2008. április 6., vasárnap

vkf! XIV., első rész

Bizony hosszas és sok-sok fejtörést okozott nekem Maci VKF! kiírása. Mert szoktam gulyást, halászlét, túróscsuszát, mákosnudlit, húslevest és madártejet enni/főzni/sütni, de valahogy nem gondoltam sosem, hogy posztot érdemelnének.

És milyen rosszul gondoltam! Csak éppen úgy vélem, hogy a fentebb említett ételeket mindenki el tudja készíteni (szóljon, aki nem, segítünk), és mindenkinek meg van a saját verziója, ami bevált. Pedig milyen jók azok az ételek!

Dolcevita az elsők között volt tepertőkrémes posztjával, amivel nemcsak magasra tette a mércét, de rögtön meg is kívántam az ételét. Nem beszélve arról, hogy én is valamiféle tepertős finomságot (értsd: tepertőkrémet na) szerettem volna készíteni.

Úgyhogy ezek után maradt a hosszas töprengés, anyuval meg is vitattam a dolgot. És kezembe kaptam a szakácskönyveit (mind a 4 kézzel írt „szakácsfüzetét”, és a többi magyaros, nyomtatott könyveit; Horváth Ilonától és Pelle Józsefnétől különösen kedves recepteket szereztem), majd szelektáltam.

Az első fogásom egy régi erdélyi étel.

Árvakása

savanyú káposzta leve
víz
kevés vaj
125 gr kukoricadara
frissen őrölt bors
szárított majoranna

véreshurka, vagy húsoshurka, esetleg pirított vöröshagymakarikák, tepertő

Vízzel eléggé hígított savanyú káposzta levét felteszek forrni. Én körülbelül ¾ liter folyadékot használtam. És tényleg ne legyen savanyú, csak azért érezzük, hogy miből készül. Ebbe, ha forr, belekeverem a kukoricadarát, majd sűrűn kevergetve kis lángon megfőzöm. Belekeverem a körülbelül egy evőkanálnyi vajat is, sózom, borsozom. Ha kész (megfőtt a dara), ízesítem a majorannával. Hurka-szeletekkel, vöröshagyma-karikákkal, vagy tepertővel megszórva tálalom.

Igazából ez a puliszkának egy savanykásabb verziója, érdekes ízvilágú étel. Nekem csípős hurkával nagyon bejött.

2 megjegyzés:

Neguilla írta...

Nagyon jól néz ki...:-)

starfokker írta...

köszi:)