2008. október 6., hétfő

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

köszi a recepteket, hétvégén reprodukálom a garnélás pirítósaid a vendégeinknek:-))

Névtelen írta...

Nagyon jó lehetett a találkozó, ennyi finomsággal :-) Én meg verem a fejem a falba, hogy az egy tojásfehérjét, ami csak egy pár napja állt a hütöben, ma reggel kiöntöttem, mert nem találtam neki semmi jó felhasználási módot...

starfi írta...

nosalty, örülök, hogy ízlett, szívesen:)

orsi, tanulság? egy nappal tovább őrizni a fehérjét:) vagy tanulság starfokker számára: egy nappal korábban összefoglalót írni...:D

Névtelen írta...

Hú ezek közül mind nagyon finom lehetet, föleg azaz avokádos...:)clau

miniMálna írta...

az éclair fánkom kevésbé volt stílusos, ha azt mondom, h epres mascarponéval volt töltve? :) a "szervezés" meg szóra sem érdemes. Már alig várom, h a garnélás pirítóst kipróbálhassam. Hol vettél garnélát? Friss volt?

starfi írta...

aha, friss volt (már ha az a másik variáció, hogy fagyasztott), vagyis főtt-jégentartott. a tecsóban vettem, néha lehet kapni, elég jó áron, de ha ott nincs, akkor a metróban mindig lehet kapni. drágábban, szebbeket is. nemár, nem tudok megkülönböztetni egy epreset egy málnás tölteléktől? szép. :) majd elmegyek tanfolyamra.

Taen írta...

igen, én is olvastam erről a tanfolyamról: Hogyan különböztessük meg az epret a málnától? kemény, állítólag nehéz a vizsga... :p

Névtelen írta...

Starfokker! Végül szereztem egy fél tojásfehérjét, a szombati süteményböl vettem el :-) Szóval lett egy fél adag garnélás pirítósom (kettönknek elég volt), amiböl csak a hagymát felejtettem ki - snidlinget akartam beletenni újhagyma helyett, de erre már csak a massza kenyerekre kenése után jöttem rá... Meg még az avokádós-uborkás saláta is elkészült, én tettem rá thai bazsalikomot, nem rontott rajta :-) De nekem 220 fokon a toastkenyér jóval hamarabb barnult, mint 20 perc.

starfi írta...

köszi taen a biztatást. biztos meg fogok bukni...:D

partizánorsi, lehet ám, hogy úgy csináltam, hogy először nem akart sülni 200 fokon, és akkor jól felvettem az utolsó 10 percben 250 fokra a sütőt, mert eléggé időszűkében voltam:)

Unknown írta...

Tisztelt fiatalúr!

Dobtam Neked egy csodabogyót: ld. itt ;)