2009. augusztus 16., vasárnap

wild gourmets a konyhámban

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors

olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets

11 megjegyzés:

Zsuzsi írta...

Én is szeretem nagyon, főleg a spanyol téma fogott meg.

Vesta írta...

Szépek a fotók!

Piszke írta...

Ott vihogtam fel, hogy a mókusokat csak lelövik..bocs, mókusok. Klassz macsó kaja.

PetitPrince írta...

ez nekem is megütötte a szemem :))) a mókust 'csak' lelövik, de a nyúlnak el kell törni a gerincét? mééé, az valami vámpír, csak így lehet eltenni láb alól, ott nem ér a puskagolyó? :DDD

starfi írta...

zsuzsi, ha esetleg kellenek a spanyol részek, ki tudom írni dvd-re.

vesta, köszönöm:)

piszke, igen, olyasmi:D

pöti, a nyulat apportírozza a nyúlfogó blöki, úgyhogy az még él, amikor guy és tommi kezébe kerül. a mókus után viszont nehéz lenne kutyát küldeni a fára:)))

Unknown írta...

Nagyon jól néz ki a tányér! A lilahagyma is nagyon jól hangzik!

A brit mókusokhoz még annyit, hogy a briteknél egy bizonyos, Amerikából behozott fajra szabad vadászni, mert ez a faj elnyomja az őshonos védett mókusfajtát.

Ez a vaddisznós hazatérés teljesen Obelixre emlékeztet ;)

duende írta...

Jó kis kaja! :)
És csodaszépek a fotóid is! :)

starfi írta...

beat, őszintén? nagyon finom volt:))) egyébként igazad van, a szürke mókusokra lehet vadászni (ezek a behurcoltak), míg a vörösekre nem.

duende, köszönöm!:)

Wise Lady írta...

Csatlakozom.
Hangulata van a fotóknak.
Amíg volt vadászrokon, sok finomságot ettünk. Sajna múlt idő. Nagyon szeretem a vadhúst. Ehhez képest a gyári csirke ízetlen és szétmállik :(

Merci írta...

nahát, hogy én milyen rég jártam erre és milyen jókor érkeztem: pont valami erősen lilahagymásra vágytam, ez pont jó lesz

starfi írta...

merci, nagyon örülök, hogy jártál errefelé:) rég láttalak.