2007. december 18., kedd

VKF! XI


Megkésve bár, de azért gyorsan megírtam az általam élénkítőnek tartott receptet... Már vasárnap elkészítettem, ám késő este sült meg és akkor már sem kedvem, sem időm nem volt lefotózni és feltölteni. Eredetileg nem a VKF! pályázatára szántam a receptet (a VKF!-et csak hétfőn olvastam), ám mivel élénkítő hatású anyagokért kiáltottak lilahangyáék, így pont kapóra jött az alábbi recept. Ígérem, legközelebb frappánsabbat sütök-főzök, viszont egyrészt így pont beférek a VKF!-be, amit nagy kár lenne kihagyni, másrészt szerintem ez egy egyszerűen elkészíthető sütemény, de annál nagyobbat szól. Remélhetőleg a vizsgaidőszak sűrűsödésével azért marad kis időm a konyhában.

Feketeteás-aszalt sárgabarackos gyümölcskenyér

20 dkg aszalt sárgabarack
20 dkg aszalt szilva
15 dkg nagyszemű, aranyszínű mazsola
6 dl, 2 filterből készült feketetea
3 ek. barackdzsem
5 dkg kristálycukor
5 dkg vaj
2 tojás
2-3 dkg sütőpor
50 dkg liszt
a forma kikenéséhez: vaj, liszt

A sárgabarackot és a többi aszalt gyümölcsöt félbevágjuk vagy harmadoljuk, majd a forró teába szórjuk. A mazsolát nem szoktam vagdosni, és beáztatni sem. A teát legutóbb Lady Grey teából készítettem, mert kellemesen kiegészíti a barackos ízvilágot. Kb. 2 órán keresztül állni hagyjuk a gyümölcsöket, ezalatt megpuhulnak, valamint az ízüket átveszi a tea is. Ezután a barackdzsemet (lehet más félét is használni), az olvasztott vajat és a tojást belekeverjük. A liszthez hozzáadjuk a sütőport (nekem 2 dkg is elegendő volt ahhoz, hogy a képen látható módon megnőjön a gyümölcskenyér, ám Édesanyám 3 dkg-t szokott beletenni), jól elkeverjük, majd a liszt-sütőpor keveréket apránként a gyümölcsös masszába dolgozzuk. Az egész masszát kivajazott, kilisztezett püspökkenyér-, esetleg őzgerincformába töltjük. Ez egy igen nehéz, de valamelyest folyékony massza lesz; én fakanállal szoktam beleerőltetni a sütőformába. Előmelegített sütőben, közepes lánggal (180 °C) 1 óra 30 percet sütjük (légkeveréses sütőben 170 °C is elegendő). Az elkészültét tűpróbával ellenőrizzük. Ha a teteje túlságosan barnulna, fedjük le alufóliával. A kenyeret a formából még forrón kiborítjuk, konyharuhába csomagoljuk, de csak kihűlve szeleteljük. Én sós vajjal (Bords Eve) szoktam enni, de kitűnő önmagában, vagy egy csésze tea mellé. Két-három héttel karácsony előtt már elkészíthető, de pár napos állás és érés is jót tesz neki (azaz még bátran neki lehet állni, hogy Szenteste az asztalra kerüljön).

5 megjegyzés:

Mademoiselle írta...

Meg tudnád mondani, hogy hány cm hosszú formában sütötted meg?

És még azt is, hogy tényleg 20-30 gr sütőpor kell bele? Tehát gyakorlatilag két egész zacskó sütőpor?

Meg azt is, hogy szerinted a mazsolát helyettesíthetném mondjuk aszaltfügével?

starfokker írta...

na most zavarba hoztál, mert nem tudom, hogy melyik oldalát (alsó v felső) kell megmérni, így megmértem mindkettőt:) alul 22 cm, felül 25, tehát felfelé szélesedik (gondolom, mint mindegyik forma):D

a sütőpor az komoly. bár én is minden esetben elcsodálkozom, amikor sütöm, de télleg kell, min. 20 gr, tehát két zacsek.

akármivel helyettesítheted, szerintem mindenféleképpen finom, csak itt külön kérvényezve lett, hogy mazsola legyen benne; én még aszalt áfonyát szoktam bele tenni, de pl a datolyát is el tudom képzelni, lényeg, hogy a mennyiség stimmeljen, és ne feledd azt is felaprózni

starfokker írta...

ja és itthon 12 gr egy zcskó sütőpor, aminek a kétszeresét vettem én (24 gr)

starfokker írta...

és majd feltétlen tudasd, hogy hogyan sikerültek, ha elkészítetted!:)

Enikő írta...

imádom :)