cukkinis quiche

amikor kiskölök voltam, anyu sokszor csinált pirogot (finnül pirakka). már nem emlékszem, milyen feltét járt hozzájuk, de igen sűrű vendég volt nálunk. és természetesen én nagyon nem szerettem, valamiért a vajas-omlós tészta íze miatt. és akkor utána majdnem 20 évig nem éreztem újra azt az ízt. csak amikor a múltkor készítettem quiche-t (ejtsd kís), és ugyanolyan ízei voltak! elöntöttek az emlékek, amik egy ízhez kötődtek, láttam anyut és magam a régi régi panellakásban, ahol a konyhában sztereó magnó szólt, piros sarokpad volt az étkezőasztalnál és a pirogok forrón gőzölögtek a tűzhely tetején, míg anyu le nem takarta konyharuhával. és persze hiába is tette elém, nem ettem belőle, nem szerettem. most mégis kedves emlék volt ez. régi, gyerekkori "worry-free" emlék. kérdem én, mit nem lehetett ezen szeretni? finom, omlós tészta, igaz, a töltelék tutira nem ilyen volt. szóval, mit mondhatnék még? süssetek pirogot, süssetek quiche-t!

cukkinis-baconos quiche

a tésztához (28 cm átmérőjű formához)

1 tojás
125 g vaj
250 g liszt
só
esetleg 1-2 ek víz

a töltelékhez

300 g vékony, zsenge cukkini
200 g bacon
1 nagy fej vöröshagyma
3 tojás
200 ml tejszín
200 g ementáli sajt
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk, és a vizet is hozzáadjuk, amennyiben nem akar összeállni a tészta. ezután folpack-ba csomagoljuk és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük.

a töltelékhez kevés olívaolajon megpirítjuk a kockára vágott szalonnát, majd félrerakjuk és a zsírjában megpároljuk a vékony karikákra vágott cukkinit, kis tűzön, néha megkevergetve, fedő alatt. a tejszínt egy tálba öntjük, sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a sajtot (elég a nagylyukún), beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és összekeverjük a cukkinivel és a szalonna felével is.

a tésztát kinyújtjuk és a formába igazítjuk. a sajtos-tejszínes-cukkinis cuccot a tésztára öntjük és megszórjuk a maradék baconnel. 180 fokon kb 40 percig sütjük, közben érdemes rátenni alufóliát, hogy ne piruljon meg túl hamar a teteje.

balzsamecetes-bazsalikomos paradicsomsalátával isteni. ideális nyáresti vacsora, hidegen pedig klassz reggeli.

inspiráció: tv paprika magazin, 2007 október

szolgálati közlemény

ha valakinek pécsen vagy környékén nagy mennyiségű fügétől terhes a kertje, szívesen vennék belőle, mert starfi fügeimádata nem alszik ki, bármennyit is bekebekez belőle. hajrá!

grillen, 2

a grillezés számomra alap nyáron, főleg, ha a balatonon vagyunk. akkor aztán minden grillezve készül, meg bográcsban. ha gyorsan akarok valamit sütni, csirkehússal dolgozom, viszont általában szépen előre kigondolom, hogy mi legyen másnap, vagy harmadnap és akkor pácolok. a tarját szeretem a legjobban, mert a zsírosabb részei frankó puhán és omlósan tartják a nem zsírosabb részeket. mondjuk ezt a pác is elősegíti, de biztos, ami biztos. legutóbb így készült, isteni lett. a tarjában nem csalódik az ember.

gyömbéres-chilis-konyakos tarja

4 személyre

8 szelet csontos tarja
100 g friss gyömbér, lereszelve
egy-két löttyintésnyi jó minőségű konyak (v mondjuk whiskey)
2-3 friss chili (én habanero-t használtam)
3-4 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
kevés frissen facsart citromlé
só

előző nap a tarjákról eltávítjuk az esetleges csontszilánkokat. a húst szeletenként bedörzsöljük az apróra vágott chilivel, lereszelt gyömbérrel, majd megspricceljük a citromlével. hozzáöntjük a konyakot és az olajat, és jól megmártogatjuk a páclében, letakarjuk és hűtőben másnapig érleljük. sütés előtt jól bedörzsöljük még sóval is, majd forró parázson nem túl közel a hőforráshoz szép pirosra sütjük.

és ez volt hozzá a köret:

grillezett kaliforniai paprikasaláta
4-5 piros kaliforniai paprika
balzsamecet
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a paprikákat alaposan megmossuk, megszárítjuk. parázs felett minden oldalukat feketére sütjük, ez eltart 30-40 percig (közvetlen lángon, pl gázlángon gyorsabban megy). a paprikákat gyorsan letakarva egy tálba tesszük, 5-10 percig hagyjuk a héját a saját gőzében puhulni. utána lehúzzuk az elszenesedett héjat, a paprikák húsát csíkokra vágjuk, rálocsolunk olívaolajat, balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk és jól összekeverjük.

grillen, 1

valamiért nem bírom elviselni a készen kapható hamburgereket, talán mert ízetlenek és hústalanok. ellenben, amit az ember saját maga készít (még ha sertésből is gyártjuk), az tele van ízzel, mert hús van benne. hát még, ha a húspogácsa grillen készül! a fűszerezés adja meg a zamatát, nem kell sajnálni belőle, aztán ne felejtsük el a jó minőségű faszenet ill. rőzsét sem, mert a füstölés fantasztikus illatot és ízt kölcsönöz neki (ugyebár ettől lesz más, mintha serpenyőben sülne). tapasztalatom szerint a legjobb pár dióágat a szén közé rejteni, esetleg kevés rozmaringágat, de azt már csak a sütés alatt. aztán amit készítettem, nem is nevezném hamburgernek, mert sertéshússal és tojással készült, de határozottan jobb, mint bármelyik akárhol kapható változat. lorien szentivánéji hamburgere is ki lesz legközelebb próbálva, mert eszméletlenül izgalmas, csak szerezzek darálót a nyaralóba. vagy grillet az erkélyre.

fűszeres húspogácsák paradicsomsalátával

10 nem túl nagy húspogácsához

500 g darált sertéshús (ha száraz, mondjuk comb, érdemes kevés zsiradékot hozzáadni, mondjuk úgy 50 grammnyit)
1 tojás
1 tk római kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kömény
1-2 tk só
1 nagy vöröshagyma
vaj
4-5 érett paradicsom
maréknyi friss bazsalikomlevél
1 tk dijoni mustár
1 ek fehérborecet
frissen őrölt feketebors, só
100-120 ml növényi olaj (napraforgó vagy akár repce)
1 szendvicshez 1 negyedbe vágott sajtos baguette

a feketeborsot mozsárban összetörjük, majd hozzáadjuk a római köményt és a köményt, majd azokat is összetörjük. kevés vajon üvegesre pároljuk a finomra vágott hagymát, hozzáadjuk a fűszereket, kicsit pirítjuk, majd levesszük a tűzről és kihűtjük. a darált húst összekeverjük a tojással, sóval, fűszeres hagymával és lapos húspogácsákat formázunk a masszából. amíg a tűz elkészül, kicsit félrerakjuk őket, letakarva, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

ha a faszén sütésre kész, a rácsra pakoljuk a fasírtokat és nem túl magasra helyezzük a parázstól. szép pirosra sütjük mindkét oldalukat, közben néha nem árt zsírral (vagy olajjal) ecsetelgetni. ha egyszerre nem fér rá a grillre az összes húspogácsa, akkor a már kisülteket jénaiban melegen tartjuk.

sütés közben

közben gyorsan elkészítjük a salátát. ehhez a paradicsomot cikkekre vágjuk. a mustárt elkeverjük a fehérborecettel, feketeborssal és folyamatos keverés közben hozzácsorgatjuk az olajat. ha a vinaigrette paradicsomsalátára készül, én nem szeretem sózni, mert a paradicsom túl sok levet bír ereszteni, ezért csak a tálaláskor sózom a salátát.

a paradicsomokra ráöntjük a mártást, majd megszórjuk a csíkokra vágott bazsalikommal. tálaláskor a megpirított baguettekre pakoltam 2-3 húspogácsát, majd ráhalmoztam a paraicsomsalátából egy kis adagot. nem kívánkozik ketchup meg majonéz után, az tuti.

nyaralás után

megvolt a két hetes balatonos nyaralás, visszajöttem, sültbarnán, de úgy, hogy nem ismerek magamra. ilyen színem még soha nem volt. az első héten annyira nem volt jó idő, hogy strandoljunk, mondván 20 fok sem volt, és zuhogott az eső. ebből következik, hogy sem kirándulós, sem badacsony-megmászós-és-visszafele-valamelyik-pincénél-"megpihenős" idő sem volt, hát az élet már csak ilyen kegyetlen. de ellenben sokat bográcsoztunk, még a második heti kánikulában is (amikor ugye a barnaságot szereztem), minden nap grilleztünk valamit. úgyhogy lesznek ám receptek! az első egy "szimpla" nyúlpaprikás, amit valamiért fontosnak tartok, hogy megörökítsem itt. a nyúlhúst anyutól kaptam. nem adok meg pontos hozzávalókat, a főzés úgy érzésre ment, egy nyusziból készült, négy éhes szájra.

nyúlpaprikás

először is, elkészítjük a tüzet, már ha bográcsban készítjük az ételt. ha nem, az előző mondatot ne olvassátok el;) a zsírt megolvasztom a bográcsban, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolom benne, majd a tűzről lehúzom, belekeverem a pirospaprikát, kevés vizet hozzáadva a tűzre visszateszem a bográcsot, és kevergetve a zsírjára pirítom a hagymát. ezután mehet bele a részekre vágott nyúlhús (mellső láb, combok, gerinc darabokra vágva), és ha kicsit megpirult, felöntöm vízzel, később majd valami jó minőségű száraz fehérborral is lehet locsolgatni. megsózom, borsozom, és szép, lassú tűzön puhára főzöm a húst. a levét vissza kell forralni úgy, hogy egy kicsit sűrű legyen. a végén tejföllel lehet bolondítgatni, de már hallottam olyat (sőt, ettem is), ahol a nyúlpaprikás igazából pörköltet jelentett. mi kovászos uborkával és friss kenyérrel ettük.

mára csak ennyi tellett tőlem, sztéj tyúnd:)

irány nyaralni (nemsokára)

ezennel ennek a vizsgaidőszaknak is vége. végre. most következik 4 nap meló (gyakorlatilag ma bemegyek a moziba, eladok sok-sok mozijegyet, és ki sem jövök vasárnap estig), hétfőn meg irány a képen látható hely:)

starfi megint igazoltan lesz távol, körülbelül két hétig. aztán ha minden jól sikerül, fotózgatok azért ételeket, főleg grillezős dolgokat. és ha visszajöttem, könyörtelenül megosztom veletek.

szép nyarat mindenkinek, aki mostanában tervezi a pihenést.

off: július 20-ig

gyors wok-os vacsi

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő
só

a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.

maradék cukkiniből

elmesélem, hogy szokott ez lenni.

a pár napos cukkini. már nem annyira zsenge, hogy valamilyen friss étel kerekedjen belőle, hanem kicsit megszikkadt. starfi általában a hatalmas cukkiniket kedveli, valószínűleg azért, mert van benne egy kis etióp vér, ugyanis rendszerint mindenből túl sokat főz, mindig túlvásárolja magát. naszóval hazaér, előkészül: a cukkinit meghámozza, majd utána jön rá, hogy ez lehet, hogy sok lesz egyszerre egy ételnek. úgyhogy csomagol folpakkba, betesz a hűtőbe. ott még "érik" pár napig, és akkor - mi legyen belőle? - jön a kérdés. legyen leves, hahá, méghozzá krémleves, mert azt csak felteszi az ember főni, mindegy, milyen állagú a levesbe készülő zöldség.

de most nem az lett belőle, ugyanis egyik nap lapozgattam a natúrkonyha című könyvet, és abban volt egy étel, igaz, az karalábéval készül. és akkor bevillant a cukkini. úgyhogy, tessék. közben kitaláltam, hogy egy cseppet átvariálom, ráadásként én bizom gyömbérrel fogom készíteni, a natúrkonyhás természetesen nem nagyon fűszerezi. és jól bevált a gyömbér.

gyömbéres cukkinipalacsinta metélőhagymás túróval

kb 500 g kimagozott cukkini
250 g túró
150 g búzadara
1 tojás
löttyintésnyi olívaolaj
jó sok friss gyömbér
frissen őrölt feketebors
só
1 kis pohár tejföl
1 csokor metélőhagyma
a sütéshez növényi olaj

a cukkinit lereszeljük, hozzáadjuk a búzadarát, a tojást és 100 g túrót. a maradék túró a körítéshez megy. ezután jól összekeverjük, és fél óráig letakarva állni hagyjuk. ezután ízesítjük sok-sok reszelt, friss gyömbérrel, sóval, borssal. utána olajat hevítünk, evőkanalanként adagoljuk a serpenyőbe, kicsit ellapítjuk a masszatömegeket, és mindkét oldalát közepes tűzön aranysárgára sütjük. vigyázat, hajlamos odakapni. miközben a zöldséges cuccot sütjük, a maradék túrót összekeverjük a tejföllel, az apróra vágott metélőhagymával, sózzuk, esetleg feketeborsozzuk, majd amikor készen vannak, várunk pár percet, mielőtt megennénk, mert a frissen sült zöldséges ételek igen forrók.

update: ha netalántán a túrós kence elfogyna, friss krémsajttal megkenve, és kapribogyóval megszórva is finom, kibróbáltam.

cukkini, tésztával

végre már valóban itt vannak a friss zöldségek. a piacok pultjai zöldbabtól, cukkinitől, újhagymáktól roskadoznak, otthon, a kertben pedig még javában aratható a spenót, a főzőhagyma hatalmasra nőtt, a patisszonok és a csíkos cukkini pedig gombamód megnőttek az elmúlt napokban az esőtől. az istálló ablakában kovászosuborka érlelődik, a bodzaszörpös üvegek fele már a kamrában, fele viszont azt várja, hogy a bele töltendő bozdás nedű összeérjen a karamellizált cukorral és a citromfűvel.

a meggy még érik (nálunk főképp cigánymeggy), tehát belőle is isteni szörp készül, a sárgabarack kezd rózsásodni, a fehér faeper maradékából (amit már nem győztünk megenni) pedig gyümölcsbor, vagy pálinka készül majd. a zöldfűszerek, az pedig a nyár egy külön fejezete. a nagyranőtt bazsalikom, a virágzó kapor, az üde menta, az aromás citromfű, a hamvas zsálya a kert egy-egy szegletében bódító illatokat árasztanak magukból.

ezért szeretem ezt az időszakot. más kérdés, hogy mindjárt vége a vizsgáknak, és akkor aztán hivatalosan itt a nyár. ez a recept természetesen nyári ihletésű, friss zöldeket és zöldségeket használtam hozzá.

tagliatelle cukkinivel, kaporral, bazsalikommal és citrommal

kb 700 g cukkini
1 nagy főzőhagyma
4-5 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 ek halszósz (opcionális)
1 citrom reszelt héja és valamennyi kifacsart leve
egy marék bazsalikom és görög bazsalikom
egy marék kapor
egy-két vörös chili, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só
6-8 guriga tagliatelle
parmezánforgácsok

a cukkinit meghámozzuk (nem muszáj), négybe vágjuk, szivacsos-magvas közepét egy kanállal kikaparjuk, és lereszeljük (a legnagyobb lyukon). a hagymát apróra vágjuk és a vaj-olívaolaj keveréken üvegesre pároljuk. hozzáadjuk a lereszelt cukkinit, közepes lángon párolni kezdjük. hozzádobjuk az apróra vágott chilipaprikát (előtte azért kimagozzuk), a halszószt (klassz ízt ad a tésztaszósznak), a lereszelt citromhéjat, borsozzuk, esetleg kicsit sózzuk.

kicsit savanykásra beállítjuk a citrom levével, majd a vágott kaprot is belekeverjük. ha puhára párolódott, beleszórjuk a bazsalikomokat is, átkeverjük, még egyszer ellenőrizzük az ízeit és lefedve félretesszük. evés előtt a tagiatellét sós vízben, kevés olívaolajjal al dentére főzzük, majd tálaláskor a tésztát belekeverjük a sugóba, a tányéron tekerünk rá kevés feketeborsot és megszórjuk a parmezánnal. amikorra a tészta megfő, a mártása már legyen kész.

nagyon gyorsan elkészül, nagyon lágy ízei vannak, a citrom jót tesz a cukkininek, meg persze friss zöldfűszerek is.

gombacurry

nah, nemsokára vége a vizsgaidőszaknak (igen, tudom, hogy unalmas már megint erről olvasni, de ígérem, amint vége, nem esik róla több szó), már csak 2-3 vizsga van hátra. az egyik a növényélettan szigorlat, az még szép lesz... ma is volt egy vizsgám, amire úgy két-három órát tanultam (mínusz egy óra alvás), de azért meglett. legközelebb a szigorlat, jövő hét végén, addig offline leszek, hazautazom. szóval igazoltan leszek távol, mármint ami a blogolást illeti. addig próbáljátok ki ezt a receptet.

gombacurry

500 g csiperkegomba
200 ml paradicsompüré
olívaolaj
3-4 mogyoróhagyma (vagy 1-2 közepes vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1-2 vörös chilipaprika, ízlés szerint
1-1 tk római kömény és kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kurkuma
1 tk currypor
1 csapott ek garam masala
2-3 kardamom
ujjnyi friss gyömbér
egy marék zöldfűszer (koriander vagy petrezselyem)
só

a gombát megtisztítjuk, negyedekre vágjuk. az olajat felhevítjük, beletesszük az apróra vágott mogyoróhagymát, a meghámozott és apróra vágott gyömbért és a zúzott fokhagymát, és kis lángon megfuttatjuk. rászórjuk az egészborsot, a kimagozott, kierezett, apróra vágott chilipaprikát. közben mozsárban összetörjük a kardamomot, a római köményt és a köménymagot, majd a garam masalával együtt ezt is a hagymához tesszük, jól elkeverjük. megszórjuk a curryvel és a kurkumával, ismét jól elkeverjük.

hozzáadjuk a paradicsompürét, sózzuk, kis lángon 5-10 perc alatt összeforraljuk a fűszeres hagymával. ezután hozzáadjuk a gombát, megint 5-10 percig főzzük, majd belekeverjük a petrezselymet vagy a korianderleveleket. friss kenyérrel, vagy veri autentik módon chapatival tálaljuk.

egy angol nyelvű indiai-brit szakácskönyvből.

egyéb curryk a tejbegrízen:

sütőtök-lencse curry
sertés-patisszon curry
spárga-marha curry
gyors csirkecurry

megint cseresznyés

nem mondom, hogy ez a süti a citromtorta alternatívája, mert egyáltalán nem az, még köszönőviszonyban sincsenek egymással. de ha arra gondolunk, az cseppet sem egy fogyókúrás süti (főleg, hogy én a torta felét simán elpusztítom egyszerre, mert olyan finom), ez sokkal inkább tekinthető egy egészségesebb desszert verziónak. egyrészt graham lisztből készül, másrészt a zabpehely szép rostadaggal szolgál. a friss gyümölcs kora nyáron meg alap. igazából soha nem szoktam figyelni, mennnyi kalóriát, meg cukrot, meg zsiradékot viszek be a szervezetembe, úgyhogy ezt a sütit nem is ezért készítettem, mert nagyon egészséges, hanem mert szeretem és gyorsan is elkészül. sima lisztből készítve egyébként kevésbé teljeskiőrlésízű, viszont a whiskey nagyon klassz aromát ad neki, csakúgy, mint a vaníliakivonat.

cseresznyés-kókuszos zabpehelylepény

250 g durvára darált zabpehely
200 g graham liszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
125 g cukor
4 tojás
1 ek vaníliakivonat
1 kupica whiskey
800 g cseresznye, kimagozva
2-3 ek zabpehely
1-2 ek szeletelt mandula
30 g cukor
30 g kókuszreszelék

a durvára darált zabpelyhet, a lisztet és a sütőport összekeverjük. a vajat habosra keverjük a cukorral, beleadagoljuk a tojásokat, a vaníliakivonatot és a whiskey-t. ezután összekeverjük a száraz dolgokat a tojásos keverékkel. a sütőt 200 fokra előmelegítjük. egy tepsit kivajazunk, beleöntjük a tésztát, egyenletes vastagságúra simítjuk, rápakoljuk a cseresznyét. a cukrot a kókusszal és a zabpehellyel összekeverjük, a süti tetejére szórjuk, sőt, meghintjük még szeletelt mandulával is. ezután a süti kábé 35 perc alatt el is készül. melegen vágjuk fel és konyharuhán vagy rácson letakarva hűtsük ki.

zöldborsó mánia 2

a zöldborsó addikció a végéhez ér, ezzel a recepttel. semmi csűrés, csavarás és variálás, úgy adom közre, ahogy ezt anyu évek óta készíti, és ahogy előtte a nagymamám készítette. a levesnek van valami sajátos emlékezés-illata, amikor eléri a forrpontot és gőzölögni kezd, mintha a gyermekkor gondok nélküli időszaka párologna belőle.

mert emlékek vannak, még ha foszlányokban is. a tűző napon limonádét iszom a nagymamáméknál, még nincs kész a kerítés, és amikor elfogy az ital (minden nap más színű szívószálat kaptam hozzá), bemegyek a szúnyoghálós ajtón, és ez a leves fődögél a tűzhelyen, mennyei illatokkal. talán még fejteni is segítettem néha, és nem volt kérdés, mi készül az édes zöldborsóból.

most, hogy otthonról kaptam nagyon nagyon sok zöldborsót, gondoltam szerencsét próbálok a recepttel. és a várakozásaim is felülmúlta az eredmény, úgyhogy fotóztam és felrakom, hátha másnak is ismerős, netán fontos nyári elem ez a leves. érdekelne, ki ismeri még így, ki készíti hasonlóan?

anyu és mama féle zöldborsóleves

400 g zsenge fejtett zöldborsó
2 nagy új sárgarépa
1-2 kisebb új petrezselyemgyökér
1-2 kisebb, érett paradicsom
kevés olívaolaj (eredetileg zsírral készült, de nincs itthon zsír basszameg)
1 ek őrölt pirospaprika
1 púpozott ek liszt
1 ek delikát (ennek hiányában húslevessel öntöttem fel a levest)
kb 750 ml víz
1 ek cukor
frissen őrölt feketebors
só
1 csokor petrezselyemzöld
liszt, víz, tojás és só a nokedlihez

a zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk (a borsót nem kell kisebbre:) ), kevés zsírban/olajon megfuttatjuk, majd megszórjuk a cukorral, majd ha a zöldségek kevés levet engedtek, az edényt lehúzzuk és a zöldségekre szórjuk a pirospaprikát, majd elkeverjük, hogy a színét jobban kiadja, és a lisztet is belekeverjük.

felengedjük vízzel (kábé 750 ml-vel, minimum, lehet többel is, de úgy jó, ha nem túl híg a leves), visszatesszük a tűzre, belevagdossuk a paradicsomot is. ha a zöldségek már majdnem puhák, sózzuk és borsozzuk és petrezselymezzük a levest (és ha kell, kevés cukor is mehet még bele), közben elkészítjük a nokedlit, majd beleszaggatjuk a levesbe, és ha a tészta puhára főtt, megpróbáljuk nem az egész edény levest belapátolni.

zöldborsó mánia 1

azt hiszem, a nyár első jele (vagy a kései tavaszé), ha friss zöldborsót lehet szemezgetni a kertben. még akkor is, ha 15 fokot mérnek a hőmérők. vasárnap, mint már említettem, otthon voltam és a kertben borsót szedtünk, aztán a teraszon borsót fejtettünk. kaptam kábé egy kiló zsenge zöldborsót, de sokat gondolkodtam rajta, mi is készüljön belőle. és akkor megláttam ezt.

hát ez a recept valami fantasztikus. egyszerű, letisztult. én persze kicsit átalakítottam, még több zöldet kívántam hozzá, így került bele petrezselyem, bazsalikom és spenót is. a sáfrány isteni zamatot nyújt benne (a színélményről nem is beszélve), de a gyömbért és a koriandert kihagytam.

egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon várom azt az időszakot, amikor majd egyszer (pár év múlva talán) piacon lehet kapni friss zöldfűszereket, csokrokba kötve, és nem kell 3-4bevásárlóközpontot végignyargalni egy cserép bazsalikomért.

finomfőzelék zöldfűszerekkel

300 g zsenge zöldborsó
1 közepes fej új karalábé
5-6 zsenge sárgarépa
kevés olívaolaj
500 ml csirkehúsleves
csipet sáfrány
só
200 ml tejszín
40 g hideg vaj
100 g zsenge spenót
egy csokor petrezselyem
egy csokor bazsalikom

az olívaolajon megfuttatjuk a megtisztított, felkockázott répát és karalábét. utána hozzáadjuk a zöldborsót, kicsit tovább kevergetjük, majd felöntjük a húslevessel, beletesszük a sáfrányt is. 10 perc múlva (vagy ha már elég puhák a zöldségek) sózzuk, hozzáadjuk a spenótleveleket is, 2-3 percig tovább főzzük. a zöldségeket leszűrjük, félretesszük. a főzőlébe hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott petrezselymet, majd ha felforrósodott, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a vajat. ezután visszaöntjük a zöldségeket a lébe, újra átmelegítjük az egészet és beleszórjuk a finomra vágott bazsalikomot is. azon nyomban tálaljuk, én tükörtojással ettem.

chili és vanília receptje alapján

földimogyorószósz

már elég rég ki szerettem volna próbálni ezt a receptet, az egyik umami könyvben találtam. nagyon finom volt, szezámos sült tofut, marinált paprikát és pirított tésztát kínáltam hozzá, de tavaszi tekerccsel is klassz lehet.

földimogyorószósz

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
1 chili, kimagozva, finomra vágva
20 g földimogyoróvaj
30 ml friss tej
2-3 ek barbecue vagy chiliszósz
2 ek földimogyoróolaj
1 tk nátrium-glutamát (opcionális)
kevés víz
kevés só
50 g durvára vágott földimogyoró

egy száraz serpenyőben megpirítjuk a földimogyorót.

az olajat felforrósítjuk, a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk benne. hozzáadjuk a barbecue szószt, a földimogyoróvajat, a nátrium-glutamátot és a sót. hozzáöntjük a tejet és esetleg kevés vizet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. a szószt egy kisebb tálba öntjük és megszórjuk a pirított földimogyoróval.

lakásfelújítás kipipálva

készen vagyunk. a fürdő szuperál, a nappalit-irodát összekötő hajópadló fantasztikus. a konyha újra üzemel, igaz, még a régi elemekkel (új konyhabútor fél-1 éven belül várható). ha meglesz, akkor írok majd egyszer egy bejegyzést a felújított lakásról, főleg a konyháról.

úgyhogy főzök újra, illetve, mint ebben az esetben, sütök is. vasárnap otthon voltam, anyu olyan ételeket készített, hogy már megint sikerült elámítania. a legjobban talán a hízott tyúkmáj sikerült (mintha foie gras lett volna!), amit olyanra készített, amilyennek lennie kellett. kívül megpirult, belül még rózsaszín, krémes maradt. mangalicazsírban sütötte ki, új fokhagymával, maréknyi metélőhagymával szórta meg, remek volt. egyszerűen remek.

a cseresznye is otthonról van, a fán szedtük, több mint 7 kilót szedtünk. azért nem mindet hoztam el:) szuper délután volt, borsót szedtünk és fejtettünk, öcsivel és les-zel papírsárkányt eregettünk (végre egyszer nem bosszankodtunk a szél miatt); sörösdobozokra lőttünk, és a frissen beszerzett kecskéket csodáltuk.

cseresznyés-faepres túrós lepény

a tésztához:

400 g búzaliszt
35 g friss élesztő
50 g vaj
50 g cukor
1 tojás
csipetnyi só
tej, amennyit a tészta felvesz

a tetejére:

kb 250 g fekete faeper
kb 600 g cseresznye*
3 tojássárgája
250 g túró
175 g tejföl (egy kis pohárnyi)
75 g cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
kevés szeletelt mandula

az élesztőt kevés tejben, kevés cukorral megfuttatjuk. a lisztet a cukorral és a sóval összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és a vajat, meg kevés tejet, és jól összegyúrjuk. a tejet mindig apránként adagoljuk, amennyit a tészta felvesz. utána letakarjuk, egy óráig pihentetjük-kelesztjük.

a cseresznyét megmossuk, kimagozzuk, a faepret megmossuk, papírtörlőn megszárítjuk.

sütés előtt

a megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és egy kivajazott sütőlemezre tesszük, olyanra, aminek van azért pereme is. a tojások sárgáját összekeverjük a túróval és a tejföllel, beleszórjuk a cukrot is, majd ízesítjük a vaníliakivonattal. a tojások fehérjét is felhasználhatjuk, úgy, hogy a keményre vert habot ebbe a kulimászba forgatjuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tetejére való tejfölös-túrós cuccot a tésztára kanalazzuk, egyenletesen szétterítjük. a cseresznyéket rápakoljuk, közéjük illesztjük a faepreket is és megszórjuk a szeletelt mandulával. ezután kábé 1 órán át sütjük. melegen is finom, de hidegen is:)

* a cseresznye nem azért fehéres-sárgás, mert éretlen, hanem mert ilyen fehér fajta, na.