marharagu julia child nyomán

két hete sincs még, hogy láttam a julie and julia-t, de már főztem is, majdnem belőle, ugyanis julie pont ezt az ételt készíti el (mondjuk ő első ízben oda is égeti). úgy látszik, ez a film nemcsak másoknak adott ihletet. muszáj volt megfőznöm, ez egy amolyan étel, amit ember nem hagyhat ki, ugyanígy vélekedek egyébként a coq au vin-ről és a tarte au citron-ról. mindhárom olyan intenzív ízélménnyel jár, hogy muszáj elkészíteni és megkóstolni, mit megkóstolni, befalni az egészet. ráadásul nagyon szép marhahúst kaptam az ételhez (most a boeuf bourguignon-ról beszélek), ami annyira puha lett a lassú párolodás után, hogy óvatosan kellett átkavarni az ételt, mert különben szétesett volna a hús. egyébként nemcsak a recept volt új, hanem a tűzálló edény is, amelyben az étel főtt. próbáltam az eredeti recept szerint készíteni, de egy-két helyen el kellett térnem, túl macerás lett volna, úgyhogy alább is egy egyszerűsített verzió olvasható. egyébként a recept igen alapos, kitér minden apró mozzanatra, élmény volt olvasni is.

boeuf bourguignon, julia child szerint
(azaz burgundi marharagu)

175 g kolozsvári szalonna
1000 g ragunak/pörköltnek való marhahús (én lapockát használtam), nagyobb kockára vágva
olívaolaj
1 nagy sárgarépa, karikára vágva
1 nagy vöröshagyma, félfőre vágva
600 ml száraz vörösbor (persze igazán valamilyen burgundi vörösborral az igazi, én gere portugieser-t vettem hozzá)
400 ml marhahúsleves (farokból, csontból)
1 ek paradicsompüré
2 nagy gerezd fokhagyma, kés lapjával szétnyomva
1 babérlevél
kakukkfű
fél kg kis gomba, pl barna csiperke
18-24 apró hagyma, mondjuk gyöngyhagyma
frissen őrölt feketebors
2 ek liszt
vaj
só

a szalonnáról leválasztjuk a bőrét, félrerakjuk. a szalonnát csíkokra vágjuk, majd kevés olívaolajon megpirítjuk (julia előtte 10 percet előfőzi az egész szalonnát.). ezután kivesszük a zsiradékból, félrerakjuk. ha nedves a hús, papírtörlővel leitatjuk. a szalonna zsírjában a marhahúst minden oldalról kicsit megkapatjuk, de egyszerre ne sokat tegyünk bele, hogy ne hűtse le túlságosan az zsiradékot, inkább kisebb adagokban (ekkora mennyiségre nekem 5 ismétlés kellett). ezután egy tálba szedjük a húst. mivel csak kívül sült meg, belül véres és szaftos maradt, ezért levet ereszthet – ezt a levet később hozzáöntjük a készülő fogáshoz.

a sütőt 225 fokra előmelegítjük. a répát és a hagymát is megpirítjuk kicsit az olajban, és edényestül félrerakjuk. elég addig, amíg kicsit megüvegesedik a hagyma. a tűzálló tálba belerakosgatjuk a húst, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a liszttel, kicsit átkeverjük vagy átrázogatjuk, és a sütőbe toljuk, 4-5 percre. ezalatt a liszt kicsit rákapódik a húsra. utána kivesszük (khm, kesztyűvel), átforgatjuk, és ezt újra eljátszuk. ezután a hőfokot 160 fokra mérsékeljük.

a répát, a hagymát, a babérlevelet, a fokhagymát, a kakukkfüvet hozzátesszük a húshoz (itt készült a fotó), kicsit átkeverjük, hozzáöntjük a bort és a felforrósított húslevest, a paradicsompürét, beleszórjuk a szalonnát és hozzáadjuk a szalonna bőrkéjét is. az edényt lefedjük, majd a sütőbe toljuk. én 3 órán át főztem, 1-1 óra leteltével átkavartam kicsit, és megkóstoltam (julia először a gázon forralja fel a levet, úgy teszi a sütőbe, de én féltem, nehogy elrepedjen az edény, így hát ezt kihagytam). a hús akkor jó, ha egy villával könnyedén rostjaira esik.

az utolsó órában elkészítjük a köretet. a gomba tönkjét levágjuk (meghámozni nem kell, mert az még plussz egy óra lenne…), és sűrűn habzó vajban, kevés sóval megpároljuk. ha kész, félretesszük. a hagymákat meghámozás után, egészben maradék húslevesbe dobjuk, borssal, kakukkfűvel, borecettel ízesítjük, alacsony lángon 10 percig főzzük, majd a vízből óvatosan kivesszük és félrerakjuk.

ha a hús puha, a szaftját egy szűrőn keresztül egy kis edénybe szűrjük (én merőkanállal szedtem ki, de csak a nagy részét), és közepes tűzön beforraljuk, hogy kicsit még sűrűbb legyen. ha kész, visszaöntjük a húsra, a hagymákat és a gombákat is beleforgatjuk, majd megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel. én főtt krumplit is tálaltam hozzá.

összességében egy cseppet időigényes, de sokat nem kell vele szórakozni, hiszen az idő nagy részét a sütőben rotyogva tölti. isteni finom viszont, amely tutira kárpótolja az embert a munkáért – én mondom, megéri az erőfeszítést. az étel amúgy több nappal előbb is elkészíthető, felmelegítve is isteni, és idővel még klasszabb az íze.

julia child receptje

sütőtökkrémleves

felavattam az új jamie könyvemet. mint már írtam, totál odavagyok ettől az évszakok szerinti rendszerezéstől. az őszi és a téli ételek dobnak fel a legjobban (hiszen ősz van). nagyon tetszik ez a csípősen hűvös időjárás, teljesen feldobja az embert (persze nem a szakadó esőre gondolok). én személy szerint sokkal hatékonyabbnak érzem magam ilyenkor, legyen szó otthoni munkáról, főzésről, de nagyobb kedvem is van a hobbijaimnak hódolni, mintha 40 fok lenne. vagy mínusz 10. úgyhogy, egy forró, igazi őszi leves borongós napokra, szerintem nagyon finom lett.

sütőtökkrémleves sajtos pirítóssal

1500 g sütőtök
1 nagy zellergumó
1800 ml csirkehúsleves
1 nagy sárgarépa
egy kis marék friss zsályalevél
egy friss szár rozmaring letépkedett levelei
4 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
baguette/ciabatta/császárzsemle, szeletekre vágva
1 gerezd fokhagyma (tetszőleges)
ementáli sajt (vagy amilyet szeretünk)

az olívaolajat (egy jó löttyintésnyit) felforrósítjuk, és beledobjuk a zsályaleveleket.
pár másodpercig sistergetjük őket, amíg el nem színeződnek kicsit. szűrőlapáttal gyorsan kivesszük mind, papírtörlőn félretesszük. az olajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd beletesszük a nagyobb darabokra vágott zellert, sárgarépát, a kettévágott fokhagymagerezdeket, és kb 10 percig alacsony lángon pároljuk, közben néhányszor átkeverjük. eztuán hozzáadjuk az apróra vágott rozmaringot is és a meghámozott, kimagozott és kockára vágott sütőtököt. felöntjük a húslevessel, jól megborsozzuk és megsózzuk. forrás után kb 30 percig főzzük, utána turmixoljuk (botmixerrel vagy normál turmix-szal). a kenyérszeleteket megpirítjuk, mindegyikre ráreszelünk egy jó adag sajtot, megborsozzuk és a pirítósra grill alatt ráolvasztjuk a sajtot, végül megfejeljük a félretett zsályalevelekkel. a leves tetejére tesszük
a pirítósokat és azon melegében befaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

saláta, sült zöldségekből

még nyáron láttam egy tévéműsort, valamikor az augusztus huszadikai hosszúhétvége körül. a néni, aki főzött, többféle olyan ételt is készített, amiket magunkkal lehet vinni, ha piknikelünk, kirándulunk. nálunk a piknik annyira nem divatos, de a kirándulás igen sűrűn előfordul, legyen szó a mecsekről, vagy ha otthon vagyok, a környező dombokról és halastavakról (bár utóbbi esetben még nem vittünk ételt, általában birsalmát és diót és szilvát szoktunk szedni a bozótos-erdős területeken a falu mellett.).

kicsit elkalandoztam a lényegtől, ami, hogy isteni salátát dobott össze a szőkehajú néni (és már nagyon nem tudom, ki volt és milyen műsor volt), ha valaki ráismer ennyiből, dobjon már egy kommentet, hogy beírhassam. a saláta pedig sült padlizsánból és paprikából állt, szokatlan ízesítőkkel, de mondanom kell, működött. ugyanis már nem először került az asztalra, amikor fotóztam, de még érdemes elkészíteni, ha valaki kedvet kap.

sült padlizsán-és sült paprikasaláta naranccsal és szezámmaggal

3 padlizsán
4-5 kápia paprika
olívaolaj
1 narancs lereszelt héja és kifacsart leve
4-5 ek szezámmag
1 csokor petrezselyem
löttyintésnyi balzsamecet vagy fehérborecet (opcionális)
só

a paprikát kimagozzuk, negyedekre, a padlizsánt ujjnyi szeletekre vágjuk, 200 fokos sütőben, sütőpapíron addig sütjük, míg színük lesz, megsülnek kicsit, sőt, a parika enyhén szenesedjen meg, már ami a héját illeti. én azt hiszem kb kétszer 20 percig sütöttem a zöldségeket, közben megfordítottam mindet egyszer. ezután egy nagy tálba tesszük a zöldségeket, folpack-kal lezárjuk, és 15 percig puhítjuk. a paprikáról ezután lehúzzuk a héját (a padlizsánról nem muszáj), és a padlizsánnal együtt falatnyi darabokra vágjuk.

a zöldségeket meghintjük sóval, az apróra vágott petrezselyemmel, a narancshéjjal, majd hozzáadjuk a narancslevet, az olívaolajat, és ha kicsit pikánsan szeretjük, akkor a kevés borecetet is. a szezámmagot serpenyőben, szárazon megpirítjuk, és a salátába keverjük. sültcsirkével, grillezett húsokkal, isteni. köretként is megállja a helyét. a legjobb szobahőn, vagy kicsit hűtve tálalni, mert melegen nem kellemes a narancs íze.

a szőlős sztori, harmadik rész

nem könnyű fotózni semmilyen fagyos dolgot. erre a mai napon jöttem rá, amikor is a szőlős vkf-re készült szőlő sorbet megérett a fotózásra. biztosan ugyanígy nem könnyíti meg az ember dolgát, ha fagylalttal, granitával dolgozik. történt ugyanis, hogy a nagyondurván lila sorbet egyszerűen nem akart gömb formát felvenni, pedig a fagylaltoskanálnak olyan szép íve van.

előre terveztem, és a sorbet 10 perccel a fotózás előtt kikerült a mélyhűtőből. a kevés fény miatt az erkélyen fotóztam, oda készítettem egy poharat, megtöltve vízzel, a fagylaltoskanalat, a háttérnek szolgáló deszkát, szalvétát és porcelánt, és még a lereszelt lime-héjat is a díszítéshez, illetve a fényképezőgépet (nélküle nehéz lenne). a sorbet azonban megmakacsolta magát, és belekötött a fagyisdobozba; nagy nehézségek árán azonban sikerült pár fotót készíteni.

ja és hogy milyen lett az íze? remek, de komolyan. a szőlőnek nagyon jót tesz a zöldcitrom, az otello fürtök aromái is érződnek, a leheletnyi rózsavíz pedig mennyei lett benne.

otello sorbet zöldcitrommal és rózsavízzel

1500 g kék és vörös szőlő, vegyesen, köztük minél több otello szőlő (nekem 4 nagy fürtöm volt)
100 + 150 ml víz
150 ml-nek megfelelő mennyiségű cukor
2-3 lime
2 ek rózsavíz

a szőlőt megmossuk, leszemezzük, kb 100 ml vízzel feltesszük a tűzre. gyakori kevergetés mellett, közepes lángon a szemeket szétnyomkodjuk, illetve addig főzzük, amíg a szőlőszemek ki nem repednek. ezután turmixoljuk, majd egy szitán átpasszírozzuk, hogy a héj és a magok fennmaradjanak (nem kell félni, a turmix nem szedi szét a magokat).

a cukrot és a 150 ml vizet felfőzzük, és a szőlős léhez adjuk. belecsavarjuk a lime-ok levét, hozzáadjuk a rózsavizet, elkeverjük és az egész keveréket egy műanyagba öntjük. mélyhűtőben 1-2 óráig fagyasztjuk, majd óránként kivesszük, átkeverjük, hogy könnyebb textúrájú legyen, mindezt 3-4-szer elegendő megcsinálni.

az új jamie könyv

nem is tudom már, megvan 1,5-2 éve talán, amikor először szembejött velem ez a könyv. persze, akkor angolul, egy nemzetközi újságokat és kiadványokat is áruló üzletben. nem volt rajta ár (kizárólag angol fontban), ígyhát, kíváncsiságból kérdeztem meg az eladót, mennyibe kerül. nem tudta fejből, de arra emlékezett, hogy igencsak borsos az ára. így is volt, 10000 forintért adta volna nekem. akkor már nagyon megtetszett, évszakok szerinti zöldségek és gyümölcsök, hiába, imádom az idénydolgokat.

és akkor körülbelül 1 hónapja láttam meg a libri honlapján, hogy hamarosan a boltokba kerül, ugyanaz a könyv, magyarul. no, meg is rendeltem, nem is kellett több nekem, főleg, hogy 20 százalék kedvezmény járt az online megrendelésekre. viszont, ez a több mint 1 hónap várakozási idő már az őrületbe kergetett... a mai ünnepélyes napon azonban megérkezett. úgyhogy most be is fejezem az írást, számítógép lekapcs, zene halkan bekapcs, tea a kanapé mellé készítés, betakarózás, és jamie, természetesen.

a szőlős sztori, második rész

hogy folytassam a szőlős ételek sorát, ebben a bejegyzésben bemutatom, mit is főztem. az előző poszt a sütésről szólt, ez a főzött ételről, és lesz még egy, a desszert. azt hiszem, nem is lenne starfi-s a dolog, ha nem főznék már valamilyen ázsiai ihletésűt, mondhatnám ez a kihívás a kihívásban. nem állítom, hogy ezentúl mindig lesz egy ázsiai része a vkf-eimnek, de azért megpróbálom, hátha összejön.

szőlős sültkacsa-curry

4 kacsacomb
só, frissen őrölt feketebors
kevés olívaolaj (vagy, földimogyoróolaj)
szárított chili, durvára törve
kevés száraz fehérbor
2-2 nagy marék csemegeszőlő, fehér és kék vegyesen
1 marék koktélparadicsom (körteparadicsom)
1 konzerv kókusztej
jókora adag friss gyömbér
2 ek vörös curry paszta
1-2 vörös chilipaprika (én habanero-t használtam)
2 ek halszósz
1 ek lereszelt pálmacukor
1 csokor bazsalikom (ha van, thai bazsalikom)

a kacsacombokat bedörzsöljük kevés olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, szárított chilivel, kicsit állni hagyjuk, majd száraz serpenyőben nagy lángon megpirítjuk mindkét oldalát. tűzálló sütőtálban olívaolajjal megcsepegtetjük, leöntjük pár korty fehérborral, és 180 fokon kb 1 órát sütjük, a végén érdemes megpirítani a bőrét egy kis grillezés során. közben néha megfordítjuk, a végén pedig hústűvel ellenőrizzük, hogy átsült-e (szúrás után, ha véres lé jön ki a combból, még nem jó). a szaftból kivesszük, alufóliával befedjük, hogy meleg maradjon.

a gyömbért meghámozzuk, kevés olajon megfuttatjuk, hozzákeverjük a curry pasztát, pár percig sütjük. a húsokat kicsontozzuk, falatokra vágjuk, és a serpenyőbe dobáljuk őket. amint összekeveredtek a curry pasztás kutyulékkal, hozzáöntjük a kókusztejet, takaréklángon összeforraljuk a pálmacukorral, a halszósszal, az apróra vágott chilivel. hozzáadjuk a leszemezett szőlőt, a paradicsomot, kicsit átforraljuk és belekeverjük a bazsalikomot. a mifelénk használatos bazsalikom is jó volt hozzá, de a thai bazsalikom jó lenne azért, a kellemes ánizsos zamata miatt.

valamilyen főtt rizzsel a legjobb, legyen az basmati vagy jázminrizs.

julie and julia

bár nem premier előtt (mégis előbb, mint az átlag;) ), de megnéztük ma este a gasztronómiai mozik újabb remekét, a julie and julia-t. nem készültem semmiféle étellel, nasival (mint grenadine azzal az puszedlis csodával), de (most lehet fújolni) azért ettünk némi kukoricát és chipset a büféből (tudjátok, ahol dolgozom, a moziban). ittunk hozzá kólát, letoltunk pár túrórudit, de srácok, azt kell mondjam, klassz volt.

és hogy mi tetszett benne? hogy rólunk, gasztrobloggerekről is szól. annyira jellemzőek a szituációk, amit egy blogtalan ember nem is tud átélni; az első próbálkozásokat és kudarcokat, az első hozzászólás (starfiul kommentova) érkezésének erejét, a meglepetéssel és örömmel vegyeseket; a nehézségeket és a majdnem-feladom-érzéseket, röviden, amik mi vagyunk magunk.

a századközepén járó párizs, francia muzsika, piacok, friss baguette-ek, rézedények, mellette a mai rohanó new york, az embertömeg, a closet kitchen-ek, a papírzacskóban hazacipelt hozzávalók.

gasztrobloggereknek, gasztrofanoknak, kritikusoknak, szkeptikusoknak és azoknak, akik csak úgy szeretnek enni és filmet nézni, kötelező. holnap este, aki a pécsi moziban fogja megnézni a filmet, valószínűleg én adom el neki a jegyet:) találkozzunk ott, szerintem megéri, egy estére feltétlenül.

miért jó fiatalnak lenni?

szepykétől kaptam kábé pár perce egy felkérést. miért is jó fiatalnak lenni? pontosabban, miért is jó napjainkban fiatalnak lenni?

- mert fiatalnak lenni jó (itt akár be is fejezhetném, de azért úgy nem lenne az igazi.)

- mert a diákmeló során nemcsak fiatalokkal dolgozol együtt, de utána még borozni is el lehet menni, és ha nincs kedv a hazamenetelhez, hát nem köt a kötelesség.

- mert a buszon nem kell az emberek zaját hallgatni, hiszen ott van a jó ipod és a fülhallgató.

- mert egyetemre járni jó dolog, még akkor is, ha az elmúlt két hetet fizikai kémia mérésekkel és az eredmények kiértékelésével töltöttem. (és még nincs vége.)

- mert az ember tudja használni az internetet és nem az unokáknak kell rávezetni, mi hogyan működik. :D

- mert előttem az élet (ha már annyira nem is, mint 18 éves koromban)

- és hogy valamilyen gasztronómiai vonatkozása is legyen a dolognak, mert sokat tanulhatok még, és annál több ízt ki lehet próbálni, bár egyesek szerint, akik sokfélét szeretnek, azok túl sok szemetet megesznek. de ők a finnyások! :)

és hogy sokan tudják passzolni a labdát, egy valakinek adnám csak a kérdést: méghozzá trinitynek! neked mi volt jó, amikor 16-18-20-22 éves voltál?

rapid poszt lett, figyeltétek a gyorsaságot?:D

a szőlős sztori, első rész

van (volt) egy vkf, amiről kegyetlenül lemaradtam. mindenesetre már az első pillanatokban tudtam, mivel fogok készülni, rendre el is készültek a fogások, egy héttel később. be kell valljam, ez azért jellemző rám, tudjátok ti is, kedves olvasók. a túrós vkf-ről is lemaradtam kicsit, de hát erről meg basszus, nagyon. azért elkészítettem mind a három fogást , amit terveztem, mert annyira motiváló volt a téma, hogy nem bírtam volna elszalasztani. lehet, amiért már az első napokban tudtam, mik lesznek a pályaművek, azért sem hagyott nyugodni, hogy kihagyjam ezt a kört. tehát, akik már esetleg elfeledték volna, a téma szőlő és a bor volt, engem sokkal inkább a szőlő fogott meg, borral amúgy is szoktam főzni. viszont a szőlő az nem egy olyan hozzávaló, amit sűrűn használ az ember a konyhában. mi speciel magában, esetleg kenyérrel/zsíros kenyérrel szeretjük, néha még gyümölcssalátába is bekerül, vagy must készül belőle, ennyi. úgyhogy merőben új volt mindhárom koncepció, egyszer főztem, egyszer sütöttem, egyszer pedig desszert született. kezdjük a sütéssel.

szőlős-rozmaringos focaccia

500 g liszt
olívaolaj
30 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)
3 púpozott ek cukor
2 ek méz (vagy a cukor és a méz helyett kenyérszirup – brödsirap)
kevés tej és cukor az élesztő megfuttatásához
só
1 ek apróra vágott friss rozmaring
2-2 marék fehér és kék csemegeszőlő

az élesztőt kevés langyos tejben szétmorzsoljuk, adunk nekik ennivalót (cukor) és megfuttatjuk. a cukrot megkaramellizáljuk, adunk hozzá kb 100 ml vizet és alacsony lángon néha megkeverjük, míg fel nem oldódik. hozzáadjuk a mézet, és beforraljuk a felére. kellemes méz-karamelles szirupot kell kapnunk, ami bár nem olyan, mint a skandináv országokban használatos kenyérszirup (talán ikeában lehet kapni), de azért megteszi.

a liszbe belekeverjük a sót és a rozmaringot, hozzákeverjük az élesztőt, és kevés vízzel illetve olívaolajjal gyúrni kezdjük. ha kihűlt a szirup, azt is hozzáadjuk. meleg helyen, konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.

a sütőt 200 fokra előmelegítjük (ha légkeverésest használunk, 180). ha megkelt szépen, akkor kinyújtjuk, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsire áttesszük, a sarkait még ki-kihúzogatjuk. az ujjbegyünkkel kicsit megnyomkodjuk a felszínét, majd rátesszük a megmosott és leszemezgetett szőlőt, mindegyik szemet enyhén belenyomjuk a tésztába. a focacciát kb 30 perc alatt megsütjük, lényeg az, hogy szép piros legyen. ha kihűlt, megszórjuk rozmaringgal, nem úgy, mint a képen látható, amikoris starfi az elkészült, még forró tésztára szórta az első adagot és persze ez meg is égett, mire a fotózásra került a sor, új fotó meg már nem készült, mea culpa. (egyébként ízre sem kellemes az égett rozmaring.)

keith floyd

hát nem lesz több kalandozás, sem fiesta...


nyugodjon békében.

kisherceg a konyhámban...

... no de csak virtuálisan. szóval egyik barátom nem is olyan régen thaiföldön (meg az arab emirátusokban és törökországban, de ez most nem fontos) járt, s sokáig kellett erősködnöm, míg megírta a thai konyháról szóló tapasztalatait, egy bejegyzés erejéig. az írást még egyszer köszönöm neki. az egyik recept nagyon megtetszett benne, csak be kellett szereznem az egyik alapvető hozzávalót, a whiskey-t. egyébként az ital füstös íze néha kiérződik a kész ételben (ez pozitív), ami nagyon umami-ízű, gazdag, szaftos, és nem is kell sokat szórakozni vele. megtartós recept lett belőle, bár kicsit átvariáltam.

osztrigaszószos-whiskeys csirkeszárnyak

500 g csirkeszárny
*1 tk őrölt fehérbors
*4 ek osztrigaszósz
*3 ek halszósz
*2 gerezd zúzott fokhagyma
*150 ml whiskey
3 ek földimogyoróolaj
2 gerezd zúzott fokhagyma
6-8 cm meghámozott, lereszelt friss gyömbér
kevés szójaszósz
fél liter víz
2 púpozott ek étkezési keményítő
kevés metélőhagyma, a díszítéshez

a csirkeszárnyakat előző este megtisztítjuk. a *-gal jelölteket összekeverjük, a csirkeszárnyakra öntjük, lefóliázzuk, majd éjszakán át hűtőben pácoljuk. másnap az olajat felhevítjük, beletesszük a másik adag fokhagymát és a gyömbért, kevergetve magasabb lángon sütjük 1-2 percig, majd hozzáadjuk a csirkét is, páclevestül. 8 percig magas lángon főzzük, közben gyakran kevergetjük. ezután felöntjük a vízzel, kevés szójaszószt csöpögtetünk bele, majd kis lángon 20 percig főzzük. ezután a keményítőt elkeverjük kevés vízzel és a szószhoz öntjük és már csak átkeverjük, hogy a mártás besűrűsödjön. a halszósz és az osztrigaszósz miatt só nem kell bele. valamilyen illatos rizzsel tálaljuk, én basmati-val ettem.

petitprince eredeti receptjét lásd itt.

lazacos tészta

két-három hete (mielőtt elindultunk az 'országjáró' túrára) kaptam egy csomag norvég, füstölt lazacot a norvég barátoktól. akkor félreraktuk, tiszteletemet tettem az otthoniaknál, voltam budapesten, a balatonon is napoztam és körbejártuk a fertő-tavat (a fürdés nem volt annyira kellemes benne, lévén térdig ér az iszap...). a következő félév hétfőn kezdődik, addig még kiélvezzük a nyárvégét, már amennyire a munka engedi, ilyenkor alkalom adódik a félretett füstölt lazac felhasználására.

úgyhogy ez lett belőle, és igen, mostanában odavagyok a tésztákért. :)

farfalle citrommal, kaporral és füstölt lazaccal

100 g füstölt lazac
olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ajókafilé
100 ml száraz fehérbor
200 ml tejszín
1 nagy csokor friss kapor
1 citrom
1 lime
csipet szerecsendió
300 g farfalle

az olívaolajat felmelegítjük, kis lángon megfuttatjuk benne a szétzúzott fokhagymát és az ajókát. pár perc múlva felöntjük a fehérborral, és lassú tűzön besűrítjük. hozzáöntjük a tejszín felét, belereszeljük a citrom és a lime héját, majd facsarunk is bele kevés citromlevet.

ízesítjük szerecsendióval, majd megint forraljuk kicsit. a tésztát kifőzzük közben. ezután a mártáshoz tesszük a vékony csíkokra vágott lazacot, ráöntjük a tejszín másik felét, végül az apróra vágott kaprot is beleszórjuk. a mártást pár perc alatt készre főzzük, majd a kifőtt tésztát hozzákeverjük.

két személyes adag.

újabb nyári tészta

nemsokára vége a nyárnak. én még el tudnék viselni két hónap meleget és napsütést és szabadságot, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. (bár nagyon sokan már a hidegebb hónapokra vágynak, nem is értem őket.) valamiért a hideg levesek (főleg a különféle gazpacho-k) idén kimaradtak, inkább csak más blogokon nézegettem a jobbnál jobb recepteket. helyette elég sok tésztát főztem, sok zöldséggel, zöldfűszerrel. ezek amolyan igazi nyári ételek, és mivel nem sokat kell velük szórakozni, ideálisak nagy melegben is. mindegyikük hús nélkül készült, valahogy ebben az időszakban én ritkábban kívánom meg a húst.

padlizsános-paprikás-mozzarellás szarvacska

1 nagyobb padlizsán
1-2 kápia paprika
2-3 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
1-2 érett paradicsom
1 ek balzsamecet
100 ml tejszín
szarvacska tészta (helyette penne v rigatoni)
1-2 golyónyi mozzarella (100 v 200 g)
fél csokor petrezselyem
1 csokor bazsalikom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

úgy kezdjük az egész főzést, hogy minden zöldséget apróra vágunk (a padlizsánt először vékony szeletekre, majd csíkokra, végül kockákra). a bőséges olívaolajat megmelegítjük egy serpenyőben, beledobjuk a padlizsánkockákat és jól összekeverjük. úgyis felszívja az összes olajat. közepes lángon 8 percig sütjük, időnként megkeverjük. ezután hozzáadjuk a paprikát, a vöröshagymát, a paradicsomot, a fokhagymát és kb 10 percig alacsonyabb lángon, fedő alatt pároljuk. kevés levet is ereszt, meg az olajat is kiengedi magából a padlizsán. ha kell, kevés olajat mindig spriccelhetünk rá. meglocsoljuk balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntjük a tejszínt és tovább pároljuk, míg sűrű szósz nem lesz belőle. közben feltesszük a tésztát főzni, sós vízben, szarvacska esetében puhábbra főzzük, mint az al dente tésztákat. a szószhoz hozzáadjuk a petrezselymet is, lefedjük, a tüzet elzárjuk alatta. amikor a tészta kész és leszűrtük, hozzákeverjük a sugóhoz, beleaprítjuk a bazsalikomot is, esetleg utánaízesítjük. a mozzarellát apró darabokra tépkedjük, ez majd jól megolvad, amíg tálalunk. frissen a legjobb.

az eredeti verzió sokkal több paradicsomot, kevés tejszínt használ, és egyáltalán nem ír bele sem petrezselymet, sem paprikát.

eredeti recept: jamie vacsorái

wild gourmets a konyhámban

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só
olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets

nem-akarok-boltba-menni-ebéd

*srácok! bocs, de amikor átvariálok valamit a már közzétett posztban, valamiért a gasztro.blog.hu-n újra megjelenik, mint friss poszt. legközelebb már jobban figyelek erre, majd max nem variálok.:)*

vannak napok, amikor az embernek nincs kedve menni sehova. itt most nem a munkára gondolok, hanem az olyan tetszőleges tevékenységekre, mint például a bevásárlás. és mivel a többnapos hideg élelmet is megunja hamar az ember, a gyomor főtt ételért kiált. az ész és a gyomor egymásnak esik, menjünk, ne menjünk, de menjünk, mert éhesek maradunk.

ma úgy éreztem, a világért sem vagyok hajlandó kitenni a lábam a lakásból, úgyhogy kedves gyomor, abból dolgozunk, amink van. és milyen jó, hogy nem mentem sehova. másoknak is bátran ajánlom ezt az érzést, mert így lehet aztán kreatívkodni. a hűtőben fehér paprika, olajbogyó és ajóka lapult, az erkélyen meg görög bazsalikom, ebből lett jó kis ebéd.

penne fokhagymás-fűszeres sült paprikával

"mártás" a tésztához

2 fehér paprika (tv)
3-4 szardellafilé
frissen őrölt feketebors
egy marék olajbogyó (az enyém töltve volt)
fél tk garam masala
1 tk pirospaprika
jókora adag friss görög bazsalikom
4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 adag penne
esetleg só


az olívaolajat felmelegítjük és beletesszük a vékony csíkokra vágott paprikát. közepes hőfokon szépen megfuttatjuk, míg áttetsző nem kezd válni. ekkor hozzáadjuk a szardellát, a szétzúzott fokhagymát és az olajbogyókat, és kevergetjük 1-2 percig.

közben elkészítjük a tésztát, al dentére főzzük. ezután lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a garam masalával, a pirospaprikával és a görög bazsalikommal. kicsit átkeverjük, majd visszatéve a gázra átmelegítjük, de már nem engedjük pirulni a fűszeres paprikákat. tálaláskor megszórjuk feketeborssal és ha nem elég sós, sózzuk.

az édeskés mártást és az édeskés sültpaprikát jól ellensúlyozta az olajbogyó fanyar íze, a pirosaprika pedig szépen játszik a garam masalával.