vkf! xx: az első leves

A japánok előszeretettel eszik tésztával a dashit. És már én is:) Álljon bizonyítékként itt egy recept. Az alaplé természetesen dashi, ehhez pedig már csak pár hozzávalót kell beszerezni, hogy kész legyen a komplett leves (nem kell nagyon variálni). Az első vkf! "nevezésem egy udon-tésztás dashi, főtt tojással, kábé két személyre szól. Egyszerű, de nagyszerű ízek.

Dashi udonnal, tojással

1 adag dashi (kb 1200 ml, lásd alább)
50 gr szárított udontészta
2 tojás, keményre főzve
1 ek. szójaszósz
kevés só
újhagyma, vékony karikákra vágva

Az udontésztát kábé 2000 ml forrásban lévő vízben kifőzzük. Érdemes kóstolgatni, hogy mikor passzol az ízlésünkhöz, azaz mennyire szeretjük al dentén a tésztát. Ha kész, leszűrjük, többször átöblítjük hideg vízzel. A forró dashit a sóval és a szójaszósszal ízesítjük, majd belekeverjük a tésztát. A mélytányérokba/tálkákba kevés levet öntünk, majd bőséges mennyiségű tésztát teszünk bele. A tetejére tesszük a félbe/négybevágott keménytojást, megszórjuk a vágott újhagymával és forrón gyorsan bekanalazzuk. Először egyszerűbb kipálcikázni a levesből a szilárd összetevőket, majd felhörpinteni a levest.

Az udonról több ízben is írkált Cookingstar, itt és itt, valamint No Salty oldalán is van egy kis olvasnivaló. Angolul pedig itt a wikipedián.

vkf! xx: az alaplé

Cserke kiírására levest kellett főzni. Nem vacakoltam mindenféle hozzávalót tartalmazó levesekkel, eléggé az egyszerűségre törekedtem. Így viszonylag gyorsan elkészíthető levest dobtam össze. És vajon melyik konyha alapötletét használtam fel? Amelyik híres az egyszerűségéről, azaz a japánét, ha valakinek nem esett volna le:) Dashit készítettem, két adagban (egyszer pár hete, és ma a másodikat), különféle levesbevalókkal és tésztával tálaltam.

De mi is az a dashi?

A legfontosabb japán alaplé/leves, mely egy szárított algaféléből, szárított, gyalult halpehelyből, esetleg shiitake gombából készül. A dashi jelentése "forralt kivonat", melynek az egyik legegyszerűbb umami-íze van (ilyen ízeket fel lehet fedezni többek között a húsokban, az érett paradicsomban, az érett sajtokban - parmezánban, ementáliban, gruyère-ban - és az ajókában). Japánban a dashinak hasonló a funkciója, mint nálunk a húslevesnek: ízletessé teszi a szaftos-leveses ételeket (umamit ad hozzá, azaz ízletessé teszi, az umami jelentése ízletesség). A japánok hús hiányában tengeri algákat és szárított halat használtak az alaplevek elkészítéséhez.


A szárított alga, amiből a dashi készül, a kombu. Ez a barnamoszatoknak egy általánosító megnevezése, különböző fajai vannak. A legelterjedtebb dashinak valók a makombu, a rishiri-kombu, a rausu-kombu és például a hidaka-kombu, melyeket Hokkaido szigete körül gyűjtik. A kombu 3-10 méter hosszúra is megnőhet két év alatt. Ezután leszedik és a napon szárítják. Csak azokat a kombuleveleket használhatóak fel dashi készítéséhez, amelyek két évig értek, ugyanis csak ezek tartalmazzák a leves ízéhez szükséges gazdag hatóanyagokat. A kész kombut már az 1300-as években is szállították Hokkaidoról Kyoto-ba, az akkori fővárosba. Az utat, ahol ez történt, "Kombu-útnak" hívták, amely azt mutatja, hogy a dashi milyen fontos volt a japánoknak már hétszáz évvel ezelőtt is. Manapság a kombut július és szeptember közt szüretelik, majd a parton szárítják. A kombu felszínére kiül a természetes hatóanyaga, a nátrium-glutamát, ezért készítéskor nem szabad lemosni az algalapokat, esetleg csak száraz papírral letörölgetni.

A szárított halpehely pedig a bonito nevű halból készül, a kész pehely pedig a katsuobushi. Ez a másik alapvető alapanyag a dashi készítéséhez. A bonito első említése a Nara-korszakból való, a 700-as évekből, bár akkor még nem levest főztek belőle; levest csak 17-18. században készítettek bonito pelyhekből. A szárított bonito készítése a következő: a halat főzik és szárítják, majd füstölik és fermentálják. Ma a legtöbb bonito-t Kyushuban dolgozzák fel. A halpehelynek egyébként klassz, füstölt sprotnira emlékeztető illata van, de a halíz nemigazán érződik a kész levesen.

A dashi készítése

A kombu algákat lapokban árulják. Egy lapot vágjunk kb. 10x10 cm-es darabra, majd áztassuk 1200 ml vízbe fél órára. Ezután melegítsük fel az algát tartalmazó vizet, kis lángon. Amikor gyöngyözni kezd, vegyük ki a kombut. Ezt még fel lehet használni másodfőzéshez is, szóval ne dobjuk ki. Forralni nem szabad, mert túl erősek lesznek az ízei és a lé felszínén hab képződik. Ezután beleteszünk 20-30 gr bonito pelyhet, majd újra melegíteni kezdjük. Amikor újra felforrna, levesszük a tűzről és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, és a leves már fel is használható.

A dashi önmagában is finom (kis sóval, vagy szójaszósszal - shoyu - ízesítve) forrón és hidegen egyaránt. Levesbetétként egyfélét nagyobb mennyiségben, és akár még kiegészítőként többfélét is tesznek bele. Ez lehet tészta, de akár tofu, sült tofukocka, tojás, garnélarák, hal, gomba, wakame (másféle tengeri moszat). Kerülhet bele szaké vagy mirin is, különböző fűszerek, mint miso, currypor, bors, friss és szárított gyömbér, shichimi tōgarashi. Leggyakrabban ebédre/vacsorára fogyasztják, de reggelire is ehetjük.

A dashilevet más ételekhez is felhasználhatjuk, mint alaplé: bundával kisült tofut is kínálhatunk hozzá; újburgonya is főhet benne kis hagymákkal, vagy különféle zöldségeket is párolhatunk benne. A lehetőségek száma végtelen.

október végi tökös

Először valami olyasmi címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "hepi halloween", de ép ésszel végiggondoltam és gyorsan elvetettem az ötletet, hogy megkíméljem a nagyérdeműt, több okból. Egyrészt utálom a magyarosított hepi szót, ezzel nyilván nem egyedül vagyok. Egyedül a "veri autentik" szóösszetételt használom, de ebből remélem mindenki kiérzi a poént/gúnyt. Másrészt a következő étel valóban sütőtökös, de nem vicces/ijesztő, szóval egyáltalán nem köthető a Halloween "ünnepéhez". Ellenben bármilyen őszi napon jól esik, mert kicsit fűszeres, forró, és esetleg csípős is.

Kicsit visszatérve a Halloweenhez, nem szeretem, hogy állítólag nálunk is hódítani kezd. (Bár Pécsen még nem látszik.) A beöltözés vicces, meg a gyerekeknek is jó móka, de ne mondogassák már, hogy "trick or treat" és járkáljanak házról házra édességért kuncsorogva. Szerintem. 2001-ben október végén utaztam ki unokanővéremhez Angliába. Még kisebbek voltunk (én 15 éves), vettünk ijesztő álarcot, beöltöztünk (így egyáltalán nem látszott, hogy nem vagyunk már olyan kicsik) és mentünk házról házra. Egyszer jó poén volt, főleg, hogy még zsenge koromban történt:) A következő recepet is tőle tanultam, tavaly nyáron. Nagyon szeretem:) (A receptet és az unokanővéremet is.)

Sütőtök-lencse curry spenóttal

700 gr sütőtök, meghámozva, kimagozva, nagyobb darabokra vágva
175 gr vörös lencse
300 gr spenótlevél (én bébispenótot használtam, mert másképp ilyenkor nehéz kapni)
1 fej vöröshagyma
2 ek. földimogyoróolaj (vagy napraforgóolaj)
3 gerezd fokhagyma
2-3 ek. finomra vágott friss gyömbér
3 ek. vörös currypástétom
400 ml (egy konzervnyi) kókusztej
1 csokor korianderzöld
egy-két tk. nigella (kalonji)
őrölt chili
só

A vörös lencsét és a sütőtököt külön-külön, forrásban lévő vízben megfőzzük. A lencsének kábé 10 perc elég, a töknek kicsivel több (de azért ne főzzük szét). Mindkettőt ezután leszűrjük, félretesszük.

Az olajon megdinszteljük a vöröshagymát, a gyömbért és a fokhagymát, majd hozzátesszük a currypástétomot is. Pár percig kevergetve sütjük, majd rádobjuk a tököt és a vörös lencsét is, hozzáöntjük a kókusztejet, óvatosan, hogy a tök ne törjön össze, elkeverjük. Ha kell, sózzuk, ha szeretjük csípősen, megszórjuk chilivel. Kis tűzön felforraljuk a szószt, majd belekeverjük a spenótleveleket és a vágott korianderzöldet is. Pár percig még főzzük (továbbra is kis lángon), majd forrón tálaljuk, nigellával megszórjuk.

Köszönöm Lindus!:)

perzsa fűszerekkel, először

Starfi majdnemelőször kicsit Közel-Keletesre vette a figurát, pedig a fűszerei már milyen régóta meg vannak neki. Na mindegy, szóval egyszercsak el kell kezdeni a perzsa világ gasztronómiáját ízlelgetni. És eddig, hát, tetszik! Úgyhogy folytatás következik, bár nem ígérem, hogy mostanában, mert ezek az ígéretek és betartásuk nehezen megy a gasztroblog-szférában. Mármint nekem.

Csirkecombok csicseriborsóval és borbolyával

50 gr vaj
6 csirkealsócomb
300 gr csicseriborsó (és kérlek Titeket, NE konzervet használjatok)
1 nagy marék szárított borbolyabogyó (zereshk)
400 ml húsleves
200 ml víz
150 ml száraz fehérbor
frissen őrölt feketebors
1 nagy vöröshagyma, apróra vágva
2-3 gerezd fokhagyma
szárított kakukkfű
2 ek. sumac
só

A combokat kicsit bedözsöljük sóval, kevés borssal. A vajon nagy lángon megpirítjuk a csirkecombokat, mindegyik oldalukat, majd beleszórjuk a vöröshagymát is a serpenyőbe. A lángon mérsékeljük, felöntjük a borral és a nagy részét lassan elforraljuk. Ezután beleöntjük a húslevest és a vizet, sózzuk, lefedve kábé 40-45 perc alatt néha megkeverve, a combokat néha megforgatva puhára főzzük.

Ezután borssal és kakukkfűvel és zúzott fokhagymával és 1 ek. sumac-kal fűszerezzük, majd kicsit nagyobb lángon visszaforraljuk a levét mártás sűrűségűre, közben pedig beletesszük az előkészített csicseriborsót (ha konzerv és nem kell sokáig főzni, de ez esetben nem olyan jó ízű, mint normális csicseriborsóval, a macska rúgja meg), és a borbolyabogyót. Pár perc alatt készre főzzük, megszórjuk 1 ek. sumac-kal.

Eredetileg talán a rizs illene hozzá legjobban, ám Starfinak mostanában nagyon derogál a rizs. Úgyhogy kenyérrel tunkoltuk, de így is megtartós recept lett.

Egyébként a borbolyabogyó kellemesen savanykás ízű, így egy kicsit fanyaros ízvilágot ad a csirkének, a mártásnak.

ázsiai saláta

Vasárnap délben sültcsirkét csináltam Szakácsok könyve módra. Kicsit fel akartam oldani a sültcsirke-mellé-uborkasaláta szabályt, bár az uborkát megtartottam a hozzávalók közt. Annyi lett a turbózásból, hogy egyhén ázsiai beütése lett a salátának. A végeredmény klassz lett, illett a sültcsirkéhez, még úgy is, hogy friss ropogós kenyérrel ettük.

Gyors ázsiai uborka-retek saláta

1 uborka
1 nagy jégcsapretek
2 sárgarépa
1 tk. só
1 csipet nátrium-glutamát
kevés szójaszósz

A retket és a sárgarépát meghámozzuk és az uborkával együtt vékonyra szeljük. Ezután egy vastagabb falú műanyag zacskóba tesszük őket és megsózzuk, majd jól összerázzuk. A levegőt kiszorítjuk a zacskóból, lekötjük és 20-30 percig állni hagyjuk. Tálaláskor kevés glutamátot szórunk a zöldségekre, majd meglocsoljuk szójaszósszal.

A glutamátot el is lehet keverni a szójaszósszal, bár én szeretem a kis kristályok ropogását a fogam alatt:) A nátrium-glutamát pedig egy hagyományos ázsiai hozzávaló, amely több természetes élelmiszerben is megtalálható (mint egy aminosav, a glutaminsav sója). A glutaminsavról és az umamiról (a nátrium-glutamát ízéről) a wikipedián.

kolbászos-almás

Gyors vacsora sietős hétköznapokra. Az eredeti receptet igencsak átdolgoztam, és két személyessé alakítottam. A könyv, amiből az ötletet merítettem, nemigazán a kedvencem, talán majd írok is róla. Valamiért nem az én ízlésemnek valók a sok gyümölcsös-magos kaják, mármint azok, amiket olvasni lehet benne.

Forró debreceni gyöngyhagymával és almával

2-3 pár debreceni
kevés vaj
100 gr ecetes gyöngyhagyma
1 nagyobb alma (ebből a kettő is belefér)
2 gerezd fokhagyma
150 ml félszáraz fehérbor
50 ml víz
2-3 babérlevél
1 csokor petrezselyem

A kolbászokat pár centis darabokra vágjuk (én négy felé vágtam őket), a vajon pirosra sütjük őket, majd félretesszük. A megmaradt zsiradékra rádobáljuk a gyöngyhagymákat, a falatokra vágott és meghámozott almát, ráöntjük a folyadékokat, beletesszük a babérlevelet is és belenyomjuk a fokhagymát, felforraljuk, visszadobáljuk a debreceniket, majd fedőt teszünk rá és kis lángon pár perc alatt készre pároljuk. Akkor jó, ha az alma még nem teljesen kompót jellegű. Tálaláskor meghintjük vágott petrezselyemmel, friss kenyérrel/bagettel tálaljuk.

Az eredeti recept S. Juci Gyorsan, valami finomat! könyvében.

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

paprika & olajbogyók

Azt hiszem a probléma megoldódott, vírus nincs, "(c) starfokker" felirat van. De azért még nem örülünk előre a medve bőrére, várunk pár napot (hetet) a győzelem bejelentéséhez:)

Egyébként valamelyik este sajtvacsorát ettünk, friss bagettel, fehérborral, olajbogyóval és marinált sült paprikával. Igazából csak kétféle sajtot (Bleu d'Auvergne és egy friss, érlelt kecskesajt) vettem, de ez bőven elég volt, főként a következő kiegészítőkkel együtt. A receptek két személyre szólnak.

Marinált sült paradicsompaprika

3 piros paradicsompaprika
1 ek. fehérborecet
5-6 ek. olívaolaj (vagy teszem azt egy jókora löttyintésnyi adag)
ízlés szerint só, bazsalikom, kakukkfű, petrezselyem, stb.

UPDATE: Kápia paprikával nagyságrendekkel finomabb!:)

A paprikák minden porcikájukat láng felett (gáztűzhelyesek előnyben) szenesedésig sütöm. Ha egy elkészült, egy kisebb lábasba teszem, folpack-kal lefedem, így a saját gőzében megpuhul a héja, amit utána könnyedén le lehet kapargatni. Ha nem gáztűzhelyünk van, akkor állítólag villanysütőben, a paprikákat a rácsra fektetve, magas fokozaton is el lehet készíteni, bár ezt még nem próbáltam. Amint még egyel elkészülünk, azt is a folpack alá dobjuk.

Ha kihűltek, leszedegetjük a paprikák héját, amit egy mélytányér felett érdemes végezni, mert ha a leve kifolyik, jajj a marinációnak. A levet tehát a tányérban hagyjuk, a paprikákat felvágjuk csíkokra, vagy falatnyi darabokra. Hozzáöntjük az ecetet, az olajat, esetleg sózzukvagy zöldfűszerekkel is ízesíthetjük. Hidegen is finom.

Citromos olajbogyók

100 gr fekete olajbogyó
1 citrom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

A citrom héját lereszeljük, majd kinyomjuk a levét. A citromlevet összekeverjük az olívaolajjal, majd a bogyókra öntjük, a bogyókat összekeverjük. Borssal és a citrom héjával megszórjuk.

sajtos sült gomba paradicsomszósszal

Hát, nehéz az élet. Igazából én mondom, sokszor könnyebb lenne megszökni, elmenni, hogy soha többé ne légy itt újra. A maradék életedben pedig fókákra vadászol az Északi-sarkon. Vagy indiánokkal törtetsz át az amazóniai esőerdőkön, majmot lősz, orchideákat csodálsz a fákon, vízesésekbe ugrálsz. Vagy Ausztráliában kenguruhúst sütögetsz, a bozótok tövében.

Lényeg az, hogy ne légy ott többé, ahol tévé, számítógép, iPod, vagy csak egyszerűen villany, mikró, szirénázó mentőautó van. Távol a műszaki világtól, távol minden számítógéptől, főleg. Ugyanis mérges, és csalódott vagyok, mert nem bírok vele. Mármint a számítógépemmel. Pár hete kaptam egy kis vírust, azóta nem kerek a világ. Azóta volt több víruskeresés, manuális törlések, vírusdefiníció-frissítések, és semmi. A fontos dolgokat már DVD-re írtam, úgymint fotók, dokumentumok, stb., és drasztikusan az egész oprendszert újratelepítettem Gitta (a közös blogunk társszerzője) segítségével.

Itt kellene happy end-nek lennie. De nincsen, ugyanis a vírus új köntösben jött, látott, talán még nem győzött (olyan mint valami mexikói gonosz sorozathős, komolyan). És most azt játszuk, hogy a "Sajátgép"-en keresztül semmit nem érek el. Mondjuk én kicsit ravaszabb vagyok, és vargabetűvel mindenhová be tudok jutni, de azért ennek mégsem így kellene működnie. Meg mi van, ha közben egyszercsak gondol egyet a gép és összeomlik? Úgyhogy, megoldás kerestetik. Például egy repülőjegy a brazil esőerdőkbe.

Közben azért főzök is, fotózok is, csak másik gépről nehezebb összehozni a posztolást. A fotókról azért fog lemaradni a (c) starfokker felirat, mert az itteni fotosopp betűkészletét nem képezi. Majd fixolom a problémát, amint nem beteg a gép.

Paradicsomszósszal sült szalonnás gomba

2 doboz konzervparadicsom
25 gombafej, megmosva
8-9 szelet angolszalonna
3 fej fokhagyma
150 ml fehérbor
pár csepp borecet
frissen őrölt feketebors
125 ml húsleves
kakukkfű, bazsalikom
finomra reszelt parmezán
olívaolaj
só

Az olívaolajon megfuttatjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Hozzáöntjük a paradicsomkonzerveket, közepes tűzön felforraljuk. Hozzáadjuk a fehérbort, a húslevest, kis lángon kábé 15 percig főzzük, közben néhányszor megkeverjük. Ezután borsozzuk, sózzuk, majd addig főzzük, míg a paradicsomot könnyen szét lehet nyomkodni, és kezdi elfőni a levét. Ekkor hozzáadjuk a kakukkfüvet, a pár csepp vörösborecetet és nagyobb lángon óvatosan (gyakori keverés mellett) elfőzzük a levét. Sűrű paradicsomszószt kell kapnunk, melyet a végén csíkokra szelt bazsalikomlevelekkel ízesítünk.

Egy tűzállő edénybe beleöntjük a paradicsomszószt, a gombákat betekerjük a vékonyra metélt angolszalonnával és a szósz tetejére helyezzük őket. Megszórjuk a sajttal, majd meglocsolgatjuk olívaolajjal. 230 fokos, előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük. Bagettal, vagy friss fehér kenyérrel tálaljuk.

Az eredeti ötlet Jamie Oliver: Jamie vacsorái könyvében található.

borban főtt kakas

Múlt héten beköszöntött a tél.

Persze a biológus bandát jóhogy múlt héten vitték terepgyakorlatra, amikor is zuhogott az eső, többek közt. Starf úgy kezdte, hogy reggel fél 8-ra átázott a vízálló (!) esőkabátja, aztán fokozatosan a többi réteg is. Külön öröm volt abban a mecseki, északi kitettségű, főleg gyertyános-tölgyesben, ahol egyébként a hőmérséklet alig haladta meg a hat fokot, szóval milyen klassz volt elázni, szétfagyni, vacogni, de azért teljesítjük a terepgyakot. És amikor már kezdtünk hozzászokni a vízhez, gondolván, rosszabb nem lehet; megjöttek a széllökések és a fák lombjain félúton megpihenő kövér esőcseppek az arcunkba vetették magukat. Igen mulatságos élmény, közben pedig szétázott papírra írjad az adatokat, stb., stb.

És nem fáztam meg, ez a csoda része. Jójó, volt egy kis orrfújás, meg torokkaparászás, de hála a forraltbornak, forrófürdőnek, mentateakúrának, hipphopp elmúlt. És akkor végre hazamentem. Úgyhogy Öcskös megkapta a születésnapi tortáját (csokis alappal, epres vaníliakrémmel és tejszínhabbal, pirított dióval a tetején), én pedig kaptam egy konyhakész fiatal kakast az udvarból, úgyhogy ez lett belőle, már ami a mellén kívüli testtájait illeti.

Coq au vin crouton-nal

A 22 gr vajat egy nagy fenekű lábosban felforrósítom, majd a kakas alsócombját, felsőcombját, szárnyát, nyakát és a hátát bedörzsölöm sóval, frissen tört borssal. Ezután a vajban addig forgatom, míg minden oldala szép barna nem lesz. Néha-néha nem árt felkapargatni a lesült pörköket. Ezután hozzáadok 2 fej vöröshagymát, 20 darab, megtisztított gombát, 100 gr csíkokra vágott szalonnát, és pár percig így kevergetem, óvatosan. Hozzádobok két gerezd fokhagymát is, ha úgy szeressük, akkor szétnyomva (ugye a másik lehetőség, hogy egészben hagyjuk).

Hozzáöntöm a 250 ml száraz vörösbort, az egy jókora evőkanál paradicsompürét, és az egy evőkanál kristálycukrot. Ha felforrt, hozzáöntöm az 500 ml húslevest is és a kakukkfűből, petrezselyemből és babérlevélből álló bouquet garni-t is. Nagyobb lángon felforralom, majd takarékra veszem a lángot (lehet kisebb rózsára is tenni). 50 percig lefedve főzöm, közben hozzádobálok két, hasábokra vágott sárgarépát is (attól függően, mennyire szeretnénk, hogy puha/félkemény legyen), majd ha másfél evőkanál liszttel kellően besűrítettem és kicsit még gyöngyöztettem, leellenőrzöm, hogy megpuhult-e a hús.

A húst egy tálalóba szedem a zöldségekkel együtt, a maradék szaftot pedig turmixgépben 22 gr vajjal homogenizálom. Megszórom apróra vágott petrezselyemmel, és aranysárgára pirított crouton-okkal tálalom.

A coq au vin-ről itt bűvösszakácsosan és itt angolul.

beállok a sorba

Ezzel a recepttel már tavaly óta szemeztem, amióta megvettem Londonban a Szakácsok könyvét. Viszont milyen jól tettem, főleg hogy 6, azaz hat (!) fontért jutottam hozzá:) Most, hogy már mindenki elkészítette és már felesleges felraknom a blogra, lehet kapni jó érett paradicsomot, én is megcsinálom, mert nagyon tetszik. Főleg, amióta megbarátkoztam a halszósszal , semmi akadálya, hogy akármilyen receptbe löttyintsem bátran. A cím némi gondot okozott, ugyanis úgy fordították magyarra, hogy paradicsomos chililekvár. Namármost mindenki láthatja a mennyiségekből, hogy ez nem is chililekvár, hanem paradicsomlekvár, igaz? Az eredeti neve tomato chili jam egyébként. A recepten persze variáltam, mert a 300 gr cukrot túl soknak találtam, továbbá kevesebb chilit és kicsit több paradicsomot használtam.

Chilis paradicsomlekvár

kb 650 gr érett paradicsom
1 jókora darab (két hüvelykujjnyi) gyömbér, lereszelve
4 gerezd fokhagyma, fokhagymapréselve
2 ek halszósz
3 piros chilipaprika, vékonyra szelve, magostul
140 gr cukor

A paradicsom felét turmixoljuk a gyömbérrel és a halszósszal. Kis lángon feltesszük főni a paradicsom másik felével, amit apróra vágunk. Hozzáadjuk a fokhagymát, a chilit és a cukrot (és azt a 100 ml vörösborecetet, amit én persze kifelejtettem a receptből, de így is nagyon jó lett; az eredeti hozzávalók mennyiségét ld. a könyvben). Lassú tűzön kezdjük forralni, a képződő habot leszedjük a tetejéről. Időnként megkevergetjük, hogy ne ragadjon le, illetve hogy a leragadt lekvárt felkapargassuk:) Egy idő után elfővi a levét, sűrűsödik, fényesedik, és akkor lesz jó, amikor már elég sűrű. Ez nálam kb. egy órát vett igénybe. Nagyon finom lett, főleg a végén, mert a köztes kóstolgatás során vett minták nem voltak túl bizalomgerjesztők. Én pirított zsemlére kentem és megkoronáztam egy-egy tükörtojással (az ötletet a Szakácsok könyve adta ofkorz).

A Szakácsok könyvéből.

És Starfi most hazamegy a anyukájához és az öcsköséhez, mert utóbbinak születésnapja lesz.

cékla, első adag

Még Norvégiában lőttem a következő receptet. Az újság különböző zöldségeket vett célpontba és három fogást készített mindegyik alapanyagból. Volt egy céklás, egy kiwis és egy csicsókás kiadás is, ennek megfelelően ezek a receptek valamikor majd várhatóak a közeljövőben. A legizgalmasabb szerintem a csicsókás recept-adag lesz, de egyelőre még várni kell a szezonjára. Céklát viszont már lehet kapni, frisset, olcsón. Nézzük kicsit, mi is az a cékla, kicsit közelebbről. Ha valaki nem ismerné:)

A cékla (Beta vulgaris, esetleg subsp. vulgaris) a libatopfélék családjába tartozik. Elsősorban gumóját fogyasztjuk, azonban vannak, akik a zsenge leveleit is megeszik. A céklát a főniciaiak, sumérek, babilóniaiak termesztették, tőlük került az ókori Rómába, ahonnan egész Európában elterjedt.

A rómaiak a céklalevet afrodiziákumnak tartották (nyilván a színe miatt), Nagy Károly pedig erről a növényről is elrendelte, hogy a királyi kertek mindegyikében kell ültetni (ugyanígy rendeltetett például a kövirózsával is, csak éppen az a villámoktól volt köteles megvédeni azokat a házakat, amelynek a tetejére ültették). A cékla gumója bőven tartalmaz aszkorbinsavat (C-vitamin) és fólsavat, a levele pedig retinolban gazdag (A-vitamin).

A vitaminokon felül egy sor klassz dolog szerepel a hatóanyagai közt. A legfontosabb talán a betamin, melynek immunrendszer-erősítő hatása és tumorellenes aktivitása van, ezenfelül sok vasat tartalmaz, így vérképző hatása is van. Hippokrátész például a cékla leveleit sebkötözésre használta (és milyen jól tette, ugyanis szabadgyökfogó és sejtanyagcserét helyreállító hatásról is beszámoltak a cékla leveléből és gumójából kinyert lé esetében).

Burger céklából és sertésből, céklaraitával és salátával

1 cékla, meghámozva, lereszelve
600 gr darált sertéshús
1 tojás
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
4 hamburgerzsemle
lila színű saláta:) pl Lollo rosso, v radicchio, mángoldlevelek, stb.
egy-két ek. növényi csíra

a raitához:

2 dl crème fraîche, házilag (ld. Ízbolygónál)
2 cékla, meghámozva, lereszelve
1 finomra reszelt fokhagyma
fél vörös chili, apróra vágva
pár lilahagyma-szelet

A darálthúst összekeverjük a reszelt céklával, a tojással, sózzuk, borsozzuk és kábé 4 nagyobb húspogácsát formálunk belőle. Ezt legegyszerűbb egy műanyag vágódeszkán, vagy tiszta konyhapulton. Ügyeljünk rá, hogy ne legyenek túl vastag, mert a sütés közben meg fognak kicsit dagadni, azaz a közepe nyers maradhat (marha esetében nem is bánnám :D ).

Olívaolajjal megkenjük mindegyik burger tetejét, majd felforrósított serpenyőben úgy rakunk 2 fasírtot, hogy az olajos fele legyen alul. Két percig magas lángon sütjük, közben megkenjük a felfelé néző oldalát is, majd megfordítjuk és két percig sütjük azt az oldalát is. Ekkor takarékra vesszük a lángot, és mindegyik oldalát körülbelül 7-7 perc alatt megsütjük (többször is átfordíthatjuk közben). Amíg a másik kettőt sütjük, kb. 50 fokra felmelegített sütőben tudjuk melegen tartani a már kész húspogácsákat.

A céklaraitához a reszelt céklát összekeverjük a crème fraîche-sel, a lereszelt fokhagymával, a chilivel. A hamburgerzsemlét megpirítjuk, ráhelyezünk pár levél jól megmosott salátalevelet (ez fontos, különben sercegni fog a homok a fogunk alatt...), a burgert és egy-két ek. céklaraitát. Ráadásként pár vékonyra vágott lilahagymaszeletet nyomunk a raitába, mint valami bóbitát.

Az okosságok a wikipediáról, a Natúrkonyha c. könyvből, és Szabó László Gy. Gyógynövény-ismereti Tájékoztatója c. tankönyvéből valók.

Egyébként ez volt a századik bejegyzésem.

kreatív lettem

...vagy mi a szösz. Persze már nem most, dehát mikor is tartottam én be pontosan mindenféle határidőhöz tartandó eseményt?:)

A kreatív blogger díjakat Minimálnától, Vkorsitól, Pankától és Cookingstartól kaptam meg. Nagyon kedves Tőletek, köszönöm szépen:)

A játék szabályait nyilván már minden gasztroblogger/bloggerina (is) kívülről fújja, de ha valaki elfelejtette volna, akkor íme:
-kiteszem a logót a blogomba
-belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
-megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
-üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

A logó már kinn is van, a donorokat belinkeltem, már csak az utolsó kettő feladat várat magára.

1. Cookingstar - mert sok ihletet kapok tőle és rengeteget lehet tanulni az írásaiból, ráadásul még szórakoztat is, mert ugye mintha a Bátyámat olvasnám:)

2. Ági főz - Minimál képek, klassz receptek, nem is kell több.

3. Pranté - Gyönyörű képeket készít, klasszul főz, de hát mi másért is kapná a logót?:)

4. Kísérleti konyha - Beatbull munkásságához szerintem semmit nem kell hozzáfűzni.

5. Orient Express - Mert az ázsiai konyha a kedvencem, és ők ezt csinálják (Mamma és Kicsivú) és milyen jól csinálják.

Na, most már csak szólok Nekik és akkor készen is vagyok. Még egyszer köszönöm a logót mindenkinek:)

csütörtök esti szenyó

Tegnap este sült csirkét sütöttem Szakácsok könyve-módra, és mondanom sem kell, hogy a technika tökéletes, mint minden eddig kipróbált recept a könyvből. Majd legközelebb lesz erről is egy poszt, csak most túl éhesek voltunk a fotózáshoz/precíz szeleteléshez, úgyhogy csak egy gyors tepsis mártást kapott a madár meg egy kis pirított krumplit. Mára össz-vissz egy comb maradt, így abból készítettem szendvicset.

Csirkehúsos-sárgarépás szendvics tortillában

2 személyre

2 tortillalap
pár ek. guacamole-szósz
2 közepes sárgarépa megházmova, lereszelve
maréknyi szárított áfonya
2-2 szelet füstölt sajt (vagy füstöletlen)
1 csirkecomb (felső és alsó együtt)

A csirkecomb húsát falatnyi darabokra tépkedjük. A tortillalapokat kiterítjük (előtte meg is melegíthetjük, de akkor gyorsnak kell lenni, mert ha kihűl, törékeny lesz), és az egyik felüket megkenjük guacamole-mártással (vagy kis dijoni mustárral, majonézzel, vagy akármilyen szósszal). Rászórjuk a sárgarépát, a húsfalatokat, az áfonyát és a kisebb csíkokra vágott sajtot. A szélső végeket behajtjuk, szorosan feltekerjük, kicsit lenyomkodjuk. Középen kettévágva tálaljuk. Hozzá kínálhatunk chiliszószt, plussz guacamolét és tejfölt is.

A szeptemberi Tv Paprika Magazinból.

padlizsános vega starfi

Asszem padlizsánfüggőségem van.

Fűszeres padlizsán tofuval


2 nagyobb padlizsán
250 gr tofu
2-4 vörös chilipaprika
4 gerezd fokhagyma
jókora adag friss gyömbér
1 vöröshagyma
3 ek. pálmacukor (vagy puha barnacukor)
2 ek. frissen facsart lime-lé
2 ek. halszósz
1 ek. olaj
jókora adag apróra vágott bazsalikom

Egy serpenyőt olaj nélkül felhevítek, majd a padlizsánt szenesedésig sütöm benne, mindegyik oldalát. Félreteszem, hagyom kihűlni, majd átlósan 2 cm vastag szeleteket vágok belőle (és kisebbre is vágdosom). A tofut leszűröm és kockákra vagy tégla alakúra vágom.

Egy turmixban összekeverem a chilit, a fokhagymát, a gyömbérgyökeret, a hagymát, a cukrot, a lime-levet és a halszószt.

Az olajat felhevítem egy serpenyőben, az összeturmixolt kutyulékot 1 percig, kevergetve sütöm benne. Hozzáadom a padlizsándarabokat és puhulásig kevergetem. Ezután hozzáteszem a tofut is, nagy lángon kicsit összesütöm a zöldséggel, majd beledobálom a bazsalikomot is.

Tálaláskor megszórom friss chilivel és plussz bazsalikommal is és plussz lime-levet is lehet rá csöpögtetni.

MEGJEGYZÉS: A sült padlizsándarabokat nagyon nehéz pálcikával enni.

A "The Essential Asian Cookbook"-ból.