Kolbászos krumplileves
Ma vacsorára megint alkottam, de "csak" egy egyszerű leveskét. Az inspiráció Dédnagymamámtól jött, aki nemrégiben örvendeztetett meg a kitűnő levesével. Hűvös, esős és szürke nap volt, egy villámlátogatás erejéig Édesanyámmal felugrottunk Dédihez. Dédi elmesélte, hogy a kolbász, amit az unokájától kapott, mégsem csemegekolbász, hanem csípős; namármost dédi nem bírja megenni a csípős dolgokat, ezért is ettem meg én a levest:) És finom is volt. Jó kis téli leves: a főszerepet a kolbász játszotta, meg a krumpli; e két tökéletes összetevőt sűrű, laktató és fokhagymás nedűként ölelte körül maga a leves.
Az ízei? Kolbászos-krumlplis, főleg csípős és torokmaró, de fokhagymás, kellemesen, (azaz enyhén) sós, kissé borsos, melengető, tápláló és kolbászos, kolbászos, kolbászos. És akartam érezni, megint és gyorsan.
Úgyhogy fogtam ma a maradék gyulaimat, felkarikáztam; a krumplit kockára vágtam és húslében feltettem főni. Később belekarikáztam a sárgarépákat is, beletettem két zellerszárat, egy hagymát és hagytam, hogy megfőjenek a zöldségek. Aztán következtek a kolbászok, beleugráltak a fazékba, majd utánuk csúszott a tejfölös habarás is. Vártam egy kicsit és be is sűrűsödött, majd belepasszíroztam két gerezd fokhagymát. Bors meg kakukkfű következett, és kész is volt a leves. És finom volt és dédis (bár dédi kétlem, hogy tett volna bele kakukkfüvet, valamint ő biztos, hogy sima paprikás rántással készítette).
A kép a kaldeneker.hu-ról származik.
3 megjegyzés:
Hasonló levest az én nagymamám is főzőtt, és én is szoktam, ha gyerekkori ízekre vágyom. A mi "családi" levesünkben nem volt zöldség, viszont volt tejföl, és erős levesnek hívták. Gratulálok bloghoz :-)
hm, az is finom lehet:) tervezem is, hogy összegyűjtöm dédi receptjeit, hiszen kit tudja, meddig oszthatja még meg velünk zseniális tudását. remélhetőleg minél tovább.
és köszönöm szépen:)
Feltétlenül gyüjtsd össze. Ő is örülni fog, és neked is megmarad. Én sajnos már elkéstem ezzel :-(
Megjegyzés küldése