jamie vacsorái

Úgy gondoltam, hogy bepillantást engedek a könyvtáramba. Pontosabban, hogy milyen szakácskönyveket forgatok, mikből merítek recepteket, ötleteket, alapokat. Elég sűrűn olvasok szakácsirodalmat, mert szinte állandóan a főzésen, sütésen, egy szóval a konyhán jár az eszem (meg ugye a tanuláson-melón, de azon muszáj).

A szakácskönyv gyűjteményem ez elmúlt nyár óta igencsak bővült, addig főképp Édesanyám Magyar Konyha gyűjteményét (közel 70 szám), süteményes könyveit lapozgattam.

Jamie Oliver: Jamie vacsorái

Most, rendhagyó módon nem is az első könyvemmel kezdenék, hanem a legutolsóval. Névnapomra kaptam, és még nem próbáltam ki belőle receptet. Akkor meg minek írom le, igaz? Mert igencsak sűrűn forgatom, ötleteket már bőven merítgetek. Teljesen beleszerettem a zöldségeket tárgyaló részbe, annyira színes, vibrálóak a képek, hogy beleharapnál a grillezett sütőtökbe, a ropogós zöldborsóba, a harsányan lila radicchióba.

A könyvben közel százhúsz receptet találunk, témák szerint bontva: húsok, saláták, levesek, stb. Jamie kedvenc családi ételei vannak benne, bármiféle cifrázás nélkül. Egyszerűen, gyorsan elkészíthetőek (az egyik fejezet az öt perc alatt elkészíthető komplett fogásokról szól). És nem csak a kolbászos-paradicsomos omlettre kell itt gondolni, hanem a kuszkuszos lazacra, kínai kellel és rizstésztával készült bélszínre (erről az ételről kicsit a vietnami pho bo levesekre asszociálok) és mondjuk a 4 perc 31 másodperc alatt elkészülő báránybordára.

Oliver különös figyelmet fordít a gyerekek étkeztetésére is; mint tudjuk, Nagy-Britanniában átreformálta a menzás étkeztetést, amit Tony Blair is támogatott. Így ebben a könyvben is vannak gyerekeknek is feltálalható szendvicsek (persze a szerző is szívesen fogyasztja őket). Öcsémen majd ki is lehet próbálni. Bár egy a probléma Öcskössel, méghozzá, hogy mindent megeszik. Múltkor például a friss garnélák lábai között szívogattuk ki a kaviárt, szóval nem egy finnyás gyerek.

Baráti vacsorákon, családi összejöveteleken is lehet aratni ezekkel a receptekkel. Képzeljük csak el: előételként apró falatokként pekingi kacsát majszolunk (a kacsát forró sütőben ropogósra süti, majd palacsintába tekergeti zöldhagymával és szilvaszósszal), majd újkrumpiból, füstölt pisztrángból és tormából készített salátát kanalazunk, végül az egészet megfejeljük egy hagyományos almás pitével. Szerintem hatalmas sikert lehet vele aratni, és egy kis újdonsággal dobjuk fel a húslevesre, rántott húsra és fánkra felkészülő vendégeket. (Nem mintha azokat a bejáratott ételeket nem szeretnénk. Véleményem szerint azonban unalmas minden hétvégén ugyanazokat a megszokott fogásokat enni.)

Hogy nyáron sok zöldséges-salátás receptet fogok belőle elkészíteni, az is biztos. Addig is nézegetem, ötletek után hajkurászok a háromszáztizenvalahány oldal közt, mely kellemes olvasnivaló is egyben, nem csak egy egyszerű szakácskönyv.