nyaralás után

megvolt a két hetes balatonos nyaralás, visszajöttem, sültbarnán, de úgy, hogy nem ismerek magamra. ilyen színem még soha nem volt. az első héten annyira nem volt jó idő, hogy strandoljunk, mondván 20 fok sem volt, és zuhogott az eső. ebből következik, hogy sem kirándulós, sem badacsony-megmászós-és-visszafele-valamelyik-pincénél-"megpihenős" idő sem volt, hát az élet már csak ilyen kegyetlen. de ellenben sokat bográcsoztunk, még a második heti kánikulában is (amikor ugye a barnaságot szereztem), minden nap grilleztünk valamit. úgyhogy lesznek ám receptek! az első egy "szimpla" nyúlpaprikás, amit valamiért fontosnak tartok, hogy megörökítsem itt. a nyúlhúst anyutól kaptam. nem adok meg pontos hozzávalókat, a főzés úgy érzésre ment, egy nyusziból készült, négy éhes szájra.

nyúlpaprikás

először is, elkészítjük a tüzet, már ha bográcsban készítjük az ételt. ha nem, az előző mondatot ne olvassátok el;) a zsírt megolvasztom a bográcsban, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolom benne, majd a tűzről lehúzom, belekeverem a pirospaprikát, kevés vizet hozzáadva a tűzre visszateszem a bográcsot, és kevergetve a zsírjára pirítom a hagymát. ezután mehet bele a részekre vágott nyúlhús (mellső láb, combok, gerinc darabokra vágva), és ha kicsit megpirult, felöntöm vízzel, később majd valami jó minőségű száraz fehérborral is lehet locsolgatni. megsózom, borsozom, és szép, lassú tűzön puhára főzöm a húst. a levét vissza kell forralni úgy, hogy egy kicsit sűrű legyen. a végén tejföllel lehet bolondítgatni, de már hallottam olyat (sőt, ettem is), ahol a nyúlpaprikás igazából pörköltet jelentett. mi kovászos uborkával és friss kenyérrel ettük.

mára csak ennyi tellett tőlem, sztéj tyúnd:)