2008. szeptember 5., péntek

cékla, első adag

Még Norvégiában lőttem a következő receptet. Az újság különböző zöldségeket vett célpontba és három fogást készített mindegyik alapanyagból. Volt egy céklás, egy kiwis és egy csicsókás kiadás is, ennek megfelelően ezek a receptek valamikor majd várhatóak a közeljövőben. A legizgalmasabb szerintem a csicsókás recept-adag lesz, de egyelőre még várni kell a szezonjára. Céklát viszont már lehet kapni, frisset, olcsón. Nézzük kicsit, mi is az a cékla, kicsit közelebbről. Ha valaki nem ismerné:)

A cékla (Beta vulgaris, esetleg subsp. vulgaris) a libatopfélék családjába tartozik. Elsősorban gumóját fogyasztjuk, azonban vannak, akik a zsenge leveleit is megeszik. A céklát a főniciaiak, sumérek, babilóniaiak termesztették, tőlük került az ókori Rómába, ahonnan egész Európában elterjedt.

A rómaiak a céklalevet afrodiziákumnak tartották (nyilván a színe miatt), Nagy Károly pedig erről a növényről is elrendelte, hogy a királyi kertek mindegyikében kell ültetni (ugyanígy rendeltetett például a kövirózsával is, csak éppen az a villámoktól volt köteles megvédeni azokat a házakat, amelynek a tetejére ültették). A cékla gumója bőven tartalmaz aszkorbinsavat (C-vitamin) és fólsavat, a levele pedig retinolban gazdag (A-vitamin).

A vitaminokon felül egy sor klassz dolog szerepel a hatóanyagai közt. A legfontosabb talán a betamin, melynek immunrendszer-erősítő hatása és tumorellenes aktivitása van, ezenfelül sok vasat tartalmaz, így vérképző hatása is van. Hippokrátész például a cékla leveleit sebkötözésre használta (és milyen jól tette, ugyanis szabadgyökfogó és sejtanyagcserét helyreállító hatásról is beszámoltak a cékla leveléből és gumójából kinyert lé esetében).

Burger céklából és sertésből, céklaraitával és salátával

1 cékla, meghámozva, lereszelve
600 gr darált sertéshús
1 tojás
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
4 hamburgerzsemle
lila színű saláta:) pl Lollo rosso, v radicchio, mángoldlevelek, stb.
egy-két ek. növényi csíra

a raitához:

2 dl crème fraîche, házilag (ld. Ízbolygónál)
2 cékla, meghámozva, lereszelve
1 finomra reszelt fokhagyma
fél vörös chili, apróra vágva
pár lilahagyma-szelet

A darálthúst összekeverjük a reszelt céklával, a tojással, sózzuk, borsozzuk és kábé 4 nagyobb húspogácsát formálunk belőle. Ezt legegyszerűbb egy műanyag vágódeszkán, vagy tiszta konyhapulton. Ügyeljünk rá, hogy ne legyenek túl vastag, mert a sütés közben meg fognak kicsit dagadni, azaz a közepe nyers maradhat (marha esetében nem is bánnám :D ).

Olívaolajjal megkenjük mindegyik burger tetejét, majd felforrósított serpenyőben úgy rakunk 2 fasírtot, hogy az olajos fele legyen alul. Két percig magas lángon sütjük, közben megkenjük a felfelé néző oldalát is, majd megfordítjuk és két percig sütjük azt az oldalát is. Ekkor takarékra vesszük a lángot, és mindegyik oldalát körülbelül 7-7 perc alatt megsütjük (többször is átfordíthatjuk közben). Amíg a másik kettőt sütjük, kb. 50 fokra felmelegített sütőben tudjuk melegen tartani a már kész húspogácsákat.

A céklaraitához a reszelt céklát összekeverjük a crème fraîche-sel, a lereszelt fokhagymával, a chilivel. A hamburgerzsemlét megpirítjuk, ráhelyezünk pár levél jól megmosott salátalevelet (ez fontos, különben sercegni fog a homok a fogunk alatt...), a burgert és egy-két ek. céklaraitát. Ráadásként pár vékonyra vágott lilahagymaszeletet nyomunk a raitába, mint valami bóbitát.

Az okosságok a wikipediáról, a Natúrkonyha c. könyvből, és Szabó László Gy. Gyógynövény-ismereti Tájékoztatója c. tankönyvéből valók.

Egyébként ez volt a századik bejegyzésem.

4 megjegyzés:

Taen írta...

Gratulálok a századikhoz :)

starfokker írta...

köszi:)

bodza írta...

pedig vártam a levelet...

starfokker írta...

elküldtem a levelet, köszönöm a címed.