ünnepi menü

Ahogy ígértem, megírom a karácsonyi menünket. Ahogy ígértem, két ünnep közt vetem képernyőre, ahogy ígértem, megkésve, de talán pont így jó. Már nem olvassuk görcsösen és (neadjisten) idegesen a szakácskönyveket, sem a gasztroblogokat, sem a magyarkonyháhat (még azokat a régi, Pákozdi Judit által szerkesztetteket). Hacsak nem a szilveszteri ételsorra készülünk, de erről most ne.

Igenis hagyományosat ettünk otthon; hagyományosat, bár nem-mindig-karácsonyhoz illőt; esetleg hagyományos-újszerűt, avagy ha nem lesz Römertopfban rotyogó székelykáposzta, akkor jó lesz helyette toroskáposzta is. Az is elfogy, vagy végső esetben szétosztódik a családtagok és a mélyhűtők közt, mert abból nagy edénnyel főzünk.

A következő ételek szentestére és mind a kettő karácsonyi napra készültek.

1. Újházy tyúkhúsleves, kis változtatással, gyöngytyúkból

2. Halászlé (nagypapám elméleti és az én gyakorlati vezetésemmel)

3. Mákos és diós bejgli (az elmaradhatatlan)

4. Macikonyha mogyorós háromszögei (isteni lett)

5. Toros káposzta (bár tor nem volt, de annál jobban esett)

6. Kolbászhússal töltött dagadó rozmaringos krumplival

7. Főtt sonka ananászos-uborkás-olajbogyós halsalátával (Svédországból)

Jókat főztünk-sütöttünk megint és jókat ettünk megint. Úgyhogy most kinyitok egy üveg rozét, hátradőlve (és közelgő vizsgákról megfeledkezve) csendes Tori Amos számokat hallgatok, és átlapozgatom a Gusto legfrissebb számát, amelyben karácsonyi recepteket olvasgatok, csakazértis. De legalább már nem kell készülni az ünnepre (a hajnalig mézeskalács-írogatással és a toroskáposzta-sütéssel), és izgulni, hogy minden remekül sikerüljön.