tejbegríz

májpástétom formában

2012-01-09T19:02:00.001+01:00

mindig is ámulkodva tekintettem a baconbe faintosan bebugyolált, fűszeres májpástétomokra. vágytam is sütőformára (terrine), nézegettem különböző üzletekben, volt fehér, volt kék, piros meg egyéb színben, kerámiából, gránitból, mázas meg nem mázas kivitelben, matt és fényes felszínű, szóval lehet válogatni. aztán amikor szembetalálkoztam egy river cottage recepttel még decemberben, jött az ihlet, kicsit variáltam, de pástétomforma nem volt, elkészült hát kenyérformában. és mondhatom, nem kell ide terrine-es edény. a következő recept titka, hogy a májat apróra kell vágni, nem pedig darálni, valamint, hogy az elkészült pástétomot legalább egy éjszakán át préselni kell, hogy szépen egyben maradjon. az eredeti recept frissen lőtt szarvas májáról szól, hát, szóljon, aki be tud olyat szerezni.

fűszeres sertésmájpástétom

400 g friss sertésmáj
400 g darált sertéslapocka
2-3 nagy fej vöröshagyma
kevés libazsír/kacsazsír
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
kis csokor zsálya
bőséges friss kakukkfű
nagy csipet szerecsendió
70-80 g zsemlemorzsa
löttyintésnyi portói
kb 200 g bacon a forma kibéleléséhez
só
a májat apróra vágjuk. kicsit sokáig tart, de megéri. a hagymát apróra vágjuk, zsíron lassú tűzön megpároljuk. a májat összekeverjük a darált hússal, belevegyítjük a hagymát. összevágjuk a fokhagymát, a megmosott zsályát és kakukkfüvet, azt is hozzáadjuk. sózzuk, borsozzuk, mehet hozzá a szerecsendió is. összekeverjük, a portóis üveget magunk is meghúzzuk és a pástétomhoz is töltünk egy keveset. beleszórjuk a zsemlemorzsát, jól összegyúrjuk.

egy szögletes kenyérsütőformát vagy terrine-t kibélelünk szépen baconszeletekkel úgy, hogy a szalonnák kissé fedjék egymást. a szép piros részük legyen kifelé-lefelé, így kiborításkor úgy fog kinézni, mint a képen.175 fokos sütőben, vízfürdőben másfél óráig sütjük. ha kész, a kiolvadt zsírt óvatosan leöntjük, majd a pástétomot hűvös helyen (erkély, spájz, ablakpárkány) préseljük. én ezt a következőképpen oldottam meg: akkora kartonpapírdarabot kivágtam, ami éppen ráfekszik a még kiborítatlan pástétomra. ezt több réteg fóliába becsomagoltam. a kissé kihűlt pástétomra helyeztem, majd azonos méretű, lapos konzerveket (például halkonzerv) tettem rá, nehezéknek pedig súlyzókat.

minimum egy éjszakát kell préselni, de ha egy napot áll, az még jobb. hűtőben napokig eláll, de valószínűleg ilyen veszély nem fenyegeti a kész pástétomot.

libamáj, libatepertő

2011-11-16T10:55:00.005+01:00

a házilag kisütött tepertőnél és libamájnál nem is kell finomabb. ropogós héjú kenyérrel és nagy szemű sóval fenséges vacsora. a libamájjal eddig úgy voltam, hogy nemigen mertem nekiállni, mondván, ha nem sikerül, maximum a kutya megeszi; nem egy pár száz forintos alapanyagról van szó. tavaly készítettem először, karácsony egyik reggelére ettük. akkor a chili és vanília szakácskönyben található recept alapján készült. igazából nagyon jó lett, de anyu ragaszkodott hozzá, hogy tovább süssem, mint ahogy a recept mondja. ez a verzió azonban sokkal egyszerűbb, kezdő libamájsütők is bátran nekiállhatnak: nem kell attól parázni, hogy átfordítás közben széttörik a máj vagy hogy nyers marad-e belül. én is bátrabb vagyok, csak bírja a pénztárcám is.

libatepertő és libamáj

800 g libaháj
100 ml víz
500 g hízott libamáj (vagy kacsamáj)
5 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
só
esetleg pirospaprika

a hájat az esetlegesen nem odaillő részektől megtisztítjuk, majd 3x3 centis darabokra vágjuk. egy edénybe tesszük, aláöntjük a vizet és kicsit magasabb lángra tesszük. ha felforrt, a háj már olvadni fog, ekkor takarékra állítjuk és lassan főzzük. ha elfőtte a vizet, sisteregni kezd, ekkor óvatosan kell keverni, mert fröcsöghet. érdemes egy nagy fedőt magunk elé tartani és úgy, lassan megkeverni. amikor már szép piros a tepertő, akkor van kész. vigyázni kell, mert könnyen megéghet és kesernyés íze lesz. a tepertőt egy itatóspapírral kibélelt tálkába szedjük.

közben a libamájat bedörzsöljük sóval és borssal és egy csatos befőttesüvegbe tesszük. a fedelét lezárjuk. a befőttesüveget egy nagy fazékba állítjuk és feleresztjük vízzel, hogy a tetejét ne érje a víz. felrakjuk a tűzre, forrástól számítva addig gőzöljük a májat, ahány dekás volt. ha lejárt az idő, a befőttesüveget kivesszük a vízből, kinyitjuk. ha már langyosra hűlt a tartalma, egy porcelánedénybe csúsztatjuk, a szaftját félretesszük. a zsírt újra felmelegítjük, ha időközben lehűlt volna. a fokhagymákat félig pirosra sütjük benne, a libamáj mellé dobjuk őket, a libamájat megszórjuk kevés pirospaprikával. rászűrjük a zsírt, ezáltal kissé megsül a felszíne, kérge keletkezik. hagyjuk kihűlni.

f. nagy angéla receptje, az ehavi magyar konyhából

lasagne

2011-11-13T19:15:00.003+01:00

kaptam egy tésztagépet. a tésztagyúrásnak pont a legnehezebb részét segíti, úgyhogy gyakorlatilag pikk-pakk összedobható a házi készítésű gyúrt tészta. a lasagne-ra a pikk-pakk már annyira nem igaz, lassan kell főzni a húsos ragut, aztán szórakozni a tésztalapokkal meg besamelt is gyártani, hogy is mondjam, cseppet macerás. de megéri. az egyik legklasszabb sütőben elkészülő tésztás étel, igazi őszi sötét estékre ideális (némi alkohollal leöblítve mondjuk). nem szeretem a paradicsommal túlpancsolt változatokat, úgyhogy ebben a verzióban a paradicsom diszkrét fűszer marad. nálunk két tésztaréteg közé vagy húsragu vagy besamelmártás kerül, de vannak olyan iskolák, melyek ezeket kombinálják. abban azért meg lehet egyezni, hogy így is, úgy is remek.

lasagne

a tésztához:

300 g finomliszt
4 tojás
fél tk só

a raguhoz:

1 nagy fej vöröshagyma
1 sárgarépa
4-5 szelet húsos, füstölt szalonna
500 g darált marhahús (vagy 300 g marha, 200 g sertés)
1 babérlevél
1 kis ágacska rozmaring
pár zsályalevél
3-4 ágacska kakukkfű
fél csokor petrezselyem
1-2 ek olívaolaj
100 ml száraz fehérbor
100-200 ml tej
4 ek paradicsompüré
kis csipet fahéj és ánizs (tényleg csak egy kis csipet!)
frissen őrölt feketebors
só

a besamelhez:

70 g vaj
3 púpozott ek liszt
600 ml tej
szerecsendió
só

továbbá:

kb 100 g reszelt parmezán / grana padano

a tésztához valókat összekeverjük, pár percig gyúrjuk, amíg sima nem lesz a felszíne. fóliával takarjuk és fél óráig pihentetjük.

a szalonnát kis csíkokra vágjuk, nagy serpenyőben kiolvasztjuk a zsírját, rádobjuk az apróra vágott hagymát, megdinszteljük. sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a sárgarépát (vagy apró kockákra is lehet vágni, ha valakinek tengernyi ideje van), beletesszük a fűszernövényeket a petrezselyem kivételével. hozzáadjuk a darált húst (amit villával szétpisztergáltunk), addig pirítjuk, amíg színét veszti. ezután felöntjük a fehérborral, elforraljuk. hozzáadjuk a tejet, lassú tűzön fedő alatt pároljuk. ha a hús már jó puha, levesszük a fedőt, takarékon elfőzzük a levét, hozzátesszük a paradicsompürét. kicsit még ezután is főzzük, gyakran kevergetve, majd mehet bele a petrezselyem is. végül a rozmaringot, a babérlevelet, a zsályaleveleket kivesszük. a ragut félretesszük.

a besamelhez a tejet feltesszük forrni, a vajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet és folyamatos keverés mellett apránként hozzáöntjük a felforralt tejet. sózzuk és szerecsendióval fűszerezzük, pár percig főzzük, hogy ne legyen lisztíze. fóliával befedjük, hogy ne bőrösödjön.

a tésztát kinyújtjuk és kockákra vágjuk (akár kézzel, akár tésztagéppel), majd sós, forrásban lévő vízben kifőzzük (egyszerre ne túl sokat tegyünk bele, 2-3 részletben főzzük).

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. egy olívaolajjal kikent tepsibe a tésztalapokat berakosgatjuk úgy, hogy pár centire fedjék egymást. erre húsos ragut terítsünk szét, majd újra tésztákat, arra besamelt, majd megint tésztát, megint darálthúst, megint tésztát. erre jön a végső besamelréteg, amire reszelt sajtot szórunk. 30-35 perc alatt pirosra sül.

sült kacsa narancsmártással

2011-11-07T21:29:00.003+01:00

múlt héten ácciós volt a pecsenyekacsa a metro-ban, úgyhogy bevásároltam. úgysem sütöttem még egészben kacsát. egy két és fél kilós kis példány jött haza velem, mondjuk ebből le kellett vonni a belsejében eldugott nyakat, zúzát, szívet, májat. ez utóbbiak még a fagyasztóban várják a beteljesülést, mondjuk egy jövőbeli húslevesben. szóval, sült kacsa. gondolkodtam, hogyan is készítsem, elővettem a szakácsok könyvét, néztem kínai recepteket, aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy frankó julia child szakácskönyvem, telis-tele klasszikus receptekkel. van itt sült kacsa cseresznyével, sült kacsa barackkal, de mivel egyiknek sem most van igazána a szezonja, ezért választottam inkább a sült kacsa narancsmártással nevűt. hangzatos? igen. finom? az nem kifejezés. a narancsmártás valami olyan mennyei dologgá fő a végére, hogy nem lehet abbahagyni a tunkolást. esküszöm.

sült kacsa narancsmártással

1 egész kacsa, 2 kg körül
1 vöröshagyma
1 sárgarépa
1 szál rozmaring
bors
só

továbbá:

4 kemény narancs
3 ek kristálycukor
50 ml fehér borecet
2 ek sötét balzsamecet
400 ml erős húsleves (ne kockából!)
2 ek étkezési keményítő, csomómentesre keverve 3 ek vízzel
2 ek cointreau
100 ml portói
kevés hideg vaj

a kacsa belsejét bedörzsöljük sóval, borssal, a hasüregébe beletesszük a szeletelt vöröshagyma felét és a rozmaringot és a tepsibe fektetjük úgy, hogy a melle felfelé nézzen. a többi hagymát mellészórjuk a feldarabolt répával együtt. a comboknál, a mellénél, a püspökfalat körül megszurkáljuk. 220 fokon 20 percig sütjük, majd csökkentjük a hőfokot 180 fokra, a kacsát pedig megfordítjuk. ezután tovább sütjük, egy óra-egy óra húsz perc magasságáig. közben néha meglocsolhatjuk, a túl sok zsiradékot érdemes lekanalazni a tepsiből, a végefelé pedig besózzuk (ekkor már újra a melle nézzen felfelé). ha kész, a tepsiből kiszedjük (a zöldségeket is, egy külön tálkába) és egy tányérra tesszük, a félig nyitott sütőben hagyjuk.

közben a narancsok héját egy zöldséghámozóval lehántjuk. érdemes olyan hámozót választani, ami csak a narancssárga részt szedi le, tehát jó vékonyan. ezután a narancshéjat julienne-re vágjuk és kb 1 liter vízben negyed órát főzzük. utána papírtörlőre szedjük őket, hagyjuk lecsöpögni. a cukrot megkaramellizáljuk, hozzáöntjük az eceteket. pár perc alatt sűrű, mély színű szirup lesz belőle, hozzáöntjük a húslevest és egy percig főzzük. belekeverjük a narancshéjat és a keményítős-vizes keveréket is hozzáöntjük. 3-4 perc alatt szépen összesűrűsödik, majd félretesszük. a narancsokat egy kivételével meghámozzuk és kifilézzük, félrerakjuk.

amikor a kacsa már a félig nyitott sütőben pihen, a tepsiből lekanalazzuk a zsír nagy részét, hogy csak a szaft maradjon. a lesült részeket felkaparjuk, a szaftot egy edénybe öntjük.hozzáöntjük a portóit és a félretett narancs kifacsart levét és addig forraljuk, amíg 3-4 evőkanálnyi mennyiség marad csak belőle. utána hozzászűrjük a narancsos mártáshoz, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a cointreau-t (ha van) és hozzáadjuk a hideg vajat. elkeverjük.

a levágott combokat, a lefejtett bőrös kacsamellet a narancsokkal körülrakva, a szósszal lelocsolva tálaljuk. két személyre főtt burgonyával, esetleg párolt vöröskáposztával bőséges vacsora.

faeper, vanília, piskóta és portóizselé

2011-06-28T21:58:00.005+02:00

a faeper egy nagy kedvenc. sajnos nagyon rövid a szezonja, úgyhogy nem lehet sokáig élvezni, de azért érdemes. más-más ízű a fekete és a fehér faj, a fehér számomrra elég gejl, a feketében viszont van némi savasság, ami az erősen édes ízt kicsit ellensúlyozza. otthon van két fa is, a nagyobbik a fehér, a kisebbik fekete. sajnos idén a feketén lefagytak a virágok, úgyhogy arról nem eszünk, a fehér viszont annyira édes, hogy inkább pálinkát főzünk belőle. a következő recept mondjuk nem pálinkás, inkább feketeepres.

faeper vaníliakrémmel, portóizselével és piskótával

500 g faeper
meggylikőr

a portóizseléhez:

200 ml portói
50 ml víz
esetleg 1-2 ek cukor
1 tk agar-agar

a piskótához:

4 tojás
4 ek cukor
4 púpozott ek liszt

a vaníliakrémhez:

500 ml tej
1 vaníliarúd
5 tojássárgája
170 g kristálycukor
70 g liszt

a piskótához a sütőt maximumra tekerjük. a tojásokat szétválasztjuk a fehérjét visszatesszük a hűtőbe. a sárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, ez kb. 2-3 perc, elektromos habverővel azért könnyebben megy. a tojásfehérjét egy nagy tálban kemény habbá verjük, rászitáljuk a lisztet és rácsurgatjuk a tojásos-cukros keveréket. egy hablapáttal óvatosan összeforgatjuk, addig, amíg egynemű massza nem lesz. szép habos marad. egy sütőlemezre papírt fektetünk, a masszát ráöntjük, elegyengetjük. a sütőt levesszük 170 fokra és 20 percig sütjük. a sütő ajtaját nem szabad kinyitni! ha a 20 perc letelt és szép sárgás a piskóta, az ajtót résnyire nyitjuk, a sütűt lekapcsoljuk és 10 percig még bennhagyjuk. utána kivesszük, a papírról leoperáljuk.

a vaníliakrémhez (crème pâtissière) a tejet felforraljuk a vaníliarúd kikapart magjaival és a rúddal. kis lángon szépen elrotyogtatjuk. a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral szintén fehéredésig keverjük. hozzáforgatjuk a lisztet is. ezt kissé nehezebb már keverni. vékony sugárban hozzáöntjük a vaníliás tejet, a vaníliarudat közben kivettük. a keveréket visszatesszük a tűzre, közepes lángon, folytonos keverés mellett felmelegítjük. először csomós lesz, majd mint egy darabos rántotta, de utána szépen kisimul. ha felforrt, 1-2 percig még keverjük és főzzük (közben kevés tejet lehet hozzáadni), hogy a liszt megfőjön. ezután levesszük a tűzről, folpack-ot simítunk a krémre, hogy ne bőrösödjön. hagyjuk kihűlni.

a portóizseléhez a portóit és a vizet összekeverjük, belekeverjük a cukrot, felmelegítjük. ha felforrt, belekeverjük az agar-agart, egy percig keverjük. utána hűtőbe tesszük, hogy kicsit dermedjen.

a desszert összeállításához egy nagy tálat veszünk elő. a piskótát felcsíkozzuk és feldaraboljuk, a felével kibéleljük a tálat. meglocsoljuk a meggylikőrrel. rákanalazzuk a vaníliakrém felét, rászórjuk a faeper nagy részét. ráöntjük a zselét, erre újra piskóta jön, erre pedig újra vaníliakrém. a maradék faeperrel díszítjük.

másik faepres édesség a blogon: túrós sütemény cseresznyével és faeperrel

az zölddió felhasználásárul

2011-06-17T22:25:00.008+02:00

ugye mindenki ismer már és mondanom sem kell, hogy már jó pár éve tervezem a zölddió konyhai felhasználását. először befőttként ettem – édes, sok-sok ízű befőttként, amikor is ihletet kaptam: ilyet nekem is kell csinálnom. aztán pont receptek között kutattam, amikor ráleltem egy diólikőr-receptre is, illetve egy zölddió-savanyúság (!) receptre. még szerencse, hogy jó sok diót szedtem (kb 3 kilót). a zölddiót májusban el lehet kezdeni, amikor még apró, legkésőbb azonban június közepéig szedhető, mert utána már kialakul a csonthéj és nem lehet megenni. még van egy kis idő gyorsan szedni (ezen a hétvégén), aztán úgyis jó sokáig tart elkészíteni a finom csemegéket, de sok meló mondjuk nincs velük. a félbevágást/szurkodást érdemes gumikesztyűben végezni, mert igencsak színez a dió leve.

zölddióbefőtt

1000 g zölddió
minden kiló dióra 1000 g cukor
diónként 1-2 szegfűszeg
1-2 ek rumaroma vagy helyette rum
1-2 citromkarika

a diót több helyen megszurkodjuk, majd vízbe tesszük. 10 napig áztatjuk, hogy a kesernyéssége-fanyarsága elmúljon. a vizet minden nap cserélni kell. ha lejárt az idő, a diókat lemossuk és feltesszük annyi vízbe főni, hogy ellepje a diókat. szép lassan félpuhára főzzük. ezután lemérjük a diókat és minden kiló dióra egy kiló cukrot számítunk. kevés vízzel a cukorból szirupot főzünk, hozzáadjuk a citromhéjat és a levet, illetve a rumaromát. a félpuha diókat szegfűszeggel megtűzdeljük, a szirupban addig főzzük, míg a szirup be nem sűrűsödik kicsit. a kész diókat kifőzött üvegekbe szedjük és felöntjük a cukorsziruppal. szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

zölddió savanyúság

600 g zölddió
só
50 g barnacukor
borecet
1 ujjnyi darabka friss gyömbér
1 tk szecsuáni bors
1 tk szegfűbors
kevés borókabogyó
1 csillagánizs

a diókat megmossuk, megszurkáljuk. egy vödörbe tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje azokat. beleszórunk annyi sót, hogy elég sós ízű legyen a lé. egy hétig ebben a sós lében áztatjuk a diókat, majd leszűrjük, lemossuk, újra felöntjük vízzel és újra sót teszünk bele. még 1 hétig áztatjuk. utána leszűrjük, lemossuk őket, egy tálcára terítjük (egy rétegben!) és pár nap alatt megszárítjuk őket, ezalatt szépen befeketednek majd. ezután az ecetet felmelegítjük a cukorral, a fűszerekkel, beletesszük a diókat és negyed óráig (forrástól számítva) lassan főzzük. utána már csak befőttesüvegekbe kell adagolni a diókat és felönteni a fűszeres ecettel. száraz dunsztban hagyjuk őket kihűlni, utána mehetnek a kamrapolcra. elvileg frankón harmonizál különféle sajtokkal, sonkákkal. kiváncsi leszek!

diólikőr

300 g zölddió
1 vaníliarúd
szegfűszeg, ízlés szerint (én kb egy teáskanálnyit tettem bele)
600 ml tiszta alkohol (96%)
később: 500 g cukor, 1000 ml víz

a diókat megmossuk, esetleges szárdaraboktól megtisztítjuk, félbevágjuk. egy befőttesüvegbe, vagy valamilyen zárható üvegbe tesszük, felöntjük az alkohollal. a vaníliarudat felhasítjuk, a szegfűszeggel együtt az alkoholba dobjuk. ezután lezárjuk az üveget, hat hétig félretesszük, állni hagyjuk. időnként felkeverjük. ezután a cukrot a vízben felfőzzük, hozzáöntjük az alkoholos cucchoz, még egy hétig érleljük, többször összerázzuk. ezután finom szűrőn át a végleges üvegeibe töltjük, az egyikhez a vanília hozzá mehet, aztán ledugózzuk.

a befőtt és a savanyúság fotójáért majd később tessék visszanézni.

cseresznyés túrótorta

2011-06-02T12:56:00.004+02:00

mivel idén ilyen korán van a cseresznyeszezon, kénytelen vagyok megosztani a figyelmem eper és cseresznye közt. az igazat megvallva az epres sütikért nem vagyok oda, valahogy elvesztik azt a frissességet, amit nyersen képviselnek. az eperturmix viszont nagy-nagy kedvenc, csakúgy, mint a mentás eperbólé. a cseresznyéből sok minden nem szokott a szülői házban készülni, maximum gyümölcsszósz, de pedig az érett és lédús cseresznye a lehetőségek tárháza. igaz, nem annyira, mint a meggy, mert az karakteres és savanykás és remekül működik mindenféle édességben, de azért próbáljátok ki a következő receptet. a torta jó nagy lesz, érdemes elővenni a nagyobb sütőformát!

cseresznyés túrótorta

a tésztához:

200 g liszt
1 tk sütőpor
125 g cukor
100 g vaj
1 ek vaníliakivonat
2 tojás

a túrómasszához:

500 g túró
250 g mascarpone
100 g vaj
125 g cukor
2 ek vaníliakivonat
4 tojás

továbbá 600 g cseresznye

először a kevert tésztát készítjük el. az átszitált liszthez hozzákeverjük a sütőport. a tojást a cukorral fehéredésig keverjük, majd a puha vajat és a vaníliakivonatot is hozzáadjuk. apránként hozzákeverjük a liszt-sütőpor keveréket és jól eldolgozzuk. folyékony, de masszív tésztát kapunk. a tortaformát kivajazzuk. a cseresznyét megmossuk és kimagozzuk, majd félretesszük.

a sütőt előmelegítjük 180 fokra. a tésztát beleerősködjük a formába, vízbemártott evőkanállal elegyengetjük a felszínét, mert igencsak makacskodni fog. 20 percig sütjük, közben összekeverjük a túrótölteléket. a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral, a vajjal és a vaníliával jól kikeverjük. a túrót áttörjük, majd a tojásos masszába keverjük a mascarponéval együtt. a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a túrós cuccba forgatjuk.

a túrótölteléket összevegyítjük a cseresznyével, majd a tésztára kanalazzuk. a sütőt 170 fokra mérsékeljük és addig sütjük, amíg a túró közepe is megszilárdult egy kicsit (hűlés során majd még szilárdabb lesz). ez kb 1 órát vesz igénybe, ha nagyon pirulna, alufóliával betakarjuk vagy a hőfokot 160 fokra csökkentjük.

a formából még melegen megpróbáljuk kiügyeskedni, de csak ha kézmelegre hűlt, akkor szeleteljük.

további cseresznyézés a tejbegrízen:
cseresznyés-kókuszos zabpehelylepény
cseresznye-faeper túróslepény

rebarbara. alma. vanília. egy sütiben.

2011-05-25T13:37:00.004+02:00

krisztián, rebarbara. rebarbara, krisztián.

miután túlestünk a bemutatkozáson (ahol mindenki a saját nevére koncentrál), együtt hazajöttünk. megismerkedtünk és mondhatom, a rebarbara egy jó dolog! először almával párosítottam, meg azért került bele kevés eper is (a színét javítandó), de legközelebb, ha még hozzájutok, chutney-t és lekvárt is főzök belőle. az íze kellemesen savanykás, jól kiegészíti az epret, az almát, vaníliával pedig remek. ezért is született ez a vaníliakrémes süti, ami kissé időigényes, de nagy adag lesz belőle, úgyhogy bátran neki lehet állni. megéri.

rebarbarás-almás sütemény vaníliakrémmel

a tésztához:

400 g liszt
250 g vaj
125 g cukor
1 tk sütőpor
csipetnyi só
1 tojás

a töltelékhez:

1 ek házi zsemlemorzsa
800 g rebarbara
1000 g alma
4-5 ek cukor
kevés fahéj
víz
a kompótléhez később 2 zselatinlap

a vaníliakrémhez:

350 ml zsíros tej
1 vaníliarúd
3 tojássárgája
4 zselatinlap
3 púpozott ek cukor
200 ml tejszín

a tésztához valókat összegyúrjuk, ha nem akar összeállni, 1-2 evőkanál vizet is adunk hozzá. cipóvá formázzuk, alufóliába csomagoljuk és hűtőben 1 órát pihentetjük.

az almát meghámozzuk, kimagozzuk, darabokra vágjuk. a rebarbarát jól megmossuk, végeit levágjuk és feldaraboljuk. az almát és a rebarbarát egy edénybe tesszük, rászórjuk a cukrot, a fahéjat és kevés vizet adunk hozzá. lefedve, kis lángon kb 5 percig pároljuk (forrástól számítva). nem kell, hogy teljesen kész legyen. ezután leszűrjük, de a levét megtartjuk (színjavítás szempontjából én pár szem darabokra vágott epret is adtam az almához). a gyümölcsöt lecsöpögtetjük, a kompótlevet felforraljuk. a zselatinlapokat beáztatjuk, majd kinyomkodjuk és a besűrűsödött léhez adjuk.

a tésztát kinyújtjuk, egy kivajazott tepsibe tesszük. 225 fokon elősütjük, amíg már kicsit elkezd fehéredni a tészta és nem nyers kinézete van, ez kb 6-8 perc. a félig-meddig kihűlt gyümölcsöt rápakoljuk a tésztára, elsimítjuk rajta. a kissé meghűlt főzőlevet (amiben már feloldottuk a zselatint) a gyümölcsre csepegtjük; fontos, hogy az almás cucc mindenhol fedje a tésztát, különben a lé eláztatja azt. ha sok főzőlevünk maradt, nem kell mindet ráönteni: csak úgy érzéssel, mintegy fényt adva a gyümölcsöknek. a sütőt letekerjük 180 fokra és a tészta+gyümölcs kombót fél órán át sütjük.

közben elkészítjük a vaníliakrémet: a tejet a vanília kikapart magjaival és a rúddal együtt felforraljuk. a tojást szétválasztjuk, a sárgájákat a cukorral fehéredésig keverjük. ha felforrt a tej, a tojássárgájás keveréket szép lassan, folytonos keverés mellett hozzáöntjük. ezután folyamatosan keverjük, újraforráskor a tűzről azonnal levesszük (különben vaníliás rántottát kapunk). még egy darabig keverjük, hogy kicsit lehűljön, jeges vízbe is állíthatjuk. a zselatinlapokat beáztatjuk, kinyomkodjuk és a sodóhoz keverjük. a tejszín felverjük (nem kell keményre), majd a krémhez adjuk. a vaníliakrémet a süteményre öntjük és elsimítjuk.

hűtőben egy éjszakát dermedni hagyjuk, majd vizes késsel szeletekre vágjuk. eperrel, szamócával díszítjük és hidegen befaljuk.

hagymasaláta

2011-03-22T20:52:00.005+01:00

ha már megjött a tavasz és vele együtt a medvehagyma-szezon is, akkor igenis együnk medvehagymát. én szinte csak nyersen szeretem, főzve valahogy számomra nem az igazi, van egy édeskés-torokkaparós íze, amit nem nagyon kedvelek. nyersen azonban főnyeremény. a múltkor egy könnyed vacsorát készítettem, akkor még nem volt medvehagyma. most azonban ugyanehhez a langyos salátához csíkokra vágott medvehagymát is kevertem. könnyed, üde fehérborral és friss kenyérrel remek.

karamellizált lilahagymasaláta mozzarellával és medvehagymával

4 személyre

2 nagy fej lilahagyma
személyenként egy golyónyi mozzarella
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
nagy szemű só (pl fleur de sel)
nagy csokor medvehagyma
egy-két tk méz
pár ek balzsamecet
pár szem átöblített kapribogyó

a lilahagymát vékony szeletekre vágjuk, olívaolajon nem túl nagy lángon, sűrűn kevergetve üvegesre pároljuk. félúton egy-két csepp balzsamecetet és a mézet is hozzáadjuk. félretesszük. a mozzarellát szeletekre vágjuk, vagy, ha apró golyókat használunk (amiből egy csomagot szintén számolhatunk egy főre), akkor félbevágjuk. a medvehagymát alaposan megmossuk, felcsíkozzuk.

a hagymát összekeverjük a sajttal, a kapribogyóval és a medvehagymával, balzsamecetet és olívaolajat öntünk rá. sózzuk és borsozzuk. frissen a legjobb.

egyéb medvehagymás receptek a tejbegrízen:
medvehagymás-kéksajtos gnocchi
forró lencsesaláta medvehagymával és vinaigrette-tel
tapenade (ajókás olajbogyókrém) medvehagymával
medvehagymás tojássaláta
spenótos-juhtúrós quiche medvehagymával

birsalmás-mogyorós morzsatorta

2011-03-18T19:53:00.006+01:00

ígérem, ez lesz az utolsó tavaszi birsalmás recept (nyárra azért tartogatok még valamit). tudom, még mindig kicsit furcsán hangzik, birsalma márciusban – ennek analógiájára: csak jönne már az az idő, hogy egész télen érett epret lehessen kapni. kinek kéne akkor a tavasz, igaz?

még mindig volt a hűtőben pár birsalma, amit hosszú idő alatt szép vörösre főztem. úgy tűnik, 1-2 hétig simán eláll fedő alatt, a főzőlevében, de azért 4-5 naponként újra felforraltam, főleg, miután bele-belekortyoltam. morzsatortát terveztem még a maradék birsekből. a múltkori karamelles tarte tatin után maradtam a barnacukros vonalon, nagyon jól passzolt a birsalmákhoz. most mogyoró is került hozzá, ami igencsak jó ötletnek bizonyult, a kész édesség tésztájának kellemes pirított mogyoró aromája lett.

birsalmás-mogyorós crumble

8 kis formához

4 birsalma
citromlé, cukor
150 g liszt
100 g kicsit durvábbra őrölt mogyoró
60 g sötét barnacukor
2 ek kristálycukor
csipet fahéj
nagy csipet őrölt szerecsendió
nagy csipet só
90 g vaj
2-3 ek víz

a negyedelt birsalmákat alacsony lángon, héjatlanul és magháztalanul, a citromos-cukros vízben 2-3 óra alatt vörösre főzzük. minél tovább áll ezután a főzőlében, annál sötétebb-mélyebb árnyalatot vesz fel.

a lisztet a cukrokkal, a mogyoróval, a fűszerekkel és a sóval összekeverjük. hozzákockázzuk a vajat, kicsit átkeverjük, majd a vizet is hozzáadjuk. összegyúrjuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a birsalmákat vékonyan felszeleteljük, majd tűzálló szuffléformákba tesszük, 2-3 teáskanál főzőlével meglocsoljuk legközelebb nem szórakozok kis formákkal, egy nagy piteforma is pont jó lesz. a tésztából lapos korongokat gyártunk, majd a birsalmák tetejére tépkedjük. 30-40 perc alatt szépen megsül. melegen a legjobb, esetleg vaníliasodóval vagy vaníliafagylalttal.

fordított birsalmatorta

2011-03-11T20:16:00.011+01:00

a múltkor vásárolt négy kiló birsalmáról még mindig le tudok húzni több bőrt is. a gyümölcsök nagy részét (3 kg) citromos, cukros vízben kb 2-3 órán át főztem. kihűlés után, fedő alatt szépen elvan a hűtőben, jó pár napig elrakható.

sajnos nem én találtam fel a spanyolviaszt (ezt meg lehetne kevésbé szépen is fogalmazni): a neten tucatnyi birsalmás tarte tatin is van, én igyekeztem a saját verziómat kikísérletezni. ez tulajdonképpen egy fordított birstorta, hiszen a gyümölcs sütés előtt alulra kerül, majd a kész tortát ki kell fordítani a formából, hogy a gyümölcsre borított tészta alulra, s így a birsalma felülre kerüljön. a birset lassan, sokáig főztem, hogy szép vörös színe legyen. erre csurgattam kevés karamellet, majd befedtem a hideg omlós tésztával. a tésztában található cukormennyiség nagy részét sötét, magas melasztartalmú, ragadós cukorral váltottam ki (sima kristálycukorral helyett), ezáltal is erősítve a karamelles hatást.

tarte tatin aux coings

egy 24 centis formához

a gyümölcs főzéséhez:

2-3 birsalma
kristálycukor
fél-1 citrom leve

az omlós tésztához:

150 g liszt
75 g vaj
38 g cukor (lehetőség szerint ragadós, sötét barnacukor)
2 ek kristálycukor
1 tojássárgája
kb 2-3 ek hideg víz

a karamellhez:

2-3 ek kristálycukor
kevés vaj
1 ek tejszín

plussz vaj a forma kenéséhez

a birsalmákat szösztelenítjük, hámozzuk, negyedeljük, magháztalanítjuk, majd citromos vízbe feltesszük főni. cukrot is teszünk bele, annyit, mintha kompótot készítenénk. kis lángon 2-3 órát főzzük, ez idő alatt szép mélyvörös színe lesz. a lében hagyjuk kihűlni (ezért érdemes előző nap elkészíteni).

birsalma és karamell a piteformában

az omlós tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk, beleszórjuk a kockákra vágott vajat és a kétféle cukrot. az edényt a mélyhűtőbe tesszük 15 percre, hogy jó hideg legyen (a jó omlós tészta gyors mozdulatokkal készül, hideg hozzávalókkal, hogy a vaj ne olvadjon szét a tésztában). ezután a vajat szétmorzsáljuk, hozzákeverjük a tojást is és annyi vizet, hogy összeálljon. a vaj maradjon benne borsónyi nagyságú, nem kell teljesen kidolgozni, csak legyen egyben a tészta. ezután betesszük a hűtőbe, kb fél órára. érdemes egy golyót gyúrni, majd lelapítani és úgy fóliába csomagolni, így hamarabb lehűl.

a tésztát már ráborítottam a gyümölcsre és megszurkáltam, hogy ne hólyagosodjon fel

a karamellhez a cukrot megolvasztjuk, majd enyhén karamellizálódás után belekeverjük a vajat, majd a tejszínt. félretesszük. a tortaformát (vagy piteformát) darabnyi vajakkal beszórjuk, majd a lecsöpögtetett, kissé vastagabb szeletekre vágott birsalmát elrendezzük benne (a gyümölcs színe kicsit barnább lesz, veszít az élénkségéből a sütés után, hiszen a karamellben fog majd megsülni). meglocsoljuk a karamellszósszal (ha időközben szilárdult, felmelegítjük és kevés plussz tejszínnel összeforraljuk, hogy újra folyjon). a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a tésztát a hűtőből kivéve enyhén lisztezett felületen kerekre nyújtjuk, majd a birsalmára fektetjük. kicsit lenyomogatjuk és villával megszúrkodjuk. fél órán át sütjük. a tészta omlós és puha marad, nem szárad ki. ezután várunk 10 percet legalább, míg a formából kiborítjuk (ugyebár fordítva). ha kihűlt, alufóliával lefedjük, bár langyosan a legjobb.

a megsült torta, kiborítás előtt

a kiborításnál két dologra kell figyelni. egy, hogy ne csússzon ki a kezünk közül a torta (ezt még nem sikerült elkövetnem). kettő, hogy a forró karamelles-birsalmás lé ne csorogjon rá a kezünkre (ezt már sikerült!).

birsalmafagylalt

2011-03-08T16:40:00.007+01:00

igen, fagylalt. igen, birsalmából. igen, márciusban.

múlt héten ráakadtam egy nagy adag (ládában, négykilós kiszerelésben) birsalmára a metro-ban, ráadásul fél áron volt, a rövid szavatosságú termékek közt. kinézetre azonban nagyon szép volt, egészséges, kemény és igazán illatos héjú, úgyhogy hazahoztam. rögtön beugrott egy szép vörösre főzött birsalmából készült fagylalt képe. sok helyen utánaolvastam, bloggereknél-nem bloggereknél, szakácskönyvekben, hogyan készítsem. inkább egy krémesebb verzióra gondoltam, nem pedig egy sorbet-szerű eredményre, ezért végül tojáshab-tejszín kombóval készült a fagylalt. julia child szakácskönyvében (mastering the art of french cooking) többféle lehetőséget találtam. az olasz habcsók (meringue italienne) tetszett ezek közül leginkább. ennek lényege, hogy nem cukrot keverük a fehérjéhez, hanem megfelelő hőmérsékletű cukorszirupot. a keveréket addig kell ezután verni, amíg ki nem hűl; ez eltart 8-10 percig. ezután a hab kemény, fényes és sima lesz, s ezután beleforgatjuk a tejszínhabot (ez már a chantilly meringuée). az ebből készült fagylalt hihetetlen krémes és lágy lesz. karamell, csokoládé, vaníliafagylalthoz is tökéletes.

birsfagylalt whiskey-vel

kb 1 liter fagylalthoz

a birsalmás keverékhez:

2-3 birsalma
citromlé
3-4 ek cukor

a fagylaltalaphoz:

190 g kristálycukor
70 ml víz
3 szobahőmérsékletű tojásfehérje
csipet só

továbbá:

200 ml tejszín
3-4 ek whiskey, ízlés szerint
1 narancs reszelt héja, friss menta (opcionális)

a birsalmáról ledörzsöljük a szöszöket, megmossuk, meghámozzuk, négybe vágjuk őket. a magházukat kivágjuk, és jó citromos vízben feltesszük főni. hozzáadjuk a cukrot is. ha szép rózsaszínű fagylaltot szeretnénk, akkor lassú tűzön pár órát kell főzni a birsalmát. pár órás főzés után ugyanis mély narancs-rózsaszínű lesz. ha megelégszünk a halványsárgás birsalmával, akkor 20-30 perc alatt kész van (ennyi idő alatt bőven meg kell puhuljon).

a birsalmákat a lében hagyjuk kihűlni. a cukorsziruphoz a kristálycukrot egy nyeles lábasba tesszük, majd ráöntjük a vizet. közepesen magas lángon felforraljuk. közben fakanállal/kanállal keverni nem szabad, mert kristályosodhat, csak a nyelénél fogva rázogatni (körkörös irányban). ha a kezdeti opálos keverék kitisztul, lejjebb vesszük a lángot.

a tojásfehérjét (amit előtte pár óráig szobahőn tartottunk) felverem: először lassan, amíg habozni nem kezd, aztán belekeverem a sót és gyorsítok a fokozaton. addig folytatom, amíg kemény hab nem lesz belőle. a cukorszirup hőmérsékletét megmérjük. az ideális hőmérséklet 116 fok. cukorhőmérő nélkül így lehet belőni, hogy jó-e már: egy fémtálat megtöltünk vízzel és jéggel. a hüvelyk-és a mutatóujjunkat benne tartjuk, majd egy pillanatra a forrásban lévő cukorszirupba mártjuk. utána az ujjunkat rögtön a jeges vízbe tesszük. ha kiemeljük az két ujjunkat (miután a rajta lévő cukor lehűlt) és széthúzzuk, a cukorszirup puha, lapos gömböcskét alkot. én gyakorlatilag ekkor feljebb emeltem a lángot kicsit, hogy biztos ne legyen alacsonyabb hőmérsékletű.

a cukorszirupot a kemény tojásfehérjéhez adjuk, folytonos habverőzés mellett, vékony sugárban. érdemes jeges vízbe állítani a habkeveréket, hogy hamarabb lehűljön. kb 8-10 percig habverőzzük, vagy amíg le nem hűl. a kész meringue italienne kemény, szilárd hab, fényes felszínű és sima állagú. hűtőbe tesszük.

a birsalmákat leszűrjük (a levet megtartjuk), annyi lével pürésítjük, hogy egy sűrűn folyó, viszkózus masszát kapjunk. szűrőn átengegedjük, hogy a birsben lévő kősejtek fennmaradjanak (így nem fog kvarcogni a végeredmény). a tejszínt felverjük, majd ha kemény a hab, először a habcsókmassza negyedét, majd az egészet beleforgatjuk. összekeverjük a birspürével, a whiskey-vel, esetleg a mentával és a narancshéjjal. 100-120 ml birsalma-főzőlével feleresztjük, majd fagylaltgépben elkészítjük. ez utóbbi híján egy műanyag, lapos edénybe töltjük a keveréket, mélyhűtőbe tesszük, majd óránként villával átkeverjük, hogy ne egy tömbbe fagyjon meg.

a kész fagylalt krémes, sima, finom birskompót íze van, enyhe karamelles-whiskey-s beütéssel. a menta és a narancs is jól áll neki.

eszek is egy-két gombóccal.

sült céklasaláta naranccsal

2011-03-04T21:42:00.005+01:00

minimál-recept következik, kevés tennivalóval. az eredmény mégis remek, könnyed és gyors vacsorának kiváló. miért nem mondta valaki előbb, hogy a cékla ilyen jó naranccsal? nem viccelek, tényleg az. és valljuk be, tavaszhelyettesítő színterápiának is megfelelő, ha már tavaszunk nincs. sült céklából sosem elég, alább pár korábbi receptet ajánlok a tejbegrízről és azon túlról is:

saláta sült céklából, almával, zellerrel
sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló
csípős-édes-savanykás sült cékla chili és vanília receptje szerint
sült cékla-variációk chili és vaníliásan
tejszínes sült cékla szellem a fazékban módra
serpenyőben sült cékla fűszeres eszternél

sült céklasaláta naranccsal és egyéb jó dolgokkal

személyenként 1-2 ökölnyi cékla
olívaolaj, só
személyenként 1-2 narancs
frissen őrölt feketebors
olívaolaj
jó minőségű balzsamecet
esetleg rukola, érlelt sonka, friss kecskesajt/fetasajt

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat alaposan megmossuk, papírtörlővel megszárítgatjuk. a gumókat egyenként alufóliába csomagoljuk, adunk nekik egy löttyintésnyi olívaolajat és egy nagy csipet sót. kb egy-másfél óra alatt puhára sütjük őket. ha kicsit meghűltek, késsel meghámozzuk.

a narancsok két „végét” (azaz ahol a szára lenne, ill. az ezzel ellentétes oldalon) levágjuk úgy, hogy a narancs húsát lássuk. lehámozzuk körben is, majd gerezdekre vágjuk. a céklákat vékonyra szeljük, elrendezzük egy tányéron. a narancsgerezdeket is rátesszük. megszórjuk borssal, meglocsoljuk balzsamecettel, olívaolajjal és megsózzuk. morzsolhatunk rá fetát ill. kecskesajtot is, nyomhatunk a céklaszeletek közé vékonyra szelt sonkát. itt egy jó nagy adag olívaolajos-balzsamecetes rukolasaláta is járt mellé és friss kenyér, de nem maradt ki a sonka sem.

egyszerű, de nagyszerű.

édes-savanyú sertésnyelv

2011-02-26T22:53:00.001+01:00

belsőséges típus vagyok. nem kapok frászt a májtól, a vesétől, de a velőtől és a nyelvtől sem. már nem először főztem nyelvet, pedig nagyon sokáig nem ettem. oké, disznósajtban biztosan, de főve, valamiféle mártással csak tavaly készítetten először. először chili és vanília útmutatásai alapján ravigote-mártás készült hozzá. a ravigote-mártás vinaigrette-alapú, kapribogyó és zöldfűszerek mellett keménytojás is van benne. most kétféle mártást főztem, az egyik egy julia child-féle édes-savanyú szósz (recept lentebb), és mivel sertésnyelvről van szó, a másik egy hagymamártás (sauce soubise). ez utóbbi besamel-alapú, sok-sok vöröshagymával és kevés tejszínnel dúsított isteni finom, édeskés mártás (mindenféle disznóhússal is jó). mindkettővel remek volt a nyelv.

főtt sertésnyelv édes-savanyú mártással, gyöngyhagymával és mazsolával

1000 g sertésnyelv
*2 közepes vöröshagyma
*2 közepes sárgarépa
*fél kis zeller
*kis csokor petrezselyem
*3-4 ágacska kakukkfű
*2 babérlevél
*4 szegfűbors
*2 gerezd hámozatlan fokhagyma
*a főzővízbe literenként egy evőkanál só
1 közepes répa
1 közepes vöröshagyma
a zeller másik fele
1 babérlevél
75 g bacon
50 g vaj
180 g gyöngyhagyma (ha savanyúságból készítjük, akkor egy kis üvegnyi)
két marék apró mazsola
200 ml száraz fehérbor
200 ml a nyelv főzővizéből
200 ml marhahúsleves
2-3 ek dijoni mustár
2-3 ek méz
frissen őrölt feketebors
kevés vaj

a nyelvet megmossuk, egy órára hideg vízbe áztatjuk. utána feltesszük főni, a főzővízbe literenként egy evőkanál sót teszünk bele. erős tűzön felforraljuk, a habját leszedjük. utána beletesszük a csillaggal jelölt hozzávalókat (a hagymát, a zellert és a répát darabokra vágjuk) és a nyelvet lassú tűzön másfél-két óra alatt puhára főzzük. akkor van kész, ha egy kést könnyedén bele tudunk szúrni a nyelvbe. utána a mosogatóba hideg vizet engedünk, a nyelveket beletesszük. a főzővizet megtartjuk. ha a nyelv már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, egy késsel lefejtjük róla a bőrét (nem mindenhol takarja), levágjuk a zsíros/kötőszövetes-nem odaillő részeket. utána a fogyasztásra kész nyelvet visszatesszük a főzőlébe.

a mártáshoz a répát, a hagymát és a zellert apró kockára vágjuk (ez a mirepoix) a baconnel együtt és a vajon lassan megpároljuk (kb 10-12 perc), időnként megkavarjuk. ha friss gyöngyhagymát használunk, akkor forró vízbe dobjuk és egy percig főzzük, hogy a héja meglazuljon; leszűrjük, a héját lehúzzuk, a két végét levágjuk, a gyökeres felébe éles késsel x-et rajzolunk (a savanyúságos gyöngyhagyma esetére lejjebb, dőlt betű után térek ki).

a bort a mirepoix-bacon keverékhez öntjük és erős tűzön főzzük, hogy kb. a harmadára beforralódjon. utána hozzáadjuk a 200-200 ml nyelv-főzővizet és marhahúslevest (mivel a nyelv főzővize sós, illetve, ha a marhahúsleves is sós, ezután már biztosan nem lesz szükség sózásra). beletesszük a babérlevelet és a friss gyöngyhagymát. kb 30-40 perc alatt a hagymákat megfőzzük. eközben ne kevergessük, mert szétesnek, inkább csak rázzuk az edényt. lehet, hogy kell még rá folyadék.

ezután jön a legjobb rész: a hagymákat kiszedjük a léből (ez eltart egy darabig, he he), félretesszük. beletesszük a mustárt és a mézet, botmixerrel pürésítjük. ezután szitán átnyomjuk. a mártást visszatesszük az edénybe a hagymákkal együtt, hozzáadjuk a mazsolát, felmelegítjük, borsozzuk, majd kevés vajjal fényezzük.

savanyúságos gyöngyhagymával így készítjük: a boros-babérleveles-főtt zöldségekhez kevesebb húslevest és főzőlevet öntünk, kicsit elforraljuk és ezután pürésítjük. a mustár és a méz így is mehet hozzá. az ecetes gyöngyhagymát leöblítjük, a szitán átnyomott szószhoz adjuk a mazsolával együtt, pár perc alatt megforrósítjuk, végül kevés vajjal fényezzük. ez az egyszerűbb verzió. :)

a nyelvet éles késsel vékonyan felszeleteljük, meglocsoljuk a szósszal. kenyérrel tálaljuk, esetleg salátával.

julia child: mastering the art of french cooking, erősen átdolgozva

fehérboros feketekagyló

2011-02-25T19:52:00.007+01:00

több éve még utáltam a kagylót. meg úgy általában a tengeri herkentyűket. aztán egy dél-olasz nyaralás alkalmával olyanokat ~~zabáltunk~~ ettünk kagylóból, garnélából, hogy azóta is emlékszem, milyen finom volt. ott szerettem meg a herkentyűket. manapság, hogy már itthon is hozzáférhető a friss, élő feketekagyló, nem nehéz egy könnyed vacsorát ebből összedobni. nem nagy vasziszdasz, pár hozzávaló és kész a finom és nyaralást idéző étel. valljuk be, ez azért ilyenkor, február végén azért tényleg tartja bennünk a lelket.

kagylót már egész évben kapni, de érdemes az „r-betűs” hónapokban enni. a kagylók pucolására jól oda kell figyelni. a héjukat folyóvízben alaposan le kell kefélni, a szakállukat levágni vagy kihúzni. a metro-ban élő kagylót lehet kapni, ma különösen szép, nagy darabokat kaptam. alapjáraton kinyílhatnak kicsit (1-2 mm), de ha nagyobb ütésre nem húzódnak össze, akkor azokat ki kell dobni, mert nem élnek. főzés után meg azt, amik zárva maradnak, nem olyan nehéz ez. többször érdemes őket átöblíteni, hogy mentesek legyenek mindenféle homokszemcsétől, julia child pedig még egy-két órás áztatást is ajánl, hogy a homok kimosódjon a belsejükből.

egy kiló kagyló két ember számára egy étkezésre elegendő, én friss kenyeret és egy egyszerű zöldsalátát is készítettem hozzá. a recept pedig egyszerű: a fehérbort hagymával és zöldfűszerekkel ízesítjük, vajjal dúsítjuk és ebben főzzük meg a kagylókat. a friss és főtt kagyló kissé tengerillatú, a húsa az egyik héjára tapad és kicsit összehúzódik.

moules à la marinière

1000 g élő feketekagyló
300 ml száraz fehérbor
2 salottahagyma
1 nagy póréhagyma (opcionális)
kis csokor petrezselyem
1 babérlevél
frissen őrölt feketebors
75 g vaj

a kagylót megtisztítjuk: folyóvízben jól lesikáljuk őket, szakállukat letépjük vagy levágjuk, vizet engedünk rájuk és többször átmossuk. egy-két óráig áztathatjuk is őket a mosogatóban, hogy az esetleges homokot kiszűrjék a belsejükből.

a bort felforraljuk, 2-3 percig lassú tűzön forraljuk. a hagymát apróra, a pórét vékony karikára vágjuk, a petrezselyem szárával, a babérlevéllel, borssal együtt a kissé beforralódott borhoz adjuk, pár percig főzzük. hozzáadjuk a vajat is.

a kagylót beledobjuk a fazékba, azonnal lefedjük és erősebbre állítjuk a lángot. kb 4-5 percig főzzük/gőzöljük, közben párszor megrázzuk az edényt úgy, hogy a hüvelykujjunkkal a fedőt az edényre szorítjuk. így az alsó kagylók felülre, a felső kagylók alulra kerülnek.

a petrezselymet apróra vágjuk. a kagylókat legkönnyebb leveses tányérban tálalni. egyszerre ne sokat tálaljunk ki, nehogy kihűljön, majd merjünk rájuk egy ujjnyi levet is és szórjuk meg petrezselyemmel. friss kenyérrel, a főzéshez használt fehérborral tálaljuk. nálam még saláta készült hozzá galambbegysalátából és rukolából, kevés sóval, borssal, olívaolajjal és balzsamecettel. a kagylókat simán kézzel a legtutibb enni, a kenyérrel a szaftot tunkolni pedig egyszerűen mesés.

sült csirke és quinoa tabbouleh

2011-01-28T19:30:00.006+01:00

quinoát még londonban ettem először, 2007-ben. unokanővérem főzte, de fogalmam sincs, milyen minőségben ettük. később vásároltam itthon (bioboltokban, müllerben lehet kapni), felkerült a spájz egyik polcára és ott is maradt. aztán egyik nap azon agyaltam, hogy milyen könnyed köretet lehetne sült csirkéhez tálalni és eszembe jutott a tabbouleh. kutattam is a kamrában bulgur után, nem lett meg. ezek szerint ~~megették a molyok~~ már rég megettük. helyette ott nyújtózkodott a quinoa, mondom, gyere csak. természetesen nem én találtam fel a spanyolviaszt, rengeteg quinoából készült tabbouleh recept lelhető fel az interneten. az első képen, ha nagyban nézitek (katt a képre), jobban lehet látni a quinoa alakját: kis kerék alakú magocskák, könnyen leváló fehér gyűrűvel.

a quinoa

a quinoa (chenopodium quinoa) egy dél-amerikai eredetű növény. rendszertanilag a libatopfélékhez tartozik (chenopodium sp.); a pseudocerealiákhoz sorolják (mint az amaránt és a hajdina), ami annyit tesz, hogy nem számít a gabonák közé (mivel nem a pázsitfűfélékhez tartozik), de keményítőtartalma alapján hasonlóképp fogyasztjuk, mint azokat.

az andok vidékén termesztették először, több ezer évvel ezelőtt. a növény igénytelen, jól tűri a magas tengerszint feletti légköri viszonyokat is, ezért válhatott az ottani népek egyik fő táplálékának. az andokban a növény levelét is fogyasztják, az inkák „minden magok anyjának” hívták, a termését szentnek tartották. a spanyolok hódítása után a növényt „indiánoknak való ételnek” nevezték és az ottlakók kénytelenek voltak gabonaféléket termeszteni. a magnak magas a fehérjetartalma (12-18%) és minden esszenciális aminosavat tartalmaz, ezért komplett fehérjeforrás. gluténmentes, így könnyű emészteni is.

elkészítésénél egy dologra kell figyelni. keserű mellékíze lesz, ha nem megfelelően öblítjük át; ezért többször mossuk át, a vizet többször cseréljük. ilyenkor az esetleges szennyeződéseket is el tudjuk távolítani (maghéj, száradt levéldarabok, homokdarabok). én körülbelül fél óráig áztatgattam, négyszer-ötször cseréltem rajta vizet, közben az ujjaimmal sűrűn átforgattam.

quinoa tabbouleh sült csirkével

1 csirke (kb másfél kilós)
50 g vaj
2 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors, só
200 g quinoa, só a főzővízbe
1 kígyóuborka
1-2 paradicsom
2-3 nagy (!) csokor petrezselyem
1 nagy gránátalma
1 ek apróra vágott menta (2-3 ágacskából)
6 ek olívaolaj
1 citrom leve

a sütőt 220 fokra előmelegítjük. a csirkéről az esetleges tollakat eltávolítjuk, vagy ha szükséges, leperzseljük. jól lemossuk, itatóspapírral leitatjuk. az olívaolajjal (2 ek) bedörzsöljük, majd a vajat is rákenjük. sózzuk, borsozzuk. egy tepsibe fektetjük úgy, hogy a melle alulra kerüljön. betesszük a sütőbe, negyed óra múlva 190 fokra mérsékeljük a hőt és további 25 percig sütjük. ezután kivesszük, a szaftjával meglocsoljuk, megfordítjuk. újabb 25 percig sütjük. utána megint megfordítjuk, hústűvel ellenőrizzük, kész van-e már. ha megbökjük és tiszta lé folyik ki belőle, akkor készen van, ha még véres, negyed óráig süssük. ha kicsit jobban meg szeretnénk pirítani a bőrét, akkor kicsit magasabb hőfokon 10-15 percet süssük, de előtte locsoljuk meg (én is így szoktam, 250 fokon 10 perc bőven elég, hogy megpiruljon).

közben elkészítjük a tabbouleh-t. a quinoát többszöri vízcserével átmossuk, kicsit áztathatjuk is. többszörös mennyiségű sós vízben 20-25 perc alatt megfőzzük. illata ekkor már enyhén diós lesz, leöblítjük, félretesszük. az uborkát és a paradicsomot felkockázzuk, a gránátalmából a magokat kiszedjük, a fehér részeket eltávolítjuk. a petrezselymet és a mentát megmossuk, leszárítjuk, apróra vágjuk. a zöldségeket, gránátalmát összekeverjük a már kissé kihűlt quinoával, meglocsoljuk az olívaolajjal (6 ek), a citromlével és hozzáeverjük a zöldfűszereket is. a salátát nem sózzuk, mert a zöldségek levet eresztenek. én kicsit sóztam is, de csak a már kiszedett, saját adagom.

sültcsirke recept: szakácsok könyve

normál tabbouleh nálam

quinoás receptek, magyarul és angolul:

sült paprikás, diós quinoa chili és vaníliánál
édesköményes-mazsolás quinoa saláta limaránál
zöldfűszeres kuszkusz-quinoa saláta (angol)
fetával és quinoával töltött paradicsom (angol)

krumplis pogácsa

2011-01-25T20:36:00.004+01:00

van egy horváth ilona szakácskönyvem, ami még a nagymamámé volt. néha szoktam azért lapozgatni és egyik nap találtam egy írott receptet benne. anyukám írta és az alábbi pogácsa volt rajta. már sütés közben olyan illata volt, mint amikor 8 éves voltam. mama sokszor készített ilyet, többször sósakat mint édes sütiket. gáztepsije volt, a magas hőfok miatt a pogácsák alja mindig egy kicsit megsötétedtek, imádtam.

nagymamám krumplis pogácsája

kb 40-45 db pogácsához:

1000 g burgonya
75 g zsír
1 tojás
1 pohár tejföl (165 g)
1 élesztő (50 g)
kb 400-500 g liszt (erre a receptben kitérek)
só

a krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk és jó sós vízben puhára főzzük. utána leöblítjük, majd egy tálba tesszük, hozzáadjuk a zsírt és összetörjük. utána hozzáadjuk a tejfölt, a tojást, jól kikeverjük. tulajdonképpen egy sűrű krumplipürét kell készíteni. az élesztőt kevés vízben kis cukorral meleg helyen megfuttatjuk, majd a már kézmeleg krumplimasszához keverjük. ha nem elég sós, megsózzuk. hozzákeverünk kb 400-500 g lisztet, először fakanállal, aztán kézzel. nekem majdnem kellett fél kiló hozzá, de ha igen lisztes a burgonya, lehetséges, hogy kevesebb kell. anyukám azt mondta, hogy úgy kell kinéznie, mint egy keményebb, tömörebb fánktésztának, ami már nem ragad a kézhez.

a tésztát jól meglisztezett deszkán jól meglisztezett nyújtófával kb 2 cm vastagra (majdnem egy ujjnyi) nyújtjuk, majd mondjuk egy pohárral (az enyém 6 cm átmérőjű volt) kiszaggatjuk. a pohár száját minden kiszúrás után lisztbe mártjuk. a pogácsákat sütőpapírra tesszük, nem túl közel egymáshoz és 1 órát sütőben kelni hagyjuk (ilyenkor nem kapcsoljuk ám be még a sütőt). utána elő is melegítjük 220 fokra. ha felmelegedett, akkor betoljuk az egyik sütőlemezt (nekem kettőre fért rá). a sütőt azonnal 200 fokra mérsékeljük, körülbelül fél óra alatt szép pirosra sülnek. ezután újra felmelegítjük a sütőt 220 fokra, ha ez megvan, mehet be a következő tepsi, amíg még van.

a tészta sülés közben kicsit összeesik, ez normális. a krumpli nagy mennyisége miatt történik ez, hiába is kelnek meg olyan hatalmasra előtte. ettől a belseje nem lesz szalonnás, nagymamámnak is mindig lapos pogácsái voltak.

ebből melegen, tejjel bepuszilni párat... az ám maga a gyönyör!

terrine, csülökből

2011-01-24T14:21:00.008+01:00

csütörtökön reggel még azt sem tudtam, mivel készüljek a születésnapi családi vacsorára. a december vége-január eleje és közepe három családtag számára is az öregedést jelenti (mondjuk én még annyira nem húzom a szám), így egyben szoktuk tartani a születésnapunkat. abban egyeztünk meg, hogy mindenki egy-egy étellel készül, legyen az hideg-meleg vagy akár főétel-desszert. adott volt a tatárbeefsteak és egy csokoládés charlotte, én meg a kanapén szenvedtem, körülöttem szakácskönyvek roskadoztak, hogy legalább ötletet adjanak. nyögvenyelősen tették. majdnem brandade lett belőle, de tekintve, hogy tőkehalat nem kaptam, jó, hogy készültem b-tervvel, ami egy csülökből összeállított terrine lett, a szakácsok könyvéből. terrine-forma híján gyümölcskenyér-formában raktam össze, az alábbi recept tökéletes adagnak bizonyult, egy-két húsdarab maradt csak. a forma 22 cm hosszú (alulról mérve) és 11 cm széles (felülről mérve).

kapris-petrezselymes csülök-terrine

2500 g első csülök (2 db)
húsleves 2 kg csirkefartőből
*2 nagy sárgarépa, megtisztítva
*2 fej vöröshagyma, megpucolva, félbe vágva
*10 ág rozmaring (5-6-7 cm hosszúak)
*12 szem fehérbors
*4 babérlevél
*só
7 lap zselatin
200 g apró, ropogós savanyú uborka
100 g kapribogyó
fél ek konzerv zöldbors
2 nagy csokor petrezselyem
4-5 mogyoróhagyma
só

a csirkefartőből kevés sóval, egész borssal, egy répával és egy hagymával levest főzünk. ne legyen túl sós. ehelyett használhatunk kész húsleves maradékát, teszem azt, vasárnapi maradékot. a csülköket jól lemossuk és egy nagy edénybe tesszük. ha nem fér el, akkor két edényt választunk (ezért osztható minden hozzávaló kettővel, ugyanis nekem nem volt akkora lábosom, hogy mindkét csülök egyszerre férjen bele). a csülökre vizet töltünk, felforraljuk majd 5 percig főzzük. ezután a már habzó vizet leöntjük, a csülköket leöblítjük, az edényt kimossuk. aztán a csülkök újra visszakerülnek az edénybe, ráöntjük a húslevest (ha nem elég, vízzel pótoljuk) és beleszórjuk a *-gal jelölt hozzávalókat. ha nem elég sós, sózzuk.

kb 2 és fél-3 órán át gyöngyözve puhára főzzük. az edényben hagyjuk kihűlni. ezután a húst kivesszük, lebőrözzük, kicsontozzuk, a túl sok zsírt eltávolítjuk róla. a húst darabokra szedjük. fél liter főzőlét (ami nekem egy igen ízletes húsleves lett) zsírtalanítunk, felforraljuk, majd beletesszük a zselatinlapokat és oldódásig keverjük. a többi húsleves alapléként használható, nekem a fagyasztóban csücsül.

a savanyú uborkát szeletekre vágjuk, a kapribogyót leöblítjük (fel is darabolhatjuk), a zöldborsot, a petrezselymet és a mogyoróhagymát apróra vágjuk, majd egy nagy tálban összekeverjük a hússal és egy kevés zselatinos húslével.

jó 10 cm-rel hosszabb, 6-8 folpack-lapot vágunk a tekercsből, mindegyiket óvatosan egymásra tesszük, a levegőt kinyomkodjuk közülük. így egy többrétegű fóliát kapunk. a terrineformát vagy kenyérformát benedvesítjük, majd belehelyezzük a rétegelt fóliát. a hosszabb oldalakon kihúzkodjuk, hogy egyenes legyen. a rövidebb oldalaknál a fólia ezért gyűrődni fog, de ezesetben ez egy-egy szeletet jelent oldalanként.

a fóliázott formába egy kisebb merőkanálnyi húslevest öntünk és vastagon megszórjuk petrezselyemmel, kézzel kicsit ledöngöljük. erre 2 cm hús jön, amit szintén lenyomkodunk és húslével is meglocsoljuk. erre egy adag petrezselyem jön, majd újra hús, amíg el nem fogy (illetve, amíg a forma megtelik). a tetejére (aljára) nem kell petrezselyem. erre ráöntjük a húslevest, hogy elfedje a húst. kartonból akkora téglalapot vágunk, amely illeszkedik a formába. ezt több réteg fóliába tekerjük, majd ezzel nyomjuk le a terrine-t. amíg megdermed, súlyt teszünk rá (pl három vizespoharat, amit teletöltöttünk vízzel).

pirított vagy friss kenyérrel, kevés fűszeres vörösborzselével, nagy szemű sóval megszórva remek előétel, vagy hideg vacsora. vendégek esetén igen dekoratív fogás.

eredeti recept: szakácsok könyve

karácsonyi bonbonok

2010-12-23T20:14:00.005+01:00

igen gyors leszek most, ugyanis két sütés és főzés közt írom meg a bejegyzést, mivel többen kértétek. elnézéseteket kérem, hogy korábban nem került rá sor, de annyi tennivaló van így a karácsonyt megelőzően. trüffelből idén kétféléből készültem, az egyik egy marcipános, a másik egy gesztenyés. a marcipánosba dió és konyak került, a gesztenyésnek pedig az az érdekessége, hogy a gesztenye egészben van benne.

ezzel a két recepttel szeretnék minden olvasómnak, bloggertársamnak boldog karácsonyt kívánni!

marcipános-diós bonbon

300 g marcipán
125 g porcukor
90 g finomra őrölt dió
konyak
1 mokkáskanál rózsavíz
300 g jó minőségű étcsokoládé
fél dió, mandula, pekándió a díszítéshez

a marcipánt az átszitált porcukorral és a dióval összekeverjük, hozzáadjuk a konyak-rózsavíz keveréket és jól összegyúrjuk. az étcsokoládét gőz felett lassan felolvasztjuk. a marcipánmasszából kis adagokat kicsípünk és négyzet alakúra, vagy tetszőleges alakúra formázzuk. ha hígabb a massza, akkor villára szúrva megforgatjuk benne, ha nem, akkor szintén villára szúrjuk és egy konyhai ecset segítségével a csokoládét a marcipánkockákra kenjük. a marcipános bonbont rácsra tesszük, ott hagyjuk megdermedni a csokoládét, ezért az alját nem is érdemes becsokoládézni (ahol beleszúrtuk a villát), mert csokisan nehezebben jön le a rácsról és törni is fog. a bonbonok tetejére fél diót teszünk (amíg még meleg a csokoládémáz). hűtőben sokáig eláll, de tapasztalatom szerint nincs rá nagy szükség.

gesztenyés praliné egész gesztenyével

300 g gesztenye (pucolatlanul)
150 ml rum + 50 ml víz
50 g cukor
300 g jó minőségű étcsokoládé
1 ek vaníliakivonat
kevés rum (a csokimázba, elhagyható)
cukrozatlan kakaópor

a gesztenyét X-alakban bevágjuk és 1 órát vízben áztatjuk. forró sütőben (180-200 fokon) 20 percig sütjük, amíg a héja kicsit kinyílik és enyhén megpirul. gyorsan megpucoljuk, amíg még forró. a többit addig konyharuhával kibélelt tálba tesszük és be is takarjuk. minél később hűl ki, annál tovább könnyebb pucolni. eztuán a rumot a vízzel összekeverjük, beleszórjuk a cukrot és az egész gesztenyéket pár percig főzzük. leszűrjük, kihűtjük. a csokoládét darabokra törjük, vízgőz felett lassan felolvasztjuk, majd a vajat, a kevés rumot és a vaníliakivonatot hozzáadjuk. a gesztenyéket egyesével a csokoládéba dobjuk, két kiskanál segítségével megformázzuk, majd mignonpapírokra tesszük. ha kihűltek, a kakaóporral megszórjuk őket.

tv paprika magazinokból, kicsit átdolgozva

más karácsonyi trüffelek a tejbegrízen:

mandulalikőrös praliné

rumos meggyel töltött csokoládégolyók

chilis narancsos oldalas

2010-11-26T15:14:00.003+01:00

körülbelül két éve készülök erre a receptre. azóta, hogy az egyik jamie oliver dvd-n láttam. kivételes módon most nem a halogatás volt a probléma, ~~mint már oly sokszor~~, hanem az alapanyag beszerezhetetlensége. az ételhez ugyanis igazán húsos oldalas kell, ami valljuk be, itthon elég nehezen kapható. pécsen legalábbis egyáltalán nem, a fővárosiak talán előnyben vannak.

az itthoni disznók most vagy nem akarnak vastag izomréteget növeszteni a bordáik mentén, vagy a galád hentesek fejtik le, nem tudom. mindenesetre a csak bordaközi izmokból álló oldalas az alábbi recepthez nem túl ideális, mondom, a vastag húsra és a hálisten emellé társuló vastag zsírrétegre építkezünk.

chilis-narancsos oldalas

1500 g húsos oldalas
4-5 szárított chilipaprika
4 narancs
3 ek méz
2 zöldcitrom
3-4 friss chilipaprika
6-7 gerezd fokhagyma
1 ek édesnemes paprika
2-3 tk füstölt spanyol fűszerpaprika (culinarisban pl kapható)
frissen őrölt feketebors
olívaolaj
só

a szárított chilit magostul felaprózzuk, a sóval és a borssal mozsárban összetörjük. a narancsok és a lime-ok héját lereszeljük (a fehér részét nem!), a kétféle paprikával, a friss chilivel és a zúzott fokhagymával együtt a mozsárban lévőkhöz adjuk, majd olívaolajjal péppé zúzzuk. a narancs-és limehéjat hozzákeverjük, a húst alaposan bedörzsöljük vele. alufóliával lefedve 1 órát szobahőn pácoljuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a húst meglocsoljuk még plussz olajjal, majd alufólia nélkül 1 óra 40 percig sütjük, persze ez a hús vastagságától is függ. közben 20-30 percenként meglocsoljuk a szaftjával. hústűvel ellenőrizzük, megsült-e (ha mélyen belebökünk, a kihúzás után kiszivárgó lé tiszta legyen, ne véres). a narancsok és zöldcitromok levét kifacsarjuk, a mézzel összekeverjük, majd a húsra csorgatjuk (nekem 2 narancs leve bőven elég volt, ha nem túl lédús, facsarjuk ki az összeset), majd 10 percenként meglocsolva fél órát sütjük.

köretként a legjobb hozzá a friss fehérkenyér, én salátát is készítettem hozzá: uborkát, pritaminpaprikát, lilahagymát és koktélparadicsomot, fokhagymát apróra vágtam, megöntöztem citromlével, olívaolajjal, megszórtam sóval és borssal. sűrű török joghurttal és barnított vajjal tálaltam.

jamie oliver receptje nyomán

3 év

2010-11-23T13:25:00.002+01:00

ma három éves a blogom. legalább ennyit még neki :D

visszanézegetve a régebbi bejegyzéseket, fotókat, azért sokat fejlődtem, remélem ti is így gondoljátok.

legyen ez a fotó a születénapi köszöntő. a novemberi instyle magazinban jelent meg egy rövid ajánló a blogomról. a szöveget bekarikáztam, kinagyítva lehet elolvasni.

boldog születésnapot, tejbegríz! :))

birsalma, portói és katalán krém

2010-11-17T16:28:00.006+01:00

a következő birsalmás kísérletezés is nagyszerű lett, az ötletet gordonbácsi adta. a birsalmakészletem erősen megfogyatkozott, ugyanis igen hamar rothadni kezdtek. ezért egyik nap nagy adag kompótot főztem azokból, amik már hibásak voltak, a többi még érik a szekrényen. a kompótot a hagyományos módon fűszereztem (fahéj, szegfűszeg, citromhéj), de mindenből csak keveset adtam hozzá. azt terveztem ugyanis, hogy a következő desszerthez nem készítek külön birspürét (amihez több órán kell főzni a gyümölcsöt, méghozzá sütőben), hanem a kompótban puhára főtt birsalmát fogom összetörni hozzá. a cél egy réteges desszert volt, melyben a birspüré kerül legalulra, majd erre portóiból készült zselé jön, végül katalán krém. a birspüré remek párja a portói és a katalán krémmel való kontrasztja is tetszik. a katalán krém hasonló a crème brûlée-hez, de nem kell vízfürdőben sütni, az ízesítése pedig citromhéjjal, narancshéjjal és fahéjjal történik (a vanílián felül). a tetejére cukrot karamellizálunk, ami nagyon szépen megszilárdul és amikor bekanalazzuk, kiskanállal klasszul feltörhető.

birspüré portóizselével és katalán krémmel

a birspüréhez:

400 g birsalma
1 citrom levágott héja (csak a sárga rész)
4 szegfűszeg
1 kis rúd fahéj
cukor, ízlés szerint (én kb 8 evőkanállal raktam bele)
a főzőléből kevés

a portóizseléhez:

300 ml portói
3 ek víz
1-2 tk agar-agar (vagy megfelelő mennyiségű zselatin)

a katalán krémhez:

2 nagy tojás sárgája
75 g kristálycukor
500 ml zsíros tejszín
6 ek zsíros tej
1 vaníliarúd
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
1 rúd fahéj
plussz még kristálycukor a tetejére

a birsalmát négybe vágjuk, a magházat eltávolítjuk. utána annyi vízzel, amennyi ellepi, feltesszük főni a fűszerekkel, a cukorral és a citromhéjjal. kb 30-40 perc alatt, kis lángon puhára főzzük. kihűtjük, majd a gyümölcsöt kevés főzőlével leturmixoljuk, hogy kellemes állagú pürét kapjunk. a kínálópoharak/csészék aljára kanalazzuk.

a portóit a vízzel felmelegítjük, majd forráspont alatt hozzákeverjük az agar-agart (kevesebbet használjunk, ha lágyabb zselét és többet, ha keményebb, szilárdabb zselét szeretnénk kapni. én 3-4 teáskanállal használtam, nekem elsőre nagyon kemény lett, fel kellett jócskán hígítanom. jól elkeverjük. a még meleg zselét a birspürére kanalazzuk, egy éjszakát hűlni hagyjuk.

a katalán krémhez a tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük. utána a tejszínt és a tejet összekeverjük, hozzáadjuk a vanília kikapart magjait és a vaníliarudat, a citrom és a narancs lereszelt héját és a fahéjrudat. felmelegítjük, majd forrpont alatt lehúzzuk a tűzről és folytonos keverés mellett hozzáadjuk a tojásos-cukros keveréket (ehhez három kéz szükséges). nagyon kis lángon addig melegítjük, míg besűrűsödik. forrnia nem szabad, mert összeugrik és csomósodik, ezért igen gyakran kell kevergetni. akkor van kész, ha a fakanál hátulját vastagon bevonja. ha ilyenkor végighúzzuk az ujjunkat, megmarad a csík. a kész krémet átszűrjük, majd gyakran kevergetjük, amíg kihűl.

a kihűlt krémet a portóizselére kanalazzuk, majd hűtőben lehűtjük. tálaláskor cukrot szórunk a tetejére és karamellizáló pisztollyal megolvasztjuk. valaki próbálta már sütőben, grillfokozaton karamellizálni a cukrot? sikerül így egyáltalán? akinek nincs pisztolya (és ez sok ember esetében így van), az olvasszon fel cukrot lábasban, majd a karamellt öntse a desszertre és hűtse ki.

gordon ramsay inspirációja alapján. az eredeti desszert pedro ximenez sherryvel készül (itt beszerezhetetlen), a birsalma cukorral és kevés vízzel sütőben sül több órát és akácmézes granita valamint madeleine is jár hozzá.

új logo

2010-11-06T21:47:00.002+01:00

kinek hogy tetszik az őszi fejléc? majd télen/tavasszal visszatérünk a kék verzióra, addig lehet megjegyzést tenni, tetszik-nem tetszik, miért tetszik, miért nem tetszik.

a birsalma-saga elkezdődött

2010-11-06T18:02:00.003+01:00

na gyerekek, az a helyzet, hogy eléggé beleszerelelmesedtem a birsalmába mostanság, mint ahogy az a facebook-os tejbegríz oldalán több bejegyzésből is ordít. soha nem készítettem még annyi kompótot birsalmából, mint idén. mondjuk az pont egy bökkenő, hogy nem túl sok termett ebben az évben, az otthoni fán sem lett sok, de a piacon is nagyon ritkán és ráadásul drágán lehet kapni. mindenesetre a szekrényen csücsül még 4 kiló, későbbiekben őket pusztítom. rengeteg ötletem van még a felhasználására, itt az egyik. nagyon jól bevált, finom lett!

pirítós vörösborban főtt birsalmával és kakukkfüves-whiskey-s sajtkrémmel

2 nagy birsalma
200 ml száraz vörösbor
4-6 ek méz
2 babérlevél
1 doboz (125 g) philadelphia krémsajt
100 g friss kecskesajt
bleu d’auvergne/gorgonzola/vmilyen kéksajt, ízlés szerint
2 ek whiskey
1 gerezd fokhagyma
kakukkfű
frissen őrölt feketebors

a bort egy serpenyőben felmelegítjük a mézzel (vagy portóiban is főzhetjük, ezesetben a mézet kihagyjuk) majd beletesszük a babérleveleket (a babérleveles kompót beatbull ötlete, a kísérleti konyha írójáé, én csak a babérlevelet adoptáltam). a birsalmát négybe vágjuk, kicsumázzuk, majd vékonyra szeleteljük. a szeleteket a serpenyőben lévő borba szépen belefektetjük. én azért serpenyőben készítettem, mert a puhuló birsalmát igen nehéz forgatni (amit egy kisebb edényben muszáj lenne csinálni) és az elhasznált bormennyiség sem túl nagy így, hiszen a vékony szeleteket kevés bor is ellepi. kb. 20 perc alatt elkészül.

közben összekeverem a sajtkrém hozzávalóit. a kecskesajtot összekeverem a philadelhiával és a tetszőleges mennyiségű kéksajttal. én nagyjából egy nagy evőkanálnyit tettem bele és így is elég zamatos lett tőle. érdemes közben kóstolgatni. hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a kakukkfüvet, borsozom, hozzáöntöm a whiskey-t. só elvileg nem kell bele, de azért érdemes csekkolni.

megpirítjuk a baguette-szeleteket, megvajazzuk még forrón őket, rákenünk egy jó adag sajtkrémet, és megpakoljuk birsalmaszeletekkel. remek előétel, vagy könnyed vacsora.

rakott padlizsán mozzarellával és parmezánnal

2010-10-16T19:06:00.005+02:00

a padlizsán egyik legjobb formája (a másik a paprikás padlizsánkrém). nagy mennyiségű és többféle sajttal készül, a fokhagyma és a leheletnyi paradicsomszósz igen ízletessé varázsolja. ideális húsmentes napokra is, mert egyáltalán nem kíván az ember hozzá húst, ellenben kevés friss kenyér jól szívja a szaftját. ha jól értesültem, az eredeti verzió hosszában szeleteli a padlizsánokat, innen az elnevezés: a parmigiana nem is a parmezánra és nem is párma régióra utal, hanem a zsalu szóra, hiszen a rétegelt padlizsánszeletek kis eltolással, egymást fedve fekszenek a tűzálló tepsiben. az én verzióm kerekre szelt padlizsánnal készült, és kevés paradicsomszósszal, hogy jobban erősítse a padlizsánízt. melegen és szobahőn is isteni. a recept 4 személyre elég, de csak mint egy többfogásos menü részeként. két személynek kényelmesebb, mert marad még egy étkezésre.

melanzane alla parmigiana

1200 g padlizsán
olívaolaj
300 g mozzarella (3 golyó)
100 g parmezán (vagy grana padano)
3-4 ek paradicsomszósz vagy sűrített paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só

a padlizsánt felszeleteljük, majd olívaolajon több részletben magas hőfokon aranyszínűre sütjük. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a mozzarellát vékonyra szeleteljük, a parmezánt lereszeljük, a fokhagymát apróra vágjuk és kevés olívaolajon pár percig megfuttatjuk. egy tűzálló tálba vagy jénaiba öntjük a fokhagymás olajat, szétkenjük. lerakunk egy sor padlizsánt, erre kevés paradicsomszósz jön, erre egy gombócnyi mozzarella, parmezán, kevés bors és csipet só. erre újra padlizsán, paradicsomszósz, mozzarella, parmezán, bors, só. addig folytatjuk, amíg az összes padlizsánt fel nem használjuk. a végén a maradék sajtot is rászórjuk. 30 perc alatt szépen megsül, a végén grillfokozaton rápiríthatunk.

karamelles-almás cheesecake

2010-10-06T21:13:00.006+02:00

a jelenlegi kedvenc tortám. sokáig a tarte tatin (fordított almatorta) vezetett, aztán a tarte au citron (szakácsok könyvés citromtorta) volt a sztár. de most azt kell mondjam, ~~új csillag született~~ ez a torta a nyerő. vegyük csak végig a rétegeket: fahéjas-sós kekszmorzsa. karamellszósz. pirított dió. párolt fahéjas alma. vaníliás philadelphia-cheesecake. tejszínhab, megfejelve kevés dióval és karamellszósszal. öcsi is ezt a tortát kapta születésnapi tortának, csak arra még ráadásként tüzijáték is járt. egyébként ideális őszi sütemény, hiszen az almának szezonja van, a karamell meg jól passzol hozzá.

karamelles-almás cheesecake

az alaphoz:
250 g (1 csomag) hobbit keksz
55 g olvasztott vaj
3 ek cukor
1 tk fahéj
fél tk fleur de sel (vagy sima só)

a karamellszószhoz:
300 g kristálycukor
75 g vaj
200 ml tejszín
100 g dió

az almás réteghez:
50 g vaj
kicsit több, mint 1 kg alma (5-6 db)
125 g cukor
csipet só
1 tk fahéj

cheescake:
375 g (3 doboz) philadelphia sajtkrém
1 nagy tojás
fél citrom leve
75 g cukor
1 ek vaníliakivonat

tetejére:
200 ml tejszín
a karamellszószból kevés, díszítéshez
pár szem dió a díszítéshez

a kekszmorzsa, a karamell és a pirított dió, az alma alatt.

a sütőt 190 fokra előmelegítjük. egy sodrófával a kekszet adagonként egy zacskóban összetörjük. összekeverjük a cukorral, fahéjjal, sóval, majd a vajat is hozzáöntjük és jól kikeverjük. egy tortaformába tesszük a morzsát, majd egy kis peremet is gyártunk neki. 15 percig sütjük, majd a félig nyitott sütőben hagyjuk.

a karamellszószhoz a cukrot felolvasztjuk, amikor már jó karamelles, lehúzzuk a tűzről. hozzákeverjük a vajat (sisteregni fog) és a tejszínt is (bugyogni és gőzölni fog), jól elkeverjük, kis lángon kb 5 percig főzzük, közben gyakran kevergetjük. a diót szárazon egy serpenyőben gyakori rázogatás mellett megpörköljük, a héját kifújjuk a serpenyőből.

az almás réteg
az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony szeletekre vágjuk. érdemes kemény, savanyú fajtát venni, hogy kellemes kontrasztja legyen a karamellnek. én granny smith fajtát választottam, ez azért is jó, mert nem főtt szét, csak egy két szeletnyi tört össze. a vajat megolvasztjuk, beletesszük a cukrot, enyhén karamellizáljuk és az almaszeleteket is beletesszük. lefedve addig főzzük, amíg a karamell feloldódott benne és sok levet ereszt, ekkor beletesszük a fahéjat, óvatosan átkeverjük, majd elfőzzük a levét (továbbra is kis lángon).

a philadelphia sajtkrémet a tojással, a citromlével, a cukorral és a vaníliával egy magas falú edényben elektromos habverővel 2-3 perc alatt simára keverjük.

a cheesecake-réteg, sütés előtt
a sütőt 170 fokra előmelegítjük, közben rétegezzük a tortát, így: a már kihűlt kekszmorzsára karamellszósz jön (3-4 evőkanálnyit félreteszünk a díszítéshez), majd a pirított dió (szintén félrerakunk a díszítéshez), aztán az alma, a cheescake (legegyszerűbb vizes fémspatulával elsimítani). ezután a tortát 30-40 percig „sütjük”, de tulajdonképpen már csak dermesztjük. akkor jó a cheescake-réteg, ha a kés tisztán jön ki belőle. nem ér csalni az idővel úgy, hogy magasabbra tekerjük a sütőt, mert akkor a hő megpirítja a felszínét.

a kihűlt tortát 4 órán át hűtjük hűtőben, majd tálalás előtt a keményre vert tejszínhabot rákenjük, rácsurgatjuk a megmelegített karamellszószt, kicsit összekeverjük és megszórjuk dióval.

have fun! :)

a blogkóstoló és a sült cékla

2010-10-04T12:09:00.004+02:00

azt hiszem, nem sokan vagyunk, akik a szeptemberben megrendezett blogkóstolón minden fogásból ettek. na én vagyok az egyik. igaz, néha csak egy-egy kanállal-villával, de akkor is, egyetlen ételt sem hagytam ki. azt azért hozzá kell tennem, hogy a következő étkezésem másnap este 6-kor történt meg, hát istenem, a gyomorban/bendőben/egyéb tárhelyeken volt még némi tápanyag.

lila füge pisztáciás sütije remek volt a fügével és az enyhén rózsavizes konyakos mártással, fűszeres eszter szíriai sóletje maga volt a tökéletesség, horasztól és lorientől a húsos fogások (borjúszív wokban zöldségekkel ill. marhapofa paradicsomos raguval, ó istenem) 10/10, a hústalan fogások (enyhén csípős rókagombás dim sum és rozmaringos-szilvás-mascarponés krém) szintén. malackaraj anna pisztáciás sertéspástétoma nálam nagy sikert aratott, de nem volt rossz a saját töltésű kolbász sem. limarától pedig egy szép adag olívás és aszalt paradicsomos baguette-t kaptam, hát volt mit ennem másnap, egyszerűen csak vajjal, mennyei volt. egyébként nemcsak, hogy az ételek fantasztikusak voltak, nagyszerű volt megismerni ennyi bloggert/bloggerinát, mind a résztvevők, mind az élvezkedők közt!

az én személyes kedvencem chili és vanília sült céklája volt, hát ezt próbáltam reprodukálni egyik este. újra sikere lett. kicsit erősítettem az eredeti fűszerezésen. a halloumi és a burrata nehezen beszerezhetősége miatt én mozzarellát választottam mellé.

chili és vanília féle csípős-édes-savanykás sült cékla

4 nagy cékla (600-700 g)
4 salottahagyma
4 ek balzsamecet
4 ek mazsola
3-4 ek kapribogyó
2-3 ek sötét barnacukor
1-2 chilipaprika
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
személyenként egy golyónyi mozzarella (itt tehát 4)
fleur de sel a mozzarellára
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat megmossuk, a vizet leitatjuk róluk, némi olívaolaj és só kíséretében egyenként alufóliába csomagoljuk, majd 1-1,5 órán át sütjük. akkor jó, ha egy kés könnyen bele-és kicsúszik. ha már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk.

olívaolajat forrósítunk, az apróra vágott salottát üvegesre pároljuk benne. hozzáadjuk a kimagozott és kierezett chilipaprikát, a mazsolát, egy-két percig sütjük. mehet bele a cékla, a balzsamecet, a cukor, jól elkavarjuk, borsozzuk-sózzuk, majd pár perc átforrósodás után a leöblített kapribogyót is hozzáadjuk.

a mozzarellát szeletekre vágjuk, tálaláskor megöntözzük olívaolajjal, megborsozzuk és megszórjuk kevés fleur de sel-lel.

chili és vanília receptje.

egyéb sültcéklázás a tejbegrízen: almás-zelleres sült céklasaláta

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

jalapeno poppers

2010-09-24T20:06:00.004+02:00

tulajdonképpen a csípős paprika szeretete és rendszeres fogyasztása egy bizonyos függőséget okoz. még akkor is, ha néha bizony a szemed annyira megtelik könnyel, hogy azt sem látod, a tejfölért nyúlsz vagy a sörért. (ez utóbbiban minél több buborék van, annál jobban érzed, hogy mennyire csíp az a paprika, jee.)

a receptet igazából több helyről olvastam össze, az egyiket a dining guide oldalán találtam, meg malackaraj anna is sütött nemrég csípőspaprikát (amúgy szeressük bizony a csípős paprikás bejegyzéseket), úgyhogy volt mit összevetni. igaz, autentikusan tomatilloból és jalapenoból készítenek mellé mártogatóst, de én beértem a tejföllel.

friss jalapenot a tescoban lőttem (!), és már nem ez volt az első alkalom, hogy láttam. nem olcsó, 3 darab van a dobozban 400 forintért. apró chili és habanero chili is kapható a jalapenok mellett, úgy látszik, fejlődünk.

sajttal töltött, bundázott jalapeno paprika

2 személyes adag

9 friss jalapeno paprika
2 szelet kemény érlelt sajt, nálam manchego (pecorino is jó)
napraforgóolaj
2 tojás
só
liszt, zsemlemorzsa
napraforgóolaj a sütéshez

a jalapenokat jól megmossuk, egy papírral kibélelt sütőlemezen 250 fokon, grillfokozaton párszor megforgatva hólyagosra sütjük. utána a héj nagy részét még melegen lehúzzuk. a paprikát hosszában megvágjuk, a csumáját és a magokat nagyjából eltávolítjuk. én nem törekedtem tökéletességre. a tojást kettéválasztjuk, a fehérjét kevés sóval kemény habbá verjük, majd a sárgájával összekeverjük. a sajtból hosszúkás darabokat vágunk, megtöltjük a paprikákat, kicsit összenyomkodjuk, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, a panírt kicsit ráerősítjük a kezünkkel (szintén megnyomkodjuk. bő, forró olajban szép barnára sütjük és melegen, tejfölbe mártogatva (nem kötelező) és sörrel öblögetve (kötelező) hamar elfogyasztjuk.

nem ér cseszegetni a fotóval, sötétedés után, lámpafénynél készült

fűszeres, almás ketchup

2010-09-23T15:44:00.002+02:00

na srácok, most kicsit úgy érzem magam, mintha húsvétkor tennék fel karácsonyi recepteket. de mivel talán annyira nem vagyok elcsúszva, csak kicsit érzem így magam, hangsúlyozom. még augusztus végén, amikor igen jó áron volt az idei szabadföldi paradicsom, akkor főztem belőle ketchupot. igaz, hogy megfelelően nagyobb edény híján több órán át főtt, de nagyon finom lett, megérte. a fűszerektől kicsit pikánsabb, az alma inkább a zselésítő jelleget erősíti, a végén nem érezni az almás ízt. remélem, még lesz, aki ihletet kap, hátha érik még paradicsom valakinél. egyébként főzés közben és ízesítés előtt (só + bors + cukor + ecet) nem ér kóstolgatni, mert akkor még almás lecsó íze van. brr.

fűszeres-almás ketchup

kb 3-3,5 literhez

3000 g paradicsom
1000 g zöldpaprika (akár csípős, bogyiszlói, kápia vegyesen)
kb 1000 g vöröshagyma
kb 1000 g alma (kevésbé savas, mondjuk valamilyen rétesalma vagy nyári alma)
25 szem feketebors
20 szem szegfűszeg
20 szem szegfűbors
2 darab fahéjrúd, kb öt centisek
3 evőkanál pirospaprika
3 teáskanál só
körülbelül 100 ml 10%-os ételecet, ízlés szerint lehet több is
körülbelül 300 g cukor
a kész ketchupok tetejére nátrium-benzoát

a zöldségeket megtisztítjuk: a paradicsomok szárát kivágjuk, a paprikákat leszárazzuk (a magházat belefőzzük a ketchup-ba), a hagymát lehéjazzuk. az almákat negyedekbe vágjuk, a magházakat eltávolítjuk.

a zöldségeket és az almát egy nagy lábosba tesszük, megsózzuk, hogy hamar levet engedjen, így biztosan nem ég le. beleszórjuk a fűszereket is. kis lángon kezdjük főzni, majd amikor már jó sok leve van, kicsit fokozzuk a tüzet alatta és gyakran kevergetjük. hozzáadjuk a pirospaprikát is. addig főzzük, amíg minden hozzávaló annyira puha lesz, hogy fakanállal szét lehessen zúzni (gondolok itt a hagymára és az almára főleg). ezután kis adagokban leturmixoljuk (én botmixert használtam), majd szitán alaposan áttörjük úgy, hogy a szitában csak száraz zöldségmaradványok maradjanak. érdemes kisebb adagokban csinálni.

a leturmixolt-áttört ketchupot visszatöltjük a tisztára mosott edénybe, felforraljuk. hozzáadjuk a cukrot és az ecetet, esetleg még kevés sót, majd még legalább 10-15 percig főzzük, hogy sűrűsödjön kicsit (az alma pektintartalma úgyis segít ebben). én bő fél óráig főztem, mert sűrűbb ketchupot akartam. ezután még forrón üvegekbe töltjük, a tetejére mindegyik adag kapott egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd szorosan lezárjuk és száraz dunsztban (egy lavórt kibélelünk törölközőkkel és közéjük állítjuk az üvegeket) hagyjuk kihűlni.

én csak a tetejére tettem tartósítószert, az eredeti recept bele is főzne egy kicsit. aki hosszútávon tervez vagy esetleg sokkal több mennyiséggel dolgozik, annak érdemes valami szuper tartósító technikát kitalálnia.

az eredeti recept a magyar konyha 1996/4 számában található

fogas fehérboros-kapros-tejszínes mártásban

2010-09-21T20:58:00.002+02:00

az egyik kedvenc halételem. gyorsan elkészíthető és nem nehéz. nagyon szereti a sok-sok hagymával, vajban párolt zöldborsót, de azért a főtt krumpli is jó hozzá. persze csak egy könnyed, lehűtött fehérbor mellett. egyébként a különlegessége, hogy a mártáshoz fel kell verni a tejszínt, így egy nagyon könnyed textúrájú mártásos étel a végeredmény. másféle fehér húsú halból, például pisztrángból is biztosan jó.

fogas fehérboros-kapros-tejszínes mártásban

75 g vaj
1 nagy fej vöröshagyma
2 csapott ek liszt
800 g-nyi szeletekre vágott fogas (a derekából a legtutibb, a többiből meg lehet leves vagy alaplé)
1:3 arányban száraz fehérbor és húsleves, esetleg kevés víz
a maradék száraz fehérbor főzés közbeni kortyolgatáshoz
frissen őrölt feketebors, só
2 csokor kapor
fél narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
200 ml tejszín

a vajat megolvasztjuk, az apróra vágott hagymát alacsony lángon megpároljuk. rászórjuk a lisztet, elkeverjük, kicsit megpirítjuk, majd apránként felöntjük a borral (én most somlói juhfarkkal főztem) és a húslevessel. ha sűrűbb mártást szeretnénk, kevesebb folyadékot használjunk, ha több és hígabb mártást, akkor több folyadékot, vagy adjunk a húsleveshez még egy kis vizet is. húsleves helyett halalaplét is használhatunk.

a szeletekre vágott fogast (vagy ha kisebb, süllőt) a mártásba tesszük, lefedve kb 12-14 percig főzzük, kis lángon, hogy a mártás le ne kapjon. utána a halszeleteket óvatosan egy tányérra szedjük, az apróra vágott kaprot, a citrom-és a narancshéjat a citromlével együtt a mártásba keverjük, sózzuk, borsozzuk, majd beleforgatjuk és jól elkeverjük a keményre vert tejszínt is. a halszeleteket visszacsúsztatjuk a szószba, majd melegen tálaljuk. általában vajon puhára párolt zöldborsó-gyöngyhagyma kombó és főtt burgonya készül hozzá.

kecsketej

2010-09-21T16:57:00.001+02:00

srácok! tud valaki valamit arról, hogy a frissen fejt kecsketej forralás során miért csapódik ki? így nem tudunk belőle inni, csak túróként/sajtként enni. kérlek segítsetek, ha tudtok.

joghurtos-fokhagymás zöldbab

2010-09-15T13:51:00.006+02:00

... egy kis hússal. tegnap csak sárgahüvelyű zöldbabot kaptam a vásárcsarnokban, viszont a kedvenc zöldségesemnél volt zsenge, zöldhüvelyű is. a sárgából leves lett, a zöldből pedig, a fokhagymás-joghurtos zöldbab, mautner zsófi szakácskönyvéből. a könyvben szereplő recept spenótot használ, de mint zsófi írja, jól működik egyéb zöldségekkel is, például céklával, cukkinivel és zöldbabbal is. pécs egyetlen keleti élelmiszereket árusító boltjában kaptam hozzá török joghurtot is: egy kilós kiszerelés 700 forintba kerül. ez a fajta joghurt sokkal sűrűbb (mintha tejföl lenne) és intenzívebb ízű, mint a nálunk egyébként kapható joghurtfélék. ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor a sima natúr joghurtot is le lehet csepegtetni.

fokhagymás-joghurtos zöldbab sült csirkével

(a zöldbab főételként 2 személyre, köretként 4 személyre elég. itt a hús miatt köretként szerepel)

4 egész csirkecomb
500 g zsenge zöldhüvelyű bab
300-400 g török joghurt
4 gerezd fokhagyma
frissen tört fehérbors
frissen őrölt feketebors
só
kacsazsír
jó minőségű olívaolaj
pár kupica pálinka vagy whiskey
1 csípős piros paprika vagy chili
1-2 ek fenyőmag
csipet fleur de sel

a csirkecombokat megmossuk, az esetleges tollmaradványoktól megtisztítjuk, papírral megtöröljük. bedörzsöljük sóval és feketeborssal, meglocsoljuk olívaolajjal és egy jénaiba pakoljuk őket. mehet rá bőven kacsazsír és a pár korty alkohol is. jó meleg sütőben, többször megforgatva és locsolgatva szép pirosra sütjük. a többi előkészületet ráérünk akkor elvégezni, ha a húst már csak pirítani kell.

a zöldbabot megmossuk és megtisztítjuk. lobogó sós vízben 3-4-5 perc alatt roppanósra főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük és félretesszük. a joghurtot összekeverjük jókora adag fehérborssal és sóval, majd belereszeljük a fokhagymát. a paprikát/chilit apróra vágjuk. a fenyőmagot szárazon aranyszínűre pirítjuk. a zöldbabot összekeverjük a joghurttal, megszórjuk a paprikával és a fenyőmaggal, majd jól megöntözzük olívaolajjal, mert nagyon jót tesz neki. a húsra még egy kis plussz nagyszemű só, vagy fleur de sel is jár.

a chili és vanília szakácskönyvből, egy-két apró változtatással

fügés-kolbászos-paradicsomos tészta

2010-08-19T21:06:00.007+02:00

még télen ettem budapesten, a vapiano-ban egy ígéretes tésztaételt. a paradicsomos tésztában kolbász volt, rengeteg bazsalikom, fokhagyma és füge. igen, füge. szenzációs volt, gondoltam is, hogy muszáj lesz reprodukálni. aztán el-elfelejtettem, de most, hogy már lehet kapni friss fügét, megint előbotorkált a gondolat. pont jókor jött a chorizo kolbász a lidliben, mert spanyol napok voltak (tudom, a vapiano olasz kolbászt használt), és természetesen érett paradicsomot vettem hozzá a piacon, valamint tésztát is gyúrtam hozzá. a nyár végében egyébként pont a füge és az érett paradicsom a legjobb szerintem.

paradicsomos tészta chorizoval és fügével

1 adag friss házi tészta (4 személyre elég, kb 250-300 g száraz tésztának felel meg)
8-10 szem közepes paradicsom
2 marék érett, de keményebb húsú füge
1 tk spanyol füstölt paprika

100 g szeletelt chorizo kolbász
2-3 gerezd fokhagyma
sok bazsalikomlevél
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
csipet cukor
2 csepp balzsamecet
só

a paradicsomot apróra vágjuk és kevés olívaolajban kis lángon, lassan megfőzzük. közben ízesítjük nagyon apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, csipet cukorral, majd a végén bazsalikommal és belekeverjük a füstölt paprikát is (remek szabadtüzes íze lesz tőle).

a tésztát feltesszük főni, bő sós vízben. a chorizo mindkét oldalát zsiradék nélkül, egy serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd félretesszük. a fügéket alaposan megmossuk, szárát levágjuk, négybe vágjuk, majd a kolbász zsírján magas lángon kicsit megsütjük. ezt is félrerakjuk, a kolbászt feldaraboljuk.

ha kész a tészta, rálocsolunk kevés olívaolajat, összekeverjük a paradicsomos szósszal, majd tálaláskor rádobjuk a fügét és a kolbászt. egy jó adag feketeborsot még lazán elbír. meg még bazsalikomot.

éljen a fügeszezon!

lecsós csirke, kapros-túrós tésztával

2010-08-08T22:55:00.003+02:00

a lecsóhoz fel kell nőni. gyerekkorában senki sem szereti, legalábbis a mi családunkban ez így volt (és van: öcsi szintén nem rajong érte). tele van összefonnyadt paprikával, hosszú és hegyes paradicsomhéj-darabokkal, hát fúj. aztán amikor már az ember majdnem 25, akkor elegendő két hét külföldön, és igen, állandóan azt akar enni.

tegye fel, aki még nem evett az idén lecsót. igen, én nem jelentkeztem (tudom, mindenki más igen). most, hogy már olcsó a paprika (én 150/kg áron vettem), nagyobb adagra is készen állok, ám a mai napon csak lecsós csirkét főztem. gyúrtam mellé tésztát is, úgyhogy kapros-túrós tésztával ettük. tésztát gyúrni idén tavasszal tanultam meg anyukámtól, már egész jól megy, szép vékony lesz, a rétegek vágáskor nem ragadnak össze. augusztus végén megyek újra a szülői házba, remélem, kapok lecsót. tojásosat, amit hidegen is lehet enni reggelire.

lecsós csirke kapros-túrós tésztával

a lecsós csirkéhez:

4 felső-és alsócomb
10 húsos paprika
4-5 paradicsom
1 nagy vöröshagyma
1 ek pirospaprika
frissen őrölt feketebors
2 ek zsír
só

a túrós tésztához:

300 g liszt
4 tojás
1 ek só
250 g túró
kevés tejföl
egy csokor kapor
kis zsiradék (olívaolaj is lehet)

a tésztához valókat (liszt, tojás és só) összekeverjük, jó alaposan átgyúrjuk (először kemény lesz, majd egyre rugalmasabb) és kb 10 percig dagasztjuk. folpackba csomagoljuk, majd kb fél órát szobahőn pihentetjük (vagy ehelyett 250 g kész tésztát használunk, mondjuk szélesmetéltet vagy csuszát).

közben a húsokat megmossuk, lebőrözzük. a hagymát apróra vágjuk, majd a zsírban megpároljuk. hozzáadjuk a húsokat, fehéredésig sütjük őket. az edényt lehúzzuk a gázról, a húsra ráhintjük a pirospaprikát, kicsit elkeverjük, sózzuk és borsozzuk, hozzáöntünk kevés vizet, majd fedő alatt, alacsony lángon majdnem puhára pároljuk. a paprikát és a paradicsomot megmossuk, a paprikát kicsumázzuk, karikára, a paradicsomokat kis darabokra vágjuk és hozzáadjuk a csirkecombokhoz, majd fedő alatt tovább főzzük.

a tésztát lisztezett munkafelületen folyamatos lisztezés mellett vékonyra nyújtjuk, majd szélesmetéltre vágjuk: a tésztát a nyújtófára feltekerjük, hosszában kettévágjuk, így a tészta lehajlik a nyújtófáról. ezután a keletkezett hosszú hasábból kb ujjnyi széles csíkokat vágunk. a tésztát egy konyharuhán kicsit megszárítjuk, majd forrásban lévő sós vízben puhára főzzük (pár perc, érdemes útközben kóstolgatni), majd leszűrjük. a zsiradékot felforrósítjuk, rádobjuk a tésztát, belekeverjük az előzőleg összekevert túró-tejföl-finomra vágott kapor keveréket.

magyar konyha 1997/6, kicsit átdolgozva

töltött paprika

2010-08-03T14:58:00.004+02:00

két hét nyaralás elég ahhoz, hogy az ember nagyon keresse utána a hazai ízeket. lecsó, petrezselymes zöldbabfőzelék, kefires süti friss gyümölccsel, lecsós csirke túrós csuszával, töltött paprika. mostanában ezekre vagyok rákattanva, azért az itthoni konyha mégis az itthoni konyha. ma elég meleg van, fülledt is, persze, csináljunk paradicsommártást friss, érett paradicsomból, hozzá a töltött paprika meg a maradék húsból a fasírt sütése már smafu. egyébként egyik kedvenc nyári ételem a töltött paprika, édes paradicsommártással, főleg azért, mert nemcsak nyáron készíthető.

töltött paprika

600 g darált sertéscomb
5-6 tölteni való paprika
5-6 ek. főtt rizs (2 evőkanálnyi szárazból lesz ennyi bőven)
frissen őrölt feketebors
1 tojás
esetleg kevés őrölt pirospaprika
só
1300 g érett paradicsom
1 kis darabka friss gyömbér, meghámozva
1 ág zellerzöld
1 kisebb pucolt vöröshagyma
4-5 szem feketebors
2 ek. liszt

a paradicsomot jól megmossuk, kis darabokra vágjuk és ujjnyi vízzel feltesszük főni. beletesszük a gyömbért, a hagymát,a zellerzöldet, a borsot, megsózzuk és a cukrot is hozzáadjuk. lassan addig főzzük, amíg a paradicsom puhára fő. ezután a gyömbért, a zellert, a hagymát kivesszük belőle, botmixerrel óvatosan pürésítjük, majd szitán átszűrhetjük (én ezt általában kihagyom).

a húst összedolgozzuk a tojással, sóval, frissen őrölt borssal, főtt rizzsel. a paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, az ereit kivágjuk, néhány helyen hústűvel megszurkáljuk. megtöltjük őket a húsos keverékkel, majd a paradicsommártásba tesszük. ha marad még hús, gombócokat formálunk. úgy a jó, ha a paradicsommártás ellepi a paprikákat. gyorsan felforraljuk, majd lefedve kis lángon kb 45 percig főzzük.

ha kész, a paprikákat és a gombócokat egy tányérra szedjük, a paradicsommártást pedig besűrítjük egy kis vízzel simára kevert liszttel, forralunk rajta egyet és a visszarakjuk a belevalókat.

általában főtt krumpli készül mellé, ma friss kenyérrel ettem.

magyar konyha 1995/4

starfi on holiday

2010-07-07T21:25:00.002+02:00

vagyis legalábbis szombattól. röpke 9-10-11 órás repülőút, vár kína! :D nem hiszem, hogy fogok netelni kintről, meg lehet, hogy nem is működik kinn a blogspot (facebook elvileg blokkolva van), szóval addig is jók legyetek, böngésszetek az archívumból! 25-én jövök vissza, remélem sok-sok gasztroélménnyel (is), beszámolók, fotók, receptek várhatóak!

zöldborsós-majonézes újkrumplisaláta

2010-06-26T21:15:00.005+02:00

ezt a salátát még akkor készítettem, amikor még egyrészt jó idő volt, másrészt huszonöt deka pucolt borsót 400 forintért vettem egy nénitől (valamikor május közepén). a fotót megcsináltam, sőt, a fotosoppos utómunkákat is elkészítettem, de a recept feledésbe merült. a fotót tegnap megtaláltam, úgyhogy megosztom veletek, mert szerintem nagyon finom. a lényege a kisméretű krumpli, a zsenge zöldborsó és a frissen készült, házi majonéz.

újkrumplisaláta házi majonézzel és zöldborsóval

600 g újkrumpli, féltojásnyi méretűek
250 g zsenge zöldborsó (pucolt súly)
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt feketebors
só
a majonézhez két tojás sárgája, kb 350-400 ml napraforgóolaj, só, bors, kevés mustár és kevés citromlé

a krumplit jó sós vízben megsikáljuk. ez a legnehezebb és legidegölőbb része az egésznek, érdemes többen nekállni, főleg, ha a kis méretű krumplit kedveljük, mint én. utána feltesszük kevés sós vízben, és próbáljuk nem szétfőzni (a kés hegye azért könnyen kijöjjön belőle). a borsót is felrakjuk főni, de nem sózzuk. a majonézhez a tojássárgáját elkeverjük, először cseppenként, majd vékony sugárban adagoljuk hozzá az olajat. ha felvette a fentebb írt olaj mennyiségét, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a kevés citromlevet (utóbbiak savassága ne domináljon). a krumplit és a borsót leszűrjük, a majonézt hozzákeverjük a finomra vágott petrezselyemmel együtt.

sült húsokhoz, grillezett tarjához, nyúlhoz remek köret, de én magában is szeretem.

spanyol fokhagymaleves

2010-06-25T18:15:00.005+02:00

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

grillezett spárga zöldfűszeres tojásmártással

2010-05-14T21:53:00.003+02:00

még télen kinéztem egy spárgás receptet az egyik könyvemből, és alig vártam, hogy szezonban kipróbálhassam. a recept főtt spárgát ír, de azóta annyira megtetszett flatcatnél a grillezett spárga, hogy nekem is muszáj volt kipróbálnom. és megérte! a sütés nemcsak intenzívebbé teszi a zöldség saját ízét, hanem még egyfajta füstösséget is ad neki. a tojás remek kiegészítője a spárgának, nemcsak azért, mert én imádom, hanem tényleg, és a recept írta ezt, értem?

grillezett spárga bazsalikomos-petrezselymes tojásmártással

2 személyre

500 g zöld spárga
3-4 tojás
1 ek dijoni mustár
frissen facsart citromlé
frissen őrölt feketebors
5-6 szép levél bazsalikom
pár ágacska petrezselyem
olívaolaj
só

a tojást keményre főzzük, megpucoljuk, majd villával összetörjük. hozzáadjuk a mustárt, a citromlevet, az aprított fűszernövényeket. kevés turbolya is mehet a bazsalikom helyére és szerintem friss tárkonnyal is jól működik. pár löttyintésnyi olívaolajat is hozzáadunk, borsozzuk-sózzuk, jól elkeverjük.

a spárgák alsó részeit letördeljük, a sípokat jól megmossuk. a spárgát grillserpenyőben magas hőfokon 6-7 perc alatt, néha megforgatva, zsiradék hozzáadása nélkül, kicsit megsózva megsütjük. úgy jó, ha néhol kicsit megfeketedik. a spárgát egy tányérra szedjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, a tojásos keverékkel és némi rozskenyérrel tálaljuk.

a teljes értékű reformkonyha című könyv alapján, némileg átdolgozva.
flatcat, köszönöm az inspirációt:)

kuglóf

2010-05-13T20:56:00.003+02:00

nem kicsit izgultam, megsütöttem életem első kuglófját. a formát hétvégén vettem az ecserin, muszáj volt kipróbálni. az izgulás tárgya pedig az volt, hogy a tésztát szépen elkezdtem bekeverni és kicsit gyanús volt a rengeteg tojás és rengeteg olvasztott vaj, és az ehhez képest nagyon csekély lisztmennyiség. nem baj, kevertem én, beugrott a szakácsok könyvében lévő kuglóf receptje, miszerint baromira ragad és érdemes géppel keverni. keveri a halál géppel, van nekünk kezünk, maximum a fakanál jöhet szóba. viszont sem a szakácsok könyve, sem az a recept, amit anyu lediktált, nem szólt, hogy bizony ez egy sűrű nokedlitészta lesz. anyu meg azt mondta, sodorjak a tésztából rudat, a két végét meg ragasszam össze és úgy rakjam a formába. ez a kuglóf halmazállapotából ítélve abszolút halott ötlet volt, úgyhogy én a formába öntöttem-kanalaztam. aztán szépen magára hagytam másfél órára, hadd keljen. mikor letelt az idő, látom, hogy a konyharuha szépen fel van púposodva. a tészta köszönte szépen, rendesen megkelt, konkrétan a kuglófforma pereméig ért. gondoltam, szuper lesz, ha sütés közben mégjobban feljön és lesz egy emeletes kuglófom – úristen, hogy fog az kinézni a fotókon... hát így néz ki, ahogy alul láthatjátok. tökéletes lett, mindennemű izgalom és kétely hiábavaló volt.

kuglóf

(egy 23 centis kuglófformához pont jó a recept)

300 g finomliszt
200 g rétesliszt
40 g élesztő
125 g cukor
375 g vaj (nem elírás)
125 ml langyos tej
5 tojás
1 citrom reszelt héja
50 g mazsola (legközelebb több megy bele)
50 g mandula
csipet só
zsemlemorzsa

az élesztőt a tej felével és egy teáskanál cukorral felfuttatjuk. kevés liszt mehet a tetejére, miután összekevertük az élesztőt a cukorral és a tejjel. kis lábosban felolvasztjuk a vajat, hozzáöntjük a tejet.

a liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a cukrot, a sót, a tojásokat, a reszelt citrom héját. ha a tej-vaj keverék kézmelegre hűlt, a felfutott élesztővel együtt hozzáöntjük a lisztes keverékhez. egy fakanállal jól kidolgozzuk. elég hamar összeáll, homogén lesz, de azért 5 percig keverni kell (én showder klubot néztem közben). utána belekeverjük a forró vízzel jól leöblített mazsolát és a mandulát is.

a kuglófformát jól kivajazzuk (én gyakorlatilag 40 deka vajat vettem, és alig maradt belőle. a 25 grammnyi darabkát - amennyi hiányzik a 400 grammhoz, mivel 375 grammot használunk – szinte teljesen elhasználtam a vajazáshoz. nekem zománcozott a kuglófformám, nem teflonos-tapadásmentes és biztosra akartam menni. a formába zsemlemorzsát szórunk, egyenletesen eloszlatjuk benne. a tésztát belekanalazzuk (vagy öntjük, ahogy tetszik) a formába, elegyengetjük óvatosan, és konyharuha alatt másfél órát kelni hagyjuk.

a sütőt 175 fokra előmelegítjük, a rácsot az alsó részre toljuk. a szépen megkelt és feljött kuglófot 45-50 percig sütjük, tűpróbáig. a teteje (ami később az alja lesz) szépen megpirosodik addigra. a formából pár perc pihentetés után óvatosan kiborítjuk egy rácsra, konyharuhával beborítjuk és úgy hagyjuk kihűlni. nem ér forrón befalni.

ezek után, kérdezem én, miért nem sütöttem eddig kuglófot?

nova szakácskönyvek: édességek

ropogtatnivaló kávéhoz

2010-05-11T20:14:00.004+02:00

szeretek a kávé mellé majszolni valamit, legyen hosszúkávé, vagy erős fekete (bár ez utóbbit nem sűrűn iszom). svédországban délután is szokás kávézni, kábé olyan szokás ez, mint az angol ötórai tea. mivel már kinn is megszoktam, én a nap különböző pontjaiban bármikor kapható vagyok kávézásra és tejeskávézásra, főleg, ha van mellé valamiféle desszert. a kedvencem a kókuszkocka (ami az ausztrál lamington megfelelője, talán ők nem mézes tésztából készítik), és mostmár, a cantuccini. ez utóbbit azért jó pár adagban kellett tesztelni, hogy megtaláljam a nekem legjobb verziót. készítettem már mandulával, kesudióval, de a kedvencem a mogyorós. alapreceptként ízbolygóét használom, de mivel elég kicsi mennyiséget ad, alapból duplán szokott készülni. a citrommennyiséget is növeltem benne, szerintem a friss, üde citromhéj remek zamatot kölcsönöz.

mogyorós cantuccini

240 g liszt
200 g mogyoró
140 g cukor
fél teáskanál sütőpor
40 g olvasztott vaj
2 tojás
2-3 citrom héja, reszelve
kevés fahéj

a mogyorót durvára vágjuk. a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, cukor, fahéj) összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és az olvasztott vajat és belereszeljük a citromhéjat. a sütőt előmelegítjük 180 fokra. papírral bélelt lemezre a masszából két hosszú rudat formázunk, a tetejét kicsit ellapogatjuk. 30-35 percig sütjük, de mindenképp addig, míg kívül szép színt nem kap. ekkor ugyanis már elég száraz ahhoz, hogy szeleteléskor ne essen darabokra. amikor szépen megsült már, kivesszük a sütőből és a rudat ujjnyi vastag szeletkékre daraboljuk, és elfektetjük őket. utána a sütőlemezt kábé 10 percre visszatoljuk a sütőbe, hogy egyenletes színt kapjanak. a sütőlemezen nyugodtan hagyjatjuk kihűlni. tejeskávéba tunkolni a legjobb (kakaóba kevésbé).

ízbolygó alapreceptje nyomán.

spárgakrémleves

2010-04-28T14:16:00.004+02:00

azt hiszem, enyhe tojásfüggőségem van. hetente körülbelül 4-5-6-szor eszem tojást, és ez még az átlagos kategória. a szülői házba kábé úgy havonta-másfélhavonta jutok le, és nem bírok annyi tojást elhozni, ami ne fogyna el a következő vizitig. (meg ugye, a tyúkok sem bírnák ezt annyira.) a nagy hiperek meg főleg az ilyen vásárlókra számítanak, mint én. vannak ezek a bio-tanyasi-alternatívtartású-omega3zsírsavas-extrasárga-extraméretes tojások - persze aranyáron a tuskó gazdaságos tojáshoz képest -, én ezeket mind fel szoktam vásárolni. drága mulatság ez a tojásfüggőség. nem teljesen olyan a fíling, mint az otthoni, kukoricán és gizgazokon nevelkedett tyúkok tojásaival, de azért nem rossz. egy szó mint száz, a következő leveskét nemcsak azért ettük buggyantott tojással (ez a kedvencem amúgy, meg az omlettek), mert ugye a tojásfüggőség ezt diktálta, hanem a jamie természetesen szakácskönyv szerint is ezzel kell enni. nekem nem is kellett több, máris igencsak szimpatikus lett a recept. remélem nektek is.

spárgakrémleves buggyantott tojással (és egyéb zöldségekkel)

az adagokat benéztem, ez 8 személyre szól, nem négyre, most 1 hétig ezt esszük

1 kg friss zöld spárga
2 póréhagyma
1 nagy fej lilahagyma
4-5 zellerszár
1 jókora löket olívaolaj
2 liter húsleves
frissen őrölt feketebors (sok!)
só
tojások, baguette vagy kenyér
kevés olívaolaj, turbolya (opcionális)

a spárgákat megmossuk alaposan, fás végeit levágjuk, a fejeket szintén lemetsszük, de utóbbiakait félretesszük. a spárgaszárakat feldaraboljuk. a pórét karikára, a lilahagymát apróra vágjuk a zellerszárral együtt. jó nagy edényben (itt lett gyanús a recept, hogy nem 4 személyre szól) az olívaolajat felforrósítjuk, ráküldjük a felaprított zöldségeket a spárga kivételével. alacsony lángon 10 percig pároljuk, néha-néha átkeverjük. utána mehet hozzá a spárga, a húsleves. felforraljuk, 20 percig fedő alatt főzzük. beletekerjük a szép adag borsot, sózzuk, ha kell. óvatosan pürésítjük a levest, én botmixert használok. utána visszatesszük a tűzre, mehetnek bele az egészben hagyott spárgafejek. pár percig főzzük, és kész is. közben érdemes vizet forralni, amiben szokásos módon buggyantott tojást főzünk. pirított kenyérszeletekkel, a középen még folyós tojással, kevés olívaolajjal megspriccelve és esetleg összevágott turbolyával tálaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

tavasz, quiche

2010-04-22T14:42:00.006+02:00

már korábban írtam a medvehagymához fűződő viszonyomról. akik lemaradtak: szeretem én, nyersen akármibe. minden mennyiségben szendvicsekbe és salátába, de főzve-sütve nem a kedvenc. kivéve, ha quiche-be sütöm (ez egy újabb releváció volt). az egyik megjegyzésben kaptam medvehagyma-spenót-ricotta-quiche ötletet, én kicsit variáltam. nekem a ricotta kicsit olyan, mintha folyami homokkal kevertük volna a tisztességes házi túrót, úgyhogy ezt inkább kihagytam. pontosabban, helyettesítettem juhtúróval. úgyhogy, kedves megjegyzést tevők (egyszerűbb lett volna olvasókat írnom, mindegy), köszönöm az ötleteket. aki magára ismer a medvehagymás-spenótos quiche ötletelőjeként, veregesse meg szépen a saját vállát.

medvehagymás-spenótos-juhtúrós quiche

a tésztához (28 centis lepényformához):

250 g finomliszt
125 g hideg, felkockázott vaj
1 tojás
só
1-2 ek víz, ha nem akar összeállni

a töltelékhez:

3 tojás
200 ml tejszín
250 g spenót
60 g medvehagyma (kisebb csokor)
pár ágacska kakukkfű
100 g ementáli
100 g juhtúró
kevés olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk. ha nem akar egyben maradni, egy-két evőkanál vizet is hozzágyúrunk, mindezt minél gyorsabban. folpackba csomagolva fél-1 órát, vagy akár egy éjszakát is hagyjuk a hűtőben pihenni.

a spenótot leszárazzuk, alaposan megmossuk és kevés olívaolajon megfuttatjuk. ha kihűlt, a vizet kinyomkodjuk belőle és darabokra vágjuk. a medvehagymát szintén csíkokra kell felvágni (előzetes dinsztelés szerintem nem szükséges).

a tojásokat összekeverjük a tejszínnel, reszelt ementálival, juhtúróval, borsozzuk, sózzuk, beleforgatjuk a zöldeket.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tésztát kinyújtjuk, és egy kivajazott lepényformába tesszük úgy, hogy fala is legyen. a tölteléket beleöntjük, eloszlatjuk szépen, egyenletesen. kakukkfűvel bőségesen megszórjuk. kb háromnegyed óráig sütjük, az elején alufóliával érdemes letakarni.

melegen, de nem forrón tálaljuk. notórius húsevőknek 200 g bacon-t javasolok még hozzá. a medvehagymásságot pedig a spenót/medvehagyma arányával lehet változtatni.

egyszer már készítettem quiche-t: itt egy cukkinis-szalonnás verzió.

facebook

2010-04-22T12:07:00.001+02:00

ugye láttátok már ott oldalt, jobbra, hogy a facebook-on is lehet követni a tejbegrízt (mármint a blogot, igen.)? csak keressétek a "tejbegríz - a blog" oldalt.

kucsmagombás-turbolyás pirítós

2010-04-09T15:48:00.006+02:00

most már erősen lehet érzékelni a tavasz közeledtét (még ha ebben a pillanatban szakad is az eső). az előhírnök valóban a medvehagyma, de engem jobban izgatnak a tavaszi kucsmagombák, a spárga és most már a turbolya is. meg majd később az eper (van már pár ötletem eperre, de milyen ötletek!). de térjünk vissza a turbolyához. tegnap kóstoltam először, nekem rögtön ízlett. annak ellenére, hogy az illata nem nagyon fogott meg, ugyanis kifejezetten negróillatú a dörzsölt turbolyalevél. nem baj, az ánizsillat még senkinek nem ártott meg, így került a kucsmagomba mellé, a kucsmagomba pedig a pirítósra, egy kis tojással megfejelve. és jól tettem, hogy a kezdeti ódzkodás ellenére mégiscsak ettem turbolyát is. egyébként fel a kezekkel, rajtam kívül kinek nincsen csömöre a tojásból így húsvét után? nem is értem, pedig az ünnepek alatt is 20-30 keménytojás simán elfogyott...

kucsmagombás-fokhagymás pirítós turbolyával és buggyantott tojással

2 személyre

500 g kucsmagomba*
50 g vaj
75 ml száraz fehérbor
1 kupica konyak vagy whiskey
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor petrezselyem
1 kisebb csokor zsenge turbolya**
frissen őrölt feketebors
só
személyenként 1-2 szelet baguette
személyenként 1-2 tojás
2 ek ecet
5-6 szem egész feketebors
4-5 babérlevél

egy kis edénybe vizet rakunk fel főni a két ek ecettel, az egészborssal és a babérlevelekkel együtt. a vajat felforrósítjuk egy serpenyőben, beledobjuk a jó alaposan átöblített és lecsöpögtetett kucsmagombafejeket (a szárakból érdemes krémlevest főzni például pár másféle gomba társaságában). nagy tűzön pirítjuk addig, amíg az összes leve el nem fő. hozzáöntjük a fehérbort és a whiskey-t (kicsit most meg lehet dönteni a serpenyőt, hogy az alkoholgőzök meggyulladjanak, de nem fontos). ha elfő, borsozzuk-sózzuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a turbolyát, átkavarjuk, lezárjuk és fedő alatt melegen tartjuk.

a víz alatt mérsékeljük a lángot, hogy ne buborékozzon. a tojásokat egyenként egy csészébe ütjük és óvatosan a forró vízbe csúsztatjuk. ha kicsit szétfolyt a fehérje, egy kanállal segítünk neki visszatalálni. egy tojásnak kb 3-4 perc kell ahhoz, hogy a fehérje megfőjön, de a sárgája még folyós maradjon (ez a buggyantott tojás lelke). ha kész, a tojásokat óvatosan egy hideg vízzel teli tálba tesszük, hogy a főzés abbamaradjon. amíg főnek a tojások, megpirítjuk a kenyérszeleteket.

a kenyeret jól bedörzsöljük fokhagymával, ráhalmozzuk a gombákat és a tetejére tesszük a tojást. kis plussz turbolya jót tesz neki.

* én most cseh kucsmagombát használtam, ennyi mennyiség éppenhogy elég két személyre, ha csak a "kalapokat" használjuk.

** a turbolya árnyas, nyirkos erdők alján megtalálható, ánizsos-édesköményes illatú. ne keverjük össze semmiféle más szabadon növő ernyősvirágzatúval (azok általában vagy szagtalanok, vagy kifejezetten büdösek.

kettő legyet egy csapásra...

2010-04-07T14:26:00.005+02:00

...már ami a receptet illeti, lásd később.

igazából nagy volt nekem a bánatom. a magyar gasztroszférában a március és az április többnyire a medvehagymáról szól. én két éven át próbálgattam így-úgy, de valamiért nem nyerte el teljesen a tetszésem. és akkor rájöttem, hogy miért! sütve, de még inkább főzve van egy kicsit érdekes, édeskés-torokmarós utóíze, ami nekem nagyon idegen. lehet, csak én érzem, vagy mást nem zavar. mondjuk még kaptam egy tippet levesre, talán megpróbálkozom vele. egyelőre azonban marad a nyers felhasználás, úgy mindig ízlett. úgyhogy most megvilágosodtam. most, hogy otthonról betankoltam jó házi tojással, muszáj volt egy tojássalátát készíteni, aztán meg a házi majonéz adta magát hozzá.

húsvét után ez ilyen „kellemest a hasznossal” recept. ott a rengeteg főtt tojás, muszáj valahogy hasznosítani. meg ugye, a medvehagyma. tessék menni, szedni, tojás megfőz, majonéz villámsebességgel bekever, összekutyul, fűszerez, megesz. negyed óra, és kellemes reggeliben van részünk. azért egy jóféle házi kenyér vagy baguette erősen kívánkozik hozzá. előtte akár egy pálesz is lecsúszhat.

medvehagymás tojássaláta házi majonézzel

1 személyes adag

három tojás (két főtt tojás, ha az ünnepi maradékból dolgozunk plussz egy nyers a majonéznek)
kb 200 ml majonéz
napraforgóolaj
pár csepp frissen facsart citromlé
1 tk dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
1 ek leöblített kapribogyó
1 kis csokor petrezselyem
1 csokor medvehagyma
só

ha nem főtt tojást használunk, hideg vízben feltesszük a tojásokat főni. ha felforr, két percig főzzük, majd lekapcsoljuk alatta a gázt, lefedjük és 12-15 percig fedő alatt, a forró vízben tartjuk.

majonézt így készítünk: a majonézhez elkeverjük a tojássárgáját, majd cseppenként hozzáadjuk az olajat, megint keverjük, megint adagolunk, megint keverünk. amikor már elég kemény a massza, mehet hozzá vékony sugárban az olaj. célszerű három kézzel rendelkezni: egyik az olajat sugarítja, a másik keveri, a harmadik pedig fogja a tálat, mert különben jól elcsúszkál. kb 150-200 ml napraforgóolajat simán felvesz a tojás, ekkor jöhet bele a mustár, a citromlé, a bors és a só. a citromlétől annak rendje és módja szerint szépen kifehéredik.

a tojásokat hideg vízben lehűtjük, megpucoljuk, felszeleteljük, majd 90 fokkal elforgatjuk és megint szeletelünk rajta egyet. hozzákeverjük a majonézhez, ha kell, utánaízesítjük: sózzuk, borsozzuk. a medvehagymát csíkokra, a petrezselymet apróra vágjuk és a kapribogyóval együtt a salátához keverjük. frissen a legjobb.

süssünk tejbegrízzel!

2010-03-26T04:06:00.002+01:00

valamennyire stílszerű tejbegrízes recepttel jönni a tejbegríz nevű blogon, ugye? az a furcsa, hogy nem mindig vagyok pedig nagy rajongója az édességeknek, húsos és zöldséges ételek sokkal többet szerepelnek a blogon. de néha kísértésbe esek és muszáj valami édeset enni. ilyenkor szoktak csokis-gyömbéres sütik, almatorták és citromtorták születni: akkor aztán nem aprózom el. (az abszolút kedvenc akkor is a tarte au lemon, isteni és kész. az egyik legjobb desszert ever)

nem is értem magam sem, amikor elkap az édességláz, egy cukrászdát is fel tudnék falni. főleg mostanában. és ha fanatikusnak nem is, de valamennyire elkötelezettnek bizony lennie kell az embernek a közel-keleti/török édességekhez, ugyanis ezek általában eléggé édesek, tömények, mondhatni baromi fullasztóak. ilyen a következő desszert is: vajas rétestészta közt sűrű, vaníliás tejbegríz, fűszeres cukorsziruppal meglocsolva. a recept chili és vanília könyvéből való, illetve, itt a bejegyzés is, amit a blogra írt róla. persze ez már egy átszerkesztett verzió, törökországban se nem rétestésztával, se nem sűrűre főzött tejbegrízből készítik, de attól még jó. én is csiholtam kicsit rajta, egyrészt a saját ízlésemre faragtam, másrészt megosztanék azért egy-két tapasztalatot.

vaníliás-tejbegrízes künefe

300 g rétestészta
225 g vaj + egy kicsi a tortaforma kivajazásához
200 g cukor
8 ek púpozott búzadara
800 ml tej
200 ml víz
egy citrom kifacsart leve
fél rúd fahéj
3 tk vanília esszencia
4-5 kardamom
csipet só

a rétestésztát feltekercseljük jó szorosra és vékony, cérnametélt vastagságúra vágjuk. ha több tekercs teszi ki a 30 dekát, érdemes egymásba tekerni, vagy egymás tetejére tenni és egyszerre vágni, mert ez bizony eltart egy darabig. egy 24 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk (az alját és az oldalát is!). a sok-sok vékonyra vágott tészta felét beletesszük a formába. 200 g vajat felolvasztunk (a fennmaradó 25 g kell majd a tejbegrízbe), és a felét a tésztára öntjük, hogy mindenhol érje őket.

a sütőt előmelegítjük 190 fokra. a tejet felforraljuk, a búzadarát beleszórjuk, majd folytonos keverés mellett 50 g cukrot (fennmaradó 150 g a cukorszirupba kell) és a csipet sót is. amikor már elég jó sűrű, hozzáadjuk a hideg, megmaradt vajat, majd levéve a tűzről belekeverjük a vaníliaesszenciát is. a tejbegrízt ráöntjük a vajas rétestésztára, majd rászórjuk a tészta másik felét, illetve ráöntjük az olvasztott vaj másik felét. kb 45-50 percig sütjük (a teteje legyen szép piros).

közben felforraljuk a vizet a 15 deka megmaradt cukorral, a fűszerekkel, pár percig főzzük, a végén azért a citromot is belefacsarjuk. ha kész a süti, még melegen, anélkül, hogy a formából kiszednénk, ráöntjük. mindet. majd beszívja, nem fog tocsogni, ígérem. csak akkor applikáljuk ki a formából, ha már eléggé kihűlt és megdermedt a tejbegríz. magában is jó, de egy kis tejszínhab és egy kis megpörkölt, összevágott pisztácia csak dob az ízélményen.

chili és vanília remek könyvéből.

tejbegríztelen

2010-03-10T19:36:00.003+01:00

nem megy mostanában a blogolás. nem is tudom miért, nincs ihletem, hogy új dolgokat próbáljak ki. régi, bevált dolgokat főzök, ha egyáltalán főzök. mert azt sem sűrűn. nem tudom, hogy átmeneti-e ez a dolog. a hideg és a sötét is valószínűleg rátesz erre egy lapáttal.

azt hiszem, másnak is vannak olyan korszakai, amikor nem annyira érzik otthon magukat a konyhában. én szeretném hinni, hogy igen. ha elmúlik, úgyis jelentkezem. addig elnézéseteket kérem, hogy hanyagolom a blogot, hogy hanyagollak titeket, hogy tejbegríztelen az evősblogok csapata.

azért kaptam egy levelet pár napja, ez volt benne:

Kedves fiatal Szakács!
Véletlen leltem rá a blogodra, fél éjszaka olvasgattam.
Köszönöm!

én köszönöm. az ilyen levelek nagyon sokat jelentenek nekem.

sült céklából, reggelire

2010-02-12T11:46:00.001+01:00

tegnap jól elszámítottam magam a salátakészítésnél, ugyanis a kelleténél jóval több céklát sütöttem meg. alufóliában, hámozatlanul azonban elálldogálnak a hűtőben, akár egy vinaigrette-es salátaként is elképzelhető. ma reggel ezt készítettem belőle. az eredeti ötlet szerint kéksajttal egészítettem volna ki, de nem kaptam a kisboltban, máshová pedig nem volt kedvem menni. úgyhogy maradt a brie sajt, bár nem kevertem bele, a tetején is remek lett.

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

2 szép sült cékla
1 doboz philadelphia krémsajt
1 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
opcionális: zsázsacsíra, brie vagy camambert sajt, kaviár, újhagyma, stb.

a céklát megsütjük az itt leírtak szerint. ha kihűlt, meghámozzuk, majd a reszelő kisebbik lyukán lereszeljük. sózzuk, borsozzuk (véleményem szerint mindkettőt szereti a cékla, nem is kicsit). hozzákeverjük a philadelphiát és az olívaolajat.

vajas rozskenyéren a legjobb, aztán lehet rá tenni valamilyen fehérpenészes sajtot, kevés zsázsát (vagy sokat; csak jönne már a tavasz), esetleg pár pötty kaviárt. én pár újhagymát is elmajszoltam hozzá.

a sült cékla dicséretére

2010-02-11T19:55:00.003+01:00

én komolyan nem gondoltam volna, hogy sütés hatására a céklának ennyire koncentráltabb, édesebb, teljesebb íze lesz. én mondom, totál más, mint főzve (főzve biztosan a főzőlébe távozik az aromák jókora része). úgyhogy most a sült cékla a nagy szerelem. mondjuk még nincs sok ötletem, mibe lehetne tenni, de majdcsak kigondolok valamit. most egy hagyományos céklasaláta készült belőle, nem túl hagyományos ízesítéssel, úgy látszik, van egy kis gyömbéraddikcióm mostanság. próbáltatok már sült zöldségeket, sült céklát? mit csináltok belőle?

saláta sült céklából, almával, zellerrel

4 ökölnyi cékla
2 alma
6-7 savanyú uborka
1 közepes zeller
2-3 ek kapribogyó
1 kis tejföl
löttyintésnyi tejszín
1 teáskanál zöldbors
kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj
friss gyömbér
frissen őrölt bors
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat jól megmossuk, majd papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet. egyenként alufóliába csomaguljuk, de mielőtt lezárnánk őket, megspricceljük olívaolajjal és megszórjuk sóval. egy tepsire rakjuk őket és 45-60 perc alatt puhára sütjük. a zellert is megmossuk és fedő alatt sós vízben puhára főzzük (kb háromnegyed óra ennek a főzési ideje), majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. a céklákhoz nekem a 45 perc kevés volt (szakácsok könyve javasolta így), ezért visszatettem még negyed órára. mikor kész lett, újra beleszúrtam a villát, a céklák szép könnyedén csúsztak le róla. mindegyik csomagot kibontjuk és hagyjuk addig hűlni, hogy hozzájuk lehessen nyúlni.

amikor a céklák és a zeller kihűltek, meghámozzuk őket (legegyszerűbb lekapargatni róluk a héjat). az almával együtt mindkét zöldséget felkockázzuk. az uborkát felkarikázzuk, hozzászórjuk. a tejfölt elkeverjük a tejszínnel, az apróra vágott petrezselyemmel, a felaprózott zöldborssal és a kaprival, majd hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk. végül a cékla-alma-zellerkockákra öntjük és jól elkeverjük. amikor kapok kaprot, feltétlen rakok ebbe a salátába.

eddig főtt céklával készítettem. rozskenyérrel, heringgel, friss baguette-el remek. igazi jó kis téli étel.

kiwikompót, fűszerekkel

2010-02-07T15:14:00.004+01:00

norvégiában leírtam pár receptet, a csokoládéterápiáson kívül is. többek között egy befőtt-receptet különlegessége, hogy kiwiből készül, illetve, hogy borókát és firss gyömbért használ az ízesítéshez. tud valaki egyébként receptet kiwire? nem nagyon szokásunk kiwivel sütni és főzni, igaz? én még egy turmixreceptet, illetve egy salátaszerű köretet írtam le (csirkehúshoz), majd idővel talán azokat is elkészítem. de tényleg kíváncsi lennék, ti mit csináltok kiwiből? dzsemet, vagy sorbetet? netán csak nyersen eszitek, vagy nem is szeretitek?

gyömbéres-borókabogyós kiwikompót

600 g nem érett kiwi
250 g cukor
300 ml víz
4-5 szelet friss gyömbér
10-12 borókabogyó
1 citrom leve és héja

a cukrot vízben feloldjuk, hozzáadjuk a szeletekre vágott gyömbért, a borókabogyókat és a citrom héját (késsel a legegyszerűbb, körben lehámozni), majd felfőzzük és lassú tűzön 5-10 percig rotyogtatjuk, hogy a fűszerek aromája átjárja a szirupot. közben a kemény húsú kiwit meghámozzuk, szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a sziruphoz és pár percig pároljuk (ha túl sokáig tesszük ezt, elveszíti a színét). a kiwiszeleteket sterilizált befőttesüvegbe áttesszük, majd felöntjük a fűszeres lével. jól lezárjuk, ha kihűlt, hűtőben tartjuk. nekem egy kisebb befőttesüveg lett tele, ahogy a fotón látható.

csokoládéterápia kis csavarral

2010-02-04T18:00:00.001+01:00

van nekem egy sütispapírom (azaz, egy csomagolás. mintha a ropiszacskót raknánk el a könyvek közé.) másfél éve vettem a sütiket, sütispapírostul, mikor oslo-ból jöttem haza. jó szolgálatot tettek a repülőúton, annyira finomak és csokisak voltak. mellesleg kellett is az endorfin a repülőn, frankó kis turbulenciát kaptunk aznap. a sütit találó módon csokoládéterápiának (sjokolade-terapi) keresztelték. a csomagolásán pedig volt egy recept, csokissüti-recept, emiatt tettem félre, hogy majd egyszer megcsinálom.

a héten pedig teljesen véletlenül találtam meg az igencsak meggyűrődött papírt, rendet raktam a szakácskönyvekben lévő papírok, receptesfecnik közt. pár napja ugyanis érlelődik bennem egy késztetés, hogy cookie-t kéne sütni, amit szerintem inkább keksznek lenne jobb fordítani. jó, nem olyan, mint a sablé viennois, de inkább keksz, mint süti. úgyhogy gyorsan lefordítottam a receptet (mintha svédül olvasnék egyébként) és valamennyire követtem is, de tettem bele kandírozott gyömbért és reszelt narancshéjat, meg úgy általában kicsit át lett dolgozva. egész finom lett, bár a szárazsága miatt megkíván egy bögre tejet hozzá. a gyömbér meg a narancs istenkirályság a csokoládéval!

csokoládés keksz kandírozott gyömbérrel és narancshéjjal

kb 30 darabhoz

300 g búzaliszt
50 g finomra őrölt zabpehely
100 g vaj
140 g cukor
2 teáskanál sütőpor
fél teáskanál só
egy nagyobb tábla étcsokoládé (kb 100 g)
egy kisebb tábla tejcsokoládé (kb 50-60 g)
40 g méz
1 tojás
1/2 dl tej
2 narancs reszelt héja
75 g kandírozott gyömbér, nagyon apróra vágva
a mártogatáshoz: legalább 200 g étcsokoládé

összekeverjük a száraz dolgokat (liszt, zabpehely, cukor, sütőpor, só), aztán hozzáadjuk az apró kockákra vágott csokoládékat, a narancshéjat, a kandírozott gyömbért meg a tojást, az olvasztott vajat, a mézet és a tejet. jól összekeverjük, klassz kis ragacsos masszát kapunk. ezután egy rúddá formázzuk (kb 4-5 cm legyen az átmérője) és folpackba csomagoljuk, és kapunk egy hosszú hurkát (a végein lévő folpackot pedig szorosan megcsavarjuk, mintha szaloncukrospapír lenne). hogy szép kerek átmérőjű legyen, most könnyebb formázni is. a hurka mehet is a hűtőbe pár órára, én egy éjszakán át hűtöttem.

másnap előmelegítjük a sütőt 200 fokra. a hurkát kicsomagoljuk, és 1 cm vastag szeleteket rakosgatunk egy sütőpapírral bélelt tepsire. én még utólag kerekítettem és lapítottam is a tésztakorongokon. megnőnek elég szépen, úgyhogy nem ér túl közel rakni őket egymáshoz. 10-15 perc alatt szépen megsütjük, és egy rácsra pakoljuk őket, hogy kihűljenek. ezután vízgőz felett felolvasztjuk a csokoládét, szép lassan (ha nagy lángon olvasztunk, csak jól becsomósodik). a kihűlt sütiket én félig a csokoládéba mártottam, kicsit lecsöpögtettem és újra rácsra tettem, aztán megszórtam még őket narancshéjjal és nagyon apróra vágott kandírozott gyömbérrel. ha kihűl, szépen megkeményedik, keksz-szerű lesz. ha ezt el szeretnénk kerülni, meg kell enni őket, míg melegek!

jelentés az elveszett bloggerről

2010-02-01T11:08:00.005+01:00

élek ám.

csak mostanában kimaradt a blogolás, de ezt úgy is észrevettétek. vége lett a vizsgaidőszaknak is (nem mintha túlzásba vittem volna a tanulást). otthon is voltam, nagyszerű havas táj fogadott a dombok között. öcskössel megjárattuk a szánkót is (én mondom, azért a bukkanókkal vigyázni kell, különben maradandó érzés marad az ember ülepében), voltak nagy evések, főzések is. csak a szokásos klasszikusok, gyümölcsszósz főtt hússal és pirított darával, tökfőzelék fasírttal, na meg kocsonya is, aranygaluska, fejtettbableves, ilyenek.

ami pedig a főzést/sütést illeti, megtanultam omlettet készíteni. több videót és könyvet is megnéztem (többek között julia child és a szakácsok könyve tanított). azt hittem, az omlett az nem egy nagy vasziszdasz, mármint úgy ízre... és de, de az. hát valami remek, én mondom. várom a spárgaszezont, hogy zöldspárga legyen a tölteléke. a tavaszt is várom. bár úgy gondolom, ennél szebb telünk rég volt, ennyi havat rég kaptunk, és azért a tél erről szól. de már elég volt. nemrég ünnepeltem a születésnapom is, remek tatár beefsteak-et ettünk, a maradék bélszínből pedig omlós sztroganoff bélszín lett, uborkával, tejszínnel, petrezselyemmel. már értem, miért ebből a húsféléből kell készíteni. ettünk nyúlpaprikást is, a maradék húsból burrito készült jó sok lilahagymával, babbal és zöldfűszeres-zöldborsos-chilis tejföllel locsolgattuk.

ja, kaptam egy olyan díjat is, hogy kreatív blogger díj, köszönöm szépen á la carte kisasszonynak, kedves tőle. a díj már egyszer járt nálam, úgyhogy csak belinkelem a bejeyzést: akit érdekel, meg lehet nézni itt. kaptam edótól egy olyan körkérdést is, hogy mi rejtőzik a táskámban, ezen jót nevettem azért:) meglepő módon nincs retikülöm, csak egy converse-es táskám, amiben suliba és dolgozni járok. így kupi sincs benne, "nemnőitáskaezbazz", de nagyon holmik sincsenek benne. ha dolgozni megyek, akkor ebédet és melósruhát dobálok bele, ha suliba, akkor köpenyt, füzetet, számológépet, tollat. mással nem szolgálhatok... most már hamarosan jelentkezem, de tényleg. sok-sok húst fogunk enni, meg téli zöldséges ételeket, jó?

hagymás baguette

2010-01-06T13:54:00.001+01:00

az első adagot körülbelül 7-8 éve készítette anyu ebből a baguette-ből. azóta sem csináltunk, de állandóan készültünk rá, körülbelül kéthavonta megállapítva, hogy milyen finom is volt a hagymás baguette. idén pedig már kétszer sütöttem ilyet, egyrészt mert nagyon hamar elfogyott az első adag, másrészt, mert nagy sikere is volt. a titka a friss élesztő használata és a hosszú kelesztési idő. minél több időt hagyjuk kelni, annál szebb lesz.

hagymás baguette

5 darab, kb 30 centis kenyérhez

1000 g liszt
600 ml tej
50 g olvasztott vaj
1 ek méz
50 g friss élesztő
1 ek só
500 g vöröshagyma
3-4 ek olívaolaj
1 tojás
szezámmag a díszítéshez
só

az élesztőt kevés cukorral és kevés tejjel megfuttatjuk. a sót az átszitált liszhez dolgozzuk. az olvasztott vajat és a mézet elkeverjük a tejjel és a liszt-só keverékhez adjuk. a tésztát jól kidolgozzuk, és meleg helyen, letakarva kelni hagyjuk. utána átdagasztjuk és újra kelni hagyjuk. a kelés körülbelül kétszer 1 órát vesz igénybe. közben a hagymát finomra vágjuk és olívaolajon megfuttatjuk, sózzuk és kihűtjük. a tésztába beledolgozzuk a hagymát, itt még szükség lesz liszt hozzáadására. a tésztát 5 részre osztjuk (mérleggel a legegyszerűbb), majd baguette alakúra formázzuk (én a szakácsok könyve alapján dolgoztam). a kész kenyereket sütőpapírra helyezzük (egy sütőlemezre én hármat tettem egyszerre), tetejüket bevagdossuk, megkenjük a felvert tojással és meghintjük szezámmaggal. a sütőt 230 fokra előmelegítjük. amíg a sütő bemelegszik, addig a baguette-ek szépen megkelnek kicsit. kábé 25 percig sütjük őket, vagy amíg aranybarnák nem lesznek. akkor vannak készen, ha a kenyereket alulról megkopogtatjuk és kongó hangot ad. rácson hagyjuk kihűlni, majd papírba és konyharuhába csavarjuk őket.

az eredeti recept 150 g hagymát írt, de véleményem szerint ettől a mennyiségtől sem lesz túl hagymás (én még többet elbírnék benne).

a natúrkonyhából

lazacpástétom

2010-01-03T20:34:00.003+01:00

valamikor tavaly vagy tavalyelőtt nyáron ment a spektrumon a „two fat ladies” sorozat, melyben két angol néni főzött jobbnál jobb ételeket. az is lehet, hogy télen volt, mert emlékszem, minden részét láttam és ez ugye csak a vizsgaidőszakban kivitelezhető. régen eretnekségnek tartottam, ha lazachúst valamilyen módon ledaráltak, összetörtek. az amolyan szent étel ellen való vétségnek tűnt, és minden formában tiltakoztam a lazachabok/lazackrémek ellen. a két hölgy azonban olyat főzött az egyik részben, hogy azonnal feljegyeztem a hozzávalókat. aztán persze rendre elkevertem a papírt, de a fő alkotórészekre emlékeztem, most saccperkábé lőttem be az adagokat, lehet, hogy nem is így készült. de így is nagyon finom lett. karácsony másnapján firss baguette-re kentük.

lazacpástétom

500 g lazacfilé
1 doboz philadelphia krémsajt
100 g kéksajt
1 kisebb fej vöröshagyma
1 pohár piros tejföl
kb 10-12 apró savanyú uborka
1 csokor kapor
frissen őrölt feketebors
só

a lazacot bőrével lefelé fordítva kevés sós vízben, fedő alatt lassan megpároljuk. a tejfölt a krémsajttal és a kéksajttal összekeverjük. a hagymát apróra, az uborkát vékony karikára vágjuk, a kaprot finomra metéljük. a lazachúst kisebb darabokra szedjük, majd a krémsajtos-tejfölös cuccba keverjük, a hagymával, a kaporral és az uborkával együtt. sózzuk, borsozzuk, majd jól összedolgozzuk. felhasználásig fóliával befedjük és hűtőben tároljuk. friss kenyérre kenve remek vacsora.

gesztenyekrémleves

2010-01-01T23:57:00.003+01:00

nem, nem a 43257. édes gesztenyeleves-variáció lesz ez, tubusos tejszínhabbal (mert utálom az édes gesztenyekrémleveseket, pláne, ha gesztenyepüréből készítik)... :/ ez egy sós változat, sok-sok póréhagymával, bármiféle tejszín nélkül. karácsony másnapján ezzel a levessel készültem a családtagoknak. nagyon finom volt, azért egyszer egy különleges alkalomra nagyon is bejött. viszont, határozottan jobb, mint édesen, ez tuti! összességében egy jó kis téli leveske.

póréhagymás gesztenyekrémleves pirított szalonnával

1000 g friss gesztenye
2 póréhagyma
20 g vaj
2 ek. olívaolaj
sok-sok friss kakukkfű
2000 ml húsleves
frissen őrölt feketebors
személyenként 2-3 szelet bacon
só

a gesztenyéket X alakban bevagdossuk, majd fél kilót jó meleg vízben fél órára beáztatunk. a sütőt 200 fokra előmelegítjük, majd fél kiló bevágott-beáztatott gesztenyét megsütünk benne (amíg szép színt nem kap a gesztenye, illetve amíg a héja ki nem nyílik a bevágás körül). közben beáztatjuk a másik felét, majd amíg a második adag sül, meg lehet pucolni az elsőt, és majd a másodikat is. azért érdemes két részletben sütni, mert mire az egy kilót megpucolnánk, addigra az utolsó jó pár gesztenyéről kínszenvedés lenne lekapni a héját.

a póréhagymát vékony karikára vágjuk, aztán a vaj-olaj kombót felforrósítjuk egy nagy lábosban és szép lassan megdinszteljük rajta a pórét (kb. 10 perc). hozzádobjuk a megpucolt és durvára vágott gesztenyét, pár percig együtt pároljuk őket. hozzáöntjük a levest (lehet zöldségalaplé is), rakunk bele kakukkfüvet és borsot rendesen, sózzuk. kábé fél óra alatt puhára fő a gesztenye, közben a leves habját leszedjük. utána botmixerrel pürésítjük, vagy megvárjuk, míg kihűl és akkor rendes mixerrel is lehet. tálalás előtt újraforrósítjuk, a szalonnát kockára vágjuk és szép pirosra sütjük. mindenkinek jár 2-3 szeletnyi bacon, egy szórásnyi friss kakukkfű és egy tekerésnyi frissen őrölt bors.

valahonnan a netről jött az ihlet.

buék 2010

2010-01-01T00:39:00.002+01:00

minden bloggertársnak, olvasónak sikerekben és örömökben gazdag, boldog új évet kívánok!:)

boldog karácsonyt!

2009-12-24T12:47:00.001+01:00

békés, boldog karácsonyt kívánok minden bloggertársamnak, olvasónak. legyen szép az ünnepetek!

tiramisu, naspolya, kakaó, whiskey, jamie

2009-12-14T22:52:00.006+01:00

az egyik legutoljára érő gyümölcsünk a naspolya. kicsit elfeledett és mellőzött növényről van szó, pedig igénytelen növény, és elég bőtermő. én nagyon szeretem, számomra "gyerekkoríze" van, mert a nagyszüleim tanyájában is volt naspolya. sokan nem ismerik, sokan idegenkednek tőle, pedig alapjáraton jó íze van, kicsit az almához tudnám hasonlítani, főleg, mikor még kevésbé érett. utána, meg mint egy részeges alma:)igazából csak az első fagyok után kezd megpuhulni és válik édessé, azaz mikor megcsípi a dér. otthon több kiló termett a kis fán, most hoztam belőle egy keveset.

és hogy hogy jön ez a tiramisuhoz? kaptam egyszer egy jamie oliver-dvd-t, és jamie isteni csokoládés piskótával készített tiramisut csinál benne. és mivel wiselady elültette bennem az ötletet, hogy milyen klassz a csokoládé a naspolyával, gondoltam, miért ne tehetnék a tiramisuba azt is? és... isteni finom lett. nagyon jó a naspolyaíz a kakaós piskótához és nagyon szépen lazítja ezt az ízt a mascarpone-krém, amibe most bolondításképpen whiskey-t kevertem. megtartós, erősen megtartós. akinek van naspolyája, ajánlom, próbálja ki.

kakaós-naspolyás-whiskey-s tiramisu

110 g kristálycukor
4 tojás
85 g liszt
30 g cukrozatlan kakaópor
50 g vaj
500 g mascarpone
75 g kristálycukor
1 tojássárgája
600 g naspolya
3-4 ek kristálycukor
2 citromkarika
1-2 csillagánizs
50-100 ml whiskey
100 ml erős feketekávé
a díszítéshez magas kakaótartalmú csokoládé és kakaópor

a cukrot géppel jó habosra kikeverjük a tojással, kábé 2-3 perc alatt. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. belecsurgatjuk a nem forró, de megolvasztott vajat, beleszitáljuk a lisztet és a kakaóport, majd hablapáttal szépen összeforgatjuk. ezután egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre öntjük a masszát, spatulával kicsit elegyengetjük, hogy ne legyen túl vastag. 10-12 percig sütjük.

a naspolyát közben annyi vízzel tesszük fel főni (egészben, mindenestül), hogy éppen ellepje. beletesszük a citromot, a csillagánizst, majd addig gyöngyöztetjük kis lángon, amíg mindegyiknek a héja felreped. ezután szitán átpasszírozzuk. ha nagyon tömör lenne a gyümölcshús, és nem akarna átmenni a szitán, kevés főzőlével lazítsuk. ezután hozzákeverünk 3-4 ek. cukrot.

a mascarponét kb fél dl whiskey-vel, 1 tojássárgájával és 75 g cukorral kikeverjük.

egy tálba (vagy kelyhekbe, amibe a tiramisut majd tálaljuk) beletördeljük a kissé kihűlt piskótát, meglocsoljuk a kávéval és a whiskey-vel, rásimítjuk a naspolyakrémet, majd a mascarponét. ha azonnal tálaljuk, akkor megszórjuk kakaóporral és csokoládéforgácsokkal. ha nem, akkor csak így mehet be a hűtőbe.

hogyan fotózom

2009-11-30T23:12:00.003+01:00

pont pár napja gondolkodtam egy bejegyzésen, amiben a fotózási technikáimat fejteném ki, mikor is wiselady megírta a sajátját. hasznos tudnivalókat írt, íme az egyes és a kettes rész. én nem használok white box technikát (sem white bath technikát, ahogy szamóca említette:D ), pedig be kellene ruháznom egy fotólámpára, mert a vásárolt plussz vaku annyira nem váltotta be az ígéreteket. és sötétedés után, így ősz-tél tájékán bizony nehéz megfelelő fény hiányában jó fotót csinálni. és ilyenkor a fotosopp sem segít.

de ne haladjunk annyira előre. nekem egy canon eos 300d tükörreflexes gépem van (ld a fotón), aminek annyi meg annyi beállítása van, hogy csak na. régebben a program (P), vagy automata üzemmódban fotóztam, sötétben a beépített vakuval. most már általában természetes fénynél készítem a fotókat, mert a természetes fénynek nincs párja. mivel az őszi/téli időjárás nem bővelkedik a napsütéses időszakokban (vagy csak akkor, amikor nem szeretnék fotózni), ezért a fotók állvány nélkül, rövid expozíciós időnél sötétek, szürkék, kontraszttalanok lennének.

manapság már mindig állványról fotózok (úgy értem, ételt). az automata és a program (P) beállításokat sem használom már, csak a manuális beállítást (M), ahol az ember maga állítja be az expozíciós időt is és az apertúra értékét is (azaz, hogy mekkora legyen a blende nyílása). többnyire máskor is csak az M beállításokat használom, de ha lusta vagyok, vagy sok-sok képet csinálok egyszerre, akkor megelégszem a könnyebb verziókkal.

az objektívem egy sigma modell (fotó), 18-200-as tartománnyal. meg vagyok vele elégedve, mert elég jól tudok zoomolni vele (hiszen ez már majdnem teleobjektív :D ), de azért a 18-as értékben a látószöge is elég jó. pont ekkora a gyári objektívnek a kezdőmérete is. azt egyébként már nem használom (18-50 volt).

általában az erkélyen szoktam fotózni, vagy egy széken, vagy a földön. ha napsütéses idő van, és a témát közvetlenül érné a nap, el szoktam árnyékolni. ez egy konyharuhával/törölközővel simán elérhető. állványos fotózásnál maximum kicsit hosszabb lesz az expozíció (azaz, amíg a fotó készül, tehát amikor nyitva van a blende).

egyszerre több fotót is szoktam készíteni, van, hogy 30 is sikerül. ennyi képpel eljátszadozom egy darabig, mert kioldóval készítem, hogy ne mozduljon be a gép. azután szépen letöltöm a pc-re, a jól sikerült(ek)et kiválasztom, és egy is kis utómunkával (photoshop) rásegítek a kép minőségére. mindenekelőtt lekicsinyítem (így a blogon egyik fotóm sem haladja meg a 800 pixelt), fényerőt és kontrasztot javítok, meg odabiggyesztem a 'starfokker' feliratot. ennyi elég szokott lenni. de ha még nem vagyok elégedett a képpel ezek után sem, akkor jön a színek javítása, retusálás, stb. ezeket is szeretem csinálni, de azért egyszerűbb, amikor kevés dologgal kell foglalkozni.

talán ti is észrevettétek a javulást a korábbi képeimhez képest. azért voltak régebben nagyon durván alulexponált/színtelen/beállítástalan fotóim, de igyekszem minél többet kihozni a kis canon-ból:)

sörös chilis bab

2009-11-27T19:44:00.007+01:00

már több, mint egy éve készülök, hogy megfőzzem ezt az ételt, de még egyszer sem álltam neki. eddig. tegnap reggel lövésem sem volt, hogy mi legyen ebédre/vacsorára, aztán beugrott a chilis bab, utána meg ez a sörös verzió. úgyhogy, starfi ment barnasörért (a guinness-t kicsit sokalltam érte mondjuk) és marhahúsért, aztán hamar össze is dobta az ennivalót. egyébként, már nagyon rég volt chilis étel a blogon, hát itt volt az ideje. ez amolyan igazi férfikaja, tehát igazi chilipaprika nélkül szerintem nem sokat ér. elég szép adagot sikerült főznöm belőle, de minél tovább áll, annál jobb ízek kerekednek ki belőle. a sör különösen finom lesz benne, ő a minden benne! igazi egytálétel, így a hűvös őszi napokra.

barnasörös chilis marha

600 g darált marhahús (lapocka)
500 g piros kaliforniai paprika
1 doboz vörösbabkonzerv*
1 doboz hámozottparadicsom konzerv
1 kis üveg (0,33 l) erős barnasör (én leffe-t vettem hozzá)
2 nagy fej vöröshagyma
2-4 chilipaprika (én serrano-t használtam)
2-2 ek. olívaolaj
fél teáskanál fehérbors
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál fekete kömény
1 ek paprika
só
tálaláshoz: tejföl, sajt, újhagyma

a darált húst 2 ek. olívaolajon addig sütjük (egy szép nagy edényben), míg egyenletesen színét nem veszti. a köményeket és a fehérborsot mozsárban összetörjük (külön-külön), majd a köményeket enyhén megpirítjuk egy száraz serpenyőben. a hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a kaliforniai paprikát kimagozzuk, kockára vágjuk, a chilipaprikákat karikára vágjuk. a másik 2 evőkanál olajon közepes lángon sütni kezdjük a zöldségeket (először pár másodpercig a chilit, utána mehet bele a hagyma meg a paprika). addig pároljuk, amíg a hagyma kicsit üveges nem lesz. utána a húshoz öntjük a hagymás-paprikás cuccot, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, a sört, a fűszereket is rászórjuk, felforraljuk, majd lejjebb csavarjuk a lángot és 25-30 percig lassan főzzük. a babot jól leszűrjük, átmossuk, majd beletesszük az edénybe, átkeverjük, átforrósítjuk és már ehető is.

tálaláskor megfejeljük tejföllel, reszelt sajttal (ementáli, cheddar, stb.) és karikára vágott újhagymával. vagy újhagyma helyett lilahagymával. azért mondjuk egy jóféle házi kenyér/bagett is jólesik mellé, csak úgy tunkolási célzattal.

*ha van időnk, és előbb eszünkbe jut az étel, mint aznap reggel, akkor azért illik szárazbabból készíteni, és előző este beáztatni a babot. én időhiány miatt használtam konzervet, de nem is lett rossz.

az egyik tv paprika magazin nyomán

két év...

2009-11-23T09:07:00.002+01:00

tegnap nézegettem, vajon mikor lesz itt az ideje és egy kicsit meg is lepődtem, hogy máris.

ugyanis ma két éves a tejbegríz! köszönöm mindenkinek, aki ide jár, ihletet kap, hozzászól, vagy csak egyszerűen olvasgat, vagy a képeket nézegeti:)

birskompót, másképp

2009-11-19T14:41:00.007+01:00

majdnem két hónapja voltunk sétálni a halastó körül. anyu emlékezett, hogy fiatalabb korában volt egy birsalmafa az egyik dombon, félúton a dombtető felé. nagy nehezen megtaláltuk; már nem birsalmafa volt, hanem inkább több birs-cserje. nem hatalmas birskörték voltak ezek, inkább apróbb birsalmák, kerekek, szinte éretlenek és kemények. szedtünk pár kiló gyümölcsöt, pár szemet el is hoztam magammal pécsre. az elszívó tetején pihentek ezidáig, érlelődtek, szinte napi szinten vettem tőlük illatmintát, hogy vajon megértek-e már. ennyi kellett nekik, megértek, az illatukat már a konyhába befordulva is érezni lehetett.

anno egyszer olvastam valahol, valamelyik külhoni blogon talán, de lehet, hogy csak egy hozzászólásban, hogyan is lehet rózsaszín birsalmakompótot készíteni. pár hete javasoltam beatbullnak is a módszert, kipróbálta, készült is egy baromijó desszert. most rajtam volt a sor, ha már valakinek bevált, miért ne sikerülne nekem is. halkan jegyzem meg, hogy először kételkedtem a módszerrel kapcsolatban, ami ugye annyi, hogy lassan és sokáig kell főzni a birsalmát. és lám, tényleg rózsaszín lesz.

lassan főtt birsalmakompót sáfránnyal és vaníliával

8-10 kisebb birsalma
80-100 g cukor, vagy ízlés szerint
egy vaníliarúd
1 csillagánizs
4-5 szegfűszeg
1 citrom
1 csipet sáfrány
víz

a birsalmákat megmossuk, ledörzsöljük róla a szöszmöszöket. egy kisebb tál vizet (amiben el tud majd merülni az összes birsalma) odakészítünk, és egy fél citrom levét belenyomjuk. a birset gerezdekre vágjuk és kimagházazzuk és minden egyes sikeres magtalanítás után a citromos vízbe tesszük őket. ha kész vagyunk, a citromos vizet átöntjük egy lábosba, a birsalmákkal együtt.

kis lángon felforraljuk, hozzáadunk még egy negyed citromot, a szegfűszegeket, a cukrot, a kettéhasított vaníliarudat, a sáfrányt és a csillagánizst. kis lángon, lefedve pár órán keresztül főzzük, az elpárolgott folyadékot pótoljuk, és az ízesítést is érdemes többször ellenőrizni. a csillagánizst én az első 25-30 perc után kiszedtem, hogy ne legyen túl erőteljes az íze. a sáfrányt tulajdonképpen csak a színe miatt terveztem bele, de nagyon jó íze is lett tőle, nem a megszokott birskompót lett az eredmény.

én körülbelül négy órán át főztem, a legkisebb gázrózsán, takarékon.

csicsókakrémleves

2009-11-18T21:10:00.003+01:00

múlt hétre terveztem, hogy felrakom ezt a receptet, de jellemző módon csak most van energiám rá. mivel már jócskán csicsókaszezon van, eléggé megérett az ötlet, hogy krémlevest csináljak belőle. nem használtam fel mind, amit vettem, valószínűleg szalonnás-morzsásan fogom a maradékot elkészíteni, de még nem vagyok biztos benne. a levesre visszatérve, finom lett, curry-vel és mézzel készült. utólag visszagondolva, lehetett volna még egy kicsit currysebb, meg talán kis chilipaprika sem ártott volna neki. a tetejére petrezselyemből készült pesto került, ami remekül harmonizált az édeskés-földes-füstös levessel.

csicsókakrémleves petrezselyempestóval

600 g csicsóka
1 evőkanál méz
löttyintésnyi olívaolaj
ízlés szerint currypor
150 ml száraz fehérbor
zöldségalaplé (később lehet többet is hozzáadagolni) vagy húsleves
frissen őrölt feketebors
só
petrezselyem pesto (opcionális)

a csicsókát meghámozzuk, a meghámozott gumókat citromos vízben tartjuk, hogy ne barnuljon meg. ha megvagyunk minddel, felszeleteljük őket, majd az olívaolajat felhevítjük. a szeletekre vágott zöldséget megfuttatjuk benne, maximum öt percig. hozzáadjuk a curryport, a mézet és felöntjük a fehérborral, 10 percig alacsony lángon gyöngyöztetve forraljuk, vagy addig, amíg el nem fő a bor nagy része. ezután felöntjük zöldségalaplével (vagy, húslevessel), felforraljuk, beízesítjük a sóval/borssal. a vékonyra szelt csicsóka ekkor már puha, lehet pürésíteni. ha túl sűrű lenne a végerednmény, hozzáöntünk még kevés alaplevet.

forrón a legjobb, megfejelve 1-2 kanálnyi petrezselyempestóval. igazi klassz őszi leveske.

a bűvös szakács nyomán.

pesto, sajnos másképp

2009-11-16T12:16:00.002+01:00

a nyár elején bazsalikompalántákat vettem. átültettem őket, s az erkélyen külön helyet kaptak, jó napos és meleg helyet, mivel szeretik mindkettőt. amikor több napig nem voltam itthon, más gondoskodott róluk, hogy ki ne száradjanak, ugyanis elég gyakran igényelték az öntözést a keleti fekvésű erkélyen. mindhárom növény virágait lecsippentgettem, hogy bokrosodjon, levelesedjen. úgy hizlaltam őket, mint a disznókat az ólban, hogy ősszel a spájzban (pontosabban a hűtőben) végezzék: pesto készült volna belőlük, ha egyik hajnalban nem történik egy kis baleset. ugyanis pár hete annyira lehűlt a levegő, hogy a hatalmas bazsalikombokrok összes levele megfázott, így megfeketedett. hát ezért nem lett pesto, mármint bazsalikomból. majd jövőre.

petrezselyem pesto

2 csokor petrezselyem
1-2 marék mogyoró (vagy valamilyen olajos mag, pl dió)
jó adag lereszelt parmezán vagy grana padano
100-200 ml olívaolaj, amennyit felvesz
frissen őrölt feketebors
3 gerezd fokhagyma
só

a petrezselyem leveleit letépkedjük a szárakról, és egy turmixgépbe tesszük. a mogyorót durvára összevagdaljuk(azért használtam mogyorót, mert a dió ízét kicsit durvának találtam volna), szárazon kissé megpirítjuk, hogy színt kapjon. nem kell ledörzsölni a héját, a pirítás után úgyis lejön kicsit. annyi ilyenkor a dolgunk, hogy szabad téren (vagy erkélyen, vagy ablakban állva) a serpenyőt rázogatva kifújjuk a héjakat belőle. ezután a petrezselyemhez adjuk, a meghámozott fokhagymával együtt, borsozzuk, sózzuk, hozzáöntünk kevés olajat, és pépesítjük. az olajat lassan adagoljuk, hogy ne folyjon a végeredmény. ha kész, sterilizált befőttesüvegbe átkanalazzuk. hűtőben 1-2 hétig eltartható, de azért a biztonság kedvéért együk meg gyorsan.

nagyon passzol kagylós ételekhez, halakhoz, grillezett csirkéhez, de tésztaszószként, vagy pirítósra kenve is megállja a helyét.

zöldségalaplé

2009-11-14T21:22:00.006+01:00

ma délelőtt csicsókából főztem krémlevest. általában húslevessel szoktam felereszteni a puhuló zöldségeket, de ma ki akartam próbálni egy másik megoldást. így ma sima zöldséglevest főztem, úgy, hogy a szeletekre vágott zöldségek egy éjszakát hideg vízben áztak. fűszerezést nem kapott - mivel ez csak egy alaplé lett -, csak egy kis sót, de azt is a végén.

zöldségalaplé

2 sárgarépa
1 zeller
1 paszternák
100 g csiperkegomba
1 nagy fej vöröshagyma
fél póréhagyma
1-2 szál zellerzöld
1 csokor petrezselyem szára
2500 ml víz
só

előző este a gomba kivételével meghámozzuk a zöldségeket. a sárgarépát felkarikázzuk, a többi zöldséget szeletekre vágjuk. a petrezselyemszárat a zellerzölddel együtt beletesszük, felöntjük a vízzel. lefedjük, majd egy éjszakán át hűvös helyen állni hagyjuk. másnap felrakjuk főni, a habját leszedjük. egy-másfél óra lassú gyöngyözés után megsózzuk, majd leszűrés után már használható is. én nagy részét lefagyasztottam, a többi ment a csicsókához. bármilyen zöldség mehet hozzá, például 1 zöldpaprika, vagy 2-3 paradicsom kinyomott leve, kevés kelkáposzta, ami éppen van.

kellemes, letisztult ízű alaplé lett, jó lesz mártásokba, levesekbe, egytálételekbe is akár.

a natúrkonyhából

körkérdés: ti hogyan főztök zöldségből alaplevet?

marharagu julia child nyomán

2009-10-28T11:58:00.002+01:00

két hete sincs még, hogy láttam a julie and julia-t, de már főztem is, majdnem belőle, ugyanis julie pont ezt az ételt készíti el (mondjuk ő első ízben oda is égeti). úgy látszik, ez a film nemcsak másoknak adott ihletet. muszáj volt megfőznöm, ez egy amolyan étel, amit ember nem hagyhat ki, ugyanígy vélekedek egyébként a coq au vin-ről és a tarte au citron-ról. mindhárom olyan intenzív ízélménnyel jár, hogy muszáj elkészíteni és megkóstolni, mit megkóstolni, befalni az egészet. ráadásul nagyon szép marhahúst kaptam az ételhez (most a boeuf bourguignon-ról beszélek), ami annyira puha lett a lassú párolodás után, hogy óvatosan kellett átkavarni az ételt, mert különben szétesett volna a hús. egyébként nemcsak a recept volt új, hanem a tűzálló edény is, amelyben az étel főtt. próbáltam az eredeti recept szerint készíteni, de egy-két helyen el kellett térnem, túl macerás lett volna, úgyhogy alább is egy egyszerűsített verzió olvasható. egyébként a recept igen alapos, kitér minden apró mozzanatra, élmény volt olvasni is.

boeuf bourguignon, julia child szerint
(azaz burgundi marharagu)

175 g kolozsvári szalonna
1000 g ragunak/pörköltnek való marhahús (én lapockát használtam), nagyobb kockára vágva
olívaolaj
1 nagy sárgarépa, karikára vágva
1 nagy vöröshagyma, félfőre vágva
600 ml száraz vörösbor (persze igazán valamilyen burgundi vörösborral az igazi, én gere portugieser-t vettem hozzá)
400 ml marhahúsleves (farokból, csontból)
1 ek paradicsompüré
2 nagy gerezd fokhagyma, kés lapjával szétnyomva
1 babérlevél
kakukkfű
fél kg kis gomba, pl barna csiperke
18-24 apró hagyma, mondjuk gyöngyhagyma
frissen őrölt feketebors
2 ek liszt
vaj
só

a szalonnáról leválasztjuk a bőrét, félrerakjuk. a szalonnát csíkokra vágjuk, majd kevés olívaolajon megpirítjuk (julia előtte 10 percet előfőzi az egész szalonnát.). ezután kivesszük a zsiradékból, félrerakjuk. ha nedves a hús, papírtörlővel leitatjuk. a szalonna zsírjában a marhahúst minden oldalról kicsit megkapatjuk, de egyszerre ne sokat tegyünk bele, hogy ne hűtse le túlságosan az zsiradékot, inkább kisebb adagokban (ekkora mennyiségre nekem 5 ismétlés kellett). ezután egy tálba szedjük a húst. mivel csak kívül sült meg, belül véres és szaftos maradt, ezért levet ereszthet – ezt a levet később hozzáöntjük a készülő fogáshoz.

a sütőt 225 fokra előmelegítjük. a répát és a hagymát is megpirítjuk kicsit az olajban, és edényestül félrerakjuk. elég addig, amíg kicsit megüvegesedik a hagyma. a tűzálló tálba belerakosgatjuk a húst, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a liszttel, kicsit átkeverjük vagy átrázogatjuk, és a sütőbe toljuk, 4-5 percre. ezalatt a liszt kicsit rákapódik a húsra. utána kivesszük (khm, kesztyűvel), átforgatjuk, és ezt újra eljátszuk. ezután a hőfokot 160 fokra mérsékeljük.

a répát, a hagymát, a babérlevelet, a fokhagymát, a kakukkfüvet hozzátesszük a húshoz (itt készült a fotó), kicsit átkeverjük, hozzáöntjük a bort és a felforrósított húslevest, a paradicsompürét, beleszórjuk a szalonnát és hozzáadjuk a szalonna bőrkéjét is. az edényt lefedjük, majd a sütőbe toljuk. én 3 órán át főztem, 1-1 óra leteltével átkavartam kicsit, és megkóstoltam (julia először a gázon forralja fel a levet, úgy teszi a sütőbe, de én féltem, nehogy elrepedjen az edény, így hát ezt kihagytam). a hús akkor jó, ha egy villával könnyedén rostjaira esik.

az utolsó órában elkészítjük a köretet. a gomba tönkjét levágjuk (meghámozni nem kell, mert az még plussz egy óra lenne…), és sűrűn habzó vajban, kevés sóval megpároljuk. ha kész, félretesszük. a hagymákat meghámozás után, egészben maradék húslevesbe dobjuk, borssal, kakukkfűvel, borecettel ízesítjük, alacsony lángon 10 percig főzzük, majd a vízből óvatosan kivesszük és félrerakjuk.

ha a hús puha, a szaftját egy szűrőn keresztül egy kis edénybe szűrjük (én merőkanállal szedtem ki, de csak a nagy részét), és közepes tűzön beforraljuk, hogy kicsit még sűrűbb legyen. ha kész, visszaöntjük a húsra, a hagymákat és a gombákat is beleforgatjuk, majd megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel. én főtt krumplit is tálaltam hozzá.

összességében egy cseppet időigényes, de sokat nem kell vele szórakozni, hiszen az idő nagy részét a sütőben rotyogva tölti. isteni finom viszont, amely tutira kárpótolja az embert a munkáért – én mondom, megéri az erőfeszítést. az étel amúgy több nappal előbb is elkészíthető, felmelegítve is isteni, és idővel még klasszabb az íze.

julia child receptje

sütőtökkrémleves

2009-10-25T16:45:00.006+01:00

felavattam az új jamie könyvemet. mint már írtam, totál odavagyok ettől az évszakok szerinti rendszerezéstől. az őszi és a téli ételek dobnak fel a legjobban (hiszen ősz van). nagyon tetszik ez a csípősen hűvös időjárás, teljesen feldobja az embert (persze nem a szakadó esőre gondolok). én személy szerint sokkal hatékonyabbnak érzem magam ilyenkor, legyen szó otthoni munkáról, főzésről, de nagyobb kedvem is van a hobbijaimnak hódolni, mintha 40 fok lenne. vagy mínusz 10. úgyhogy, egy forró, igazi őszi leves borongós napokra, szerintem nagyon finom lett.

sütőtökkrémleves sajtos pirítóssal

1500 g sütőtök
1 nagy zellergumó
1800 ml csirkehúsleves
1 nagy sárgarépa
egy kis marék friss zsályalevél
egy friss szár rozmaring letépkedett levelei
4 gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
baguette/ciabatta/császárzsemle, szeletekre vágva
1 gerezd fokhagyma (tetszőleges)
ementáli sajt (vagy amilyet szeretünk)

az olívaolajat (egy jó löttyintésnyit) felforrósítjuk, és beledobjuk a zsályaleveleket.
pár másodpercig sistergetjük őket, amíg el nem színeződnek kicsit. szűrőlapáttal gyorsan kivesszük mind, papírtörlőn félretesszük. az olajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd beletesszük a nagyobb darabokra vágott zellert, sárgarépát, a kettévágott fokhagymagerezdeket, és kb 10 percig alacsony lángon pároljuk, közben néhányszor átkeverjük. eztuán hozzáadjuk az apróra vágott rozmaringot is és a meghámozott, kimagozott és kockára vágott sütőtököt. felöntjük a húslevessel, jól megborsozzuk és megsózzuk. forrás után kb 30 percig főzzük, utána turmixoljuk (botmixerrel vagy normál turmix-szal). a kenyérszeleteket megpirítjuk, mindegyikre ráreszelünk egy jó adag sajtot, megborsozzuk és a pirítósra grill alatt ráolvasztjuk a sajtot, végül megfejeljük a félretett zsályalevelekkel. a leves tetejére tesszük
a pirítósokat és azon melegében befaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

saláta, sült zöldségekből

2009-10-20T11:35:00.002+02:00

még nyáron láttam egy tévéműsort, valamikor az augusztus huszadikai hosszúhétvége körül. a néni, aki főzött, többféle olyan ételt is készített, amiket magunkkal lehet vinni, ha piknikelünk, kirándulunk. nálunk a piknik annyira nem divatos, de a kirándulás igen sűrűn előfordul, legyen szó a mecsekről, vagy ha otthon vagyok, a környező dombokról és halastavakról (bár utóbbi esetben még nem vittünk ételt, általában birsalmát és diót és szilvát szoktunk szedni a bozótos-erdős területeken a falu mellett.).

kicsit elkalandoztam a lényegtől, ami, hogy isteni salátát dobott össze a szőkehajú néni (és már nagyon nem tudom, ki volt és milyen műsor volt), ha valaki ráismer ennyiből, dobjon már egy kommentet, hogy beírhassam. a saláta pedig sült padlizsánból és paprikából állt, szokatlan ízesítőkkel, de mondanom kell, működött. ugyanis már nem először került az asztalra, amikor fotóztam, de még érdemes elkészíteni, ha valaki kedvet kap.

sült padlizsán-és sült paprikasaláta naranccsal és szezámmaggal

3 padlizsán
4-5 kápia paprika
olívaolaj
1 narancs lereszelt héja és kifacsart leve
4-5 ek szezámmag
1 csokor petrezselyem
löttyintésnyi balzsamecet vagy fehérborecet (opcionális)
só

a paprikát kimagozzuk, negyedekre, a padlizsánt ujjnyi szeletekre vágjuk, 200 fokos sütőben, sütőpapíron addig sütjük, míg színük lesz, megsülnek kicsit, sőt, a parika enyhén szenesedjen meg, már ami a héját illeti. én azt hiszem kb kétszer 20 percig sütöttem a zöldségeket, közben megfordítottam mindet egyszer. ezután egy nagy tálba tesszük a zöldségeket, folpack-kal lezárjuk, és 15 percig puhítjuk. a paprikáról ezután lehúzzuk a héját (a padlizsánról nem muszáj), és a padlizsánnal együtt falatnyi darabokra vágjuk.

a zöldségeket meghintjük sóval, az apróra vágott petrezselyemmel, a narancshéjjal, majd hozzáadjuk a narancslevet, az olívaolajat, és ha kicsit pikánsan szeretjük, akkor a kevés borecetet is. a szezámmagot serpenyőben, szárazon megpirítjuk, és a salátába keverjük. sültcsirkével, grillezett húsokkal, isteni. köretként is megállja a helyét. a legjobb szobahőn, vagy kicsit hűtve tálalni, mert melegen nem kellemes a narancs íze.

a szőlős sztori, harmadik rész

2009-10-19T14:49:00.006+02:00

nem könnyű fotózni semmilyen fagyos dolgot. erre a mai napon jöttem rá, amikor is a szőlős vkf-re készült szőlő sorbet megérett a fotózásra. biztosan ugyanígy nem könnyíti meg az ember dolgát, ha fagylalttal, granitával dolgozik. történt ugyanis, hogy a nagyondurván lila sorbet egyszerűen nem akart gömb formát felvenni, pedig a fagylaltoskanálnak olyan szép íve van.

előre terveztem, és a sorbet 10 perccel a fotózás előtt kikerült a mélyhűtőből. a kevés fény miatt az erkélyen fotóztam, oda készítettem egy poharat, megtöltve vízzel, a fagylaltoskanalat, a háttérnek szolgáló deszkát, szalvétát és porcelánt, és még a lereszelt lime-héjat is a díszítéshez, illetve a fényképezőgépet (nélküle nehéz lenne). a sorbet azonban megmakacsolta magát, és belekötött a fagyisdobozba; nagy nehézségek árán azonban sikerült pár fotót készíteni.

ja és hogy milyen lett az íze? remek, de komolyan. a szőlőnek nagyon jót tesz a zöldcitrom, az otello fürtök aromái is érződnek, a leheletnyi rózsavíz pedig mennyei lett benne.

otello sorbet zöldcitrommal és rózsavízzel

1500 g kék és vörös szőlő, vegyesen, köztük minél több otello szőlő (nekem 4 nagy fürtöm volt)
100 + 150 ml víz
150 ml-nek megfelelő mennyiségű cukor
2-3 lime
2 ek rózsavíz

a szőlőt megmossuk, leszemezzük, kb 100 ml vízzel feltesszük a tűzre. gyakori kevergetés mellett, közepes lángon a szemeket szétnyomkodjuk, illetve addig főzzük, amíg a szőlőszemek ki nem repednek. ezután turmixoljuk, majd egy szitán átpasszírozzuk, hogy a héj és a magok fennmaradjanak (nem kell félni, a turmix nem szedi szét a magokat).

a cukrot és a 150 ml vizet felfőzzük, és a szőlős léhez adjuk. belecsavarjuk a lime-ok levét, hozzáadjuk a rózsavizet, elkeverjük és az egész keveréket egy műanyagba öntjük. mélyhűtőben 1-2 óráig fagyasztjuk, majd óránként kivesszük, átkeverjük, hogy könnyebb textúrájú legyen, mindezt 3-4-szer elegendő megcsinálni.

az új jamie könyv

2009-10-16T15:25:00.001+02:00

nem is tudom már, megvan 1,5-2 éve talán, amikor először szembejött velem ez a könyv. persze, akkor angolul, egy nemzetközi újságokat és kiadványokat is áruló üzletben. nem volt rajta ár (kizárólag angol fontban), ígyhát, kíváncsiságból kérdeztem meg az eladót, mennyibe kerül. nem tudta fejből, de arra emlékezett, hogy igencsak borsos az ára. így is volt, 10000 forintért adta volna nekem. akkor már nagyon megtetszett, évszakok szerinti zöldségek és gyümölcsök, hiába, imádom az idénydolgokat.

és akkor körülbelül 1 hónapja láttam meg a libri honlapján, hogy hamarosan a boltokba kerül, ugyanaz a könyv, magyarul. no, meg is rendeltem, nem is kellett több nekem, főleg, hogy 20 százalék kedvezmény járt az online megrendelésekre. viszont, ez a több mint 1 hónap várakozási idő már az őrületbe kergetett... a mai ünnepélyes napon azonban megérkezett. úgyhogy most be is fejezem az írást, számítógép lekapcs, zene halkan bekapcs, tea a kanapé mellé készítés, betakarózás, és jamie, természetesen.

a szőlős sztori, második rész

2009-10-15T16:09:00.005+02:00

hogy folytassam a szőlős ételek sorát, ebben a bejegyzésben bemutatom, mit is főztem. az előző poszt a sütésről szólt, ez a főzött ételről, és lesz még egy, a desszert. azt hiszem, nem is lenne starfi-s a dolog, ha nem főznék már valamilyen ázsiai ihletésűt, mondhatnám ez a kihívás a kihívásban. nem állítom, hogy ezentúl mindig lesz egy ázsiai része a vkf-eimnek, de azért megpróbálom, hátha összejön.

szőlős sültkacsa-curry

4 kacsacomb
só, frissen őrölt feketebors
kevés olívaolaj (vagy, földimogyoróolaj)
szárított chili, durvára törve
kevés száraz fehérbor
2-2 nagy marék csemegeszőlő, fehér és kék vegyesen
1 marék koktélparadicsom (körteparadicsom)
1 konzerv kókusztej
jókora adag friss gyömbér
2 ek vörös curry paszta
1-2 vörös chilipaprika (én habanero-t használtam)
2 ek halszósz
1 ek lereszelt pálmacukor
1 csokor bazsalikom (ha van, thai bazsalikom)

a kacsacombokat bedörzsöljük kevés olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, szárított chilivel, kicsit állni hagyjuk, majd száraz serpenyőben nagy lángon megpirítjuk mindkét oldalát. tűzálló sütőtálban olívaolajjal megcsepegtetjük, leöntjük pár korty fehérborral, és 180 fokon kb 1 órát sütjük, a végén érdemes megpirítani a bőrét egy kis grillezés során. közben néha megfordítjuk, a végén pedig hústűvel ellenőrizzük, hogy átsült-e (szúrás után, ha véres lé jön ki a combból, még nem jó). a szaftból kivesszük, alufóliával befedjük, hogy meleg maradjon.

a gyömbért meghámozzuk, kevés olajon megfuttatjuk, hozzákeverjük a curry pasztát, pár percig sütjük. a húsokat kicsontozzuk, falatokra vágjuk, és a serpenyőbe dobáljuk őket. amint összekeveredtek a curry pasztás kutyulékkal, hozzáöntjük a kókusztejet, takaréklángon összeforraljuk a pálmacukorral, a halszósszal, az apróra vágott chilivel. hozzáadjuk a leszemezett szőlőt, a paradicsomot, kicsit átforraljuk és belekeverjük a bazsalikomot. a mifelénk használatos bazsalikom is jó volt hozzá, de a thai bazsalikom jó lenne azért, a kellemes ánizsos zamata miatt.

valamilyen főtt rizzsel a legjobb, legyen az basmati vagy jázminrizs.

julie and julia

2009-10-14T22:12:00.006+02:00

bár nem premier előtt (mégis előbb, mint az átlag;) ), de megnéztük ma este a gasztronómiai mozik újabb remekét, a julie and julia-t. nem készültem semmiféle étellel, nasival (mint grenadine azzal az puszedlis csodával), de (most lehet fújolni) azért ettünk némi kukoricát és chipset a büféből (tudjátok, ahol dolgozom, a moziban). ittunk hozzá kólát, letoltunk pár túrórudit, de srácok, azt kell mondjam, klassz volt.

és hogy mi tetszett benne? hogy rólunk, gasztrobloggerekről is szól. annyira jellemzőek a szituációk, amit egy blogtalan ember nem is tud átélni; az első próbálkozásokat és kudarcokat, az első hozzászólás (starfiul kommentova) érkezésének erejét, a meglepetéssel és örömmel vegyeseket; a nehézségeket és a majdnem-feladom-érzéseket, röviden, amik mi vagyunk magunk.

a századközepén járó párizs, francia muzsika, piacok, friss baguette-ek, rézedények, mellette a mai rohanó new york, az embertömeg, a closet kitchen-ek, a papírzacskóban hazacipelt hozzávalók.

gasztrobloggereknek, gasztrofanoknak, kritikusoknak, szkeptikusoknak és azoknak, akik csak úgy szeretnek enni és filmet nézni, kötelező. holnap este, aki a pécsi moziban fogja megnézni a filmet, valószínűleg én adom el neki a jegyet:) találkozzunk ott, szerintem megéri, egy estére feltétlenül.

miért jó fiatalnak lenni?

2009-10-13T22:04:00.004+02:00

szepykétől kaptam kábé pár perce egy felkérést. miért is jó fiatalnak lenni? pontosabban, miért is jó napjainkban fiatalnak lenni?

- mert fiatalnak lenni jó (itt akár be is fejezhetném, de azért úgy nem lenne az igazi.)

- mert a diákmeló során nemcsak fiatalokkal dolgozol együtt, de utána még borozni is el lehet menni, és ha nincs kedv a hazamenetelhez, hát nem köt a kötelesség.

- mert a buszon nem kell az emberek zaját hallgatni, hiszen ott van a jó ipod és a fülhallgató.

- mert egyetemre járni jó dolog, még akkor is, ha az elmúlt két hetet fizikai kémia mérésekkel és az eredmények kiértékelésével töltöttem. (és még nincs vége.)

- mert az ember tudja használni az internetet és nem az unokáknak kell rávezetni, mi hogyan működik. :D

- mert előttem az élet (ha már annyira nem is, mint 18 éves koromban)

- és hogy valamilyen gasztronómiai vonatkozása is legyen a dolognak, mert sokat tanulhatok még, és annál több ízt ki lehet próbálni, bár egyesek szerint, akik sokfélét szeretnek, azok túl sok szemetet megesznek. de ők a finnyások! :)

és hogy sokan tudják passzolni a labdát, egy valakinek adnám csak a kérdést: méghozzá trinitynek! neked mi volt jó, amikor 16-18-20-22 éves voltál?

rapid poszt lett, figyeltétek a gyorsaságot?:D

a szőlős sztori, első rész

2009-10-13T11:04:00.002+02:00

van (volt) egy vkf, amiről kegyetlenül lemaradtam. mindenesetre már az első pillanatokban tudtam, mivel fogok készülni, rendre el is készültek a fogások, egy héttel később. be kell valljam, ez azért jellemző rám, tudjátok ti is, kedves olvasók. a túrós vkf-ről is lemaradtam kicsit, de hát erről meg basszus, nagyon. azért elkészítettem mind a három fogást , amit terveztem, mert annyira motiváló volt a téma, hogy nem bírtam volna elszalasztani. lehet, amiért már az első napokban tudtam, mik lesznek a pályaművek, azért sem hagyott nyugodni, hogy kihagyjam ezt a kört. tehát, akik már esetleg elfeledték volna, a téma szőlő és a bor volt, engem sokkal inkább a szőlő fogott meg, borral amúgy is szoktam főzni. viszont a szőlő az nem egy olyan hozzávaló, amit sűrűn használ az ember a konyhában. mi speciel magában, esetleg kenyérrel/zsíros kenyérrel szeretjük, néha még gyümölcssalátába is bekerül, vagy must készül belőle, ennyi. úgyhogy merőben új volt mindhárom koncepció, egyszer főztem, egyszer sütöttem, egyszer pedig desszert született. kezdjük a sütéssel.

szőlős-rozmaringos focaccia

500 g liszt
olívaolaj
30 g friss élesztő (vagy egy zacskó szárított)
3 púpozott ek cukor
2 ek méz (vagy a cukor és a méz helyett kenyérszirup – brödsirap)
kevés tej és cukor az élesztő megfuttatásához
só
1 ek apróra vágott friss rozmaring
2-2 marék fehér és kék csemegeszőlő

az élesztőt kevés langyos tejben szétmorzsoljuk, adunk nekik ennivalót (cukor) és megfuttatjuk. a cukrot megkaramellizáljuk, adunk hozzá kb 100 ml vizet és alacsony lángon néha megkeverjük, míg fel nem oldódik. hozzáadjuk a mézet, és beforraljuk a felére. kellemes méz-karamelles szirupot kell kapnunk, ami bár nem olyan, mint a skandináv országokban használatos kenyérszirup (talán ikeában lehet kapni), de azért megteszi.

a liszbe belekeverjük a sót és a rozmaringot, hozzákeverjük az élesztőt, és kevés vízzel illetve olívaolajjal gyúrni kezdjük. ha kihűlt a szirup, azt is hozzáadjuk. meleg helyen, konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük.

a sütőt 200 fokra előmelegítjük (ha légkeverésest használunk, 180). ha megkelt szépen, akkor kinyújtjuk, majd egy sütőpapírral kibélelt tepsire áttesszük, a sarkait még ki-kihúzogatjuk. az ujjbegyünkkel kicsit megnyomkodjuk a felszínét, majd rátesszük a megmosott és leszemezgetett szőlőt, mindegyik szemet enyhén belenyomjuk a tésztába. a focacciát kb 30 perc alatt megsütjük, lényeg az, hogy szép piros legyen. ha kihűlt, megszórjuk rozmaringgal, nem úgy, mint a képen látható, amikoris starfi az elkészült, még forró tésztára szórta az első adagot és persze ez meg is égett, mire a fotózásra került a sor, új fotó meg már nem készült, mea culpa. (egyébként ízre sem kellemes az égett rozmaring.)

keith floyd

2009-09-15T12:34:00.002+02:00

hát nem lesz több kalandozás, sem fiesta...

nyugodjon békében.

kisherceg a konyhámban...

2009-09-03T17:07:00.002+02:00

... no de csak virtuálisan. szóval egyik barátom nem is olyan régen thaiföldön (meg az arab emirátusokban és törökországban, de ez most nem fontos) járt, s sokáig kellett erősködnöm, míg megírta a thai konyháról szóló tapasztalatait, egy bejegyzés erejéig. az írást még egyszer köszönöm neki. az egyik recept nagyon megtetszett benne, csak be kellett szereznem az egyik alapvető hozzávalót, a whiskey-t. egyébként az ital füstös íze néha kiérződik a kész ételben (ez pozitív), ami nagyon umami-ízű, gazdag, szaftos, és nem is kell sokat szórakozni vele. megtartós recept lett belőle, bár kicsit átvariáltam.

osztrigaszószos-whiskeys csirkeszárnyak

500 g csirkeszárny
*1 tk őrölt fehérbors
*4 ek osztrigaszósz
*3 ek halszósz
*2 gerezd zúzott fokhagyma
*150 ml whiskey
3 ek földimogyoróolaj
2 gerezd zúzott fokhagyma
6-8 cm meghámozott, lereszelt friss gyömbér
kevés szójaszósz
fél liter víz
2 púpozott ek étkezési keményítő
kevés metélőhagyma, a díszítéshez

a csirkeszárnyakat előző este megtisztítjuk. a *-gal jelölteket összekeverjük, a csirkeszárnyakra öntjük, lefóliázzuk, majd éjszakán át hűtőben pácoljuk. másnap az olajat felhevítjük, beletesszük a másik adag fokhagymát és a gyömbért, kevergetve magasabb lángon sütjük 1-2 percig, majd hozzáadjuk a csirkét is, páclevestül. 8 percig magas lángon főzzük, közben gyakran kevergetjük. ezután felöntjük a vízzel, kevés szójaszószt csöpögtetünk bele, majd kis lángon 20 percig főzzük. ezután a keményítőt elkeverjük kevés vízzel és a szószhoz öntjük és már csak átkeverjük, hogy a mártás besűrűsödjön. a halszósz és az osztrigaszósz miatt só nem kell bele. valamilyen illatos rizzsel tálaljuk, én basmati-val ettem.

petitprince eredeti receptjét lásd itt.

lazacos tészta

2009-09-01T15:17:00.002+02:00

két-három hete (mielőtt elindultunk az 'országjáró' túrára) kaptam egy csomag norvég, füstölt lazacot a norvég barátoktól. akkor félreraktuk, tiszteletemet tettem az otthoniaknál, voltam budapesten, a balatonon is napoztam és körbejártuk a fertő-tavat (a fürdés nem volt annyira kellemes benne, lévén térdig ér az iszap...). a következő félév hétfőn kezdődik, addig még kiélvezzük a nyárvégét, már amennyire a munka engedi, ilyenkor alkalom adódik a félretett füstölt lazac felhasználására.

úgyhogy ez lett belőle, és igen, mostanában odavagyok a tésztákért. :)

farfalle citrommal, kaporral és füstölt lazaccal

100 g füstölt lazac
olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ajókafilé
100 ml száraz fehérbor
200 ml tejszín
1 nagy csokor friss kapor
1 citrom
1 lime
csipet szerecsendió
300 g farfalle

az olívaolajat felmelegítjük, kis lángon megfuttatjuk benne a szétzúzott fokhagymát és az ajókát. pár perc múlva felöntjük a fehérborral, és lassú tűzön besűrítjük. hozzáöntjük a tejszín felét, belereszeljük a citrom és a lime héját, majd facsarunk is bele kevés citromlevet.

ízesítjük szerecsendióval, majd megint forraljuk kicsit. a tésztát kifőzzük közben. ezután a mártáshoz tesszük a vékony csíkokra vágott lazacot, ráöntjük a tejszín másik felét, végül az apróra vágott kaprot is beleszórjuk. a mártást pár perc alatt készre főzzük, majd a kifőtt tésztát hozzákeverjük.

két személyes adag.

újabb nyári tészta

2009-08-18T17:17:00.007+02:00

nemsokára vége a nyárnak. én még el tudnék viselni két hónap meleget és napsütést és szabadságot, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. (bár nagyon sokan már a hidegebb hónapokra vágynak, nem is értem őket.) valamiért a hideg levesek (főleg a különféle gazpacho-k) idén kimaradtak, inkább csak más blogokon nézegettem a jobbnál jobb recepteket. helyette elég sok tésztát főztem, sok zöldséggel, zöldfűszerrel. ezek amolyan igazi nyári ételek, és mivel nem sokat kell velük szórakozni, ideálisak nagy melegben is. mindegyikük hús nélkül készült, valahogy ebben az időszakban én ritkábban kívánom meg a húst.

padlizsános-paprikás-mozzarellás szarvacska

1 nagyobb padlizsán
1-2 kápia paprika
2-3 gerezd fokhagyma
1 közepes vöröshagyma
1-2 érett paradicsom
1 ek balzsamecet
100 ml tejszín
szarvacska tészta (helyette penne v rigatoni)
1-2 golyónyi mozzarella (100 v 200 g)
fél csokor petrezselyem
1 csokor bazsalikom
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

úgy kezdjük az egész főzést, hogy minden zöldséget apróra vágunk (a padlizsánt először vékony szeletekre, majd csíkokra, végül kockákra). a bőséges olívaolajat megmelegítjük egy serpenyőben, beledobjuk a padlizsánkockákat és jól összekeverjük. úgyis felszívja az összes olajat. közepes lángon 8 percig sütjük, időnként megkeverjük. ezután hozzáadjuk a paprikát, a vöröshagymát, a paradicsomot, a fokhagymát és kb 10 percig alacsonyabb lángon, fedő alatt pároljuk. kevés levet is ereszt, meg az olajat is kiengedi magából a padlizsán. ha kell, kevés olajat mindig spriccelhetünk rá. meglocsoljuk balzsamecettel, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntjük a tejszínt és tovább pároljuk, míg sűrű szósz nem lesz belőle. közben feltesszük a tésztát főzni, sós vízben, szarvacska esetében puhábbra főzzük, mint az al dente tésztákat. a szószhoz hozzáadjuk a petrezselymet is, lefedjük, a tüzet elzárjuk alatta. amikor a tészta kész és leszűrtük, hozzákeverjük a sugóhoz, beleaprítjuk a bazsalikomot is, esetleg utánaízesítjük. a mozzarellát apró darabokra tépkedjük, ez majd jól megolvad, amíg tálalunk. frissen a legjobb.

az eredeti verzió sokkal több paradicsomot, kevés tejszínt használ, és egyáltalán nem ír bele sem petrezselymet, sem paprikát.

eredeti recept: jamie vacsorái

wild gourmets a konyhámban

2009-08-16T00:15:00.003+02:00

van egy műsor, amit nagyon szeretek. illetve kettő, mert az egyik a "jamie vidéki konyhája" (jamie at home, ami nemsokára magyarul is megjelenik, könyvként; erről most több szó nem esik), a másik pedig az "ez elment vadászni" (the wild gourmets). ez utóbbi szereplői thomasina meiers, a szakácsnő és guy grieve, a vadász/halász. tommi mindenféle bogyót és levelet összegyűjt, szabadtűzön készít köretet, levest, salátát, guy pedig reggelente skócia tavaiban fürdik (brrr), délben puskával űzi a vadat, délután vaddisznót lő, estére pedig elviszi a húst tomminak.

a sorozat nem finnyásoknak való, ugyanis mókust és nyulat is ejtenek benne, s bizony a nyúlnak el kell törni a gerincét ahhoz, hogy elpusztuljon. (a mókust csak lelövik.) az első adag sorozatban angliát járják be és fantasztikus vadételeket készíteniek, a második sorozatban pedig spanyolországban vadászgatnak, elmennek disznót vágni, penészes sajtot kóstolnak a barlangokban, a helyiekkel együtt szednek sáfrányt, és csigából készítenek paella-t. remek ételeket főznek, minden egyes percet élvezetes nézni. a következő recept az egyik spanyolos részből való.

sült lilahagyma sonkával, márványsajttal

6 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só
olívaolaj
balzsamecet (sherryecet helyett)
konyak
12 szelet spanyol sonka (pl jamón serrano)
kb 60-80 g márványsajt
friss kakukkfű

a lilahagymákat megpucoljuk, aljukat és tetejüket levágjuk, hogy talpuk legyen. felül kereszt alakban bevágjuk, ide jönnek majd a fokhagymaszeletek. a fokhagymát megpucoljuk, vékony szeletekre vágjuk, majd minden lilahagymába legalább négy szeletet bedugdosunk. a hagymákat egy tűzálló tálba rakjuk, megsózzuk, borsozzuk. meglocsoljuk balzsamecettel, konyakkal, végül pedig olívaolajjal, bőségesen.

a tálat lefedjük alufóliával és 200 fokon fél órát sütjük a hagymákat. ezután levesszük az alufóliát, a hagymákat meglocsoljuk a szaftjukkal, és további 10-15 percig sütjük őket, hogy karamellizálódjanak kicsit. közben a sonkát szárazon megpirítjuk kicsit, mindkét oldalát éppen csak. az eredeti recept fenyőmagot is ír, de én nem kaptam.

tálaláskor a sonkaszeleteket a lilahagymák közé illesztjük, megszórjuk márványsajttal és kakukkfűvel, őrlünk rájuk még egy kis feketeborsot és öntünk rájuk pár csepp olívaolajat. melegében, friss kenyérrel, vagy anélkül elfogyasztjuk.

inspiráció: the wild gourmets

nem-akarok-boltba-menni-ebéd

2009-08-11T21:42:00.009+02:00

*srácok! bocs, de amikor átvariálok valamit a már közzétett posztban, valamiért a gasztro.blog.hu-n újra megjelenik, mint friss poszt. legközelebb már jobban figyelek erre, majd max nem variálok.:)*

vannak napok, amikor az embernek nincs kedve menni sehova. itt most nem a munkára gondolok, hanem az olyan tetszőleges tevékenységekre, mint például a bevásárlás. és mivel a többnapos hideg élelmet is megunja hamar az ember, a gyomor főtt ételért kiált. az ész és a gyomor egymásnak esik, menjünk, ne menjünk, de menjünk, mert éhesek maradunk.

ma úgy éreztem, a világért sem vagyok hajlandó kitenni a lábam a lakásból, úgyhogy kedves gyomor, abból dolgozunk, amink van. és milyen jó, hogy nem mentem sehova. másoknak is bátran ajánlom ezt az érzést, mert így lehet aztán kreatívkodni. a hűtőben fehér paprika, olajbogyó és ajóka lapult, az erkélyen meg görög bazsalikom, ebből lett jó kis ebéd.

penne fokhagymás-fűszeres sült paprikával

"mártás" a tésztához

2 fehér paprika (tv)
3-4 szardellafilé
frissen őrölt feketebors
egy marék olajbogyó (az enyém töltve volt)
fél tk garam masala
1 tk pirospaprika
jókora adag friss görög bazsalikom
4 gerezd fokhagyma
olívaolaj
1 adag penne
esetleg só

az olívaolajat felmelegítjük és beletesszük a vékony csíkokra vágott paprikát. közepes hőfokon szépen megfuttatjuk, míg áttetsző nem kezd válni. ekkor hozzáadjuk a szardellát, a szétzúzott fokhagymát és az olajbogyókat, és kevergetjük 1-2 percig.

közben elkészítjük a tésztát, al dentére főzzük. ezután lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a garam masalával, a pirospaprikával és a görög bazsalikommal. kicsit átkeverjük, majd visszatéve a gázra átmelegítjük, de már nem engedjük pirulni a fűszeres paprikákat. tálaláskor megszórjuk feketeborssal és ha nem elég sós, sózzuk.

az édeskés mártást és az édeskés sültpaprikát jól ellensúlyozta az olajbogyó fanyar íze, a pirosaprika pedig szépen játszik a garam masalával.

paradicsompaprika és sajtok

2009-08-04T11:56:00.007+02:00

tegnap elég meleg volt a lakásban, hogy valami főzés nélkülit készítsek. útban hazafelé anyuval bementünk a vásárcsarnokba, anyu jól bevásárolt őszibarackból, fügét azonban már nem kaptam (késő volt már, alig voltak). nagyon szép paradicsompaprikákat kaptunk, úgyhogy már csak valami sajtos kence kellett hozzá, úgyis nagyon rá vagyunk állva a sajtokra mostanság. a márványsajt valamiért adta magát, hozzá a dió kitűnően passzol, és mivel anyu meg én is odavagyunk a csípősért, nem nehéz kitalálni, hogy a fentebb említett hozzávalókból mi készült és hogyan. ha mégsem, lásd lejjebb. (bár azért az őszibarackot inkább kihagytuk belőle.)

chilis-diós márványsajtkrém paradicsompaprikában

4 darabhoz

4 szép paradicsompaprika
100 g márványsajt
100 g philadelphia sajtkrém
2 ek tejföl
50 g dió
friss chilipaprika (én halapeno-t használtam)
frissen őrölt feketebors

a megmosott, megszárított paprikák tetejét szépen levágjuk, kimagozzuk, kierezzük.

a sajtokat villával összetörjük, a tejföllel elkeverjük. a diót felaprítjuk, a kierezett, apróra vágott chilipaprikát szintén (én csak fél halapeno-t raktam hozzá, mert ez valami kifejezetten erős példány volt). hozzáadjuk a sajtos cucchoz, jól megborsozzuk, majd egy kiskanállal a paprikákba töltjük. mehet vissza rá a teteje.

lilahagymával, rozskenyérrel, csípős kolbásszal isteni, de érett sonkával is jó lehet.

ital a forró napokra

2009-08-03T10:30:00.008+02:00

meleg van. nagyon meleg. mert az rendben van, hogy a munkahelyen van légkondi. az rendben van, hogy itthon is van légkondi, de a szerencsétlen nem bír a nappali légterével sem. és az is rendben van, hogyha korábban végetér a műszak (mint tegnap 3-kor), akkor gyorsan megpattantunk harkányba és a medence szélén, jegeskávét szürcsölgetve eléggé elviselhető volt a hőség. az viszont nincs rendben, hogy ma itthon vagyok és nincs kedvem főzni, pedig bírom a kánikulát. azt hiszem a tűzhely bekapcsolása kicsit talán mégis sok lenne. ilyenkor részemről elég egy-két gyümölcs, mint kopaszbarack/dinnye. (mert füge ugye nincs.) viszont a jégbehűtött italok is jólesnek, mint a következő. a sárgabarack-kókusz párosítás nagyon jól működik, egy-két fűszer, mint az édeskés kardamom és a frissitő gyömbér pedig szépen hozzásimul az alapízek mellé.

kókusztejes sárgabarackturmix

400 g érett sárgabarack (valószínűleg őszivel is jó)
1 doboz kókusztej (kb 400 ml)
50 g friss gyömbér, meghámozva, lereszelve
4-5 kardamom, széttörve, mozsárban szétzúzva
3 ek méz

a hozzávalókat összeturmixoljuk, majd jégre hűtjük. én kevés aszalt vörösáfonyát is tettem rá, de valamilyen kései bogyós gyümölcs (szeder vagy friss kékáfonya) is klassz hozzá. ha valakinek így túl sűrű, kevés tejet is hozzáadhatunk. nagyon hidegen tálaljuk, még aznap illik elfogyasztani.

egyéb italok nyárra:
chai punch
sárgadinnyeturmix
mentás földieperbólé (mondjuk ez már annyira nem aktuális)

10 étel, amit a halálom előtt nem hagynék ki

2009-07-30T21:49:00.005+02:00

szepyke kért fel rá, hogy válaszoljak az éppen dívó körkérdésre: mi lenne az a 10 étel, amit még ennék önnön elhalálozásom előtt? mint vestánál is, nálam is fontos a helyszín, amely talán többet is ér, mint az adott étel. vagyis nem, hanem együtt érnek többet, mindkettő ad a másiknak valamit. lássuk:

1. egy olasz tengerparti kisvárosban frissen fogott halakat, kagylókat, rákokat.

2. nobu mester miso-ban érlelt fekete tőkehalját, előételként pedig sashimi-és sushiválogatást.

3. egy degusztációs menüt az enoteca corso-ban, pécsett.

4. egy thaiföldi halászfaluban csípős helyi specialitásokat, osztrigát, halakat, rákokat. curry-sen, kókusztejjel, rengeteg zöldfűszerrel.

5. anyuval kaviárt és vodkát szentpéterváron, a fehér éjszakák fényében.

6. végigenném párizs jobb bisztróinak citromtortáit (tarte au citron), befejezésképpen pedig maga pierre hermé tálalná fel nekem az ő verzióját.

7. autentikus mexikói ételeket, mexikóban: chilit, kukoricát, babot, avokádót, sokféleképp, nagy mennyiségben.

8. angliában igazi angolosra sült steak-et, angol mustárral, angolos zöldkörettel, yorkshire puddinggal.

9. mangót és fügét, kifulladásig.

10. anyu egy vasárnapi ebédjét.

ha ezeket egytől egyig végigenném, nem lenne okom a panaszkodásra, és legalább teli hassal készülhetnék 'hat lábbal a föld alá' :-))) (vagy a krematóriumba). szepyke, köszönöm a lehetőséget!:-)

cukkinis quiche

2009-07-29T20:09:00.002+02:00

amikor kiskölök voltam, anyu sokszor csinált pirogot (finnül pirakka). már nem emlékszem, milyen feltét járt hozzájuk, de igen sűrű vendég volt nálunk. és természetesen én nagyon nem szerettem, valamiért a vajas-omlós tészta íze miatt. és akkor utána majdnem 20 évig nem éreztem újra azt az ízt. csak amikor a múltkor készítettem quiche-t (ejtsd kís), és ugyanolyan ízei voltak! elöntöttek az emlékek, amik egy ízhez kötődtek, láttam anyut és magam a régi régi panellakásban, ahol a konyhában sztereó magnó szólt, piros sarokpad volt az étkezőasztalnál és a pirogok forrón gőzölögtek a tűzhely tetején, míg anyu le nem takarta konyharuhával. és persze hiába is tette elém, nem ettem belőle, nem szerettem. most mégis kedves emlék volt ez. régi, gyerekkori "worry-free" emlék. kérdem én, mit nem lehetett ezen szeretni? finom, omlós tészta, igaz, a töltelék tutira nem ilyen volt. szóval, mit mondhatnék még? süssetek pirogot, süssetek quiche-t!

cukkinis-baconos quiche

a tésztához (28 cm átmérőjű formához)

1 tojás
125 g vaj
250 g liszt
só
esetleg 1-2 ek víz

a töltelékhez

300 g vékony, zsenge cukkini
200 g bacon
1 nagy fej vöröshagyma
3 tojás
200 ml tejszín
200 g ementáli sajt
olívaolaj
frissen őrölt feketebors

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk, és a vizet is hozzáadjuk, amennyiben nem akar összeállni a tészta. ezután folpack-ba csomagoljuk és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük.

a töltelékhez kevés olívaolajon megpirítjuk a kockára vágott szalonnát, majd félrerakjuk és a zsírjában megpároljuk a vékony karikákra vágott cukkinit, kis tűzön, néha megkevergetve, fedő alatt. a tejszínt egy tálba öntjük, sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a sajtot (elég a nagylyukún), beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és összekeverjük a cukkinivel és a szalonna felével is.

a tésztát kinyújtjuk és a formába igazítjuk. a sajtos-tejszínes-cukkinis cuccot a tésztára öntjük és megszórjuk a maradék baconnel. 180 fokon kb 40 percig sütjük, közben érdemes rátenni alufóliát, hogy ne piruljon meg túl hamar a teteje.

balzsamecetes-bazsalikomos paradicsomsalátával isteni. ideális nyáresti vacsora, hidegen pedig klassz reggeli.

inspiráció: tv paprika magazin, 2007 október

szolgálati közlemény

2009-07-28T14:41:00.004+02:00

ha valakinek pécsen vagy környékén nagy mennyiségű fügétől terhes a kertje, szívesen vennék belőle, mert starfi fügeimádata nem alszik ki, bármennyit is bekebekez belőle. hajrá!

grillen, 2

2009-07-27T14:51:00.003+02:00

a grillezés számomra alap nyáron, főleg, ha a balatonon vagyunk. akkor aztán minden grillezve készül, meg bográcsban. ha gyorsan akarok valamit sütni, csirkehússal dolgozom, viszont általában szépen előre kigondolom, hogy mi legyen másnap, vagy harmadnap és akkor pácolok. a tarját szeretem a legjobban, mert a zsírosabb részei frankó puhán és omlósan tartják a nem zsírosabb részeket. mondjuk ezt a pác is elősegíti, de biztos, ami biztos. legutóbb így készült, isteni lett. a tarjában nem csalódik az ember.

gyömbéres-chilis-konyakos tarja

4 személyre

8 szelet csontos tarja
100 g friss gyömbér, lereszelve
egy-két löttyintésnyi jó minőségű konyak (v mondjuk whiskey)
2-3 friss chili (én habanero-t használtam)
3-4 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
kevés frissen facsart citromlé
só

előző nap a tarjákról eltávítjuk az esetleges csontszilánkokat. a húst szeletenként bedörzsöljük az apróra vágott chilivel, lereszelt gyömbérrel, majd megspricceljük a citromlével. hozzáöntjük a konyakot és az olajat, és jól megmártogatjuk a páclében, letakarjuk és hűtőben másnapig érleljük. sütés előtt jól bedörzsöljük még sóval is, majd forró parázson nem túl közel a hőforráshoz szép pirosra sütjük.

és ez volt hozzá a köret:

grillezett kaliforniai paprikasaláta
4-5 piros kaliforniai paprika
balzsamecet
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a paprikákat alaposan megmossuk, megszárítjuk. parázs felett minden oldalukat feketére sütjük, ez eltart 30-40 percig (közvetlen lángon, pl gázlángon gyorsabban megy). a paprikákat gyorsan letakarva egy tálba tesszük, 5-10 percig hagyjuk a héját a saját gőzében puhulni. utána lehúzzuk az elszenesedett héjat, a paprikák húsát csíkokra vágjuk, rálocsolunk olívaolajat, balzsamecetet, sózzuk, borsozzuk és jól összekeverjük.

grillen, 1

2009-07-21T12:06:00.001+02:00

valamiért nem bírom elviselni a készen kapható hamburgereket, talán mert ízetlenek és hústalanok. ellenben, amit az ember saját maga készít (még ha sertésből is gyártjuk), az tele van ízzel, mert hús van benne. hát még, ha a húspogácsa grillen készül! a fűszerezés adja meg a zamatát, nem kell sajnálni belőle, aztán ne felejtsük el a jó minőségű faszenet ill. rőzsét sem, mert a füstölés fantasztikus illatot és ízt kölcsönöz neki (ugyebár ettől lesz más, mintha serpenyőben sülne). tapasztalatom szerint a legjobb pár dióágat a szén közé rejteni, esetleg kevés rozmaringágat, de azt már csak a sütés alatt. aztán amit készítettem, nem is nevezném hamburgernek, mert sertéshússal és tojással készült, de határozottan jobb, mint bármelyik akárhol kapható változat. lorien szentivánéji hamburgere is ki lesz legközelebb próbálva, mert eszméletlenül izgalmas, csak szerezzek darálót a nyaralóba. vagy grillet az erkélyre.

fűszeres húspogácsák paradicsomsalátával

10 nem túl nagy húspogácsához

500 g darált sertéshús (ha száraz, mondjuk comb, érdemes kevés zsiradékot hozzáadni, mondjuk úgy 50 grammnyit)
1 tojás
1 tk római kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kömény
1-2 tk só
1 nagy vöröshagyma
vaj
4-5 érett paradicsom
maréknyi friss bazsalikomlevél
1 tk dijoni mustár
1 ek fehérborecet
frissen őrölt feketebors, só
100-120 ml növényi olaj (napraforgó vagy akár repce)
1 szendvicshez 1 negyedbe vágott sajtos baguette

a feketeborsot mozsárban összetörjük, majd hozzáadjuk a római köményt és a köményt, majd azokat is összetörjük. kevés vajon üvegesre pároljuk a finomra vágott hagymát, hozzáadjuk a fűszereket, kicsit pirítjuk, majd levesszük a tűzről és kihűtjük. a darált húst összekeverjük a tojással, sóval, fűszeres hagymával és lapos húspogácsákat formázunk a masszából. amíg a tűz elkészül, kicsit félrerakjuk őket, letakarva, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

ha a faszén sütésre kész, a rácsra pakoljuk a fasírtokat és nem túl magasra helyezzük a parázstól. szép pirosra sütjük mindkét oldalukat, közben néha nem árt zsírral (vagy olajjal) ecsetelgetni. ha egyszerre nem fér rá a grillre az összes húspogácsa, akkor a már kisülteket jénaiban melegen tartjuk.

sütés közben

közben gyorsan elkészítjük a salátát. ehhez a paradicsomot cikkekre vágjuk. a mustárt elkeverjük a fehérborecettel, feketeborssal és folyamatos keverés közben hozzácsorgatjuk az olajat. ha a vinaigrette paradicsomsalátára készül, én nem szeretem sózni, mert a paradicsom túl sok levet bír ereszteni, ezért csak a tálaláskor sózom a salátát.

a paradicsomokra ráöntjük a mártást, majd megszórjuk a csíkokra vágott bazsalikommal. tálaláskor a megpirított baguettekre pakoltam 2-3 húspogácsát, majd ráhalmoztam a paraicsomsalátából egy kis adagot. nem kívánkozik ketchup meg majonéz után, az tuti.

nyaralás után

2009-07-19T21:45:00.006+02:00

megvolt a két hetes balatonos nyaralás, visszajöttem, sültbarnán, de úgy, hogy nem ismerek magamra. ilyen színem még soha nem volt. az első héten annyira nem volt jó idő, hogy strandoljunk, mondván 20 fok sem volt, és zuhogott az eső. ebből következik, hogy sem kirándulós, sem badacsony-megmászós-és-visszafele-valamelyik-pincénél-"megpihenős" idő sem volt, hát az élet már csak ilyen kegyetlen. de ellenben sokat bográcsoztunk, még a második heti kánikulában is (amikor ugye a barnaságot szereztem), minden nap grilleztünk valamit. úgyhogy lesznek ám receptek! az első egy "szimpla" nyúlpaprikás, amit valamiért fontosnak tartok, hogy megörökítsem itt. a nyúlhúst anyutól kaptam. nem adok meg pontos hozzávalókat, a főzés úgy érzésre ment, egy nyusziból készült, négy éhes szájra.

nyúlpaprikás

először is, elkészítjük a tüzet, már ha bográcsban készítjük az ételt. ha nem, az előző mondatot ne olvassátok el;) a zsírt megolvasztom a bográcsban, majd az apróra vágott vöröshagymát üvegesre párolom benne, majd a tűzről lehúzom, belekeverem a pirospaprikát, kevés vizet hozzáadva a tűzre visszateszem a bográcsot, és kevergetve a zsírjára pirítom a hagymát. ezután mehet bele a részekre vágott nyúlhús (mellső láb, combok, gerinc darabokra vágva), és ha kicsit megpirult, felöntöm vízzel, később majd valami jó minőségű száraz fehérborral is lehet locsolgatni. megsózom, borsozom, és szép, lassú tűzön puhára főzöm a húst. a levét vissza kell forralni úgy, hogy egy kicsit sűrű legyen. a végén tejföllel lehet bolondítgatni, de már hallottam olyat (sőt, ettem is), ahol a nyúlpaprikás igazából pörköltet jelentett. mi kovászos uborkával és friss kenyérrel ettük.

mára csak ennyi tellett tőlem, sztéj tyúnd:)

irány nyaralni (nemsokára)

2009-07-02T11:51:00.007+02:00

ezennel ennek a vizsgaidőszaknak is vége. végre. most következik 4 nap meló (gyakorlatilag ma bemegyek a moziba, eladok sok-sok mozijegyet, és ki sem jövök vasárnap estig), hétfőn meg irány a képen látható hely:)

starfi megint igazoltan lesz távol, körülbelül két hétig. aztán ha minden jól sikerül, fotózgatok azért ételeket, főleg grillezős dolgokat. és ha visszajöttem, könyörtelenül megosztom veletek.

szép nyarat mindenkinek, aki mostanában tervezi a pihenést.

off: július 20-ig

gyors wok-os vacsi

2009-07-01T19:38:00.003+02:00

már megint rég gyártottam valamiféle kínait. mikor erre ráeszméltem, persze, cselekedni kellett. mivel mostanában eléggé rá vagyok kattanva az osztrigaszószra és a halszószra (ez utóbbira nem a kínai konyha kapcsán), ezért alapból olyan receptet kerestem, amibe osztrigaszósz kell. múltkor halszósz ment a cukkinis tésztába, és nem rontott rajta, sőt! hasonlóan kiemeli az ízeket, mint a mediterrán konyhában is használt ajóka. az osztrigaszósz kicsit más szerepet tölt be, mint a halszósz, másképp simul az ételbe, és jobban érződik a zamata főzés után (míg a halszósz illata - vagyis szaga - eltávozik főzéskor, mondjuk nem is baj). a következő sorokat csak erős idegzetűeknek: starfi az osztrigaszószt nyersen is szereti... (!) lehet, hogy rossz vidékre születtem?:)

kínai kel csirkével és laskagombával

500 g csirkemell
1 kínai kel
300 g laskagomba
1 nagy fej vöröshagyma
egy jókora darab friss gyömbér
csipetnyi szódabikarbóna
*1 ek szójaszósz
*1 ek étkezési keményítő
*1 ek szezámolaj
*fél ek kristálycukor
*fél ek só
*1 ek víz
*1 ek növényi olaj (pl földimogyoró)
*2 csipet nátrium-glutamát (elhagyható)
2-3 ek növényi olaj
75 ml húsleves
1 ek szezámolaj
2-3 ek osztrigaszósz, ízlés szerint
1 ek étkezési keményítő
só

a csirkehúst falatnyi darabokra vagy csíkokra vágjuk, és a *-gal megjelöltekkel összekeverjük, majd 20 percig pácolódni hagyjuk. a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk, a vöröshagymát nagyobb darabokra aprítjuk, a laskagombát csíkokra metéljük. minden hozzávalót a tűzhely mellé készítünk. a kínai kelt külső, nagyon zöld és nagy leveleitől megtisztítjuk, jól megmossuk, majd szódabikarbónás, forrásban lévő vízben 2 percig főzzük, majd ha kicsit meghűlt, csíkokra vágjuk.

a wokot felforrósítjuk, majd beleöntjük az olajat. a gyömbért és a hagymát beletesszük, 2-3 percig pirítjuk benne. ezután hozzádobáljuk a húst, további három percig dobva-rázva sütjük. ezután hozzáadjuk a kínai kelt, 1 perc pirítás után pedig a gombát is. 1 percig sütjük, majd ízesítjük az osztrigaszósszal (a lényeg), sózzuk, ha kell, a húslevessel elkevert étkezési keményítővel. ha besűrűsödött a mártás, megspricceljük a szezámolajjal és azonnyomban tálaljuk, például tojásos-garnélás rizzsel.

maradék cukkiniből

2009-06-28T18:34:00.003+02:00

elmesélem, hogy szokott ez lenni.

a pár napos cukkini. már nem annyira zsenge, hogy valamilyen friss étel kerekedjen belőle, hanem kicsit megszikkadt. starfi általában a hatalmas cukkiniket kedveli, valószínűleg azért, mert van benne egy kis etióp vér, ugyanis rendszerint mindenből túl sokat főz, mindig túlvásárolja magát. naszóval hazaér, előkészül: a cukkinit meghámozza, majd utána jön rá, hogy ez lehet, hogy sok lesz egyszerre egy ételnek. úgyhogy csomagol folpakkba, betesz a hűtőbe. ott még "érik" pár napig, és akkor - mi legyen belőle? - jön a kérdés. legyen leves, hahá, méghozzá krémleves, mert azt csak felteszi az ember főni, mindegy, milyen állagú a levesbe készülő zöldség.

de most nem az lett belőle, ugyanis egyik nap lapozgattam a natúrkonyha című könyvet, és abban volt egy étel, igaz, az karalábéval készül. és akkor bevillant a cukkini. úgyhogy, tessék. közben kitaláltam, hogy egy cseppet átvariálom, ráadásként én bizom gyömbérrel fogom készíteni, a natúrkonyhás természetesen nem nagyon fűszerezi. és jól bevált a gyömbér.

gyömbéres cukkinipalacsinta metélőhagymás túróval

kb 500 g kimagozott cukkini
250 g túró
150 g búzadara
1 tojás
löttyintésnyi olívaolaj
jó sok friss gyömbér
frissen őrölt feketebors
só
1 kis pohár tejföl
1 csokor metélőhagyma
a sütéshez növényi olaj

a cukkinit lereszeljük, hozzáadjuk a búzadarát, a tojást és 100 g túrót. a maradék túró a körítéshez megy. ezután jól összekeverjük, és fél óráig letakarva állni hagyjuk. ezután ízesítjük sok-sok reszelt, friss gyömbérrel, sóval, borssal. utána olajat hevítünk, evőkanalanként adagoljuk a serpenyőbe, kicsit ellapítjuk a masszatömegeket, és mindkét oldalát közepes tűzön aranysárgára sütjük. vigyázat, hajlamos odakapni. miközben a zöldséges cuccot sütjük, a maradék túrót összekeverjük a tejföllel, az apróra vágott metélőhagymával, sózzuk, esetleg feketeborsozzuk, majd amikor készen vannak, várunk pár percet, mielőtt megennénk, mert a frissen sült zöldséges ételek igen forrók.

update: ha netalántán a túrós kence elfogyna, friss krémsajttal megkenve, és kapribogyóval megszórva is finom, kibróbáltam.

cukkini, tésztával

2009-06-26T20:03:00.007+02:00

végre már valóban itt vannak a friss zöldségek. a piacok pultjai zöldbabtól, cukkinitől, újhagymáktól roskadoznak, otthon, a kertben pedig még javában aratható a spenót, a főzőhagyma hatalmasra nőtt, a patisszonok és a csíkos cukkini pedig gombamód megnőttek az elmúlt napokban az esőtől. az istálló ablakában kovászosuborka érlelődik, a bodzaszörpös üvegek fele már a kamrában, fele viszont azt várja, hogy a bele töltendő bozdás nedű összeérjen a karamellizált cukorral és a citromfűvel.

a meggy még érik (nálunk főképp cigánymeggy), tehát belőle is isteni szörp készül, a sárgabarack kezd rózsásodni, a fehér faeper maradékából (amit már nem győztünk megenni) pedig gyümölcsbor, vagy pálinka készül majd. a zöldfűszerek, az pedig a nyár egy külön fejezete. a nagyranőtt bazsalikom, a virágzó kapor, az üde menta, az aromás citromfű, a hamvas zsálya a kert egy-egy szegletében bódító illatokat árasztanak magukból.

ezért szeretem ezt az időszakot. más kérdés, hogy mindjárt vége a vizsgáknak, és akkor aztán hivatalosan itt a nyár. ez a recept természetesen nyári ihletésű, friss zöldeket és zöldségeket használtam hozzá.

tagliatelle cukkinivel, kaporral, bazsalikommal és citrommal

kb 700 g cukkini
1 nagy főzőhagyma
4-5 ek olívaolaj
1 ek vaj
1 ek halszósz (opcionális)
1 citrom reszelt héja és valamennyi kifacsart leve
egy marék bazsalikom és görög bazsalikom
egy marék kapor
egy-két vörös chili, ízlés szerint
frissen őrölt feketebors
só
6-8 guriga tagliatelle
parmezánforgácsok

a cukkinit meghámozzuk (nem muszáj), négybe vágjuk, szivacsos-magvas közepét egy kanállal kikaparjuk, és lereszeljük (a legnagyobb lyukon). a hagymát apróra vágjuk és a vaj-olívaolaj keveréken üvegesre pároljuk. hozzáadjuk a lereszelt cukkinit, közepes lángon párolni kezdjük. hozzádobjuk az apróra vágott chilipaprikát (előtte azért kimagozzuk), a halszószt (klassz ízt ad a tésztaszósznak), a lereszelt citromhéjat, borsozzuk, esetleg kicsit sózzuk.

kicsit savanykásra beállítjuk a citrom levével, majd a vágott kaprot is belekeverjük. ha puhára párolódott, beleszórjuk a bazsalikomokat is, átkeverjük, még egyszer ellenőrizzük az ízeit és lefedve félretesszük. evés előtt a tagiatellét sós vízben, kevés olívaolajjal al dentére főzzük, majd tálaláskor a tésztát belekeverjük a sugóba, a tányéron tekerünk rá kevés feketeborsot és megszórjuk a parmezánnal. amikorra a tészta megfő, a mártása már legyen kész.

nagyon gyorsan elkészül, nagyon lágy ízei vannak, a citrom jót tesz a cukkininek, meg persze friss zöldfűszerek is.

gombacurry

2009-06-16T11:12:00.005+02:00

nah, nemsokára vége a vizsgaidőszaknak (igen, tudom, hogy unalmas már megint erről olvasni, de ígérem, amint vége, nem esik róla több szó), már csak 2-3 vizsga van hátra. az egyik a növényélettan szigorlat, az még szép lesz... ma is volt egy vizsgám, amire úgy két-három órát tanultam (mínusz egy óra alvás), de azért meglett. legközelebb a szigorlat, jövő hét végén, addig offline leszek, hazautazom. szóval igazoltan leszek távol, mármint ami a blogolást illeti. addig próbáljátok ki ezt a receptet.

gombacurry

500 g csiperkegomba
200 ml paradicsompüré
olívaolaj
3-4 mogyoróhagyma (vagy 1-2 közepes vöröshagyma)
2 gerezd fokhagyma
1-2 vörös chilipaprika, ízlés szerint
1-1 tk római kömény és kömény
1 tk egész feketebors
1 tk kurkuma
1 tk currypor
1 csapott ek garam masala
2-3 kardamom
ujjnyi friss gyömbér
egy marék zöldfűszer (koriander vagy petrezselyem)
só

a gombát megtisztítjuk, negyedekre vágjuk. az olajat felhevítjük, beletesszük az apróra vágott mogyoróhagymát, a meghámozott és apróra vágott gyömbért és a zúzott fokhagymát, és kis lángon megfuttatjuk. rászórjuk az egészborsot, a kimagozott, kierezett, apróra vágott chilipaprikát. közben mozsárban összetörjük a kardamomot, a római köményt és a köménymagot, majd a garam masalával együtt ezt is a hagymához tesszük, jól elkeverjük. megszórjuk a curryvel és a kurkumával, ismét jól elkeverjük.

hozzáadjuk a paradicsompürét, sózzuk, kis lángon 5-10 perc alatt összeforraljuk a fűszeres hagymával. ezután hozzáadjuk a gombát, megint 5-10 percig főzzük, majd belekeverjük a petrezselymet vagy a korianderleveleket. friss kenyérrel, vagy veri autentik módon chapatival tálaljuk.

egy angol nyelvű indiai-brit szakácskönyvből.

egyéb curryk a tejbegrízen:

sütőtök-lencse curry
sertés-patisszon curry
spárga-marha curry
gyors csirkecurry

megint cseresznyés

2009-06-11T11:41:00.005+02:00

nem mondom, hogy ez a süti a citromtorta alternatívája, mert egyáltalán nem az, még köszönőviszonyban sincsenek egymással. de ha arra gondolunk, az cseppet sem egy fogyókúrás süti (főleg, hogy én a torta felét simán elpusztítom egyszerre, mert olyan finom), ez sokkal inkább tekinthető egy egészségesebb desszert verziónak. egyrészt graham lisztből készül, másrészt a zabpehely szép rostadaggal szolgál. a friss gyümölcs kora nyáron meg alap. igazából soha nem szoktam figyelni, mennnyi kalóriát, meg cukrot, meg zsiradékot viszek be a szervezetembe, úgyhogy ezt a sütit nem is ezért készítettem, mert nagyon egészséges, hanem mert szeretem és gyorsan is elkészül. sima lisztből készítve egyébként kevésbé teljeskiőrlésízű, viszont a whiskey nagyon klassz aromát ad neki, csakúgy, mint a vaníliakivonat.

cseresznyés-kókuszos zabpehelylepény

250 g durvára darált zabpehely
200 g graham liszt
1 tk sütőpor
250 g vaj
125 g cukor
4 tojás
1 ek vaníliakivonat
1 kupica whiskey
800 g cseresznye, kimagozva
2-3 ek zabpehely
1-2 ek szeletelt mandula
30 g cukor
30 g kókuszreszelék

a durvára darált zabpelyhet, a lisztet és a sütőport összekeverjük. a vajat habosra keverjük a cukorral, beleadagoljuk a tojásokat, a vaníliakivonatot és a whiskey-t. ezután összekeverjük a száraz dolgokat a tojásos keverékkel. a sütőt 200 fokra előmelegítjük. egy tepsit kivajazunk, beleöntjük a tésztát, egyenletes vastagságúra simítjuk, rápakoljuk a cseresznyét. a cukrot a kókusszal és a zabpehellyel összekeverjük, a süti tetejére szórjuk, sőt, meghintjük még szeletelt mandulával is. ezután a süti kábé 35 perc alatt el is készül. melegen vágjuk fel és konyharuhán vagy rácson letakarva hűtsük ki.

zöldborsó mánia 2

2009-06-08T15:58:00.005+02:00

a zöldborsó addikció a végéhez ér, ezzel a recepttel. semmi csűrés, csavarás és variálás, úgy adom közre, ahogy ezt anyu évek óta készíti, és ahogy előtte a nagymamám készítette. a levesnek van valami sajátos emlékezés-illata, amikor eléri a forrpontot és gőzölögni kezd, mintha a gyermekkor gondok nélküli időszaka párologna belőle.

mert emlékek vannak, még ha foszlányokban is. a tűző napon limonádét iszom a nagymamáméknál, még nincs kész a kerítés, és amikor elfogy az ital (minden nap más színű szívószálat kaptam hozzá), bemegyek a szúnyoghálós ajtón, és ez a leves fődögél a tűzhelyen, mennyei illatokkal. talán még fejteni is segítettem néha, és nem volt kérdés, mi készül az édes zöldborsóból.

most, hogy otthonról kaptam nagyon nagyon sok zöldborsót, gondoltam szerencsét próbálok a recepttel. és a várakozásaim is felülmúlta az eredmény, úgyhogy fotóztam és felrakom, hátha másnak is ismerős, netán fontos nyári elem ez a leves. érdekelne, ki ismeri még így, ki készíti hasonlóan?

anyu és mama féle zöldborsóleves

400 g zsenge fejtett zöldborsó
2 nagy új sárgarépa
1-2 kisebb új petrezselyemgyökér
1-2 kisebb, érett paradicsom
kevés olívaolaj (eredetileg zsírral készült, de nincs itthon zsír basszameg)
1 ek őrölt pirospaprika
1 púpozott ek liszt
1 ek delikát (ennek hiányában húslevessel öntöttem fel a levest)
kb 750 ml víz
1 ek cukor
frissen őrölt feketebors
só
1 csokor petrezselyemzöld
liszt, víz, tojás és só a nokedlihez

a zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk (a borsót nem kell kisebbre:) ), kevés zsírban/olajon megfuttatjuk, majd megszórjuk a cukorral, majd ha a zöldségek kevés levet engedtek, az edényt lehúzzuk és a zöldségekre szórjuk a pirospaprikát, majd elkeverjük, hogy a színét jobban kiadja, és a lisztet is belekeverjük.

felengedjük vízzel (kábé 750 ml-vel, minimum, lehet többel is, de úgy jó, ha nem túl híg a leves), visszatesszük a tűzre, belevagdossuk a paradicsomot is. ha a zöldségek már majdnem puhák, sózzuk és borsozzuk és petrezselymezzük a levest (és ha kell, kevés cukor is mehet még bele), közben elkészítjük a nokedlit, majd beleszaggatjuk a levesbe, és ha a tészta puhára főtt, megpróbáljuk nem az egész edény levest belapátolni.

zöldborsó mánia 1

2009-06-04T14:49:00.004+02:00

azt hiszem, a nyár első jele (vagy a kései tavaszé), ha friss zöldborsót lehet szemezgetni a kertben. még akkor is, ha 15 fokot mérnek a hőmérők. vasárnap, mint már említettem, otthon voltam és a kertben borsót szedtünk, aztán a teraszon borsót fejtettünk. kaptam kábé egy kiló zsenge zöldborsót, de sokat gondolkodtam rajta, mi is készüljön belőle. és akkor megláttam ezt.

hát ez a recept valami fantasztikus. egyszerű, letisztult. én persze kicsit átalakítottam, még több zöldet kívántam hozzá, így került bele petrezselyem, bazsalikom és spenót is. a sáfrány isteni zamatot nyújt benne (a színélményről nem is beszélve), de a gyömbért és a koriandert kihagytam.

egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de én már nagyon várom azt az időszakot, amikor majd egyszer (pár év múlva talán) piacon lehet kapni friss zöldfűszereket, csokrokba kötve, és nem kell 3-4bevásárlóközpontot végignyargalni egy cserép bazsalikomért.

finomfőzelék zöldfűszerekkel

300 g zsenge zöldborsó
1 közepes fej új karalábé
5-6 zsenge sárgarépa
kevés olívaolaj
500 ml csirkehúsleves
csipet sáfrány
só
200 ml tejszín
40 g hideg vaj
100 g zsenge spenót
egy csokor petrezselyem
egy csokor bazsalikom

az olívaolajon megfuttatjuk a megtisztított, felkockázott répát és karalábét. utána hozzáadjuk a zöldborsót, kicsit tovább kevergetjük, majd felöntjük a húslevessel, beletesszük a sáfrányt is. 10 perc múlva (vagy ha már elég puhák a zöldségek) sózzuk, hozzáadjuk a spenótleveleket is, 2-3 percig tovább főzzük. a zöldségeket leszűrjük, félretesszük. a főzőlébe hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott petrezselymet, majd ha felforrósodott, lehúzzuk a tűzről, belekeverjük a vajat. ezután visszaöntjük a zöldségeket a lébe, újra átmelegítjük az egészet és beleszórjuk a finomra vágott bazsalikomot is. azon nyomban tálaljuk, én tükörtojással ettem.

chili és vanília receptje alapján

földimogyorószósz

2009-06-03T09:21:00.010+02:00

már elég rég ki szerettem volna próbálni ezt a receptet, az egyik umami könyvben találtam. nagyon finom volt, szezámos sült tofut, marinált paprikát és pirított tésztát kínáltam hozzá, de tavaszi tekerccsel is klassz lehet.

földimogyorószósz

1 gerezd fokhagyma, finomra vágva
1 chili, kimagozva, finomra vágva
20 g földimogyoróvaj
30 ml friss tej
2-3 ek barbecue vagy chiliszósz
2 ek földimogyoróolaj
1 tk nátrium-glutamát (opcionális)
kevés víz
kevés só
50 g durvára vágott földimogyoró

egy száraz serpenyőben megpirítjuk a földimogyorót.

az olajat felforrósítjuk, a fokhagymát és a chilit megfuttatjuk benne. hozzáadjuk a barbecue szószt, a földimogyoróvajat, a nátrium-glutamátot és a sót. hozzáöntjük a tejet és esetleg kevés vizet, majd folyamatos kevergetés mellett felforraljuk. a szószt egy kisebb tálba öntjük és megszórjuk a pirított földimogyoróval.

lakásfelújítás kipipálva

2009-06-02T21:39:00.008+02:00

készen vagyunk. a fürdő szuperál, a nappalit-irodát összekötő hajópadló fantasztikus. a konyha újra üzemel, igaz, még a régi elemekkel (új konyhabútor fél-1 éven belül várható). ha meglesz, akkor írok majd egyszer egy bejegyzést a felújított lakásról, főleg a konyháról.

úgyhogy főzök újra, illetve, mint ebben az esetben, sütök is. vasárnap otthon voltam, anyu olyan ételeket készített, hogy már megint sikerült elámítania. a legjobban talán a hízott tyúkmáj sikerült (mintha foie gras lett volna!), amit olyanra készített, amilyennek lennie kellett. kívül megpirult, belül még rózsaszín, krémes maradt. mangalicazsírban sütötte ki, új fokhagymával, maréknyi metélőhagymával szórta meg, remek volt. egyszerűen remek.

a cseresznye is otthonról van, a fán szedtük, több mint 7 kilót szedtünk. azért nem mindet hoztam el:) szuper délután volt, borsót szedtünk és fejtettünk, öcsivel és les-zel papírsárkányt eregettünk (végre egyszer nem bosszankodtunk a szél miatt); sörösdobozokra lőttünk, és a frissen beszerzett kecskéket csodáltuk.

cseresznyés-faepres túrós lepény

a tésztához:

400 g búzaliszt
35 g friss élesztő
50 g vaj
50 g cukor
1 tojás
csipetnyi só
tej, amennyit a tészta felvesz

a tetejére:

kb 250 g fekete faeper
kb 600 g cseresznye*
3 tojássárgája
250 g túró
175 g tejföl (egy kis pohárnyi)
75 g cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
kevés szeletelt mandula

az élesztőt kevés tejben, kevés cukorral megfuttatjuk. a lisztet a cukorral és a sóval összekeverjük, hozzáadjuk a tojást és a vajat, meg kevés tejet, és jól összegyúrjuk. a tejet mindig apránként adagoljuk, amennyit a tészta felvesz. utána letakarjuk, egy óráig pihentetjük-kelesztjük.

a cseresznyét megmossuk, kimagozzuk, a faepret megmossuk, papírtörlőn megszárítjuk.

sütés előtt

a megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, és egy kivajazott sütőlemezre tesszük, olyanra, aminek van azért pereme is. a tojások sárgáját összekeverjük a túróval és a tejföllel, beleszórjuk a cukrot is, majd ízesítjük a vaníliakivonattal. a tojások fehérjét is felhasználhatjuk, úgy, hogy a keményre vert habot ebbe a kulimászba forgatjuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tetejére való tejfölös-túrós cuccot a tésztára kanalazzuk, egyenletesen szétterítjük. a cseresznyéket rápakoljuk, közéjük illesztjük a faepreket is és megszórjuk a szeletelt mandulával. ezután kábé 1 órán át sütjük. melegen is finom, de hidegen is:)

* a cseresznye nem azért fehéres-sárgás, mert éretlen, hanem mert ilyen fehér fajta, na.

még nem térek vissza...

2009-05-25T12:07:00.005+02:00

...már ami a főzést illeti. jelentem már %@&!#%&/$#-ul unom a lakásfelújítást (tetszőleges szitokszó behelyettesítendő). meg ugye az a tény, hogy nincs konyha, azaz nincs hol főzni, az őrületbe kerget. három hétig nem is nézegettem gasztroblogokat, mondván, nem kísértem magam, így is már folyton-folyton-folyton főzhetnék. ma már majdnem vettem egyébként 2, azaz kettő szakácskönyvet, igen, ezek már krónikus tünetek, majdnem otthagytam 15000 forintot a boltban, de valahogy még is sikerült megemberelnem magam. esetleg, aki szeretné, hogy a vizsgák között főzzek rá, napi szinten, hát jelentkezzék, megyek:)

találtam pár közzé nem tett fotót a gépen, úgyhogy ha már máshogy nem megy, akkor legalább virtuálisan főzök kicsit. nézzétek el nekem, kérlek.

kukoricaleves csirkével

1 nagy csirkemell
2 tojásfehérje
só
800 ml csirkehúsleves
2 konzerv kukorica
esetleg kevés méz vagy cukor
1 ek étkezési keményítő
1-2 ek osztrigaszósz
finomra vágott petrezselyemlevél

a csirkehúst vékony csíkokra vágjuk és megsózzuk. a tojásfehérjét lágyan felheverjük, majd összekeverjük a hússal. a kukoricát leöblítjük, és mozsárban nagyjából áttörjük (vagy turmixgépben, de nem ér totál krémszerűre, szerintem). egy-két evőkanálnyit hagyjunk egészben, a díszítéshez.

a húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a kukoricapépet. ha újra felforrt, egy-két evőkanálnyi levesben elkeverjük a keményítőt és a leveshez adjuk, majd a húst is, fehérjéstül. folytonos keverés mellett megvárjuk, míg besűrűsödik. ekkor ízestítjük osztrigaszósszal, ha a kukorica nem elég édeskés, akkor kevés mézzel és beleszórjuk a petrezselymet is. egyet forralunk rajta, aztán mohón befaljuk.

és különben tessék elképzelni ezt a levest friss, csőről leszemezgetett kukoricával.

az essential asian cookbook-ból, kissé átdolgozva.