2009. október 13., kedd

a szőlős sztori, első rész

van (volt) egy vkf, amiről kegyetlenül lemaradtam. mindenesetre már az első pillanatokban tudtam, mivel fogok készülni, rendre el is készültek a fogások, egy héttel később. be kell valljam, ez azért jellemző rám, tudjátok ti is, kedves olvasók. a túrós vkf-ről is lemaradtam kicsit, de hát erről meg basszus, nagyon. azért elkészítettem mind a három fogást , amit terveztem, mert annyira motiváló volt a téma, hogy nem bírtam volna elszalasztani. lehet, amiért már az első napokban tudtam, mik lesznek a pályaművek, azért sem hagyott nyugodni, hogy kihagyjam ezt a kört. tehát, akik már esetleg elfeledték volna, a téma szőlő és a bor volt, engem sokkal inkább a szőlő fogott meg, borral amúgy is szoktam főzni. viszont a szőlő az nem egy olyan hozzávaló, amit sűrűn használ az ember a konyhában. mi speciel magában, esetleg kenyérrel/zsíros kenyérrel szeretjük, néha még gyümölcssalátába is bekerül, vagy must készül belőle, ennyi. úgyhogy merőben új volt mindhárom koncepció, egyszer főztem, egyszer sütöttem, egyszer pedig desszert született. kezdjük a sütéssel.

szőlős-rozmaringos focaccia

500 g liszt
olívaolaj
30 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)
3 púpozott ek cukor
2 ek méz (vagy a cukor és a méz helyett kenyérszirup – brödsirap)
kevés tej és cukor az élesztő megfuttatásához

1 ek apróra vágott friss rozmaring
2-2 marék fehér és kék csemegeszőlő

az élesztőt kevés langyos tejben szétmorzsoljuk, adunk nekik ennivalót (cukor) és megfuttatjuk. a cukrot megkaramellizáljuk, adunk hozzá kb 100 ml vizet és alacsony lángon néha megkeverjük, míg fel nem oldódik. hozzáadjuk a mézet, és beforraljuk a felére. kellemes méz-karamelles szirupot kell kapnunk, ami bár nem olyan, mint a skandináv országokban használatos kenyérszirup (talán ikeában lehet kapni), de azért megteszi.

a liszbe belekeverjük a sót és a rozmaringot, hozzákeverjük az élesztőt, és kevés vízzel illetve olívaolajjal gyúrni kezdjük. ha kihűlt a szirup, azt is hozzáadjuk. meleg helyen, konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.

a sütőt 200 fokra előmelegítjük (ha légkeverésest használunk, 180). ha megkelt szépen, akkor kinyújtjuk, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsire áttesszük, a sarkait még ki-kihúzogatjuk. az ujjbegyünkkel kicsit megnyomkodjuk a felszínét, majd rátesszük a megmosott és leszemezgetett szőlőt, mindegyik szemet enyhén belenyomjuk a tésztába. a focacciát kb 30 perc alatt megsütjük, lényeg az, hogy szép piros legyen. ha kihűlt, megszórjuk rozmaringgal, nem úgy, mint a képen látható, amikoris starfi az elkészült, még forró tésztára szórta az első adagot és persze ez meg is égett, mire a fotózásra került a sor, új fotó meg már nem készült, mea culpa. (egyébként ízre sem kellemes az égett rozmaring.)

9 megjegyzés:

szepyke írta...

Te lemaradtál? Láttad az én "tökciki" posztomat rá???

Hát, még mindig Te állsz jobban, sőt!:))))

Limara írta...

Nagyon jó lehet, nekem a cseresznyés is bejött! :)

Chef Viki írta...

Annak idején (vkf idején) mindenkit a következő kérdéssel ostromoltam: mit csinált hő hatására a szőlőmag?

Enyim szőlőmag ugyanis akkorát nőtt a melegtől, hogy csak köpködtük kifelé (csodálkozó smiley)

Ja! A focaccia meg király :-D

szepyke írta...

Nah, akkor felkérlek egy kis mesélésre:
http://szepsegtar.blogspot.com/2009/10/miert-jo-napjainkban-fiatalnak-lenni.html

starfokker írta...

szepyke, láttam:) nekem bejött:D

limara, köszönöm!

chv, köszi:) a szőlőmagokat, jelentem, összerágtuk és lenyeltük (hűűű) :D

szepyke, jajj:) ugye tudod, hogy nem vagyok a mesélés nagymestere?;)

szepyke írta...

Lehet, hogy pont azért....:)

Enikő írta...

Fincsi volt, csak sok-sok-sok szőlővel kell gyártani :)

Reni írta...

én is szőlős focaccia-t csináltam vkf-re és én nekiálltam a szemeket kimagozni :) jó szórakozás volt :)

starfokker írta...

enikő, értettem:D

reni, az valóban jó móka lehetett. szerintem a szőlőmagozással büntetni lehet.