VKF! XIII/1 póré és sárgarépa

Fakanál különleges köreteket szeretne a gasztroblogger társadalomtól, hát adjunk Neki:) Én három pályaművel szeretnék szerepelni. Az első egy régebbi kedvenc, ám mostanában elfeledkeztem róla; a másodikról nemcsak én, hanem sok -sok ember elfeledkezett; a harmadik pedig nem is igazán köret, hanem saláta, de akkor is köretként ettem, húshoz.

Szóval az első. Ez egy teljesen egyszerű, mégis különlegesnek mondható köret, mert nem kell vele sokat vacakolni, de akkor is fennköltebb, mint a snassz párolt rizs ("rizsa"). Csak arra kell vigyázni, hogy a zöldségek ne puhuljanak meg teljesen, mert kicsit ropogós belsővel az igazi. Szerintem illik sertéshez, csirkéhez (kacsához annyira talán nem), marhához, de sonkához, virslihez is.

Pirított sárgarépa és póréhagyma

1-2 szál póré
4-6, vékonyabb szál sárgarépa
1 kis vöröshagyma
ehhez a mennyiséghez kb. 50 gr vaj
1-1,5 ek. cukor

A vajat felolvasztjuk, beledobáljuk a zöldségeket, majd megszórjuk a cukorral. A cukor enyhén karamellizálódni fog és szép fényes külalakot ad a zöldségeknek.

A hozzávaló, kiegészítendő fogás (értsd: én ezt csináltam):

Mézes karaj

Najó, nem is annyira mézes. De akkoris, a "karaj" önmagában nagyon szegényes cím lenne. Ehhez a karajokat enyhén kiklopfolom (enyhén!), sózom. Serpenyőben erős lángon, zsiradék nélkül mindkét oldalát megpirítom, majd egy jénaiba teszem őket, borsozom, zsiradékot teszek alá (én vajat és sertészsírt tettem) és meglocsolom egy kis mézzel. Letakarva egy órát sütöm, 160 fokos sütőben. Ha rágós lenne, még egy kicsit. Közben locsolgatom, hogy ne száradjon ki.