2010. október 4., hétfő

a blogkóstoló és a sült cékla

azt hiszem, nem sokan vagyunk, akik a szeptemberben megrendezett blogkóstolón minden fogásból ettek. na én vagyok az egyik. igaz, néha csak egy-egy kanállal-villával, de akkor is, egyetlen ételt sem hagytam ki. azt azért hozzá kell tennem, hogy a következő étkezésem másnap este 6-kor történt meg, hát istenem, a gyomorban/bendőben/egyéb tárhelyeken volt még némi tápanyag.

lila füge pisztáciás sütije remek volt a fügével és az enyhén rózsavizes konyakos mártással, fűszeres eszter szíriai sóletje maga volt a tökéletesség, horasztól és lorientől a húsos fogások (borjúszív wokban zöldségekkel ill. marhapofa paradicsomos raguval, ó istenem) 10/10, a hústalan fogások (enyhén csípős rókagombás dim sum és rozmaringos-szilvás-mascarponés krém) szintén. malackaraj anna pisztáciás sertéspástétoma nálam nagy sikert aratott, de nem volt rossz a saját töltésű kolbász sem. limarától pedig egy szép adag olívás és aszalt paradicsomos baguette-t kaptam, hát volt mit ennem másnap, egyszerűen csak vajjal, mennyei volt. egyébként nemcsak, hogy az ételek fantasztikusak voltak, nagyszerű volt megismerni ennyi bloggert/bloggerinát, mind a résztvevők, mind az élvezkedők közt!

az én személyes kedvencem chili és vanília sült céklája volt, hát ezt próbáltam reprodukálni egyik este. újra sikere lett. kicsit erősítettem az eredeti fűszerezésen. a halloumi és a burrata nehezen beszerezhetősége miatt én mozzarellát választottam mellé.

chili és vanília féle csípős-édes-savanykás sült cékla

4 nagy cékla (600-700 g)
4 salottahagyma
4 ek balzsamecet
4 ek mazsola
3-4 ek kapribogyó
2-3 ek sötét barnacukor
1-2 chilipaprika
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
személyenként egy golyónyi mozzarella (itt tehát 4)
fleur de sel a mozzarellára


a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat megmossuk, a vizet leitatjuk róluk, némi olívaolaj és só kíséretében egyenként alufóliába csomagoljuk, majd 1-1,5 órán át sütjük. akkor jó, ha egy kés könnyen bele-és kicsúszik. ha már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk.

olívaolajat forrósítunk, az apróra vágott salottát üvegesre pároljuk benne. hozzáadjuk a kimagozott és kierezett chilipaprikát, a mazsolát, egy-két percig sütjük. mehet bele a cékla, a balzsamecet, a cukor, jól elkavarjuk, borsozzuk-sózzuk, majd pár perc átforrósodás után a leöblített kapribogyót is hozzáadjuk.

a mozzarellát szeletekre vágjuk, tálaláskor megöntözzük olívaolajjal, megborsozzuk és megszórjuk kevés fleur de sel-lel.

chili és vanília receptje.

egyéb sültcéklázás a tejbegrízen: almás-zelleres sült céklasaláta

3 megjegyzés:

Bombadil Toma írta...

nálam is az egyik kedvenc volt aznap, bár fej-fej mellett sok másikkal:)
annyira egyben volt ez az étel, és a végén az a pár csepp giuseppe féle olívaolaj és a maldon só mégjobban összerántotta...:)
aszem én is megpróbálom reprodukálni:))

starfi írta...

igen, nagyon nehéz volt azért "választani", főleg, hogy minden nagyon finom volt. a másik amit tutira el fogok készíteni, az lorien mester marhapofája volt. a só tényleg isteni volt rajta!

trinity írta...

Hű, egyre irigyebb vagyok:)))
Ezt mindenképp elkészítem, meggyőztetek!!
( Bár a hagymás lazaclevesed is ranglistán szerepel:D)