starfi esete a svéd kenyerekkel

svédországban többnyire édeskés ízűek a kenyerek. kivételt képeznek mondjuk a knäckebröd-ök, amelyek bár nem édesek, de ropognak: mint egy kenyérbelső nélküli, csupa-héj pékáru. az édes íz szeretete olyan mértékű, hogy nem is lehetett másféle (értsd: normális) kenyeret kapni arrafelé, ahol anyuék laktak. mivel a család (én és a kisöcsém) akkor még a magyaros, sós ízvilághoz volt szokva (legalábbis kenyér tekintetében), anyuci majdnem minden nap sütött rendes kenyeret, örök hála neki. ráadásul mindig másféle sült a sütőben: hol krumplis, hol rozsos, hol sima fehér, hol diós, egyik mennyeibb volt a másiknál. de egyik sem volt édeskés.

aztán itthon szépen visszaszoktunk a bolti fajtára, bár anyu azért havonta egyszer-kétszer mégiscsak süt házi kenyeret is. múltkor anyuval a svédországban leírkodott régi kenyeres recepteit nézegettük, és érdekes módon, egyik sem volt édeskés, úgyhogy ez valami újabb keletű dolog lehet (a receptes könyv a húszas-harmincas évekből származott). nyilván ennek van valamiféle társadalmi háttere, mint ahogy a magyar családoknak és a margarinnal való főzésnek. volt közöttük egy merőben más recept is, méghozzá egy édeskés jellegű. és azt választottuk.

tegnapelőtt újrasütöttem, és újra finom lett. most az ember vagy felnő ezekhez az édeskés kenyerekhez, vagy egy idő után mégiscsak vágyik rá.

mazsolás-rozmaringos rozsos zsemle

kábé 16 darabhoz

50 g friss élesztő
2 dl + még valamennyi langyos víz
3 csipet cukor
3/4 ek só
3/4 dl kenyérhez való szirup (brödsirap), helyettesítésére méz
50 g vaj
10-11 dl teljes kiőrlésű rozsliszt
2 dl búzaliszt
1-2 dl mazsola
1 és 1/2 ek rozmaringlevél

az élesztőt és a cukrot a két deci vízben elkeverjük, meleg helyre tesszük. a sót összekeverjük a megolvasztott vajjal és a kenyérsziruppal (mézzel). a kétféle lisztet összekeverjük a mazsolával és a rozmaringlevelekkel (ha friss és egész, célszerű aprítani). ha megkelt az élesztő, a lisztekhez hozzáöntjük, kicsit elkeverjük, majd hozzáadjuk a vajas-mézes keveréket is és eldolgozzuk. a tészta még felvesz valamennyi vizet, lényeg, hogy ne ragadjon a tészta, de ne is essen szét morzsákra. ha a tészta sima és rugalmas, meleg helyen konyharuhával letakarva kábé egy órát kelesztjük.

sütés előtt

ha megkelt a tészta, lisztezett deszkán kicsit átdolgozzuk, majd felezzük. a feleket is megfelezzük, majd még egyszer és még egyszer, így 16 gombócot kapunk. ezeket kicsit megformázzuk, sütőpapírral bélelt lemezre fektetjük, és konyharuhával letakarva 30 percig pihentetjük. a sütőt 200 fokra (légkeveréssel 180 is elég) előmelegítjük, ha a kelesztés ideje lejárt, kábé 15 percig sütjük, vagy addig, amíg kicsit meg nem pirulnak.

legjobb hideg húsgolyókkal (köttbullar) enni, kevés dijoni mustárral, vagy vajjal és valamilyen erőteljesebb ízű sajttal, pl érett camambert-rel, érett ementálival.