azt hiszem, másnak is vannak olyan korszakai, amikor nem annyira érzik otthon magukat a konyhában. én szeretném hinni, hogy igen. ha elmúlik, úgyis jelentkezem. addig elnézéseteket kérem, hogy hanyagolom a blogot, hogy hanyagollak titeket, hogy tejbegríztelen az evősblogok csapata.
azért kaptam egy levelet pár napja, ez volt benne:
Kedves fiatal Szakács!én köszönöm. az ilyen levelek nagyon sokat jelentenek nekem.
Véletlen leltem rá a blogodra, fél éjszaka olvasgattam.
Köszönöm!
22 megjegyzés:
No, hàt ha csak ennyi kell! ;-)
Én spec. szeretem a tejbegrízt, igaz, éjjel igyekszem a saját blogomat ápolgatni vagy aludni, de azért szeretem.
Egyébként meg jövő héten itt a tavasz, úgyhogy gyorsan paskold meg az arcodat az utolsó hóval, aztán mindent bele!
én átérzem, sokszor vagyok így... :) amúgy én is kedvelem a tejbegrízt :]
Krisztián, ne aggódj!
Tényleg mindenkinek van ilyen mélypontja. Amikor nincs se ihlet, se kedv, se semmi...
Néha nekem is. Hogy ékszerkészítésről, vagy sütés/főzésről van szó, az mindegy. - Max én kevésbé járok rosszul, ha leállok :)
Ilyenkor jó egy kicsit nyafogni, aztán ezren írnak, megnyugtatnak, bíztatnak, és újra megjön a lelkesedés. Hidd el!
Jókat főzöl, ha rutinosabb lennék a konyhában, én is kipróbálnék ezt az - egyelőre maradok a jól bevált kajáknál:) - én szívesen nézegetem a blogod, úgyhogy várom a folytatást! :)
Én mindig örömmel nézek itt szét. Szeretem, ha jó pasik főznek. :)))
Szia!
En csak a napokban talaltam Rad valahol, de mar kiprobaltam a hagymas baguettedet, isteni lett:)
Van mit probalgatnom, amig visszanyered az ihleted:)Nagyon jok a receptjeid, koszonom, a ferjem neveben is:D
Már én is többször abba akartam hagyni. Néha nagyon besokallok és utálom az egészet... Aztán elmúlik.
Csináltam kiwikompótot, gyere át hozzám, megkínállak egy tálával! :)
Ne aggódj, van, hogy más dolgok kerülnek előtérbe. Nálam is ez a helyzet.
Semmi gáz, hiszen ez egy jó kis hobbi-és akik járunk hozzád, tudjuk, miket tudsz és türelmesen várunk, mert érdemes:)
Most épp én is "varázstalan" vagyok:DDD
szia!
en is par napja akadtam ra a blogodra, miutan megneztem a julie es juliat es rakeresetem a boeuf bourguignon receptjere. nagyon megtetszett, ahogy leirod a tapasztalataidat es igazan tehetseges kepeket keszitesz. kar lenne, ha most fejezned be, amikor en meg csak most fedeztelek fel:P szoval kitartast es erot a visszatereshez!
tudom miről írsz, nálam is hasonló a helyzet, de tényleg mindjárt kisarjad minden:))))
Szia!
Én elég sokat főztem már Tőled. És ezt nem szeretném abbahagyni :)))
Ez csak a tavaszi fáradtság, és a fény hiány miatt van, hidd el.
Nagyon várlak vissza. Addig is töltődj, :))))
Szia
Hugi
Néha van ez így, velem is. De majd megjön a kedved, aztán a tavasz is csak közeleg, még ha most esik is a hó. :) Lassan itt az ébresztőőőőő! :)
Van ez így, sokszor. Aztán jön egy-két ilyen levél , utána ilyen kommentek és egyből szebb lesz a világ, visszatér a kedv...:))
Van ez így, fel a fejjel, hamarosan jön az ihlet : )))
szia!
Ne érezd kényszernek a blogolást meg a kreatívságot, egyébként én is szeretem amiket írsz.
Éva
Fel a fejjel, már múlik a tél, a tavasz a sarkon. Ne keresd, s akkor hamarabb visszajön az ihlet is, kell néha egy kis leengedés :)
A receptjeid nagyon jók!
Nem vagy egyedül, pontosan ezt érzem én is :( Remélem csak átmeneti korszak...mindkettőnknél. Én még olvasni akarlak téged, szedd össze magad! ;)
Drága tejbegríz! Én szeretlek! Simán megszórlak kakaóval és a széledről befelé bekanalazlak. Nem múlhat úgy el hónap, hogy legalább egyszer ne legyél porondon. Ha ritkán veszlek elő, ha ritkán szorítom be az édességed a repertoárba, akkor is sokat gondolok rád!
Tejbegríz, gyere gyakrabban! Jöhetsz simán és kakaósan, esetleg flancosan fahéjjal is! Mindegy! Csak gyere!
Tuti, hogy jön a tavasz, mert fáj a térdem... Az alkotói válság meg előbb-utóbb mindenkit utolér; biztos vagyok benne, hogy visszatér a kedved!:))
Én csak annyit mondok: főzz nekem :) naaa???
meg azt is, hogy majd elmúlik, jön a tavasz, lehet piacozni, finom friss zöldségeket kapni kedves öreg néniktől, akik mindig annyira aranyosak, és két hét után emlékeznek rád és kedvesen mosolyognak, és miután végzel, hazamész, kipakolod a konyhaasztalra, és élvezed a friss illatát, aztán megfőzöd/sütöd/párolod vagy tudomisén, és vacsi után a tíz ujjukat megnyalják, akik ettek belőle és dicsérnek, milyen ügyes vagy és milyen finomat főztél.
Hát ennyi biztatás aztán egész biztosan ad egy löketet neked! Én még nem tudom ki vagy, ma olvastalak először, de a tejbegríztortádat biztosan kipróbálom!
Ez csak egy kis télvégi halvány rosszkedv lehet... Az elsö tavaszi napsütés elüzi majd. Az ihlet majd jön magától.
Megjegyzés küldése