banánhab

Már három hete készülök ezzel a recepttel. Egy hétig, gondolkodtam, hogy tényleg elkészítsem-e. Aztán megvettem a hozzávalókat, amik nem voltak itthon (banán, narancs). Történt ez az első hét végén. Aztán mindig közbejött valami, meló, suli, kedvetlenség, fáradtság, egyéb (a megfelelő szó aláhúzandó). Tegnap végre volt kedvem/időm, és mivel a banánok is megértek 3 hét alatt (!), a banánhabnak semmi akadálya nem volt. Megjegyezném, hogy a banánba beépített alkoholegységek miatt nem kellett volna plussz banánkrémlikőrt/vodkát adagolni a habhoz, ám a túlérett (értsd: erjedt és már önmagában zselés) banánokat diszkvalifikáltam a versenyből.

Citrusos banánhab kardamommal

250 gr érett banán
1 narancs leve
1 citrom leve
110 gr porcukor
2 ek vodka (krémlikőr helyett)
2 ek víz
3 zselatinlap + víz
360 ml tejszín
3-4 kardamom magjai mozsárban összetörve

Mivel valószínűleg órákig lehetne válogatni a banános polcon, hogy pont 250 gr banánt vegyünk, a következőképp cselekedtem: úgy kezdtem, hogy egy banánt héjastul lemértem (már otthon, nem a spárban játszottam). Ez lett kettőszáztizenvalamennyi gramm, és hozzáadtam annyi hámozott banánhúst, hogy kiegészüljön 250 grammra, majd a pucolatlant egész banánt is meghámoztam és a turmixba dobáltam.

Hozzáadjuk ezután az átszitált porcukrot és a gyümölcsleveket, majd ezeket az előre összetört kardamommaggal alaposan pürésítjük. (A kardamom egy frankó fűszer és klasszul illik a banánhoz. Ezt a foodpairingen talált információk is megerősítették bennem. Ez tényleg egy jó oldal, Beatbull!:)) A zselatinlapokat közben legalább 10 percig hideg vízbe áztatjuk. Közben verjük fel a tejszínt, majdnem keményre. Ha lejárt az idő, nyomkodjuk ki alaposan a lapokat. A vizet és az alkoholt melegítsük fel, majd húzzuk le a tűzről, adjuk hozzá a zselatint. Amikor feloldódott, öntsük hozzá a banános krémhez és alaposan keverjük el. Óvatosan, több adagban adjuk hozzá a tejszínhabot és keverjük el. Töltsük kis tálkákba/poharakba, majd legalább 6 órán át hűtsük. Nekem ennyi idő kellett, míg a buborékok láthatóvá váltak a habban.

Igazából nem vagyok oda a banános dolgokért, mert az kábé csak turmixba jó. Meg ebben a formában is; mind a kardamom, mind pedig a gyümölcslevek jót tettek neki. A cukor mennyiségét is csökkentettem, mert túl soknak találtam volna (igaz, hogy csak 15 gramm-mal kellett volna többet rakni, de eredetileg meg csak 100-at akartam, de megszaladt a kezem).

4 nagy adag lesz ebből a mennyiségből.

Eredeti recept: Szakácsok könyve

csavaros poszt

Adott egy buli. Adott egy időpont. Adottak a vendégek, többé-kevésbé, adott a létszám, 12. Adott, hogy én leszek a kajafelelős, de nem akartam menzát nyitni. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok emberre kellett (volna) főznöm. Úgyhogy nem is tettem, ellenben bespájzoltam leveles tésztával és azzal játszottam mindenfélét (meg szendvicsekkel). Mert a leveles tészta jó sokmindenre, pláne a következő receptekre, amik jóformán csak irányadók; a variációk száma nagyon-nagyon sok.

Füstöltchilis-oregánós-csavarásos sajtosrudak

kb. 15-20 darabhoz

275 gr kész leveles tészta
1 tojássárgája
szárított füstölt chilis só, ízlés szerint
oregánó, ízlés szerint
75 gr reszelt sajt (pl Edami, vagy valamilyen füstölt)

A négyzet (téglalap) alakú leveles tésztát magunk elé terítjük, és képzeletben elfelezzük (így két négyszöget kapunk. A tojássárgárgáját felverjük, majd a leveles tészta egyik felét (egyik négyszögét) bekenjük vele (nem az egésszel). Megszórjuk a füstös chilis sóval, és oregánóval. Ugyanarra a felére, amelyet tojással megkentünk, rászórjuk a sajtot, nedves kézzel lenyomkodjuk. A másik tésztanégyszöget (amin semmi sincs) ráhajtjuk a tojásos-sajtosra, majd sodrófával megütögetjük, hogy a rétegek többé ne akarjanak szétjönni. Ezután kb. 1 cm vastagságú rudakat vágunk a tésztából. A rudakat a két végüknél megfogjuk, kicsit hosszabbra húzzuk, majd párszor megcsavarjuk. Sütőpapírra pakoljuk őket, a tetejüket (mármint azokat az oldalakat, amik fölfelé néznek) megkenjük tojássárgájával. 200 fokos sütőben aranysárgára sütjük.

Spenótos-sajtos csigák

kb. 20 darab lesz ebből a mennyiségből

275 gr friss leveles tészta
1 tojás
egy-két csészényi reszelt sajt (edami, füstölt, trappista, ami éppen van)
két-három ek. reszelt parmezán/grana padano
2 fokhagyma
három-négy marék friss spenót

A leveles tésztát megkenjünk a felvert tojással, majd a zúzott fokhagymával. Ezután ráterítjük a jól megmosott, apróra összevágott spenótleveleket és megszórjuk a sajttal, úgy értem a sajtok keverékével. Szorosan, de óvatosan feltekerjük (a hosszabbik élénél), majd kb. ujjnyi szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírra fektetjük őket, 200 fokon 15-20 perc alatt aranysárgára sülnek.

új külső

A tejbegríz új ruhát öltött, végre. Már nagyon untam a túrógombócos fejlécet, mert az csak átmeneti megoldás volt. Mégis tovább élt, mint az eredeti kék tejbegríz logo a kör alakú képekkel. Most kicsit ősziesre vettem a figurát, próbáltam a színekkel és a képekkel is kifejezni ezt. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését.

hét dolog rólam

Grenadine, Neguilla és Cookingstar kért fel erre a hetes dologra. Csak nem fog ki rajtam, ha már egyszer annyira kreatív vagyok (előzményekre talán tetszik emlékezni). És mivel én eszperentéül nem tudok írni, mint Grenadine, maradok a szokásos kifejezésmódomnál:) És mivel Cookingstar is tett fel magáról fátyolfellibbentő képet, hát én nehogy kihagyjam már:P

A zene. Aki ismer, nem csodálkozik, hogy ez az első pontom. Szeretek komolyzenét is hallgatni. Voltak régen rock-os kilengéseim (úgy 13-14 éves korom táján), de kinőttem belőle. Bár Rammsteint néha szívesen hallgatok. Aztán volt olyasféle divathullámos r'n'b vonal, meg elektronikus zene (ami még mindig vonalazódik). Manapság inkább az elvontabb dolgokat kedvelem, mint Björk, Massive Attack, Anima Sound System, Tori Amos, Patrick Wolf; de szeretem a Faithless, Sarah McLachlan, Zbigniew Preisner, Norah Jones, a Coldplay és a Travis muzsikáit is.

Utálok takarítani, bár mostanában elég sűrűn ráveszem magam hihetetlen dolgokra. Mint a porszívózás. Vagy van esetleg aki szeret(ne helyettem) takarítani? Felfogadnám:) Cserébe persze koszt a jutalom:P

Szeretek játszani, főleg stratégiai játékokkal. A Civilization-on nőttem fel, ahogy a generációm (osztályom) nagy része. A nagy kedvenc azonban a Sim City, ahol legjobban a közlekedést szeretem, mert nagyonsokféleképpen lehet variálni. Ha nem lennék baromira hülye a matekhoz és a fizikához, biztos, hogy valamilyen építészeti irány is része lenne az életemnek (talán a bájológia rovására). Gimnázium alatt rengeteget olvastam, csak a kötelező irodalmat nem. Tudom, szégyenletes, de nem olvastam egyetlen Jókai regényt sem (ha ezt a magyartanárom elolvassa...), mert kötelezőek voltak. Egyedül Voltaire Candide-ját, Hoffmann Arany virágcserepét és Kafka Az átváltozását olvastam a gimis években (megjegyzem, 15 éves fejjel egyiket se kellett volna). Ellenben olvastam Émile Zolától sokfélét és Brechttől is; Thomas Wharton Szalamandráját gyönyörű mesének tartom; Gárdonyi Gézától az Ida regényét; olvastam anyu könyveiből is rengeteget, mint a Jeruzsálem lányát Sarah Maitlandtől, csak hogy párat említsek. Kedvenc költőim Tóth Árpád, Vajda János, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezső és persze Ady Endre. Mostanában kevesebb az időm, de például A katedrális és annak a folytatása (Idők végezetéig)fogott meg, Ken Follettől, főleg az előbbi, mert annyira új volt számomra. Emellett én is szoktam írni, néha-néha, prózát és verseket is.

Bár csak utolsó gimnáziumi évem második felében döntöttem, kiskoromban is már biológusnak készültem (7-8 évesen, aztán még 12 évesen is). Azután persze a jog lett a menő (de volt például mentős, kertész is a pakliban) és csak egy kitartó, szigorú és rendkívül jó biológiatanárnő ébresztett rá arra, amit valójában csinálni szeretnék. Volt is meglepődés, amikor január vége körül osztályfőnökünk megkérdezte, hogy hová fogom beadni a jelentkezési lapot, erre közöltem, hogy jog. Vagy biológus:) Ki lehet találni, melyik nyert.

A családom is eléggé sajátos, ugyanis félig német vagyok, félig magyar (ez utóbbi talán annyira nem is meglepő:D), de volt, hogy Anyu meg Öcskös Svédországban éltek. Apu két volt felesége (egyik Anyu) rendesen barátnők lettek. Nagymamám öccse anno elvette a nagypapám húgát. Papámék heten voltak testvérek. Dédnagymamámat még (hálisten) rendszeresen felhívja a nővére(!), aki nagyothall, így egymásnak kiabálnak a telefonban. Szóval érdekes jelenség vagyunk:)

A hetedik pedig akkor legyen a fotó:) És hogy duplán megszegjem a szabályt, nem adom tovább senkinek, no.

mai ebédem

Vasárnap megsütöttem egy két és fél kilós hátszínt. Két és fél óráig süldögélt kábé (Szakácsok könyve szerint), de nem száradt ki. Még mindig rájárok és már több, mint a fele elfogyott. Ma ezt ebédeltem belőle. A recept egy személyre szól, de mindjárt kidurranok.

Marhahúsos szendvics kétféle uborkával

Egy nagy sajtos baguettet kettévágunk, úgy, hogy az egyik oldalán ne vágjuk szét teljesen. Ez fogja megtartani a rengeteg húst és zöldségeket, amit belepakolunk. Ezután megkenjük majonézzel (vagy vajjal). A nagyon vékonyra szelt marhahúst kisebb darabokra tépkedjük, majd a majonézes oldalra pakoljuk, megszórjuk frissen őrölt feketeborssal. Ezután egy savanyúuborkát hosszában félbevágunk, majd a két felet félfőre vágjuk. Ezt a húsra szórjuk. Kígyóuborkából is nagyon vékony karikákat szeletelünk, ezt is a húsra pakoljuk. Végül megszórjuk apróra vágott chilipaprikával és még egy kis borssal.

vkf! xx: a második leves

Mivel pár hete már kitapasztaltam a dashi készítésének főbb mozzanatait (ami nem nagy kunszt ám), bátorkodtam továbblépni, így ma soba tésztás dashit ettünk, garnélatempurával, ami, jelentem, az egyik legegyszerűbb dolog a világon, pedig hogy tartottam tőle, hogy nem lesz ropogós a bunda, le fog jönni a rákról. Hát, egyik sem történt meg, a bunda ropogott, és a garnélához simult. Két személyre szól a recept.

Dashi soba tésztával és garnélatempurával

1 adag dashi (1200 ml, lásd az alaplé cím alatt)
120 gr szárított soba
1 ek. kristálycukor
1 ek. szójaszósz
só
újhagyma, vékony szeletekre vágva
legalább 12 garnélarák (ez lehet jóval több is)
220 ml víz
150 gr liszt
2 tojás sárgája
csipetnyi só

Az egészet azzal kezdjük, hogy a lisztet átszitáljuk egy kis tálkába és a külön kimért vízzel (és a tojással, ha valaki nem ott tartja) együtt hűtőbe tesszük, a rákokat megpucoljuk, fejüket letörjük, csak a farkát hagyjuk rajta a húsán, ezt is betesszük a hűtőbe. Közben elkészítjük a levest (ld. két bejegyzéssel lejjebb). Ha a dashilével megvagyunk, akkor állunk csak neki a tésztának, majd a tempurának.

A tésztához bő 2000 ml vizet nagy lángon főni teszünk (kicsit sózhatjuk is a vizet), de jó nagy lábosban. Amikor már erősen forr, beletesszük a tésztát, de nagy lángon hagyjuk. Egy kanállal egyik irányból folyton kevergetjük, mintha az O betűt szeretnénk átlósan áthúzni, így nem ragad össze a tészta. Amikor kezdene felforrni újra és erősen habozni kezd, akkor 50 ml hideg vizet öntünk bele (ezért kell a nagy edény). Közben folyton kavarjuk. Amikor megint habozni/kifutni szeretne, újra beleöntünk 50 ml hideg vizet. Ha ezt háromszor-négyszer megcsináljuk, már kész is lesz a tészta, elég hamar megfő, ezután szűrjük, vízzel többször öblítjük, majd a levesbe tesszük.

A wokot/fritőzt megtöltjük olajjal, majd 180 fokra forrósítjuk (egyszerűbb fritőzben). A tempurához kivesszük a hűtőből a lisztet, a tojást és a vizet. A tojássárgához apránként hozzákeverjük a jeges vizet, majd a lisztet egyszerre hozzáadjuk. Két evőpálcika vastagabb végével keverjük el úgy, hogy az egyik pálcát az egyik kezünkbe, a másikat a másikba fogjuk és mindig egymás felé gyors mozdulatokkal össze-, majd széthúzzuk. A tészta nem lesz homogén, maradhat benne lisztcsomó, lényeg, hogy gyorsan csináljuk. A garnélákat a farkuknál fogva lisztbe hempergetjük, a felesleget lerázzuk, majd a tésztába mártjuk, hogy mindenütt jól befedje a sűrű tészta. Ezután a forró olajba pottyantjuk, ahol 4-5-nél többet ne süssünk egyszerre. Pár perc alatt megsül, nem muszáj aranybarnának lenniük. Ha a hozzávalók jéghidegek és gyorsan dolgozunk, ropogós lesz a bunda a rákon. Elég sok tempuratészta marad ebből a mennyiségből, így plussz zöldségeket, haldarabokat is tempurálhatunk vele.

Amíg egy adag garnéla az olajban süldögél, felmelegítjük a leves, ízesítjük sóval, cukorral és szójaszósszal. Mélyebb tálkákba porciózunk kevesebb levest, több tésztát, a tetejükre a megsült garnélákat helyezzük, megszórjuk vékonyra vágott újhagymával.

vkf! xx: az első leves

A japánok előszeretettel eszik tésztával a dashit. És már én is:) Álljon bizonyítékként itt egy recept. Az alaplé természetesen dashi, ehhez pedig már csak pár hozzávalót kell beszerezni, hogy kész legyen a komplett leves (nem kell nagyon variálni). Az első vkf! "nevezésem egy udon-tésztás dashi, főtt tojással, kábé két személyre szól. Egyszerű, de nagyszerű ízek.

Dashi udonnal, tojással

1 adag dashi (kb 1200 ml, lásd alább)
50 gr szárított udontészta
2 tojás, keményre főzve
1 ek. szójaszósz
kevés só
újhagyma, vékony karikákra vágva

Az udontésztát kábé 2000 ml forrásban lévő vízben kifőzzük. Érdemes kóstolgatni, hogy mikor passzol az ízlésünkhöz, azaz mennyire szeretjük al dentén a tésztát. Ha kész, leszűrjük, többször átöblítjük hideg vízzel. A forró dashit a sóval és a szójaszósszal ízesítjük, majd belekeverjük a tésztát. A mélytányérokba/tálkákba kevés levet öntünk, majd bőséges mennyiségű tésztát teszünk bele. A tetejére tesszük a félbe/négybevágott keménytojást, megszórjuk a vágott újhagymával és forrón gyorsan bekanalazzuk. Először egyszerűbb kipálcikázni a levesből a szilárd összetevőket, majd felhörpinteni a levest.

Az udonról több ízben is írkált Cookingstar, itt és itt, valamint No Salty oldalán is van egy kis olvasnivaló. Angolul pedig itt a wikipedián.

vkf! xx: az alaplé

Cserke kiírására levest kellett főzni. Nem vacakoltam mindenféle hozzávalót tartalmazó levesekkel, eléggé az egyszerűségre törekedtem. Így viszonylag gyorsan elkészíthető levest dobtam össze. És vajon melyik konyha alapötletét használtam fel? Amelyik híres az egyszerűségéről, azaz a japánét, ha valakinek nem esett volna le:) Dashit készítettem, két adagban (egyszer pár hete, és ma a másodikat), különféle levesbevalókkal és tésztával tálaltam.

De mi is az a dashi?

A legfontosabb japán alaplé/leves, mely egy szárított algaféléből, szárított, gyalult halpehelyből, esetleg shiitake gombából készül. A dashi jelentése "forralt kivonat", melynek az egyik legegyszerűbb umami-íze van (ilyen ízeket fel lehet fedezni többek között a húsokban, az érett paradicsomban, az érett sajtokban - parmezánban, ementáliban, gruyère-ban - és az ajókában). Japánban a dashinak hasonló a funkciója, mint nálunk a húslevesnek: ízletessé teszi a szaftos-leveses ételeket (umamit ad hozzá, azaz ízletessé teszi, az umami jelentése ízletesség). A japánok hús hiányában tengeri algákat és szárított halat használtak az alaplevek elkészítéséhez.


A szárított alga, amiből a dashi készül, a kombu. Ez a barnamoszatoknak egy általánosító megnevezése, különböző fajai vannak. A legelterjedtebb dashinak valók a makombu, a rishiri-kombu, a rausu-kombu és például a hidaka-kombu, melyeket Hokkaido szigete körül gyűjtik. A kombu 3-10 méter hosszúra is megnőhet két év alatt. Ezután leszedik és a napon szárítják. Csak azokat a kombuleveleket használhatóak fel dashi készítéséhez, amelyek két évig értek, ugyanis csak ezek tartalmazzák a leves ízéhez szükséges gazdag hatóanyagokat. A kész kombut már az 1300-as években is szállították Hokkaidoról Kyoto-ba, az akkori fővárosba. Az utat, ahol ez történt, "Kombu-útnak" hívták, amely azt mutatja, hogy a dashi milyen fontos volt a japánoknak már hétszáz évvel ezelőtt is. Manapság a kombut július és szeptember közt szüretelik, majd a parton szárítják. A kombu felszínére kiül a természetes hatóanyaga, a nátrium-glutamát, ezért készítéskor nem szabad lemosni az algalapokat, esetleg csak száraz papírral letörölgetni.

A szárított halpehely pedig a bonito nevű halból készül, a kész pehely pedig a katsuobushi. Ez a másik alapvető alapanyag a dashi készítéséhez. A bonito első említése a Nara-korszakból való, a 700-as évekből, bár akkor még nem levest főztek belőle; levest csak 17-18. században készítettek bonito pelyhekből. A szárított bonito készítése a következő: a halat főzik és szárítják, majd füstölik és fermentálják. Ma a legtöbb bonito-t Kyushuban dolgozzák fel. A halpehelynek egyébként klassz, füstölt sprotnira emlékeztető illata van, de a halíz nemigazán érződik a kész levesen.

A dashi készítése

A kombu algákat lapokban árulják. Egy lapot vágjunk kb. 10x10 cm-es darabra, majd áztassuk 1200 ml vízbe fél órára. Ezután melegítsük fel az algát tartalmazó vizet, kis lángon. Amikor gyöngyözni kezd, vegyük ki a kombut. Ezt még fel lehet használni másodfőzéshez is, szóval ne dobjuk ki. Forralni nem szabad, mert túl erősek lesznek az ízei és a lé felszínén hab képződik. Ezután beleteszünk 20-30 gr bonito pelyhet, majd újra melegíteni kezdjük. Amikor újra felforrna, levesszük a tűzről és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, és a leves már fel is használható.

A dashi önmagában is finom (kis sóval, vagy szójaszósszal - shoyu - ízesítve) forrón és hidegen egyaránt. Levesbetétként egyfélét nagyobb mennyiségben, és akár még kiegészítőként többfélét is tesznek bele. Ez lehet tészta, de akár tofu, sült tofukocka, tojás, garnélarák, hal, gomba, wakame (másféle tengeri moszat). Kerülhet bele szaké vagy mirin is, különböző fűszerek, mint miso, currypor, bors, friss és szárított gyömbér, shichimi tōgarashi. Leggyakrabban ebédre/vacsorára fogyasztják, de reggelire is ehetjük.

A dashilevet más ételekhez is felhasználhatjuk, mint alaplé: bundával kisült tofut is kínálhatunk hozzá; újburgonya is főhet benne kis hagymákkal, vagy különféle zöldségeket is párolhatunk benne. A lehetőségek száma végtelen.

október végi tökös

Először valami olyasmi címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "hepi halloween", de ép ésszel végiggondoltam és gyorsan elvetettem az ötletet, hogy megkíméljem a nagyérdeműt, több okból. Egyrészt utálom a magyarosított hepi szót, ezzel nyilván nem egyedül vagyok. Egyedül a "veri autentik" szóösszetételt használom, de ebből remélem mindenki kiérzi a poént/gúnyt. Másrészt a következő étel valóban sütőtökös, de nem vicces/ijesztő, szóval egyáltalán nem köthető a Halloween "ünnepéhez". Ellenben bármilyen őszi napon jól esik, mert kicsit fűszeres, forró, és esetleg csípős is.

Kicsit visszatérve a Halloweenhez, nem szeretem, hogy állítólag nálunk is hódítani kezd. (Bár Pécsen még nem látszik.) A beöltözés vicces, meg a gyerekeknek is jó móka, de ne mondogassák már, hogy "trick or treat" és járkáljanak házról házra édességért kuncsorogva. Szerintem. 2001-ben október végén utaztam ki unokanővéremhez Angliába. Még kisebbek voltunk (én 15 éves), vettünk ijesztő álarcot, beöltöztünk (így egyáltalán nem látszott, hogy nem vagyunk már olyan kicsik) és mentünk házról házra. Egyszer jó poén volt, főleg, hogy még zsenge koromban történt:) A következő recepet is tőle tanultam, tavaly nyáron. Nagyon szeretem:) (A receptet és az unokanővéremet is.)

Sütőtök-lencse curry spenóttal

700 gr sütőtök, meghámozva, kimagozva, nagyobb darabokra vágva
175 gr vörös lencse
300 gr spenótlevél (én bébispenótot használtam, mert másképp ilyenkor nehéz kapni)
1 fej vöröshagyma
2 ek. földimogyoróolaj (vagy napraforgóolaj)
3 gerezd fokhagyma
2-3 ek. finomra vágott friss gyömbér
3 ek. vörös currypástétom
400 ml (egy konzervnyi) kókusztej
1 csokor korianderzöld
egy-két tk. nigella (kalonji)
őrölt chili
só

A vörös lencsét és a sütőtököt külön-külön, forrásban lévő vízben megfőzzük. A lencsének kábé 10 perc elég, a töknek kicsivel több (de azért ne főzzük szét). Mindkettőt ezután leszűrjük, félretesszük.

Az olajon megdinszteljük a vöröshagymát, a gyömbért és a fokhagymát, majd hozzátesszük a currypástétomot is. Pár percig kevergetve sütjük, majd rádobjuk a tököt és a vörös lencsét is, hozzáöntjük a kókusztejet, óvatosan, hogy a tök ne törjön össze, elkeverjük. Ha kell, sózzuk, ha szeretjük csípősen, megszórjuk chilivel. Kis tűzön felforraljuk a szószt, majd belekeverjük a spenótleveleket és a vágott korianderzöldet is. Pár percig még főzzük (továbbra is kis lángon), majd forrón tálaljuk, nigellával megszórjuk.

Köszönöm Lindus!:)

perzsa fűszerekkel, először

Starfi majdnemelőször kicsit Közel-Keletesre vette a figurát, pedig a fűszerei már milyen régóta meg vannak neki. Na mindegy, szóval egyszercsak el kell kezdeni a perzsa világ gasztronómiáját ízlelgetni. És eddig, hát, tetszik! Úgyhogy folytatás következik, bár nem ígérem, hogy mostanában, mert ezek az ígéretek és betartásuk nehezen megy a gasztroblog-szférában. Mármint nekem.

Csirkecombok csicseriborsóval és borbolyával

50 gr vaj
6 csirkealsócomb
300 gr csicseriborsó (és kérlek Titeket, NE konzervet használjatok)
1 nagy marék szárított borbolyabogyó (zereshk)
400 ml húsleves
200 ml víz
150 ml száraz fehérbor
frissen őrölt feketebors
1 nagy vöröshagyma, apróra vágva
2-3 gerezd fokhagyma
szárított kakukkfű
2 ek. sumac
só

A combokat kicsit bedözsöljük sóval, kevés borssal. A vajon nagy lángon megpirítjuk a csirkecombokat, mindegyik oldalukat, majd beleszórjuk a vöröshagymát is a serpenyőbe. A lángon mérsékeljük, felöntjük a borral és a nagy részét lassan elforraljuk. Ezután beleöntjük a húslevest és a vizet, sózzuk, lefedve kábé 40-45 perc alatt néha megkeverve, a combokat néha megforgatva puhára főzzük.

Ezután borssal és kakukkfűvel és zúzott fokhagymával és 1 ek. sumac-kal fűszerezzük, majd kicsit nagyobb lángon visszaforraljuk a levét mártás sűrűségűre, közben pedig beletesszük az előkészített csicseriborsót (ha konzerv és nem kell sokáig főzni, de ez esetben nem olyan jó ízű, mint normális csicseriborsóval, a macska rúgja meg), és a borbolyabogyót. Pár perc alatt készre főzzük, megszórjuk 1 ek. sumac-kal.

Eredetileg talán a rizs illene hozzá legjobban, ám Starfinak mostanában nagyon derogál a rizs. Úgyhogy kenyérrel tunkoltuk, de így is megtartós recept lett.

Egyébként a borbolyabogyó kellemesen savanykás ízű, így egy kicsit fanyaros ízvilágot ad a csirkének, a mártásnak.

ázsiai saláta

Vasárnap délben sültcsirkét csináltam Szakácsok könyve módra. Kicsit fel akartam oldani a sültcsirke-mellé-uborkasaláta szabályt, bár az uborkát megtartottam a hozzávalók közt. Annyi lett a turbózásból, hogy egyhén ázsiai beütése lett a salátának. A végeredmény klassz lett, illett a sültcsirkéhez, még úgy is, hogy friss ropogós kenyérrel ettük.

Gyors ázsiai uborka-retek saláta

1 uborka
1 nagy jégcsapretek
2 sárgarépa
1 tk. só
1 csipet nátrium-glutamát
kevés szójaszósz

A retket és a sárgarépát meghámozzuk és az uborkával együtt vékonyra szeljük. Ezután egy vastagabb falú műanyag zacskóba tesszük őket és megsózzuk, majd jól összerázzuk. A levegőt kiszorítjuk a zacskóból, lekötjük és 20-30 percig állni hagyjuk. Tálaláskor kevés glutamátot szórunk a zöldségekre, majd meglocsoljuk szójaszósszal.

A glutamátot el is lehet keverni a szójaszósszal, bár én szeretem a kis kristályok ropogását a fogam alatt:) A nátrium-glutamát pedig egy hagyományos ázsiai hozzávaló, amely több természetes élelmiszerben is megtalálható (mint egy aminosav, a glutaminsav sója). A glutaminsavról és az umamiról (a nátrium-glutamát ízéről) a wikipedián.

kolbászos-almás

Gyors vacsora sietős hétköznapokra. Az eredeti receptet igencsak átdolgoztam, és két személyessé alakítottam. A könyv, amiből az ötletet merítettem, nemigazán a kedvencem, talán majd írok is róla. Valamiért nem az én ízlésemnek valók a sok gyümölcsös-magos kaják, mármint azok, amiket olvasni lehet benne.

Forró debreceni gyöngyhagymával és almával

2-3 pár debreceni
kevés vaj
100 gr ecetes gyöngyhagyma
1 nagyobb alma (ebből a kettő is belefér)
2 gerezd fokhagyma
150 ml félszáraz fehérbor
50 ml víz
2-3 babérlevél
1 csokor petrezselyem

A kolbászokat pár centis darabokra vágjuk (én négy felé vágtam őket), a vajon pirosra sütjük őket, majd félretesszük. A megmaradt zsiradékra rádobáljuk a gyöngyhagymákat, a falatokra vágott és meghámozott almát, ráöntjük a folyadékokat, beletesszük a babérlevelet is és belenyomjuk a fokhagymát, felforraljuk, visszadobáljuk a debreceniket, majd fedőt teszünk rá és kis lángon pár perc alatt készre pároljuk. Akkor jó, ha az alma még nem teljesen kompót jellegű. Tálaláskor meghintjük vágott petrezselyemmel, friss kenyérrel/bagettel tálaljuk.

Az eredeti recept S. Juci Gyorsan, valami finomat! könyvében.

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

paprika & olajbogyók

Azt hiszem a probléma megoldódott, vírus nincs, "(c) starfokker" felirat van. De azért még nem örülünk előre a medve bőrére, várunk pár napot (hetet) a győzelem bejelentéséhez:)

Egyébként valamelyik este sajtvacsorát ettünk, friss bagettel, fehérborral, olajbogyóval és marinált sült paprikával. Igazából csak kétféle sajtot (Bleu d'Auvergne és egy friss, érlelt kecskesajt) vettem, de ez bőven elég volt, főként a következő kiegészítőkkel együtt. A receptek két személyre szólnak.

Marinált sült paradicsompaprika

3 piros paradicsompaprika
1 ek. fehérborecet
5-6 ek. olívaolaj (vagy teszem azt egy jókora löttyintésnyi adag)
ízlés szerint só, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, stb.

UPDATE: Kápia paprikával nagyságrendekkel finomabb!:)

A paprikák minden porcikájukat láng felett (gáztűzhelyesek előnyben) szenesedésig sütöm. Ha egy elkészült, egy kisebb lábasba teszem, folpack-kal lefedem, így a saját gőzében megpuhul a héja, amit utána könnyedén le lehet kapargatni. Ha nem gáztűzhelyünk van, akkor állítólag villanysütőben, a paprikákat a rácsra fektetve, magas fokozaton is el lehet készíteni, bár ezt még nem próbáltam. Amint még egyel elkészülünk, azt is a folpack alá dobjuk.

Ha kihűltek, leszedegetjük a paprikák héját, amit egy mélytányér felett érdemes végezni, mert ha a leve kifolyik, jajj a marinációnak. A levet tehát a tányérban hagyjuk, a paprikákat felvágjuk csíkokra, vagy falatnyi darabokra. Hozzáöntjük az ecetet, az olajat, esetleg sózzukvagy zöldfűszerekkel is ízesíthetjük. Hidegen is finom.

Citromos olajbogyók

100 gr fekete olajbogyó
1 citrom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

A citrom héját lereszeljük, majd kinyomjuk a levét. A citromlevet összekeverjük az olívaolajjal, majd a bogyókra öntjük, a bogyókat összekeverjük. Borssal és a citrom héjával megszórjuk.

sajtos sült gomba paradicsomszósszal

Hát, nehéz az élet. Igazából én mondom, sokszor könnyebb lenne megszökni, elmenni, hogy soha többé ne légy itt újra. A maradék életedben pedig fókákra vadászol az Északi-sarkon. Vagy indiánokkal törtetsz át az amazóniai esőerdőkön, majmot lősz, orchideákat csodálsz a fákon, vízesésekbe ugrálsz. Vagy Ausztráliában kenguruhúst sütögetsz, a bozótok tövében.

Lényeg az, hogy ne légy ott többé, ahol tévé, számítógép, iPod, vagy csak egyszerűen villany, mikró, szirénázó mentőautó van. Távol a műszaki világtól, távol minden számítógéptől, főleg. Ugyanis mérges, és csalódott vagyok, mert nem bírok vele. Mármint a számítógépemmel. Pár hete kaptam egy kis vírust, azóta nem kerek a világ. Azóta volt több víruskeresés, manuális törlések, vírusdefiníció-frissítések, és semmi. A fontos dolgokat már DVD-re írtam, úgymint fotók, dokumentumok, stb., és drasztikusan az egész oprendszert újratelepítettem Gitta (a közös blogunk társszerzője) segítségével.

Itt kellene happy end-nek lennie. De nincsen, ugyanis a vírus új köntösben jött, látott, talán még nem győzött (olyan mint valami mexikói gonosz sorozathős, komolyan). És most azt játszuk, hogy a "Sajátgép"-en keresztül semmit nem érek el. Mondjuk én kicsit ravaszabb vagyok, és vargabetűvel mindenhová be tudok jutni, de azért ennek mégsem így kellene működnie. Meg mi van, ha közben egyszercsak gondol egyet a gép és összeomlik? Úgyhogy, megoldás kerestetik. Például egy repülőjegy a brazil esőerdőkbe.

Közben azért főzök is, fotózok is, csak másik gépről nehezebb összehozni a posztolást. A fotókról azért fog lemaradni a (c) starfokker felirat, mert az itteni fotosopp betűkészletét nem képezi. Majd fixolom a problémát, amint nem beteg a gép.

Paradicsomszósszal sült szalonnás gomba

2 doboz konzervparadicsom
25 gombafej, megmosva
8-9 szelet angolszalonna
3 fej fokhagyma
150 ml fehérbor
pár csepp borecet
frissen őrölt feketebors
125 ml húsleves
kakukkfű, bazsalikom
finomra reszelt parmezán
olívaolaj
só

Az olívaolajon megfuttatjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Hozzáöntjük a paradicsomkonzerveket, közepes tűzön felforraljuk. Hozzáadjuk a fehérbort, a húslevest, kis lángon kábé 15 percig főzzük, közben néhányszor megkeverjük. Ezután borsozzuk, sózzuk, majd addig főzzük, míg a paradicsomot könnyen szét lehet nyomkodni, és kezdi elfőni a levét. Ekkor hozzáadjuk a kakukkfüvet, a pár csepp vörösborecetet és nagyobb lángon óvatosan (gyakori keverés mellett) elfőzzük a levét. Sűrű paradicsomszószt kell kapnunk, melyet a végén csíkokra szelt bazsalikomlevelekkel ízesítünk.

Egy tűzállő edénybe beleöntjük a paradicsomszószt, a gombákat betekerjük a vékonyra metélt angolszalonnával és a szósz tetejére helyezzük őket. Megszórjuk a sajttal, majd meglocsolgatjuk olívaolajjal. 230 fokos, előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük. Bagettal, vagy friss fehér kenyérrel tálaljuk.

Az eredeti ötlet Jamie Oliver: Jamie vacsorái könyvében található.