, de nem veszek ezért drágábbat -, curry-s ketchup, gyümölcslé, curry szósz és egy üveg bontott Nyakas Budai Irsai Olivér, 2007-es.

Hát ennyi:) Megyek főzni.

medvehagyma, még mindig 3

Saláta vadfűszerekből, gyömbér-fogasír vinaigrette-mártással

Legyen ez a medvehagymás ügyködéseim záróreceptje. Ezt a salátát szinte csak szabadban szedett növényekből állítottam össze, s cél volt az, hogy a medvehagyma ízét jól kiegészítsék. Egy erdei ösvény mellett fiatal, apró medvehagymalevelekre találtam rá, maximum 4-5 cm hosszúak voltak, nagyon zsengék, friss fokhagymaízűek.

Ezen kívül az egyik növény, amit használtam, a hagymaszagú kányazsombor névre hallgat (Alliaria petiolata), a keresztesvirágúak családjába tartozik, s mivel nomen est omen, ezért megdörzsölve kellemesen fokhagyma illatú. A növény most virít, fehér virágú, szárlevelei háromszög alakúak. Üde erdőkben, gyomtársulásokban gyakori. A másik növény a hagymás fogasír (Cardamine bulbifera, korábban Dentaria b.), melynek levélhónaljaiban éretten lilás-zöldes sarjgumócskák érnek, amelyek könnyen lepattannak onnét. Ezek a sarjgumócskák enyhén káposztatorzsa ízűek, és tök poén őket kajába keverni:)

Pár medvehagymalevelet körben elrendeztem, majd kányazsombor levelekkel enyhén befedtem. Erre újra medvehagymalevelek jöttek, majd pár bazsalikomlevéllel és metélőhagymával megfejeltem a salátát.

A hozzá való vinaigrette-mártáshoz egy teáskanálnyi magos mustárt elkeverek egy-két ek. borecettel, sózom, borsozom (csak bátran). Ezután hozzáöntök 120 ml napraforgóolaj és olívaolaj fele arányú keverékét, miközben folyamatosan és gyorsan keverem (mondjuk habverővel). Ezután hozzáadom a két-három ek., apróra vágott fogasír gumócskát, pár cm friss, lereszelt gyömbért és egy-két teáskanálnyi mézet. Elkeverem, és a salátára öntöm. A gyömbéres ízvilág remekül kiegészítette az előző receptből a citromborsos csirkét.

A képen a „recés” levél a kányazsomboré, a feketés-lilás bogyószerű valamik pedig a fogasír gumócskái. Jelentem, egyik növény sem mérgező. Vagyis még élek:)

(És most hazautazom kicsit, mert már ezer éve nem voltam otthon. Úgyhogy mostanában nem leszek.)