obsession

Az egyik kedvenc kínai éttermes (bisztrós, de inkább büfés; értsd: gyorskajáldás) fogásom a szezámos-mézes bundában sült csirke, meg a pirított tészta (ám utóbbit inkább az eská verzióban kedvelem). Először nem sokat tudtam megenni ebből az intenzív ízű, édes-sós, igencsak aromás ételből, nem is ízlett annyira. Aztán mindig úgy rá-rákívántam, míg ez a furcsa vonzalom átváltott imádattá, meg inkább függőséggé. Ha a városban járok és kajálunk valamit két elintéznivaló közt, mindig ezt választom a kínai büfé kínálatából. Pedig nem vagyok egy beszűkült gondolkodású gyerek, igyekszem mindig minden újat kipróbálni, de ebből valahogy nem akaródzik engednem. Meg ha már ennyi pénzt kiadok egy szimpla büfés kajáért, akkor legyen már olyan, amit biztos szeretek, igaz?

Az eredeti receptet, ami alapján elkészítettem, valami idióta konyhás-gasztrós magazinból vettem. Az újság nem sokat ér; fél évig vettem, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges, mert össz-vissz ez az egy recept volt benne, amit valaha is megfőztem belőle. Jó, mondjuk, ezért már megérte, mert teljesen más volt, mint a büfés változat. Szaftos, ízletes, és hús is volt benne bőven. Aztán egyik munkatársam-barátnőm említette, hogy "fú, meg akarja csinálni". Hát, akkor csináljuk. A receptet KicsiVútól vettük, csak kicsit átalakítottuk; egészében véve összegyúrtuk az újságban lévőt és az általa közölt receptet. Az eredmény jó lett, felfaltuk, ami maradt, azt meg lefotóztuk. Enikő, köszönet az ötletért és a kóstolgatásért:)

Csirke szezámmagos, mézes bundában, pirított tésztával


400 gr csirkemell
szezámmag

a páchoz:

ötfűszerkeverék
teáskanálnyi só
csipet cukor
2 ek. szezámolaj
kis fehérbor

a bundához:

fél csésze liszt
fél csésze étkezési keményítő
1 tojás
2 ek. étolaj
fél csésze víz
só

az édes-erős mázhoz:

méz
cukor
ketchup
szójaszósz
kis fehérborecet

A húst csíkokra vágom, a páchoz valókat összekeverem és beleforgatom a húscsíkokat. Egy-két óráig pácolom őket a hűtőszekrénybe téve. Ezután összekeverem a bunda hozzávalóit. A víz mennyisége lehet több is, lényeg az, hogy állagra sűrű palacsintatészta-szerű masszát kapjunk. A csirkemellcsíkokat ebbe mártom, majd forró olajban kisütöm. Nekem az igecsak megsütős verzió vált be; ha halványra sütöttem a húsokat, akkor vizenyős volt és nyers-ízű, így visszadobáltam őket, hogy süljenek még. Ezután a máz hozzávalóit felolvasztom egy serpenyőben, összekeverem őket, kicsit forralok rajtuk, majd beleteszem a kisült, bundás húsokat. A serpenyőt addig rázogatom, amíg minden egyes húsfalatot befed a vöröses-barnás máz. Ezután rászórom a szárazon megpirított szezámmagot.

Én pirított tésztával tálaltam, amihez a sós vízben kifőtt, lecsöpögtetett spagettitésztát egy forró serpenyőbe dobtam és ráöntöttem 2-3 ek szójaszósz, kis ecet, 2 ek. cukor, 8 ek. víz és pár csepp chiliszósz keverékét. Ezt jól elforraltam, míg rá nem sült a tésztára. A tésztát lehet gazdagítani reszelt sárgarépával, újhagymával (KicsiVútól; én az utóbbit tettem), de zöldborsóval, vagy párolt kínai kellel is.

vacsi ma

Miért, miért, miért tudok főzni? Már megint bekattant valami, megkívántam és megcsináltam...

Ropogós, meleg indiai kenyérrel (naan) a legfinomabb, én flatbrödöt ettem hozzá (Svédországból, olyan mint az Abonett, csak laposabb).

Indiai tojásrántotta

1 személyre

2 tojás
1 fej vöröshagyma
1 darabka gyömbér
kurkuma
1 apróra vágott chili
csokor petrezselyem
vaj
só
frissen őrölt bors
mangó chutney

A vajat felforrósítom. A vöröshagymát félbevágom. Az egyik felét karikára (félkörre?), a másik felét apróra vágom. A karikára vágottat a vajon 5-6 perc alatt aranybarnára sütöm, félreteszem. A gyömbért lereszelem és az apróra vágott hagymával és chilipaprikával együtt a vajba dobom. Pár percig sütöm őket (úgy is lehet, hogy a hagymát barnítjuk meg először, aztán rakjuk bele a többi cuccot). A tojásokat sózom, borsozom, bőségesen megszórom kurkumával és jól összekeverem. Ráöntöm a hagymás keverékre, rászórom a petrezselymet és alacsony lángon, kevergetve megvárom, míg enyhén kocsonyásodik a massza. És kész is, mangó chutney-val tálalom, valamint megszórom a sült hagymával.

VKF! XIII/3, a tabbouleh

Csak ne kövezzetek meg. Tudom, tudom, hogy ez egy saláta igazából, de mivel olvastam, hogy remek például falafelhez, vagy hummuszhoz is, ezért is mertem köretként kezelni és köretként elfogyasztani. Bár nem is falafelt vagy hummuszt adtam-ettem hozzá.

De kezdjük az elején. A tabbouleh (más néven tabouleh, vagy tabouli) egy közel-keleti étel; Libanonban nemzeti ételként tartják számon. Az arab konyhában ez az étel igazából saláta, mely bulgurból (egyféle búza), zöldségekből (uborka és paradicsom), fűszernövényekből (petrezselyem és menta, esetleg koriander) áll, amit citromlével, olívaolajjal ízesítenek. Libanonban salátaleveleket kínálnak mellé, amibe kis adagokat csavarnak az ételből, és feltekerve fogyasztják.

Tabbouleh

200 gr bulgur
1 meghámozott, felkockázott kígyóuborka
2 felkockázott paradicsom
1 gerezd apróra vágott fokhagyma
fél citrom leve (vagy ízlés szerint)
nagy csokor petrezselyem
nagy csokor menta (redukálható kisebb csokorra)
frissen őrölt feketebors
csíkokra vágott citromhéj
extra szűz olívaolaj
só

A bulgurt jól átmosom, majd egy hőálló tálba teszem. Forrásban lévő vizet öntök rá, majd körülbelül 30 percig állni hagyom. Ezalatt a bulgur megpuhul. Ezután megint leszűröm. Hozzákeverem a zöldségeket, hozzáadom a citromlevet, bőségesen meglocsolom olívaolajjal is. A fűszernövényeket apróra metélem, majd a citromhéjjal együtt a salátába keverem. Sózom, borsozom, ízlés szerint. Én olajban kisütött, előzőleg sós-ötfűszerkeverékes lisztbe mártott csirkemellcsíkokat adtam hozzá.

VKF! XIII/2, a csicsóka

A csicsóka (Helianthus tuberosus) a fészkesvirágzatúakhoz tartozó, az Újvilágból származó, ehető gyöktörzzsel rendelkező növény. A virága a napraforgóéhoz hasonló, ám annál jóval kisebb; a nyelves virágok sárga színűek (értsd: a "szirmai"). Évelő növény, gyöktörzse minden évben új hajtást hoz. Népi nevei: tótrépa, földialma.

Édeskés ízét a benne lévő inulinnak köszönheti, melyet a szervezetünk inulobiózra és szacharózra bont (ezek az oligoszacharidok a fruktóz - gyümölcscukor - polimerizációjával jönnek létre). Az inulint egyébként az extracelluláris (sejten kívüli) és az intravazális (érpályán belüli) folyadékterek, valamint a szervezet teljes víztartalmának mérésére használják, mivel a sejtekbe nem lépnek be; erről részletesen ld. a Fonyó-féle Orvosi Élettan tankönyvet.

Ennyit a dolog rendszertani és biokémiai-fiziológiai részéről, most vissza a konyhába. A csicsóka kellemesen füstös és földes (ez komoly) íze remekül passzol az olyan zöldségekkel, mint a fokhagyma, a lilahagyma és a szalonnával-sonkával is. Illik csirkéhez és disznóhúshoz is. Nyersen egyébként kissé más íze van (karalábés-édeskés), bár így is szívesen elropogtatja az ember.
Csicsóka fokhagymával és angolszalonnával

400 gr csicsóka
3 fej fokhagyma
100 gr angolszalonna
1 fej lilahagyma
100-200 ml zsemlemorzsa
vaj
frissen őrölt bors
só
5-7 ek. víz

A csicsókát meghámozom (jó tanács, hogy ne túl göcsörtös gumókat vegyünk, mert akkor a fél életünket hámozással töltjük, mint ahogy én tettem). Egy serpenyőben vajat olvasztok, majd az apróra vágott angolszalonnát ropogósra sütöm benne. Ezután félreteszem. A serpenyőbe beledobálom a csicsókákat, a fokhagymát. Én itt hozzáadtam a lilahagymát is, ám így az ízének és a színének is búcsút mondhattam, mire az étel kész lett. Legközelebb csak a végén adom majd hozzá. Sózom, borsozom, majd belekeverem a vizet is. 8-10 percig lefedve, kis lángon párolom, néha meg-megrázom az edényt. Ha eléggé megpuhult, akkor leveszem a fedőt, és addig párolom, amíg a folyadék elpárolog a serpenyőből. Egy másik serpenyőben vajon aranyszínűre sütöm a zsemlemorzsát. Ebbe belekeverem a hagymás csicsókát és a szalonnát is hozzáadom.

A Farmer's Market-ból.

VKF! XIII/1 póré és sárgarépa

Fakanál különleges köreteket szeretne a gasztroblogger társadalomtól, hát adjunk Neki:) Én három pályaművel szeretnék szerepelni. Az első egy régebbi kedvenc, ám mostanában elfeledkeztem róla; a másodikról nemcsak én, hanem sok -sok ember elfeledkezett; a harmadik pedig nem is igazán köret, hanem saláta, de akkor is köretként ettem, húshoz.

Szóval az első. Ez egy teljesen egyszerű, mégis különlegesnek mondható köret, mert nem kell vele sokat vacakolni, de akkor is fennköltebb, mint a snassz párolt rizs ("rizsa"). Csak arra kell vigyázni, hogy a zöldségek ne puhuljanak meg teljesen, mert kicsit ropogós belsővel az igazi. Szerintem illik sertéshez, csirkéhez (kacsához annyira talán nem), marhához, de sonkához, virslihez is.

Pirított sárgarépa és póréhagyma

1-2 szál póré
4-6, vékonyabb szál sárgarépa
1 kis vöröshagyma
ehhez a mennyiséghez kb. 50 gr vaj
1-1,5 ek. cukor

A vajat felolvasztjuk, beledobáljuk a zöldségeket, majd megszórjuk a cukorral. A cukor enyhén karamellizálódni fog és szép fényes külalakot ad a zöldségeknek.

A hozzávaló, kiegészítendő fogás (értsd: én ezt csináltam):

Mézes karaj

Najó, nem is annyira mézes. De akkoris, a "karaj" önmagában nagyon szegényes cím lenne. Ehhez a karajokat enyhén kiklopfolom (enyhén!), sózom. Serpenyőben erős lángon, zsiradék nélkül mindkét oldalát megpirítom, majd egy jénaiba teszem őket, borsozom, zsiradékot teszek alá (én vajat és sertészsírt tettem) és meglocsolom egy kis mézzel. Letakarva egy órát sütöm, 160 fokos sütőben. Ha rágós lenne, még egy kicsit. Közben locsolgatom, hogy ne száradjon ki.

vigyázz, kész...

Holnap már tényleg jövök. Tudom, sokat ígérgetek, tudom, mindig elmaradok. De ígéretemhez híven (most az egyszer) tényleg megfőztem, amit még egy-két hete találtam ki. Időm ma nem volt posztolni, holnap egész nap dolgzom, úgyhogy holnap késő este várhatóak. Lesz benne sok zöldség, hol így, hol úgy elkészítve; lesz amolyan nem is köretnek tervezett, de mégis ilyen karriert befutott öööizéfogás, na majd holnap, mondom, este, késő este. Vigyázz, kész...

duplázok

Már ami az egy nap alatt posztolt ételek mennyiségét illeti. A következő recept volt kábé az első, amit úgy 14-15 éves korom körül egyedül, önállóan bevállaltam. Azóta több, sőt, sok alkalommal elkövettem ezt a túrós édességet, és még mindig szeretem. Mert egyszerűen jó.

Őszibarackos túrótorta

egy 26 cm átmérőjű tortaformához

500 gr túró
3 ek étolaj
3 ek tej
125 gr cukor
200 gr liszt
2 tk sütőpor
100 ml tejszín
3 tojás
2 ek vaníliás cukor
1 ek étkezési keményítő
2 ek búzadara
500 gr őszibarack (izé, konzervből)
porcukor

A túrót áttöröm. 75 grammnyit a tejjel, az olajjal és 25 gr cukorral összekeverek. A lisztet a sütőporral elkeverem és a túrós masszával összegyúrom (ha nem akarna összeállni, még tejet öntök hozzá). A tortaformát kivajazom, kilisztezem. A tésztát kinyújtom, majd 3 centiméteres peremet hagyva bélelem ki a tortaformát. A tejszínt a maradék cukorral és a vaníliás cukorral összekeverem, majd hozzáadom a tojássárgákat. A tojásfehérjéből kemény habot verek, amit a keményítővel és a búzadarával együtt a maradék túróhoz és a tejszínes-cukros keverékhez vegyítek. A sütőt 200 fokra előmelegítem. A túrós massza harmadát a tésztára kenem, rápakolom a felezett barackokat és a maradék túrós cuccot ráöntöm. Kb. egy órán keresztül sütöm, majd kihűtve vágom fel. Porcukorral szórom meg, ha édesebben akarom enni.

visszajöttem

És sütöttem. Ahogy ígértem, Cookingstar paradicsomos focaccia-ját készítettem el, és milyen jó lett. Köszönet a receptért, köszönet a finom ízekért. Viszont a cup-okat átszámolgattam metrikus egységekbe, csak úgy, unatkozásból:)

Paradicsomos focaccia

kb. 275 gr liszt, nekem kicsit több is kellett
1 nagyobb krumpli (komolyan, nem volt itthon, csak egy kicsi, meg egy nagy)
250 ml meleg víz
1 tk szárított élesztő
2 tk cukor
csipet só
3 ek olívaolaj
150 gr kisebb szemű paradicsom (nem igaz, hogy ebben a városban nem lehet kapni koktélparadicsomot)
oregánó
frissen őrölt bors

A krumplit meghámozom, majd nagyobb darabokra vágom és sós vízben puhára főzöm. Közben a vizet összekeverem az élesztővel és a cukorral, majd meleg helyen megfuttatom. A krumplit összetöröm. Az élesztős vizet a liszthez adjuk, majd hozzáadjuk a krumplit és a sót, majd kis keverés után 2 evőkanál olívaolajat. Ha nagyon ragadna, hozzáadok még egy kis lisztet. Ha a tészta összeáll egy kis, rugalmas, könnyű labdává, egy órát kelesztem, letakarva. Egy kerek tortaformát kivajazok, kilisztezek, majd beleteszem a tésztát, széthúzkodom, hogy teljesen kitöltse a formát és letakarva még egy kicsit hagyom kelni(át is lehet gyúrni szerintem, én ezt tettem). Ezután a vastag szeletekre vágott paradicsomokat belenyomkodom a tésztába. A focaccia tetejét megszórom oregánóval és rácsurgatom a maradék olívaolajat. A tésztát előmelegített sütőbe tolom, 180-200 fokon (kinek hogy) kb. 40 percig sütöm. Ezután kiveszem és konyharuhába csomagolva hagyom hűlni. Én tegnap késő este lettem kész vele, így a kóstolás mára maradt. És naggggyon jó lett:)

Még egyszer, köszönöm Cookingstar:)

visszatérek ám

Vége a vizsgaidőszaknak. Vége az azt követő szünetnek is, amikor ugyanis semmit sem főztem. Vége az influenzának is, aminek köszönhetően még mindig folyok és köhögök, és két hétig nem volt a konyhához kedvem és gusztusom, komolyan. De már újra egyetemre járok, és láttam a VKF! XIII. kiírását is, amire már van is pár ötletem. Úgyhogy pár nap, és főzök egen. Meg cookingstar paradicsomos focaccia-ját is meg akarom sütni.

debrecenből

Starfokker Debrecenből jelentkezik, ugyanis tudományos konferencián töltik a fejébe az információkat:) Baromi fáradt vagyok, mert reggel, azaz hajnali (na jó, éjjel)háromnegyed 4-kor, azaz négykor keltem, de tetszik a konferencia nagyon (életem első nemzetközi workshopja). Úgyhogy most szombatig okosodom, aztán haza, aztán meló vasárnap, aztán további vizsgák a következő héten. Majd valamikor beillesztek valamféle sütésfőzést is.

VKF! XII

Nagy töprengésben voltam az elmúlt napokban. Gabojsza ugyanis halas-tengeri herkentyűs vigyázz, kész, főzz!-re kért fel minket. Két lehetőség állt előttem: vagy egy régebbi posztot turbózok fel, vagy csinálok egy teljesen újat. A kreol szószos rákok tényleg finomak, még egyszer ettem volna, de talán kissé unalmas lett volna, ha újra azzal jelentkezem. A másik lehetőség, hogy valami újjal állok elő. Győzött az utóbbi.

Tehát a garnélás kártyáimat már kijátszottam (mondjuk ízre nem lett volna vele semmi baj). Meg a lazac. Azok is szerepeltek már. Kagyló annyira errefelé nem kapható, ez alapban ki volt lőve. Maradt a többi féle hal. Persze, az sokféleképp elkészíthető. Vagyis túlsokféleképp; mert ezer meg egy variáció szerint lehetne főzni, sütni, párolni, stb.; esetleg nyersen (bár ez a jégpulton álló halakból nem lenne túl szerencsés), pácoltan (azaz majdnem nyersen, szintén kevésbé szerencsés).

Jól van, jól van, annyi már megvan, hogy hal lesz. De milyen hal...? Azt már eldöntöttük hogy nem lazacból lesz a ma esti vacsora. Folyami halat annyira nem szerettem volna. Maradnak a tengeri halak, hát, szépen szűkül a kör. Menni fog ez, Starfokker, menni fog ez. És majd még agyalunk rajta, hogy konkrétan mi legyen.

Hétfő reggel korán keltem, be kellett mennem az egyetemre. Aztán zombulás közben a Spektrumra tévedtem (a Spektrumtól igencsak sűrűn jön rám az idegbaj a cseh nyelvű reklámok miatt), és éppen Rosemary Shrager főzött nekünk. Fel is ébredtem, meg is lett a nyertes fogás. Csakhogy én lepényhal (izé, rombuszhal) helyett tőkehalból készítettem, meg itt-ott változtattam a recepten, ízlésemnek megfelelően.

Tőkehal zöldborsópürével és céklaropogóssal

a halhoz és a mártásához:

1 nagy tőkehalfilé
2 mogyoróhagyma
apróra vágott metélőhagyma
200 ml hallé
180 ml száraz fehérbor
tejszín, vaj
frissen őrölt feketebors

a püréhez:

2 csésze zöldborsó
1 nagy evőkanálnyi kecskesajt
3 evőkanál tejszín
3 mentalevél (eredeti recept szerint 8)
frissen őrölt feketebors
őrölt chili
vaj
só

és még egy cékla, vékonyra szeletelve (a legegyszerűbb hámozóval)
és még egy paradicsom, kimagozva


A zöldborsót megfőzöm, leszűröm, majd a sajttal, a tejszínnel és a vajjal együtt pürésítem. Sóval, chilivel és borssal ízesítem, majd a mentaleveleket is beleturmixolom. Lefedve félreteszem.

A finomra vágott hagymát a vajon üvegesre párolom. Hozzáöntöm a bort, harmadára beforralom. Beleöntöm a hallevet (húsleves is megteszi), beleszórom az apróra vágott metélőhagymát. Két percig alacsony lángon főzöm. Ezt a keveréket egy jénaiba töltöm, amire ráhelyezem a halfiléket. Vajdarabkákat teszek a halra, majd megszórom borssal. Alufóliával lefedem, majd 250 fokon kb. 10 percig forralom (a sütési idő függ a haldarabok méretétől). Ha kész, kiveszem a sütőből és további öt percig lefedve pihentetem. Ezután kiveszem a halat, a mártást egy szűrőn átszűröm, majd alacsony tűzön belekeverem a tejszínt és a hideg vajat. Kicsit főzöm, amíg sűrűbb nem lesz egy kicsit.

A céklát forró olajban kisütöm; nekem nem lett mind ropogós, majd legközelebb kipróbálok több verziót is (fritőz, alacsony lángon ill. erős lángon való sütés).

Tálaláskor az étel köré szórom a felkockázott paradicsomot is.

túrógombóc, kicsit másképp

Ma gyorsan, meló előtt összedobtam ezt a túrógombócot, aminek a receptjét JamjarLady oldalán olvastam (recepthez link itt). Kicsit fel akartam dobni (nem mintha nem imádnám a túrógombócot csak úgy tejföllel és porcukorral), így karamellben párolt cseresznyét kínáltam hozzá, mert ez jutott eszembe és mert ez volt az egyetlen bogyós gyümölcs, ami volt itthon (mélyhűtőben, na).

Túrógombóc karamelles cseresznyével

a gombócokhoz:

500 gr túró
2 tojás
1 csomag vaníliás cukor
2 ek. porcukor
csipet só
4-5 ek. búzadara
egy halom zsemlemorzsa
vaj

a cseresznyés öntethez:

kb. 50 szem magozott cseresznye
3 ek. kristálycukor
fahéj

A tojássárgákat habosra keverem a sóval, porcukorral, vaníliás cukorral. Hozzáadom a túrót és a búzadarát, majd alaposan elkeverem. A tojások habjait keményre verem, majd óvatosan a túrós masszába forgatom. Sós vízben addig főzöm a hideg vizes kézzel formázott gombócokat, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Közben a vajon aranysárgára pirítom a zsemlemorzsát, a kifőtt gombócokat ebbe forgatom.

A cukrot beleszórom egy serpenyőbe, és megolvasztom, majd megvárom, míg világosbarnára színeződik. Ezután beleteszem a cseresznyét. Levet fog engedni, amit lassú gyöngyözéssel elforralok, hogy besűrűsödjön; közben a karamell is feloldódik. Fahéjjal ízesítem.

Igazából nem tudtam dönteni, hogy akkor csak tejföllel és cukorral, vagy a cseresznyés öntettel egyem-e. Először így, aztán úgy ettem, végül pedig a kettőt együtt. Mindhárom remek volt.

megint répa (de szeressük)

Télen nagyon szeretem a forró, laktató és egyszerű leveseket. A következő sárgarépás leves is ilyen; csak fel kell dobni főni a répát, majd pürésíteni, majd tejszínnel dúsítani. Ennyi. "Köretként" pedig szépen passzol hozzá a mustáros-csirkés pirítós. Most először magos mustárt használtam, ami igencsak megszabadított a lappangó vírusaimtól, mert annyira csípős volt; íz-kontrasztként tökéletesen hozzáillett az édeskés krémleves (főleg, hogy nem győztem kapkodni a levegőt a mustár miatt). De a nátha (ha volt), tutira elhagyta Starfokkert.

Sárgarépa-krémleves mustáros-csirkés pirítóssal

a leveshez:

600 gr sárgarépa
1 l húsleves
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1,5 dl tejszín
frissen őrölt feketebors
vaj
só

a szendvicshez:

személyenként két szelet, vékony kenyér
személyenként fél csirkemell félbevágva
magos mustár
sajt
vaj

A vajon üvegesre párolom a vöröshagymát. Ráöntöm a húslevest, magas lángon felforralom, majd beleteszem a fokhagymát és a felkarikázott sárgarépát és takarékra állítom. A sárgarépát puhára főzöm. Ezután beleöntöm a levest egy turmixgépbe (ha nem hőálló, meg kell várni, míg a leves kihűl) és pürésítem. Ezután visszaöntöm az edénybe, megborsozom, beleöntöm a tejszínt, és felforralom, majd leveszem tűzről.

A fél csirkemelleket kiklopfozom, majd a vajon aranysárgára sütöm. A kenyeret megpirítom, sajtszeleteket helyezek rá, majd bekenem mustárral mindkét szeletet. Ezután az egyik szeletre ráteszem a csirkehúst és befedem a másik szelettel.

99 év - VI., az előételek

Jójó, tudomtudom, hogy az előételek nem a desszert után következnek (és mi sem így ettük), de szerintem ezek a garnélarákos csodák voltak az étkezés fénypontjai. Új, egyszerű és finom ízek voltak, csak kár, hogy kevés volt (talán az áruk miatt?).

A tésztába tekert rákhoz egyszerűen csak megfőztem a spagettitésztát, majd a tisztított rákokra rátekertem (kis türelemmel és óvatosan), majd forró olajban kisütöttem őket. Nem is sóztam, semmi fűszer nem került rá. Egyszerűbben tudtam kezelni a spagettitekerést, miután a rákokat fa pálcákra döftem. Mi hagymás-sörös-fűszeres szószba mártogattuk.

Fűszeres rák kreol szószban

300 gr garnélarák
75 gr vaj
fél üveg világos sör
egy póréhagyma, felkarikázva
1-2 ek. Worcestershire szósz
kis szójaszósz
1 ek. River Road Barbecued Shrimp Seasoning (leírást ld. később)

A vajban megpirítjuk a fűszereket, beletesszük a Worcestershire szószt és a szójaszószt (szerintem elhagyható, de akkor kell bele só). Megkavarjuk, felöntjük a sörrel és mehetnek bele a lefejezett garnélarákok (a lábait és a héját rajta hagyjuk) és a póréhagyma. Magasabb lángon felforraljuk, majd levesszük a tűzről és 15-20 percig állni hagyjuk, lefedve. Pirítóssal nagyon király volt.

A River Road Barbecued Shrimp Seasoning egy igazi kreol fűszer, New Orleans körül lehet igazán kapni (meg webáruházban). Még nem találtam olyan csomagküldő oldalt, ami szállít ilyet Magyarországra. Igazából nem sok derül ki a csomagolásról, hogy a fűszer mit tartalmaz (hagymák, paprikák, fűszerek, petrezselyem, fokhagyma, citrom és zeller). Ebből a "fűszerek" a kedvencem. Nehogymá rájöjjél, hogy mi van benne, ha az Államoktól távol akarod elkészíteni a kaját. Mindegy, legközelebb, gyakorolni és kísérletezni fogok, hagymákkal, paprikákkal, fűszerekkel, petrezselyemmel, fokhagymával, citrommal és zellerrel. Lehet, hogy finomabb is lesz friss cuccokkal. Valószínűleg valami hasonszőrű, itthon is kapható barbecue-grillsós cucc megteszi helyette. De a friss fűszereket biztos kipróbálom, ha ilyet főzök, mert osztatlan sikere volt:)

re-fotosopp

Kicsit módosítottam a képeimet, adtam nekik keretet, és Starfokker feliratot. Remélem a változás mindenkinek elnyeri a tetszését.

És az egyik legelső bejegyzésemhez, a három kához találtam egy jobban odaillő képet, amivel meg is kívántam az omlós, ízletes kacsahúst:)

Úgyhogy katt a képekre, jó nagyra megnőnek:D